Ki számára, mit jelent a szeretet? A szeretet szót gyakran használjuk, vajon tudjuk-e, miről beszélünk ekkor? Tudunk különböző magyarázatokat, most én is elmondom, nekem mit jelent. Mindaz, ami vonzásában megvalósítható e szép fogalom, szebbé, harmonikusabbá, teljesebbé teszi életünket. 
Biztos vagyok abban, hogy mindannyian szeretnénk boldogan, békében, harmóniában élni.
Nézz rá életedre, napjaidra, mennyire látod szépnek, jónak mindazt, ami benne van?
Amilyen mértékben élvezed életed nagyszerűségét, olyan mértékben érvényesül abban a szeretet. Azt gondolom, csak valós, hiteles hitben valósítható meg. Ez számomra azt jelenti, bizalom és bizonyosság. Minden, amiről írok, saját élményre, tapasztalásra, meglátásra épül.
Hiszek abban, hogy előbb, utóbb minden ember megtanul önzetlenül szeretni. 
Bízom abban, hogy erre épül földünkön élő testvéreink, mindannyiunk békéje, boldogsága.
Sokféle szeretetet gyakorlunk, legalábbis annak véljük. Nem sok ismeretünk van arról, mennyit árthatunk (tudattalanul is) a félreértelmezett, félremagyarázott szeretettel.
Minden fejlődési szinten, más módon vagyunk képesek szeretni. 
Ez határozza meg a szeretet, mint pl. az önző-, kisajátító-, megértő-, elfogadó-, önzetlen szeretet formai megvalósulását.
Mi, szülők gyakran a kisajátító, önző szeretetünkkel lelkileg megnyomorítjuk gyermekeinket, önállótlanná tesszük őket, nem ártó szándékkal, az eredmény mégis nagyon lesújtó.
Felelősséggel tartozunk nemcsak gyermekeinkért, önmagunkért, hanem környezetünkért is.
Mint egyén a legtöbbet kell kihozni magunkból azért, hogy a legtöbbet adhassunk egészséges, isteni önmagunkból. Rajtam múlik minden, ami velem történik, azért én vagyok egyedül számon kérhető, felelősségre vonható.
Ezek szerint legfőbb feladatomnak tartom, megtanulni, helyesen szeretni.
Párkapcsolati, testvéri, szülő-gyerek és más kapcsolatokban is fontos, hogy az érett szeretetben való egyesülés esetén megőrizzük integritásunkat, (egyéniségünket).
Amikor két individuum, két ember eggyé válik, és mégis megmarad kettőnek, vagyis szuverénnek. Ugyanis minden lénynek egyéni útja van, legalábbis a megvalósulási módja nem lehet senkiével azonos. Olyan teremtő erőnek tartom a szeretetet, mely áttöri azokat a falakat, amelyek elválasztanak bennünket egymástól. Amely egyesít, legyőzi az elszigeteltséget, az elkülönülést. Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy azonos maradjak önmagammal.
A szeretet az tett. Az emberi teremtő erő kifejtése, szabadon, kényszer nélkül.
Szeretni annyi, mint adni. Ebben átélem erőmet, értékemet, hatalmamat. 
Eredménye többek között a felfokozott vitalitás, - hatóerőmnek ez az élménye örömmel tölt el, ez az aktív szeretet. 
".mások szeretete és a magunk szeretete nem alternatíva. Ellenkezőleg: akikben megvan a képesség, hogy szeressenek másokat, azokban ugyanazt a szeretetkészséget fogjuk találni önmaguk iránt is." (79. old.)
Ez számomra azért nagy tanítás, mert amikor észreveszem, hogy valaki azzal foglalkozik, hogy milyen szeretetlenek az emberek, vagy senki sem képes a szeretetre, akkor átláthatóvá válik nekem az, hogy mennyire nem szereti magát, aki így gondolkodik. Ennek egyenes következménye, hogy akkor mások szeretetére is képtelen. Nem kell nagy csodákra gondolni, elég, ha pl. meghallgatom azt az embert, akinek épp erre van szüksége, vagy meglátom és örülök egy rügyező fának. Egyszerűen csak érzem, hogy szeretettel benne vagyok valamiben, amit átérzek és feltöltődés számomra is. Az adásban túláradónak, bőkezűnek, elevennek élem meg magam. Adom érdeklődésemet, figyelmemet, értelmemet, tudásomat, jó kedvemet, békémet, harmóniámat. Életemet így odaadva gazdagítom a másik személyt.
Azzal, hogy adok, akaratlanul életre keltek valamit a másikban, és az visszasugárzik rám. 
Aki ad, az adakozóvá teszi a másikat. Ha nem ez az eredmény, önző érdekből, számításból adtam. Ekkor elvárásaim vannak adakozásom mögött. Erről szívesen beszélnék még, vannak-e jogos elvárások, vagy elvárás nélküli életben valósulhat csak meg a szeretet?