A spirituális gyakorlat definíciója A Spiritual Science Research Foundation (SSRF) a spirituális gyakorlatot úgy definiálja, mint becsületes és őszinte erőfeszítést, melyet naponta következetesen és rendszeresen végzünk, hogy isteni erényeket fejlesszünk és elérjük az örökké tartó boldogságot vagy Üdvösséget. A spirituális gyakorlat úgy is definiálható, mint a befelé fordulás személyes útja, mellyel túllépünk az öt érzékszervünkön, elménken és intellektusunkon hogy megtapasztaljuk a mindannyiunkban ott lakozó Lelket (Istent). Isten egyik erénye (tulajdonsága) az örökké tartó Üdvösség, így amikor megérintjük a Lelkünket, mi magunk is megtapasztaljuk az Üdvösséget.  Ahhoz, hogy spirituális gyakorlatunk gyors spirituális növekedést eredményezzen, annak: Meg kell felelnie a spirituális gyakorlat hat alapelvének Fokozatosan növelni kell a mennyiségét és a minőségét A spirituális gyakorlat szintjének rendszeres növelése Ahogy a fizikai kondíciónkat növeljük rendszeres gyakorlással, úgy erre a spirituális gyakorlatban is szükségünk van. Ha évről-évre ugyanazokat a spirituális gyakorlatokat végezzük, az csupán stagnáláshoz vezet. Ahhoz, hogy a spirituális gyakorlatban elkerüljük a stagnálást, rendszeresen növelnünk kell annak szintjét. A spirituális gyakorlat alapelvei Hogyan biztosíthatjuk a gyors spirituális fejlődést az üdvösség eléréséhez?  Gyors spirituális fejlődést akkor érhetünk el, ha azt a Spiritualitás alapelveivel összhangban gyakoroljuk. Habár sokféle spirituális gyakorlat létezik, azok csak akkor hatékonyak, ha összhangban vannak a Spiritualitás alapelveivel. Ha ez nem így történik, megeshet, hogy valamibe sok energiát fektetünk, de mégsem érjük el a kívánt hatást. A Spiritualitás hat alapelve: 1. Annyi út vezet Istenhez, ahány ember él a Földön 2. A sokaságtól az egy felé tartani 3. Előrehaladás a materiálistól a szubtilisig 4. A spirituális gyakorlat végzése, amely összhangban van a spirituális szinttel és a spirituális kapacitással 5. A spirituális gyakorlat végzése összhangban a korral, amelyben élünk 6. Az adottságainknak és kapacitásunknak megfelelő fölajánlás Istennek Annyi út vezet Istenhez, ahány ember él a Földön  Amikor spirituális gyakorlatot végzünk, tisztában kell lennünk azzal, hogy minden ember más, és ez a tény kihat arra, hogy ami az egyik embernél funkcionál, az a másiknál lehet, hogy nem fog. Amikor a csúcsra mászik, minden hegymászó azt hiszi, hogy az ő útja az egyetlen. Csak akkor látja meg, hogy számtalan út létezik, amely a csúcsra vezethette volna, amikor már odaért. Ehhez hasonlóan annyi út létezik, amely Istenhez vezet, ahány ember él a Földön. Ha öt páciens öt különböző betegségben szenved, és elmegy az orvoshoz, ahol azonban egyforma gyógyszert kap, akkor biztosra vehető, hogy ez nem vezet majd az összes beteg gyógyulásához. Ugyanígy, mindannyian mások vagyunk, és lehetetlen mindenkinek ugyanazt a spirituális gyakorlatot ajánlani. Spirituális tekintetben mindenki egyedi a következő paraméterek alapján: A három szubtilis komponens (triguṇ) alapján, mindegy, hogy Sattvik, Rajasik vagy Tamasik a természetüktől fogva. Öt kozmikus elem (föld, víz, tűz, levegő és éter) Az előző életünkben elért különböző fokozatok a spirituális gyakorlatban Különféle felhalmozódott karmikus “számlák”, a sors és a szabad akarat amellyel mindenki rendelkezik Az egyén is választhat egy meghatározott utat a saját temperamentumától függően A sokaságtól az egy felé tartani Az erőfeszítéseink eredménye sokkal erősebb, amikor csak egy célra koncentrálunk, mint amikor többre. Mi a leghatékonyabb? Ásni egy tíz méter mély kutat, vagy ásni tíz darab egy méter mélységű kutat? Gyűjteni a bónusz mérföldeket több légitársaságnál, vagy folyamatosan csak egynél? A folytatásban meglátjuk, hogyan működik mindez az Istenhez vezető utakon. Az Cselekedet Útja (Karmayoga): A kezdeti fázisban a kereső számos koldusnak ad adományokat. A következő fázisban már egy helyre összpotosítja az erőfeszítéseit, mint például iskolák vagy kórházak. A Tudás Útja (Dnyānyoga): Több spirituális szöveg tanulmányozása a “new age” filozófiából, a legkülönfélébb vallási szövegekből, míg végül a kereső egy meghatározott szöveg felé fordul, amely a legnagyobb százalékban tartalmazza a spirituális igazságot. Az Istenszeretet Útja (Bhaktīyoga): A kereső halad az Isteni szolgálattól, a számos Istenségtől az egy felé, már csak egy Istentiszteleti helyre jár a több helyett, csak egyetlen szent szöveget tartalmazó könyvet olvas több helyett. Az Isteni Név kántálásának útja (Nāmsankīrtanyoga): A kereső csak egy Istenség nevét kántálja sok másik helyett. A Guru áldásának Útja (Gurukrupāyoga): Miután számos szentet meglátogatott, a kereső végül csak egy Gurut látogat. Függetlenül attól, hogy melyik spirituális utat követi, a spirituális fejlődés egy meghatározott szinten túl, csak a Guru kegyelmével (áldásával) valósulhat meg. Előrehaladás a materiálistól (megérinthetőtől) a szubtilisig (megérinthetetlenig) Ez az elv arról beszél, hogy fejlesztenünk kell a spirituális gyakorlatunkat úgy, hogy elmozdulunk a fizikai aktivitásainktól a szubtilisabb szintű gyakorlat felé. A szubtilis spirituális gyakorlat hatásosabb a fizikai szintű gyakorlatoktól. Vegyük például azt a szokást, amelyet az emberek a társadalomban sokszor használnak: lekezelnek egymással, pedig lehet, hogy nem is kedvelik egymást. A fizikai szintű barátság kinyílvánítása lehet, hogy csak álca. Másrészről, két ember egymás iránt valóban érezhet őszinte közelséget még akkor is, ha ez fizikai kontaktusban nem nyilvánul meg. A spirituális kérdések szempontjából, ha rituális Istentiszteletet végzünk (fizikai szinten), Istenszeretet nélkül, akkor azt mindenképpen fel kell váltanunk belső, igaz Istenszeretetre, vagy intenzív vágyódásra a spirituális növekedés iránt. A spirituális gyakorlat végzése, amely összhangban van a spirituális szinttel és a spirituális kapacitással Biztosnak kell lennünk abban, hogy a spirituális gyakorlat, amelyet kiválasztottunk, összhangban van-e a spirituális kapacitásunkkal és a spirituális szintünkkel. Egy diák, aki épphogy befejezte a harmadik osztályt, nem lesz képes arra, hogy a negyedikes tananyagból is vizsgát tegyen, mivel csak a harmadik osztályosat tanulta. Ugyanígy, a Spiritualitást keresők sem kéne, hogy megrekedjenek egyetlen spirituális gyakorlati szinten, hanem meg kell próbálniuk megnövelni saját kapacitásukat a spirituális gyakorlat végzéséhez. Tekintsük át a különféle szinteket a fizikai Istentisztelet a szubtilisabb szint felé, a kereső szintjétől függően: A kezdeti fázisban úgy érezzük, hogy csak úgy tudunk kapcsolatot teremteni Istennel, ha olyan helyre megyünk, ahol Istentisztelet zajlik, és ahol imádkozhatunk egy Isteni szobor előtt, vagy egy Isteni lényhez. Mindezek után egyesülést érzünk az Istenséggel nem csak a szertartás alatt, hanem az Istentisztelet helyén üldögélve is, miközben Spiritualitásról szóló könyveket olvasunk. Akkor úgy érezzük, hogy a szavak túl materiálisak, és hogy maga a vibráció a templomban elég, hogy spirituálisan kitöltse az egyént. Ezután felfedezzük, hogy ahhoz, hogy megéljük Istent a természet szépségében, a magas hegyeken, egy csendes tavon stb. már nincs szükségünk arra, hogy az Istenszolgálat helyére menjünk. Magasabb szinten már a természetre sincs szükségünk, Istent a mindennapi teendőinken keresztül is megélhetjük. Ha kellemetlen helyen vagyunk, mint egy piszkos külterület vagy netalán egy háborús övezet, érezhetjük a vígasz takaróját, amit Isten jelenléte ad, és ott is szolgálhatjuk őt csendben, a szívünk mélyén. Az adottságainknak és kapacitásunknak megfelelő fölajánlás Istennek Mindegyikünknek rendelkezésére állnak bizonyos adottságok, lehetőségek és eszközök, amelyeket Istentől kaptunk. A Spiritualitás egyik alapelve kimondja, hogy a spirituális gyakorlatunk részeként mindenünket, amink van, Isten szolgálatába helyezzük. A felajánlható eszközöket a következő módon csoportosíthatjuk: 1. A testünk 2. Vagyonunk, ingatlanunk és világi kapcsolataink 3. Az elménk és az intellektusunk 4. A hatodik érzékünk Most lássuk ezt a négy aspektust kicsit részletesebben: 1. A testünk  Testünkkel felajánlást tenni annyit jelent, hogy a testi munkánkat arra használjuk, hogy Istent szolgáljuk. Például: Feltakarítani egy bizonyos helységet, amelyben majd Spiritualitásról szóló előadást tartanak Az Istenkeresők – az előadás résztvevői – fuvarozása Spiritualitásról szóló plakát kiragasztása, szórólap osztogatása 2. Vagyonunk, ingatlanunk és világi kapcsolataink  Példák az Istenszolgálatra, melyet világi adottságainkkal tehetünk meg: Egy helység bérlésének kifizetése, ahol majd Spirituális jellegű előadásra kerül sor Spirituális jellegű előadás megszervezése olyan intézményekben, melyet kapcsolataink segítségével hozhatunk létre 3. Az elménk és az intellektusunk  Az elménk használatával valójában a kreatív és intellektuális tehetségünket ajánljuk fel. Például:Az intellektus használata a Spiritualitás tanulmányozására és alkalmazására, majd a tapasztalatok megosztására, átadására Íráskészségünk használata a Spirituális témájú cikkek megfogalmazásánál vagy fordításánál Segítségnyújtás egy Spirituális rendezvény szervezési, ill. koordinációs munkálataiban 4. A hatodik érzékünk  Némelyikünk már fiatal korától hatodik érzékkel lett megáldva. Ez az előző életeknek, vagy a jelenlegi élet spirituális gyakorlatainak köszönhető. Feladatunk és kötelességünk, hogy ezt a képességet ne csak saját, hanem mások spirituális fejlődésére is fordítsuk. A hatodik érzékünket csakis Spirituális tanító (Guru) vezetésével használhatjuk. Foglaljuk össze röviden a legfontosabb pontokat: Azzal, hogy spirituális gyakorlatunk részeként szolgálatainkat folyamatosan Istennek ajánljuk fel, spirituálisan fejlődünk. Amennyiben valakinek nincs vagyona, vagy fejlett intellektusa, még mindig szolgálhatja Istent a testével, s így is fejlődhet spirituálisan. A négy felsorolt felajánlás nem zárja ki egymást. Amennyiben az egyénnek fejlett intellektusa van és megérti a Spiritualitást, valószínűleg vonzódni fog ahhoz, hogy csak az intellektusát ajánlja fel. Ám, ha ennek az embernek egészséges teste van és emellett még vagyona is, az intellektussal együtt ezeket is fel kellene ajánlania, hiszen az alapelv arra vonatkozik, hogy mindenünket felajánljunk, amink csak van. A felajánlások közül az elménk és az intellektusunk felajánlása jelenti a legtöbbet, mert ezen médiumokon keresztül tudunk másoknak segíteni abban, hogy megértsék és megvalósítsák a gyakorlatban is a Spiritualitást. Tanulja meg meghallgatni a vezetőket a Spiritualitás területén Amikor elromlik a televíziónk, akkor az erre a területre szakosodott szerelőhöz visszük azt. Amikor megbetegszünk, orvoshoz megyünk. Ugyanez a helyzet a Spiritualitással is: hallgatnunk kell a spirituális vezetőkre. A Spiritualitás területén megbízható vezető a Guru, vagy a Szent. Ne pazarolja a spirituális energiáját A spirituális gyakorlat végzésével spirituális energiát kapunk. Ha ezt az energiát arra használjuk - például ima formájában -, hogy világi jólétet kapjunk, az energiát elpazaroljuk. Ennek az oka az, hogy a saját spirituális energiánkat facsarjuk annak érdekében, hogy valamely világi célunkat megvalósítsuk. Így ahelyett, hogy a spirituális energiát spirituális fejlődésünkre használnánk, ezt akár a visszájára is fordíthatjuk, visszafejlődhetünk. A végtelen számú világi probléma nagy része a sorsunkból ered. A spirituális fejlődéssel növekszik a képességünk arra, hogy szembenézzünk sorsunkkal és felülkerekedjünk rajta. A spirituális gyakorlat spirituális élményeket hoz A Spiritualitásban az intellektuális tudás mindössze 2 % fontosságú, míg 98%-a ennek a tudásnak a megélésében rejlik. Ezeket az élményeket nevezzük spirituális élményeknek, és ezek segítenek nekünk abban, hogy intellektuális tudásunkat és megértésünket a Spiritualitásban hitté építsük ki. A spirituális gyakorlatok sokféleképp nyilvánulhatnak meg. Néhány konkrét aspektusa oly módon, hogy valaki az öt érzékszervével érzékel valamit, erre azonban nem tud racionális magyarázattal szolgálni. Például, egy személy meditál egy csendes szobában, becsukott minden ajtót és ablakot, hogy semmi se zavarhassa. Egyik pillanatban azonban elkezdi érezni a szantál illatú füstölőt. Ez zavarni kezdi, és nézelődik maga körül, hátha megtalálja az illat forrását. Körbenéz a házban, kinyitja az ablakokat is, az illat azonban követi őt, akármerre megy. Ez egy módja annak, amit Isten alkalmaz arra, hogy felbátorítson bennünket. Másrészről, valaki megtapasztalhatja az Isteni beavatkozásokat úgy, hogy a spirituális elvét és a koncepcióját megváltoztatja a saját életében. Ennek eredményeképp ő felerősíti hitünket és teljesen magáévá fogad. Bevezető a hibás személyiségjegyek eltávolításának elméletébe  Az ősi szövegekben található egy rész, amely kimondja, hogy az ember saját szerencséjének (boldogságának, boldogtalanságának) a kovácsa – azaz az ember elméje felelős a kötődések börtönéért, de a születés és halál körforgásából való felszabadulásáért is. Jellemtelenségeink (hibás személyiségjegyeink, árnyoldalunk) okozzák a fájdalmakat, szenvedést, szerencsétlenségeket, míg jellemes tulajdonságainkból (erényeinkből) fakad minden boldogság és elégedettség. Ám valamennyi helyes, illetve hibás személyiségjegy nem más, mint a tudatalattiban lévő jó és rossz benyomások lenyomata. Egy boldog életvitelhez és hathatós spirituális gyakorlat végzéséhez elengedtethetetlen, hogy az ember megharcoljon saját árnyoldalával és a hibáit erénnyé kovácsolja. Hibás személyiségjegyeink akadályként állnak boldogságunk útjába és megnehezítik igyekezetünket az Istenhez való közeledésünkben. Minél több a hibás jellemvonásunk, annál több bűnt követünk el mind az egyéni, mind a közösségi spirituális gyakorlataink során. Ezért feltétlenül ajánlott vétkeink végleges kitörlése. Mit jelent a személyiség? Mindig, amikor valamit csinálunk és folyamatosan ugyanaz az impresszió tör elő a tudatalattinkból, az személyiségünk „karaktereként” nyilvánul meg. Röviden szólva a személyiség nem más, mint az egyén természete. Az újra és újra ismétlődő megnyilvánulás során alakulnak ki az erényeink és vétkeink. Mik azok az erények és hibák? Alapvetően a jó (helyes) benyomásokat/szokásokat hívjuk erényeknek, a rossz (helytelen) benyomásokat/szokásokat pedig személyiségbeli hibáknak. Ahol a személyiség bizonyos aspektusaitól akár mi magunk, akár környezetünk szenved, azokat nevezzük hibáknak. Most csak a személyiséghibákról ejtünk szót. Cselekvések és reakciók Cselekedeteink és reakcióink attól függnek, hogy milyen benyomások/szokások dominálnak az elménkben. Helytelen viselkedésünkkel, magatartásunkkal magunknak és/vagy másoknak okozunk gondokat. Erre mi magunk is a többiekkel együtt reagálunk - ez újabb lenyomatot hagy az elmében. Éppen ezért tudatosan vigyáznunk kellene minden apró mozdulatunkra, cselekedetünkre és reakcióinkra. 5. A hibás személyiségjegyeink javításának folyamata – mint spirituális gyakorlat Amikor az ember belátja, hogy személyiséghibái akadályozzák a spirituális fejlődésben, akkor elkezdődik a ön-javítás folyamata, mint spirituális gyakorlat. Mindannyian tudjuk, hogy olaj nem vegyül vízzel, hiszen annyira különböző a karakterük. Épp úgy mi sem tudunk Istennel egyesülni mindaddig, míg nem válunk Hozzá hasonlóvá. Ezért igyekeznünk kellene spirituálisan növekedni, ami azt is jelenti, hogy meg kell tisztulnunk. Meg kell szabadulnunk téves jellemvonásainktól, hiszen Isten makulátlan. Akkor is, ha célunk nem is a legmagasabb – ami az Istennel való egybeolvadás volna –, akkor is szorgalmasan kellene dolgoznunk önmagunkon, hogy megelőzzük, hogy a hibás személyiségjegyeinkből adódóan fizikai, pszichológiai, társadalmi és spirituális szinten kárt okozzunk. Így teljesebb és boldogabb életet élhetünk. Amikor bizonyos hibák leválnak rólunk, az nemcsak magunk, illetve spirituális gyakorlatunk javára, hanem mindannyiunk előnyére válik. Mi az egyéni spirituális gyakorlat és a közösségi spirituális gyakorlat? 1 Bevezetés A spirituális gyakorlatnak két általános típusa van: 1 Egyéni spirituális gyakorlat (vyashti saadhanaa): Amikor az ’egyéni spirituális gyakorlat’ kifejezést használjuk, egy olyan spirituális gyakorlatra hivatkozunk, melyet a személyes spirituális fejlődésünkért hajtunk végre. Például, egy tipikus spirituális gyakorlat, melyet elsősorban az egyéni spirituális fejlődésért hajtunk végre, Isten nevének kántálása vagy pedig spirituális szövegek tanulmányozása. Ebben az esetben csak az egyénnek származik haszna a gyakorlatból. Közösségi spirituális gyakorlat (samashti saadhanaa): Amikor a „közösségi spirituális gyakorlat’ kifejezést használjuk, egy olyan spirituális gyakorlatra hivatkozunk, melyet mások spirituális fejlődéséért hajtunk végre. Például, ha egy kereső időt és energiát áldoz egy spirituális előadás szervezésére, azt közösségi spirituális gyakorlatnak nevezzük. 2 Az egyéni- és közösségi spirituális gyakorlat fontosságának összevetése A jelen korban, a spirituális növekedésünk érdekében a közösségi spirituális gyakorlat 70%-os fontossággal bír, míg az egyéni spirituális gyakorlat mindössze 30%-os fontossággal. Ezért, a spirituális fejlődésünk érdekében fontos, hogy a társadalomból annyi embert motiváljunk spirituális gyakorlatra, amennyit csak lehet. Ez egy szolgálat az Abszolút Igazságnak – a szó szoros értelmében. Jóllehet, ezért növelnünk kell a saját spirituális szintünket úgy, hogy figyelmet fordítunk a saját spirituális gyakorlatunkra. Isten-keresőként az erőfeszítéseinket egyensúlyban kell tartanunk az egyéni- és közösségi spirituális gyakorlatainkban. A meggyújtott lámpa analógiája még kifejezőbben magyarázza el ezt az egyensúlyt.  Az olaj a lámpában az egyéni spirituális gyakorlatunkat jelenti (vyashti saadhanaa) a lámpa fénye pedig a közösségi spirituális gyakorlatunkat (samashti saadhanaa). Ha az olaj kevés, akkor a lámpa nem fog fényesen világítani. Így az egyéni spirituális gyakorlatunk alapjának erősnek kell lennie, mert ez látja el üzemanyaggal és tarja fent a közösségi spirituális gyakorlatunkat. (A lámpa esetében a láng az olajat elhasználja, de a közösségi spirituális gyakorlatunk nem válik az egyéni spirituális gyakorlatunk kárára. Épp ellenkezőleg: növeli azt.) A Spiritualitás alapvető fogalmai Még mielőtt elkezdjük kutatni a Spiritualitást, tisztázzuk le annak alapvető fogalmait. A Spiritualitást meg kell élni A Spiritualitásban a szavaknak mindössze 2%-nyi jelentősége van, míg 98%-a inkább a tapasztalaton alapszik.
A képen két partot látunk, amelyeket egy híd köt össze. Hogyan juthatunk át az intellektuális tudás partjáról a túloldalra úgy, hogy azt a tudást meg is tapasztaljuk? Amint az látható, a híd jelképezi a sprituális gyakorlatot és az intellektuális tudás megélésének, illetve megtapasztalásának a kulcsát. A spirituális gyakorlat a megbotlás köve lehet még a legintelligensebb egyéneknek is, akik olvasnak vagy hallgatnak valamit a Spiritualitásról. Ennek az oka az, hogy az értelmiségiek nagy része fennakad a szavakon, és elméleti síkon vitatkozik a szentírásokról. A végén mégis szükséges megtapasztalnunk, megélnünk a Spiritualitást, valamint a már lejegyzetteket a szentírásokból. Ezt egy közismert történeten keresztül egyszerűen megérthetjük. A történet egy tudósról és egy tutajosról szól: Egyszer, egy szegény tutajos egy nagyon tanult embert vitt át a folyón a csónakjával. Az utazás nagy része alatt beszélgettek. A tanult ember felsorolt néhány szent szöveget, és megkérdezte a tutajost, ő olvasta-e ezeket? Amikor a tutajos nemmel válaszolt, a tudós ezt mondja: “Elpazaroltad a fél életed.” Ahogy beszélgettek, hirtelen arra lettek figyelmesek, hogy a hajón rés keletkezett, és süllyedni kezd. Amint a tutajos ezt észrevette, megkérdezi a tudóst: “Uram, Ön tud-e úszni?” Mire a tudós: “Elolvastam néhány könyvet az úszásról, és sok információm van róla, de úszni nem tudok.” A tutajos ezt válaszolta: “Akkor az Ön egész élete el lett pazarolva. A hajó majdnem elsüllyedt.” A tudósnak nem vált hasznára elméleti tudása. Ez bizonyítja azt, hogy ahhoz, hogy a világi élet nagy óceánján túljussunk, és azon keresztül megéljük a boldogságot, szükségünk van arra, hogy a spirituális gyakorlatot végezzük is, ne csak olvassunk róla! A spirituális gyakorlat naponta végzendő  Amennyiben komolyan vesszük életünk bármely célját, kitartónak és rendszeresnek kell lennünk ahhoz, hogy azt elérjük. Például, ha formában akarunk lenni, rendszeresen kell edzenünk. Ugyanígy, ha tartós boldogságot szeretnénk, rendszeresen kell gyakorolnunk a Spiritualitást is. Spirituális gyakorlatok elvárásokkal és elvárások nélkül 1. Definíciók Spirituális gyakorlat elvárásokkal (sakaam sadhana): Ezt a spirituális gyakorlatot a világi haszon iránti elvárásokkal végezzük. Például: Imádkozni, adakozni (áldozni), böjtölni vagy valamilyen rituálét végezni azért, hogy: Vagyont szerezzünk, munkát kapjunk, megtaláljunk egy elveszett tárgyat, gyereket nemzünk, meggyógyuljunk egy betegségből, gondoskodjunk egy szerettünk biztonságáról. Spirituális gyakorlat elvárások nélkül (nishkaam sadhana): Ezt a spirituális gyakorlatot tisztán a spirituális növekedés céljából végezzük. Ebben a fajta spirituális gyakorlatban a spirituális fejlődésre vágyó Istenkeresők a spirituális gyakorlataikat életük minden eseményére kiterjesztik és tanulva belőlük, tapasztalataikon keresztül a spirituális növekedésükre fordítják. Így, ha valaha is nehéz helyzettel kell szembe nézniük, akkor abban is felismerik a spirituális növekedés lehetőségét, és az egójuk csökkentésére fogják használni oly módon, hogy a helyzet kimenetelét Isten akaratára bízzák. A sakaam és nishkaam módú spirituális gyakorlatok összehasonlítása Amikor spirituális gyakorlatokat végzünk, egy bizonyos mennyiségű spirituális energia keletkezik. Amikor a spirituális energiánkat a világi hasznokra fordítjuk, amint a sakaam módú spirituális gyakorlatban, a vágyak beteljesülhetnek, de spirituális növekedés nem történik, mert elpazaroljuk a spirituális enegiánkat. Ez ahhoz hasonló, mikor amikor egy lyukas csuprot próbálunk feltölteni, de az sosem telik meg. Amikor nishkaam spirituális gyakorlatot végzünk, akkor a spirituális gyakorlatból származó összes energia a spirituális fejlődésre fordul. Amikor egy Istenkereső nishkaam spirituális gyakorlatot végez, akkor nem csak a spirituális növekedés történik, hanem az anyagi és világi szükségletei is elláttatnak. Az kereső világi boldogságot tapasztal a sakaam spirituális gyakorlat végzése által, míg a nishkaam spirituális gyakorlat végzésekor Üdvösséget.  Amikor sakaam spirituális gyakorlatot végzünk, akkor az Isten megmentő aspektusát aktiváljuk. Az imádságunk és kívánságunk végső kimenetelét főleg a spirituális gyakorlatunk (sadhana) intenzitása és a Sorsunk befolyásolja. Amikor nishkaam spirituális gyakorlatot végzünk, akkor a Guru princípiumot avagy az Isten Tanító Princípiumát aktiváljuk, mely a spirituális növekedésünkről gondoskodik. Jóllehet, mindezzel párhuzamosan az Isten megmentő aspektusát is aktiváljuk. Amikor egy kereső nishkaamspirituális gyakorlata akadályoztatva van és gondokat tapasztal valaki miatt, akkor az Isten pusztító aspektusa is aktivizálódik, hogy megvédje a keresőt illetve, hogy a keresőnek nehézségeket okozó személynek megadja, ami jár. A sakaam spirituális gyakorlat nem tud maradandót adni. Például, tegyük fel, hogy egy személy spirituális gyakorlatot végez, hogy vagyonos legyen. Amikor eléri a gazdagságot, a vágyai itt nem állnak meg. Talán jó egészséget szeretne, szép feleséget, rendes gyereket és így tovább. Így tehát, a különböző vágyainak kielégítésére tett kísérletek ördögi körének csapdájába esik. Egy ilyen kalandnak sosem lehet vége, ugyanis mindig vár még ránk valami új cél, amit beteljesíthetünk. Ezért sosem tudunk teljes megelégedést tapasztalni. Ezzel szemben, a nishkaam módú spirituális gyakorlatban, amelyben a személy egyszerű vágya a spirituális fejlődésre irányul, előbb-utóbb beteljesíti önmagát és megvalósítja Istent. A spirituális fejlődés ezen a szintjén az Istenkereső megbékél és folyamatosan megtapasztalja az Üdvösséget. A sakaam spirituális gyakorlat a teljes teremtésről, illetve a teremtett tárgyakról (s azok megtapasztalásáról) szól, míg a nishkaamspirituális gyakorlat a Teremtőről (Isten megtapasztalásáról). A sakaam spirituális gyakorlat a nagy illúzióban avagy a maya-ban való dolgok megszerzéséről szól, míg a nishkaam spirituális gyakorlat az Abszolút Igazság megvalósításáról és megtapasztalásáról szól, ami nem más, mint Isten. http://www.spiritualresearchfoundation.org |
Főoldal > A szív útja >
