 OSHO – BÁTORSÁG Itt lehet tovább olvasni: http://5mp.eu/fajlok/lettudat/osho_batorsag_www.5mp.eu_.pdf A bátorság, kurázsi szó nagyon érdekes. A latin cor tőből származik, amelynek a jelentése: 'szív. Tehát akinek van kurázsija, vagyis bátor ember, az a szívére hallgat. És a gyávák, csupán a gyávák hallgatnak az eszükre; félnek, ezért a logika biztonságával veszik körül magukat. Rettegnek, eltorlaszolnak minden ajtót és ablakot - teológiával, fogalmakkal, szavakkal, elméletekkel -, és e bezárt ajtók és ablakok mögé rejtőznek. A szív útja a bátorság útja. Azt jelenti, hogy bizonytalanságban élünk, azt jelenti, hogy szeretetben és bizalomban élünk; azt jelenti, hogy nekivágunk az ismeretlennek. Magunk mögött hagyjuk a múltat, és engedjük, hogy megérkezzen a jövő. A bátorság azt jelenti, hogy veszélyes ösvényeken indulunk el. Az élet veszélyes, és csak a gyávák kerülhetik el a veszélyt - de akkor meg is halnak. Az, aki él, valóban él, akiben áramlik az élet, nekivág az ismeretlennek. Arrafelé veszélyek várják, de ő vállalja a kockázatot. A szív mindig kész vállalni a kockázatot, a szív hazárdjátékos. A fej üzletember. A fej folyton számításokat végez és ravaszkodik. A szív nem mérlegel. A kurázsi szó csodálatos, és nagyon érdekes. Aki szívből él, az a valóságot kutatja. A költő szívből él, és lassanként figyelni kezd az ismeretlen hangjaira. A fej nem hallhatja ezeket a hangokat; túl távol esik az ismeretlentől. A fejet az ismert dolgok töltik meg. Mi az elme? Minden, amit valaha tudtál. A múlt, holt dolgok, mindaz, ami elmúlt. Az elme nem más, mint az összegyűjtött múlt, az emlékezet. A szív a jövő; a szív mindig remél, mindig valahol a jövőben jár. A fej a múltra gondol; a szív a jövőről álmodik. A jövő meg csak most fog megérkezni. Még csak ezután jön el. A jövő még csupán lehetőség - el fog jönni, már jön is.  A jövő minden egyes pillanatban jelenne alakul, a jelen pedig múlttá. A múltban nincsenek lehetőségeid, már felhasználtad őket. Már továbbléptél a múlton - kiürült, holt dolog, akár egy sír. A jövő olyan, mint egy mag; jön, egyre közeledik, a jelen felé nyúlik, és találkozik vele. Állandó mozgásban vagy. A jelen nem más, mint mozdulat a jövő irányába. Az a lépés, amelyet éppen most tettél meg, és a jövőbe vezet.A világon mindenki igaz akar lenni, mert csak az igaz lét nyújt végtelen Örömöt és határtalan boldogságot - miért akarna bárki hamis lenni? Kell, hogy legyen benned annyi bátorság, hogy egy kicsit mélyebbre tekints: Miért félsz? Mit tehet veled a világ? Megeshet, hogy kinevetnek az emberek, de az csak jót tesz nekik: a nevetés orvosság, egészségesebbé tesz. Esetleg őrültnek néznek... de attól még, hogy őrültnek tartanak, te nem leszel valóban az. És ha őszinte az örömöd, a könnyeid, a táncod, előbb-utóbb lesznek, akik megértenek, akik csatlakoznak a karavánodhoz. Én magam is egyedül indultam el az ösvényen, aztán jönni kezdtek az emberek, és végül világméretű karavánt alkottunk! Pedig én nem I hívtam senkit; egyszerűen csak mindig azt tettem, amiről úgy éreztem, hogy a szívemből fakad. Én egyedül a saját szívemért vagyok felelős, senki másnak a világon nem tartozom számadással. Épp így te is csupán önmagadért vagy felelős. Ne fordulj magad ellen, mert az egyenlő az öngyilkossággá!, önmagad elpusztításával. És mit nyersz vele? Talán az emberek tisztelni fognak, józan, tiszteletre méltó és becsületes embernek tartanak, de ezek a dolgok nem táplálják a lényedet. Nem segítenek abban, hogy jobban megértsd az életet és annak határtalan szépségét. Hány millió ember élt már előtted a Földön? Még a nevüket sem tudod; nincs semmi jelentősége, hogy vajon éltek-e vagy sem. Voltak szentek és voltak bűnösök, voltak rendkívül tiszteletreméltó emberek és mindenféle különcök, őrültek, de mind eltűntek -még egy lábnyom sem maradt utánuk. Egyetlen célod legyen: gondozd és védelmezd azokat az értékeket, amelyeket magaddal vihetsz, ha majd a halál elpusztítja a testedet, az elmédet, mert ezek a minőségek lesznek az egyetlen kísérőid. Csak ezek a valódi értékek, és akik szert tesznek rájuk, csupán azok élnek; a többiek színlelik az életet. Egy sötét éjszakán a KGB kopogtat Yussel Fín-kelstein ajtaján. Yussel kinyitja az ajtót. A KGB embere rárivall: - Itt él Yussel Finkelstein? - Nem - feleli Yussel, kopott pizsamájában ácsorogva. - Nem? Akkor hogy hívják magát? -Yussel Finkelstein. A KGB embere a földre löki, és rákiált: - Nem azt mondta az előbb, hogy nem él itt? Mire Yussel: - Maga ezt életnek nevezi? Éppen csak az élet nem mindig élet. Nézd meg az életedet. Áldottnak nevezheted? Elmondhatod róla, hogy adomány, a létezés ajándéka? Szeretnéd, ha újra és újra ilyen élet jutna osztályrészedül? Ne hallgass a szent szövegekre - hallgass a saját szívedre. Ez az egyetlen ige, amit előírok a számodra: hallgasd nagyon figyelmesen, nagyon tudatosan, és sosem fogsz tévedni. És ha a saját szívedre hallgatsz, nem lesz benned megosztottság. Ha a saját szívedre hallgatsz, jó irányba haladsz majd, anélkül.  Az új emberiség számára minden tudás titka abban rejlik majd, hogy a szívérc hallgat, tudatosan, éberen, figyelmesen. Kövesd a szívedet, bárhová vezet. Igen, olykor veszélybe sodorhat, de ne feledd, éppen ezekre a veszélyekre van szükséged ahhoz, hogy éretté válj. Néha tévútra vezet majd, de ne feledd, azok a tévutak is a fejlődés részei. Sokszor elbuksz majd, de állj talpra, mert úgy gyűjthetsz erőt, ha elbuksz, majd ismét talpra állsz. Ezáltal válhatsz teljessé. Ne kövess külső szabályokat. Egyetlen, kívülről rád erőltetett szabály sem lehet helyes, mert olyan emberek alkották, akik irányítani akarnak téged! Igen, akadnak nagyszerű, megvilágosodott emberek is a világban - egy Buddha, egy Jézus, egy Krisna, egy Mohamed. Ők nem szabályokat adtak az emberiségnek - szeretetet adtak. De előbb-utóbb a tanítványok összegyűlnek, és megalkotnak egy életvitelt szabályozó törvénykönyvet. Ha a Mester már nincs többé, és eltűnik a fény, mély sötétség borul rájuk, és szabályok után kezdenek tapogatózni, amelyeket követhetnek, mert a fény, amely mellett képesek voltak látni, nincs többé. Attól fogva már a szabályoktól függenek. Jézus azt tette, amit a saját szíve súgott neki, a keresztények azonban nem azt teszik, amit a szívük súg. ők csak utánzók - és abban a percben, hogy majmolsz valakit, megsérted az emberségedet, megsérted az Istenedet.  Ne utánozz senkit, légy mindig eredeti. Ne hagyd, hogy indigómásolattá válj. Pedig ez történik mindenütt a világban: indigómásolatok járkálnak mindenfelé. Az élet valójában egy tánc, de csak akkor, ha egyedi maradsz - és az a feladatod, hogy egyedi maradj. Nézd csak meg, mennyire különbözik Krisna a Buddhától. Ha Krisna a Buddhát követi, meg lennénk fosztva a földkerekség egyik legcsodálatosabb emberétől, Vagy ha a Buddha követte volna Krisnát, csak egy szegény csodabogár lett volna. Képzeld csak el, mint a Buddha fuvolázik: jó néhány ember álmát megzavarta volna, hiszen nem volt nagy zenész. Képzeld csak magad elé a Buddhát tánc közben; olyan nevetséges, olyan abszurd! És ugyanez a helyzet Krisnával is. Üldögél egy fa alatt fuvola nélkül, pávatoll korona nélkül, gyönyörű ruhák nélkül - csak üldögél, mint egy koldus, egy fa alatt, lehunyt szemmel, senki sem táncol körülötte, semmi tánc, semmi dal -, és olyan szegényen, olyan nyomorultan fest. Buddha az Buddha, Krisna az Krisna, te pedig te vagy. És semmilyen tekintetben nem vagy kevesebb másoknál. Tiszteld önmagadat, tiszteld a saját, belső hangodat, és kövesd a szavát.  Ne feledd, én nem ígérem, hogy mindig a helyes irányba vezet téged. Számtalanszor rossz felé hív majd, mert ahhoz, hogy eljuss a megfelelő ajtóhoz, előbb sok rossz ajtón kell bekopognod. így megy ez. Ha véletlenül találnál rá a jó ajtóra, nem lennél képes felismerni, hogy jó helyen jársz. Ezért sose feledd, a végső számvetésben egyetlen próbálkozás sem minősül haszontalannak; minden erőfeszítésed hozzájárul ahhoz, hogy eljuss fejlődésed csúcsára. Ezért ne tétovázz, ne nyugtalankodj amiatt, hogy rossz irányba is tarthatsz. Ez az egyik probléma: az embereknek azt tanítják, hogy nem szabad hibázniuk, és emiatt annyira tétovává válnak, annyira félnek, annyira rettegnek a tévedéstől, hogy megragadnak ott, ahol tartanak. Nem mernek továbblépni, nehogy valami rossz történjen. így aztán olyanokká válnak, mint a sziklák, elvesztik a mozgás képességét. I Hibázz annyit, amennyit csak lehet, és közben egyetlen dologra figyelj: ne kövesd el újra ugyanazt a hibát. És fejlődni fogsz. A szabadságodhoz tartozik, hogy tévútra fuss, jogodban áll akár egyenesen Isten ellen fordulni. És olykor kifejezetten szép tett Isten ellen fordulni. így fejlődik ki a gerincoszlopod;máskülönben olyan leszel, mint millió más ember: gerinctelen. Felejtsd el mindazt, amiről valaha azt mondták: ez helyes, az pedig helytelen. Az élet nem ilyen merev. Az, ami ma helyes, holnap talán már helytelen, ami ma rossz, a következő pillanatban talán már jó lesz. Az élet dolgait nem lehet olyan könnyen beskatulyázni, hogy ez helyes, az pedig rossz. Az élet nem gyógyszertár, ahol minden üvegen címke díszeleg, és pontosan tudod, mi micsoda. Az élet rejtély: az egyik pillanatban valami tökéletesen stimmel, tehát helyes; a következő pillanatig azonban sok víz lefolyik a Dunán, és ugyanaz a dolog többé már nem stimmel, tehát helytelen lesz. Hogyan határozom meg azt, hogy mi a jó? Ami harmóniában van a létezéssel, az jó, és ami nem egyezik vele, az rossz. Minden pillanatban ébernek kell lenned, mert minden pillanatban újra döntened kell. Nem hagyatkozhatsz előre gyártott válaszokra a jó és a rossz tekintetében. Csak ostoba emberek támaszkodnak kész válaszokra, mert ahhoz nem kell intelligensnek lenni, az nem szükséges. Előre tudják, hogy mi jó és mi rossz, megtanulhatják a listát, hiszen nem túl hosszú. Ott a Tízparancsolat - milyen egyszerű! -., és már tudod is, mi helyes és mi helytelen. Csakhogy az élet szüntelenül változik. Ha Mózes visszatérne, nem hiszem, hogy ugyanazt a tíz parancsolatot adná át megint - nem adhatná ugyan azt. Háromezer év után hogyan adhatná ugyanazokat a parancsolatokat? Valami újat kellene kitalálnia. Én azonban úgy gondolom: valahányszor parancsolatokat adnak, megnehezítik az emberek helyzetét, mert a szabályok már a kihirdetésükkor elavultak. Az élet gyorsan halad, hiszen lendületes, nem mozdulatlan. Az élet nem állóvíz, hanem Gangesz, szüntelenül áramlik. Sosem ugyanaz, még két egymást követő pillanatban sem. Ezért ami ebben a pillanatban helyes, a következőben talán már nem az. Akkor hát mit tehetünk? Egyetlen lehetőség kínálkozik: olyan tudatossá kell tenni az embereket, hogy képesek legyenek önállóan eldönteni, miként éljenek ebben a változó világban. Egy zen történet: Volt két templom, amelyek versengtek egymással. A két mester - mesternek nevezték őket, de valójában minden bizonnyal papok voltak -olyannyira szemben állt, hogy a követőiknek még azt is meghagyták, soha ne nézzenek a másik templomra. Mindkét papnak volt egy szolgája, két kisfiú, őket szalasztották az apróbb dolgokért, kisebb megbízatásokat teljesítettek. Az első templom papja azt mondta a szolgájának: - Sose beszélj a másik fiúval. Azok az emberek veszélyesek. De a gyerekek csak gyerekek. Egy napon szembetalálkoztak az úton, és az első templomszolga megkérdezte a másikat: - Hová mész? -Ahová a szél visz - felelte a másik.Bizonyára nagyszerű zen tanításokat hallgathatott a templomban, ezért mondta: „Ahová a szél visz." Csodálatos kijelentés, színtiszta tao. Az első fiú azonban nem értette a szavait, megsértődött, és nem tudta, mit válaszoljon. Csalódott volt, dühös, és némi bűntudatot is érzett... „A mesterem azt mondta, ne beszéljek ezekkel az emberekkel - gondolta. - Ezek az emberek valóban veszélyesek. Miféle válasz ez? Megszégyenített vele." Visszament a mesteréhez, és elmesélte neki a történteket. -Nagyon sajnálom, hogy beszéltem azzal a fiúval. Igazad volt, azok az emberek veszélyesek. Miféle válasz ez? Megkérdeztem tőle, hová megy, feltettem egy egyszerű, udvarias kérdést, pedig tudtam, hogy a piacra megy, ahová én is. Ő pedig azt felelte: „Ahová a szél visz." A mester azt mondta: -Figyelmeztettelek, de te nem hallgattál rám. Most jól figyelj. Holnap menj el ugyanarra a helyre. Amikor odaér a fiú, kérdezd meg tőle: „Hová mész?" Erre azt feleli majd: „Ahová a szél visz." Akkor aztán te is légy egy kicsit filozofikusabb. Kérdezd meg tőle: „És ha nem lenne lábad? Akkor mi volna?" Hiszen a lélek testetlen, és a szél nem tudja magával vinni sehová. A fiú tökéletesen fel akart készülni; egész éjjel a kérdést ismételgette magában. Másnap reggel korán elindult, ott álldogált a megfelelő helyen, és pontosan ugyanakkor, mint az előző napon, megjelent a másik szolga. Az első fiú nagyon boldog volt, meg akarta mutatni a másiknak, milyen az igazi filozófia.  Meg is kérdezte tőle: - Hová mész? És várta a választ... De a másik azt felelte: - Zöldségért megyek a piacra. Most mit kezdhetett volna az első fiú a filozófiával, amit bebiflázott? Ilyen az élet. Nem tudsz felkészülni rá, nem tudod előre kiszámítani. Ebben rejlik a szépsége, ezért csodálatos, mert mindig meglep valamivel, mindig váratlan dolgokkal áll elő. Ha használod a szemedet, észreveszed, hogy minden pillanat egy-egy meglepetés, és előre gyártott válaszokkal nem jutsz előre |
Főoldal > A szív útja >