Ezt a kérdéskört egy valódi mester kijelentésével illő kezdenem:

"Számos nyugati kereső tévesen azt hiszi, hogy az, aki ékesszólóan ír vagy beszél a metafizika kérdéseiről, az máris mester. A mester előfeltétele egyrészt, hogy tetszés szerint be tud lépni a lélegzetnélküli állapotba (szavikalpa szamádhi), másrészt az örök üdvösség (nirvikalpa szamádhi) megtapasztalása. Amint a risik rámutattak, egy halandó csupán e készségek felmutatásával bizonyíthatja be, hogy úr a májá, a kozmikus káprázat dualista világa felett. Egyedül ő jelentheti ki megvilágosodása mélységéből: ’Ékam szat’ (egyedül az Egy létezik)" – írja Jogananda önéletrajzában. Majd máshol hozzáteszi: "A gurunak az a dolga a világban, hogy enyhítsen az emberiség szenvedésein, akár spirituális eszközökkel, akár tanácsadással, akár akaraterő átadásával vagy a betegség átvállalásával."

Ettől tömörebben és egyértelműbben talán nem is lehet megfogalmazni a spirituális mester lényegét. A mai, európai ember számára ez körülbelül azt jelenti, hogy csak az nevezhető mesternek, aki még földi testben elérte a megvilágosodást/ az örök üdvösséget/ eggyé vált a Taoval/ megszabadult a lét körforgásából. Az ilyen mester hitelesen taníthat Istenről és a megszabadulás útjáról, útvesztőiről – hiszen végigjárta.

Jogananda írásából az is kiderül, hogy a valódi mester felismerésének problémája nem mai jelenség. ( Jogananda 1893-ban született.) A hamis tanítók és a szemfényvesztők között csak az tudott régen is és ma is eligazodni, aki tudja, mit keres. Aki úgy gondolja, hogy a végcél a test legyőzése, az biztosan beéri egy szöges deszkán fekvő fakírral, mint mesterrel. Aki pedig úgy véli, hogy a végcél a tudás, az beéri egy mentálisan jól felkészült, tömeg előtt kitűnően beszélő elméleti oktatóval. Ezért fontos mindig emlékezni az ezotéria végső céljára: a megszabadulásra, a visszatérésre az isteni létállapotba.

Mivel manapság igen bátran többen is kijelentik magukról, hogy ők megvilágosodtak, érdemes tudni, hogy mit jelent a szavikalpa szamádhi és a nirvikalpa szamádhi, amit Jogananda mester írásában olvashattunk. A bonyolult magyarázatok elkerülése végett: ez olyan tudatállapot, amelyben megszűnik a légzés és a pulzus (természetesen az illető életben marad). Ez nem fakír gyakorlat, hanem az Egység tudatállapotának levetülése az alsóbb síkokra.

Magyarázat: A légzés és a szívverés a poláris létezés legmarkánsabb bizonyítéka (mindkettő ki-be áramlást mutat). Amikor belépünk a földi, poláris világba, megindul a légzésünk és a szívverésünk, amikor kilépünk belőle, leáll (az átlag földi emberről van szó). 
A légzés és a tudatállapot közti összefüggést minden nagy hagyomány ismeri: minél szaporább a légzés, a tudat annál zaklatottabb, tehát annál messzebb van az egységtől. És fordítva: minél nyugodtabb és lassúbb a légzés, a tudat annál közelebb van az egységhez, a tiszta szellemhez. Az az ember, akinek tudata átalakult, a polaritást legyőzte és az egységben "lakik", amikor az egység állapotában van, nem lélegzik és a szíve sem dobog. 
A megszabadulást földi testben elért mester akaratától függően bármikor be tud lépni a poláris világba, és akkor lélegzik, és bármikor ki tud lépni belőle, amikor is nem lélegzik. Ha valaki ezt a lélegzet és szívverés nélküli állapotot akárcsak negyed órán keresztül is be tudja mutatni – és nem mutatvány jelleggel, mert akkor nagyon másról van szó! – annak elhihetjük, hogy kijutott a kettősség világából és eljutott az egységbe. Innentől kezdve méltán nevezhető mesternek.

Ezt a magyarázatot a Védák risijei adták több ezer éve, s valljuk be őszintén, ma sem tudnánk ettől egyszerűbb és logikusabb eljárást a csalók leleplezésére.

Tudjuk, hogy megvilágosult mester nagyon kevés van mifelénk. Vannak azonban olyan tiszta szándékú tanítók – ha nem is nagy számban –, akik még nem érték el a megvilágosodást, de tapasztalatokban jóval a többiek előtt járnak, ezért ők is sokat tudnak segíteni a keresőknek.

Hogyan ismerhető fel az ilyen tanító?
A "Gyümölcséről ismeritek meg a fát" elvét alkalmazva nem szükséges megnevezni személyeket és irányzatokat, mert elég, ha szem előtt tartunk néhány ismérvet, ami elárulja tulajdonosa benső értékeit.

A szellemi tanítások alapján azoknak az ismérvei, akiket tanácsos kerülni:

- Tanítványait vadássza, nem azok keresik meg, és kérik fel őt a tanításra.
- Saját nézeteit tartja az egyetlen igaznak, minden más "a gonosz műve", és "rossz útra" vezet.
- Erősen duálisan gondolkodik, ítélkezik, becsmérel másokat, a tanítványokat nyilvánosan megalázza, gúnyt űz hibáikból.
- Egy másik irányzatot, népet, felfogást, embert nevez meg bűnbaknak, és ez ellen uszít.
- Fanatikus, misszionárius vagy önsanyargató.
- A hatalmi dráma számos formáját eljátssza.
- Félelmet kelt az emberekben, vagy ellenkezőleg: azt hirdeti, hogy mindent könnyen, gyorsan és egyszerűen el lehet érni.
- Kérkedik adottságaival, nagy gyógyítónak, vagy látónak tartja és tartatja magát.
- Olyat hirdet, amit nem élt még át, csak könyvekből ismer.
- Azt mondja, vagy szavak nélkül azt sugallja, hogy ő már csak az emberiség megmentéséért van itt a földön, neki már nincsen karmája, ő már csak könyörületből van az emberekkel.
- Álszent.
- Magához köti a tanítványokat, nem segíti elő önállósodásukat. Sokszor szexuális kapcsolatot is kezdeményez velük.
- Mindenhez ért, nem vallja be, ha valamire nem tudja a választ.
- Hosszasan, dagályosan, zűrzavarosan beszél, hogy minél hosszabb ideig irányuljon rá a figyelem.
- Pszichés zavarai vannak.
- Jézus, Pál (János, Péter stb.) apostol, vagy egyéb jelentős spirituális tanító reinkarnációjának gondolja és hirdeti magát.
- Életmódja semmiben nem különbözik a fogyasztói társadalom tagjaiétól: cigarettázik, alkoholizál, egészségtelenül étkezik, a tévé, a mobil telefon és az internet rabja, stb.
- Káromkodik, és beszédében nem tükröződnek szellemi tartalmak.
- Folyton szétszórt, ideges, ingerült, azaz a lelki szétesés jelei mutatkoznak rajta.

Ha viszont az alábbi ismérveket tapasztaljuk valakin, akkor valószínűleg hiteles az illető:

- Tömören, egyszerűen, érthetően beszél és gondolkodik.
- Soha nem kelt félelmet, bűntudatot, de nem is lelkesít alaptalanul.
- "Szakmailag" felkészült, felelősségtudattal végzi feladatát.
- Tanítványit nem utasítgatja, nem szabja meg, hogy mit csinálhatnak és mit nem. Elmondja véleményét, tanácsot ad, de nem akarja minden áron megmenteni azt, aki még szenvedni akar. Nem sértődik meg, ha nem fogadják el a tanácsát.
- Tanítványait önálló gondolkodásra és cselekvésre tanítja.
- Akkor segít és tanít, ha kérik, nem rohanja le embertársait természetfeletti képességeivel és tudásával.
- Tartózkodik minden hatalmi drámától.
- Megvan a saját irányvonala, de tiszteletben tartja mások felfogását, és nem becsmérli azt.
- Jó humorérzéke van.
- Kiegyensúlyozott.
- Elismeri, hogy ő is ember, neki is vannak hibái és tévedhet. Ha nem tud válaszolni egy kérdésre, bevallja.
- Nem tekinti magát Mihály arkangyal, Jézus Krisztus vagy Mária Magdolna reinkarnációjának.
- Nem köti magához tanítványait, hallgatóit. Igyekszik olyan módszereket átadni, amit nélküle is biztonságosan lehet alkalmazni.
- Tudata, lelke és teste egészséges (a test átmenetileg lehet gyenge, a lélek kerülhet válságba, de ez nem azonos a pszichés zavarokkal).
- Szeme és arca tiszta, sugárzó.
- Szexuális vonzerejét nem az ezotéria oktatása közben veti be.
- Nem hirdet olyat, amit soha nem tapasztalt meg.
- Nem utasítja el a földi életet, az élet földi pólusát, hanem igyekszik egyensúlyba hozni magában az eget és a földet.
- Nem hirdeti, hogy aki ezoterikus gondolkodású, annak kötelező szegénynek lennie.
- Nem dobálózik divatos szlogenekkel, mint: "A haláltól nincs mit félni", "Engedd már el, miért ragaszkodsz még mindig hozzá?", "Nézz tükörbe, csak te vagy a hibás!"
- A szeretetről nem előadást tart, hanem folyamatosan, egész lényével mutat ebben példát.
- Nem hirdeti, hogy bárki, bármit meg tud tanulni, és bárki bármit meg tud gyógyítani, ha elvégzi az ő tanfolyamát.
- Nem csinál showműsort az ezotériából, és tartózkodik az ezoterikus materializmustól.
- Ha valamit tanít, átad, mindig felhívja a figyelmet a visszaélési lehetőségekre és az alapvető erkölcsi normákra.
- Ha valakit erkölcsileg, vagy tudatilag nem tart eléggé érettnek ahhoz, hogy nála tanulhasson, akkor nem fogadja el tanítványnak. (Fontosabb tanításokhoz feltételeket szab.)
- Szavai és cselekedetei összhangban vannak, azaz azt éli, amit tanít.
- Egész életével példát mutat lelki tisztaságból, gerincességből, emberségből, szeretetből, szellemi emelkedésből, azaz azt éli, amit tanít.

Ha esetleg valaki nem tudja, milyen egy tiszta, szellemileg emelkedett ember arca, az nézze meg olyan nagy mesterek képét, mint például: Sri Juktesvar, Paramahansza Jogananda, a Himalája Szentje, Rabindranath Tagore, Babadzsi, Sri Ramana Maharshi, Anandadzsi Ma. Természetesen ilyen arcokkal nem fogunk könnyen találkozni, de némi összehasonlítási alapot adnak.

A másik fontos jel: ha a kereső egy kicsit is érzékeny, mélyen meg fogja érinteni, ha egy szellemileg emelkedett tanítóval találkozik. Egy ilyen ember jelenlétében leghamarabb azt érezzük, hogy porszemek vagyunk az ő szellemiségéhez, szeretetéhez, erkölcsi tisztaságához és emberségéhez képest. Ehhez meg sem kell szólalnia, mert sugárzik belőle. Egészséges esetben a kereső ilyenkor azt érzi és gondolja: "Vajon mit kell tennem, hogy én is ilyen tiszta, szeretetteljes és szellemileg emelkedett ember legyek?"

Ha ezeket az ismérveket szem előtt tartjuk, megbízhatóbban találunk olyan tanítót, aki valóban segíteni tud bennünket a szellemi fejlődésben.