Nem mondok újat azzal, hogy nagyon sok párkapcsolat megy tönkre a kommunikációs el-, és/vagy félrecsúszások miatt. Azt gondolom, ha megtanulnánk megfelelően kommunikálni, jól dekódolni az üzeneteket, már gyerekkortól, sok nyereségünk származhatna belőle. Sikeresebb emberek lehetnénk. Mire is gondolok? Szükségszerű lenne, hogy kommunikációs készségünket, képességünket fejlesszük, a technikákat megtanuljuk, már gyermekkortól, amelyek a hatékony kommunikációban segíthetnek bennünket. Egyik fontos tényező az aktív meghallgatás technikája. Ezt akkor vagyunk képesek alkalmazni, amikor tudunk csak rá, a beszélőre figyelni és minden mást kizárni. Minden rezdülését, metakommunikációs jelzéseit, nyitottan ráhangolódva vesszük, csak őt halljuk, figyeljük, érezzük. Mit jelent ez? Tudjunk úgy figyelni egymásra, hogy közben ne akarjunk folyton beleszólni a másik fél közlendőjébe. Belső csendben legyünk önmagunkkal. Szándékosan forduljunk a másik felé érdeklődésünkkel, nyitottan és szeretettel. Tudjunk semlegesek maradni, miközben hallgassuk őt, és ne akasszuk meg magunkat beszélgetésünk alatt részletekbe merüléssel. Elgondolkodással, megszólalási lehetőségre várással, hasonló élmény elmondásával, vagy épp sérelmesnek vélt mondanivalóval, annak kivédésére, hárítására készülésével, és így tovább. Ez a beállítottság nagyfokú érettséget igényel. Itt már nem az "egó" vezet bennünket, hanem tudunk igazán önmagunk lenni. Tudatosan, megfelelő önkontrollal, önismerettel irányítani működésmódjainkat. Következő fontos dolog az empátia, amelyre szükségünk van a valós megértéshez. Mögé kell látnunk a szavaknak, ha igazán azt szeretnénk érteni, amit a másik fél mond. Ekkor viszont az érzelmekre is oda kell figyelnünk, rá kell hangolódnunk arra, a tartalom mögött milyen érzelmi töltés van. Fontos az "énüzenetek" megérttetése, ami a másik fél empátiáját ébreszti fel, azért, hogy ő is képes legyen engem megérteni úgy, ahogyan én azt szeretném. Természetesen erre is vonatkoznak a fentebb leírtak a személyiség érettségéről. Mindezek alapvető fontosságúak akkor, ha a legtöbb információ birtokába szeretnénk kerülni, ha a hallottakat pontosan, világosan meg szeretnénk érteni, ha azt átérezni is akarjuk. Ezek szükségesek a jó konfliktusmegoldáshoz, a megfelelően segíteni tudáshoz, ugyanakkor az életben való sikeres és elégedett működésünkhöz is. Figyelni, meghallani és pontosan megérteni a mondanivalót. Majd erre világosan, egyértelműen, és hitelesen kell tudni reagálni. Az, hogy milyen kultúrkörbe, milyen társadalmi rétegbe születünk és annak adottságai hogyan hatnak ránk, azzal túl sokat nem tudunk kezdeni. Itt a feladatunk legfeljebb az lehet, hogy önismeret által fejlesztjük azt, ami ezekből ránk ragadt és számunkra nem felelnek meg a hatékony kommunikációhoz. A minta, a példa, mint program, tudattalanul is működtet bennünket, ez igaz erre a területre is. Már óvodás kortól igyekeznek felhozni hasonló szintekre bennünket, amiről az a tapasztalatom, nem elég hatékonyan. Találkoztunk már roma gyerekekkel, felnőttekkel, akiknek a kultúrája olyan erős lenyomatot hagy minden területen a képviselőiken, hogy a kommunikációjuk is a "régi" marad, minden fejlesztés ellenére. (5 évet dolgoztam, akkor még állami gondoskodásban lévő gyerekek között, ahol többnyire romák, 7 évesektől, 24 évesekig voltak a csoportokban, ahol ezeket a tapasztalataimat begyűjtöttem). Ugyanez mondható el a társadalom alsó rétegeiből kikerült, ingerszegény környezetben felnövekvőkre is, ahol szegényes a szókincs, beszűkültek a kommunikációs csatornák. (Ugyanott találkoztam erre is példákkal). Sajnos, az átörökítés egész életén át rajta marad, még akkor is, ha törekszik nagyon tudatosan élni és esetleg megváltoztatni azt. (Természetesen elenyésző kivételek itt is vannak, mint minden területen). Amikor a szülői minta érzelmileg, szellemileg, erkölcsileg alacsony színvonalú, a kommunikáció is az marad, abból csak valamilyen mértékben tudja magát felhozni a legtudatosabban törekvő is. Nem véletlen az, hogy a hasonló életkörülmények között élők újratermelik magukat. A szülői szeretet nélkül felnövekvő gyermek nem tudja a szeretetteljes, kötődő szülői szerepet betölteni, hiszen nincs rá példája, mintája, csak azt tudja tovább adni, amit ő is kapott. eldobták, elutasították. Az ő gyermeke is ugyanabba a helyzetbe kerül, és generációkon át örökítik a családi hagyományokat. A csatornák tisztasága az egyik legfontosabb tényező a világos kommunikációhoz vezető úton. Sok egyéb tényező mellett, én ezt választom ki témául, mert ezt érzem a leginkább általunk változtathatónak. Az adó, (közvetítő), és a vevő, (dekódoló) tisztasága egyaránt fontos a megfelelő kommunikációhoz. Ha bármelyiknél a normálistól eltérés van, máris hiba csúszhat be. Amikor arról beszélek, hogy felelősek vagyunk saját életünkért, azért, hogy abban mit és hogyan élünk meg, benne van az is, hogy egymásért is felelősek vagyunk. Oly sok dolog van, ami félre viheti a hatékony kommunikációt. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat: indulatok, érzelmek, elvárások, ítéletek, minősítések, nem megfelelő módon adott kritikák, tudattalan elszólások, értékrendi különbözőségek, családi minták, a kultúra, amibe születtünk, önértékelési hiányosság, személyiségbeli éretlenség, stb. Ezek megnyilvánulhatnak sokféle módon és területen. Szétzilálhatunk értékes kapcsolatokat, ha nem figyelünk tudatosan ezekre. Számomra a tudatosság az egyetlen út, amely ahhoz vezet, hogy megfelelően tudjunk egymással szót érteni. Tudatosönkontroll, önismeret, önfegyelem, érzelmi biztonságon nyugvó szükségletkielégítő viselkedésmód vezet az érett személyiség kialakulásához, aki megfelelően tud kommunikálni. Az önmegvalósítás tudománya, művészete, azasszertivitás, (önérvényesítés), valamint az erőszakmenetes kommunikáció, egymás kiegészítői. Asszertívitás, hatékony önérvényesítés. Ennek alapja, hogy egyenrangú, nyitott partnernek éljük meg magunkat a kommunikációs kapcsolatban. Adott szituációban magunk döntünk arról, akarunk-e és hogyan reagálni. Az érett személyiségek képesek arra, hogy tudatosan tapasztalják minden helyzetben, hogy senki sincs sem alattuk, sem fölöttük, hierarchikus alá-, fölérendeltségi viszony nincs. Ezt az önértékelésükben megfelelően a helyükön lévő emberek tudják csak megélni. Ilyen tulajdonságokkal már tudunk szorongásmentesen kiállni önmagunkért, elveinkért, meggyőződéseinkért, jogainkért, úgy, hogy közben mások jogait sem sértjük, és szorongást sem keltünk őbennük sem. A Maslow-i szükséglethierarchia felső szintjét megélő, önmegvalósító ember már biztosan megfelelően tudja érvényesíteni önvalóját. Az asszertív ember magatartása nyugodt, kiegyensúlyozott, magabiztos, testtartása egyenes, gesztusai nyitottak és határozottak, a hangja tisztán csengő, egyértelmű, világos és érthető. Nagyon figyeljük, nehogy félreérthetővé váljon az ilyen viselkedésmódunk, mert könnyen összetéveszthető a felszínen az agresszív viselkedésmóddal. És akkor elutasítást élhetünk meg környezetünk által. Bár jelentős az eltérés, de erre most nem térek ki, csak a mélyebbre látó ember képes azonnal felfedezni azt. Biztosan találkoztunk mindannyian az MLM-rendszerrel, ahol az emberek megtanulnak nagyon célirányosan, dominánsan, szuggesztíven, manipulatíven, rámenősen eladni. Sajnos ez a magatartás számomra az erőszakos kommunikáció megtestesülése. Ahol nem számít a másik ember szabad akarata, a bizonytalan, határozatlan embert biztos behúzzák a csapdába. Csak az mentheti meg ettől, ha fizetésképtelen, mert nem tud nemet mondani, nem tudja a határait megvédeni. De hol is tartanék személyiségfejlődésemben az ilyen emberek nélkül? Hiszen ők voltak az indító köveim arra nézve, hogy megtanuljam végre megvédeni magamat. Következő, számomra sokat segítő módszer az erőszakmentes kommunikáció: Kiderült, hogy szinte észrevétlenül, tudattalanul, mindannyian erőszakosan kommunikálunk, amíg meg nem tanuljuk az ellenkezőjét. Ez elég megrázó élmény, felismerés volt nekem. Egy kiscsoportban elkezdtünk gyakorlati tapasztalatokat gyűjteni arra nézve, hogyan lehetünk itt is tudatosak és erőszakmentesek, jó problémamegoldóak. A négy fázis, amire épül ez a technika, elméletben könnyen elsajátítható. Ami nehéz: Átéléssel, érzelmi, tudati ráhangolódással, hitelesen azt adni, ami a tartalom mögött van. Mert minden átmegy szavak nélkül is, és erre reagálunk is, csak nem értjük, miért úgy, és miért azt, hiszen szavakkal nem közvetítettem. Szavak nélkül is értjük egymást, csak még nem tudatosul bennünk. Amikor érzelmileg, tudatilag más van bennem, mint amit mondok, mert tudom, mit kell mondanom, máris hiteltelenül kommunikálok. Számomra nehéz a hiteles, erőszakmentes kommunikáció megélése. |
Főoldal > A betegség mint esély >