TERMÉSZETES NYUGALOM MÓDSZER A FÜGGŐSÉGEKRŐL VALÓ LESZOKÁSÉRT Csodás eszközök vannak a kezünkben egy teljesen más minőségű élet megtapasztalásához. Hatalmas köszönet és hála ezért Scott-nak. Mi a spirituális felébredés? És mi köze a függőségekről való leszokáshoz? Rengeteg könyv kapható manapság a személyiségfejlesztésről, önsegítésről, spirituális felébredésről és a függőségekről való leszokásról. Sok különböző módszer, gyakorlat, program, tanítók és tanítások, amelyek gyakran nagyon eltérőnek, akár ellentmondónak is tűnnek. Oly sok ember oly sok ígérettel, ami igen zavarba ejtő lehet olyan valaki számára, aki őszintén nyitott arra, hogy felfedezze életében az igazi békét és nyugalmat. Oly sok a kérdés… Melyik módszer a leghatékonyabb? Abbahagyhatom egyszerűen a függőségi szerem használatát mások támogatása vagy egy módszer segítsége nélkül? Honnan tudom, hogy mikor szoktam le a függőségemről? A leszokás egyszerűen csak önmegtartóztatás? Vagy több annál? Spirituális felébredésre van szükségem a függőségről való leszokáshoz? A spirituális felébredés olyan ’esemény’, ami egyes emberekkel megtörténik, másokkal pedig nem? A felébredés olyasmi, ami egyáltalán módszereken keresztül elérhető? A valódi meditációnak nincsen célja Oly fárasztóvá tud válni mindezt a szegény kicsi elmével próbálni kideríteni! De a Természetes Nyugalom Módszer a Függőségekről Való Leszokásért eltakarítja a zavarodottságunkat. Ha olyan módszert keresel a függőségről való leszokáshoz, ami egyszerű, elérhető és gyakorlatias, mégis mélyreható, akkor ez a könyv kitűnik a tömegből. Scottot immár sok éve ismerem. Ő nem olyan tanító, aki csak egyszerűen a másoktól tanult gondolatokat szajkózza. Az ő szavai egyedi módon kovácsolódtak saját fájdalmai tüzében. Hitelességgel és integritással beszél saját legmélyebb megtapasztalásából, és nem azzal tanít, hogy próbál tanító lenni, hanem azzal, hogy élő példája annak, amit tanít. Ő ritka példány – olyan tanító, aki éli és lélegzi saját üzenetét. Scott a spirituális felébredésen keresztül beszél a függőségekről való leszokásról. De olyan gyakorlatias, kézzelfogható módon fejezi ki üzenetét, hogy először talán rá se eszmélsz, hogy a spirituális felébredésről olvasol! Szavai mély bölcsességet hordoznak, de kerüli az ősi szövegekben és hagyományokban található nehézkes, ezoterikus fogalmakat. A függőség tudományos és elméleti tudásanyagával se borít el, hanem gyengéden kézen fog és kiutat mutat az elme őrültségéből és a valami több utáni végtelen kereséséből. Világos magyarázatokon és lényegre törő önvizsgálatokon keresztül mutatja meg, hogy mindig, mindig a jelen pillanat a gyógyulás kulcsa. És megmutatja neked, hogy milyen biztonságos fejest ugrani a pillanatba, és ott maradni. Az ő módszere olyan igazán élő meditáció, amit magaddal vihetsz életed minden pillanatába. Scott elvezet annak felfedezéséhez, hogy ki vagy valójában, azon túl, akinek hiszed magad – a jelen pillanat hatalmas, csendes, kettősség nélküli tudati tere, amely mélyen és feltétel nélkül üdvözöl minden gondolatot, érzetet és érzelmet, az élet mindenfajta energiáját, ahogy felbukkannak és visszaolvadnak beléd. Amikor abbahagyod, hogy olyan korlátozott, elégtelen és elkülönült ’én’-ként azonosítsd magad, aki egy jövőbeni pillanatban keresi a szabadságot és békét, felismered azt a szabadságot, amely itt és most létezik, a legeslegutolsó helyen, ahol valaha is eszedbe jutna keresni! Ne ess tévedésbe, ez a könyv próbára teszi a függőséggel és leszokással kapcsolatos feltevéseidet. És a magadról és a körülötted lévő világról szóló mély hiedelmeidet is próbára teszi. Állj készen arra, hogy elengedd az életről szóló néhány dédelgetett elképzelésedet! Annak ellenére, amit a józan ész és a szokásos bölcsesség mond nekünk, valójában hihetetlenül gyógyító, ha abbahagyjuk, hogy elfussunk a jelen pillanat fájdalmától és kényelmetlenségétől, és csak ülünk azokkal az energiákkal, ahogy bennünk felbukkannak, olyan barátokként üdvözöljük őket, akik próbálnak segíteni nekünk, vagy akár felébreszteni minket, ahelyett, hogy minket elpusztítani akaró ellenségként kezelnénk őket. Bármilyen furcsán hangzik is, szenvedésünk nagy része nem közvetlenül a fájdalmunkból és a kényelmetlenségből ered, hanem abból, hogy megkíséreljük megúszni a pillanat fájdalmát és kényelmetlenségét. A legtöbben közülünk megpróbáljuk elvonni magunkat a fájdalomtól, vagy érzésteleníteni magunkat, vagy elkerülni, meghaladni vagy akár elpusztítani a fájdalmat. Mindezt gondolkozással, drogfogyasztással, alkohollal vagy más szerekkel, vásárlással, szerencsejátékkal vagy szexszel tesszük, vagy azzal, hogy külső megerősítést vagy szeretetet keresünk, vagy pénzt, sikert, személyiségfejlődést, megvilágosodást vagy akár a jövőbeni leszokást. Amint beindul az öröm keresésének és a fájdalom kerülésének e körforgása, irányítani kezdi az életünket. Végül vadul e két polaritás között ingadozunk, egy folyamatos, valami több utáni keresésbe ragadva, sosem találva e körforgás végét, és gyakran úgy érezzük, hogy messze vagyunk az igazi békétől, megelégedettségtől és szeretettől. ----Hogyan kezeljük a negatív gondolatokat? Minden előtt. Igen, az élet öröm, üdv és boldogság, ám fájdalom, szomorúság, félelem, harag, zavarodottság és tehetetlenség is. Felébredni azt jelenti, hogy elismered: nem tudod megvédeni magad az élet óceánjának egyetlen hullámától sem. Elismered: az, aki valójában vagy, olyan mérhetetlenül hatalmas, feltétel nélküli és szabad, hogy nem tehet mást, mint hogy magába enged mindent. Úgy tűnik számomra, hogy minden problémánk, minden szenvedésünk és konfliktusunk, személyes és globális szinten egyaránt, egyetlen alapproblémából ered: nem tudjuk, kik vagyunk valójában. Elfelejtettük, hogy elválaszthatatlanok vagyunk az élettől, ezért félni kezdtünk tőle, és e félelemtől vezérelve sokféle módon harcba szálltunk ellene. Harcba szálltunk a gondolatainkkal, az érzelmeinkkel, a testünkkel és magával a jelen pillanattal. Igyekezetünkben, hogy megóvjuk magunkat a fájdalomtól, a félelemtől, a szomorúságtól, a kényelmetlenségtől, a kudarctól, az élet azon részeitől, amelyeket a neveltetésünkből adódóan rossznak, negatívnak, sötétnek vagy veszélyesnek hiszünk, megszűntünk igazán élni. A páncélt, amelyet azért viselünk, hogy megóvjuk magunkat az élet teljes tapasztalatától, elkülönült énnek hívják. Ám a páncélunk nem megóv, hanem csak kényelmes érzéketlenségben tart bennünket. A válasz az emberiség ezen alapproblémájára a spirituális felébredés, azaz annak felismerése, hogy nem az vagy, akinek gondolod magad. Manapság rengeteg könyv áll a rendelkezésünkre ebben a témában, és úgy tűnik, egyre többen fedezik fel azokat az ősi tanításokat, amelyek régen csupán kiválasztott kevesek számára voltak elérhetők. Ám ez csapdát rejt magában. A spiritualitás könnyen csupán egy újabb réteggé válhat a páncélzatunkon. Ekkor ahelyett, hogy elősegítené a megnyílásunkat az élet felé, még jobban bezárhat bennünket. Az olyan spirituális fogalmak és közhelyek, mint például az, hogy „nem létezik én”, „ez nem az én testem”, vagy „a kettősség csak illúzió”, könnyen újabb hiedelmekké válhatnak, amelyekbe belekapaszkodhatunk, s az élet elkerülésének, a világ eltaszításának újabb módjaivá válhatnak, amelyek még több szenvedést okoznak nekünk és szeretteinknek. A spirituális felébredés, amelyről ebben a kötetben beszélek, nem arról szól, hogy még jobban megvéded önmagad, hanem arról, hogy felismered: aki valójában vagy, nem szorul védelemre. Felismered, hogy aki valójában vagy, az annyira nyitott, szabad, szerető és mélyen elfogadó, hogy az élet egészét beengedi önmagába. Az élet nem bánthat téged, hiszen te vagy az élet. Vagyis a jelen pillanat nem félelmetes ellenség, hanem ölelésre váró, kedves barát. Igen, a valódi spiritualitás nem megerősíti, hanem megsemmisíti az élettel szembeni páncélzatodat. A felébredés voltaképpen nagyon egyszerű. Időtlen felismerése annak, aki valójában vagy: a formát megelőző tudatosságnak. De valóban élni ezt a felismerést a mindennapokban, nem elfelejteni, nem elveszíteni, nem engedni, hogy a fejedbe szálljon, nos, itt kezdődik az élet igazi kalandja. És ez az, amivel a jelek szerint a legtöbben küzdenek – spirituális keresők és spirituális tanítók egyaránt. Nem ugyanaz tudni, ki vagy valójában, amikor az élet könnyű, és jól mennek a dolgaid, és emlékezni erre annak a pillanatnak a hevében, amikor a dolgok darabokra hullnak, amikor az élet zűrössé válik, és az álmaid szertefoszlanak. A testi és érzelmi fájdalmak, a függőségek, a kapcsolati konfliktusok, a világi és spirituális kudarcok árnyékában kevésbé érezzük magunkat felébredettnek, és sokkal inkább úgy érezzük, hogy el vagyunk választva az élettől, egymástól és attól, akik valójában vagyunk. A megvilágosodásunkról szőtt boldog álmaink egy csapásra elillanhatnak, és az elfogadás rendkívül távolinak tűnhet. A hétköznapi emberi létezés zűrzavarosságát és szépségét láthatjuk olyasvalaminek, amit el kell kerülnünk, meg kell haladnunk, sőt el kell törölnünk, vagy láthatjuk annak, ami valójában: folyamatos meghívásnak arra, hogy ébredjünk fel most, még ha azt hisszük is, hogy tegnap már felébredtünk. Az élet, végtelen könyörületességéből fakadóan, nem fogja hagyni, hogy ücsörögjünk a babérjainkon. (...) Csak és kizárólag egyvalamit tanítok: a mélységes és félelemmentes elfogadását bárminek, ami az utadba kerül. Ez nem passzív önmegadás vagy hideg elkülönülés, hanem intelligens és kreatív belépés a pillanat misztériumába. A könyv születését megelőzően hosszú éveken keresztül több ezer spirituális keresővel beszélgettem. Meghallgattam az aggodalmaikat, válaszoltam a provokatív kérdéseikre, velük voltam a fájdalmukban, a bánatukban, a napi küzdelmeikben és a félelmeikben, és nem egy jövőbeli megvilágosodás felé irányítottam őket, hanem a jelen pillanatban átélt tapasztalatukban rejlő mély és feltétel nélküli elfogadás felé, amely lényegünkben vagyunk. Üdvözöllek a hétköznapi életben, a spirituális ébredés végső határvidékén, kedves felfedező! Légy bátor, és juss el oda, ahol ezelőtt még senki nem járt!'' ..... Scott gondosan rámutat annak hiábavalóságára, ha mindig el akarunk szökniattól, ami van. Saját függőségi tapasztalatából és a másokkal való többéves munkájából merítve a jelenlétben való megpihenésre mutat rá, és arra, hogy engedjük meg magunknak, hogy érezzük, akármit érzünk, még ha nagyon kényelmetlen, intenzív vagy akár fájdalmas is. M egmutatja nekünk, hogyan tegyük lehetővé minden gondolatnak, érzésnek, testi energiának, legyen az pozitív vagy negatív, világos vagy sötét, hogy csak legyen, ahogy van, és hogyan pihenjünk meg a tágas, nyitott térben, mely körbeöleli őket. A könyvben erre a ’megpihenésre’ ismételten rámutat, jó okkal. Nem mindig halljuk vagy értjük meg elsőre, vagy akár másodjára vagy harmadjára ezt a megközelítést. Néha több ismétlődésre van szükségünk, hogy saját tapasztalásunkban meglássuk a menekülés puszta hiábavalóságát, és azt, hogy a menekülés maga a probléma, nem a megoldás. Az elme számára Scott megközelítése fejtetőre állítottnak vagy fordítottnak, vagy akár egy kicsit őrültnek is tűnhet. De aztán, ahogy Scott emlékeztet, te egyáltalán nem az elme vagy. Egyes vallások és spirituális eszmék olyan jövőt ígérnek, esetleg a halál után, amikor minden kényelmetlenség eltörlődik. Először a szüleink próbáltak szeretetből megóvni minket a kényelmetlen érzésektől. A szórakoztatóipar minden nap eltereli a figyelmünket a kényelmetlenségekről. A reklámipar a kényelmetlenségeinkből és a dolgok jelen állásával való elégedetlenségünkből táplálkozik. Egyes személyiségfejlesztő módszerek csak új utakat adnak nekünk az elégedetlenség elkerüléséhez, miáltal ellenséget csinálnak belőle. Egyes tanítások vagy módszerek még azt is mondják nekünk, hogy valami baj van velünk, ha egyáltalán tapasztalunk ’negatív’ energiákat! Azt az alap üzenetet kapjuk mindenfelől, hogy valami baj van velünk, hogy úgy nem vagyunk jók, ahogy vagyunk, hacsak nem érezzük magunkat állandóan 100%-ig tökéletesen és kényelmesen és biztonságban és boldogan. Arra késztetnek minket, hogy azt higgyük, valamilyen alapvető módon elégtelenek vagy meghibásodottak, bukott bűnösök, pszichológiailag egészségtelenek, vagy akár megjavíthatatlanok vagyunk. Arra kondicionáltak minket, hogy azt higgyük, függők vagyunk és azok is maradunk. Minden oldalról ugyanazt az üzenetet kapjuk: NEM VAGY ELÉG JÓ. És így a függő keresés életünk állandó kísérőjévé válik. Soha senki nem mutatta meg nekünk, hogyan legyünk együtt a kényelmetlenséggel, hogyan üdvözöljük, hogyan mondjunk igent az élet kényelmetlen energiáira, hogyan állítsuk le a velük való azonosulást, hogy természetes módon és erőfeszítés-mentesen felszabaduljanak. De Scott megmutatja nekünk a hogyant. Ő állandóan emlékeztet minket arra, hogy nincs semmi baj velünk, és sose volt. Megmutatja nekünk, hogy a legalapvetőbb szinten teljesen rendben vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Lényünk magjában olyan teljesség van, amit nem lehet szavakkal leírni, olyan belső csend, mély nyugalom, amit csupán elhanyagoltunk az évek során, és aminek egy kis új barátságosságra van szüksége. Tanításain keresztül önmagunkat az élet viharának közepén honoló tökéletes szélcsendként ismerjük fel, azon természetes nyugalomként, amely sohasem távozik, még akkor sem, amikor a dolgok a felszínen nem tűnnek olyan nyugodtnak. Elámulok Scott azon képességén, hogy a spirituális felébredés ősi tanításait lehozza a hegytetőkről az utcára, a szobádba, a szívedbe és bensőséges, személyes megtapasztalásod legmélyebb, legsötétebb zugaiba. Félelem nélkül vet fényt a függőség legsötétebb búvóhelyeire, és olyan örökké jelenlévő szabadsághoz vezet el, amihez hasonlót elképzelni sem tudtál. Mindenekfelett, ez a tanítás olyasmi alól szabadít fel, ami minden függőség magjában ott van – az éntől való függőséged alól. Ez egy igazán csodálatos könyv, és valószínűleg elér minden olyan embert, akiket korábban soha nem ért el hasonló mű. Fedezd fel a nyugalmat, amire mindig is vágytál – a nyugalmat, ami már most vagy. Scott ügyes, megbízható és tapasztalt kezeire bízlak. Szeretettel önmagadtól: Jeff Foster Jeff Foster: A legmélyebb elfogadáshttp//ursuslibris.hu/a-legmelyebb-elfogadas/ |
Főoldal > A szív útja >