A bennünk hordozott sérelmekről

Korábban már írtunk arról, hogy amikor bármilyen lelki sérülést, vagy sértődést élünk át, az nem a mások hibája, hanem a mi gyengeségünk. Ilyenkor, amikor sérülékenyebbek vagyunk, másképpen reagálunk a környezetünkre és olyan dolgokat is veszélyesnek, vagy sértőnek találunk, amiken különben nevetnénk.

Aktuális gyengeségünk miatt azonban egyrészt sokszor nem tudjuk megoldani a helyzetet ott és akkor, másrészt ahelyett, hogy szembe tudnánk vele nézni, hogy az érzéseink valójában belőlünk fakadnak, és a másik szavai csak kiváltó okok voltak, inkább sértődést mutatunk, haragszunk, stb. Néha ezek a sérülések aztán képesek évekig bennünk maradni, és meghatározni egy helyzethez, helyhez, vagy emberhez való automatikus viszonyunkat. Ezért aztán néha már magunk sem tudjuk miért, csak egyszerűen azt mondjuk dolgokra, hogy ezt utálom, ettől herótom van, emettől meg a falra mászok.

Sokminden képes olyan gyengeséget okozni, ami ilyen sérülékeny állapotba hoz minket. Ilyen a félelem, a megfelelni akarás, a stressz, a rossz alvás, a szenvedélybetegségek, a rossz légzés, a túlzásba vitt vagy elfojtott szex, vagy a helytelenül megválasztott pihenés, stb.. Vannak emberek, akik egész életüket energiátlan állapotban próbálják átvészelni. Soha sem igazán tiszta a fejük, az érzelmeikkel meg egyáltalán nem is találkoznak. Néha még a mélyről jövő agresszív vágyak valamennyi erőt képesek kicsikarni belőlük, de ettől még mélyebbre hullnak az energiátlanság sötétjébe. Jellemző az energiátlanságra, hogy az ember nem képes pozitívan látni az életét. Ez nem csak kondicionáltság kérdése, bár kétségtelen, hogy az életszemléletünk nagyban eldől azon, hogy mire áll rá a szemünk. A dolgok pozitív vagy negatív oldalát látjuk-e. Meglátjuk-e a rosszban is a jót? Aki képes erre, az minden nap gyakorolja egyre többet azt, hogy minden hírben, minden eseményben, ami történik a világban, vagy egyszerűen csak az utcán, vagy velünk, vagy bennünk, annak keresse meg a jó oldalát! Minden rosszban van valami jó. Hogy észre vesszük-e, az csak rajtunk múlik.

Ha észrevesszük, hogy elvesztettük az energiánkat és elkezdtünk negatívan, csüggedten, feladóan gondolkodni, akkor amilyen hamar csak lehet, igyekezzünk azt visszaszerezni! Ehhez a legjobb a pihenés. Sok embernek el kell utazni, néha több napra ahhoz, hogy meglássa, mit csinált helytelenül az életében, és visszaszerezze az életerejét. Másoknak elég egy csendes délután, és máris tisztán látnak és összeszedik magukat. A férfiak többségének alkatuknál fogva szükség van a magányos tevékenységekre, amikor gondolkodhatnak a dolgokon, és szükség van a csoportos megmérettetésre is, amikor megmutathatják önmaguknak a képességeiket. A nők kicsit mások, nekik talán a természet valamivel jobb képességet adott az ilyen természetű dolgok megértéséhez. Nem véletlen, hogy az óidőkben nem zárták ki a nőket a döntésből, sőt leginkább a nők bölcsessége segített a férfiak erejét kiteljesíteni. Ma ezt úgy mondanánk, hogy minden sikeres férfi mögött ott a nő, de fordítva is igaz persze.
Ha észrevettük, hogy a világ a sötét oldalát mutatja felénk, tegyünk meg mindent, hogy ebben a sötétségben is meglássuk azt a kis fényt, amivel visszatérhetünk a napfényes oldalra. S miután visszatértünk gondoljuk újra a történéseket. Ne hordozzunk magunkban régi sérelmeket! Dolgozzuk őket fel! A neheztelések, a megbocsátatlan "bűnök" hordozása nem másoknak lesz büntetés, hanem nekünk. Mi cipeljük súlyként magunkban és őrli fel életerőnk egy részét. Csak az nem látja ezt, aki azt hiszi, hogy azzal, hogy magában haragot táplál, csúnyán néz, vagy direkt gonoszul viszonyul, azzal másoknak okoz fájdalmat, vagy épp törleszt egy régi adósságot, de ez tévedés és ostobaság is. Energiátlan állapotunkban sokszor érzünk bántónak olyat, amit nem is annak szántak. Előfordul, hogy puszta jó szándéktól vezérelve mondunk valamit, de csak ellenkezést és sértődést vált ki. Nekünk is észre kell vennünk, hogy a másik nem alapvetően rossz ember, csak lehet, hogy ki van merülve, és nem úgy látja a dolgokat, ahogy mi. Megértőnek kell lennünk az ilyen esetekben, mert ha nem ezt tesszük, máris indul a harc. Ha két energiátlan ember egymásra talál, csodálatos adok-kapok veszi a kezdetét. Agyon döfködik egymást a szavakkal, és jó érzékkel választják ki, mi az, ami nagyon fáj a másiknak. A párkapcsolatokban ez nagyon gyakori. Pedig csak arra kellene odafigyelni, hogy vajon van-e elég energia, hogy a problémák tényleg akkora problémák-e, vagy hogy abban a helyzetben megtettem-e mindent ahhoz, hogy megértsem a másikat. De a régi sérelmek magunkban hordozása eleve meggátolja azt, hogy tisztán lássunk. És sajnos sokan a tisztánlátás helyett inkább a ködöt választják, rágyújtanak, alkoholba, drogba menekülnek, ahelyett, hogy szembenézzenek a világgal. Persze ez fájdalmas lehet, hiszen ilyenkor rá kell eszmélnünk, hogy a problémák okai bennünk vannak és nem más valakiben, vagy valamiben, és hát ki szereti magát még azzal is terhelni, hogy őrajta múlik a saját boldogsága, mikor épp az alfelét nézi a világnak. Mi mégis ezt a szembenézést választjuk, hogy megismerjük magunkat, hogy a sorsunkat magunk irányítsuk, hogy az, hogy a világot milyennek lássuk, az rajtunk múljon.

A Padma Jógastúdió hírleveléből