Főoldal‎ > ‎A szív útja‎ > ‎

Egregorok



Az egregorok fogalma

Minden bizonnyal sokak számára ismerős az egregor fogalma. Az egész Univerzum energiából áll, csupán annak különféle megnyilvánulásait az érzékszerveink által tárgyi valóságként érzékeljük. Az anyagi világ jól érzékelhető. Nagyon sokan azonban tudják, hogy vannak olyan dolgok, melyek ugyan nem érzékelhetők, de nagyon is valósak. Ilyen az egregor is.

Sokáig jómagam sem értettem e fogalom pontos mibenlétét, míg nem kezdtem el studírozni az ide vonatkozó irodalmat. Bármilyen társadalmi struktúra az energetikai valóságban létrehoz egy felettes szerkezetet, mely az anyagi valóságban létező struktúra felett átveszi az iranyitást.

Mondok egy példát. Magyarország. Két nagy politikai párt. Nem is oly rég volt olyan időszak, mikor sokan családon belül is keményen vitatkoztak, mert esetleg az egyik tag az egyik, míg a másik csaladtag egy másik párttal szimpatizált. Néhány hónapja ha nem tévedek Olaszországban néhány kamionos megölte társát, mert politikai nézeteken különböztek össze. Ha a tévében egyik vagy masik vezető politikus megnyilvánulásait látjuk, csak azt halljuk, hogy sokszor badarságokat mond és rendre támadja a riválisát.

Azt ne mondja nekem senki, hogy ezek az emberek a csúcson olyannyira buták lennének, hogy badarságokat mondjanak. Nyilván tehetségesek, de gyakran olyan sületlenségeket beszélnek, hogy nem tehetünk egyebet, mint mosolygunk.

Vagy esetleg az őszi utcai zavargások. Tudjuk jól, a tömegben az ember nem önmaga. Alárendeli magát a tömeg viselkedésének. Olyan dolgot is cselekedhet, melyet hétköznapi esetben biztosan nem tenne.

Észrevettétek ezeket az anomáliákat? Családtagok keményen vitatkoznak egy számukra nem létfontosságú dolgon. Ember is meghal olyan vitában, amely a mindennapok szempontjából tizedrangú. (Hiszen bármely politikai erő van is hatalmon, az élet megy tovább). Tehetséges emberek badarságokat beszélnek. Rendőröket dobáló fiatalok kapnak büntetést. Anomáliák. Miért?

Energetikai alapok

Ha több ember elkezd hasonlóképp gondolkodni egy kérdéskörben, akkor a gondolataik energiája (szerintem ez nem pontos fogalom) összeadódik és az energetikai síkon megjelenik egy energetikai potenciál, mely kiütközik a környezetéből. Így indulnak mozgalmak, pártok, forradalmak. A hasonlóan gondolkodókhoz csatlakoznak mások is, s az inhomogenitás egyre erősebb lesz, míg végül a sok ember gondolati energiája összeadódva létrehoz egy egregort. Egy energetikai felépítményt, mely innentől fogva átveszi az irányítást. Az emberek tudatalattiján keresztül hatva motiválja az embereket, s tereli azok gondolatait a számára megfelelő irányba. A mozgalom erősödik, terjed. Sokan csatlakoznak hozzá épp azért, mert a tömeg beszippantja őket.

Ezeket Verescsagin energetikai szörnyetegeknek nevezi. Létjük célja csupán önnön létük fenntartása. Tegyük fel élünk-halunk az egyik pártért, avagy gyűlöljük azt. Teljesen mindegy. Mindkét esetben érzelmeink felkorbácsolásával energetikailag tápláljuk e struktúrákat.

Vagyim Zeland elmondja azt is, hogy e struktúrák természetesen nem rendelkeznek értelemmel. Olyanok, mint mondjuk a liánok a dzsungelben. Nőnek, gyarapodnak, erősödnek.

Zeland szerint e struktúrák két dolgot cselekszenek:

1. Stabilizálják azt a társadalmi szerkezetet, mely őket létrehozta és energetikailag fenntartja. Mondjuk egy politikai párt esetében a párt egységét. Hiszen, ha szétesik, akkor az egregor is megszűnik.

2. A konkurens egregorokkal folyamatosan vív csatát. Egyrészt, hogy azokat megsemmisítse, másrészt meg, hogy a konkurens egregort energiájukkal éltető emberekből, minél többet átcsábítson a saját struktúrájába, s ezzel természetszerűleg erősödjék.

E harcban az emberek nem többek, mint gyalogok a sakkban. Az egregort egyáltalán nem érdekli, hogy hány ember élete megy rá arra, hogy ő teret nyerjen.

A mindennapi életben bárhová is nézünk, ezek mindenütt jelen vannak. Lehet az egy focicsapat szurkolói tábora, egy cég kollektívája, egy ország nemzeti érzelmeket valló népe. Esetleg különféle szekták, vallási irányzatok. Mindenütt ott vannak. Az emberek hozzák őket létre, s aztán szolgálnak nekik.

Na most, ami a legszörnyűbb az egészben. Az egregorok, ezek az energetikai szörnyetegek milliók es milliók életcélját veszik el. Hogyan?

Az egregorok és az életterv

Mindannyiótok tudja, a Földre konkrét céllal születtünk le. Mindenkinek megvan a maga célja, a maga útja, amit járnia kell. Ezt bárki megkérdezheti önmagától, hogy mi a célja ebben a létben. Biztosan választ kap rá.

Ha a valódi útját járja, akkor elégedett az életével, sikeres. Nem szükséges milliomosnak lennünk ahhoz, hogy sikeresek és elégedettek legyünk az életünkkel. Ellenben, ha nem a magunk útját járjuk, akkor egy űr keletkezik bennünk. Melyet sem pénz, sem gazdagság, sem pompa nem szüntethet meg.

Na most ezek az egregorok hamis célokat hitetnek el az emberekkel. Mondjuk a kék fókák jogaiért küzdők mozgalma. Az egregorok folyamatosan provokálnak bennünket, hogy felzaklassanak, megfélemlítsenek vagy épp fellelkesítsenek valami kapcsán.

Mondjuk az életem célja gyógyítani másokat. Erre az egregor provokációjának következtében elhiteti velem, hogy micsoda fontos a kék fókák életterét megóvni. Persze, hogy fontos, de az én utam más. De kaptam egy hamis célt, mely olyannyira igaznak tűnik, hogy a magaménak érzem, s már megyek is tüntetni, szervezek, demonstrálok, tiltakozok. Rengeteg időmet és energiámat elviszi e tevékenység, csak... közben megfeledkezek arról, hogy gyerekkorban a világon mindennél jobban orvos szerettem volna lenni.

Most meg harcolok, tiltakozok stb. Eredmény is van, csupán üres vagyok belül. Minden energiámmal, indulatommal az egregort szolgálom. És nem a magam valódi útját járom.

A nyugati civilizáció rákfenéje ez! Az emberek nagy része nem látja az élete értelmét. Elvették tőle! Dolgozz, soppingolj, gyereket nevelj. Légy sikeres az üzleti életben. Folyton lekötik a figyelmünket. Nem hagynak sem időt sem pedig módot elmélyülni önmagunkban és megkérdezni a lelkünktől, a bölcsebbik énünktől, hogy mi is a feladatunk, a célunk ebben az éeletben. Valamelyik pártért agitálni? Netalán a szabadságjogokért küzdeni? Harcolni egy fegyveres konfliktusban? A cégünk sikerességéért dolgozni? Gyereket nevelni? Az utóbbi fontos és szép dolog, de nyilván nem azért születtünk le, hogy csupán gyereket neveljünk. A gyerekeink meg megintcsak életcélként a gyereknevelésért szülessenek. A célunk ennél több.

Csakhogy a nyugati létforma nem hagy időt mindezen elgondolkodni, meg aztán badarságnak tartja az egészet. Közben milliók úgy élnek le életeket, hogy küzdenek, családot nevelnek, küzdenek, dolgoznak, dolgoznak és távoznak ebből a világból. Leéltek egy életet, futottak egy felesleges kört...

Valahol olvastam, hogy az egyik haldokló a halálos ágyán azt kérte, hogy húzzák el a függönyt és láthassa meg egyszer az eget. Hiszen élete során mindenre figyelt, dolgozott, problémákat oldott meg, gyerekeket nevelt, csak épp nem volt ideje elgyönyörködni mindama szépségben, mely körülvesz bennünket. A csillagos égboltban éjszaka, vagy a fák zöldellő lombjában. Ezért kérte, hogy most élete végén hadd nézhesse meg egyszer igazán!

Mit tehetünk ez egregorok ellen?

Mivel ezeket az energetikai szörnyetegeket tudattalanul maguk az emberek hozzák létre, ezért felszámolni őket nem lehet. Mindig is voltak, s míg ember él a Földön lesznek is. Harcolni ellenük teljesen felesleges.

Hiszen ellenérzéseinkkel, netalán gyűlöletünkkel őket éltetjük. Másrészt meg ha harcolunk ellenük - mindenképp mi leszünk a vesztesek. Példa. Korrupció. Egy struktúra, mely sok olyan emberből áll, melyek anyagi érdeke megegyezik. Harcoljunk ellene? Lehet. De végül megtörténhet, hogy a mi autónk robban fel véletlenül, mikor benne ülünk.

Harcoljunk egy másik nép, vallás, politikai rendszer ellen. Lehet. Csak közben mi megyünk rá mind erkölcsileg, mind anyagilag, mind idegileg, végül az egészségünk is oda lesz.

Csak egyet tehetünk: nem hagyjuk, hogy e struktúrák hassanak ránk, beszippantsanak bennünket. Az egregor mellett csak egyféleképp mehetünk el: mosolyogva intünk neki, nem szeretjük és nem gyűlöljük. Érzelmileg teljesen közömbösen viseltetünk irányába.

Ez az első lépés ahhoz, hogy szabadok lehessünk, s megkeressük azt az utat, melyet járnunk kell, a célt, amiért e Földre leszülettünk.

Verescsagin első könyvének címe a Szabadulás (Oszvobozsgyenyije). Ahhoz, hogy valóban a magunk útját járjuk, teljesítsük életünk programját, előbb meg kell szabadulnunk mindama hamis céloktól, melyeket ezek az energetikai formációk sugalmaznak nekünk. Továbbá meg kell tanulnunk tudatosan kivédeni a hatásukat.

Saját tapasztalatok

Ha már nagyjából tudatában vagyunk annak, hogy mi is zajlik körülöttünk, azzal már nagyot léptünk előre. Sokkal nehezebb bennünket manipulálni, a tudatosan éljük mindennapjainkat. Erre kell törekednünk. Mondok egy példát, egy nyílt manipulációt, melynek bizony decemberben bedőltem. Szupermarket. Odalépek a bevásárlókosárral a pénztárhoz. A pénztárnál ülő hölgy mellett egy fiatal férfi áll, s este fél nyolc táján azzal köszönt, hogy: "Jó reggelt!" - Mi van? Rosszul hallottam? - gondolom. Közben megkérdezi, hogy az általam bevásárolt dolgokat beteheti-e egy reklámszatyorba. Ugyanis valamilyen gyerekalap számára gyűjtenek. Hát persze - válaszolom. Azt mondja, hogy amennyivel érdemesnek tartom, támogathatom ezt az alapot. Konkrét összeget nem mondtam, számlát a pénztárostól nem kaptam. Mivel általában én vagyok a családban a bevásárló, ezért jól ismerem az árakat. Az összeg nagyobb volt, mint lennie kellett volna. Átvertek!

Oldalra vonultam, s miközben elraktam a portékát, figyeltem mi történik a többi kasszánál. Ott is úgy köszöntötték a többi vásárlót hasonló fiatalemberek este fél nyolckor, hogy "jó reggelt"!

Sokáig bosszantott, hogy így bedőltem. Egy nagyon szemtelen pszichotechnikát alkalmaztak: összezavarni az alanyt, miközben e nyilvánvaló ellentéten gondolkodik - programozni, s megspékelni azzal, hogy gyerekalap számára gyűjtenek - kész helyzet. Abszolút ki vagy szolgáltatva, s ezzel visszaélnek. Hogy mire es kire gyűjtöttek, azt nem tudom.

Azóta megfogadtam, hogy ha valamilyen nem szokványos szitu adódik, azonnal megszólal legbelül egy vészcsengő: tessék felébredni, és odafigyelni mi is történik valójában! Ilyen világban élünk. Csak védekezhetünk. Mást nem tehetünk.

Napjaink kihívása - mihez kezdhet a társadalom a szabadságával?

Egyáltalán nincs (szabadsága). Az egész csak illúzió.

Én még éltem a Szovjet rendszerben. Az egész hazugságon alapult. Minden agyon volt ideologizálva, a szabadság korlátozva volt. Csakhogy ez nyílt titok volt. Mindenki nagyon jól tudta, hogy a rendszer hazug, s azok ott fenn mást sem tesznek, csak hazudnak.

Megváltozott a világ. Egy más világ lett. Itt is nagyon sok a hazugság. Csakhogy sajnos ez sokkal körmönfontabban, kifinomultabban történik. És az emberek bedőlnek. Azt mondják nekik, hogy most már igazán szabadok vagytok. De ennek a szöges ellentéte az igaz.

Vegyünk egy átlagos családot. Valamilyen oknál fogva banki hitelt vesz fel, mondjuk lakásfelújításra. Mert úgy időnként ilyenre szükseg van. És onnantól fogva egy újabb bilincs van a családfenntartón karján. Retteg a munkahelyéért, hiszen a részleteket fizetni kell. Ha véletlenül elbocsátják, akkor őrült ütemben kell munkát keresnie, hiszen a bank nem vár. Sokszor mindegy milyen munkát, csakhogy a hitelt törleszteni tudja. Hol itt a szabadság? Hol itt a döntés szabadsága? Önkéntes rabságot vállalt, vélt játékszerekért, s most a rendszer rabja.

Hogy tudhatjuk meg, hogy mi az élettervünk, ami alapján élnünk kellene?

Megvan ennek is a módja. Egyáltalán nem bonyolult. ... Íme egy nagyon egyszerű módszer:

Lazulj el, s kérdezd meg önmagadtól: "mi az, amivel a világon a legjobban szeretnék foglalkozni?" - Ha nincs azonnali valasz, semmi baj. Esetleg egyszer-kétszer ismételd meg. Garantálom, hogy a választ megkapod, s biztosan fel fogod ismerni. Semmivel nem összetéveszthető. Ez a válasz a lelkedtől, a bölcsebbik énedtől fog jönni. Hogy mit kezdj vele, azt majd elmondom.

Saját tapasztalat: mikor megkérdeztem önmagamtól, ha nem is azonnal, de olyan érzelmi intenzitással tört fel egy ugyan általam jól tudott, de rég elfeledettnek hitt dolog, hogy azon nagyon meglepődtem. Most pontosan tudom, hogy mi a dolgom.
Sloszár József

Ajánlott könyvek:
Verescsagin - Szabadulás (Oszvobozsgyenyije)

vb-magia.freeblog.h