Rájöttem, hogy amikor elhiszem a gondolataimat, szenvedek, amikor viszont nem hiszem el őket, nem szenvedek, és ez igaz minden egyes emberi lényre. A szabadság ennyire egyszerű. Úgy találtam, hogy a szenvedés választható, opcionális. Olyan örömre leltem magamban, ami sosem tűnik el, egyetlen pillanatra sem. És ez az öröm mindenkiben ott van ugyanúgy.” (Byron Katie) Az Önmunka a gondolatokra barátként tekint, feltárja, hogy csak akkor tud bármilyen rossz érzés lenni bennünk, amikor elhiszünk valamit, és amikor szembe megyünk azzal, ami éppen van. Az Önmunka során megvizsgáljuk legmélyebben ható,legfájdalmasabb hiteinket, kérdéseket teszünk fel magunknak, válaszolunk rájuk, majd megfordítjuk a kérdéses gondolatainkat.Nem „fejből”, hanem „szívből” dolgozunk, olyan helyről kapunk válaszokat, ahol a saját igazságunk van, és ahova eddig nem merészeltünk lemenni. A módszer arra épül, hogy az elménkben mindannyian történeteket szövünk az események és emberek köré: nem a valóságot éljük át, hanem a valóság köré kerekített sztorinkat, és erre reagálunk érzelmileg. Ha a valóságról lehántjuk az elképzeléseinket, akkor sokkal könnyebb és nyugodtabb életet élhetünk. Az Önmunkát olyan helyzetekben is sikerrel alkalmazhatjuk, amelyek eddig átláthatatlannak vagy megváltoztathatatlannak tűntek. A Bevállalósok módszerének is nevezem, mert tisztában kell lenned azzal, hogy valódi, tartós javulást csak saját magad idézhetsz elő saját magadban. Ez nem könnyű feladat sokak számára. Tapasztalatom szerint a legtöbben (én is ilyen voltam), kívülről várjuk a megoldást, szenvedéseink enyhítését, illetve partnert keresünk ahhoz, hogy továbbra is jól sajnálhassuk magunkat, másokat okolván. Ez itt nem működik. Nagy szeretettel „dolgozom” Veled, körbejárjuk életed legfontosabb területeit, 4-5 alkalom alatt alaposan elsajátítod az Önmunkát, és ezután saját magad tudsz tovább dolgozni Magadon. Az Önmunka Byron Katie, egy csodás amerikai tanító, Munka (The Work) nevű módszerén alapul. Én már Katie munkamódszerének megismerése előtt Önmunkának neveztem a saját magunkon történő „munkálkodást”, illetve Katie 4 kérdés+megfordítások módszere mellett beépítettem egy erőteljes generációs hitrendszer-feltérképezést is az Önmunka gyakorlatába. Önvizsgálati módszeréről, Byron Katie azt mondja, hogy szavakban testesíti meg azokat a szavak nélküli kérdéseket, amik megjelentek benne 1986-ban, egy reggelen, amikor saját szavaival fogalmazva „ráébredt a valóságra”. Azok, akiket Katie az önvizsgálat egyszerű és erőteljes folyamatán keresztülvezet, úgy találják, hogy az életről, az emberekről, és önmagukról alkotott, feszültséggel teli gondolataik eltűnnek, és hitrendszerük radikálisan megváltozik. „A Munka semmit nem ér a válaszaid nélkül. A Munka alkalmazkodik bármilyen programhoz, és felerősíti azt. Feléget mindent, ami nem a Te igazságod. Átéget mindent, hogy elérkezzünk az igazsághoz, ami mindig is várt ránk.” (Byron Katie) Byron Katie - Többre vagyok hivatott, mint amit éppen csinálok, ÖNMUNKA ELMÉLETI ALAPOT A szenvedés, a lelki fájdalom, és a konfliktusok oka Minden szenvedésünk okozója az a meggyőződésünk, hogy a dolgoknak máshogy kellene lenniük, mint ahogy vannak. Pl. „A gyerekeimnek hálásnak kellene lennie azért, amit értük teszek.” Amíg elhisszük ezt a gondolatot, addig ellenállásban vagyunk azzal kapcsolatban, ami van. Ha a gyerekeim nem hálásak, akkor pont erre van szükségem ahhoz, hogy észrevegyem, megvizsgáljam ezt a hitemet, és megnézzem milyen ezzel a gondolattal együtt élni, illetve milyen érzés nélküle – ha teljesen és tökéletesen elfogadom, ami éppen van. AMI VAN, AZ VAN. Amikor szembeszállok a valósággal, mindig vesztes maradok.AMIM VAN, ARRA SZÜKSÉGEM VAN. AMIM NINCS, ARRA NINCS SZÜKSÉGEM. A szenvedésnek egyetlen módja létezik: amikor elhiszünk egy gondolatot, mely harcba száll azzal, ami van. Ha az elme teljesen tiszta, akkor az, ami van, megegyezik azzal, amit akarunk. Ha azt szeretnéd, hogy a valóság másmilyen legyen, mint amilyen éppen az adott pillanatban, az olyan, mintha egy macskát szeretnél megtanítani ugatni. Próbálkozhatsz, és még tovább próbálkozhatsz, a macska pedig újra meg újra azt fogja mondani neked, hogy „miaú”. Azt akarni, hogy a valóság másmilyen legyen, mint amilyen az adott pillanatban, reménytelen. Ha elkezded figyelni a gondolataidat, észreveszed, hogy naponta rengetegszer jelennek meg ilyesmik a fejedben: „Unom ezt az esőt, ki kéne már sütnie a napnak végre.” „Karcsúbbnak és fiatalabbnak kéne lennem.” „A férjemnek nem kellene annyit dolgoznia, aztán este innia és tévéznie.” Ez pontosan az a gondolkodási mód, amikor azt akarjuk, hogy a valóság más legyen, mint amilyen.Minden stressz és lelki fájdalom abból fakad, hogy harcba szállunk azzal, ami van, a pillanatnyi valósággal. Sokan félnek attól, hogy ha elfogadják, ami van, akkor passzívvá válnak, nem éreznek késztetést a cselekvésre, gyengék lesznek.Az elfogadás mindig a pillanatnyi valóság elfogadására vonatkozik, nem azt jelenti, hogy a helyzet most már mindig így fog maradni. Sőt! Nézd csak meg milyen energetikai különbség van a két hozzáállás között: 1.) „Bárcsak ne veszítettem volna el a munkámat, sosem fogok újat találni.” 2.) „Elveszítettem a munkámat. Rendben. Mit tehetek most?” Ha elkezded a gondolataidon való önmunkálkodást, hamar rá fogsz jönni, hogy amiről eddig azt hitted, hogy nem kellett volna megtörténnie, pont annak kellett megtörténnie. Meg kellett, hogy történjen, mert megtörtént, és ezt semmilyen ellenkezés, szenvedés, gondolkodás sem tudja meg nem történtté tenni. Ez nem azt jelenti, hogy helyeseld vagy ünnepeld. Ez csak azt jelenti, hogy képes vagy a dolgokat belső harcod zavarodott gondolkodása nélkül látni. Senki nem akarja, hogy betegek legyenek a gyerekei, senki nem szeretne autóbaleset részese lenni, de ha egyszer már megtörténnek ezek a dolgok, mily módon támogathat és erősíthet minket az, ha mentális harcba fogunk ellenük? Onnan tudhatjuk, hogy a valóság úgy van jól, ahogy van, hogy ha gondolatban harcra kelünk vele, az fáj. Feszültek, frusztráltak leszünk, nem érezzük természetesnek és kiegyensúlyozottnak magunkat. Ha megállítjuk a valósággal való küzdelmünket, egyszerűen, áramlóan, kedvesen és félelem nélkül tudunk cselekedni. A másik embernek pont az a dolga, hogy megmutasson magamat magamnak. Semmi más nem tud történni, hiszen az elménk úgy működik, mint egy tükör, mindent megfordít. Ezért aztán, amit kívül látok, az kivétel nélkül mindig az én elmém tartalmának a kivetülése, a megvizsgálatlan gondolataimnak a tükröződése. Én vagyok a diavetítő, a másik ember pedig a kivetített kép. Ha nem tetszik a „folt” a kivetített képen, akkor azért, hogy a kép megtisztuljon, egyetlen dolgot tudok tenni: megtisztítom a diavetítőt. A diavetítő pedig a saját elmém, az ő régi, kedvenc, megvizsgálatlan, megemésztetlen programjaival, mely mindig csak a saját igazának bebizonyításán munkálkodik. És épp emiatt, én sosem nyerhetek. Próbálhatom én erőből és küzdésből megváltoztatni a másik embert és a világot, hogy olyan legyen végre, amilyennek a fejemben levő gondolatok szerint lennie kellene – ez nem igazán szokott sikerrel járni. A Három Dolog – Kinek a Dolgával Foglalkozol Éppen? Az Univerzumban csak három fajta dolgot tudok találni: az én dolgomat, a te dolgodat, és a Valóság/Isten dolgát. A Valóság az, ami mindent ural. Bármi, ami az én, a te és bárki más befolyásán kívül esik, a Valóság/Isten dolga. Az átélt stressz nagy része abból származik, hogy mentálisan a saját dolgainkon kívül élünk. Amikor olyasmiken jár az eszem, hogy „azt szeretném, ha boldog lennél; jobban kéne vigyáznod magadra; pontosnak kéne lenned; figyelmesebbnek kéne lenned; abba kéne hagynod az ivást”, akkor a te dolgaiddal foglalkozom. Ha aggódom földrengés, háború, árvíz miatt, vagy ha meg akarok halni, akkor Isten dolgaiba avatkozom. Ha gondolatban a te dolgaiddal, vagy Isten dolgaival foglalkozom, akkor kirekesztem, elszigetelem magam magamtól, és tőled, illetve a többi embertől és a jelentől is. Figyeld meg az érzést, amikor azt gondolod pl., hogy „Apámnak meg kellene értenie engem.” Fájdalom és magány jár együtt ezzel a gondolattal. Valahányszor, amikor lelki fájdalmat és magányt élsz át, mindig valaki más dolgával foglalkozol (vagy a Valósággal harcolsz). És ha én gondolatban a Te életedet élem, ki marad itt, hogy az én életemet élje? Mindketten ott vagyunk nálad. Gondolatilag a te ügyeidben, dolgaidban lenni, távol tart engem attól, hogy jelen lehessek a saját életemben. Elválasztom magam saját magamtól, aztán pedig csodálkozom, hogy miért is nem működik az életem. Azt gondolni, hinni, hogy én tudnám, mi lenne a legjobb bárkinek is, azt jelenti, hogy nem a saját dolgaimmal foglalkozom. Még, ha a szeretet nevében teszem is, akkor is ez tiszta önteltség, aminek az eredménye: feszültség, nyugtalanság és félelem. Tisztában vagyok azzal, hogy mi jó nekem? Ez az egyetlen dolgom van. A legjobb, ha először ezzel foglalkozom, mielőtt megoldanám a te problémáidat. Amikor eljutsz oda, hogy a „kinek a dolga” kérdését elég mélyen megérted, és a saját dolgaiddal kapcsolódsz össze,elképzelhetetlen érzelmi felszabadulást élhetsz át az életedben. Amikor csak stresszt vagy kellemetlenséget érzel, állj meg és tedd fel magadnak a kérdést: „Kinek a dolgával foglalkozom gondolatban?” Ez a kérdés vissza tud téged vezetni önmagadhoz. És lehet, hogy rádöbbensz, hogy soha nem tudtál jelen lenni a saját életedben, mert gondolatban mások dolgaival foglalkoztál, az ő életüket élted. Ha csak egyszerűen észreveszed, hogy valaki másnak a dolgába merültél bele, máris visszatérhetsz saját csodálatos önmagadhoz. És ha ezt egy ideig csinálod, szép lassan azt is megláthatod, hogy valójában a te saját dolgod, mint olyan, sem létezik. Hogy az élet önmagától is tökéletesen zajlik. Hogyan tekints megértéssel a gondolataidra A gondolat ártalmatlan, míg csak nem hiszünk neki. Nem a gondolataink, hanem a hozzájuk való ragaszkodásunk okozza a szenvedést. A gondolathoz való ragaszkodás azt jelenti, hogy elhisszük, hogy a gondolat igaz, anélkül, hogy ezt megvizsgáltuk volna. A hiedelem egy olyan gondolatot jelent, amelyhez régóta ragaszkodunk, fenntartás nélkül elhisszük, sőt legtöbbször nem is vagyunk tudatában. A legtöbben azonosulunk azzal a valakivel, akiről a gondolataink azt állítják, hogy „ez vagyok én”. Figyeld csak meg, hogyan is működik a lélegzésed! Észreveheted, hogy nem is te lélegzel – lélegeztetve vagy. A gondolkodással, a gondolatokkal ugyanez a helyzet. A gondolatok csak úgy megjelennek. Kilépnek a semmiből és visszamennek a semmibe, mint ahogy a felhők mozognak az üres égbolton. Azért jönnek, hogy áthaladjanak, nem pedig azért, hogy maradjanak. Nincs bennük semmi „káros”, míg igaznak nem hisszük őket, és nem kezdünk el hozzájuk ragaszkodni. Soha még senki nem volt képes arra, hogy kontrollálja a gondolatait, még akkor sem, ha vannak emberek, akik történeteket mesélnek róla, hogyan sikerült ez nekik. Ha nem megszabadulni próbálsz a gondolataidtól, hanem megértéssel és kíváncsisággal fordulsz feléjük, akkor ők hagynak el téged. A gondolatok olyanok, mint a szellő, mint a levelek a fákon, mint az esőcseppek hullása. Feltűnnek, megjelennek – és ha megvizsgáljuk őket, megbarátkozhatunk velük. Veszekednél egy esőcseppel? Egy esőcseppben nincs semmi személyes, és ugyanígy, nincs semmi személyes a gondolatokban sem. Ha újra felbukkan egy egykor fájdalmas elképzelés a fejedben, melyet már megértéssel megvizsgáltál, akkor már legfeljebb érdekesnek fogod találni. Ami korábban rémálom volt, most már csak érdekes. A legközelebbi alkalommal, ha felbukkan, lehet, hogy már inkább mulatságosnak találod. Végül tán észre sem fogod venni. Ez az ereje annak, ha szereted, ami van. ÖNMUNKA A GYAKORLATBAN Az Önmunka menete nagyon egyszerű: négy kérdésből, és ötödik lépésként úgynevezett megfordításokból áll. 1. Első lépés: Vizsgáld meg, hogy a gondolatod igaz-e. = Igaz ez? Ez a kérdés „átlagos”, megszokott gondolkodásunkat szólítja meg. Ilyenkor gyakran „igaznak” látjuk ítéletünket, annyira megszoktuk a hagyományos hitrendszerünk által diktált látásmódot. 2. Második lépés: Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz? Ezzel a kérdéssel mélyebbre hatolunk, és „megemeljük a tudatunkat” egy másik szintű rálátásra. Ezen a ponton már nyitottabbak lehetünk arra a felismerésre, hogy szubjektív gondolatunk esetleg nem felel meg a teljes igazságnak. Minden „kellene” elvárással kapcsolatos gondolat elrugaszkodik a valóságtól, hiszen a valóságban nem az történik! Amikor tehát azt gondolom, hogy „kellene” vagy „nem kellene”, akkor éppen vitába szállok a valósággal. Amikor más dolgába avatkozom (lehet ez a másik emberé, vagy Istené/Valóságé), szintén a valóságot vonom kétségbe. Az valósággal perlekedni pedig kimerítő és szenvedést okozó. 3. Harmadik lépés: Hogyan reagálsz, mi zajlik benned, ha elhiszed ezt a gondolatot? Az Önmunka következő lépésében azokat az érzelmeket vizsgáljuk, ahogyan saját gondolatunkhoz való ragaszkodásunkra reagálunk. Ebben a pontban az Önmunka segítő kérdések egész sorozatával járja körül az érzelmek és a belőlük fakadó viselkedésminták hatását életünkre. 4. Negyedik lépés: Ki lennél, milyen életed lenne a gondolat nélkül? Az Önmunka negyedik lépésével megélhetjük, mi az az áhított életminőség, belső erőforrás, aki valójában vagyunk. Fontos, hogy merjünk minél mélyebben elmerülni ebben az állapotban, mert ez az eredeti, valóságos lényegünk, mellyel ily módon kapcsolatba kerülhetünk. 5. Fordítsd meg az eredeti állításodat! Az Önmunka utolsó fázisaként megfordítjuk a vizsgált gondolatot — például magunkra vonatkoztatjuk, vagy az ellentétére változtatjuk — és megnézzük, melyik az a megfordított kijelentés, ami legalább olyan igaz vagy még igazabb, mint az eredeti gondolat. KINEK AJÁNLOM? MILYEN EREDMÉNYEKRE, VÁLTOZÁSRA SZÁMÍTHATSZ? Az Önmunkát akkor ajánlom Neked, ha: -Már valóban eleged van az érzelmi fájdalomból és szenvedésből. -Ellenállhatatlan vágyat érzel arra, hogy életedet konfliktus-mentesebbé, élvezetesebbé tedd. -Készen állsz arra, hogy lépéseket tegyél saját magadért. -Hajlandó vagy őszintén magadba nézni. -Hajlandó vagy problémáid gyökerét „odabent” keresni, nem pedig továbbra is a külvilágot (bármely formájában is) okolni a bajaidért. (Persze az Önmunka során pont ezeket a külvilágban megjelenő „problémákat” vizsgáljuk meg szép sorban, mivel ők a kiindulási alapunk, a viszonyítási pontunk arra, hogy honnan hova jutottunk, hogy mi okoz mit.) -Még soha nem foglalkoztál magaddal. -Már mindent lehetséges módszert megtanultál, mégsem „áll össze a kép”, még mindig hiányzik valami, még mindig tele vagy kérdésekkel. („Régi Motoros” vagy J) -Régi sebeket, múltbeli fájdalmakat hordozol, vagy friss események miatt kerültél a padlóra. -Állandóan betegeskedsz, mindenféle nyavalyákat szedsz össze. -Elveszítetted az életkedvedet és energiádat, akár teljesen kilátástalannak látod a jövőt, depresszióban szenvedsz. -Függőséged, szenvedélybetegséged van (evési rendellenesség, alkohol, adrenalinfüggőség, munkamánia stb.) -Önértékelési problémákkal küzdesz, testképzavarod van, folytonos harcban állsz a testeddel. -Valaki máson szeretnél minden áron segíteni. -Vagy egyszerűen kíváncsi vagy egy teljesen új dologra, mely még könnyebbé és élvezetesebbé teheti az életedet. Ha az Önmunkát életed szerves részévé teszed, akkor a következő változásokat tapasztalhatod: Enyhülnek a hangulati ingadozásaid, a rosszkedved, a depressziód. Jobban számíthatsz magadra, szívesebben kelsz fel, megnövekedik az életenergiád. A mindennapokat sokkal kevesebb stresszel, szorongással és félelemmel tudod megélni. Kiegyensúlyozottabbak, örömtelibbek lesznek az emberi kapcsolataid: A kapcsolatok új minőségét tapasztalhatod meg a partnereddel, a szüleiddel, a gyermekeiddel, a barátaiddal, és nem utolsó sorban önmagaddal. Helyreáll az önértékelésed, erősödik az önbizalmad. Függőségeid nagy mértékben enyhülnek, vagy akár el is tűnnek. Normalizálódhat a testsúlyod, betegségtüneteid is javulhatnak, akár el is tűnhetnek. Csökkennek (majd meg is szűnnek) az erős negatív érzelmi reakcióid, mint pl. a harag, düh, aggódás, bűntudat: Megérted, hogy mi működteti a haragodat (féltékenységedet, ellenállásodat), és megtanulod feldolgozni őket. Megnövekedik a szellemi tisztaságod, hozzáférsz valódi intelligenciádhoz: Életed és munkavégzésed intelligensebbé és hatékonyabbá válik. Pillanatok alatt látod át a helyzeteket, és hogy mi a teendőd. Több energiád lesz, igazi életteliség, megnövekedett belső béke és belső jól-lét jellemez. Egy egészen más minőségű életet tudsz élni, nyitottabbá, rugalmasabbá, elfogadóbbá, türelmesebbé, szeretettel telivé válsz. Hogyan végezd az Önmunkát egyedül? Remélem, hogy a honlapon található információk elolvasása után Te is kedvet kaptál az Önmunka elvégzéséhez. Bátorításul elmondom, hogy én is egyedül kezdtem, bár előtte megnéztem Katie-t „akcióban”, ahogy másokkal végezte a Munkát. Pl. a Youtube-on rengeteg anyagot találsz Katie-vel, és ha beszélsz angolul, akkor gyönyörűen meg is érted, hogyan zajlik egy ilyen önvizsgálat. Számomra a felvételek megnézése (és audio felvételek hallgatása) sokkal nagyobb ösztönző erővel bírt, mint a Négy kérdés című könyv elolvasása, mert csodásan átjön minden üzenet és mondanivaló, ha nézed, sokkal inkább magával ragad Téged is az egész folyamat. Ha szeretnéd egyedül végezni az Önmunkát, akkor 3 dokumentumra van szükséged: 1. Ítélkezőlap – Ítéld meg a Felebarátodat kérdőív 2. A 4 Kérdés – ez egy részletesen kidolgozott változat 3. Megfordítások – részletes magyarázattal Ezeket megtalálod itt az oldalon!. Nyomtasd ki őket, és máris Munkához láthatsz. Néhány tipp, hogyan tudod még eredményesebben csinálni: Nagyon-nagyon fontos, hogy ÍRÁSBAN végezd el az Önmunkát, amúgy gondolataid pillanatok alatt „kicsúsznak a kezedből”, elveszíted a fonalat, így pedig nagyjából semmi értelme az egésznek. Azt javaslom, hogy először triviális, hétköznapi, zavaró dolgokkal kezdd. Például egy idegesítő szomszéd vagy kolléga csodás alapanyagok induláskor. „Figyelmesebbnek kéne lennie” vagy „Rendet kéne tartania az íróasztalán”. Persze, ha úgy érzed, akkorrögtön fejest is ugorhatsz magadba, és megvizsgálhatod a legfájdalmasabb gondolataidat – azokat, melyekre inkább nem is gondolsz, ha lehet. A legtöbb fájdalmat okozó, leggyötrőbb gondolatod sokszor nem az, amiről elsőre azt hiszed, hogy ő az. Ha ügyesen teszed fel magadnak a kérdéseket, akkor a válaszaid újabb gondolatokat hoznak majd felszínre belőled, melyeket szintén érdemes megvizsgálni. Ezeket is vedd észre, és jegyezd le őket, a következő alkalommal pedig rajtuk dolgozz. Érdemes az Önmunkát egy bizalmas jóbaráttal együtt végezni. Arra szoktam a hallgatóimat is bíztatni, hogy keressenek maguknak egy Önmunka párt, akivel személyesen, vagy akár telefonon is együtt dolgozhatnak, s így kölcsönösen segíthetik egymást. Ugyanakkor eleinte megfigyeltem magamon, hogy még saját magam előtt is cenzúráztam a gondolataimat, mondván, de hát nekem már nem szabadna ilyesmiket gondolnom… Viccesen szoktam mesélni, hogy képes voltam szó szerint áthúzni a már papírra leírt gondolataimat, annyira fájdalmas volt szembesülnöm velük. Az Önmunka azonban az őszinteség útja, és mindössze gondolatokkal dolgozunk, úgyhogy ne kíméld magad; így sokkal hamarabb jutsz eredményre. Tehát, egyedül vagy párban, légy igazán őszinte magadhoz. Először az Ítélkezőlapot töltsd ki, ezen teljesen egyértelműen, példákkal szerepel, hogyan is csináld. Rövid, egyszerű mondatokat használj, engedd, hogy teljesen felszínre jöjjön benned az adott személlyel vagy helyzettel kapcsolatos harag, aggodalom, félelem, fájdalom, stb. Mintha épp most történne az egész. Ne félj ítélkezni, pont ez a lényeg. Ha megérted és elfogadod, hogy minden ítéleted saját magadról szól, a másik ember által visszatükrözve, akkor fantasztikus lehetőséget kapsz arra, hogy végre felismerd, mit is mutat neked valójában az a másik ember. És utána azonnal „barátságba” kerülsz magaddal… Meg persze azzal a szemét másikkal is… Ne csodálkozz, ha először nehéz kitölteni az Ítélkezőlapot, és nehéz kimondani az ítéleteidet. Évezredek óta arra tanítottak minket, hogy ne ítélkezzünk, de ha jobban belegondolsz, épp ez az, amit mindenki állandóan csinál, sőt szuperül művel, akár beismeri, akár nem. És itt most a saját magadra vonatkozó ítéleteidről is beszélek. Az az igazság, hogy mindannyiunk fejében folyamatosan ítéletek cikáznak. Az Önmunka pedig végre „engedélyezi” számunkra, hogy ki is mondjuk, vagy épp kisikoltsuk magunkból ezeket az ítéleteket. És hamarosan azt élhetjük meg, hogy még a legkellemetlenebb gondolatainkat is tárt karokkal, feltétel nélküli elfogadással tudjuk üdvözölni. Ezután jöhet a 4 kérdés. Az előzőleg kitöltött Ítélkezőlap minden egyes állítását vizsgáld meg a 4 kérdéssel. Egyszerre természetesen egyet, aztán, ha még bírod, jöhet a következő. Lassan haladj a kérdések megválaszolásával. Nem a gyors válaszadás a lényeg, hanem, hogy szinte meditatívan magadba mélyedj. Katie szavaival, a Munka meditáció. A lényeg, hogyérzésben is átéld a válaszokat, nem pedig az, hogy rávágj valamit, és már rohanj is tovább. A kulcs a magadba mélyedés és az érzés átélése, ez által ismerheted fel valódi, belső válaszaidat, és erősítheted meg kapcsolatodat azzal az Önmagaddal, aki valójába vagy. Ne találgass, és ne gondold azt, hogy úgyis tudod a választ. Várd meg türelmesen a bensődből érkező választ. Főleg a 2-es és 4-es kérdésnél érdemes lehet a szemedet is becsukni.  Végül pedig nagyon fontosak a Megfordítások. Ezekre is találsz példát a letöltött dokumentumban, illetve szíves figyelmedbe ajánlom a honlapon fent lévő Esettanulmányt is. Valamikor csak egy, de összetett mondat esetén akár 5-6 megfordítás is létezhet. A Megfordításokra pedig mindig keress 3 példát; hogyan is jelenik meg az adott megfordítás az életedben, esetleg nem igazabb-e, mint az eredetileg vizsgált gondolatod. Az Ítélkezőlap 6. pontjának megfordítása másképp van, mint a többi, erre külön figyelj oda. További infó a Megfordítások című lap alján. Egyetlen hittel, gondolattal is dolgozhatsz: ugyanúgy végignézed a gondolatot a 4 kérdéssel, majd megfordítod, ahányféleképpen tudod, és példákat keresel a megfordításokra a saját életedből. Kérdőívek: I kérdőív: Ítélkezz az Embertársad felett – Feladatlap Mondj ítéletet – Írd le – Tedd fel a négy kérdést – Fordítsd meg Válassz ki egy olyan személyt, lehet élő vagy már halott, akinek még nem bocsátottál meg 100%-osan valami miatt, és válaszolj az alábbi 6 kérdésre. Rövid, egyszerű mondatokkal fogalmazz. Ne cenzúrázd magad – próbáld meg minél teljesebben felidézni, átélni a haragodat vagy fájdalmadat, úgy mintha most éppen benne lennél az adott helyzetben. Ne fogd vissza magad, használd ki ezt a lehetőséget arra, hogy mindent leírj, ami eszedbe jut, nem most kell kedvesnek lenni. Hagyd, hogy előjöjjön belőled a kritikus, kicsinyes éned. 1. Ki az a személy, akire haragszol, aki elszomorít, dühít, csalódást okoz, vagy bármilyen módon zavar, fájdalmat okoz? És miért? (Pl. Haragszom Julcsira, mert nem figyel rám, nem értékel engem, és bármit mondok, azt megkérdőjelezi.) …………………………………… vagyok/érzek………………………….iránt, mert…………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….. 2. Szerinted min kéne ennek a személynek változtatnia? Mit kéne máshogy csinálnia? (Pl. Azt akarom, hogy Julcsi lássa be, nekem van igazam. Azt akarom, hogy bocsánatot kérjen tőlem.) Azt akarom, hogy …………………………(név)……………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………(miben változzon meg, mit tegyen). 3. Mi az pontosan, amit szerinted ennek az embernek tennie, gondolnia vagy éreznie kellene, vagy épp nem kellene? Milyen tanácsot adnál neki? (Pl. Julcsinak nem kéne vitatkoznia velem. Többet kellene magával foglalkoznia.) …………………………….. (név) a következőt kellene/nem kellene tennie, gondolnia, éreznie…………………. ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….. 4. Mire van szükséged a részéről ahhoz, hogy Te boldog legyél? (Pl. Arra van szükségem, hogy Julcsi meghallgasson és tiszteljen.) Arra van szükségem, hogy……………………………………………………………………………………………………………………. .……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………...... ........................................................................................................................................ 5. Miket gondolsz róla? Készíts listát! (Pl. Julcsi igazságtalan, öntelt, szemtelen, őszintétlen.) ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… 6. Mi az, amit soha többé nem szeretnél átélni/megtapasztalni vele? (Pl. Soha többé nem szeretném azt érezni, hogy Julcsi nem értékel. Soha többé nem akarom látni, hogy egyik cigiről a másikra gyújt, és tönkreteszi az egészségét.) Soha többé nem akarom, hogy…………………………………………………………………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………………………………………………………………….. II kérdőív:  A Négy Kérdés + Segítő Kérdések 1. Igaz ez? • A válasz csak „igen”, „nem” vagy „nem tudom” lehet. • Ha a válaszod „nem”, menj tovább a 3. kérdésre. • Mi ebben a valóság? Tényleg megtörtént? Mondj példákat! • És ez mit jelent számodra, milyen következményei vannak Rád nézve? 2. Teljesen biztos lehetsz abban, hogy ez igaz? • Tudhatsz többet, mint Isten/az Univerzum/a Valóság? • Tudhatod-e biztosan, hogy hosszú távon mi lenne a legjobb neked/neki? • Tökéletesen biztos vagy benne, hogy jobb életed lenne, ha megkapnád, amit akarsz? 3. Hogyan reagálsz, mit érzel, mi történik, amikor elhiszed ezt a gondolatot? • Milyen érzelem jelenik meg benned, amikor elhiszed ezt a gondolatot? • Ez a gondolat feszültséget vagy békességed okoz benned? • Milyen múltbeli vagy jövőbeli képek jelennek meg a fejedben, amikor elhiszed ezt a gondolatot? • Írd le a testi érzeteket, melyeket akkor érzel, ha elhiszed ezt a gondolatot? • Hogyan bánsz az adott személlyel illetve másokkal, amikor elhiszed ezt a gondolatot? Mit mondasz neki? Hogyan cselekszel? • Hogyan bánsz magaddal, amikor elhiszed ezt a gondolatot? Vannak öngyűlölő gondolataid? Mik ezek? • Milyen szenvedélyeid, mániáid jutnak eszedbe, amikor elhiszed ezt a gondolatot? (Alkohol, kaja, távirányító, szerencsejáték, vásárlás.) • Hogyan éled az életedet, amikor elhiszed ezt a gondolatot? • Hol, mikor, hány éves korodban jutott eszedbe először ez a gondolat? • Kinek a dolgával foglalkozol éppen, amikor elhiszed ezt a gondolatot? • Milyen haszonnal jár, ha ragaszkodsz ehhez a gondolathoz? • Mitől félsz, mi történne, ha nem hinnéd el többé ezt a gondolatot? (Később érdemes ezeket a félelmeket is szemügyre venni.) • Mire nem vagy képes, amikor elhiszed ezt a gondolatot? • Látsz rá okot, hogy elvesd ezt a gondolatot? (Nem azt kérem, hogy vesd el, csupán érezd át.) • Látsz rá fájdalommentes, stresszmentes okot, hogy ne vesd el ezt a gondolatot? Ha igen, készíts listát róluk? Hogyan jelenik meg a stressz és a fájdalom az életedben? 4. Ki lennél e nélkül a gondolat nélkül? Csukd be a szemed, figyelj befelé, és meditálj ezen a kérdésen: Ki vagy mi lennél e nélkül a gondolat nélkül? Ki lennél a történeted nélkül? • Ki lennél, ha nem hinnél ebben a gondolatban? • Képzeld el magad a szóban forgó ember társaságában, vagy a szóban forgó helyzetben a gondolat nélkül. Milyen érzés? • Képzeld el, hogy életedben először találkozol ezzel az emberrel, és még nincsenek feltevéseid és vélekedéseid vele kapcsolatban. Mit látsz? • Ki vagy most, ebben a pillanatban, ahogy itt ülsz, e nélkül a gondolat nélkül? • Hogyan élnél e nélkül a gondolat nélkül? Miben változna meg az életed, ha képtelen lennél többé hinni benne? • Mennyiben bánnál másképp a többi emberrel, ha nem hinnél eben a gondolatban? III kérdőív: Megfordítás – Mivel Minden Fordítva Van Most pedig fordítsd meg a fentebbi állításaidat és ítéleteidet. Ennek több variációja van, próbáld ki valamennyi lehetőséget, hogy kiderüljön, hol van a te kutyusod leginkább elásva. ☺ Minden esetben ízlelgesd őket, mélyedj magadba, és érezd át, hogy az átfordítás igaz-e, vagy esetleg „még igazabb”, mint a te eredeti állításod. És találj minden átfordításra 2-3 példát az életedből, amikor Te tetted azt a dolgot. Az állításokat át lehet fordítani az ellentétükre, saját magadra, vagy a másik személyre. Ezeken kívül előfordul, hogy más változatok is lehetségesek. A fordítást úgy is érdemes elvégezni, hogy a „gondolkodásom” vagy a „gondolataim” szóra vonatkoztatod az ítéletet. Pl. „Arra van szükségem, hogy Julcsi tisztelje a véleményemet.” Lehetséges fordítások: „Nincs arra szükségem, hogy Julcsi tisztelje a véleményemet.” „Arra van szükségem, hogy tiszteljem Julcsi véleményét.” „Arra van szükségem, hogy Julcsi ne tisztelje a véleményemet.” „Arra van szükségem, hogy tiszteljem a saját véleményemet.” "Meg kellene értenie engem.” „Nem kellene megértenie engem. (Ez a valóság.) „Nekem kéne megértenem Őt.” „Saját magamat kéne megértenem.” "Nem mutatja ki a szeretetét felém.” „Kimutatja a szeretetét felém”. (A legjobb képessége szerint.) „Én nem mutatom ki a szeretetemet felé. (Találok erre példát?) „Én nem mutatom ki a saját magam iránt érzett szeretetemet.” (Amikor nem vizsgálom meg a gondolataimat.) "Apunak nem kéne kiabálnia velem.” „ Apunak kiabálnia kell velem. (Mivel valóban ezt teszi. Akkor nyilván erre van szükségem. Odafigyelek rá ilyenkor?) „Nekem nem kéne kiabálnom apuval.” „Nem kéne magammal kiabálnom.” (Mivel a fejemben újra és újra lejátszom, ahogy kiabál velem. Ki kegyesebb? Apu, aki csak egyszer kiabált, vagy én, aki 100-szor lejátszom ezt a fejemben?) Most pedig írd le a saját ítéleted megfordításait! ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… • Van ez a megfordítás legalább olyan igaz vagy igazabb, mint az eredeti állítás? • Hol tapasztalod ezt a megfordítást a jelenlegi életedben? • Ha valóban megélnéd ezt a megfordítást, mit tennél, és mennyiben élnél más életet, mint most? • Tudsz még mondani egyéb lehetséges megfordításokat, amik legalább ennyire igazak vagy igazabbak? Végül pedig az Ítélkező Lap 6. pontjában szereplő kívánsággal kapcsolatban (Mi az, amit soha többé nem szeretnél átélni vele?), milyen érzés, ha a következőket mondod? „Hajlandó vagyok azt érezni, hogy…” „Alig várom, hogy az történjen, hogy…” Példa: A Testem Miatt Nem Kellek a Férfiaknak „Hogyan éled az életedet, amikor elhiszed a gondolatot, hogy a testednek másmilyennek kéne lennie? Milyen érzés ez? "Majd később boldog leszek, amikor meggyógyult, lefogyott, csinosabb lett a testem.” „Szörnyű a testem.” „Fiatalabbnak kéne lennie.” Ez ősi vallásunk. Ha azt gondolom, hogy a testemnek másmilyennek kéne lennie, mint amilyen épp most, nem a saját dolgommal foglalkozom. Ráadásul épelméjű sem vagyok.” (Byron Katie) ---------------- Kérdés: Én is azt gondoltam, hogy nem vagyok hiteles terapeuta, mert nem vagyok karcsú,mert 2 éve egyedül élek, stb. Pedig sokszor tudok segíteni. Bár tudom azt is, hogy ezek a körülmények a fejlődésemet segítik, mégis leírtam magam... Erre most jöttem rá. A külvilág a belvilág tükörképe, vallottam eddig én is. Ezt tanultam. Akkor most mi az igazság?100 kilósan nem úgy tűnik, hogy egyensúlyban vagyok. Ez ellen harcolok. Ez az, amit nem fogadok el, ami nem tetszik. Tehát harc a valóság ellen... Azt hiszem, hogy ezért nem vesz észre egy férfi sem. Hogy tehetné, ha én ezt így gondolom? De még a közelembe sem kerülnek... Az önvizsgálatot hogy végezzem, ha már nem mással van bajom, hanem magammal? Amikor egyébként is rólam szólnak a mondatok, akkor hogyan lehet megfordítani? Hol olvashatok erről? Válasz: Köszönöm a kérdésedet, tömegeket érintő problémakör a testünkkel kapcsolatos rengeteg történetünk. Jól megtanultuk gyűlölni, azt gondoljuk, hogy valami baj van velünk, ha a testünk nem olyan, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ki írta azt a nagykönyvet? Ki határozza meg, milyen is a tökéletes, az elvárható, az elérendő test? És teljesen biztos lehetek benne, hogy nekem nem jár a boldog, kiegyensúlyozott élet, ha az enyém nem olyan??? Teljesen biztos lehetek benne, hogy az a dolgom, hogy karcsút, izmosat faragjak belőle? És most senkit nem akarok lebeszélni a testével való foglalkozásról, dehogy! Csak nem mindegy, milyen a viszonyunk a testünkkel, bármilyen állapotban, formában, kondícióban legyen is, hiszen, amikor nem szeretjük, akkor haragban, dühben, gyűlöletben, depresszióban élünk. Vajon mikor van több energiám a testemmel foglalkozni: amikor a róla szóló gyűlöletes gondolataimat elhiszem, vagy amikor szeretetteljes kapcsolatba kerülök vele? És alapból hogyan bánok a testemmel, ha szeretem, illetve ha gyűlölöm? Elmondhatatlanul fontos kérdések ezek, hisz mindannyian tisztában vagyunk azzal,milyen mértékben nyomorítottuk meg magunkat az utóbbi években, évtizedekben a testünkre vonatkozó elvárásainkkal. Persze, hibáztathatjuk ezért a médiát, a divatvilágot, de valljuk be: mi magunk hittük el ezeket a gondolatokat, ezáltal pedig saját magunkat tettük be a végeláthatatlan elégedetlenkedés mókuskerekébe. A mókuskerékből egyetlen út vezet kifelé: ha felülvizsgáljuk a testünket és lelkünket gyötrő ítéleteinket, elvárásainkat.  Hogy ezt hogyan is tudjuk megtenni? Először is ugyanúgy kitölthetünk a testünkre vonatkozóan egy Ítélkezőlapot, ugyanúgy, ahogy pl. egy másik emberre vonatkozóan. (Hisz a testünk ugyanúgy az elménk kivetülése, mint a másik ember…) A levelem végére bemásoltam egy Ítéld Meg a Tested Munkalapot, azon mindent gyűjts össze, ami kikívánkozik. És utána egyenként vesd alá az ítéleteidet, gondolataidat a Négy kérdésnek és a Megfordításoknak, mindjárt mutatok egy példát. Előtte azonban még felhívom a figyelmedet a leveledben szereplő megvizsgálandó hiedelmekre: · Ha nem vagyok karcsú, nem vagyok hiteles terapeuta. · Ha nincs párkapcsolatom, nem vagyok hiteles terapeuta. · 100 kilósan nem vagyok egyensúlyban. · Nem vesz észre egyetlen férfi sem. · A közelembe kéne kerülnie a férfiaknak. Összevonva néhányukat, vizsgáljuk meg azt a hiedelmet, hogy „A túlsúlyom miatt nem kellek a férfiaknak.” 1. Igaz az, hogy a túlsúlyom miatt nem kellek a férfiaknak? Igen/Nem. (Nem tudom.) Nincs magyarázkodás, hogy Igen, mert… És nem az a lényeg, hogy ’Nem’ legyen a válasz. Csak engedd mélyen magadba ezt a kérdést. A Munka meditáció. 2. Teljesen, száz százalékig biztos lehetek benne, hogy a túlsúlyom miatt nem kellek a férfiaknak? Igen/Nem. (Nem tudom.) 3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt, hogy a túlsúlyom miatt nem kellek a férfiaknak? - Ez a gondolat feszültséget vagy békességet kelt bennem? (Az alkérdések feltevésekor mindig ismételd utána az épp vizsgált hiedelmet is!) - Hogyan bánok magammal, hogyan viszonyulok magamhoz? Miket gondolok magamról? Szeretem-e magamat ilyenkor? Hogyan „ütöm” magamat, milyen önostorozó gondolataim vannak? - Hogyan viszonyulok ilyenkor a férfiakhoz? Hogyan nézek rájuk, milyen közel engedem őket fizikailag, miket gondolok róluk? - Hogyan viszonyulok ilyenkor a „karcsú” nőkhöz? Magam alá vagy fölé helyezem őt gondolatban? Miket gondolok róluk? - Kinek a dolga az, hogy túlsúlyos vagyok-e? - Kinek a dolga az, hogy kellek-e a férfiaknak? - Milyen érzés jelenik meg bennem, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hol érzem a testemben? - Milyen múltbeli és jövőbeli képek jelennek meg a fejemben, ha elhiszem ezt a gondolatot? Mennyire tudom megélni a pillanatot, amikor elhiszem a gondolatot? - Milyen mániáim, szenvedélyeim, függőségeim jutnak eszembe, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hova menekülök, mivel vigasztalom magam? (Esetleg egy kis fincsiséggel, édességgel? J) - Mitől félek, mi történne, ha nem hinném el többé, hogy a túlsúlyom miatt nem kellek a férfiaknak? Mire jó nekem ez gondolat? Mit kapok tőle? - Mire nem vagyok képes, amikor elhiszem ezt a gondolatot? - Mikor, hány éves koromban jutott először eszembe, tapasztaltam olyat, hogy egy nő a túlsúlya vagy valami más fizikai ok miatt nem kell a férfiaknak? (Pl. az anyukámnál láthattam-e ilyet? Vagy a családom más nőtagjánál? Illetve érdemes megnézni, ők mivel magyarázták, ha nem kellettek a férfiaknak.) 4. Ki lennék, milyen életem lenne, ha soha többé nem tudnám elhinni azt, hogy a túlsúlyom miatt nem kellek a férfiaknak? Csukd be a szemedet, és nézegesd az életedet: ki vagy, ha soha többet nem fordul meg benned ez a gondolat? Hogyan éled az életedet, hogyan nézel a férfiakra, hogyan beszélgetsz velük, ha nem tudod elhinni, hogy a túlsúlyod miatt nem kellesz nekik? Hogyan viselkedsz, hogyan bánsz magaddal és velük? Következzenek a Megfordítások. Az eredeti állításunk: „A túlsúlyom miatt nem kellek a férfiaknak.” + A túlsúlyom miatt kellek a férfiaknak. Kérlek, keress három konkrét példát az életedből, amikor már túlsúlyos voltál, és igenis kellettél a férfiaknak. Lassíts le, és keresd meg azt a három példát, ezek nagyon fontosak. Illetve még úgy is nézd meg, hogy miért lehet az, hogy egy férfi pont egy túlsúlyos nőt választ? Nyisd ki az elmédet, kérlek, és hagyd, hogy megtaláljanak ezek a bizonyítékok. És még egy ötlet: nézz körbe, hány túlsúlyos hölgy ismerősöd kell a férfiaknak? + Nem a túlsúlyom miatt nem kellek a férfiaknak. Kicsit nyakatekert megfordítás, de érdemes megnézni. Mi mindennel vádolod még magadat, ami miatt Te nem kellesz a férfiaknak? Kérlek, írj össze mindent, itt az idő szembenézni mindezzel. Hisz ezeket Te gondolod magadról, így folyamatosan ki kell vetítened, így folyamatosan azt a bizonyítékot kell, hogy szállítsa az elméd, hogy igen, igazad van. Észre sem tudsz venni mást, hisz az elmének az a feladata, hogy bebizonyítsa, igaz, amit hiszel. A Munkával kirángatjuk az elmét a beragadt pozíciójából, és megmutatjuk neki, mennyi mindent nem vesz észre. + A férfiak a túlsúlyom miatt nem kellenek nekem. Vedd észre, kérlek, milyen filmet kezd játszani az elméd, amikor, mondjuk, megtetszik egy férfi, és Te rögtön arra gondolsz, hogy de hát, Úr Isten, én túlsúlyos vagyok!!! Ebben a pillanatban máris neked nem kell a férfi, rögtön lebeszéled róla magadat, és őt magadról. Kérlek, keress konkrét példákat, amikor Te menekültél el a testeddel kapcsolatos félelmek miatt egy esetleges ismerkedéstől, közeledéstől. Mi, nők, olyan viccesek vagyunk, még el is mondjuk a véletlenségből nekünk udvarló férfinak, hogy hát inkább vegye fel a szemüvegét, mert biztos nem lát jól valamit, ha pont engem szúrt ki és én tetszettem meg neki. „Én nem vagyok rendben, bocsi. Kövér vagyok, öreg és ráncos, hát, ha még a combomat, a hasamat, vagy a mellemet látnád, jáááááájjjj!!! Keress magadnak egy csinibbet és fiatalabbat, ha jót akarsz…”  + A férfiak … miatt nem kellenek nekem. Itt az alkalom azt is összegyűjteni, hogy Te mi miatt szoktál leselejtezni egy férfit. Esetleg pont a túlsúlya miatt? Milyen elvárásoknak kell megfelelnie egy férfinak, hogy szóba jöhessen nálad? + A túlsúlyom miatt nem kellek magamnak. Az adu-ász megfordításunk. Van annyira igaz, hogy saját magadnak nem kellesz túlsúlyosan, hogy saját magadat nem szereted így, mint az, hogy a férfiaknak nem kellesz? Nézd csak végig egyetlen napodat: hányszor utasítod el önmagadat, hányszor gondolsz vagy tekintesz magadra utálkozva, mi zajlik benned, ha csak rágondolsz a túlsúlyos testedre? Hogyan szeretnénk elfogadva és szeretve lenni egy férfi által, ha még magunkat sem állhatjuk? És akkor itt a Test Ítélkezőlap. Töltsd ki, és utána vizsgáld meg egyenként az ítéleteidet. Amikor a testet ítéljük, akkor az ún. „gondolkozásomra fordítást is használjuk”, például: Túlsúlyos a testem. + A testemmel kapcsolatos gondolataim túl súlyosak. (Enyhén szólva nehezek, mozdíthatatlanok és gyűlölködők.) + Nem túlsúlyos a testem. – Mi mindenhez nem túl súlyos? Mi mindenre vagyok képes ezzel a testtel, amihez nem túl súlyos? A testemnek soványabbnak, rugalmasabbnak kellene lennie. + A testemmel kapcsolatos gondolataimnak kellene soványabbnak, rugalmasabbnak lenniük. + A testemnek nem kéne soványabbnak és rugalmasabbnak lennie. – Teszek egyáltalán valamit azért, hogy soványabb és rugalmasabb legyen? Vagy csak haragszom rá, hogy nem olyan? Nem akarok kövér lenni. + (Igenis) kövér akarok lenni. – Furcsán hangozhat, de a legtöbben védelemként használjuk a kövérségünket, jó kifogásként, ami miatt egy sor dolgot nem kell megtennünk az életben. Mert ha nem lennénk kövérek, akkor ne adj’ isten pl. közel kéne engedni a férfiakat, vagy nem sajnáltathatnánk magunkat, vagy nem az étellel akarnánk esetleg magunkat vigasztalni, vagy el kéne hinnünk, hogy érdemesek vagyunk egy jobb állásra, vagy el kéne mennünk hétvégén kirándulni, stb. Ítéld meg a Tested Munkalap Most itt az ideje, hogy jó alaposan megbíráld a testedet. Ne fogd vissza magad, ne most légy kegyes hozzá! Például: Nem szeretem a testem, mert túl kövér. Utálom a hasam, mert túl hájas. Arra van szükségem, hogy a testem sovány, egészséges és rugalmas legyen. Az arcom túl ráncos. A rákos daganatom megállíthatatlan. Soha többé nem akarok kövér lenni. 1. Nem szeretem a testem, mert __________________________________________ _____________________________________________________________________ _____________________________________________________________________ 2. Azt akarom, hogy a testem _____________________________________________ _____________________________________________________________________ _____________________________________________________________________ 3. A testemnek kéne/nem kéne ___________________________________________ _____________________________________________________________________ _____________________________________________________________________ 4. Arra van szükségem, hogy a testem ______________________________________ _____________________________________________________________________ _____________________________________________________________________ 5. A testem (tulajdonságai): ______________________________________________ _____________________________________________________________________ _____________________________________________________________________ 6. Soha többé nem akarom, hogy a testem __________________________________ _____________________________________________________________________ _____________________________________________________________________ _____________________________________________________________________ Byron Katie-ről „A szenvedés csak egy lehetőség a sok közül” – állítja Katie. Valahányszor valami gyötör minket – enyhe kellemetlenség, heves bánat, tomboló harag vagy kétségbeesés -, biztosak lehetünk benne, hogy reakciónkat egy bizonyos gondolat okozza, akár tudunk róla, akár nem. Kínlódásunkból kiutat jelent, ha megvizsgáljuk az azt kiváltó gondolatot. Bárki megteheti ezt, ha papírt és ceruzát vesz elő. A Munka négy kérdése és a megfordítások felfedik gondolkozásunk megalapozatlanságát. E folyamat révén, melyet Katie Önvizsgálatnak nevez, rájövünk, hogy valamennyi készen kapott meggyőződésünk és előítéletünk eltorzítja a valóságot. Ha gondolatainknak hiszünk a dolgok tényleges állása helyett, érzelmi vesszőfutásba kezdünk. Ezt nevezhetjük szenvedésnek. A szenvedés természetes védelmi reakció, amely arra figyelmeztet, hogy a kívánatosnál jobban leragadtunk egy-egy gondolatnál. Ha nem vagyunk elég figyelmesek, hajlamosak lehetünk az élet elkerülhetetlen velejárójának tekinteni a szenvedést, holott nem az. A Munka 1986 februárjában született meg egy reggelen, amikor a negyvenhárom éves Byron Katie Reid, magára eszmélt egy szanatórium padlóján. Katie egészen addig átlagos életet élt – két házasság, három gyerek, sikeres karrier -, amíg tízéves mélyrepülésbe kezdett, amelynek düh, paranoia és mély depresszió lett a vége. Két évig olyan súlyos depresszió kínozta, hogy alig tette ki a lábát a házból. Megesett, hogy hetekig nem kelt fel, s még megfürödni vagy fogat mosni sem volt elég ereje. A gyerekei lábujjhegyen jártak el az ajtaja előtt, hogy megússzák váratlan dührohamait. Végül bejelentkezett egy olyan szanatóriumba, ahol táplálkozási rendellenességekkel kezeltek nőbetegeket. Ez volt az egyetlen olyan intézmény, melynek költségeit a biztosító hajlandó volt fizetni. A többi bentlakó annyira félt Katie-től, hogy elkülönítve helyezték el őt egy padlásszobában. Egy reggelen, amint a padlón hevert (még arra sem tartotta méltónak magát, hogy az ágyban aludjon), úgy eszmélt fel, hogy nem tudta, ki és mi ő egyáltalán. „Én sehol sem voltam” – számolt be erről az élményről. „Minden haragom, minden zavaró gondolatom, az egész addigi világom egy csapásra semmivé foszlott. Ugyanakkor lényem legmélyéről feltartóztathatatlanul nevetés tört elő, amely sehogyan sem akart véget érni. Minden vadonatújnak és ismeretlennek tetszett. Mintha valaki más ébredt volna fel helyettem. Ő nyitotta ki a szemét. Ő nézett keresztül Katie szemein. És ezt a valakit elbűvölte, amit látott! Mámoros öröm járta át. Semmit nem érzett elfogadhatatlannak, semmi nem vált külön, minden önmaga lényegét alkotta.” Amikor Katie hazaért, a családja és barátai számára is nyilvánvalóvá vált, hogy egészen kicserélődött. Lánya, Roxanne, aki akkor tizenhat éves volt, így beszél erről: „Tudtuk, hogy vége az állandó háborgásnak. Addig folyvást kiabált velünk, és a kákán is csomót keresett. Rettegtem egy szobában maradni vele. Mostanra tökéletesen megbékélt. Órákig elüldögélt az ablak mellett vagy kint, a szabadban. Ártatlan, gyermeki vidámság és életöröm töltötte el. A bajba jutott szomszédok egymásnak adták a kilincset, hogy kikérjék a tanácsát. Ő meg leült velük, és különböző kérdéseket tett fel nekik. Legfőképpen ezt: „Igaz ez?” Amikor teljesen letörten egyszer azzal jöttem haza, hogy a fiúm nem szeret többé, anya csak rám nézett, mint aki nem tartja ezt elképzelhetőnek, és megkérdezte: „Édesem, hogyan lehetséges ez?” Mintha csak azt mondtam volna neki, hogy Kínában élünk.”  Miután Katie környezete megértette, hogy a régi énje nem tér vissza többé, találgatni kezdték, mi okozhatta ezt a gyökeres átalakulást. Tán csoda történt? De ő nem segített nekik ebben. Belekerült egy időbe, mire közérthetően meg tudta fogalmazni ezt a belső élményt. Olyan szabadságról beszélt, amely benne magában született meg. Azt is elmondta, hogy önvizsgálatot tartott, így jött rá, hogy régi vélekedései egytől-egyig hamisak. Röviddel azután, hogy hazatért a szanatóriumból, otthonát megtöltötték a látogatók, akik hallották hírét, és azért jöttek, hogy tanuljanak tőle. Az önvizsgálatot, melyet magán alkalmazott, olyan kérdésekbe ültette át, melyeket nélküle is bárki feltehetett önmagának. Rövidesen baráti összejövetelekre hívták meg. Vendéglátói gyakran megkérdezték tőle, „megvilágosodottnak” érzi-e magát. Ilyenkor ő azt felelte: „Egyszerűen olyasvalaki vagyok, aki tudja, mi a különbség a szenvedés és annak hiánya között.” 1992 óta a Munka futótűzként terjedt tovább Kaliforniából. Katie minden meghívást elfogadott, és azóta is szinte állandóan úton van; kisebb-nagyobb közönségeknek mutatja be a Munkát és annak hatását, amely így a legkülönfélébb szervezetekhez talált utat magának – vállalatokhoz, börtönökbe, kórházakba, rendelőkbe, iskolákba, templomokba. Katie közben bejárta a világot, és mindenhol nagy népszerűségnek örvend. Katie gyakran megemlíti, hogy a Munka megértésének egyetlen módja, ha megtapasztaljuk azt. Ez a fajta önvizsgálat tökéletesen egybevág a legfrissebb kutatásokkal. Az idegrendszer szakértői mára felismerték, hogy az agy egy területe, az ún. „tolmács” felel az én-tudatot meghatározó belső monológért. Két kiváló tudós a közelmúltban írta le a tolmács csalafinta, megbízhatatlan „meséit”. Egyikük, Antonio Damasio ezt mondja: „A legfontosabb felfedezés talán a következő: az ember bal agyféltekéje hajlamos olyan elbeszéléseket gyártani, amelyek nem szükségszerűen vágnak egybe a valósággal.” Michael Gazzaniga pedig így ír erről: „A bal agyfélteke olyan történetet sző, amellyel meggyőzheti önmagát és a kívülállókat, hogy tökéletesen ura a helyzetnek… Miként szolgálja az alkalmazkodást a bal agyfélteke ilyenfajta kuruzslása? A tolmács valójában egységes történetté ötvözi mindazt, ami megesik velünk. Ehhez meg kel tanulnunk hazudni önmagunknak.” Az igazolt kísérleteken alapuló fenti megfigyelések arra utalnak, hogy hajlamosak vagyunk hinni saját „sajtóközleményeinknek”. Egyfolytában saját gondolataink csapdájába esünk, és ezért kerülünk fájdalmas érzelmi állapotokba. A Katie által kidolgozott önvizsgálati módszer az elme kevésbé ismert képességére támaszkodik, jelesül, hogy képes kiutat találni az önmagának felállított csapdákból. A Munka elvégzése után sokan azonnali megkönnyebbülésről számolnak be. Megszabadulnak azoktól a gondolatoktól, amelyek addig pokollá tették az életüket. Ugyanakkor ez a pillanatnyi élmény még nem minden. A Munka folyamatos, és egyre mélyülő önvizsgálatot követel meg, az egyszeri „kezelés” tehát kevés. „Több ez közönséges módszernél – mondja Katie - , amennyibenlényünk legmélyét kelti életre.” Minél inkább elmélyülnek majd a Munkában, annál átütőbben érzékelik a hatását. Akiknek vérükké vált az önvizsgálat, azt vallják, hogy már nem is ők végzik el a Munkát, hanem az dolgozik rajtuk. Arról is beszámolnak, hogy az elméjük már minden tudatos elhatározás nélkül felfigyel a gyötrő gondolatokra, s haladéktalanul hatálytalanítja őket. Megszűnik a belső perlekedés a valósággal, s nem marad helyette más, csak a szeretet – önmagunk, mások és minden iránt, amit csak az élet elénk hoz. A szeretet mostantól olyan könnyűvé és természetessé válik, mint a lélegzés. (Ezt az ismertetőt Katie A Négy kérdés című könyvének bevezetőjéből szerkesztettem össze.) Az angolul tudók figyelmébe ajánlom Katie hivatalos honlapját: www.thework.com Katie nálunk megjelent könyvei: A Négy Kérdés (Édesvíz) Szükségem Van a Szeretetedre, vagy Mégsem? (Édesvíz) Angolul olvasható: A Thousand Names for Joy Who Would You Be Without Your Story Question Your Thinking, Change the World Tiger, Tiger, Is It True? (gyerekek számára) http://www.onmunka.blogspot.com/ |
Főoldal > A betegség mint esély >