 EGO, az ego korlátai, téveszméi, torzításai, korlátainkAz Én: Már olyan régen társalogtam az egóval, jó lenne már megint egy jóízût beszélgetni vele, de olyan elfoglalt mostanában, hogy alig enged szóhoz jutni. Néha az- az érzésem, hogy olyan mint egy kõmíves mester, csak építi, csak építi a falakat, és én már teljesen be vagyok zárva, már egy résnyire sem látok rá az igazi, valóságos világra. Mindenütt korlátokba ütközöm amelyeket az Egó gyártott abból a megfontolásból, hogy nekem szükségem van azokra. Pedig tudom, hogy sokkal könnyebb lenne az életem, ha nagyobb rálátásom lenne néhány dologra, és nem korlátozna a döntéseimben.  Az Egó: Mit dünnyögsz itt magadban? Én a "lelkemet" teszem ki, na ez azért erõs, - sokat dolgozok azon, hogy mindkettõnknek jó legyen. Te meg itt hálátlankodsz, nem szép hozzá állás ez tõled!Az Én: Érdekes, de gyorsan elõkerültél és szóba álltál velem! Már kék - zöd vagyok a korlátoktól amikbe állandóan beleütközöm és amiket te raktál körém. Az Egó: Mi bajod a korlátiammal? Mindet miattad készítettem, hogy ne érhessen semmi olyan dolog az életben amire szerintem nincsen szükséged, gondoskodom rólad és Te, pontosan ezt rovod fel hibámnak? Nagyon hálátlan vagy. Én csak a dolgomat teszem. Az Én: Tudom, hogy Te értem vagy, és tanítasz, de nem viszed néha túlzásba? Azok a korlátok amiket kõrém építesz, néha nagyon zavarnak. A késõbbiekben nem lehetne talán másképpen csinálni? Az Egó: Ez csak, mint minden rajtad múlik. A korlátok amiket én építek, csak addig korlátok amíg Te annak érzed õket. (NORMÁLISAN)  Mondanék példákat: A legkézenfekvõbb így újév táján a magunknak tett ígéretek, fogadalmak. Csupa olyan ígéretet teszünk magunknak amitõl azt hisszük, hogy jobb, szebb, könnyebb lesz az életünk. De ezeket csak azért tesszük mert valamihez hozzákötjük, valami okból kiindulva szeretnénk a lelkiismeretünket megnyugtatni, és nem a belsõ elhatározásunkból tesszük. Ezek az ígéretek az idõ múlásával vagy feledésbe merülnek, vagy mint korlát fognak jelentkezni. Ha én mint egó úgy ítélem meg, hogy ez egy fontos "fogadalom", lelkiismeret furdalást keltek a be nem tartás, vagy alulteljesítés esetén .Az Én: És mi alapján döntöd el, hogy mi a fontos és mi nem fontos? Az Egó: Nagyon sok szempontot kell figyelembe vennem, nem érdemes erre idõt pazarolni. Az Én: Mondj egy néhány szempontot légy szíves?! Az Egó: Elõször is a neveltetési mintáid, a belsõ eltökéltséged, mennyire fontos ez a tanulási folyamataidban, a karmád teljesítéséhez való viszony és még ezer féle szempont. Az Én: Mondanál ezekrõl kicsit többet, miért is fontosak neked ezek a korlátok építésében? Az Egó: A neveltetés hordozza a legtöbb korlátot. Fontos, hogy milyen környezetben nevelkedtél, mennyire élhetted ki a kreativitásod, az-az mennyire ismerted meg a gondolkodás szabadságát. Ebben az esetben Én az egó úgy fejlõdök, hogy ha a lélek szabad, az-az te, akkor ezt a szabad áramlást kell biztosítanom, tehát akkor a befogadást, a nyitottságot korlátozom, és ezáltal egy meg nem érettségi állapotot generálok, ami alapja lehet a sértõdésnek, felsõbbrendûség érzésének, túlzott önbizalomnak. Érdekes, ez az állapot sokkal jobban kedvez a fejlõdésemnek. Fordított esetben amikor a gyermekkorban mindent beszabályoztak, és esélyt sem adtak az önállóságra, az egó úgy fog fejlõdni, hogy továbbra is mindenre szabályt próbál elõhozni, és amire nem talál az eleve elvetésre kerül. Olyan erõsekké válnak a belsõ félelmek az ismeretlentõl, hogy már csak a félelem motivál. Az Én: Ilyenkor milyen személyiség fog kialakulni? Önállótlan, döntésképtelen, tele komplexusokkal. Ez úgy mûködik mint egy páncél. Megvéd egy csomó sérüléstõl, de súlyként cipelik, korlátoz a mozgásban, és minél erõsebb annál több hátránya van. Ezek az azok az alapvetõ korlátok amire a többit felépíthetem. Az Én: És a belsõ eltökéltség? Az Egó: Hát az Te vagy. Az-az állapot, amikor alávetsz engem a te szempontjaidnak. Ilyenkor én néha nagyokat tudok sérülni, de ezeket a sérüléseket építem be azokba a falakba amelyektõl nem láthatod a valóságot. Ezeket a falakat nevezik illúzióknak. Minél több falat épít az Egó, annál több az illúzió, minél több az illúzió, annál több a csalódás. Minél több a csalódás annál magasabbak a falak és a kör bezárult. Megvalósult a belsõ elvonulás a világ elõl az illúziók világa. Az Én: Ez elég rémisztõen hangzik. Az elején a szilveszteri fogadalmakkal kezdtél el példálózni. Az elõzõek fényében folytatnád a példát, kicsit konkrétabban?! Az Egó: Inkább a magunknak tett fogadalmat hoztam fel példának mint korlátot. Gyakorlatilag bármikor bármilyen fogadalmat tehetnénk magunknak ha azt valóban fontosnak tartanánk, hogy betartsuk. Legjobb példa talán a dohányzásról való leszokás. Hányan fogadják meg, hogy leszoknak? És valójában hányan szoknak le? És ki akadályozza meg õket abban, hogy leszokjanak? ÉN az Egó.  Elmondjam, hogy hogyan?Az Én: Megtisztelnél. Az Egó: Te még nem döntöttél arról, hogy valóban leszoksz-e vagy sem. Én nemszeretem, ha a testünk bármiben is hiányt szenved, legyen az akár a nikotin vagy bármi más, étel, ital. Az elvonási tünetek nagyon kellemetlenek tudnak lenni, és én ráveszlek, hogy bocsánatos bûn, ha örömet szerzel a testednek 1-2 szál cigit elszívsz, és egy hét múlva már többet fogsz szívni mint azelõtt. Nem szeretek szenvedni. Azt meghagyom a szenteknek. Az Én: Érdekes, hogy a szenteket emlegeted. Õk is emberek voltak, és mégis mások. Talán rajtuk keresztül kellene meghallani az égiek üzenetét. Vagy nekik nem volt egójuk? Az Egó: Nem kell ahhoz közvetítõ, hogy meghaljuk az égiek üzenetét, csak minket az Egót kellene egy kissé lebontani. A szentek ugyan olyan emberek voltak mint mi, nekik is volt egójuk, talán kisebb mint az átlag és ettõl tûntek csak másnak. Azoknak az embereknek az egója emelte õket a szentek sorába akinek nem sikerült a saját egójukat arra a szintre csökkenteni. Valahogy csak megkellet õket különböztetni. Nem? Az Én: Gúnyt ûzöl azokból a dolgokból amelyek nagyon sok embernek nagyon fontos. Az Egó: Megtehetem, én csak az Õ egójukat sértem, és nem azokét akikrõl az elõbb beszélgettünk. Nagyon sok olyan ember él ma is közöttünk, akik elõzõ életükben akár még szent is lehetett, de most csak teszi a dolgát, önzetlenül csak szeret, vagy akkora egója van mint egy hegy. Csak a mi egónk ítéletén múlik, hogy mit látunk, mit érzékelünk ebbõl. Ezek azok az illúziók amiket az elõbb emlegettem.  Az Én: Tényleg, honnan felismerhetõek azok az illúziók amiket te gyártasz?Az Egó: Az idõbeli elhelyezkedésükrõl. Vagy a múltban, vagy a jövõben történnek, és az ITT ÉS MOST nem szerepel bennük. Ha az ITT ÉS MOST -ot érzékeled, jelen van a lelked, és nem rám bízod a döntéseket. Szembesülhetsz mind azzal a történéssel ami üzenetet hordoz számodra, és nem fedik el az általam épített falak, korlátok. Az Én: Annyi mindenrõl beszélgettünk most, hogy a lényeget még mindig érzékelem. Az Egó: Mi a Lényeg? ???? A lényeg én vagyok. Amit korlátnak vélsz felismerni az mind az egóban gyökerezik, és gyakorlatilag a gyökereket kell elvágnod ahhoz, hogy szabadnak érezd magad, korlátok, falak nélkülinek. Figyeld meg. Ha akadályba ütközöl, elõször mindig velem találkozol, és én súgok, hogy merre menj tovább. Természetesen ha rám hallgatsz csak körbe-körbe, fogsz járni, vagy bemész az általam épített labirintusba, és mindig több és több akadállyal találkozol. Megint csak azt ajánlanám mint korábban, hogy ha rám hallgatsz, csak a karmádat nehezíted, mert nekem semmi vesztenivalóm nincs, csak teszem a dolgom. http://szeretet.add-to.net/?i  GONDOLATOK ÉNÜNK GYENGE OLDALÁNAK SZERETETÉRÕL Szalézi Szent Ferenc azt tanácsolja, hogy legyünk alázatosak és szeressük alantas állapotunkat. Tetszik nekem ez a tanács, mert oly sokszor épp ez az a lépés, amit meg kell tennünk, hogy "Krisztust magunkra öltsük". Azután énünk alázatos, megtört részének szeretése olyan dolog, amit közülünk egyesek hajlandók figyelmen kívül hagyni, vagy egyenesen ellenezni; ezért e szavak fontos jelzõtáblaként szolgálnak, ámbár oda irányítanak bennünket, ahol inkább nem szeretnénk kutatni. Feljegyzett beszédei egyikében Eckhart Mester azt mondja, hogy "Énünk lebontása által fogadjuk be Krisztust, Istent, az alázatosság állapotát, a szentséget", vagy köznyelven szólva: ha az ént félretesszük, akkor Krisztust fogadjuk magunkba. A legbiztosabb módszerek egyike, amivel kicsiny énünk lebontását vagy félretevését elkezdhetjük, elesettségünk szeretése által történik. Nemrég a büszkeségemmel küszködtem. Valamely hét folyamán a gõgöm, hiúságom vagy alacsonyabbrendûségi/felsõbbrendûségi komplexusom számtalan körülményben mutatta meg csúf arcát. Azokban a pillanatokban, amikor a hibás, megtört énemmel álltam szemben, felfedeztem, hogy megválaszthatom a magammal szembeni reakciót. A múltban gyakran ösztönösen mindjárt megostoroztam és szidtam magam, hogy oly önzõ vagyok, hogy nincs bennem elég becsület. Amikor felhívták a figyelmemet egy bizonyos hibámra, amivel éppen küszködtem, megpróbáltam cserbenhagyni magamat, kimenni magamból. Ezt meg lehet kísérelni kábítószerek, vagy alkohol segítségével, kényszeredett nemi élettel, kedvszegõ érzésekbe való eséssel, amelyek a vállalkozó kedvet ássák alá (ami mélyen belerögzõdött szokás), vagy esetleg érdekfeszítõ regénybe vagy filmbe való elmeneküléssel. Az önostorozásra vagy elmenekülésre, cserbenhagyásra adott alternatív válasz a nyomorult állapotunk szeretése. Társadalmunkban ez a másfajta reakció nagyon kevés támaszra számíthat, mivel az önmagukkal és velünk szembeni reakciókat illetõen a szabványos viselkedési mintáink többé-kevésbé a két legkevésbé építõ módszert választották.  Ez a harmadik módszer - önmagunk szeretése - feltétel nélküli elfogadásával jár annak, amik a jelen pillanatban vagyunk. Legnemesebb formájában ez abból ered, hogy egyetértünk a Legfelsõbb azon óhajával, hogy az eget és a földet saját lelkünkbe ültesse, az arra való hajlandóság, hogy meglássuk Istent a saját testünkben. Legmélyebbre süllyedt részünk szeretése által csökkentjük énünk önvédelmi igényét és fellazítjuk egyéniségünkre gyakorolt korlátozó markolását. Amikor elesett állapotunk önkéntes bevallásán túlmenõen "Isten hatalma nagyobb dicsõségére" még aktív módon szeretjük és élvezzük is azt, akkor felszabadulunk azon szükség érzése alól, mely szerint saját tökéletességünk szerzõjének kellene lennünk, és így énünk levetésére elõ van készítve az út. Ahhoz, hogy elesett állapotunkat szívesen láthassuk, bíznunk kell az Isten végtelen bölcsességében, amellyel minket saját dicsõségére képes felhasználni, függetlenül attól, hogy milyen messzire távolodtunk el tõle. Még ennél is jobb ahhoz a bizonyossághoz tartanunk magunkat, hogy "Az Atya maga szeret téged" (Jn. 12:27) még elesett állapotodban is. Matthew Fox, Eckhart Mester egyik meditációjának átírásában üdvösségként utalt a kicsiny énünkre vonatkozó ilyen reagálásunkra. "Amikor a teremtett dolgok szépségét csodáljuk, az maga az üdvösség" - írja. "A részvét által válik a lélek áldottá" - folytatódik a meditáció - "... a részvét akkor árad ki, amikor az emberiesség és az istenség áramlik."  Fox és õelõtte Eckhart, azt sejtetik, hogy lelkünk üdvössége abban rejlik, hogy emberiességünk szépségét minden tökéletlenségében és hiányosságában is csodáljuk. A meditáció arra emlékeztet minket, hogy kötelességünk az Isteni Munkás rendelkezésére bocsátanunk emberiességünket azáltal, hogy könyörületesek vagyunk emberi énünk iránt. Hasonlóképpen a meditáció - intés, hogy gõgösen ne vegyük magunkra azt a felelõsséget, hogy saját isteniségünk forrása vagyunk.Melyik ént bontjuk le, amikor esett énünket szeretjük? Amikor gõgös énemet szeretem, akkor a gõgös énemet bontom le azáltal, hogy elolvasztom fölöttem gyakorolt hatalmát. Amikor önostorozó énemet szeretem, akkor rosszhiszemû énemet bontom le azáltal, hogy föléje emelkedek, hogy nála nagyobb vagyok. Ily módon tapasztalhatjuk meg a mondás igazságát, hogy: "az, aki benned van nagyobb, mint az, aki a világban van." Továbbá azáltal, hogy aktív módon elhatározzuk, hogy szeretni fogjuk önmagunk bármely, általunk észlelt, teremtett, tökéletlen arculatát, és akkor felszabadítjuk magunkat annak romboló körforgása alól, amely állandóan fogva tart saját kicsiny énünkben. Ugyanabban a fönt idézett beszédben, Eckhart a léleknek Istenhez való viszonyát így fejtegeti: "A lélek valóban eltávolodhat Tõle, de amíg az ember közvetlenül Isten alatt tartja magát, addig közvetlen fogékonysága van a tiszta isteni hatás felé, és nincs alávetve semmi másnak." "Amíg az ember közvetlenül Isten alatt tartja magát", mondja Eckhart, addig a lelke Istennel, áldással és szentséggel telik meg. Úgy találtam, hogy a közvetlenül Isten alatt maradásnak egyik legbiztosabb módja, ha önmagunk legelesettebb részét szeretjük. Mert amikor elesett részemet szeretem, akkor utat nyitok afelé, hogy Istenben jobban bízzak, mint magamban, és így szabadítom meg magamat attól, ami bennem nem akar közvetlen Isten alatt lenni; attól a részemtõl, amely nem képes követni, és magát alávetni, hanem mindenhatónak képzeli magát. Szalézi Szent Ferenc az alázat szerepérõl úgy beszél, mint ami a szív Isten felé való kinyílásához szükséges bizalom ápolása. "Isten akarata az, hogy azáltal váljuk tökéletessé, hogy vele egyesülünk és amennyire csak lehetséges, õt utánozzuk. Az önmagában bízó büszke embernek oka van nem megkísérelni semmit. Az alázatos ember annál is inkább bátrabb, mert felismeri saját tehetetlenségét. Minél nyomorultabbnak tekinti magát, annál merészebb lesz, mert teljes bizalmát Istenbe helyezi, aki gyengeségünkön át örömmel mutatja meg hatalmát és adja kegyelmét nyomorúságunkban." Az alábbi meditáció segíthet az esett én szeretése felé. Elõször is keress szívedben valamit, amit sajnálsz, vagy amiért szégyelled magad - bármit, amit nem vagy képes elengedni, amivel a gyûlöletnek akár csak egy unciájával is vádolod magad. Ha ezt megtaláltad, képzeld el az Égi Szülõdet (Anya, Atya vagy kétnemû Szülõ) égi fényével telt testben föléd tornyosulva, aki - a tekintélyrõl alkotott gyermekkori elképzeléseiddel összhangban - legalább két-háromszor nagyobb nálad. Képzeld el, amint ez a Szülõ figyel téged abban a pillanatban, amikor magát a hibát elköveted. Mi volt az Égi Szülõd reakciója abban a pillanatban? Esetleg valódi, szeretetteljes, nem ítélkezõ, részvétteljes: "A gyermekem még mindig tanul." Érezd a hatalmas, finom szeretetet, amit az Égi Szülõ érzett esett éned felé abban a pillanatban és add át magad Égi Szülõd reagálása követésének abban a részedben, amelyben még van hely a fejlõdésre azáltal, hogy Égi Szülõd irántad érzett szeretetét utánzod. Legyen bennünk elég alázat, hogy feladjuk érdemtelenségünkkel dicsekvõ hajlamunkat és utunk minden részén önmagunk iránt érzett határtalan szeretetben érezzük a dicsõséget az Egy Megnevezhetetlen iránt. Fordította: Törökfalvy Edit - Megjelent: a The Quest 1991. tavaszi számában Szerző: Elliot Robertson http://szeretet.add-to.net/?i=magam-enunk_gyenge_oldala Ego-k egymásra hatása  Minden létezõ érzékeli valamilyen formában a környezetét. Ami él, az mozog, mert éppen akar, enged, keres, talál... Ameddig létezik, addig van környezete is, amibe belehelyezi magát ahhoz, hogy létezhessen. A környezet megfigyelése közben az ego talál önmagánál (saját ítélete alapján) 'kisebbeket' és 'nagyobbakat', vagyis alatta és felette állókat. Azok, akik alatta állnak, kevesebbet tudnak, akik felett állnak többre képesek, mint õ (szintén egyéni ítélet, hogy miben, éppen abban, ami az ego számára fontos). Ami nála nagyobb, az 'úr' (isten), ami nála kisebb, az 'szolga' a számára. Régen a napkultuszok idején, a Nap, és ilyenformán a fény volt az isten anyagi megtestesülése. Ahogy az emberiség egyre 'okosabb' lett, lefokozta ezt az urat, helyette egy megfoghatatlan, ködös istenképet kezdett imádni. (Már nem látja a Fényt, mert fokozatosan csukja le a 'szemét', ezáltal istenképe is egyre homályosabb.) Azonban az isteniség (fényesség) lényege nem a mindenhatóságban, hanem a példamutatásban keresendõ. Ami/aki képes példákkal szolgálni, az képes tanítani is. Mindenki, akit felettünk állónak tartunk, a tanítónk, aki alattunk állónak tartja magát, az tanítványunk. Ahhoz azonban, hogy tanulni tudjunk valakitõl, érzékelnünk kell valamilyen síkon. Az az istenkép (tanító) az 'igazi', amit a tanítvány 'meg tud fogni', utánozni tud egészen addig, ameddig önmagát megtalálja általa. Ezután új tanítót keres, vagy új istenképet épít fel magának. Akit/amit eddig istennek (többnek) tartott, egyenrangúvá válik vele egy pillanatra (megtalálja és megérti belõle önmagát (tükör), vagyis megkapja a választ). Pontosabban egyek lesznek (ha két dolog egyforma, akkor az egy dolog), majd kettéválnak újra, és külön irányban folytatják a keresést (végtelen, egy középpont, két kör). Persze ez az eggyéválás-érzés nem feltétlenül kétirányú, hiszen mindenki annyit lát másból, amennyit képes befogadni. Aki 'isten'-nel eggyéválik egy pillanatra, az önmaga fényét találta meg éppen a 'tükörben' (bármit is nevezett istennek). Aki a Napot követte, szintén önmagát kereste a fényben, a saját 'fénységét' akarta megtalálni, megtanulni általa. Az ego (fényesség) mindig egy másvalaki felé mutatott kép, vagy egy másik 'arcban' meglátott önvaló. Egyetlen fényes isten sem létezhet egyedül. A fény a sötétséget akarja megérteni, birtokba venni, a sötétség pedig a fényt akarja önmagába fogadni, a saját részévé tenni. Ez nem egyéb, mint egy 'férfi' és egy 'nõ' násza, kiáradó és befogadó, teremtõ és engedõ 'istenek' játéka. Az egyik kifelé fényes és befelé sötét, a másik kifelé sötét és befelé fényes. Ugyanúgy egyek, ahogy a végtelen jele. Két 'gömb', ami összeér. Az emberi test egy egység, az azt felépítõ sejtek a részei, de önmagukban õk is egységek, ego-k. Amikor az egység fizikai értelemben meghal, az õt felépítõ 'sejtek' szétválnak, már nem egy csoportot alkotnak. De a halál nem az ego-k megszûnése, csak a szétválásuk (ezáltal az adott egység megszûnése). Azonban attól, hogy az elhalt hámsejtek lehullanak a bõr felszínérõl, a létezés még megy tovább. A személy egyidõben él és hal meg folyamatosan. Olyan az egész, mint egy szõnyeg, amit az ego teremt önmaga számára, de ahogy lép, mögötte egyre tûnik el. Hátul mindig csak annyi van meg belõle, amennyire az ego még emlékszik, és elöl csak annyi, amennyit éppen belát a végtelenbõl. Ahol éppen áll, az Õ, a Most. Mint egy fénygömb a sötétségben, és körülötte egy kis fényudvar. Az egység nem darabokra szakadt, ahogy a hámsejtek esetében sem, csak "isten" megy a saját szõnyegén, hullanak le róla azok az ego-k, amikre már nincs szüksége (mint az emberrõl a 'halott' hámsejtekre), vagy azok, amik már nem akarnak vele maradni. 'Isten' vagy nem tud róluk (az adott Most-ban) vagy elõbb utóbb nem is emlékszik rájuk. Azok, amik leesnek, létrehozzák a szõnyeget (tehát "isten" elfelejtett önmagából teremt talajt magának). Amikor az ember (atom, bármi...) meghal, kettéválik. Az egyik a teste (kis ego-k tömege) lefelé 'esik', a másik fele (Ego, szellem, 'isten' stb...) felfelé 'száll'. Az, amit õ Én-nek nevez, a kettõ közül a második, azaz az Ego. (A hátrahagyott kis ego-k - a test egykori felépítõi - önmagukban természetesen szintén Ego-k, hiszen alattuk is vannak kisebbek.) A Szellem (Én, Ego stb...) magával visz mindent, ami Õ, és itthagy mindent, ami (már) 'Nem-Õ'. Ez utóbbiból - vagyis, amit az emberek (állatok, növények) itthagytak - van a Föld, azaz a szõnyeg az 'isten-ember' lába alatt.  Az Egység 'szétválása', majd újra magára találása egy halál és egy újjászületés, hiszen az Egység mindig egy új Önmagát találja meg. Az egész folyamat oka ugyanaz, mint bármelyik másik létezõ esetében, vagyis a Most keresése. Minél tisztább, tudatosabb ('fényesebb') énképet épít fel az Ego (egység), annál közelebb van ahhoz a ponthoz vagy 'Kapuhoz' (Halál), ahol nincs az eddigi ismeretei szerinti dualitás. Ahogy egy egészséges, idõs ember, úgy egy magas tudatossági szintû (egészséges) szellem sem fél a 'haláltól'. Számára az nem más, mint egy éjszaka, amit egy újabb reggel követ. Amikor egy ember - inkarnációk során - megtanulja a saját halálát tudatosítani, többé nincs szüksége arra, hogy az anyagi síkra szülessen. Ez az átlépés a Kapun. Ezután az eddigi (emberi) dualitás fogalma megszûnik, hiszen már nem jelent különbséget az, ami eddig (vagyis az emberi élet és az emberi halál fogalmai). Ekkor számára egységgé válik a kettõ. A 'fekete' és a 'fehér' összeolvad, valami 'nagyobbhoz'/'kisebbhez' képest fehérnek vagy feketének látszik, és máris megvan egy újabb, megtanulnivaló dualitás (fraktál). A gravitáció elmélete szerint, a világegyetem minden részecskéje vonzza az összes többit. Mivel a tömegük és a távolságuk határozza meg a gravitációs erõ nagyságát, úgy tûnhet, a dolog egyirányú. Ám minden folyamat oda vissza érvényes. A Föld vonzza magához a Holdat, és megszabja pályáját, ám a Hold is hatással van a Földre, ami sok más dolgon kívül, a bolygó felszínét borító víz mozgásából vehetõ észre. Az ember alkotta tárgyak is rendelkeznek ezzel a képességgel, bár vannak ennél észrevehetõbb hatásaik is.  A forma, a szín, az anyag mind meghatározó szerepet játszik abban, hogy a tárgy az energiát egyéni információkkal lássa el, azaz (az 'õ' szemszögébõl nézve) a megfelelõ hatást váltsa ki. (ld. amulettek, talizmánok) Ezekre az egyéni információkra minden ember máshogy reagál. Van, aki harmónikusnak tart egy piros ruhát, és van, aki rosszul érzi magát benne. Az egyéni rezgés határozza meg a tárgyra adott (általában nem tudatos) reakciót. Minél tudatosabb valaki, annál hamarabb és annál pontosabban fogja ezeket a 'visszhangokat'. Aki felismeri ezeket a hatásokat, és beépíti ezt a tudást az életébe, minden egyes lépését képes lesz a környezetéhez igazítani, és ezáltal nem lesz szüksége arra, hogy 'harcoljon'. Minden cselekedet válasz is valamire. Következmény, amit a körülmények, az elõzmények, az emlékek, a félelmek, a remények táplálnak. Ha egy ember megvágja az ujját, akkor ezzel munkára serkenti nem csak az ott található sejteket, hanem az agy bizonyos területeit is. Az energia, vagyis az információ felébreszti a közöttük lévõ útvonalon 'dolgozókat', akik áramoltatják, szállítják, továbbadják azt. A kéz nem ismeri személyesen az agyat, és mégis van kapcsolat közöttük. Mûködésük, mindennapi létük függ egymástól. Mindketten csak a hozzájuk legközelebb állókat ismerik, azok is a szomszédaikat, és így tovább...Ugyanez érvényes akkor is, amikor valaki elgondol valamit, átérzi azt, majd megvalósítja fizikailag az adott dolgot. A gondolat nem feltétlenül az õ gondolata volt, származhatott egy nem fizikai 'agytól', akinek õ a 'kezet' testesíti meg. Az 'agy' (nevezhetjük mondjuk angyalnak) elküldi az impulzust, a közöttük lévõk szállítják, majd a 'kéz', ebben a példában az ember, elvégzi a feladatot. Természetesen õk is egy 'Test' részei, ahogy a fentebbi példa keze és agya, de annyira távol vannak egymástól, hogy idõ kell ahhoz, hogy az alacsonyabb tudatosságú felzárkózzon, és az Egész részének tekintse magát. A létezés olyan, mint egy tánc, amit lehet harmonikusan (kifelé és befelé is figyelve), de lehet harcokkal és lökdösõdéssel (vagy bizonytalanul, más által vonszolva) is járni. A harc oka mindig a félelem és a bûntudat. A 'tiszta' létezés a jelen legteljesebb átélése, azaz a Tudatosság. Ez az Ego, (Én) vagyis egy 'fénygömb', ami mint egy holdudvart, úgy húzza magával az emlékeit, a 'félhomályt'. Minden, ami ezen a fényen kívül esik, sötétségben van, azaz ismeretlen (nem létezõ) az Ego számára. Ha a fény a jelen, akkor a körülötte lévõ félhomály a múlt. Ezek a tudatos 'Én' és a tudattalan. A tudattalan (vagy tudatalatti) az elfojtott, nem tudatosított emlékeket tartalmazza. (Nem csak az adott inkarnációból hozottakat...) A jövõ aszerint alakul, hogy a létezõ mennyire 'dobja maga elé' ezeket az emlékeket, azaz mennyire ezek (és nem a tudatos Én) irányítják a lépéseit. Az Ego a Jelenben tudatos, tehát szeretne ezektõl minél hamarabb megszabadulni, így olyan lépést választ következõnek, ahol erre alkalma nyílik (pl inkarnáció). Errõl a teljes személyiség (a kettõ együtt) tudatosságának (azaz fényének) mértékében értesül. Minél 'kisebb' a tudatosság, az ember annál inkább a környezetében véli megtalálni a hibát. Azonban a 'Keresõ' ember már felismeri, hogy a világ 'tükör', amiben megláthatja önmagát, és ezáltal képessé válik arra, hogy észrevegye azokat a helyzeteket, amiket a karma (pontosabban a saját Tudatos része, aki úgy önálló, hogy közben tudatosan tud valaminek a része is lenni) kiegyenlítésre, feldolgozásra, elengedésre ítélt. Minél tovább fejleszti tudatosságát, annál gyorsabban ('a fény sebességével') képes reagálni. Aminek feldolgozása és teljes átélése korábban életeket vett igénybe*, azt a tudatos Én 'birtoklásával' már akár egy pillanatba is képes besûríteni, mert az adott Jelent teljességében átéli, megtapasztalja, miáltal el is engedi. (*) Egy pohár felemelése is a fény sebességével történik, annak mértékében, ahogyan a mûveletben résztvevõ sejtek tudatában vannak önnön Fény létüknek. A Fényhez képest látszó lassúság annak eredménye, hogy az információ (energia) több 'nem tudatosságon' (sûrûségen) kell, hogy áthaladjon, mielõtt eléri célját, majd visszafordulva értesíti a 'feladót' az 'akarat' végrehajtásáról. Annak is ez az oka, hogy az embereknek újabb életek, inkarnációk kellenek ahhoz, hogy tudatosuljanak, vagyis ráébredjenek tetteik következményére (és kilépjenek az adott körforgásból, karmából). Egy 'Fény-lény' nem követ el (emberi fogalmakkal) hibákat, nem halmoz fel újabb karmikus terheket, mert minden emléke a felszínen van (nem cipeli magával, hanem átéli, majd elengedi azokat). Minden lépése harmóniában van a környezetével (azaz az Én a 'nem Én'-nel). Minden dolog semleges, csak az egyén dönti el, hogyan értékeli. Aki bûnnek tartja egy tettét, mikor ráébred annak mélységeire, az arra törekszik, hogy jóvátegye ezt a hibát. Ha úgy véli, vele követtek el bûnt, akkor azt feltételezi, tartoznak neki. Ameddig valami jó (tetszik), addig létezik rossz (nem tetszik) is, és fordítva. Minden kiegyenlítõdésre törekszik. Ez a karma, egy olyan 'kör', vagy 'kerék', amibõl csak a Most (Ego) 'megfogásával' lehet kilépni.  Az Ego megérintése által megnyílik egy új út, ami olyan ezen a keréken, mint egy küllõ. Aki erre rálép, eljut a kerék középpontjáig (azaz nem megy többé körbe). Ez a kapu egy magasabb dimenzióba vezet... Amikor az Ego felismeri, hogy már ezt az új dimenziót is bejárta (teljes körré tette), már ismeri és tudja, akkor itt is meglátja a küllõt, amin eljut a kerék középponjába, ahonnan átjut egy még magasabb dimenzióba, és így tovább... A rengeteg egy középpontból kiinduló kerék gömböt hoz létre, ami 'valakinek' (nevezhetjük például Istennek) az Ego-ja, egy Fény, aminek 'holdudvara', azaz emlékei vannak. (fraktál...) Amikor valaki bejárja ezt a rengeteg kört, megismeri, azaz a saját Én-jének tekinti ezt a gömböt. Ebbõl az Én-bõl kitekintve észreveszi, hogy egy olyan úton jár, ami körbe megy. Amikor erre ráébred, felismeri a küllõt, majd a középpontba érve kinyílik a kapu, és õ átlép egy másik dimenzióba... Az emberiség (mint Egység) minden lépése ugyanúgy hatásokat, következényeket idéz elõ (a környezetében), mint egy adott személy lépése. Ezek a lépések felülrõl nézve kiszámíthatóak, legalábbis jobban látszanak, mint 'lentrõl', az egyén szemszögébõl. Aki képes felülemelkedni ezen a látásmódon, az észreveheti a tettek következményeit, és a lehetséges 'végállomást' (ami akkor következik be, ha az egyén nem változtat az útján) Forrás: alienangels.hu Tisztánlátó megfigyelések bõséges bizonyságát adják annak a ténynek, hogy amikor az ember mély álomba merül, finomabb testei majdnem kivétel nélkül kivonulnak a testbõl és az asztrális tudathordozójában maradva, ott lebegnek a test közelében. Ez a kivonulás a testbõl egyfajta átrendezõdés, az. amire azt mondjuk, "elaludtunk". Amikor az álom jelenségét vizsgáljuk, ezt az átrendezõdött állapotot vesszük alapul, és úgy figyeljük, miként viselkedik benne az Egó és annak eszközei. A vizsgált esetekben tehát feltételezzük, hogy az ember mélyen alszik, fizikai teste (beleértve annak finomabb részét is, amit gyakran "éterikus más"-nak neveznek) nyugodtan fekszik az ágyban, és pontosan felette lebeg az Egó az asztráltestben. Ebben a helyzetben milyen a különbözõ testek állapota és tudatossága? Az agy  Amikor az Egó így, az alvás idejére lemondott arról, hogy agyát ellenõrizze, ez utóbbi mégsem merült teljes öntudatlanságba, mint hinni lehetne. Különbözõ kísérletek igazolják, hogy a fizikai testnek van bizonyos tompa saját tudatossága, teljesen függetlenül az Egó tudatosságától és attól a tudatosságtól is, ami a testet alkotó egyedi sejtek összegzõdõ tudatossága.A szerzõ több alkalommal megfigyelte ennek a tudatosságnak hatását foghúzás közben, gázzal elkábítás esetén. (Ez Angliában volt szokásos. - A ford. megj.) A test ilyenkor zavaros kiáltásban tör ki, kezeit bizonytalanul a szája felé kapja, világosan mutatva, hogy bizonyos fokig érzi a húzást. Mégis, amikor húsz másodperc múlva az Egó visszatér a testbe, kijelenti, hogy õ egyáltalán semmit sem érzett. A szerzõ természetesen tudja, hogy az ilyen mozdulatokat "reflex-mozgás"-nak szokás tulajdonítani, de azt is tudja, hogy aki ezt elfogadja magyarázatul, szokásból teszi, és nem veszi észre, hogy ebben az esetben ez csak frázis és semmit nem magyaráz meg. Tehát ez a testi öntudat az, amely tovább él az agyban, amikor az Egó már felette lebeg. Ennek az öntudatnak természetesen sokkal gyengébb a hatalma, mint az Egóé önmagáé, úgy, hogy mindazok a fent említett okok, amelyek befolyásolhatják az agy mûködését, még sokkal jobban hatnak rá ilyenkor. A legcsekélyebb változás a vérellátásban most nagy szabálytalanságot okoz a mûködésben, ezért fordul elõ, hogy a rossz emésztés, ami megzavarja a vér áramlását, olyan gyakran okoz nyugtalan alvást, vagy rossz álmokat Még ha zavartalan is az alvás, ennek a különös, homályos tudatosságnak sok figyelemre méltó jellegzetessége van. Úgy látszik, mûködése nagyrészt automatikus és az eredmény összefüggéstelen, értelmetlen és reménytelenül zavaros. Látszólag képtelen megérteni egy fogalmat másképpen, mint valamilyen jelenetben, amiben maga is szerepel, ezért minden ingert, ami belülrõl vagy kívülrõl éri, azonnal érzékelt képekre fordít le. Elvont fogalmakat vagy emlékeket, mint olyanokat sehogy nem képes felfogni, ezek a számára azonnal elképzelt érzékelésekben jelentkeznek. Ha, tegyük fel, a dicsõség fogalmát sugallhatnánk ennek a testi öntudatnak, az csak egy dicsõséges lény látomása alakjában jelenhetne meg neki. Ha pedig a gyûlölet gondolata férkõzne hozzá valahogy, ez csak úgy juthatna el a tudatába, mint egy jelenet, amelyben egy képzelt alak heves gyûlöletet mutatna iránta. Amikor álomban a gondolat valamilyen helyre irányul, az a test tudatában térbeli helyváltoztatást jelent. Éberen is, ha mondjuk, Kínára vagy Japánra gondolunk, egyszerre mintha ott lennénk gondolatban abban az országban. Mégis, ilyenkor teljesen tudatában vagyunk, hogy testünk itt áll, ahol az elõbb. Ámde álomban nincs jelen az Egó a maga egyensúlyozó ítéletével, amiért aztán minden múló gondolat, amely Kínát vagy Japánt sugalmazza, csakis a tényleges és azonnali oda-áthelyezettség képét veheti fel, vagyis az álmodó rögtön ott találja magát az illetõ országban - mégpedig olyan körülmények között, amilyenek emléke éppen benne él. Gyakran megfigyelték, hogy noha álomban az efféle helyváltoztatás nagyon gyakori, az alvó mégsem mutat semmi meglepetést annak váratlansága miatt. A jelenség magyarázata igen egyszerû, ha az eddig mondottakra gondolunk. Kizárólag a fizikai agy tudatában ugyanis nem találunk semmit, ami meg tudna lepõdni, mivel egyszerûen úgy fogja fel a képeket, amint azok éppen elé kerülnek. Nem képes megítélni sem a képek sorrendjét, sem pedig annak hiányát. Az ebben a fél-tudatosságban szembetûnõ rendkívüli zûrzavar másik forrása az a mód, ahogyan benne a képzettársítás mûködik. Mindnyájan ismerjük a képzettársítás törvényének csodálatos azonnaliságát az éber állapotban. Tudjuk, hogy egy szó, egy dallam-töredék, sõt egy virágillat is elég ahhoz, hogy régen elfelejtett emlékek láncolatát juttassa eszünkbe. Legalább ugyanilyen élénken mûködik ez a törvény az alvó agyban, de sajátos korlátozással. Ott ugyanis minden ilyen gondolattársítás - akár elvont, akár konkrét - azonnal képek kombinációjává alakul. Mivel a gondolattársítás sokszor kizárólag az egyidejûségen alapul, amikor is olyan események jelentkeznek egyszerre, amelyeknek egymáshoz csak annyi közük van, hogy egymás után értek bennünket, könnyen el lehet képzelni, hogy az ilyen képek teljesen kibogozhatatlan összevisszasága gyakori esemény. Hiszen a számuk jóformán végtelen, és a memória óriási raktárából bármi bármikor elõhívható, ami aztán képek alakjába zsúfolva tolul az agyba.* Természetes, hogy az ilyen álomképek sorrendjét ritkán lehet utólag jól visszaidézni az emlékezetbe, éppen azért, mert nincs semmi logikus sorrendjük, ami elõsegíthetné a felidézést. Ez éppen olyan, mint hogy elég könnyû megjegyezni egy mondatot vagy verset akár egyszeri hallásra is, viszont úgyszólván lehetetlen, vagy csak bizonyos rendszerrel (mnemonikával) lehet a szavakat észben tartani akkor, ha azok minden összefüggés nélkül kerültek egymás mellé.  Még egy sajátsága e különös agytudatnak, hogy amíg különösen érzékeny külsõ hatásokra, például hangra vagy érintésre, addig hihetetlen mértékig fel is nagyítja azokat. Az álmok írói valamennyien sok példát mondanak el errõl és mindenki maga is ismer akárhányat, ha csak kissé is foglalkozott a tárggyal.Az ilyen történetek között gyakran elmondják annak esetét, akit kínos álmában felakasztanak, mert szûk az inggallérja. Másvalakit egy tû szúr meg, és azt álmodja, hogy párbajban szúrták le. Volt, aki egy gyenge csípést vadállat harapásának álmodott. Maury említi, hogy az ágya fejének egy kis rúdja egyszer levált és az õ nyakára esve gyengén megérintette. Mégis elég volt ahhoz, hogy borzalmas történetet álmodjon a francia forradalomról, amelyben õt a guillotinnal lefejezték. Egy másik író pedig minduntalan azzal a homályos emlékkel ébredt, hogy zajos álmai voltak, hangos beszéddel, mennydörgõ robajjal. Sokáig nem is tudott rájönni, miért. Végre nyomára jött, hogy amikor a fülét a párnára fektette, az olyanforma, bár gyengébb zúgást adott (talán a vérkeringés miatt), mint amikor valaki tengeri kagylót tart a füléhez. Nyilvánvaló tehát, hogy egyedül ebbõl a testi agyból elég sok zavar és túlzás származik, ami sok álom-jelenséget megmagyaráz, bár ez csak egy tényezõ a többi között, amelyeket mind sorra veszünk. * Mindenki ismeri, hogy amikor az álmát el akarja mondani, milyen nehéz ez, mert sokszor egybeolvad két hely, két vagy több alak, emlék, vagy más motívum. (A ford. megj.) Az éterikus agy Nyilvánvaló, hogy a szervezetnek ez a része, amely igen érzékeny minden hatásra nappal is, sokkal érzékenyebb kell legyen alvás közben. Ha a tisztánlátó ilyenkor nézi, folytonosan gondolat-áramokat lát rajta átvonulni, amelyek egyáltalán nem tõle magától jönnek, - hiszen neki nincs is meg a gondolkodó képessége, hanem más emberek esetleges gondolatai, amelyek állandóan itt lebegnek körülöttünk. Az okkultizmus tanulmányozói tisztában vannak azzal, hogy valóban igaz: "a gondolatok létezõ valamik", mert minden gondolat belevésõdik a képlékeny elementál-közegbe, létrehoz egy idõlegesen élõ egyedet, amelynek élettartama attól az energiától függ, amit a gondolat-impulzus adott neki. Mi tehát mások gondolatainak óceánjában élünk és akár ébren vagyunk, akár alszunk, ezek állandóan ott mutatkoznak agyunk éterikus része elõtt. Amíg aktívan gondolkodunk és így elfoglaljuk. agyunkat, ez gyakorlatilag áthatolhatatlan az állandó külsõ gondolat-behatás számára. De mihelyt üresen hagyjuk, azonnal átömlik rajta az összefüggéstelen gondolatok kaotikus áradata. A legtöbb gondolat hatástalanul, majdnem észrevétlenül suhan tova, azonban olykor-olykor akad egy, amely felébreszti az éterikus agy némely megszokott rezgését. Ezt az éterikus agy azonnal megragadja, felerõsíti és kisajátítja - Ez a gondolat azután elindít egy másik gondolatot, míg végül egész gondolatsor támad, amíg el nem fogy és újra megindul az elõbbi kósza, céltalan gondolat-áramlás az agyon keresztül . Az emberek nagy többsége, ha megfigyelné, mi az, amit saját gondolatának nevez, rájönne, hogy az bizony egyáltalán nem az õ sajátgondolata, hanem egyszerûen más emberek szélnek eresztett gondolat-töredékei. Az átlagembernek láthatóan nincs is semmi uralma az elméje felett, jóformán soha nem tudja pontosan, melyik pillanatban mire gondol és miért. Ahelyett, hogy elméjét egy határozott pontra irányítaná, hagyja azt a saját kedve szerint féktelenkedni, vagy parlagon heverni, így aztán kikelhet és gyümölcsözhet benne minden gondolatcsíra, amit a szél odahordott. Ennek az lesz az eredménye, hogy amikor az Egó néha mégis szeretne valamin következetesen és kitartóan gondolkodni, nem lesz képes rá, mert hívatlanul rátör mindenfelõl a sok kóbor gondolat és õ védtelenül áll velük szemben, hiszen nem szokta meg elméje ellenõrzését. Az ilyen ember nem tudja, mi jelent az igazi koncentrált gondolat. És éppen az összpontosítás teljes hiánya, az elme és az akarat gyengesége teszi olyan nehézzé az okkult haladást az átlagember számára. Mivel pedig a világ fejlõdésének mai fokán több rossz, mint jó gondolat lebeg körülötte, gyengesége tárt kapu a sokféle kísértés számára, amit pedig egy kis figyelemmel és igyekezettel egészen elkerülhetne. Álomban persze az éterikus agy még inkább ki van szolgáltatva ezeknek a mindenféle gondolatáramoknak, mivel ilyenkor az Egó lazábban kapcsolódik hozzá. Újabb kísértelek azt az érdekes tényt hozták felszínre, hogy amikor az éterikus agyat elzárták a külsõ, kósza gondolatáramoktól, az mégsem marad tétlen, hanem lassan, álmatagon a régi emlékek tárházából kezd magának képeket elõhívni. Amikor a kísérletekre kerül a sor, erre is hozunk példát. Az asztrális test Említettük már, hogy ez az a tudathordozó eszköz, amelyben az Egó az alvás idején mûködik, és hogy rendszerint úgy látják (akiknek van belsõ látásuk), amint ott lebeg az ágyban fekvõ test felett. Az asztrális test megjelenése mégis igen különbözõ, aszerint, hogy az Egó, amelyhez tartozik, milyen fejlettséget ért el. A teljesen mûveletlen és fejletlen embernél egyszerûen csak imbolygó, nagyjából tojás alakú ködforma, amelynek körvonala nagyon szabálytalan és bizonytalan. Az alak benne (a fizikai test sûrû asztrális mása) szintén bizonytalan, bár általában felismerhetõ. A fejletlen asztráltest csak a durvább érzés-rezgéseket veszi át és csak néhány lépésnyire képes eltávolodni a testtõl. De amint a fejlõdés halad, a ködszerû tojásdad forma is mind élesebb körvonalat kap és benne az emberalak is mind pontosabb képe a nála sûrûbb anyagú fizikai testnek. Ezzel egyidejûleg növekszik a fogékonysága is, amíg végül képessé válik azonnal reagálni világának minden rezdülésére, a finomabbakra éppen úgy, mint a durvábbakra, bár a magasan fejlett ember testében természetszerûen nincs semmi annyira durva, ami az utóbbiakra válaszolhatna. Az asztrális test mozgási szabadsága szintén növekszik a fejlõdés során. Késõbb már egészen nagy utakat is kényelmesen megtesz, földi porhüvelyétõl távolabbra is és ilyenkor többé-kevésbé határozott benyomásokat is hoz magával arról, hol, milyen helyen járt és kivel mi dolga volt. Ez az asztrális test, mint korábban is, minden esetben erõsen befolyásolható bármilyen gondolattal vagy sugalmazással, amely vágyat hordoz, bár némelyik asztráltestben a vágyak, amelyekre leginkább válaszol, magasabbrendûek, mint másokban. Az Egó alváskor  Bármennyire is változik az asztráltest állapota álomban, amint lépést tart a fejlõdéssel, még jobban változik lakója, maga az Egó. Amíg az asztrális eszköz még csak imbolygó ködgomolyag, addig tulajdonképpen az Egó is alszik, mint az alatta fekvõ test. Nem lát, nem hall a maga finomabb világában, és ha egy-egy ahhoz tartozó eszme véletlenül mégis eléri õt, képtelen azt az agyába hozni, hogy ébredés után tudjon róla, mivel még nincs uralma az asztrális mûködése felett. Amikor a primitív állapotú ember egyáltalán vissza tud emlékezni az álmában történtekre, ezek majdnem kivétel nélkül pusztán fizikai benyomások, amelyeket az agy akár belülrõl, akár kívülrõl kaphatott - valami tapasztalat, amit a valódi Egó közben már el is felejthetett.Az asztrális világban ennek az állapotnak mindenféle fokozatát meg lehet figyelni, a magáról mit sem tudó, üres felejtésbe merülttõl egészen az asztrális világban tökéletesen tudatosig, bár ez utóbbi természetesen aránylag ritka. De még aki elég éber is ahhoz, hogy nem ritkán fontos tapasztalatokra bukkanjon abban a magasabb színvonalú életben, nem mindig tudja ellenõrizni agyát, nem tudja féken tartani a sok zagyva gondolatkép áramlását és bevésõdését, - ahelyett, hogy arra emlékezzen, amire akar. Így azonban, ha a fizikai test felébred, csak nagyon zavaros emlékei, vagy egyáltalán semmi emléke sincs arról, ami valóban történt vele. Pedig kár, mert meglehet, hogy sok olyasmivel találkozhat, ami számára nagyon érdekes és fontos. Nemcsak távoli, páratlanul szép vidékeket látogathat meg, hanem találkozhat, és eszmét cserélhet élõ, vagy átköltözött barátaival, akik történetesen szintén éppen olyan éberek az asztrális világban. Lehet olyan szerencsés, hogy találkozhat olyanokkal, akik sokkal többet tudnak nála és tõlük figyelmeztetést, vagy tanítást kaphat. Másrészt õ is részesülhet abban a szerencsében, hogy segítsen, vigasztaljon olyanokat, akik nála kevesebbet tudnak. De kapcsolatba kerülhet különféle nem-emberi lényekkel is - természetszellemekkel, mesterséges elementálokkal (elemi lényekkel), sõt igen ritkán dévákkal is. Kerülhet mindenféle jó, vagy rossz befolyás alá, amelyek hol bátorítják, hol elrémítik. Az Egó transzcendentális* idõmértéke Azonban akár vissza tud emlékezni valaki ébrenlétében, akár nem, az Egó, aki részben vagy egészben észreveszi környezetét az asztrális világban, kezd erõinek birtokába jutni, amelyek messze meghaladják azt, amivel itt lent rendelkezik. A földi testétõl felszabadult tudatosságának ugyanis nagyon figyelemreméltó lehetõségei vannak. A tér- és idõ-mértéke annyira alapvetõen eltér attól, amit az ébrenlétben használunk, hogy a mi szempontunkból úgy látszik, mintha se idõ, se tér nem létezne számára. Bármilyen érdekes is, mégsem kívánom most vitatni a kérdést: mondhatjuk-e az idõrõl, hogy valóban létezik, vagy csak alsóbb tudatunk korlátja és mindaz, amit idõnek nevezünk, a múlt, jelen és jövõ, egyaránt - "csak egy örök jelen". Csak arra akarok rámutatni, hogy amikor az Egó lerázza testi béklyóit, akár alváskor, akár transzban, vagy a halálkor, az idõnek valami olyan transzcendentális mértékét használja,aminek semmi köze a mi közönséges fiziológiai idõnkhöz. Száz és száz történetet mondhatnék el ennek bizonyítására, de elegendõ lesz kettõt elmondanom. Az elsõ igen régi (úgy hiszem, Addison mesélte el a The Spectator-ban), a másik egy nem régen történt esetrõl szól és még nem jelent meg nyomtatásban. * Ami a fogalmainkat túlszárnyalja, nem anyaghoz kötött, érzékfeletti, korlátlan. (A ford. megj.) Illusztráló példák Úgy emlékszem, a Koránban van az a szép mese, amely szerint Mohamed próféta egy reggel meglátogatta a mennyországot, annak különbözi régióit, amit ott részletesen megmagyaráztak neki és hosszú tárgyalásokat folytatott különbözõ angyalokkal. Mégis, amikor visszatért a testébe, az ágya, ahonnan felkelt, még meleg volt és úgy találta, csak néhány másodperc telt el. Azt hiszem, az is benne van a történetben, hogy a víz még ki sem ömlött egészen a korsóból, amit véletlenül felborított, amikor az utazására elindult! Ezt a történetet azonban - meséli Addison - az egyik egyiptomi szultán sehogy sem tudta elhinni, és meggondolatlanul odáig ment, hogy nyersen közölte vallási tanítójával, az egész történet valótlanság. A tanító, aki nagy tudós volt, járatos a törvényben, és csodás erõirõl ismert, elhatározta, nyomban be is bizonyítja a kételkedõ uralkodónak, hogy a történet nem is olyan lehetetlen. hozatott egy nagy vödör vizet: és kérte a szultánt, dugja bele a fejét és kapja is ki olyan gyorsan, ahogy csak tudja. A szultán úgy is tett és amint a feje a víz alatt volt, legnagyobb csodálkozására egy egészen ismeretlen helyen találta magát - magányos tengerparton, egy nagy hegy tövében. Elsõ ámulata után - mi más gondolata is lehetne egy keleti uralkodólak - elvarázsoltnak hitte magát, és átkozni kezdte a tudóst, amiért az ilyen gyalázatosan rászedte. Ám múlt az, idõ, a szultán megéhezett és látta, nincs más hátra, mintélelem után nézni ebben az idegen országban. Elindult hát, és egy idõ múlva emberekkel találkozott, akik fát vágtak az erdõben. Hozzájuk fordult segítségért, amit azok nem is tagadtak meg tõle, és munkájuk végeztével magukkal vitték a városba, ahová valók voltak. Itt a szultán letelepedett és éveken át munkával kereste kenyerét. Amikor már szép pénzt gyûjtött, sikerült feleségül vernie egy gazdag nõt, akivel hosszú, boldog családi életet élt és tizennégy gyermeket nevelt. Az asszony azonban meghalt és ettõ1 kezdve sok csapás érte õt, úgy hogy végül ismét szükséget szenvedett és öreg napjaira szegény teherhordóként tengette életét. Egyszer egy meleg napon, amint a tengerparton sétált, nekivetkõzött fürödni, és amikor kiemelte a fejét a vízbõl, meglepetésére a vizes edény elõtt találta magát, régi tanítója és udvaroncai között. Sok idõbe telt - ami nem is csoda, - amíg el tudták hitetni vele, hogy azok a viszontagságos esztendõk nem voltak többek egy pillanatnyi álomnál, amit tanítója hipnotikus szuggeszciója hozott létre, és a valóságban õ maga nem tett mást, mint hogy a fejét a vízbe merítette és rögtön ki is húzta. Ez jó történet és jól illusztrálja a témánkat, bár természetesen nem tudjuk bizonyítani, hogy igaz. Egészen más azonban a következõ eset, ami nemrégiben történt meg egy közismert tudóssal. Két fájós foga volt egyszerre és a fogorvos a szokásos gáz-kábítást alkalmazta nála. A tudóst érdekelték az álom-problémák, ezért elhatározta, hogy gondosan megjegyez mindent, amit a mûtét alatt érezni fog. De amint a gázt belehelte, egyszerre olyan jólesõ mámor fogta el, hogy megfeledkezett mindenrõl és azt hitte, elaludt. Másnap reggel -- amint hitte, - felkelt és szokásos napi tudományos kísérleteit végezte, elõadásokat tartott tudós testületekben, stb., de valamennyinél valami sajátságos erõt és elragadtatást érzett. Minden elõadása nagy siker volt, minden kísérlete új és nagyszerû felfedezés. Így ment ez napról napra, hétrõl hétre jó sokáig, bár a pontos idõt nem tudta, amíg végül egy nap, amikor éppen a Royal Society-ben tartott elõadást, valaki ezzel a közbeszólással zavarta meg: "Elkészültünk, kérem!" Bosszúsan fordult meg, hogy lássa, ki volt az illetlen közbeszóló, amikor egy másik hang azt mondta: "Mind a kelõ kint van." Ekkor vette észre, hogy még mindig a fogorvosi székben ül és hogy életének ez a mozgalmas idõszaka éppen csak negyven másodperc volt! Azt lehetne ugyan mondani, hogy egyik eset sem volt közönséges álom. De ugyanez történik minduntalan a közönséges álmokban is és erre is egy sereg bizonyítékunk van. Steffens, német író, aki ezzel a témával foglalkozik, beszéli, hogy gyerekkorában, amikor egyszer a bátyjával aludt, azt álmodta, hogy egy elhagyott utcában valami félelmetes vadállat üldözte. Rémületében kiáltani sem tudott, úgy menekült, amíg egy lépcsõfeljáraton a kimerültségtõl összerogyott. Az állat utolérte és súlyosan megharapta a lábát. Erre felriadt és látta, hogy a bátyja csípte meg a lábát. Richers, egy másik német író valakinek azt az esetét meséli el, hogy az puskalövésre ébredt, ami úgy jött, mint egy hosszú álom végsõ jelenete. Azt álmodta, hogy besorozták, de megszökött és szörnyû nélkülözéseken ment keresztül, amíg végül elfogták, kihallgatták, halálra ítélték és agyonlõtték. Az egész hosszú drámát abban a pillanatban élte át, amikor a lövés zajára ébredt. Még egy történetet említünk, ami akkor esett meg valakivel, amikor szivarozás közben elaludt a karosszékben és miután végigálmodott egy eseményekben gazdag, hosszú életet, arra ébredt, hogy még ég a szivarja. Se szeri, se száma az ilyen és hasonló, hiteles példáknak. Az Egó dramatizáló ereje  Az idõmérés imént illusztrált transzcendentális jellegén kívül van az Egónak még egy sajátsága: az azonnali dramatizáló ereje, jobban mondva dramatizáló szokása, amit a felsorolt példákban is jól láthattunk. A lövés, a csípés pillanatában ez a testre gyakorolt hatás, amely az illetõt felébresztette, már csak a végkifejlése egy látszólag hosszú ideig tartó álomnak, holott valójában az egész álmot kizárólag ez a hatás hozta létre. Már most ennek a testi ingernek a 'híre', legyen az hang vagy érintés, az idegszálak útján jut el az agyhoz és az idegszálaknak ez a közvetítése idõbe telik, igaz, a másodpercnek csak töredékébe, de határozott idõmennyiségbe, - ami kiszámítható és mérhetõ a modern tudomány rendkívül érzékeny mûszereivel. Az Egó viszont, amikor a testen kívül van, az idegek igénybevétele nélkül, az eseménnyel teljesen egyidejûleg érzékeli, mi történt, tehát éppen azzal az idõ-töredékkel hamarabb, ami alatt az inger az idegek útján az agyhoz ér. Az idõnek ezen alig érzékelhetõ tartama alatt állítja össze az Egó a drámáját vagy jelenet-sorozatát az események azon csúcspontjáig, amely felébreszti a testet. Ébredés után az Egót korlátozzák a test szervei, ezért nem képes különbséget tenni a szubjektív (az érzékelt) és az objektív (a valóságos) között és ezért képzeli, hogy tényleg eljátszotta álmában az egész drámát. Ez a szokás, amely, úgy látszik, sajátosan hozzátartozik az Egó természetéhez, csak a szellemileg aránylag fejletlen Egók tulajdonsága. Mert amint a fejlõdés elõrehalad és a valódi ember kezdi megérteni helyzetét és felelõsségét, lassanként abba is hagyja gyermekségének ezeket a kedves játékait. A fejletlen Egó, amikor minduntalan mindenbõl drámát szõ, úgy van vele, mint a primitív ember, aki meg mítoszokba öltöztet minden természeti jelenséget. De azt, aki elérte, hogy tudatossága folyamatos marad, annyira elfoglalja a felsõbb világokban folyó munka, hogy nem fordít több energiát ilyen kis dolgokra, ezért nem álmodik többé. Az Egó elõrelátó képessége Az Egó normálist meghaladó idõmérésébõl következik az is, hogy bizonyos fokig elõre tud látni. A jelen, a múlt és bizonyos mértékig a jövõ is nyitva áll elõtte, csak tudnia kell olvasni belõlük. Kétségtelenül elõfordul, hogy olykor-olykor elõrelát egy-egy eseményt, ami az alsóbb személyiség számára érdekes, vagy fontos. Az Egó igyekszik is ezt több-kevesebb sikerrel a személyiségbe belevésni. Ha tekintetbe vesszük azokat a hihetetlen nehézségeket, amelyek az átlagember személyiségében az Egó útjában állnak, hozzávéve, hogy az ilyen Egó maga is még csak félig éber, hogy alig képes ellenõrizni különbözõ tudathordozóit. Ezért nem tudja megakadályozni, hogy üzenetét eltorzítsák, esetleg teljesen eltöröljék a feltörõ vágyak, az éterikus agy esetenkénti gondolat-áramai, vagy a sûrûbb testére ható könnyebb fizikai zavarok - nem csodálkozhatunk azon, hogy csak ritkán eredményes ez a törekvése. Egyszer-máskor elõfordul, hogy az ember egy elõrevetített esemény képét élénk emlék alakjában, teljesen és hibátlanul borza át az álmok birodalmából. Sokkal gyakrabban történik meg, hogy az áthozott álomkép torzult, vagy fel sem ismerhetõ, míg néha csak egy fenyegetõ szerencsétlenség homályos elõérzete az, ami átjön és még gyakrabban egyáltalán semmi nem jut be a sûrû testbe. Amikor mégis elõfordul, hogy elõre láttak valamit, azt szokták ellenvetni, hogy az csak az események véletlen találkozása lehetett, mert ha tényleg lehetne elõrelátni, akkor a dolgok eleve el volnának rendelve, tehát nem volna szabad akarat. Ezzel szemben kétségtelen, hogy igenis van szabad akarat, tehát a dolgok elõre meglátása csak bizonyos mértékig lehetséges. Az átlagember dolgait azonban igen jól lehet elõre látni, mert az az akarat, amit kifejlesztett, szóra még alig érdemes, ennek következtében a körülmények uralkodnak rajta. Karmája meghatározott viszonyok közé helyezte, és ezek hatása annyira fontos tényezõje élete folyásának, hogy jövõjét úgyszólván matematikai pontossággal lehet elõre látni. Ha meggondoljuk, hogy az életben milyen sok esemény van, amin az egyén keveset változtathat és mennyire szerteágazó és nagy komplexum az okok és azok hatásainak kapcsolata, aligha csodálkozunk, hogy abban a világban, ahol minden most mûködõ oknak látható a következménye, a jövõt is meg lehet mondani, mégpedig részleteiben is megközelítõ pontossággal. Azt, hogy ez így van, nem egyszer bebizonyították a prófétai álmokon kívül a skóciai felföld lakóinak másod-látása és a tisztánlátók jóslatai. Ugyancsak a már meglévõ okokból származó elõrelátható hatásokra épül az asztrológia egész rendszere. Amikor viszont már fejlett egyéniséggel van dolgunk, - tudással és akarattal rendelkezõ valakivel, - csõdöt mond a prófécia is, mert az ilyen ember nagy részben ura a körülményeknek és nem azok alakítják õt. Igaz ugyan, hogy élete fõbb eseményeit már elõzõleg a régi karma rendezi el, de az, ahogyan ezek érintik, a mód, ahogyan bánik velük, sõt esetleg úrrá is lesz rajtuk, már mind a saját mûve, amit csak mint valószínûségeket lehet elõre látni. Ezek a cselekedetei okokká válnak és az életében így létrehozott hatások láncolata nem szerepelt az eredeti elrendezésben, ezért még hozzávetõleg sem volt elõre látható. Vegyünk analógiaként egy egyszerû mechanikai kísérletet. Ha egy golyót bizonyos erõvel elgurítunk, ezt az erõt sehogyan nem tudjuk megszüntetni vagy csökkenteni, ha egyszer a golyó már gurul, de a golyó mozgását képesek vagyunk egy eltérõ irányú új erõvel módosítani, vagy megszüntetni. Ugyanolyan nagy, de ellenkezõ irányú erõ egészen meg is állítja, míg egy nála kisebb erõ csökkenti a sebességét. A bármely oldalról alkalmazott erõ pedig egyaránt változtatja mind a sebességét, mind a mozgás irányát. Ugyanez a helyzet a sorssal is. Világos, hogy bármelyik adott pillanatban az okok sokasága mûködik, amelyek, ha más befolyás nincs, szükségszerûen létrehozzák azokat az eredményeket, amelyek a magasabb világokban már meglévõkként láthatók és ezért pontosan leírhatók. Viszont az is világos, hogy az erõs akaratú ember új erõk alkalmazásával nagyban módosíthatja ezeket az eredményeket. Ezek a módosítások pedig átlagos tisztánlátással nem láthatók mindaddig, amíg az új erõk mozgásba nem lendülnek . A jövõbelátás példái  A szerzõ nemrégiben két esetrõl szerzett tudomást, amelyek kitûnõen illusztrálják, hogy ténylegesen lehetséges a jövõbe látni, de lehetséges a jövõt erõs akarattal módosítani is. Egy úr, akinek kezét gyakran használták médiumi írásra, egyszer ezen az úton közlést kapott valakitõl, akit futólag ismert. Ez a valaki, egy hölgy, arról tudósította, hogy nagyon csalódott és sértõdött, mert az elõadását nem tarthatta meg, mert a megadott idõben senki nem volt a teremben.Amikor pár nap múlva ez az úr találkozott az illetõ hölggyel, feltételezve, hogy a levél egy már megtörtént esetre vonatkozik, sajnálkozását fejezte ki felette. A hölgy igen meglepõdött és furcsának találta a dolgot, mert még csak a rákövetkezõ héten szándékozott megtartani az elõadást és így remélte, hogy a levél nem bizonyul jóslatnak. Bár nem volt valószínû, mégis igaznak bizonyult: valóban senki nem jött el, az elõadást nem lehetett megtartani és az elõadó nagyon le volt sújtva, pontosan úgy, ahogy azt a médiumi írás elõre jelezte. Késõbb sem derült ki, milyen lény sugallta az írást, de nyilván olyan valaki volt, aki abban a világban járt, ahol lehetséges a jövõbelátás. Nincs kizárva, hogy amint állította, az elõadó Egója volt, aki igyekezett elõkészíteni elméjét a csalódásra ezen az alsóbb szinten. Ám ha így volt, fel lehet tenni a kérdést, miért nem hatott a hölgyre az Egó közvetlenül. Könnyen lehet, hogy nem volt módjában és az ismerõs érzékenysége volt az, egyedüli mód, amelyen keresztül a figyelmeztetést eljuttathatta. Bármilyen körülményesnek látszik is ez a módszer, a terület tanulmányozói jól tudják, sok esetben nyilvánvalóan a közlésnek itt alkalmazott útja az egyetlen elérhetõ lehetõség. Egy másik alkalommal ugyanez az úr szintén médiumi úton levelet kapott egy másik hölgyismerõsétõl, aki hosszú és szomorú történetet mesélt el a közeli múltjából. A levélben elmondta, hogy nagy bajban van, és minden nehézség egy bizonyos személlyel folytatott beszélgetésbõl ered. Az illetõ ugyanis meggyõzõdése és érzése ellenére rábeszélte valamire, ami azután egy éven át bizonyos események sorozatának és végül egy szörnyû bûnnek lett az oka. Az üzenet részletezte az eseményeket, amik a hölgy elsõ tettébõl indultak el és örökre beárnyékolták az életét. Akár csak az elõzõ esetben, az úr nemsokára találkozott az illetõ hölggyel és szóba hozta elõtte a dolgot, de az mit sem tudott róla. Mégis mély hatást tett rá, bár mindketten arra a következtetésre jutottak, hogy az egész semmit sem jelent. Egy idõ múlva azonban a hölgy legnagyobb megdöbbenésére megtörtént a beszélgetés, amit a levél elõre jelzett, és amelynek során nagyon kérték arra, aminek olyan siralmas vége lett volna. A hölgy, mivel nem bízott a saját ítéletében, biztosan engedett volna a rábeszélésnek, ha nem áll elõtte a jóslat emléke. Így azonban a leghatározottabban ellenállt, bár tudta, hogy az illetõnek csalódást és fájdalmat okoz. Tehát nem követte el az üzenetben megjelölt tettet, elmaradtak a következmények és természetesen baj nélkül múlt el a katasztrófa jelzett idõpontja is. Ez talán amúgy sem következett volna be, lehetne mondani. Lehet, hogy így van, de ha meggondoljuk, milyen pontosan következett be a másik jóslat, mégis olyan érzésünk van, hogy a figyelmeztetés ebben a második esetben is megalapozott lehetett és alighanem bûnt hiúsított meg. Ha így van, akkor ez jó példa arra, mennyire lehetséges határozott akarattal megváltoztatni a jövõt. Az Egó szimbólumokban gondolkodik  Még egy említésre méltó pont jellemzi az Egót a testen kívül, vagyis álomban: az, hogy látszólag szimbólumokban gondolkodik. Vagyis az az eszme, amit itt lent csak sok szóval lehet kifejezi, egyszerû szimbolikus képben tökéletesen megérthetõ számára. Ha tehát így, kép alakjában ad át gondolatot az agynak és így emlékszik rá a felébredés tudatállapotában, azt természetesen még le kell fordítania. Az elme gyakran jól végzi el ezt a feladatot, de néha csak az álomképre emlékszik, mert a szimbólum kulcsát odaát felejtette, ami azután zavart okoz. Sokan mégis így hozzák át az álmaikat, és idelent törik a fejüket, mit is jelenthetnek azok. Ilyenkor úgy látszik, mindenkinek van bizonyos saját szimbolikus rendszere, amellyel az álmait magyarásza. Mrs. Crowe a Night Side of Nature (A természet sötét oldala) címû könyvében említ egy hölgyet, aki, valahányszor szerencsétlenség elõtt állt, azt álmodta, hogy nagy halat lát. Egyszer azt látta álmában, hogy a hal megharapta a kisfia két ujját. Közvetlenül ez után a gyerek egy iskolatársa játék közben épen azt a két ujjat sértette meg egy kis fejszével. Több embert ismertem, aki tapasztalatból jött rá, hogy egy bizonyos fajta álma mindig valami baj hírnöke. Mindamellett van egy-két dolog, ami minden álmodó szerint ugyanazt jelenti, például a mély víz közelgõ baj, a gyöngy könnyek jele. Az álmot létrehozó tényezõk Az alvó ember állapotának vizsgálatakor láttuk, mely tényezõk hozzák létre az álmot: • Az Egó, aki a tudatosság különbözõ fokain állhat, a csaknem teljes érzéketlenségtõl képességeinek tökéletes uralásáig. Amint ez utóbbi felé halad, mind több olyan képességre tesz szert, amelyek túlszárnyalnak mindent, ami a legtöbb ember sajátja ébren. • Az érzelmek és vágyak féktelenségével örökösen fel-felbuzogó asztrális test. • Az. éterikus agy a rajta szüntelenül átvonuló összefüggéstelen gondolatképek rajaival. • Az alsóbb, fizikai agy gyermekes fél-tudatosságával és azzal a szokásával, hogy minden ingert kép alakjában fejezzen ki. Amikor aludni térünk, Egónk még jobban önmagába vonul vissza, és különbözõ burkait (testeit) még inkább szabadjára engedi, mint különben. Azonban ne feledjük, hogy ezeknek a testeknek a külön tudata igen fejletlen még álomban is, amikor pedig ez a külön tudat jobban a felszínre kerül bennük. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy ezek a tudathordozók ilyenkor hasonlíthatatlanul érzékenyebbek minden külsõ benyomásra/hatásra, mint az ú.n. ébrenlétben, nem csodálkozhatunk azon, hogy az álmok, ha visszagondolunk rájuk, meglehetõsen zavarosak, hiszen utólag az emlékezetbe idézni azokat úgyszólván összegezése volna a tudathordozók külön mûködéseinek. Ezt szem elõtt tartva, lássuk most, milyenek az általában megtapasztalt különbözõfajta álmok. Szerző: C.W. Leadbeater  Az "éntudat" filozófiai és pszichológiai fogalom. Az éntudat a saját testünkrõl és belsõ tulajdonságainkról kialakult tudásunk (az érzelmeket is beleértve!). Az ember az érzékelés, észlelés, gondolkodás, emlékezés és más agyi tevékenységek segítségével tudja elhatárolni önmagát másoktól. Az "én" tudat az öntudat elsõ foka, amellyel a gyermek 2 és fél - 3 éves korában önmagáról azonosságot szerez, azaz egyesszám elsõ személyben kezd el beszélni önmagáról, ahelyett, hogy egyes szám harmadik személyben szólna róla, mint addig teszi némely gyermek. Az én vagy másszóval ego (és még különbözõ szinonimái) tudata az egyén önmaga átélése vagy elgondolása. Ezzel kapcsolatosan több iskola többféle szerkezetben képzeli el az én strukturálását. A lényeg, hogy az énnek a gondolkodásban (tudatban) rugalmas határai vannak, míg a testérzet nem ilyen rugalmas, de a tudat azt is ki tudja tágítani, mint pl. amikor valaki megtanul gépkocsit vezetni stb. Az éntudatnak rokon fogalma az énkép, amelynek nagy jelentõsége van az emberek viselkedésében, és amelynek alakítására, megváltoztatására a pszichológia vállalkozik, amennyiben egy személynek vagy a személyiségnek problémái vannak önmagával. A leggyakoribb ilyen énkép probléma az istenbetegség, amikor az egyén önmaga erejét és cselekvési lehetõségeit az egész emberiség kollektív erejével téveszti össze - azon az alapon, hogy ezt a helyzetet elgondolni képes. Az egó kifejlõdésétõl az önmegvalósításig Embernek születtünk. Hasonlítunk egymásra, legfõképp azokban a dolgokban, amelyek alapján az embert definiáljuk. Egy bizonyos ponton túl alapvetõ dolgok jutnak eszünkbe az ember szó hallatán, mindenkinek ugyanaz. Olyan ez, mint egy szabályrendszer, amelyet együtt alkotunk, amelynek keretein belül mindannyian megpróbáljuk megvalósítani önmagunk. Az önmegvalósítás során kapnak szerepet a különbségek, mindig találhatunk olyan mélységet, ahol kijelenthetjük, én nem vagyok olyan, mint õ. Egy élet sem céltalan, és egy cél sem nemesebb, mint a másik. Az alapot az életre azok a körülmények adják, amelybe születünk. Talán nehéz lehet elsõre elfogadni, de ezek a körülmények is egy döntés eredményei. Minden okkal történik a világban, még ez is. Persze a döntést nem az az én hozta meg, akit most az egónkkal azonosítunk, hanem egy bonyolultabb én, akinek a szempontjából az egó egy színész egy választott színdarabban, ahol megvan a lehetõsége eljátszani egy szerepet. A határok így is roppant tágak, mindig van lehetõség tapasztalatszerzésre, és arra, hogy másmerre menjünk, ha akarunk.  Az, hogy ráébredjünk színész mivoltunkra, és el tudjuk helyezni magunkat a darabban, rengeteg munkával jár. Egy kisgyerek például tele van kérdésekkel, próbálja megismerni a környezetét, aktívan és nyitottan figyel kifelé. A saját szükségletei ekkor még inkább ösztönszerûek. Minél több dolgot ismer meg a világban, annál több olyan pont lesz számára, amelyet fixnek tart majd. Ezekhez a pontokhoz képest el tudja magát helyezni. Feltûnhet neki, hogy bizonyos helyzetekben másképp érzi magát, vagy más dolgokra gondol, mint az õt körülvevõk. Hangot adhat ezeknek a különbségeknek, a környezet reakciója alapján pedig új érzéseket élhet át, és új gondolatokat kaphat. Ez egy hosszú folyamat, és van benne egy fázis, amikor a különbségek lépnek inkább elõtérbe, mintsem a hasonlóságok. Mindenki emlékezik a serdülõkorra. Bár még szülõként nem éltem át, de emlékszem, milyen volt gyerekként, mint egy nyíló virág, tele szúrós tövissel, hogy el tudjam határolni magam attól, ami nem én vagyok, bármi áron. Szerintem a felnõttek többsége a tövist látja inkább, nem azt, hogy valami éppen fejlõdik odabent, amire érdemes odafigyelni. Persze tövis sem lenne, vagy nem annyi, ha a gyerek megfelelõ teret kapna kibontakozni. Azért tud bántani, mert fél attól, hogy nem lehet az, aki lenni szeretne. Az egyén számtalan konfliktus helyzeten megy keresztül, szülõkkel, barátokkal, míg el tud jutni arra a pontra, ahol ki tudja jelenteni, hogy ki õ és mit akar elérni. Elõbb utóbb megfogalmazzuk ezt magunkban. Távolabbról nézve az én állandó változásban van, de vannak pontok, ahol átélhetjük az állandóságot, megállhatunk. Élvezhetjük a pillanatot, vagy visszanézhetünk, hogy értékeljük, amit átéltünk, és ahogy megéltük. A folyamatos haladás fárasztó, és értelmet az ad neki, ha meg tudjuk élni azt, amit az út során magunkba építettünk. Ugyanígy, ha valaki folyamatosan csak az élvezeteket hajtja, hamar kiürül. Fontos, hogy mindig megtaláljuk magunknak azt a környezetet, ahol éppúgy tudunk pihenni, megélni dolgokat, ahogy a saját énképünk alakításával foglalkozni. Mindenkinek vannak kérdései. Jó, ha van kitõl kérdezni, ha olyanok társaságában vagyunk, akik képesek olyan mélységû információt adni, amellyel tovább tudunk haladni a saját utunkon. A dolog kölcsönös, mi magunk is hozzájárulunk a másik fejlõdéséhez.  Mindenkinek fontos, hogy hasznosnak érezze magát. Az önmegvalósítás kulcsa az, hogy tudjuk, miért vagyunk hasznosak, mit tudunk létrehozni, adni magunkból. Elõször saját magunkra gondolunk. Ki tudjuk fejezni azt a teremtõ erõt, ami által gyakorlatilag a létezésünk nyer értelmet. Ez igen nehéz lehet eleinte. Mit csináljak, hogyan csináljam? Hol van a hely, ahol ezt megtehetem, és hol érdemes megtennem? Sajnos nem ismerek útmutatót erre, persze mindig figyelhetünk másokat, akik szerintünk jól csinálják. Van, aki már kiskorában tudja, hogy mi az élete célja, van, aki pár évet, vagy hónapot tervez elõre. A közös bennük mégis az, hogy hatást gyakorolnak. Nem vagyunk egyedül. Aki tudatosan fejezi ki magát, törõdik a hatással, sõt, sejtheti, hogy mikor milyen hatást fog kiváltani. Mindenünk megvan ahhoz, hogy lássuk, fogaskerekek vagyunk egy gépezetben, amit emberiségnek hívunk. Persze látványosan a közvetlen környezetünkre vagyunk hatással, de mégis, az egész emberiséget is viszi elõre, és folyamatos változásban tartja minden egyes ember. Ezért mindenki felelõs. Van, aki tud errõl, és tudatosan vállal szerepet a folyamatban. A legtöbb emberre azonban ma az a jellemzõ, hogy a figyelme amint túljut saját magán, maximum a közvetlen környezetéig jut el. Ez majd változni fog, van következõ lépcsõ. Természetesen nem arról van szó, hogy mindenki Jézussá fog válni, hanem egy kiterjedt tudatosságról, ahol messzebbre ellátunk majd, egy nagyobb rendszerben is képesek leszünk magunkat elhelyezni. Minél pontosabban definiáljuk a céljainkat, és a hozzá vezetõ utat, annál közelebb kerülünk a megvalósulásukhoz. Mindent azonban nem tudhatunk elõre. Kiválthatunk olyan hatást, amely bár okkal történik, mi nem tudunk róla, váratlanul ér minket, ez számunkra a véletlen. Ezeknek fontos szerepe van az önmegvalósításban. Ha bízunk abban, hogy minden okkal történik, akkor a véletlenekre is odafigyelhetünk, mint jelekre, hogy egy adott dolgot kerüljünk, vagy épp induljunk el felé. Jellemzõ, hogy ha minél inkább benne vagyunk egy adott folyamatban, annál több lehetõségünk lesz ilyen jellegû információszerzésre. Bár a véletleneket nem tudjuk kiszámítani, mégis, egy alapjában véve boldog, kiegyensúlyozott embert sokkal inkább érnek kellemes véletlenek. Egyszerûen azt vonzza magához, mert õ maga is olyan. Megjegyzem, klasszikus magyar hiba jót remélni, hiszen már eleget szenvedtünk. Ez nem így mûködik. Magunknak kell megtalálni azt, ami rossz belül. Végsõ soron nem a környezetünk fog minket meggyógyítani, hanem mi magunkat. Azt már tudjuk, hogy a fizikai hibákat ki tudjuk javítani, elég sokat. Azt még nem sokan, hogy a hiba nem csak ott van jelen, és egy hibás gondolat kijavításával akár megelõzhetjük azt, hogy fizikailag is megtapasztaljunk egy betegséget. Bárhogy is, ha körülnézünk, mindig találhatunk segítséget. Akarni csak mi tudunk, más nem fog helyettünk, de ha nem tudunk magunkból meríteni éppen, mindig találhatunk valamit/valakit, amibõl/akibõl képesek leszünk meríteni.  Sokan feltesszük a kérdést, hogy mi az életem értelme, mi a hasznom a világban. A munka segít abban, hogy hasznosnak érezzük magunkat, nagyon fontos, hogy olyan munkahelyen és munkakörben dolgozzunk, ahol ezt képesek vagyunk érezni. Sokan gondolunk arra, hogy milyen jó lenne, ha nem kellene dolgozni. Ez jellemzõbb olyan országokban, mint például Magyarország, ahol mindenki inkább saját magán próbál segíteni, és így társadalmi szinten nem tud, vagy kevésbé tud olyan egység, egyensúly kialakulni, ahol valóban elhihetem, hogy hasznos vagyok, mert eszerint értékelnek. Jellemzõ más hibáztatása a hányattatott sors miatt, de ez attól még gondolkodásmód kérdése. Nem egy emberé, hanem egy társadalomé. Ha valaki kevésbé tudja magát hasznosnak érezni olyan alapvetõ területen, mint a hétköznapi munka, az rányomhatja a bélyegét arra, hogy elhiggye magáról, bármiben sikeres lehet. Önmagában a vágy, hogy bárcsak ne kellene dolgoznunk, abból fakad, hogy úgy érezzük, muszáj dolgoznunk. A muszáj pedig nagy úr, minél több van belõle, annál jobban szorít. Kivehetünk szabadságot. A kikapcsolódás mindig enyhíti az érzést, miszerint munkára "kárhoztattunk". Senki sincs kárhoztatva. Átértékelhetjük a helyzetünk, válthatunk munkahelyet, vagy lehetünk a saját magunk fõnöke egy vállalkozásban. Van, akinek ez túl nagy energiabefektetés, és nem zavarják a néha-néha elõjövõ muszájok, akár nyugdíjig le tudja nyelni. Erre nagyon sok példa van. Sokan vannak viszont azok is, akik meg akarják mutatni a saját értéküket, hogy azt lássa a világ, és aszerint értékelje. Nagy bátorság kell ehhez, és azzal jár, hogy kiszakadhatunk a napi rutinból olyan helyekre, ahol akár úttörõként kell járnunk. Több a kockázat, mert nincs mindenhol kitaposott ösvény. Mindazonáltal, errõl szól maga az önkifejezés. Személyiségünk egyediségének megmutatásáról, amelyhez bátorság kell. Boldogságunk, jólétünk, igenis függ a világtól, amelyben élünk. Mi magunk akartuk így. Éppen ezért felelõsek vagyunk érte. Tegyük fel, soha többet nem kell dolgoznunk, csak élvezni az életet. Utazások, szórakozás, ami/ahogy belefér. Rengeteg új élménnyel gazdagodnánk, sok új információt szereznénk. De vajon mi a haszna, ha ezt nem tudjuk átadni? Mindig eljutunk arra a szintre, ahol a beérkezett élményeket értékeljük, belehelyezzük a világképünkbe, és utána már a szerint élünk. Ne feledjük viszont, nem lennének élményeink, ha nem lennének, akik adták, vagy valamilyen formában hozzájárultak ahhoz, hogy kaphassuk. Ez egy folyamatos áramlás, amelyben biztosan tudhatjuk, hogy ahogy minket mozgatnak bizonyos hatások, úgy mi is mozgató rugók vagyunk. Mindenki megtalálhatja, hogy õ miben mozgató rugó, van, akinél ez a munka, amit minden nap végez, van, aki a munka mellett végzi ezt, van, aki teljesen ki tudja váltani ezzel a mindennapok rutinját. Legyünk bátrak lépni, hiszen mi magunk tehetünk azért, hogy olyan minõségû élményeink legyenek, amiért érdemes élni, hogy elégedetten állapíthassuk meg, ezt jól csináltuk. És nem utolsó sorban, lámpások lehetünk mások számára is. Szerző: Teimel - 2008 Forrás: raingarden.hu Nehéz valamit úgy elmagyarázni, hogy fogalmad sincs arról, hogy mi is az amirõl valójában beszélek. Ezt egyáltalán ne vedd sértésnek, de amíg nincs tudatos reinkarnációs, vagy túlvilági emléked, vagy nem élted még át a felsõbbrendû éned, addig egyszerûen nem lehetsz tisztában az egó mibenlétével. Egyszerûen nincsenek meg hozzá az eszközeid, és ha azt hiszed, hogy tudod mi az egó, akkor csak félrevezeted magad.  Valójában te is ugyanúgy tisztában vagy a dolgokkal, mint bármelyik megvilágosodott ember, csak a hétköznapi tudatod és az egód el van különülve a szellemedtõl. Amíg csak és kizárólag az egón keresztül mûködsz, addig hiába próbálom megszólítani a szellemedet, gyakorlatilag az egóddal kommunikálok. Na ez most jó zagyvaságnak tûnhet, de nem baj. Kezdjünk hozzá, és próbáljuk meg a lehetetlent. Kezdjük elõször a szellemeddel (felsõbbrendû éneddel) vagyis veled, mert ez te vagy, és nem valaki más. A szellemed valójában egy szentfazék, :) de nehogy azt gondold, hogy unalmas, jellegtelen, vagy bármiben is alulmaradna hozzád képest, igazából sokkal emberibb, mint azt gondolnád. Az a kép a menyországról, ahol ájtatos angyalok, unalmasan ücsörögnek, és énekelnek, meglehetõsen kiábrándító, és elég félrevezetõ. (Van ugyan ilyen, de csak akkor kerülsz oda, ha oda akarsz kerülni.) A menyország (maradjunk a közismert fogalmaknál), sokkal színesebb és sokrétûbb hely, mint azt egyáltalán el bírod képzelni, és sok mindent lehet ott csinálni, csak éppen unatkozni nem. :) A szellemed maga a jóság, a szeretet, a megértés, csak éppen ahhoz, hogy leszülethessen szüksége van az egóra, amit õ választ meg. (vagyis te) Miért? Képzelj el egy olyan embert, aki mindenkit feltétel nélkül szeret, aki ha kérik tõle, leveszi a ruháját és odaadja akár egy milliomosnak is, akiben nincs egy csepp önzés sem, aki mindent elhisz, aki a saját ételét inkább odaadja egy éhezõ kutyának. Szerinted egy ilyen ember meddig maradna életben? Hát nem sokáig! Ezért van szükség az egóra. Hogy is mûködik ez? A szellem választ egy csomó tulajdonságot, amire szüksége lesz az életben. Nehogy azt gondold, hogy a szellem hülye, és nem igazodik el a hétköznapi életben, sõt sokkal jobban kiismeri magát mint te! Szóval tökéletesen tisztában van vele, hogy mire van szüksége ahhoz, majd úgy élje le az életét, ahogy tervezte. Szóval felépíti a jellemét. Választ magának önzést. (bemegy a mennyei boltba és azt mondja kérek 3 kiló önzést. :) ez csak vicc volt.) Mennyi önzésre van szüksége? Az attól függ, milyen életet akar élni. Ha nehézségekkel, konfliktusokkal teli életet akar élni akkor sok önzésre van szüksége, hogy életben maradjon, hogy életképes maradjon. Illetve, hogy akár õ maga generálja a konfliktusokat. Választ magának racionalitást. Ha többet választ, akkor talpraesettebb, önállóbb lesz, viszont nehezebb lesz tartania a kapcsolatot a szellemmel, a segítõivel. Türelem, emberség, megértés is kell, lehet, hogy több, lehet, hogy kevesebb. Választ magának tudattalan információkat, milyen lesz a kisugárzása, az emberek mennyire fogják kedvelni és elfogadni. Választhat magának karizmát, is ha valamilyen vezetõ beosztást akar betölteni. Választ magának testi tulajdonságokat, magasság, bõrszín, alkat, betegségekre való hajlam, esetleg konkrét betegségek. Még sorolhatnám jó darabig, de ez is elég, hogy valamennyi rálátásod legyen. Szóval szépen felépíti, az egóját, az egójának a jellemét. Mindez a legkevésbé sem öncélú, és a többiekkel együttmûködve és egyetértésben történik. És itt kezdõdik a neheze, úgy kell a terveit véghezvinni, hogy közben elveszti a rálátását a dolgokra, és beleszûkül az egójába. Az egóban alapból benne van egy csomó program, amin csak ritkán változtatnak. Ilyenek a nemi ösztön, a haláltól való félelem, az életben maradási ösztön, a boldogságra törekvés vágya, bizonyos félelmek, folyamatos önigazolás (ezért nem tolerálják az emberek a másságot, azért akarnak mindenkit meggyõzni a saját igazukról), elismerés, érvényesülés vágya, stb... Ezek a programok automatikusan mûködnek, és úgy mûködnek, hogy nehéz felismerni, hogy tényleg mûködnek. Ezek a programok, illetve maga az egó mûködésének egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy észrevétlenül mûködnek. Ezáltal tudja azt elérni, hogyha egy program beindít egy folyamatot, és vinni akar egy irányba, akkor te tudatosan ezzel ne legyél tisztában, és azt mond hogy "én akarom". EZ A KULCS. Mondok egy nagyon nyilvánvaló példát. Képzeld el, hogy egy ûrlakó vagy és semmit sem tudsz a földrõl. Idejössz és azt látod, hogy az embereknek kb 16 - 50 év között, lassan csökkenõ intenzitással mûködik a szexuális vágy programja. És az emberek azt mondják, "én akarom", "én kívánom". Annyira sokfélék az emberek, és mégis mindenki erre a sablonra mûködik. Az egyénekben, nem tudatosul, nem tûnik fel nekik, hogy valójában nem õk akarják, nem õk kívánják, hanem a testük (ez egyébként így teljesen rendjén is van). Pedig a tudomány már ismeri ennek a rendszernek a hormonok általi mûködését is. Miért nem mondja azt 3 évesen, hogy "én akarom" a szexet, vagy miért nem mondja 80 évesen, hogy "én akarom" a szexet. Azért mert az elsõ esetben még-, a második esetben pedig már- nem mûködik a program. Az egyén mégsem akarja tudomásul venni a nyilvánvalót, és mivel könnyebb, ezért inkább továbbra is azt mondja "én akarom". Én haragszom, én vagyok dühös, engem bántottak meg, és nem veszi észre, hogy csak az önvédelmi mechanizmusok mûködnek. Ami megint csak rendjén lenne, és nem elfojtani kellene ezeket az érzéseket, hanem a szellemnek felügyelni. De ahhoz, hogy egy rendszert felügyeljek, kívül kell tudnom lépni rajta. Így mûködünk általában. Azért, mert a programok, valamint az egó rögtön beindul születésünk után, és nincs aki megtanítson minket, mert elvesztettük a szellemi kultúránkat. Viszont ha így mûködünk, akkor máris észrevétlenül te lettél az egód szolgája, és nem õ szolgál téged. A ló irányítja a lovast. Az egó nagyszerû szolga, de rettenetes úr! Jelenlegi világunkban gyakorlatilag az egó uralkodik (észrevétlenül) a szellem felett. Csak körül kell nézni, és megláthatod, hogy ez hova vezet.  Az egó létezése alapvetõen egyszeri, ezért ami csak a jelenlegi életedet szolgálja, az egó célja, és nem a tied! Az egó egyszeri, megismételhetetlen, és nem születik újra! (Lesz helyette másik) Összefoglalva: Legnagyobb, és leghatékonyabb fegyvere, amivel a szolgálatában tart, hogy elhitet veled egy sor olyan dolgot, ami tévedés. Legelsõ és legfõbb, hogy elhiteti veled, hogy TE, õ vagy. Ha elhiszed, hogy te vagy az egó, akkor azt hiszed, hogy amit az egó akar, azt te akarod, és minden erõddel megpróbálod véghezvinni, megvalósítani az õ céljait. DE EZEK NEM A TE CÉLJAID. Így észrevétlenül, máris te szolgálod az egót, és nem õ téged. Az egót nem legyõzni kell, hanem együttmûködve vele kordában tartani és irányítani. (mint ahogy a lovas irányítja a lovat). És megadni neki azt a gondoskodást és tiszteletet, amire szüksége van, de nem többet! Forrás: regresszio.hu |
Főoldal > A szív útja >