Maharishi Védkus Pszichológiája érthetõ módon tárja elénk az emberi psziché elméleti megértését és egy alkalmazott technikát, a Transzcendentális Meditációt (TM) valamint a TM-Szidhi programot, hogy feltárja az emberi potenciál teljes skáláját. Az egyén pszichéjének vagy elméjének az alapját a kozmikus pszichével azonosítja, amely nem más, mint a tiszta tudat. Ez a tiszta tudat az alapja a szubjektív és objektív létezésnek, amely a természet minden egyes törvényének a transzcendentális forrása. Maharishi Védikus Pszichológiája szerint a kozmikus tudat közvetlenül is megtapasztalható, teljes potenciálja pedig az egyéni életben kibontakoztatható. Maharishi Védikus Pszichológiája úgy írja le az ember teljes potenciáljának kibontakozását, mint egy folyamatot, amely a tudat 7 szintjének természetes sorozatán vezet keresztül. A TM gyakorlói által és történelmi valamint korabeli irodalmakban leírt, magasabbb szinteken átélt szubjektív élmények bizonyítják ezeknek a tapasztalatoknak az ember fejlõdésére gyakorolt személyre szóló jelentõségét és univerzalitását. A kiterjedt pszichológiai és fiziológiai kutatások azt mutatják, hogy a TM és a TM-Szidhi program jelentõsen felgyorsítja a fejlõdés természetes folyamatát és túlviszi az ébrenlét, álom és alvás hétköznapi szakaszain a tudat vagy megvilágosodás olyan magasabb szintjeire, amelyeket Maharishi említett. Empirikusan is bebizonyosodott, hogy ennek a fejlõdésnek az eredménye egy stressztõl mentes élet, a mentális potenciálok kibontakozása, a személyiség belsõ egyensúlya, boldogság, beteljesedés és a természeti törvényekkel összhangban lévõ sikerek. Mindez Földi Mennyországba vezeti az egyént és a társadalmat egyaránt.

Bevezetõ

Az ember a tudat fényében nézi a világot, hogy megtapasztalja a tárgyakat. Amikor ugyanazt a fényt önmagára fordítja, akkor az így keleztkezõ önismeret minden tettet és cselekedetet megvilágosít. A tudat ekkor határtalanná, szabaddá és minden teremtés forrásává válik. A tapasztalót már nem homájosítja el amit tapasztal. A tudat megszûnik a gondolat és érzékelés szolgájának lenni és önmaga kormáényzójává válik. Bármilyen vágy, amely ennek az önismeretnek az állapotából indul ki úgy teljesül, hogy bármiféle ellenállásba ütközne

Maharishi Mahesh Yogi Védikus Pszichológiája összekapcsolja a pszichológia modern területét és az õsi védikus bölcsességet, amelyet Maharishi tárt fel Védikus Tudomány és Technika címmel. Ez az egyedülálló írás egyszerû módon számol be az emberi psziché és annak fejlõdésének megértésérõl. Alkalmazott technikáján kereszül (TM, TM-Szidhi program) Maharishi Védikus Pszichológiája olyan szisztematikus eszközt ad kezünkbe, amelynek segítségével az ember teljes potenciálja feltárható. Több száz tudományos kutatáson alapuló tanulmány és részletes feljegyzés készült a TM-et és TM-Szidhi programot világszerte gyakorlók személyes tapasztalatairól. Mindezek azt bizonyítják, hogy a módszer hatásos és univerzálisan alkalmazható. Ahogy az elm,últ 30 évben egyre növekedett a technikát gyakorló egyének személyes tapasztalata, Maharishi felvázolta a fejlõdés magasabb szakaqszait. Leírja, hogy a tudat magasabb szintjein keresztül az emberi fejlõdésnek milyen széles skálája érhetõ el. A következõ oldalak a TM-et és a TM-Szidhi programot gyakorlók által átélt magasabb szintekkel kapcsolatos tapasztalatok szubjektív beszámolóiról és azon korabeli és történelmi személyek élményeirõl tájékoztatnak, akik még nem élvezhették ennek a fejlesztõ technikának az elõnyeit. Leírja a magasabb szintek mindennapi életre gyakorolt praktikus értékét és a hozzá kapcsolódó tudományos kutatásokat, amelyek a TM és a TM-Szidhi programot gyakorlók által elért magasabb szinteken alapulnak.

A kozmikus psziché és a tudat 7 szintje

Maharishi úgy írja le az egyén pszichéjét, mint kozmikus pszichét. Ez a természeti törvények elvont, megfoghatatlan egyesített mezeje, amely alapja minden megfogható teremtménynek, legyen az szubjektív vagy objektív. A kozmikus psziché nem más, mint a tiszta tudat végtelen mezeje, amely folytonosan tudatában van önmagának. Az egyén pszichéje úgy árad túl az egyéni tudatosság rendes határain és aztán húzódik vissza határtalan forrásába, a kozmiklus pszichébe, mint ahogy a tenger hullámai a partra áradnak, majd visszavonulnak. A TM és a TM-Szidhi program segítségével ez a természetes folyamat erõfeszítés nélkül gyakorolható. A kozmikus psziché közvetlen tapasztalata segítségével kielégíthetõ az egyén pszichéjének azon természetes vágya, amely arra törekszik, hogy rteljes önismeretet nyerjen és hogy potenciálját kifejlessze.

Maharishi Védikus Pszichológiája szerint minden gondolat, cselekvés, teljesítmény és az élet beteljesítésére irányuló törekvések ösztönzõje az emberi psziché azon természetes vágya, amelynek célja önmagunk teljes megismerése. Ez hajtja az embert az önismeret különbözõ szakaszain keresztül addig, amíg az egyén teljesen tudatára ébred a tudat legmagasabb szintjén tapasztalható kozmikus pszichéjére és univerzális státuszára.

Maharishi (1976) részletesen leírja, hogy az emberi fejlõdésnek ez a természetes folyamata hogyan zajlik le a tudat 7 szintjének sorozatán keresztül. Mindezt az 1. táblázat (lásd: 4. oldal) foglalja össze.

Az elsõ 3 szintet – mély álom, álmodás és ébrenlét – minden egyes egyén tapasztalja. A tudat magasabb szintjei felé vezetõ út a 4. szinttel, a tarnszcendentális tudattal kezdõdik, amely az egyén pszichéjéban rejlõ kozmikus psziché közvetlen tapasztalata. Maharishi szerint (1969) a 4. szint folyamatosan ismétlõdõ tapasztalata kiterjeszti a tudatosságot, tisztítja és egyensúlyi állapotba hozza az idegrendszert és megteremti az alapokat a folyamatos fejlõdés magasabb szintjeihez.

Az ötödik szintet, a kozmikus tudatot Maharishi úgy írja le (1969), mint a megvilágosodás természetes és folyamatos állapotát, melyet a belsõ szabadság, beteljesedés és ömnirányítás jellemez. Ezen a ponton a tudat negyedik szintje olyan folyamatos tapasztalattá vált, amely egyszerre van jelen az alvás, álmodás és ébrenlét hétköznapi szintjeivel.

A kibontakozás tovább haladva a 6. szinthez, az Isten tudathoz vezet, amelyben a kozmikus tudatban megszerzett megvilágosodás tapasztalatára az a képesség teszi fel a koronát, melynek segítségével képesek vagyunk észlelni a tapasztalat minden egyes tárgyának legfinomabb értékét is. Maharishi (1972) kifejtette, hogy a fejlõdés e természetes folyamata a tudat 7. szintjén, az egység tudatban tetõzik be. Az önismeret e legmagasabb szintjén az egyén pszichéje mint kozmikus psziché teljesen tudatában van univerzális státuszának és a szubjektív valamint objektív létezésének legvégsõ egységének. Az alabbiakban még részletesebben kifejtjük a tudat 7 szintjét.

Mély alvás, álmodás és ébrenlét: a Természeti Törvények részleges értékelése

A mély álmot a tudat legkevésbé fejlett szintjének tekintjük, mivel ebben az állapotban nem vagyunk tudatában önmagunknak és környezetünknek. Álmodás közben csak illúziószerûen vagyunk tudatában önmagunknak és valótlan, elképzelt környezetünknek. Ezeknek a szinteknek a szerepük, hogy megújítsa az elmét és a testet, hogy hatékonyabb tevékenységre legyen képes az ébrenlét állapotában. Ez utóbbiban már sokkal inkább tudatában van önmagának, és környezetének és így nagyobb esélye van arra, hogy gyarapítsa ismeretét, tevékenységét, teljesítményét és bet6eljesedését növelje.

Maharishi azonban megjegyezte, hogy hogy a fejlõdés magasabb szintjeihez viszonyítva az önvaló és a környezet tudatossága a közönséges ébrenlét állapotában csak korlátozott szinten jelenik meg. Az ébrenléti állapot hétköznapi tapasztalata az, hogy az egyén pszichéje, az önvaló vagy megismerõ az idõ és tér ketrecébe van bezárva, és így elszigetelõdik az ismerttõl, a tapasztalat tárgyától. Ebben az állapotban a természet csak egy korlátozott belsõ önvaló és egy külsõ objektív világ szemellenzõjével tapasztalható. Az egyén pszichéje nincs tudatában forrásának, a kozmikus pszichének, a természeti törvények teljes potenciáljának, amely mind az egyéni önvaló szubjektív életét, mind a tárgyi világot irányítja.

Ezért, amikor az egyéni psziché el van zárva a kozmikus pszichétõl, a mindennapi élet nem élhetõ meg úgy, hogy az teljes harmóniában legyen a természet minden egyes törvényével, így a természet törvényeinek megszegése elkerülhetetlenül bekjövetkezik. A természet törvényeinek megszegése azt jelenti, hogy az egyén érzései, gondolatai, és viselkedése nem támogatja teljes mértékben önmaga, mások vagy környezete létét. A természeti törvény teljes potenciálja nem képes spontán módon irányítani a cselekvést, és így azok ellenállásba ütköznek, a vágyakat pedig nem lehet erõfeszítések nélkül beteljesíteni. Az ilyen cselekvések eredményeképpen halmozódnak fel a mentális és fizikai stresszek. Ez megakadályozza az egyén természetes fejklõdését és akadályozza a természeti törvényekre valóráhangolódást. Az egyén és környezete között egy negatív kapcsolat körforgása alakul ki (2a ábra). Ez korlátok közé szorítja a cselekvés szabadságát és a belsõ beteljesedést, ennél fogva leszûkíti az egyén társdalomban való közremûködésének körét.

Másrészt viszont pozitív kapcsolat körforgása alakul ki a környezettel olyankor, amikor az egyén pszichéje mentesíti magát a hétköznapi korlátok alól azáltal, hogy túllép a tudat ébrenléti állapotán és közvetlen kapcsolatba kerül a kozmikus pszichével. Ez a tapasztalat természetesen és erõfeszítések nélkül elérhetõ ha gyakoroljuk a TM és TM-Szidhi programot. A kozmikus pszichével való ismételt kapcsolatba kerülés által az egyén gondolatai és cselekedetei egyre nagyobb öszhangba kerülnek a természeti törvények teljes potenciáljával. Az ilyan gondolatokat és cselekedeteket a környezet spontán módon támogatja, elõsegíti a vágyak erõfeszítés nélküli elérését, és az egyén fejlõdését valamint környezete gazdagodását eredményezi.

A TM és TM-Szidhi program az egyén életének pszichológiai, fiziológiai és szociológiai szintjén olyan széleskörû pozitív változásokat hoz létre, amelyek helyreállítják a környezettel való kapcsolat legpozitívabb, fejlõdési körforgást.

Orme-Johnson (1988b) Maharishi Védikus Pszichológiájáról egy korábban írt cikkében egy részletes összefoglalót olvashatnak arról a tudaományos kutatásról, amely részlertesebben bemutatja ennek a technikának az egyén mindennapi életére gyakorolt hatását.

Transzcendentális tudat: a természeti törvények teljes potenciáljának közvetlen tapasztalata

Maharishi 1969-ben megjelölte a 4. állapotot, a transzcendentális tudatot, mint azt a természetes állapotot, amelyben a gondolat határai és az ébrenléti állapotra jellemzõ érzékelési minõségek túlléphetõk és az egyéáni tudat a kozmikus tudattal azonosul. Ez az állapot nem más, mint az egyén pszichéjének tiszta állapotban, mint kozmikus pszichében való tapasztalata a külsõ környezet bármiféle tapasztalata nélkül. Ez egy goldolatok, érzések és észlelések nélküli állapot, amely teljesen mentes a tér és idõ korlátaitól. Az egyén pszichéje közvetlen kapcsolatban áll a természet intelligenciájának végtelenül csendes, végtelenül hatalmas egyesített forrásával.

Maharishi így írta le 1976-ban a TM-technika gyakorlása során átélt transzcendentális tudat élményét:

„A Transzcendentális Meditáció technikája egy olyan erõfeszítések nélküli eljárás, amelynek segítségével az elme izgatott állapotából fokozatosan egyre nyugalmasabb állapotba merül, míg végül eléri a nyugalom legtökéletesebb állapotát. Ez a belsõ ébrenlét egy olyan állapota, amelyben a gondolatnak és az érzékelésnek nincs tárgya, csak az önmaga határtalan természetének tiszta tudata létezik. Ez maga a teljesség, önmagának való tudata, a különbségektõl való mentesség, amely túl van a szubjektív és tárgyi világ határain – ez maga a transzcendentális tudat. Ez a minden lehetõségek mezeje, ahol minden kreatív potenciál együtt van jelen a végtelen kölcsönösség állapotában, de még kifejezetlenül. Ez a tökéletes rend állapota, az anyaméh, melybõl a természet összes törvénye világra jön, a kreatív intelligencia forrása.”

A transzcendentális tudat egy önmagára irányuló állapot, amelyben a tudatosság önmaga teljes tudatában. Ebben az állapotban az alanyt vagy megismerõt és tárgyat vagy megismertet, melyek az ébrenlét állapootában elkülönülnek, úgy tapasztalhatjuk meg, mint a tiszta tudat egyesített mezejét. 1968-ban Maharishi úgy írta le a tudatosság osztatlan teljességének eme legegyszerûbb állapotát, mint a tiszta tudás megnyilvánulatlan mezejue, az energia és intelligencia végtelen forrása, amelybõl a természeti törbvények változatos megnyilvánulási formái létrejönnek.

A Transzcendentális meditáció és TM-Szidhi program gyakorlása során mindennapos tapasztalattá válik a tiszta tudás élménye. Tiszta tudásról akkor beszélünk, amikor szerkezetében semmi más nincs, csak önmaga, amikor a tudatosság teljesen ön-irányító, amikor a tudatosság ismeri önmagát. A tiszta tudás alatt azt értjük, hogy mindaz, ami ott van az a tudás, a tudás masszív tömege...

A tudás 3 tényezõje a megismerõ, a megismert és az õket összekapcsoló megismerési folyamat. Amikor ezek mind egymásban vannak, akkor a Samhitáról beszélünk. A tiszta tudásnak ezt az állapotát a megismerõ, a megismert és a tudás az önirányítás állapotában van, a teremtés megnyilvánulatlan alapját képezõ hatalmas, végtelen, halhatatlan dinamiz-musának hívjuk.

Amikor az egyén pszichéje rendzeresen kapcsolatba kerül a kozmikus pszichével, a belsõ erõ és stabilitás a tiszta tudat nem változó, csendes minõségének egyre gyakoribb tapasztalatával párosulva biztosítja a kozmikus pszichében jelen lévõ természeti törvények teljes potenciáljának alapjait. Ezek az alapok biztosítják a mindennapi tevékenységekben való részvétel egyre fokozódó hatékonyságát.

Az ébrenléti állapotból a transzcendentális tudatba vezetõ út

Maharishi 1966-ban kifejtette, hogy a kozmikus psziché minden hétköznapi gondolat és vidselkedés alapjaiban meghúzódik. Éppen ezért amikor túllépjük az ébrenléti tudat hétköznapi mentális tevékenységét, akkor automatikusan megtapasztaljuk a kozmikus pszichét. Maharishi szerint a tudatos tudatosság fenntartásához szükséges elme és idegrendszer általában túlságosan izgatott és szétszórt ahhoz, hogy világos tapasztalatot szerezhessen errõl a tiszta tudatban meghúzódó mezõrõl.

Az egyén pszichéje az ébrenlét izgatott állapotától egyre inkább a transzcendentális állapota felé halad azáltal, hogy egyre kevesebb mentális tevékenységet tapasztal, míg végül eljut az elme azon állapotába, amikor az a legkevésbé izgatott (Maharishi, 1996). Mivel a tudatos erõfeszítés szükségszerûen még izgatott állapotba hozza az elmét, ezért az ébrenlétbõl a transzcendentális tudatba vezetõ út nem járható mentális erõfeszítés által.

Maharishi 1996-ban kijelölte azt a két, az elme természetére vonatkozó alapelvet, amelyek lehetõvé teszik az erõfeszítés nélküli transzcendálást. Az elsõ elv az, hogy az elme természetes tendenciája az, hogy a nagyobb örömök felé haladjon. A második szerint a mentális tevékenységek kevésbé aktív állapotát megtapasztalni nagyobb élvezet és boldogság. Maharishi szerint ezek az elvek azt veszik alapul, hogy mi az elme természetes mûködési állapota. A TM-technika ezen a két elven alapszik és segítségével bárki megtapasztalhatja a transzcendentális tudatot ennek az egyszerû technikának a segítségével.

Az elme természetes jellemzõje, hogy a nagyobb boldogság állapota felé haladjon. Mivel a Transzcendentális Meditáció során az elme azon van, hogy megtapasztalja a transzcendentálist, az abszolútt létezést (a kozmikus pszichét), amelynek természetes tulajdonsága a boldogságtudat, az elme egyre vonzóbbnak találja a boldogság felé vezetõ utat. A fény egyre elhalványodik, ahogy forrásától távolodunk, és fokozódik intenzitása, ahogy felé közelítünk. Hasonlóképpen a Transzcendentális Lét abszolút boldogsága felé haladva az elme egyre növevõ élvezetet talál útja minden egyes lépésénél. Végül az elme az élvezetek eme állapotában eljut a transzcendentális Lét tapasztalatához.

Ez a gyakorlat minden elme számára kellemes. A fejlõdés bármelyik szintjén is van az egyén, akár érzelmileg, akár intellekzuálisan fejlett, elméje azon tulajdonságától vezérelve, hogy az mindig a nagyobb boldogságt állapota felé halad, az elme végül átlépi a legfinomabb határát is, hogy végül eljusson az abszolút Lét boldogságához