A régi spiritualitás

A duális világban a spirituális fejlődés nem volt tömegjelenség, hanem kevesek lehetősége, kiváltsága. A cél alapvetően az volt, hogy az emberek megtapasztalják a különbőző szerepeket és a dualitást, nem pedig az, hogy kilépjenek belőle. Sok út indult el annak keresésére, hogy hogyan lehet a dualisztikus világszemléleten túllépni. Ennek legnagyobb akadályának az emberi egó túnt, mely állandó kétségeket és félelmeket keltett, önzést és viszályt szült és az igazát bizonygatta. Több lehetőség kínálkozott a feloldásra: vagy olyan kihívások elé állítjuk az egót, hogy az átalakul, és végül feloldódni kényszerül. A kihívás lehet kemény munka, lehet önmegtartóztatás, lehet állandó szolgálat, vagy lehet paradoxonok általi konfrontáció, mint a zenben. Ezekre is főleg csak akkor van esély, ha a szokványos környezetből kiemeljük az embert, mivel egyébként könnyen visszaesik a dualisztikus világ szemléletébe. Siker esetén az eredmény a megvilágosodás, egy állapot, mely megszabadult az egótól. Ez az állapot nagyon élesen elkülönül a dualisztikus szemlélettől, éles határvonalat jelent.

Egy másik út, ha bemutatjuk, milyen élmény a teljesség, a fény. Erre szolgál a meditáció, a tantra vagy egyszerűen a filozófiai tanulmányozás általi megértés.

A dualista társadalomban ennek megfelelően többféle lehetőség a spirituális fejlődésre. A nyugati vallás és főleg azok ezoterikus ágazatai, belső titkos társaságok egy szigorúan ellenőrzött hierarchikus rendszeren, beavatásokon keresztül vitték végig a jelöltet azon az úton, hogy ne a dualisztikus világot lássa, hanem egy másik szemléletből tudjon a világra tekinteni. Ezek zártkörűen működő társaságok voltak, a hivatalos vallás és társadalom által el nem ismerve. Keleten ugyanez kolostorokban játszódott le guruk közreműködésével. A dualizmus megköveteli, hogy legyen fent és lent, legyen tanár és mester, legyen hierarchia.

Keleten a jóga mindkét útra adott lehetőséget. Nyugaton is megvoltak a bejáratott utak, bár a kereszténység tekintetében a szolgálat és önmegtartóztatás volt többségben.

Az új spiritualitás

Az új spiritualitás a régivel szemben a tömeges ébredésről szól. Angol nevei: The Great Shift, the Great Awakening, Ascension, New World, New Age, Cosmis Awareness, Christ Consciousness

Nem egyes kiemelt emberek megvilágosodásáról van szó, mint régen, hanem egy tömeges ébredésről. A körülmények megváltoztak. Ajtók nyíltak meg, amik nem voltak itt. A fátyol, mely az egót annyira védte és az ébredést nehezítette, sokkal vékonyabb lett. Ez a váltás 1987-ben történt.

Nincs szükség olyan praktikákra, mint régen. Nincs szükség kemény beavatásokra, gurukra, önmegtartóztatásra, világból való elvonulásra. Mindez sokkal egyszerűbb és természetesebb. Sokan magától a világ helyzetétől, a társadalom változásától, a problémákkal való szembesüléstől is felébrednek.

A helyzet egy kicsit más azok számára, akik gógyítói pályát választanak. A gyógyítói pálya is nagyon megváltozik, régen tanárok és guruk voltak, akik tanácsokat adtak. Ez már nem működik. Egy lehetőség van mások gyógyítására, és ez az egyensúlyba hozatal. Ezek a holisztikus technikák. A gyógyító valamilyen tanulást általában folytat tanároktól a technika elsajátítására, valamint nagyobb szüksége van segítségre abban, hogy napi szinten tudjon mások számára fénymunkás lenni. Természetesen a gyógyító és felébredt ember között alig van különbség, mert mindkettő a fényt terjeszti.

Új spirituális közösségekben nincs hierarchia, az ugyanis a dualitás jellemzője. Nincs kizárólagosság, magunk mások fölébe helyezése, nincs térítés. Az egyenlőség és egységre épülnek. tudják, hogy egy bizonyos látásmóddal rendelkeznek, mely a nagy kép fontos része, de nem az egész.

Az új Föld víziója

Wilcock (és Ra) szerint az új föld 100-szor harmonikusabb együttélést biztosít, mint a mostani. Abban minden forrás egyetért, hogy az új Föld sokszorta harmonikusabb lesz.

Ellentétek megoldásánál nincs szükség háborúra. A táplálék nincs korlátozva, ha egyáltalán szükség van ilyen formájú táplálkozásra, mint ami most van. Feltehetően pránából fogunk "élni".

Városok, faluk és lakóközösségek együttesen dönthetnek, telepatikus kommunikációt használva együtt a körülményeikről. Mindenki azzal járul hozzá, amiben a legjobb és legjobban szereti.

Mivel nincs fátyol és nincs az anyagi világ illúziója, nincs egó, nincs privátszféra, nincs titok. Ezek azt jelentik, hogy nincs féltékenység, irígység, nincs félelem, szenvedés, fájdalom.

Nem kell azzal foglalkozni, hogy az alacsony rezgészintű emberek energiáit szeparáljuk, küzdjünk ellene, mert ők nem lehetnek ennek a társadalomnak a részesei. Nincsenek bűnözők, rablók, gyilkosok, és energiavámpírok, mert már nem erről szól a játék. Más kihívások lesznek helyettük, de azok nem fognak ilyen fájdalommal járni, mint most.

Aki alacsonyabb rezgésszintre kerül a társadalomban, azaz ma úgy mondanánk, hogy beteg lesz, azt rögtön mindenkinek érdekében gyógyítani kezdik és lehetővé teszik, hogy integrálódni tudjon újra.

Nem utolsó sorban részesei leszünk a galaktikus társadalomnak, ami rengeteg lehetőséget nyit meg.

Mi a nagy ébredés?

A nagy ébredés egy folyamat, mely során az ember egy következő fejlődési szintre jut.

Legfontosabb jellemzői:

• a dualitás vége, vagyis a férfi-női és minden egyéb kettősség egyensúlya
• magasabb tudatszint, vagyis túllépés a szenvedésen, háborún, a drámán, az egón
• a fátyol, mely a 3 dimenziós világ illúzióját kelti, vékonyodik-eltűnik, ezáltal több inspirációra, segítésre, hatásra számíthatunk a többi dimenzióból

Emberek csoportjai más-más utakat választanak, van, aki 3 dimenziós keretek közt folytatja útját, mert erre van szüksége a fejlődéshez. Akinek nincs, továbblép, mert már nincs értelme ennek a világnak.

Mire számíthatunk, hogyan változik meg a világ ezután? Erre nehéz választ adni. Ha valóban az ötödik dimenzióba érünk, az emberek többsége, akkor arra számíthatunk, hogy anyagi teremtő képességeink lesznek, a gravitáció erejét tudjuk ellensúlyozni, vagyis repülni/levitálni tudunk, és bárhova teleportálni testünket, ahova akarjuk. Ezeka képességek talán nem egyik percről a másikra fejlődnek ki, hanem fokozatosan. Mindennek feltétele, hogy az elménkben meglegyen az a fajta tudás, egység, harmónia, ami nem engedi a dualizmusba, a régi rendszerbe való süllyedést. A mai elmével ugyanis pillanatok alatt összevissza teremtenénk mindenféle dolgokat, amire épp gondolunk és érzelem is kötődik hozzá, ami káoszhoz vezetne. Az is fontos, hogy felismerjük, egységben vagyunk, mert ez teszi lehetővé, hogy mindenki együtt éljen harmóniában, és ne egymás ellen dolgozzunk.

Nyilván nem hárfát játszani megyünk a mennyekbe, hanem új kihívásokat szeretnénk, és ezek közül az egyik lehetséges, hogy mi legyünk angyalok egy másik 3 dimenziós bolygó számára. Természetes, hogy ehhez a szeretet és bölcsesség elvét teljesen magunkévá kell tenni. Az ilyen lényeket Human Angelnek, emberi angyalnak nevezik.

Mit jelent, hogy fénymunkás?

Tulajdonképpen mindenki fénymunkás. A kérdés az, hogy tudatos-e ez benne, vagy sem. Fénymunkás az, aki a fényt, ezt az energiát, amit fénynek neveznek, elosztja a Földön, részt vesz az áramlásában. Az emberi lélek olyan, mint a nap, mindig süt - a kérdés, hogy mennyire takarják el a felhők, a személyiség, az egó.

Aki tudatos fénymunkás, tudatszintjét növelve igyekszik több fényt árasztani a környezetébe és a Földre. A tudatosság szintje sokféle technikával növelhető.

A fénymunkás egy önként vállalt címke. Nem jelent semmilyen specifikus világnézetet, csak egy általános megértést, hogy nagyobb hatalmunk van, mint azt általában gondolják, és hogy a szeretet és fény olyan energia, ami harmóniát és békét teremt és mindez a fejlődés következő szakaszát jelenti.

Közvetítések hitelességéről

Sokféle közvetítés létezik, régebbi időkről is fennmaradtak. Első ránézésre szinte mindegyik ellentmond egymásnak, és úgy tűnik, nagyon kevés a közös nevezőjük.

Tudnunk kell azonban, hogy az ellentmondás a duális világ (gondolkodásmód) jellemzője - az, hogy egyik dolog kizárja a másikat - míg a dualitáson túl minden megfér egymás mellett, mert a sokféle nézet kiegészíti egymást.

A közvetítések esetében a szavak és mondatok, sőt gondolatok is a közvetítőn keresztül érkeznek, és sok esetben átmennek a közvetítő tudatalatti szűrőjén. Másrészt általában a közvetítő által használt szavakat használják - az abban a kultúrkörben megszokott szavakat, vagy ehhez kiegészülő szavakat, amik egy másik kultúrkörben már kevésbé érthetők. Mindegyik közvetítés sorozatnak van egy rendszere, egésze, amelyet önmagában érdemes vizsgálni, nem másokhoz hasonlítani.

További nehézség, hogy a "valóság" és "igazság" nagyon sok síkon létezhet. A közvetített entitás sem mindentudó, hanem egy valóságban él, még akkor is, ha az sokkal tágasabb, mint a mienk, és ezért bizonyos szemszögből fogja mutatni, amiről beszél. Ha a múlt és jövő meghatározott, de mi választjuk ki a tapasztalásunkat a végtelen sok lehetőség közül, akkor "a jövőt" nem lehet előre megmondani, csak egy jövőt, amiről most úgy tűnik, azt fogjuk választani. Különösen "a" jövő előrelátása még további nehézségekbe ütközik (minél konkrétabb, annál inkább).

Az is lehetséges, hogy emberek csoportjai más és más valóságokat választanak ki megtapasztalásra, ezért nincs egy meghatározott jövő (és "igazság"). Az is lehet, hogy különböző lélekcsaládok számára különböző üzenetek bírnak nagyobb relevanciával.

Végül az utolsó szót talán a kiváltott érzelmek mondják. Ha az üzenet összessége félelmet kelt, és nem reményt és bizalmat, ha arról beszél, hogy mit döntöttek el az emberi jövőről az emberiség közös tudattalanja nélkül, ha a hatalmat nem a mi, emberek, kezébe helyezi, akkor kevésbé kell komolyan vennünk. Talán a legjobb követni a módosított "tartsd meg, ami hasznos, és tedd félre, ami nem rezonál" elvet. A valóságunk folymatosan változik - lehet, hogy ami most nem rezonál, holnap fog, vagy fordítva.

forrás: 

http://www.freeweb.hu/kristalykor