A HÁROMALAKÚ ŐSGONDOLAT (a Nag-Hammadi gnosztikus iratokból) Vagyok az Ősgondolat, a háromalakú Gondolat, mely a fényben lakozik. Vagyok a mozgás, mely a Mindenségben lakozik, vagyok ő, akiben a Mindenség alapja rejlik, az elsőszülött a keletkezett lények között, aki a Mindenség előtt létezett. Ő (az Ősgondolat) három néven neveztetik, habár csak egymagában létezik, mert tökéletes. Láthatatlan vagyok a Láthatatlan Lény Gondolatában. Feltárulok a mérhetetlen, kimondhatatlan dolgokban. Felfoghatatlan vagyok, és a felfoghatatlanban lakozom. Én mozdulok minden lényben. Én vagyok Epinoiám élete, mely minden erőben s minden örökkévaló mozgásban, a láthatatlan Fényekben, az Arkhónok-ban, angyalokban és démonokban s minden alvilági lélekben, s minden anyagi lélekben benne van. Azokban lakozom, akik létrejöttek. Mindenkibe belé költözöm, s a mélyükre hatolok. Egyenes tartással járok/1, s fölkeltem az alvókat. Én vagyok azok látása, akik álmokban időznek. Én vagyok a Láthatatlan Lény a Mindenségben. Én adok tanácsot azoknak, akik rejtettek, mivel én ismerem a Mindenséget, mely benne létezik. Megszámlálhatatlan vagyok, mindenkinél több. Felmérhetetlen vagyok és kimondhatatlan, s mégis, amikor úgy kívánom, megmutatkozom. Én vagyok a Mindenség mozgása, a Mindenség előtt is léteztem, s én vagyok a Mindenség, mivel én mindenkinél előbb létrejöttem. Én vagyok a Hang, a halkan szóló. Kezdettől fogva létezem. A Csendben lakozom, mely mindannyiukat körülveszi. S a rejtett Hang bennem lakozik, a felfoghatatlan, felmérhetetlen Gondolatban, a felmérhetetlen Csendben. Alászálltam az alvilág mélységeibe, s leragyogtam a sötétségre. Én voltam az, aki megárasztottam a Vizet, én vagyok a ragyogó vizekben rejtező. Lassan fölvirradok a Mindenségre. Gondolatomban én vagyok az, ki a Hanggal viselős, általam jelenik meg a tudás. A felfoghatatlan és megismerhetetlen lényekben létezem. Észlelés és tudás vagyok, aki a Gondolat révén megszólal a Hangban. Én vagyok a valódi Hang. Mindenkiben megszólalok, s ők tudják, hogy utódok lakoznak bennem./2 Én vagyok az Atya Gondolata, s általam terjed a Hang, vagyis az örökkévaló dolgok tudása. A Mindenség Gondolataként létezem. Csatlakoztam a megismerhetetlen és felfoghatatlan gondolathoz. Én voltam az, aki megnyilatkoztam mindazokban, akik ismernek engem, mert én mindenkihez csatlakoztam a rejtett Gondolatban és egy magasztos Hangban. S a láthatatlan Gondolatból egy Hang szól, mely mérhetetlen, mivel a Mérhetetlen Lényben lakozik. Titok ez; a Felfoghatatlan Lény nem szab határt neki. Láthatatlan mindazok számára, akik láthatók a Mindenségben. Fény ez, mely a Fényben lakozik. Mi elszakadtunk a látható világtól, mert üdvözültünk a rejtett bölcsességben, melyet a felfoghatatlan és felmérhetetlen Hang közölt. S ő, aki bennünk rejlik, gyümölcseivel rója le hódolatát az Élet Vizének. S akkor a Fiú, a minden tekintetben tökéletes - vagyis a Szó, aki ama Hang által keletkezett, aki elsőként hagyta el a magasságokat, aki őrizte magában a Nevet; aki egy Fény; (e Fiú) feltárta az örökkévaló dolgokat, s így minden ismeretlen tudottá vált. Föltárta a dolgokat, melyeket nehéz megmagyarázni, s a dolgokat, melyek titkosak, s hirdette az igét azoknak, akik a Csendben és az Első Gondolatban lakoznak. Megmutatta magát azoknak, akik a sötétségben lakoznak, és elmagyarázta magát azoknak, akik a mélységben lakoznak. Azoknak, akik a rejtett kincsekben lakoznak, kimondhatatlan titkokról beszélt, és elismételhetetlen tanításokat adott mindazoknak, aki a Fény Fiaivá lettek. A Hang, mely Gondolatomból származott, három állandóként létezik: Atya, Anya és Fiú. A Hangzás, amely érzékelhető, magában foglal egy Szót, amely minden dicsőséggel ékes, és három férfi-jellege, három ereje és három neve van. Ezek egy négyszögekből álló triádhoz hasonlóan léteznek titkon a Megnevezhetetlen Lény Csendjében. Egyedül ő keletkezett, vagyis a Krisztus. S én voltam az, aki a Láthatatlan Szellem dicsőségeként felkentem őt a jósággal. A harmadikat egyedül hoztam létre az Aiónok fölötti örök ragyogásban, eleven vizemben, vagyis a ragyogó fényben, mely körülveszi őt, aki először lépett ki ama dicsőséges Aiónok fényére, s e ragyogó fényben lakozik rendületlenül. Ő saját Fényében állt, mely körülveszi őt, aki a Fény szeme, mely dicsőségesen rám ragyog. Aiónokat adott minden Aión Atyjának, aki én vagyok, az Atya Gondolata, vagyis Barbelo, a tökéletes dicsőség és a mérhetetlen Láthatatlan Lény, aki rejtett. Én vagyok a Láthatatlan Szellem képmása, s általam öltött alakot a Mindenség, s én vagyok az Anya is, épp úgy, miként a Fény is, melyet ő Szűznek nevezett, ő, kinek neve Meirothea, a titokzatos Anyaöl, a határokat nem ismerő, mérhetetlen Hang. Akkor a tökéletes Fiú megmutatkozott Aiónjanak, akik miatta jöttek létre, s ő kinyilatkoztatta és magasztalta és trónra emelte őket, s állt a ragyogásban, mellyel dicsőítette önmagát. Az Aiónok áldották a tökéletes Fiút, a Krisztust, az Istent, aki önmaga által keletkezett. S magasztalták, mondván: - Ő az! Ő az! Az Isten Fia! Az Isten Fia! Ő az, ki létezik! Az Aiónok Aiónja! Látá az Aiónokat, melyeket létrehozott! Mert te vagy az, aki teremtettél, saját vágyad nyomán. Ezért magasztalunk téged: ma mó ó ó ó eia ei on ei! Az Aiónok Aiónja! Az Aión, melyet ő adott! Akkor az Isten, aki létrejött, még életerőt adott nekik, melyre támaszkodhatnak, s elhelyezte őket. Az első erőt az első Aión, Armedon-Nousanios-Armozel3fölé; a másodikat a második Aión, Phaionios-Ainios-Oroiael fölé; a harmadikat a harmadik Aión, Mellephaneus-Loios-Daveithai fölé; a negyediket a negyedik Aión, Mousanios-Amethes-Eleleth fölé. íme, ezek az Aiónok, melyeket az Isten, aki létrejött - vagyis a Krisztus - teremtett. Ezek az Aiónok dicsfényeket fogadtak magukba és bocsátottak ki. Ezek a magasztos gondolkodásúak tűntek föl először, s mindegyik Aión miriád glóriát bocsátott ki a kifürkészhetetlen fénybe, s mindannyian együtt áldották a Tökéletes Fiút: az Istent, aki létrejött. Akkor szó kélt Elelethtől, a nagy Fénytől, mely ekképp hangzott: - Király vagyok! Ki tartozik a Káoszhoz, s ki tartozik az alvilághoz? Abban a pillanatban Fénye megjelent, elősugárzott, felruházva az Epoinoiával. A Hatalmak hatalmai nem hódoltak neki, s rögtön megjelent ott a hatalmas Démon, aki az alvilág és a Káosz legmélyebb része fölött uralkodik: ő formátlan és hiányzik belőle a tökéletesség, de ennek ellenére rendelkezik a sötétségben született lények dicsőségével. Nos, őt Saklasnak, vagyis Samaelnek vagy Yaldabaothnak nevezték. Őt, aki erőre tett szert, amit az ártatlantól (Sophia) ragadott el; őt, aki először legyőzte Sophiát, az alászállt Fény Epinoiáját, és rabolt tőle, akitől eredetileg származott. Amikor a Fény Epinoiája megtudta, hogy Yaltabaoth különb rangért könyörgött a Fénynek, amely más, mint az övé (Epinoiáé), annak ellenére, hogy nála (Epinoiánál) alacsonyabban állt, akkor így szólt: - Adj nekem másik rangot, hogy menedékem lehessél, nehogy a zűrzavarban maradjak mindörökre. S szavai hatására a dicsőség egész házának rendjében megállapodtak. Megáldották őt, s nagyobb méltóságra emelték. S a hatalmas Démon aiónokat kezdett el teremteni, a valódi Aiónok hasonlatosságára, csakhogy ő a saját erejéből tette ezt. Ekkor titokban én is kibocsátottam a Hangom: - Elég! Hagyjátok abba, ti, akik az anyagon tapodtok, mert nézzétek, lemegyek a halandók világába, ama részem kedvéért, mely ott van, attól az időtől kezdve, hogy az ártatlan Sophia, aki alászállt, legyőzetett. Jövök, hogy keresztezhessem céljukat, melyet a Sophia révén megnyilvánuló lény (Sakla) megszabott. Mindenki nyugtalan lett, aki a megismerhetetlen Fény házában lakozott, s a mélység reszketett. A tudatlanság Első Nemzője uralkodott a Káosz és az alvilág fölött, és embert teremtett az én hasonlatosságomra. De nem sejtette, hogy az ember az ő halálos ítéletét jelenti, sem azt, hogy mekkora erő lakozik benne, íme, most alászálltam, és elértem a Káoszt. S együtt voltam az enyéimmel, kik ott találtattak. Bennük rejtezem, megerősítem őket, formát adok nékik. S [...] a mai napig, [...] azok, akik [...], vagyis a Fény Fiai előtt. Én vagyok az Atyjuk, s elmondok nektek egy kimondhatatlan és át nem adható titkot Előzetes Gondolatomból: - Minden bilincset széttörtem értetek, s az alvilági démonok láncait, melyek tagjaimat béklyózták, elszakítottam. Lerontottam a sötétség magas falait, és ama könyörtelenek erős kapuit bezúztam, rácsaikat összetörtem.(4) S a gonosz Erőt, és a lényt, aki rátok sújt, és azt, aki akadályoz titeket, és a Zsarnokot és az Ősellenséget, és a Királyt és a jelenlevő Ellenséget, mindezeket elmagyaráztam az enyéimnek, akik a Fény Gyermekei, hogy elpusztíthassák mindegyiket, s megszabadulhassanak minden béklyótól, s beléphessenek arra a helyre, ahol eredetileg voltak. - Vagyok az első lény, aki alászálltam hátrahagyott részem, vagyis a Szellem miatt, mely most a Lélekben lakozik, de az Élet Vizéből és a titkos keresztelőből5 származott. S én az Arkhónokkal és Fejedelmekkel együtt beszéltem. Mert leereszkedtem szavuk mélységein túlra, és elmondtam titkaimat az enyéimnek - a rejtett titkot. A béklyók lehulltak, s az örök felejtés eltöröltetett. S én gyümölcsöt érleltem bennük: az Örökkévaló Aión, a házam és az Atyjuk Gondolatát. Alászálltam azokhoz, akik kezdettől fogva az enyéim voltak, elértem hozzájuk, s szétszakítottam az első köteléket, mely rabbá tette őket. Akkor minden ragyogott bennem, s én létrehoztam egy formát ama Fények számára, melyek bennem vannak kifejezhetetlenül. Ámen. Protennioa tanítása (§1) Vagyok a Hang, mely a Gondolatom által született, mert én vagyok Ő, aki szizigetikus6" mivel engem a Láthatatlan Lény Gondolatának hívnak, mivel a nevem: Változatlan Hang", és a nevem: Ő, Aki Együttálló". Egyedülvalóként szeplőtlen vagyok. Én vagyok a Hang Szülőanyja, mely sokféleképpen beszél, és teljessé teszem a Mindenséget. Én vagyok az, akiben a tudás lakozik, az örökkévaló dolgok tudása. Én vagyok az, aki elviszem a Hang Szavát azok füléhez, akik megismertek engem, vagyis a Fény Gyermekeihez. Most másodízben jöttem el, és női formában beszéltem velük. Szólok majd ennek az Aiónnak a közelgő végéről, s tanítom nekik az eljövendő Aión kezdetét, azét, mely örökkévaló, melyben külsőnk átformáltatik. Meg fogunk tisztulni ama aiónok-ban, melyekben megnyilvánultam férfi-voltom képmásának Gondolataként. Letelepedtem köztük, kik méltók változatlan Aiónom Gondolatára. Mert elmondom nektek ezen Aión egy titkát, s szólok a benne rejlő erőkről. A születés felkiált, az óra órát nemz, a nap napot. A hónapok megmutatják a következő hónapot. Az idő körbejár, időt követve. Ez az Aión ily módon lett megteremtve s fölmérve. S rövid volt, mert egy ujj elengedett egy ujjat, s egyízület elvált egy ízülettől. Amikor a nagy Fejedelmek felismerték, hogy eljött a beteljesedés, s így a pusztulás ideje is - miként a szülő nő tudja a vajúdás kínjai között, hogy közel már az idő - akkor felsejlett a romlás. Remegtek mind az alkotóelemek, rázkódott az Alvilág fundamentuma s a Káosz boltozata, hatalmas tűz gyúlt bennük, a sziklák s a földek reszkettek, mint a szélfútta nád. A Végzet útjait s a házak vándorait7 szörnyű mennydörgés rémítette meg. A Hatalmak trónusait megzavarták, mert fölborították azokat, s Királyukat félelem fogta el. A Sors útjain járók8 kitöltvén előírt idejüket pályájukon, így szóltak a Hatalmakhoz: - Mi ez a zavar és rázkódtatás, melyet a felsőbbrendű Hangból formált Szavak okoztak nekünk? S megrendült egész lakhelyünk is, felemelkedő pályánk köre elpusztult, s az ösvény, melyen járunk, s amely Első Nemzőnkhöz visz föl minket, megszűnt létezni számunkra. Erre a Hatalmak így válaszoltak: - Mi is tanácstalanok vagyunk, mi sem tudjuk, ki a felelős érte. De emelkedjetek föl, s menjünk föl Első Nemzőnkhöz, s kérdezzük meg őt. A hatalmak mind összegyűltek és fölmentek az Első Nemzőhöz, így szóltak hozzá: - Hol van dicsőséged, mellyel dicsekedtél? Nem hallottuk-é, hogy így beszélsz: Én vagyok az Isten, a ti Atyátok, én vagyok a ti nemzőtök, s nincs senki más rajtam kívül? Íme, most megjelent a Szó, mely ama Aión láthatatlan Hangjához tartozik, akit mi nem ismerünk. Most mi magunk sem tudjuk, kihez tartozunk, mert a Szó, melyet hallottunk, idegen nekünk, s mi nem ismerjük, nem tudjuk, honnan ered; félelmet hozott körünkbe, s elgyengíti karjaink erejét. Sírjunk és gyászoljunk tehát keserves könnyekkel! S rögtön meneküljünk, mielőtt erővel fogságba ejtenének minket, s levinnének az alvilág mélyére. Mert bilincseink meglazításának9 ideje immár elközelgett, az idők véget értek, a napok elfogytak, és a mi időnk betelt. Elérkezett a saját pusztulásunk fölötti könnyek ideje, s elragadhatnak bennünket ama helyre, melyet nem10 ismerünk. Mert a fa, melyből kinőttünk, a tudatlanság gyümölcsét és leveleit hordozza, melyekben halál lakik, és sötétség rejlik ágainak árnyékában. Elámítva és kéjjel szüreteltünk róla, s így lett a tudatlan Káosz lakhelyünk. Mert íme, még ő, akivel dicsekedünk, születésünk Ősi Előidézője sem ismeri ezt a Hangot. - Most tehát, ó, Gondolat Gyermekei, figyeljetek rám, a könyörületes Anya Hangjára, mert méltóvá lettetek a titokra, mely az Aiónok előtt nem tárult fel, s így tökéletessé lesztek. Ennek az Aiónnak és a gonosz életnek vége elközelgett, s most pirkad ama Aión hajnala, melyben nem lesz változás többé. - Androgün vagyok; egyszerre Atya és Anya, mert önmagammal egyesülök. Önmagammal egyesülök, és azokkal, akik szeretnek engem, és egyedül miattam áll szilárdan a Mindenség. Én vagyok az Anyaméh, mely formát ad a Mindenségnek, azáltal, hogy megszüli a Fényt, amely sugárzón ragyog. Én vagyok az eljövendő Aión, a Mindenség beteljesedése, vagyis Meirothea, az Anya dicsősége. Én viszem a Hang Szavát azok fülébe, akik ismernek engem. - S én elhívlak benneteket a magasztos, tökéletes Fénybe, s mikor beléptek, felmagasztaltattok azok által, kik dicsőséget hirdetnek, s trónra emeltettek azok által, kik királlyá tesznek. Az öltöztetők felöltöztetnek, a keresztelők megkeresztelnek titeket, s magasztosan fogtok ragyogni, mint kezdetben, mikor még Fény voltatok. Elrejtőztem mindenkiben, s feltárultam bennük, s minden értelem engem keresett és vágyott reám, mert én formáltam ki a Mindenséget, mikor még alaktalan volt. S formáikat más formákká alakítom, míg el nem jön az az idő, mikor a Mindenség formát kap. Általam keletkezett a Szó, s én leheltem lélegzetet az enyéimbe. Beléjük plántáltam az örökkévaló Szent Szellemet. Fölemelkedtem, s beléptem saját Fényembe. Odaléptem sarjaimhoz11, s letelepedtem a szent Fény Gyermekei közé. S visszavonultam lakhelyükre, mely [...] dicsőséges lett [...] Ámen. Heimarmeneről (§2) Vagyok a Szó, mely a kimondhatatlan Csendben lakozik. A tiszta Fényben van lakhelyem, s egy Gondolat nyilvánult meg, és lett érzékelhetővé a [...] magasztos Anya Hangja által, habár egy fiú utód támogat engem és szolgál alapzatomul. [...] És a Hang kezdettől fogva létezik a Mindenség alapjaiban. Van egy Fény, mely rejtve lakozik a Csendben, és elsőként jelent meg. Míg az Anya önmagában létezik mint Csend, addig egyedül én vagyok a Szó, megfejthetetlen, romolhatatlan, mérhetetlen, felfoghatatlan. A Szó egy rejtett Fény, mely az élet gyümölcsével terhes, és a láthatatlan, tiszta, mérhetetlen forrásból kiárasztja az Élő Vizet, vagyis az Anya dicsőségének megismételhetetlen hangját, Isten gyermekének dicsőségét; egy rejtett Értelemtől származó hímnemű Szűz, vagyis a Mindenség elől rejtőző Csend, mely megismételhetetlen, mérhetetlen Fény, a Mindenség forrása, az egész Aión gyökérzete. Ez az alap hordozza az Aiónok minden tevékenységét, mely a hatalmas dicsőséghez tartozik. Ez minden alapzat alapja. Ez az erők lehelete. Ez a három örökkévaló szeme, mely a Gondolatból származó Hangként létezik. Ez egy Hangból származó Szó, melyet azért küldtek, hogy megvilágosítsa azokat, akik sötétségben élnek. - Íme, lássátok! Feltárom nektek titkaimat, mert testvéreim vagytok a hitben, s ti meg fogjátok ismerni azokat [...] melyek a [...] kifejezhetetlen [...] - Elmondtam nekik minden titkomat melyek a kimondhatatlan, kifejezhetetlen Aiónokban rejlenek. Megtanítottam nekik a titkokat a tökéletes Értelemben létező Szó révén, s én a Mindenség alapzatává lettem, és hatalommal ruháztam fel őket. - Másodszor Szavaim Hangjaként jöttem el. Formát adtam azoknak, akik formát öltöttek, míg el nem jön beteljesülésük. - Harmadízben sátraikban12 nyilatkoztam meg, mint a Szó, hozzájuk hasonló alakban. S mindenki öltözékét hordtam, s elrejtőztem bennük, s ők nem ismerték föl azt, akitől a hatalmam származik. Mert én ott vagyok minden Királyban és Hatalomban, és az Angyalokban, s minden mozgásban, mely az anyagban megnyilvánul. Elrejtőztem bennük, míg meg nem nyilatkozhatom hitbéli testvéreim előtt. A Hatalmak egyike sem ismert fel engem, bár én munkálkodom mindegyikükben. Inkább azt képzelték, hogy ők teremtették a Mindenséget, mivel tudatlanok voltak, s nem ismerték saját eredetüket, a helyet, ahonnan származnak. - Én vagyok a Fény, mely beragyogja a Mindenséget. Én vagyok a Fény, amely örvendezik hitbéli testvéreinek, mert leszálltam a halandók világába a Szellem miatt, mely megmarad abban, aki alászállt és a gyanútlan Sophiától származott. Jöttem és megszabadítottam [...] és mentem [...] mellyel előzőleg rendelkezett és adtam neki az Eleven Vízből, amely megszabadítja őt a Káosztól, mely az egész mélységet betöltő végtelen sötétségben rejlik - vagyis a testi, lelki gondolatoktól. Mindezeket én vettem magamra. S megszabadítottam őt e gondolatoktól, és felöltöztettem egy ragyogó Fénybe, vagyis az Apaság Gondolatának ismeretébe. Elvittem őt azokhoz, akik köntösöket adnak: Yammonhoz, Elassohoz, Amenaihoz, akik az egyik fénypalásttal borították a testét; s elvittem őt a keresztelőkhöz: Micheushoz, Micharhoz, Mnesinoushoz, akik megkeresztelték őt, megmerítvén az Élet Vizében. S elvittem őt a koronázókhoz: Barielhez, Nouthanhoz, Sabenaihoz, akik megkoronázták őt a dicsőség trónusáról. S elvittem őt a magasztalókhoz: Ariomhoz, Ellenhez, Pharielhez, akik magasztalták őt az Apaság dicsőségével. S azok, kik elragadnak: Kamaliel, [...]anen, Samblo, a nagy szent Égi Fények szolgái - elragadták őt, s elvitték Atyáinak fénylő lakhelyére. S az Anya Fényétől, az Ősgondolattól megkapta az Öt Pecsétet, és megengedték neki, hogy részt vegyen a megismerés misztériumában, s ő Fénnyé lett a Fényben. - Így most [...] bennük lakoztam, mindegyikük alakjában. A Hatalmak azt gondolták, én vagyok az ő Krisztusuk. Bár azok közül, akiknek megmutatkoztam mint Fény, elkerültem az Arkhónokat. Én vagyok az ő szeretett lényük, mert ott felöltöztem, mintha az Első Nemző Fia lennék, s olyan lettem, mint ő, míg véget nem ért uralma, mely a Káosz tudatlansága volt. Az Angyalok között az ő képmásukként nyilatkoztam meg, és a Hatalmak között úgy, mintha egy lennék közülük, s az Ember Fiai között úgy, mintha magam is az Ember Fia lennék, bár én mindenki Atyja vagyok. Elrejtőztem mindegyikükben, míg föl nem fedtem magam híveim előtt, akik az enyéim, s tanítást nem kaptak a kifejezhetetlen előírásokról és hitbéli testvéreikről. Ám ezek, vagyis az Atya törvényei kifejezhetetlenek minden Uralkodó és minden kormányzó Hatalom számára, s ez alól a Fény Fiai az egyetlen kivételek. Ezek ama dicsőségek, melyek nagyobbak minden dicsőségnél, vagyis az Öt Pecsét, melyet az Értelem tesz teljessé. Ő, aki birtokolja e nevek Öt Pecsétjét, ledobta magáról a tudatlanság condráit, s ragyogó fénybe öltözött. És semmi olyant nem fog látni, ami a Hatalmakhoz tartozik. Az ilyen személy előtt a sötétség szétoszlik, és a tudatlanság elpusztul. A teremtmény gondolkodása, mely szétszórt, egyetlen jelenséggé áll össze, és a sötét Káosz szertefoszlik és [...] és a [...] elérhetetlen [...] azon belül [...] míg ki nem nyilvánítom magam hitbéli testvéreim előtt, s míg örökkévaló királyságomban össze nem gyűjtöm mindannyiukat. S kihirdettem nekik a kimondhatatlan Öt Pecsétet, hogy bennük lakozhassam, s ők énbennem. Ami engem illet, én magamra öltöttem Jézust. Elhoztam őt az elátkozott fától, s elhelyeztem őt Atyjának lakhelyein. Akik őrködnek13 ama helyek fölött, nem ismertek föl engem. Mert én korlátozhatatlan vagyok leszármazottaimmal együtt, s magvaimat, melyek az enyémek, elhelyezem a Szent Fényben, a felfoghatatlan Csendben. Ámen. A Jelenség sza vai (§3) A háromalakú ősgondolat 3 részben A Tökéletes Tudású Atya által írt Szentirat. (fordította Bánfalvi András) Fordítói jegyzetek Források: /GS/: Bentley Layton: The Gnostic Scriptures. Doubleday, 1987 /BH/: Gerd Lüdemann Martina Jansen (übers.):Bibel der Haretiker: die gnostischen Schriften aus Nag Hammadi. Radius,Stuttgart, 1997. A háromalakú Ősgondolat végső formájában sethiánus befolyásokat mutató barbelonita értekezésnek tűnik. Feltételezhetjük, hogy meglehetősen bonyolult keletkezéstörténete van, és végső formáját Kr. u. 200 körül, vagy később nyerte el. Így tehát durva közelítéssel egyidejűnek tekinthetjük a János titkos könyvével, melyre bizonyos érdekes vonatkozásokban hasonlít is. A mű vélhetően egy ideig görögül maradt fenn, végül azonban koptra fordították, és utat talált a Nag Hammadi-i könyvtár XIII. kódexébe. A háromalakú Ősgondolat filozofikus és apokaliptikus elmélkedés a történelem és világmindenség természetéről. A mű a gnózis mennyei megváltójának, az Ősgondolatnak (Protennoiának) három alászállását hirdeti, aki valójában Barbelo, az Atya Első Gondolata. Az irat három, alcímmel ellátott részre oszlik, melyek a mennyei megváltó egy-egy alászállását írják le. Protennoia először mint Atya vagy Beszéd jelenik meg; másodszor mint Anya vagy Hang, harmadszor mint Fiú vagy Logos (Szó). Minden egyes rész további három szakaszra bontható: először egy aretalógia vagyok a ...", másodszor egy tanítás bemutatása (sorrendben: kozmogóniai, eszkathológiai és szoteriológiai) és harmadjára egy lezáró kinyilatkoztatás. A traktátus azt hirdeti, hogy Protennoia az Atya Gondolata, aki minden lény előtt született, akinek három neve van, és mégis önmagában, egyetlenként létezik. A világmindenség minden szintjén jelen van; ő a kinyilatkoztató-feltáró, aki felébreszti az alvókat, aki emlékezésre szólít, aki megment. Az isteni Ősgondolat, a Fény és Élet birodalmából történő három alászállásában megváltást hoz a halandóság bukott világába a tudás és az Öt Pecsét" révén. Külön említést érdemel még az a kérdés is, kereszténynek tekinthető-e az irat, vagy sem. A Krisztus" név felbukkan néhányszor. A háromalakú Ősgondolatmásodik, eszkathológiai része és a szinoptikus evangélium (Márk 13. és a párhuzamos helyek) illetve Pál I. levele a Korinthusbeliekhez 15. része közötti hasonlóságok rendkívül érdekesek, nemkülönben a Fiúról és a Logosról szóló harmadik rész és a János evangélium közöttiek. Lehetséges, hogy A háromalakú Ősgondolat részben ezeket az újtestamentumi forrásokat tükrözi. Mégis nagy a valószínűsége, hogy a traktátust később keresztény szempontból átdolgozták. Egyenes tartással járok", utalás arra, hogy Megváltóként jelenek meg a látható világokban". [GS] A mondatot [GS] alapján fordítottam. Az aiónok neveit [GS] szerint, kötőjeles formában adom meg, nem pedig felsorolásként. Lehetséges, hogy az aiónok elhelyezését nem térben, hanem átvitt értelemben kell értenünk. Tehát fölé helyezte", azaz megbízta az irányításával. Ezt a két mondatot [BH] szerint fordítottam. Titkos keresztelőből", szó szerint: a titkos alámerülésből" Szüzügia: csillagászati fogalomként három égitest egyvonalba kerülését, tehát együtt- vagy szembenállását jelenti. Tágabb értelemben kapcsolat, összetartozás, kötődés. A házak vándorait", feltehetően a bolygókról van szó, és ebben az esetben a Végzet említése a mondat elején asztrológiai utalás. A Sors útjain járók: a bolygók. [ GS ] Bilincseink meglazításának ideje", a Hatalmak által az Emberiségre rakott bilincsekről van szó. [GS] A tagadószócskát /GS/ alapján írtam a szövegbe Odaléptem sarjaimhoz", tulajdonképpen "végigmentem az ágamon". Mintha egy Életfa képe sejlene föl a szöveg mögött. A sátraikban", a sátor az emberi test, a belső ember lakóhelye. [GS] Az ott őrködök", vagyis az Arkhónok. [GS] http://www.olbros.com/peti/osgondolat.htm |
Főoldal > A szív útja >