A Te kívánságod, a Te parancsod Köszönjük Nagy Józsefnek a felbecsülhetetlen munkát! Köszönjük Mindenkinek, az értékes munkát! Brian Tracy: A vonzás törvénye a gyakorlatban Brian Tracy 4 A stressz és a feszültség kiiktatása Brian Tracy 3 A sikeres személyiség kialakítása Brian Tracy 15 - Öt kulcs a célok kitűzéséhez Brian Tracy 05 - Vegyük kezünkbe a sorsunkat Itt találsz még, magyar fordítással: http://search.4shared-china.com/q/large/1/kevin+trudeau Brian Tracy Phoenix szemináriuma A teljesítmény lélektanaBevezető ...... . 2A hét lelki törvény ........................................................................................................ 7Képességeink Kibontakoztatása ................................................................................. 16Tudat alatti erıforrások............................................................................................. 25Vegyük kezünkbe sorsunkat! ...................................................................................... 29A negatív érzelmek kiiktatása ..................................................................................... 33Fékjeink kiengedése ................................................................................................... 41A vész elhárítása ........................................................................................................ 49A sikerre való beállítódás ............................................................................................ 53Az „én”-fogalom megváltoztatása.............................................................................. 61Az új lelki diéta ........................................................................................................... 69Az agy szoftverje........................................................................................................ 78Gyorstanulási módszerek............................................................................................ 84Progresszív relaxáció zenével ..................................................................................... 91Relaxáció................................................................................................................... 96Öt kulcs a célok kitűzéséhez ..................................................................................... 100A célok megvalósításának 12 lépése .......................................................................... 111Az idővel való gazdálkodás stratégiája ...................................................................... 120Kettőzze meg szellemi képességeit!.......................................................................... 125Az önben rejlő zseni feltárása ................................................................................... 130Kreatív problémamegoldó technikák......................................................................... 139Az energiaszint növelése .......................................................................................... 148A lélek és a test közötti kapcsolat ............................................................................. 155A stressz és a feszültség kiiktatása............................................................................ 162A sikeres személyiség kialakítása............................................................................... 173Kiváló kapcsolatok kialakítása................................................................................... 180Hogyan neveljünk tökéletes gyerekeket?................................................................... 187Hogyan találjuk meg életünk valódi célját?................................................................. 194 Brian Tracy vagyok. Üdvözlöm Önöket a szemináriumon, amelyben a teljesítménylélektanáról lesz szó.Elgondolkoztak már azon, hogy egyesek miért sikeresebbek másoknál? Mi az okaannak, hogy többet keresnek, boldogabbak, jobb állásuk, jobb kapcsolataik vannak,egészségesebbek, és úgy tűnik, teljesebb életet élnek?Nos, 15 éves voltam, amikor ez a kérdés elkezdett foglalkoztatni. Azóta 25 év teltel. Több mint 80 országban jártam, 30 különböző munkahelyen dolgoztam. És becslésemszerint 30 ezer órát töltöttem el annak tanulmányozásával, hogy egyes emberek vajonmiért sikeresebbek és boldogabbak másoknál. Képzeljék el, azt tapasztaltam, hogy avilágon ez az egyik legkutatottabb téma! Hogy annyi információ áll rendelkezésünkreezzel kapcsolatban, mint eddig még soha. És a kutatások eredményeképpen biztosanállíthatjuk, hogy a siker ugyanolyan magától értetődő, mint az, hogy a nap keleten kél, ésnyugaton megy le. Manapság a siker sokkal gyorsabban és könnyebben érhető el, mintgondolnánk. Ha 2 alapvető dolgot megtesznek. Az egyik: Hozzanak olyan döntést, hogyaz összes eddigi teljesítményszintjüket felülmúlják! Tegyék a döntést sikeressé azzal, hogyakárhogy is, de elérik célkitűzésüket! A másik: Tanulják meg, hogyan!Ezt a szemináriumot azért hoztuk létre, hogy megtanítsuk a hogyant. Aszeminárium elindítása óta eltelt sok-sok év alatt több mint 150 ezer férfi és nő végezte eltanfolyamunkat ilyen vagy olyan formában. És sokan vallották: olyan volt számukra,mintha újra kezdhették volna az életet. Volt, aki azt mondta: úgy érzi, hogy egybiankócsekket kapott a jövőhöz.A következő néhány óra keretében megtanítjuk Önöket azokra a legfontosabbdolgokra, amelyeket az emberiség felfedezett vagy újra felfedezett, amelyek 4 ezer évrenyúlnak vissza. A történelemben, a tudományban, a vallásban, a metafizikában, apszichológiában. Ezen a szemináriumon arról lesz tehát szó, milyen következtetésrejutottak mindezen tudományok a kutatások során. Ha csak néhány ismeretet hasznosítabból, amit itt szerzett, máris jelentős mértékben javíthat az eredményein.Nos, ha meg akarjuk tudni a siker titkát, az első dolgunk az, hogy félretegyük azelőítéleteinket. Az egyik hiedelem, amin el kellett gondolkoznom, az, hogy a sikerhezkülönleges intelligencia kell, vagy hogy műveltnek kell lenni, megnyerő külsővel vagy jókapcsolatokkal kell rendelkezni. Ezeket mind alaposan megvizsgálták, és kimutatták,hogy egyáltalán nincs összefüggés a siker és az intelligencia, műveltség, kapcsolatok ésa megjelenés között. Bizonyos esetekben hasznosak, de közvetlen összefüggés nincs. Asiker egészen más alapokon nyugszik.Mielőtt továbbmennénk, nézzük meg: mit értünk azon, hogy siker?Az állatok és az ember ösztöneit vizsgálva megállapítható, hogy az állatokban azéletben maradási ösztön a legerősebb. Az állatok azért küzdenek, hogy legyen elegendőélelmük, helyük, ahol alhatnak, hogy utódjaikat világra hozhassák, aztán így vagy úgy 3. oldal, összesen: 197elpusztulnak. Az emberi lénynek ún. sikerösztöne van. A sikerösztön azt jelenti, hogy azembert belső késztetés hajtja a sikerre. Hogy a győzni akarás, a győzelem elérésének avágya ugyanolyan természetes számára, mint amilyen magától értetődő az, hogy lélegzik.A sikerösztön hajt bennünket arra, hogy egyre többet és többet hozzunk ki magunkból. Aképességeinkből. Ami talán a leglényegesebb része az életünknek. Ezért van az, hogyamíg élünk, soha nem vagyunk elégedettek. Mindig többet akarunk, többek akarunk lenni,és többet akarunk tenni. A kérdés az: miért csak olyan kevés ember ér el sikereket azéletben?Nézzük meg, mi mindenből áll össze a sikerösztön!Hosszú éveket töltöttem ennek tanulmányozásával, míg végül arra az eredményrejutottam, hogy a siker különböző alkotóelemekből áll. Szám szerint 7-ből. A siker tehát 7kategóriára osztható. Mindaz, amit el akarunk érni az életben, besorolható valamelyikalkotóelemnek megfelelő kategóriába.Az 1. a siker kiindulópontja. A történelem során mindvégig az ember legnagyobbkincse a lelki nyugalom. A lelki nyugalom azt jelenti, hogy békések, elégedettek,nyugodtak, derűsek vagyunk. A lelki nyugalom nagymértékben jelent szabadságot.Szabadságot, mégpedig főleg a félelemtől. Megszabadulni a félelemtől, a stressztől, azaggódástól, a hiányérzettől, a szűkölködéstől, a negatív érzésektől, a bűntudattól stb.A lelki nyugalom a siker 1. és legfontosabb összetevője. Miért? Mert bármit kapunkaz élettől, ha nincs meg a lelki nyugalmunk, nem tudunk örülni neki.A siker 2. összetevője: az egészség és energia. Az egészség és energia. Azegészség azt jelenti: egészségesek vagyunk, mentesek minden betegségtől, rosszulléttől,fájdalomtól, gyengélkedéstől és így tovább. Na és az energia? Szükségünk van azéleterőre. És ma már jól tudjuk – az orvostudomány és a pszichológia terén végzettkutatások eredményeként –, hogy a lelki nyugalom és az energia között szorosösszefüggés van. A betegségek 80-90 %-a, melyektől az emberi szervezet szenved,beleértve azokat az okokat, amelyek miatt idő előtt halunk meg, összefügg a megbomlottlelki nyugalommal. A pszichoszomatika azon a felfedezésen alapul, hogy a psziché (alélek) betegíti meg a szomát (a testet). Így tehát minél teljesebb lelki nyugalomra teszünkszert, annál jobb egészségi állapotot és annál több energiát nyerünk.A siker 3. összetevője: az érzelmi kapcsolatok. Ez azt jelenti, hogy képesekvagyunk hosszú távon érzelmi kapcsolatot létesíteni más férfiakkal, nőkkel vagygyerekekkel. Vagyis képesek vagyunk átadni önmagunkat. Másokat szeretni, és szeretvelenni. Az érzelmi kapcsolatokra való nyitottság az emberi lét legfontosabb része. Azember alapvető sajátossága a szeretetvágy. Ha megvizsgáljuk érzelmi kapcsolatainkat,rádöbbenünk, hogy életünk majd minden problémája, problémáink 85 %-a ezekkel függössze. Az életben valaha is elért sikereink 85 %-a annak a függvénye, hogyan jövünk kiembertársainkkal. Kapcsolataink minősége és mennyisége pontosan jelzi, hogyanfunkcionálunk emberi lényként. És mint tudjuk, a kapcsolatainkban felmerülő problémákkora gyermekkorunktól kezdve életünk végéig rongálják egészségünket, megbontják lelkinyugalmunkat. Ha érzelmi kapcsolatunk stabil, akkor rendszerint egészségünk is stabil, éslelkileg is nyugodtak vagyunk. No, de hogyan mérhetők ezek a kapcsolatok? A kapcsolat megítéléséneklegegyszerűbb módja a következő: Kérdezzük meg magunktól: „Mennyit nevetünkpartnerünkkel?” Mennyit nevetünk, ha vele vagyunk? Mert észre fogják venni, hogy anevetés az, ami elsőként jelez egy jó kapcsolatot, és a nevetés az, ami elmarad, ha akapcsolat kezd tönkremenni. A nevetés, mivel az élet tökéletesen spontánmegnyilvánulása, az egyedüli jele az egészséges személyiségnek és az egészségeskapcsolatnak – mint saját tapasztalataikból is tudják.A következő, a 4. alkotóelem: az anyagi függetlenség. Az anyagi függetlenségazt jelenti, hogy elegendő pénzzel rendelkezünk ahhoz, hogy ne kelljen a hiánya miattaggódnunk. Vannak, akik azt állítják, hogy a siker pusztán pénzkérdés. És hogy az őketnem érdekli. Pedig valójában a tény az, hogy a pénz fontos. Pénzt kell adnunk aruháinkért, a könyvekért, az iskoláért, a gyógyszerekért, az utazásért, és minden jó dologpénzbe kerül.Mindannyiunknak – ha sikeresek akarunk lenni – el kell jutnunk arra a pontra,amikor biztosan képesek vagyunk elég pénzt keresni ahhoz, hogy ne kelljen aggódnunkmiatta. El kell jutnunk odáig, hogy elménket más dolgokra fordíthassuk. Magasabb rendűdolgokra: a kapcsolatainkra, az egészségünkre, a szellemünk nemesítésére, érzelmi éslelki életünk gazdagítására. Mindannyiunknak rendelkeznünk kell azzal a képességgel,hogy több pénzt keressünk. Sajnos az emberek többsége úgy gondolja, hogy nemrendelkezik vele.Ezen a tanfolyamon megtanulják, hogyan kereshetik meg azt a mennyiségű pénzt,amelyre életük során vágynak. Ha hajlandók az erőfeszítésre, és ha megfizetik az árát.A siker 5. alkotóeleme: a méltó célok és ideálok. Méltó célok és ideálok.Előfordul, hogy ha ideálokról beszélünk, értékekre gondolunk. Tudjuk, hogy az értékekvalójában az ember bensejében vannak. Értékeink határozzák meg mindazt, ami velünktörténik. A méltó értékek és ideálok adnak értelmet életünknek. Értelmet és célt. Dr.Victor Franklin (frenklin), a logoterápia atyja, egy életen át tartó kutatás után kimutatta:„Mint emberi lényeknek szükségünk van értelmes célokra, a fontosság érzésére.”Tudnunk kell, hogy amit teszünk, az fontos. Tudnunk kell, hogy amikor reggel felkelünk,miért kelünk fel. Hinnünk kell abban, amit teszünk. Szükségünk van az elkötelezettségre,a vállalásra. Kell, hogy életünket feltehessük valamire. Ezért is olyan lényegbevágóaktehát a méltó célok és ideálok, amelyek összhangban vannak belső értékeinkkel. Sajnos,úgy találtuk, hogy az emberek körülbelül 80 %-ának egyáltalán nincsenek értékeik, nincsirány, ami felé haladnak, csak bolyonganak. Folyton azt teszik, amire mások kérik őket. Ésez a legnagyobb probléma, ami boldogságuk útjában áll.A siker 6. összetevője: az önismeret, önmegértés. Önismeret, önmegértés. Mitjelent ez? Nos, ez azt jelenti, hogy ismerjük magunkat, megértjük, kik vagyunk, miérttesszük azt, amit teszünk. Mi mozgat minket? Ez azt is jelenti, hogy van önbecsülésünk.Azt is jelenti, hogy van bátorságunk szembenézni önmagunkkal, és elfogadniönmagunkat – ahogy mondani szokás – hibáinkkal együtt. Nyíltan szembenéznierényeinkkel és gyarlóságainkkal. Kell, hogy legyen annyi bátorság bennünk, hogyönmagunkba nézzünk, és megértsük, miért tesszük azt, amit teszünk. Mi amozgatórugója? Ezen a szemináriumon elegendő információt kapnak majd ahhoz, hogymegérthessék: miért olyanok, amilyenek? És hogyan változhatnak pozitív irányba, ha nemelégedettek önmagukkal?A siker 7. alkotóeleme: az önmegvalósítás képessége és eredménye. Aszemélyiség kiteljesedése az, amit Abraham Maslov (ébrehem mezló) önmegvalósításnaknevez. Az önmegvalósítás az az érzés, hogy bármivé válhatunk, amire csak képesekvagyunk. Az önmegvalósítás azt jelenti, hogy érezzük, hogy minden nappal közelebbkerülünk a velünk született lehetőségek beteljesüléséhez. Az önmegvalósítás méltó célokés ideálok, érzelmi kapcsolatok, magas fokú önismeret és önmegértés eredményeképpenjöhet csak létre. Ami jó egészséget, sok energiát és nagy lelki nyugalmat hoz létre.Elszomorító az a tragikus helyzet, hogy a mai férfiak és nők nagy része nagyon kevésdolgot ér el. Az emberi lehetőségek 1-től 10-ig terjedő skáláján az átlagember sokkal,sokkal alacsonyabban teljesít, mint ahogy képes lenne rá. Az 1-től 10-ig terjedő skálán azátlagember talán 2 vagy 3 pontot szerezne. Manapság a dolgozó emberek 84 %-aalulfoglalkoztatott. Feladatuk nem teszi próbára képességeiket és tudásukat. 80 %-ukinkább valami mást csinálna. Házaspárokkal készült felmérések során kiderült, hogy afelek 38 %-a inkább valaki mással szeretne együtt élni. És az is kiderült: társadalmunkbanaz emberek többsége azután, hogy egész életében jól keresett, a nyugdíjbantönkremegy. Szegényen mennek nyugdíjba, leégve. Csak 1 %-uk lesz tehetős, csak 5 %-uklesz anyagilag független, 15 %-uknak van megtakarított pénze, míg 80 %-uk másoktól függ.Az átlag megtakarítás – egy mai amerikai nyugdíjas házaspár egész életen át tartómegtakarítása – kevesebb mint 60 ezer $, azután, hogy aktív éveiben átlagosan fél és 1millió $ között kerestek.Hogy miért van ez?Az 1. ok az, hogy megszülettünk, és nem kaptunk használati utasítást.Végigmentünk az egész oktatási rendszeren, és soha semmit nem hallottunk a sikerről. Én személy szerint hiszem és vallom, hogy minden egyes iskolában, mindenközépiskolában és egyetemen kellene lenni egy tanfolyamnak a sikerről.Mikor megszületünk, olyanok vagyunk, mint egy számítógép. Képzeljünk el egyszámítógépet! Megvesszük, majd hazavisszük ezt a szép és bonyolult gépet.Kicsomagoljuk, összeállítjuk, de nincs hozzá kezelési utasításunk. Nekünk magunknak kellkitalálni, hogyan működik. Vagy képzeljünk el egy kombinációs zárat! Egy kombinációszárat azon a dobozon, amiben mindaz benne van, amit szeretnénk megszerezni, de nemtudjuk a kombinációt!Világra jöttünk kezelési utasítás nélkül, és életünk arról szól, hogy kitaláljuk,hogyan éljünk helyesen. Nos, a siker kulcsa elsősorban az M, ami a megértést jelöli. Megtanulni helyesen cselekedni. Ez a tanfolyam nem más, mint a siker kézikönyve. Etanfolyam eredményeként képesek lesznek arra, hogy minden eddiginél többet hozzanakki magukból. A 2. kulcs az E, erőfeszítést jelent. Mint tudjuk, sok ember van, aki élete végéigcsak tanul és tanul. De soha nem teszi meg a szükséges és megfelelő erőfeszítést.A középső jel a szorzójel. Megértés szorozva erőfeszítéssel, egyenlő eredmény. Ezen atanfolyamon növeljük a megértést. Megadjuk az eszközöket ahhoz, hogy látványosan 6. oldal, összesen: 197növekedjen erőfeszítésük hatékonysága. Így nemcsak jól végzik majd a dolgukat, hanemazt teszik, amit tenniük kell. És látványosan fog növekedni az eredményük is.Sok ember, aki elvégezte ezt a tanfolyamot, a következő évben többet keresett, mint azazt megelőző 5 évben. Sokan közülük nagyobb fejlődést értek el a rákövetkező 1-2 évben,mint egész addigi életükben. Nem szokatlan, hogy hallgatóink közül valaki megduplázzajövedelmét néhány hét vagy hónap múltával, pusztán azzal, hogy felhasználja ezeket azalapelveket.Működnek ezek az elvek? Ezek az elvek a felnőtt élet összes sikerének ésteljesítményének az alapjai. Minden sikeres férfi és nő alkalmazza ezeket – bizonyosmértékben. Minden sikeres férfi és nő tudatosan vagy öntudatlanul gyakorolja ezeket.Szemináriumunkban úgy állítottuk össze ezeket az alapelveket, mint egy rendszert. Hasonlóan bármely más tanulási folyamathoz. Hogyha elfogadják, ha használják, harendszeresen alkalmazzák, ha működtetik, és ezzel összhangban tevékenykednek, mégha csak rövid ideig is, egyszerűen csodálatos változásokat élnek majd meg. Állítom, hogyÖnök azzá válhatnak és azt tehetik, amivé és amit csak akarnak. Növelhetik ésbeteljesíthetik lehetőségeiket, többet kereshetnek, nagy lelki nyugalmat érhetnek el,egészségesebbek, energikusabbak lehetnek, anyagi biztonságra tehetnek szert, képeseklehetnek az önmegvalósításra, és megtapasztalhatják a belső békét. Ennek atanfolyamnak a segítségével. Kérem, jöjjenek velem! Induljunk hát el, és fedezzük fel mindazt, amire képesek! Nézzükmeg, mi minden lehetne magukból – a közeli jövőben!„Amiben az emberi elme hinni tud, azt meg is tudja valósítani.” Napóleon Hill A hét lelki törvény(29:38) Az önismeret kezdete annak a csodálatos ténynek a felismerése, hogy Ön egy kivételeslény. Egyedülálló. Annak az esélye, hogy valaki éppen olyan, mint Ön, 50 billió az 1-hez.Hogy testének minden egyes porcikája – anatómusok, fiziológusok, orvosok bizonyították–, még vérösszetétele is különbözik minden más valaha élt emberétől. Eltérő azujjlenyomata, az ajkának lenyomata, még fülcimpájának és lábujjának lenyomata iskülönbözik minden valaha élt emberétől.Ön mindenkitől különbözik, és az önismeret azzal kezdődik, hogy elfogadjaegyedülálló és különleges személyiségét, valamint hogy olyan különleges képességgelrendelkezik, amellyel életét csodálatossá teheti. Emellett persze az is igaz, hogyugyanolyan, mint bárki más – bizonyos alapelvek tekintetében.Az emberiség történetében a valaha élt legintelligensebb férfiak és nők keresték aválaszt arra az emberi dilemmára, hogy mit tehet az ember élete, kapcsolatai éseredményei minőségének a javításáért. Nagy filozófusok, nagy metafizikusok és nagytudósok elmélkedtek ezen. Sok esetben egész életükön át. Századunkban tudok olyanférfiakról és nőkről, akik 10, 30, sőt 50 évet is eltöltöttek a siker tanulmányozásával, hogyráleljenek azokra az általános szabályokra és elvekre, amelyek felhasználásávalsikeresebbek lehetünk.Az első dolog, amivel kezdenünk kell – az egész tanfolyam alapja – a sikerlélektana. Az alap az, hogy Ön egy lelki lény. Az egyetlen dolog, ami valóban egyedivéteszi Önt, az az értelme. Minden egyebe ugyanolyan, ahogy O’Neil, a drámaíró mondja,mint egy lóé vagy egy disznóé. Az értelme teszi Önt különlegessé. A teste pusztánporhüvelye az értelmének. Mint ahogy az elektromosság az elektromosság törvényeiszerint működik, a fizika a fizika törvényei szerint, a természet a természet törvényeiszerint, úgy az értelmének is megvannak a maga törvényei, és ezek határozzák megmindazt, ami Önnel történik. Ezek a lelki törvények éppoly kérlelhetetlenek, mint agravitáció törvénye. Folyamatosan működnek. Minden egyes sikerünk azon alapszik, hogyéletünket összhangban éljük az alapvető szellemi törvényekkel. Míg problémáink ésnehézségeink java részét az okozza, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezeket a törvényeket.Nos, a lelki törvények állandóan fennállnak, ugyanúgy, ahogyan a gravitációtörvénye is. Ez azt jelenti, hogy ha leugrik egy tízemeletes ház tetejéről a szülővárosában,Londonban, Angliában vagy akár Peruban, akkor egyszerűen szétloccsan a járdán. Akártud a gravitációról, akár hisz a gravitációban, akkor is, ha egyetért vele, akkor is, ha nemfelel meg Önnek, a gravitáció akkor is hat és működik.A lelki törvények éppen ilyenek. A tanfolyamon bemutatok Önöknek körülbelül 20szellemi törvényt. Vannak köztük kevésbé lényegesek is, de nagyon fontos, hogy mindetismerjék és megértsék. (1. IRÁNYÍTÁS, KONTROLL törvénye) Kezdjük tehát az első lelki törvénnyel! Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogyezeket évszázadok óta tanulmányozzuk már. Manapság többségükben vezetőegyetemek és kutatóintézetek foglalkoznak a témával, amelyek mind fel- és elismertékezen törvények létezését.Az első törvény: az irányítás, kontroll törvénye.Az irányítás törvénye igen egyszerű. Alaptörvény, amire időről időre visszatérünk.Mindössze annyit jelent: olyan mértékben érezzük jól magunkat, vagy érzünk pozitívanönmagunk iránt, amilyen mértékben tudjuk, hogy életünk irányítása saját kezünkben van.Illetve olyan mértékben érzünk negatívan önmagunk iránt, amilyen mértékben érezzük,hogy az irányítás nem a miénk. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy életünkmelyik szférája a legjobb. Hogy érzünk, életünk mely szféráját irányítjuk mi magunk?Rájövünk, hogy ebben a szférában vagyunk a legboldogabbak. S mivel az ember leghőbbvágya a boldogság állapota, amely a lelki nyugalomban, az egészségben és az érzelmikapcsolatokban fejeződik ki, a kontroll abszolút lényeges.Korunk pszichológiája megkülönböztet egy ún. belső kontrollt, ami egyenlő azzalaz érzéssel, hogy életünket mi irányítjuk. Szemben az ún. külső kontrollal, ami az az érzés,hogy a rajtunk kívül álló dolgok (számláink, kapcsolataink, munkánk, egészségünk)irányítanak. Mindenesetre tény, hogy a kontrollkutatásban rengeteg teszt létezik,amellyel meghatározhatjuk, hol is állunk a kontroll tekintetében. És melyek azok aterületek, amelyeket mi magunk irányítunk?Az erős önkontrollal rendelkező emberek sokkal sikeresebbek, elégedettebbek,önállóbbak és boldogabbak.Az egyik, amit ezen a tanfolyamon nyújtani szeretnénk Önnek, az a belső irányításmegerősítése, mégpedig életének minden területén.A belső irányítás a gondolatinkkal kezdődik. Érdekes, hogy a gondolataink – amireés ahogyan gondolunk – meghatározzák érzéseinket és azt is, mi megy végbe bennünk.Ha egyszer elraktároztuk őket, érzésekké válnak. Érzéseinket mindig a gondolatainkhatározzák meg: hogy boldogok vagy boldogtalanok vagyunk, esetleg félünk vagy bízunkmagunkban. Cselekvéseinket érzéseink határozzák meg.Így tehát a kontroll törvényével máris kimondtuk, hogy a siker kulcsa nem más,mint hogy érezzük: sorsunkat mi kormányozzuk, és hogy életünk irányítása egyedül a mikezünkben van – azáltal, hogy tökéletesen uraljuk gondolatainkat.Gondolataink irányítják érzéseinket, azok pedig a tetteinket. És ne feledjék, mindiga tetteink határozzák meg sikerünket vagy sikertelenségünket! Ez tehát a kontrolltörvénye. (2. VÉLETLEN törvénye) A kontroll törvényével szemben annak ellentéte áll: a véletlené. A véletlentörvénye valójában egy metafizikai elv. Olyan, mint egy közlekedési vagy jogi szabály.Abban a mértéken van jelen, amilyen következetesen élünk vele. A véletlen törvénye az, 9. oldal, összesen: 197ami szerint a lakosság körülbelül 80 %-a éli az életét. A véletlen törvénye azt mondja, hogyha rosszul tervezünk, a bukást tervezzük meg. A rossz tervezés a kudarc tervezése.Sajnos, az emberek többsége nem hiszi el, hogy e szerint él. De ha megnézzük azéletünket, láthatjuk, hogy így van. A rossz tervezés tehát kudarchoz vezet. Ezek azemberek azt mondják: „Ki gondolta volna? Ez nem lehet igaz! A hely és az idő megfelelővolt, csak… csak a szerencse… hát nem volt szerencsém.”Ezek az emberek abból következően, hogy úgy érzik, életüket rajtuk kívül álló erőkirányítják, nem rendelkeznek világos tervekkel és célokkal, mert nem ügyködnekkitartóan nap mint nap azon, hogy amit akarnak, azt el is érjék. Életük sodródni látszik,körbe-körbe járnak, mint a kormányos nélküli hajó. Annál a személynél, aki nem tudjakormányozni a hajóját, mert nincs határozott terve, nem működik a belső irányítás. Ésmivel nem az ő kezében van életének irányítása, úgy érzi magát, mintha csúszna lefelé, ésnem tudna megállni. Az ilyen emberek mind boldogtalanok. Ez az oka annak, hogy azemberek kedvetlenek. Ez az oka boldogtalanságuknak. Annak, hogy csalódottak éssikertelenek, hogy nincsenek igazi eredményeik, mert többségük a véletlen törvényeszerint él. És ha így tesznek, nem is lesznek képesek életük irányítására. Nem lesz meg alelki nyugalmuk, a békéjük stb.Tehát: itt megtanulhatják, hogyan szabaduljanak meg a véletlen törvényétől –véglegesen. (3. OK és OKOZAT, VETÉS és ARATÁS, KOMPENZÁCIÓ törvénye) A következő törvény az ok és okozat törvénye.Az ok és okozat törvénye kimondja, hogy az életben minden okozatnak megvan amaga oka. Minden, ami a világmindenségben történik, okkal történik, nem pedigvéletlenül. A kudarc nem a véletlen műve, mint ahogy a siker sem a véletlenen múlik. Aboldogság vagy annak hiánya kapcsolatainkban ok és okozat eredménye. Ha valamiből,ami kedvezően befolyásolja életét, még többet akar (még több sikert, még több pénzt ésmég több boldogságo), annak mindig megvan a maga oka. Ha valamiből, amikedvezőtlenül befolyásolja életét, kevesebbet akar (problémát, nehézséget), azt isvisszavezetheti egy okra. Az emberi élet és társadalom egész fejlődése az okokfelismerésében gyökerezik, illetve azok megváltoztatásában – aszerint, hogy előnyösekvagy hátrányosak. Az ok és okozat törvénye a világegyetem alaptörvénye. Ez az atörvény, amire ha akarjuk, állandóan visszatérhetünk, mert sok törvényünket az alapvagyvastörvények magyarázzák. A vetés és aratás törvényének is nevezik, hiszen „kimint vet, úgy arat”. A vastörvény az ok és okozat törvénye. Kezünkbe adja az irányításlehetőségét. Ha hisszük, hogy van ok-okozati összefüggés, hogy minden történésnek okavan, akkor miénk életünk irányításának lehetősége. És ha felismerjük a pozitív okokat,megerősíthetjük azokat, hogy azzá válhassunk, amivé csak akarunk.Az ok és okozat törvényének legfontosabb tanítása számunkra az, hogygondolatink az okok. Gondolataink az okok, és körülményeink az okozatok. Gondolatainkaz okok, körülményeink pusztán okozatok. Mert mindig mindennek a kezdete egygondolat a fejünkben. Egy gondolat a munkánkkal, a kapcsolatainkkal vagy a jövőnkkelkapcsolatban. Gondolataink indító okokká, körülményeink okozatokká válnak. Ha megakarjuk változtatni életünk valamely körülményét, a gondolatunkat kell megváltoztatnunk,amely a helyzetet létrehozta. Azon kell változtatnunk, ami a fejünkben van. Csodálatosképpen a világegyetemben egyetlen dolog van, ami fölött korlátlan hatalmunkvan, és ez pedig a gondolkodásunk. Ha határozottan és tudatosan irányítjukgondolatainkat, amelyek szándékainkat erősítik, akkor pozitív okokká válnak, és ígypozitív okozatként körülményeink maguktól tisztázódnak vagy elrendeződnek. (4. HIT törvénye)A következő törvényt úgy nevezzük: a hit törvénye. A hit törvénye egyszerűen aztmondja: bármi, amiben hiszünk, mégpedig érzéssel – és ez a lényeg –, tehát minélnagyobb érzelmi elkötelezettséggel: valósággá válik számunkra. Valósággá válikszámunkra, mivel cselekedeteinket belső hitünk vezérli. Az a valóság, amiben élünk ésmozgunk, mindenkor fényesen tükrözi belső hitünket és meggyőződésünket. Havalamiről úgy hisszük, hogy pozitív, vagy azt, hogy negatív, vagy Henry Ford szavaival:„Ha azt hiszed, hogy meg tudod csinálni, vagy azt, hogy nem tudod, igazad van.”Valóságunkat hitünk formálja. Amilyen mértékben hisszük valamiről, hogy igaz, olyanmértékben válik a valóságunkká. Hitünk olyan, mint egy szűrő: mindent kiszűr, ami nemáll összhangban meggyőződésünkkel. Az összhang elérése mélyen gyökerező ősi vágyaaz embereknek. Ezért van az, hogy folyton figyeljük világunkat. Megpróbáljuk megérteniés ésszerűsíteni, hogy összhangba kerüljön eddigi hitünkkel, kialakultmeggyőződésünkhöz kotomákat építünk magunknak. Ez egy pszichológiai szakkifejezés,ami azt jelenti, hogy vakfoltokat építünk. Nem vesszük észre a lehetőségeket, ha az ameggyőződésünk, hogy nincsenek lehetőségeink. Nem látjuk meg a siker lehetőségét, haeleve úgy hisszük, a siker számunkra nem lehetséges. Ha azonban megváltoztatjukmeggyőződésünket, valóságunk is meg fog változni. Hadd mondjak egy példát!Ez a történet egy fiatalemberé, aki egy középnyugati kisvárosból jött. A történetigaz, meg is jelent egy pszichológiai folyóiratban. A fiú az elemiben és a középiskolában iskitűnő tanuló volt. A középiskola befejezése után kitöltött egy egyetemi felvételi tesztet.Pár hét múlva levelet kapott az egyetemtől, amelyben ez állt: „A felvételi teszten 98pontot ért el, így tehát felvételt nyert az egyetemre.”Mivel nem sokat tudott az egyetemi felvételi tesztekről, azt hitte, hogy a 98 az azIQ pontszáma. A 98-as IQ valamivel az átlag alatt van, és körülbelül 20 ponttal kevesebb,mint amennyi az egyetem elvégzéséhez szükséges. Ebben a hitben élt, és még aközépiskolában elért kitűnő eredményeiben is kételkedni kezdett. Azt hitte, nem fogmegfelelni az egyetemen.Azért ősszel beiratkozott. Az első szemeszter végén megbukott, vagy majdnemmegbukott minden tárgyból. Oktatója magához hívatta, hogy megtudja, mi a probléma.„Kitűnően végeztél a középiskolában, a mi kurzusaink csak egy fokkal nehezebbek, mint aközépiskolai tanulmányok. Talán problémáid vannak a lányokkal? Vagy kábítószerezel?Nem megy a beilleszkedés? Mi a baj?” „Minden tőlem telhetőt megteszek, de nemhibáztathat – mondta a fiú –, az IQ-m csak 98-as.” Az oktató megdöbbenten kérdezte:„Miről beszél, fiam?” Mire a fiú: „Az egyetem levelében az állt, hogy az iskolai teszten 98pontot értem el.” „De fiam, az nem IQ-pontszám – mondta az oktató. – Az nem IQ,hanem egy %-szám, ami azt jelenti, hogy 98 %-ot vagy még magasabb eredményt értél elaz ország tanulói között, akik felvételiztek. Te vagy az egyik legkiválóbb tanulónk.”A fiú elment. Ellenőrizte az iskolai tesztet, és meggyőződött arról, hogy valóban, a98: %-szám és nem IQ. Folytatta tanulmányait, és 2 év múlva az egyetem 30 ezer diákja közül az első 10között volt. Minden tantárgyban kitűnő lett. Megváltoztatta a valóságát, mertmegváltoztatta a hitét az intelligenciájáról. Amitől megváltozott a valósága is.Ezzel kapcsolatban fontos tudnunk, hogy mindnyájunknak vannak önkorlátozómeggyőződéseink. Mindannyian úgy hisszük, valamilyen módon korlátozva vagyunk. Úgyhisszük, korlátozott az intelligenciánk, az alkotó- és keresőképességünk: nem tudokeladni, nem tudok nyilvánosan fellépni. Azt hisszük magunkról, hogy képtelenek vagyunkpontosan érkezni, hogy nem tudunk jó képet vágni a dolgokhoz. Pedig egzakt felmérésekés kutatások bizonyították, hogy a tehetségből nagyon is egyformán részesedünk. Alegtöbb korlát, amit mi korlátnak hittünk, a valóságban nem létezik. Ezek pusztán atudatunkban léteznek. A nagy teljesítmények egyik kiindulópontja az, hogymegkérdőjelezzük önkorlátozó meggyőződéseinket, és kihajítjuk őket. És úgy teszünk,mintha nem is léteznének. Ha úgy teszünk, mintha nem is léteznének, észrevesszük, hogyegyszerűen eltűnnek.(5. ELVÁRÁS törvénye)Nos, a következő törvény az elvárás törvénye. Az elvárás törvényéről rengetegetbeszéltek már az emberiség történetében csakúgy, mint a hit törvényéről. A harwardiWilliem James (viliem dzsémsz) szerint: „A hit törvénye hozza létre a tényleges valóságot,mert olyanok vagyunk, amilyennek hisszük magunkat.” Az elvárás törvénye azt mondja,hogy amit várunk, azt meg is szerezzük. Nem azt szerezzük meg, amit akarunk, hanemazt, amit várunk. Elvárásaink, különösen az eredményekkel kapcsolatban, elképzeléseinka dolgok alakulásáról önmegvalósításunk próféciáivá válnak. Dr. Robert Rosental(rózentál) a Harward Egyetemen körülbelül 100 kísérletet végzett az elvárási elmélettelkapcsolatban, az ún. elvárási elmélettel kapcsolatban. És úgy találta, hogy elvárásainkhatással vannak más emberekre, eseményekre és körülményekre. Még akkor is, ha ezek azelvárások hibás információn alapulnak. Bármit is vár el, ha bizakodik, más szavakkal: habizakodással várja, hogy jó dolog történjen Önnel, jó dolog fog történni Önnel. Havárakozásával kellemetlen eseményre számít, akkor kellemetlen eseményben lesz része.A legsikeresebb emberek hozzáállása a következő: hisznek abban, hogy mindig csak jódolgok érhetik őket. Ezt a beállítódást nevezzük sikerorientáltnak. Ez a győztesmagatartása.A győztes mindig keresi a jó dolgokat. A győztes bízik a győzelmében, ésrendszerint el is éri azt. De mindaz, amit bizakodással várunk, valóra válik. Akkor is, ha azinformáció, amelyre az elvárást alapoztuk, teljesen hamis. Hadd mutassak be egy példátaz elvárásról!Néhány évvel ezelőtt dr. Rosental számtalan, különböző kísérletet végzett. Arra azeredményre jutott, hogy a tanárok kívánalma a tanulókkal szemben jelentős hatással vanazok képességeire és az átlagos tudásszintre. Összeállított egy kísérletsorozatot,amelynek legfőbb kísérlete a következő volt:Elment San Francisco térségébe, és az egyik iskolában az év elején behívatott 3tanárt. Az igazgató azt mondta nekik, hogy kiváló munkájuk eredményeképpen őketválasztották ki mint az iskola 3 legjobb tanárát. Mind a hármuknak 30 tanulót adtak, akikaz IQ-tesztek alapján az iskola legjobb tanulói voltak az előző tanév végén. Ezeket atanulókat egy teljes éven át taníthatták a tanárok. A szakértők úgy ítélték meg, hogy ezeknek a tanulóknak az iskolai teljesítménye 20-30 %-kal fog növekedni az alatt aziskolaév alatt. Közölték a tanárokkal, hogy az egyik alapfeltétel szerint mindezt nemárulhatják el sem a tanulóknak, sem azok szüleinek.Ugyanúgy végezzék az oktatást, mint eddig! Az osztályokat rendszeresenmegfigyelték, hogy biztosak legyenek benne: a tanítás ugyanúgy folyik, mint azelőtt. Atanárok csak annyit tudtak, hogy mindegyikük 30 kiváló képességű tanulót kapott arra azévre. A tanárok boldogok voltak és rendkívül izgatottak is. Keményen dolgoztak,túlóráztak is a gyerekekkel. Úgy belefeledkeztek a tanításba, ahogyan addig még soha.És az év végére valóság lett, hogy az a 3 osztály a teljesítményt tekintve nemcsakaz iskolában, hanem az egész körzetben az első lett.Az év végén behívták a 3 tanárt, és azt mondták nekik: „Nos, remek évük volt.”Mire ők: „Tényleg azt volt. A gyerekek kiválóak voltak, és hogy igyekeztek!”Aztán megtudták az igazságot, hogy ez egy kísérlet volt. És az igazság az, hogy aziskolaév elején a gyerekeket, a 90 nevet, sorsolással választották ki az egész körzetből.Így kerültek oda. Nem is ismerték az IQ-jukat. Mire a tanárok: „Hát ez hihetetlen! Hát hogy lehet, hogy ilyen jól teljesítettek?”Aztán egymásra néztek: „Hát persze, hiszen mi vagyunk a 3 legjobb tanár az iskolában!”Pedig meg kell mondanom, a kísérlethez az is hozzátartozott, hogy a tanároknevét is beletették egy kalapba, és véletlenül ezt a hármat húzták ki.Ezt nevezik kétszeresen vak kísérletnek. Állandónak vettek mindent, kivéve azelvárást. A tanárokkal szembeni elvárás határozott volt: „Úgy gondoljuk, hogy magukkiváló tanárok.” A tanárok elvárása viszont a gyerekekkel szemben rejtett volt. Soha nembeszéltek róla. Úgy tekintették a gyerekeket, mintha valóban kiváló képességekkelrendelkeztek volna. És ettől a gyerekek kinyíltak, kivirultak. Az egyik osztályban egygyerek IQ-pontszáma az év végére 25 ponttal lett magasabb. Az utólagos felméréseksorán kiderült, hogy az egyik tanulónak 27 ponttal lett magasabb az IQ-ja, ami aztbizonyítja, hogy a nagy követelményeket támasztó tanárok diákjaik szellemiteljesítményeit jelentősen növelhetik.Barbara Kollins szerint, aki Chicago legjelentősebb tanára: „Ha a tanulókatintelligensnek tartják, és úgy dolgoznak velük, mintha tényleg kiválóak lennének,valósággal ámulatba ejtenek szellemi teljesítményeikkel.”Nos, mindebből látható, milyen fontos szerepük van az elvárásoknak. Az elvárások 1. csoportjában szerepelnek azok, melyek a legnagyobb hatássalvannak ránk: szüleink elvárásai. Felismertük, hogy felnőttként is hajlamosak vagyunkegész életünkön keresztül szüleink elvárásainak megfelelni. Vagy éppen azokat legyőzni.Ha szüleink erősek, támogatóak, szeretetteljesek, kedvesek, bátorítóak voltak, és hittekbennünk, öntudatlanul mindig arra törekszünk majd, hogy életünket az ő elvárásaikkalösszhangban éljük. Ha szüleink kritikusak, elégedetlenek és elítélőek voltakeredményeinket és képességeinket illetően, azt fogjuk tapasztalni, hogy egészéletünkben inkább visszafogjuk magunkat. Nem árt tudni: milyenek voltak szüleinkelvárásai: pozitívak vagy negatívak? Bátorítottak vagy éppen ellenkezőleg? És főleghogyan hatnak ránk jelenleg? Az elvárások 2. csoportja: a főnökünk elvárásai. Kutatásaink során azttapasztaltuk, különösen a vezetési-szervezési felmérésekben, hogy a nagykövetelményeket támasztó főnökök nagy teljesítményekre serkentik beosztottjaikat. Haellenben főnökünk szkeptikus a képességeinket illetően, ha folyton csak kritizál, mertnegatív beállítottságú, eleve rosszra számít, akkor nincs túl sok esélyünk a nagyteljesítményekre. Ha visszatekintünk eddigi pályafutásunkra, azt látjuk, hogy életünknekazt a szakaszát élveztük legjobban, amelyben képességeink iránt pozitív elvárásokattámasztó főnökkel dolgoztunk együtt. Ugye, hogy így van?Az elvárások 3. csoportja: a saját elvárásaink másokkal szemben. Különösen agyerekeinkkel, a házastársunkkal, az élettársunkkal és a beosztottainkkal szemben, akikfelnéznek ránk. Hiszen jelentős mértékben hat ránk mindazoknak a véleménye, akikettisztelünk. És nemcsak a véleményük, hanem a viselkedésük is. Ha pozitív elvárásainkvannak a körülöttünk lévő emberekkel, különösen a gyerekeinkkel szemben, akkor ezarra készteti őket, hogy megfeleljenek elvárásainknak. Ebből következően azalapszabály az, hogy másoktól mindig jót várj szavakban és tettekben is, és biztasd: „Énhiszek benned!” Az elvárások 4. csoportja: az önmagunkkal szembeni elvárások. Mindentszámba véve ezek a leglényegesebbek. Ha nagyon pozitív elvárásaink vannak magunkkalszemben, ámulattal tapasztaljuk, milyen hatással lesz életünkre. Mindig várjuk alegjobbat! Mindig várjuk a legjobbat!Van egy kis gyakorlat, amit az egyik hallgatónktól tanultam az egyikszemináriumon. Felfedezte, hogy ha minden napját egy egyszerű gyakorlattal kezdi, aztmondogatván magának: „Hiszem, hogy ma valami csodás dolog történik velem! Hiszem,hogy ma valami csodás dolog történik velem! Hiszem, hogy ma valami csodálatos dologfog történni velem!” – ez a kis gyakorlat egész magatartását megváltoztatja. Az egésznapja örömteli várakozással telik el, mert biztos magában. Bármi történik vele a napfolyamán, azt mondja: „Talán ez az a csodálatos dolog, ami történik velem.” És ha eztgyakoroljuk, és lefekvés előtt elmondogatjuk magunkban: „Holnap valami csodás dologfog történni velem.” És reggel, amikor felkelünk, megint: „Ma valami csodálatos dologfog történni velem.” És ha egész nap mondogatjuk: „Csodás dolog fog történni velem!”,meglátjuk, amint lefekszünk másnap este – de ma ki kell próbálnunk! Higgyék el, nagyonhatékony! Kicsit mesterkéltnek hangzik, de igen hatásos gyakorlat. Ha kipróbáljuk,meglátjuk, hogy mikor lefekszünk, fel sem tudjuk idézni azt a sok csodás dolgot, amiaznap történt velünk.Meg leszünk lepve, hogy, hogy milyen könnyen találunk parkolóhelyet, hogybarátaink felhívnak, hogy pénzt hoz a postás, hogy életünk átváltozik valóban pozitív,boldog tapasztalatok sorozatává. Tehát mindig várjuk a legjobbat! „Hiszem, hogy mavalami csodás dolog történik velem!” És a természet kérlelhetetlen törvénye folytán megis történik. Biztosíthatom Önöket, hogy ez hallgatóink ezreivel történt meg, akik szószerint ámulatba estek a banális kis feladat hatásától. (6. VONZÁS törvénye)A következő törvény a vonzás törvénye. A vonzás törvénye azt mondja, hogyminden ember egy élő mágnes. Egy élő mágnes. Amely ellenállhatatlanul magához vonzza azokat az embereket és körülményeket, amelyek összhangban vannak uralkodógondolataival.Tudjuk, hogy a világegyetemben minden energia a vibrálás állapotából származik.Minden vibrál. Még ez a tábla is vibrál. A bőrünk is vibrál. Minden anyag vibrál,molekuláris szerkezete folytán. Azt is tudjuk, hogy létezik egy kisugárzási törvény, azazminden vibrálás kifelé hat. Ez az energiaveszteség folyamata. Rájöttünk, hogy minden,amire gondolunk – mert gondolataink is forrásai az energiának – vibrál és kisugárzikbelőlünk, méghozzá a fény sebességével. Tehát nagy távolságból is befolyásolhatunkembereket és körülményeket.Sokunkkal megesett, hogy gondoltunk valakire. A telefon megszólalt, és ő volt az.Vagy hogy mi hívtunk fel valakit, aki azzal kezdte: „Éppen rólad beszéltünk.” Vagy hirtelenbeugrik egy gondolat, amikor éppen összhangban van házastársával, és eszébe jut: „Deszívesen elmennék ebbe és ebbe az étterembe ma este.” Fölhívja őt, és ő azzal kezdi:„Nem megyünk el ma este ebbe és ebbe az étterembe?” Ezek mind jól példázzák avonzás törvényét. A vonzás törvényét sokan az emberi lét egyik legfontosabb törvényének tartják, ésokkal. Mindig magunkhoz vonzunk pozitív vagy negatív embereket és körülményeket,melyek összhangban vannak uralkodó gondolatainkkal. Bármi legyen is uralkodógondolatunk, mindig életünk körébe vonzzuk az annak megfelelő helyzeteket ésszemélyeket. Akár egy mágnes. Ezért olyan rendkívül fontos, hogy arra gondoljunk, amitakarunk. Arra gondoljunk, amire vágyunk, nem pedig arra, amit nem akarunk. És nefeledjék: ahogy egyre gyakorlottabbak és pontosabbak leszünk ennek a módszernek azalkalmazásában, a vonzás törvénye is egyre gyorsabban és pontosabban fog működni.Tehát legyünk óvatosak, hogy jól hasznosítsuk!(7. MEGFELELÉS törvénye)Az utolsó törvény, amiről ebben a szekcióban szó lesz: a megfelelés törvénye. Amegfelelés törvénye azt állítja – és ez Jézustól való –: amilyen belül, olyan kívül. Hogy ezmit jelent? Nagyon egyszerű. Azt jelenti, hogy külső világunk egy tükör. Valószínűleg ez alegjobb szó rá. Külső világunk egy tükör, amely visszatükrözi mindazt, ami belül, belsővilágunkban van. Külső világunk belső világunk eredménye. Azaz a belső történések külsőtörténésekben tükröződnek. Ha változtatni akarunk külső világunkon, előbb belsővilágunkat kell megváltoztatatnunk. Nézzünk egy példát!Vegyük pl. az egészséget! Közérzetünket, egészségi állapotunkat közvetlenülbefolyásolhatják a fejünkben uralkodó gondolatok. Érzelmi kapcsolataink alakulása alegtökéletesebb példa, mert ha belül jól érezzük magunkat, kapcsolatainkzökkenőmentesek. Ha negatív érzések kerítenek hatalmukba, kapcsolataink döcögnek.Kapcsolataink minősége mindig megbízhatóan tükrözi személyiségünk minőségét.Személyiségünk egészségi állapotát könnyen megítélhetjük a kapcsolatainkból.A jólét igen fontos dolog. Az anyagi jólét és biztonság, kényelmünk szintjeközvetlen kapcsolatban áll azzal, amit fejünkbe vettünk mint gondolatot és előkészületeta gazdagság és jólét elérésére. Ha sikeresebbek akarunk lenni a külvilágban,sikeresebbnek kell lennünk belső világunkban is. Minél többet teszünk belső énünképüléséért – és tudjuk, hogy az életünk egyetlen irányítható része –, minél többet teszünkbelső énünk épüléséért, annál gyorsabban változik külső világunk. 15. oldal, összesen: 197A legnagyobb hiba, és sok ember boldogtalanságának oka az, hogy a külső világotpróbáljuk meg megváltoztatni, amit nem tudnak irányítani, miközben belső világuk zűrös.Ez körülbelül olyan, mintha azzal akarnánk gyorsabbá varázsolni egy autót, hogytisztogatjuk, a külsejét csinosítjuk, és kereket cserélünk. Mindig a belső problémákkal kellkezdeni. Ha másképp gondolkodunk, ha belülről indul ki a változás, csak akkor változikmeg az életünk.Sok évvel ezelőtt Karen Knaitingel, a híres filozófus felébredt egy éjjel egyidézetre, amely megváltoztatta nemcsak az ő, de milliók életét is. Nagyon rímel az összestörvényre, amelyekről itt szó van. Az idézet így hangzik: „Azzá leszel, amire gondolsz.”Azzá leszünk, amire gondolunk, mivel a gondolkodásunk az egyetlen, amit irányítanitudunk. Ha megváltoztatjuk gondolataink irányát, elkezdtük megváltoztatni avalóságunkat is. Ha megváltoztatjuk elvárásainkat, hitünket, uralkodó gondolatainkat, hamegváltoztatjuk belső reakciónkat, elkezdjük vonzani az embereket, helyzeteket,eseményeket és lehetőségeket. Megváltoznak gondolataink. Az embereksikertelenségeinek az az oka, hogy folyton a kudarcra gondolnak.Van itt még egy igen fontos elem: hogy minden okozat értelmi. Szellemiuniverzumban élünk. Minden okozat lelki eredetű. Ha meg akarjuk változtatni a világot,meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat is. Ez vezet el minket a legfontosabb ponthoz, ami a következő (de inkább oda íromföl): Változtasd meg gondolataidat (a gondolataidat), és megváltoztatod azéletedet (megváltoztatod az életedet)!A tanfolyam kezdete óta óriási mennyiségű információt halmoztunk fel. Nagyszámú tapasztalatot gyűjtöttünk össze, melyek között voltak pozitívak és negatívak is. Mimindegyiket elraktároztuk. Mindegyikük hatással van arra, ami velünk történik a jelenben.Jézus szép sorát idézném az Új testamentumból, mert mindig az eszemben van:„Gyümölcsükről ismerni meg őket.” Ami egyszerűen azt jelenti, hogy meg tudjukmondani, mi megy végbe egy emberben: milyen a jelleme, milyen gondolatok járnak afejében, milyen a személyisége – ha szemügyre vesszük külső életének gyümölcseit:egészségét, érzelmi kapcsolatait, sikereit, eredményeit.Ha megváltoztatjuk gondolatainkat, megváltoztatjuk életünket. Ezen atanfolyamon szisztematikusan mutatjuk be, hogyan változtathatjuk meggondolkodásunkat, hogy belső énünk tökéletes összhangba kerüljön egy sikerekbengazdag, boldog, dinamikus, bátor, eleven, eredményes élettel, amire mindannyianvágyakozunk.„Amiben az emberi elme hinni tud, azt meg is tudja valósítani.” (Napóleon Hill) 3. szekcióKépességeink Kibontakoztatása(29:49) Brian Tracy 03 - Képességeink kibontakoztatásaAmikor a szellemi képességekről esik szó, eszükbe jutott már, mi az oka annak, hogyhatalmas különbségek vannak teljesítmények és eredmények terén az egyes emberekközött? Az, aki évi 250 ezer $-t keres, nem lehet 10-szer okosabb vagy ügyesebb annál, akicsak évi 25 ezer $-t keres. Mi okozza ezt a hatalmas jövedelemkülönbséget? Vagy vegyükazt az embert, aki 2 és fél millió $-t keres évente! Az az ember talán 100-szor ügyesebb,jobb vagy okosabb annál, aki 25 ezret keres? Lehetetlen!Egy nemrégiben végzett IQ-felmérés során kiválasztottak a lakosságból ezer férfités nőt, és megnézték az IQ-jukat. Kiderült, hogy a legmagasabb IQ-pontszámot elértember a kiválasztott ezer közül mindössze 2 és félszer bizonyult okosabbnak alegutolsónál, aki az IQ-listán szerepelt. Csak 2 és félszeres volt a különbség, amivalószínűleg igaz az egész lakosságra. Akkor mi magyarázza a nagy különbségeket? Aszellemi képességek tárgyalásánál egy nagyon egyszerű szabályból indulunk ki. Néhányéve fedeztem fel. Ami valószínűleg megmagyarázza a dolgot. A szabály alapját az ún. VT-kképezik. Ezek a velünk született tulajdonságok. Képességek, intelligencia,készségek, a temperamentum. Mindazok a dolgok, amelyeket magunkkal hoztunk,amelyeken nem változtathatunk. Plusz a szerzett tulajdonságok. A szerzetttulajdonságok nagyon fontosak. Ezek a műveltség, tapasztalat, pártosság, gyakorlat,tudás, bölcsesség és így tovább. Szorozva B-vel, azaz a beállítottsággal, amely egyenlőaz egyéni szellemi képességekkel vagy egyéni szellemi teljesítménnyel vagyeredményekkel, ha tetszik.A 3 csoport közül a velünk született tulajdonságok születésünktől meghatározottak. Aszerzett tulajdonságokat megváltoztathatjuk. Ez általában hosszú, olykor rövid időt veszigénybe. Egyetlen hasznos információ képes jelentősen megnövelni hatékonyságunkat. Abeállítottság azonban pillanatok alatt változtatható. Akár pozitív, akár negatív irányban.Minden alkalommal, amikor javítunk beállítottságunkon, megsokszorozzukképességeinket. A beállítottságot tehát helyesen nevezik az emberi nyelv legfontosabbszavának.Minden, amit az életben teszünk – egy Harward-tanulmány szerint, melybenbeosztottakat vizsgáltak – annak 85 %-a beállítottság. Sikereinket 85 %-banbeállítottságunk határozza meg. Ami azt jelenti, hogy sikerünk attól függ, mennyire pozitíva szellemi beállítottságunk. A pozitív szellemi beállítottságú emberek gyorsabbanfejlődnek. Könnyebben kerülnek nagyvállalatok élére. Többet keresnek, jobban élvezik azéletet. A pozitív szellemi beállítottság nem azt jelenti, hogy virágokat szórva táncraperdülnek az utcán, hanem azt, hogy többnyire konstruktív hozzáállással, pozitívmegközelítéssel kezeljük munkánkat, életünket, problémáinkat, kapcsolatainkat stb.Az amerikai üzleti élet folyóiratai szerint vagy a sikermagazin szerint eredményeinkben 85%-ban vagy annál nagyobb mértékben beállítottságunk a döntő.A kérdés az: Honnan ered a beállítottság? A beállítottság az elvárásokbólszármazik. Nagyon egyszerű, és erről már volt is szó. A beállítottság javításának igen hatásos és gyors módja, ha ezt mondogatjuk: „Hiszem, hogy valami csodás dolog történikma velem.”Az eredménnyel kapcsolatos elvárásaink határozzák meg beállítottságunkat.Hogyha azt várjuk, hogy a dolgok jól menjenek, pozitív lesz a beállítottságunk. De harosszra számítunk, beállítottságunk negatív lesz. És az a csodálatos, hogy elvárásainkatelő tudjuk állítani. Hiszen bármit kívánhatunk, amit csak akarunk. Remélhetünk jó és rosszdolgokat is. Ha tudjuk, mit várunk, nem ér csalódás bennünket.Honnan erednek elvárásaink? Elvárásaink hitünkből származnak, illetveérzéseinkből. A hit és érzelem a személyiség központi motivációs tényezői. Ez vezet el aszellemi képességek megértéséhez. Ez azt jelenti, hogy alapjában véve beállítottságunkkülső megjelenése annak, ami belül történik, a 7 szellemi törvénnyel összhangban.Nos, ami a hitet illeti, mindannyiunknak van egy nagy csokor hite. Lelkünklegmélyén, amit a pszichológia úgy nevez, hogy énkép. Az énkép, illetve annakfelfedezése sokak szerint a 20. század legnagyobb áttörése volt az ember szellemiteljesítményének megértésében. Amivel jómagam is egyetértek. Az énkép olyan, mint egyparancsnoki központ, ha éppen katonai hasonlattal akarunk élni. Vagy műszakihasonlattal élve: olyan, mint az alapszámítógép központi programja. Ez a hit ésbeállítottság az értékek, érzelmek és gondolatok csokra, amelyet mélyen tárolunk, ésamely életünk folyamán szerzett összes tapasztalataink eredménye.És néhány kutató szerint az énkép már a születés előtt kezd kialakulni. De ha máregyszer kialakult az énképünk, beállítja, megjósolja és meghatározza hatékonyságunk ésteljesítményünk szintjét életünk minden területén. Az énkép lesz a parancsoló központ,vagy a számítógép központi programja.Később ez az énkép határozza majd meg mindazt, amit mondunk és teszünk.Tetteinket, érzéseinket és reakcióinkat. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy minden javulás azéletünkben, valóságunk összes pozitív változása az énkép változásával kezdődik. Haddmagyarázzam meg, hogy mit is jelent ez! Itt egy nagyon egyszerű grafikon. Azt állítjuk,hogy az átlagember szellemi képességeinek csak 10 %-át hasznosítja, vagy mégkevesebbet. A kutatók szerint sokkal kevesebbet. A Stramford Egyetemen a kaliforniaiSanta Claraban mindössze 2 %-ra becsülik az értéket. Vegyük úgy nagyvonalúan, hogy azátlagember 10 %-ot hasznosít. Ez azt jelenti, hogy az esetek többségében az átlagember –Önök és én – képességei 90 %-áról nem is tud. Egyik legnagyobb filozófusunk, OliverMandeymons (mendéjmonsz) azt mondta: „Az átlagember tragédiája az, hogy úgy halmeg, hogy nem is tud tehetségéről. Úgy éli le az életét, hogy képességeit aligkamatoztatja.” Tehát ez az emberi képesség. Közvetlen kapcsolatot fedeztünk fel aszellemi képességek és az énkép között. Mivel énképünk vagy – ha úgy tetszik –önbecsülésünk rendszerint a szükségesnél alacsonyabb, teljesítményünk éshatékonyságunk szintje is túl alacsony. Tudjuk, hogy az énkép nagy részben szubjektív. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy azénkép, amit magunkról igaznak hiszünk, valójában nem a realitáson alapszik, haneminformációkon, amiket felvettünk és igaznak tartottunk, ugyanis bármi, amit elhiszünkmagunkról, az igazzá válik, mert azzal összhangban cselekszünk. Vannak, akik elolvassák ahoroszkópjukat, és hiszik, hogy aszerint alakul majd a jövőjük. Vannak emberek, akikelfogadják, hogy olyanok kritizálják döntésüket, akiket nem is becsülnek. És elhiszik, hogy 18. oldal, összesen: 197ezek a kritikák hűen tükrözik saját képességeiket. Akármit hiszünk vagy fogadunk eligaznak, igazzá válik számunkra.Ma már azt is tudjuk, hogy felnőttkorunkban többféle énképpel rendelkezünk. Vanénképünk arról, hogyan öltözünk, milyen az alakunk, hogyan étkezünk, milyen afellépésünk, milyen szülők vagyunk, milyen gyerekei vagyunk a szüleinknek, milyenházastársak vagyunk, milyen szeretők, milyen autóvezetők. Apropó autóvezetés. Aférfiaknak igen pozitív énképük van az autóvezetést illetően. A nők ezt nem értik, deminden férfi úgy születik, hogy egyszerűen zseniális a vezetésben. Minden férfi kiválóautóvezető. Ha nem hiszik, hölgyeim, próbálják meg felidézni a legutóbbi esetet, amikormegkíséreltek beleszólni férjük vezetésébe! Ugye, emlékeznek, mennyire bántotta őt?Hogyan reagálunk akkor, ha valaki kétségbe vonja énképünket, azt sugallva, hogy nemazok vagyunk, akinek hisszük magunkat? Támadóvá válunk, ingerültté, megsértődünk, ésnehezen lehet szót érteni velünk. Van énképünk arról, milyen aktívak vagyunk, milyenintelligensek, milyen gyorsan olvasunk, milyenek vagyunk a sportban. És ha többfélesportot űzünk, mindegyik sportban van egy külön énképünk. Van énképünk arról, hogyanfőzünk, milyen jól neveljük gyerekeinket, hogyan tartunk rendet, milyen autót vezetünkstb. Még arról is van énképünk – ami a legrosszabb –, hogy mennyit keresünk. Érdekes,hogy soha nem keresünk többet, mint a jövedelemmel kapcsolatos énképünk plusz–mínusz 10 %-a.Énképünk határozza meg jövedelmünk szintjét. Ezt az énképszintet kényelmizónának nevezzük. Még akkor is, ha több pénzt akarunk, rájövünk, hogy minden cselekvéstermészetes tendenciája az, hogy bekerüljünk egy kényelmi zónába, és aztán ott ismaradjunk. Ha a jövedelemmel kapcsolatos énkép szintjénél 10 %-kal többet keresünk,ellenállhatatlan kényszert érzünk, hogy megszabaduljunk a pénztől. Elköltjük,túlköltekezünk, szinte herdáljuk a pénzt. Még el is veszítjük, ha van elég. Akik lottónnyernek, sok esetben 2-3 évvel később teljesen le vannak égve, mert elköltik a pénzt.Mivel nincs énképük a pénzzel kapcsolatban. Ha énképünk szintje alá esünk 10 vagy több%-kal, elkezdünk kapkodni. Keményebben dolgozunk, intenzívebben, kreatívabbangondolkodunk. Jövedelmünk növelése érdekében új bevételi források vagy pluszmunkaután nézünk.Egyetlen módon fejleszthetjük életünk bármely szféráját, beleértve ajövedelmünket is, ha felemeljük az énképszintünket azáltal, hogy úgy gondolunkmagunkra, mint aki több pénzt keres, nagyon sok pénzt keres. Ha le akarunk fogyni,folyton úgy kell gondolnunk magunkra, mintha soványak lennénk. Kezdjünk úgy gondolnimagunkra, mintha soványabbak lennénk! Ha népszerűbbek akarunk lenni,szeretetteljesebb, egészségesebb emberré akarunk válni, gondoljunk magunkra újra ésújra úgy, mintha ilyenek lennénk! Amíg mindez beépül új énképünkbe. De erre későbbmég visszatérünk. Lényeges része a sikerre való beállítódás programjának.Végül pedig az összénképet az határozza meg, milyen az átlaga a fontosnak tartottterületek énképeinek.Nos, énképünket 3 kritikus rész alkotja. Az énkép 1. része: az énideál. Az énideál az a személy, akivé a leginkább válniakarunk. Ez megfelel a győztesről alkotott elképzelésünknek. Ez egy kép, egy reményvagy egy ideál tökéletes önmagunkról, amivé válhatnánk. Az egyik dolog, amit a sikeres emberekről tudunk, az, hogy a sikeres embereknek igen világos énideáljuk van. Világoselképzelésük arról, hogy mivé akarnak válni. A sikertelen embereknek bizonytalan azénideáljuk.A 2.: önmagunkról alkotott reális képünk. Önmagunkról alkotott képünk aztábrázolja, milyennek látjuk magunkat, és hogyan gondolunk magunkra. Ez a kép egy belsőtükör. Ahogyan magunkat látjuk ma. Mindennapi megnyilvánulásainkban nap nap után.A 3. rész: az önbecsülés. Azt mutatja, hogyan érzünk önmagunk iránt. Önmagunkiránti érzésünk a hajtóerő, a motor. Hatalmas hajtóereje a tudatalattinknak. Azénképünkön belüli hajtóerő, és valójában ettől függ, mi minden történik velünk. Azönbecsülés legjobb meghatározása: mennyire szeretjük önmagunkat. Mennyire szeretjükmagunkat mint szülőt, mennyire szeretjük magunkat mint alkalmazottat, mint főnököt,mint pénzkeresőt, mint nyilvános szereplőt, mint sportolót stb. Mennyire szeretjükmagunkat, milyen az önbecsülési szintünk, milyen az emocionális beállítottságunk életünkegy bizonyos szféráját illetően – ez határozza meg teljesítményünket abban a szférában.Csodálatos, hogy mivel azzá válunk, amit gondolunk, énképünk alakítható,önbecsülésünk növelhető azáltal, hogy állandóan mondogatjuk: „Szeretem magam! Énszeretem magam! Én szeretem magam! Szeretem magam! Szeretem magam! Szeretemmagam!” Minél többször mondjuk: „Szeretem magam! Szeretem magam!”, minéltöbbször ismételgetjük el, önbecsülésünk annál magasabb lesz. És minél magasabb azönbecsülésünk, annál pozitívabb lesz összénképünk. És minél pozitívabb azösszénképünk, annál jobbak az eredményeink, minden téren.Minden alkalommal, amikor azt mondjuk: „Szeretem magam! Szeretem magam!Szeretem magam! Szeretem magam!”, mintha pszichikailag felpumpálnánk magunkat.Minden olyasmi, ami önbecsülésünket növeli, növeli teljesítményünket is. Mindenolyasmi, ami önbecsülésünket csökkenti, lerontja teljesítményünket: többet hibázunk,rosszkedvűek leszünk stb. Önmagunk szeretetének kritikus pontja, vagyönbecsülésünknek, ha úgy tetszik, az, hogy először is: senki mást nem szerethetünkjobban, mint ahogy önmagunkat szeretjük. Tehát önbecsülésünk szintje maghatározzamásokkal való kapcsolataink minőségét. Másodszor: senki mástól nem várhatjuk el, hogyúgy szeressen vagy becsüljön minket, mint mi önmagunkat. Mások felénk irányulóérzéseit is saját önbecsülésünk határozza meg. Ma már minden egyes pszichológiai iskolaegyetért abban: az, hogy milyen őszintén szeretjük és fogadjuk el magunkat mint értéketés hasznos emberi lényt, az hatással van mindenre, ami velünk történik. Mennyireszeretjük magunkat? Önbecsülésünk növelése érdekében mondogassuk: „Szeretem magam! Szeretemmagam! Szeretem magam! Szeretem magam! Szeretem magam! Szeretem magam!Szeretem magam! Szeretem magam!”A következő kérdésünk az: Honnan származik, miből ered az önbecsülés?Rájöttünk arra, hogy az énkép, ha semmi más, de az énkép alakítható, mivel egyikünksem születik kész énképpel. Mikor megszületünk, nem is tudunk önmagunkról. Nincs semönképünk, sem önbecsülésünk. Mikor megszületünk, képességeink nyitottak. Tisztalappal jövünk a világra. Az átlagember nyitott képességekkel jön a világra, és nincsénképe. Mindazt, amivé mára lettünk, minden érzésünket, minden értelmünket meg kelltanulnunk eddigi életünk során. Tudjuk azt is, hogy az újszülött gyermeknek óriási igénye van a szeretetre és azérintésre. És mint azt a hatalmas kutatási anyagok bizonyítják: a szeretetet és az érintéstegész életünk során igényeljük. Különösen első éveinkben, mivel gyermekként tanuljukmeg, kik vagyunk, milyen értékesek vagyunk, fontosak vagyunk-e, okosak,szeretetreméltóak, kedvesek, viccesek. Mindezt úgy tanuljuk meg, ahogy szüleink bánnakvelünk. Ha szüleink, testvéreink, nagyszüleink, nagynénéink, de különösen a szüleinkvalóban fontos gyereknek tartanak, akkor fontosságunk tudatában növünk fel. Ha nemígy van, akkor valami más történik. Tudjuk, hogy az énkép kialakulása szempontjából életünk első pár éve alegfontosabb. A gyermek nulláról indul. Amikor megszületik, fogalma sincs róla, ki ő vagymi ő. Nem tudja, milyen értékes élete 1., 2., 3., 4. és 5. évében. Néhány pszichológusszerint ez 5 év. De ma már 3 évre teszik. A gyermek első 3 évében megtanulja, ki is ő. Aztmondják: ha elegendő minőségű és mennyiségű szeretetet kap, az első 3-5 évbenmegalapozzuk egy életre. Szilárd alapokat adunk önbecsülése, önbizalma és önértékeléseszámára.Valójában közvetlen kapcsolat van a szeretet minősége és mennyisége, valamintaz egészséges személyiségfejlődés között. Minél több feltétel nélküli szeretetet kap agyermek azokban a fogékony években, annál erősebbek lesznek személyiségének alapjai.Megfordítva az egyenletet: gyakorlatilag az összes pszichózis, neurózis, mindenszemélyiségzavar, viselkedési nehézség mélyen gyökerezik, mégpedig az énképproblémáinál.Felnőttként visszatekinthetünk (itt van felnőtt személyiségünk), tehát felnőttemberként kijavíthatjuk a hibákat. Az alapozás hibáit, ha úgy tetszik. Azáltal, hogyismételgetjük: „Szeretem magam! Szeretem magam! Szeretem magam!” Mintegy szilárdanyagot pumpálva be mélyre nyúló személyiségünk alapjaiba.A gyereknek úgy kell a szeretet, mint rózsának az eső. A szeretettől megfosztottgyermek bele is halhat a szeretetéhségbe. Ez egy betegség, melyet morázmusznakneveznek. Mit tudunk még a gyerekekről? Tudjuk, hogy 2 figyelemre méltó tulajdonsággaljönnek a világra. Az egyik, hogy nincsenek félelmeik. A gyerek félelem nélkül születik.Nem fél semmitől, kivéve, hogy leesik, vagy a hangos zajoktól. Ennek a beállítottságnak akifejezése: meg tudom csinálni. A gyermek úgy jön a világra, hogy azt hiszi, mindent megtud csinálni. Bárki, aki nevelt már 3, 4, 5 éves gyereket, tudja, hogy ezekben az évekbenállandóan az életéért kell rettegni, mert olyan, mint egy kamikáze pilóta, mert semmitőlse fél. A másik tulajdonságuk az, hogy születésükkor ösztönlények. Azt tesznek, aztmondanak, amit akarnak. És nincsenek gátlásaik. Egyszerűek, nem félnek megtenni azt,amit akarnak, és ezt pontosan kifejezi a nem kell megtennem magatartás. Nem kellmegtennem. Aki próbált már irányítani egy gyereket, az tudja, mind ilyenek. Az első, amitmegtanulnak, ha irányítani akarjuk őket: a nem. Azt mondják: „Nem. Nem kell azttennem.” Természetesen olykor sikerül jobb belátásra bírni őket, így vagy úgy. De a 2alaptulajdonság, amivel mindannyian a világra jövünk: a félelem- és gátlásnélküliség.Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy születésünktől fogva természetes jogunk félelemés gátlások nélkül élni. És csak akkor tudjuk visszavarázsolni felnőtt életünkbe a félelemés gátlás nélküli állapotot, ha igazán meg vagyunk elégedve önmagunkkal. A legjobbszervezetekben és vállalatokban létre tudják hozni azt a környezetet, amelyben félelemnélkül és fesztelenül lehetünk önmagunk. Hogy önmagunk legjavát adhassuk. 21. oldal, összesen: 197Nos, ahogy növekszik, a gyermek 2-féle módon tanul.Az 1. tanulási mód: az utánzás. Utánozza az egyik vagy mindkét szülőt, de inkább adomináns szülőt. Ahogy a gyermek nő, előfordul, hogy csak az egyik szülő dominánsszámára. Egyszer az apját utánozza, máskor az anyját. De mindig utánzással tanul. Sokfelnőttkori tulajdonságunkat és szokásunkat a szüleinktől tanultuk. Előfordult már, hogyvéletlenül ráordítottak egyik vagy másik gyerekükre, és elkezdtek kiabálni?Megfigyelhették, hogy ugyanazokat a mondatokat mondják, amelyeket szüleik mondtakannak idején. Igen, mert utánozunk. Néha a járásukat utánozzuk, de lehet, hogy abeszédjüket. Utánozhatjuk az értékeiket, a hitüket, még akkor is, ha azok az értékeksemmit sem érnek. Miért? Mert a szüleink gyerekkorunkban istenek voltak számunkra.A másik tanulási mód: a kényelmetlenből a kényelmes felé való haladás. Freud(frajd) ezt az öröm alapelvének nevezte. Azt jelenti, hogy a számunkra kényelmes feléfordulunk. Afelé, ami örömöt okoz, amitől jól érezzük magunkat. A kényelmetlentől akényelem felé. Így tanuljuk meg a szobatisztaságot. Azt mondjuk: „Ez már nem viccestöbbé, hogy pisis pelenkában futkossunk örökké.” Megfigyeljük, mit tesznek a szüleink,mit tesznek a testvéreink. És azt mondjuk: „Jé, csak nem csinálunk ilyesmit!” Így tanulunkmeg járni, így tanulunk meg mindent. A kényelmetlenből a kényelmes felé haladunk. Deegész életünkben így tanulunk. Olvasunk, és utánozzuk azt, amit mások tettek. Könyvektanulmányozásával tanuljuk a munkánkat. Utánozunk az iskolában, és azt tesszük, amipozitív eredményt, tehát élvezetet nyújt. És kevéssé tesszük azt, ami kényelmetlen vagyfájdalmas.Kora gyerekkorban – a szülők hibájából, vagy a nevelésben elkövetett hibákeredményeképpen – a gyerekek elkezdik megtanulni negatív szokásainkat. Negatívszokásaink gyökere rendszerint a destruktív kritika. A destruktív kritika. Nagyon koránkezdetét veszi, gyakran már az első pár hónapban. A destruktív kritikát a szülőkalkalmazzák, hogy irányítsák és ellenőrizzék gyerekeiket. Meg kell mondanom, ennek igenigenveszélyes és ártó hatása van a gyerekekre. Mert a destruktív kritika elkezdi aláásni agyermek személyiségének integritását. A legtöbbünknek – beleértve magamat ésÖnöket is – valószínűleg többet ártott a destruktív kritika, mint az összes háború atörténelemben. A destruktív kritika eredményeként kifejlesztjük a negatívszokásmintákat. A negatív szokásminták az ösztönzés feltételes reflexei. A negatívszokásminták az ösztönzés feltételes reflexei. A negatív szokásminták a koragyerekkorban alakulnak ki, mégpedig az állandóan ismétlődő félelem és fájdalomhatására.A destruktív kritika a testi fenyítés eredményeképpen alakul ki. Ezért az élet koraiszakaszában kifejlesztünk 2 fontos megnyilvánulást, melyek életünk végéig elkísérnek, ésminden másnál jobban gátolják képességeink kibontakozását.Az 1. az ún. gátló negatív szokásminta. A gátló negatív szokásmintát úgytanulja meg a gyerek, hogy állandóan azt hallja: „Ne! Gyere el onnan! Elég! Hagyj békén!”És a gyereket megbüntetik. Bármikor, ha a gyerek megpróbál valami újat, belenyúlvalamibe, megfog valamit, vagy véletlenül eltör valamit, a szülő robban, mert dühbegurul, kiabál. Tudják, a gyereket kielégíthetetlen kíváncsiság hajtja arra, hogy felfedezze avilágot. És mi történik vele, amikor éppen azt teszi, és közben véletlenül lever valamit? Haa szülő elveszti a fejét, és megüti a gyereket, az elkezd úgy gondolkozni: „Mindig, amikorvalami újat próbálok, mindig, amikor valami mást szeretnék, amikor átlépem a megengedett határait, amikor átlépem a kényelmi zónát, ha nem biztonságosan játszom,kikapok, megbüntetnek, megbántanak, beküldenek a szobámba, és szörnyen érzemmagam.” Így aztán hamarosan kifejleszti azt az érzést, hogy: „Nem lehet! Nem lehet! Nemlehet! Mindig, ha valami mást akarok, megbüntetnek. Nem lehet! Nem lehet! Nem lehet!”Olyan ez, mint a pavlovi reflex. Amikor Pavlov megnyomja a csöngőt, leteszi a kutya elé azételt, a kutya elkezd nyáladzani. És Pavlov végig csönget, amíg eteti a kutyát, és a kutyanyáladzik, és addig folytatják, amíg hamarosan Pavlov csak csönget, és a kutya márisnyáladzik. Így jön létre felnőttkorban az ún. kudarctól való félelem. A félelem a kudarctólegy feltételes reflex, ami a destruktív kritika hatására alakul ki még az élet első 5-6évében. A félelem a kudarctól automatikusan működik. Idegesek leszünk, feszültek,szorongunk, és feszültség bénítja hasi idegközpontunkat. Legszívesebbenvisszahúzódnánk, és elmenekülnénk az esemény elől. A kudarctól való félelem afelnőttkori kudarcok legfőbb oka. És a legfőbb oka annak, hogy szunnyadni hagyjukképességeinket. Valójában minden negatív szokásmintát a testünkön tapasztalunk meg.Megnevezhetünk egy negatív szokásmintát, mert ténylegesen érezzük fizikai tüneteit. Akudarctól való félelem, a nem lehet, elsősorban a hasi idegközpontban jelentkezik. Voltmár, hogy nyilvánosan kellett szerepelniük, vagy hogy be kellett számolniuk elérteredményeikről, vagy egy kellemetlen telefont elintézni? Legelőször a hasi idegközponthúzódik össze. Ha a helyzettől való félelem állandósul, nehezebben lélegzünk (huh, huh).Szívünk gyorsabban kezd verni, leizzadunk. Néha migrénszerű fejfájást kapunk. Néhaannyira összeszorul a torkunk, hogy nem vagyunk képesek beszélni. Kiszárad a torkunk.Néha olyan elviselhetetlen a feszültség, hogy ki kell mennünk a fürdőszobába. Ezek mindreakciók. Nincs fizikai veszély, de van pszichikai. A feltételes reflex. Amikor ezek azérzések előjönnek, mindig hajlunk arra, hogy megfutamodjunk a szituáció elől, amelykiváltotta őket. Ez az oka annak, hogy sikertelenek vagyunk, mert visszahúzódunk.A másik negatív szokásminta: a kényszer. A kényszer negatív szokásmintáját úgytanulja meg a gyerek, hogy állandóan azt hallja: „Jobban tennéd, ha… Ha nem teszed,nagy baj lesz! Megkapod a magadét!” Amikor a szülő a szeretetet feltételhez köti. Aszülők nem szándékosan teszik, mégis azt sugallják ezzel a gyereknek, hogy: „Nemszeretünk, nem vagy biztonságban…, hacsak nem teszed meg azt, amit akarunk.” Agyerek úgy nő fel, hogy érzi: „Azt kell tennem, amit a mami akar. Szót kell fogadnom amamának és a papának. Mindenkinek szót kell fogadnom, a testvéreimnek is. Szót kellfogadnom a velem egykorúaknak, és persze a tanáraimnak és mindenkinek.” Ezzel nő fel:„Meg kell tennem! Meg kell tennem! Meg kell tennem! Nem tehetem azt, amit szeretnék.Azt kell tennem, amit mások akarnak!” A kényszer negatív szokásmintája nagyon koránátalakul a visszautasítástól való félelemmé. A visszautasítástól való félelmet felnőttférfiakban „A” típusú viselkedésként regisztrálták. Az „A” típusú viselkedésről majdkésőbb lesz szó. Az „A” típusú viselkedés egy kényszer, egy túlzott kényszer szükséglete,hogy valakinek megfeleljünk. Valódi teljesítmény nélkül, hogy soha ne kelljenteljesítenünk. A visszautasítástól való félelem túlságosan fogékonnyá tesz bennünketmások igénye iránt. Olyan dolgokat teszünk, amit mások akarnak, nem azt, amit miakarunk. Mindig másoknak akarunk megfelelni. Túlságosan aggódunk és félünk. Másokvelünk kapcsolatos érzéseitől, véleményétől. Annyira, hogy megtagadjuk sajátigényeinket. A visszautasítástól való félelmet a test hátsó felében érezzük. Hakettéosztjuk a testet, annak hátulsó felében érezzük. A visszautasítástól való félelem elsőjeleit rendszerint a vállunkon érezzük és a nyakunkon. Úgy érezzük, merev, fáj és feszül.Néha, ha túl sok a dolgunk, hátunk alsó részében érzünk szorítást. Itt húzódnak össze nagyon az izmok. Esetenként súlyos visszérfájdalmakban és visszérgyulladásbannyilvánulnak meg. Nagyon gyakran igen heves fejfájást okozhat a fej hátsó részében,mert a nyaki verőér melletti izmok összehúzódnak, és lassabban kering a vér, amitőllüktető fájdalmat érzünk a fejünkben.Ez a 2 félelem: a kényszer és a gátlás negatív szokásmintája tehát a destruktívkritikának a következménye.A személyiség eme rombolói megkeserítik egész életünket. A csodálatos adologban az, hogy mivel ezek tanult szokások, megszabadulhatunk tőlük. Önbecsülésünknövelése által felülkerekedhetünk visszahúzó félelmeinken. Legyőzhetjük a visszautasítástól való félelmünket, ami arra késztet minket, hogynem magunknak, hanem másoknak feleljünk meg. Mivel fordított arány áll fenn azönbecsülés és a negatív szokásminták között. Minél jobban szeretjük magunkat, annálkevésbé félünk a kudarctól. Minél jobban szeretjük magunkat, annál kevésbé félünkbármitől. És ha állandóan ismételgetjük: „Szeretem magam! Szeretem magam! Szeretemmagam!”, újra és újra, ha tovább mondogatjuk, végül hamarosan önbecsülésünkmagasabb lesz. Magasabb, magasabb és még magasabb. És eltűnnek a félelmeink. Ahogyemelkedik önbecsülésünk, félelmeink az ellenkező irányba tolódnak.Nos, hogyan kezeljük a destruktív kritikát, ha nekünk kell másokat kritizálni? Ezigen egyszerű. Sok szülő kérdezte ezt már tőlünk: hogyan irányítsák gyermekeiket? Agyerekek irányításának kulcsa az elterelésük, hogy inkább csináljanak valamikonstruktívat. Ahelyett, hogy folytan rombolnának. Egy másik dolog, amit tudnunk kell,az, hogy nekünk mindig tájékoztató kritikával, vagyis konstruktív kritikával kell élnünk.Ami azt jelenti, hogy megmondjuk a gyerekeknek és a felnőtteknek, mit tehetnek, hogyjobbak legyenek. Ne feledjük: a cél a visszacsatolás. A cél tehát az, hogy növeljük ateljesítményt. Ha szülők vagyunk vagy főnökök, vagy egy kapcsolatban az egyik fél, ésvalaki valami rosszat tesz, vagy nem megfelelően jár el, azért kell a visszacsatolás, az acélunk, hogy legközelebb jobban csinálja. Mint tudjuk, közvetlen kapcsolat van azönbecsülés és a destruktív kritika között. Minden esetben, amikor valakit kritizálunk,annak csökken az önbecsülése. Minden esetben, amikor csökken az önbecsülése, csökken ateljesítőképessége is.Ha destruktívan kritizálunk valakit elég sokáig és elég keményen, eljutunk arra apontra, ahol már semmit nem próbál meg. Ennek az állapotnak a neve:túlérzékenység. A túlzottan érzékeny felnőtt az, aki senkitől sem bírja a kritikát. Atúlérzékeny felnőtt rendszerint igen-igen feszült és ideges lesz már a feltételezésre is,hogy nem helyesen cselekszik. Ha túlérzékeny felnőttel van dolgunk, ne feledjük akövetkező 4 dolgot:Az 1.: mindig dicsérettel kezdjük! A 2. az, hogy mindenáron óvjuk az illetőönbecsülését! A 3. az, hogy a teljesítményről beszéljünk, ne az illetőről! Tehát aviselkedéséről, ne a személyéről! A 4., a 4. pedig ez: koncentráljunk a jövőre, nem pedig amúltra! Azt emeljük ki, amit másképpen kell tennie a jövőben! Nem pedig azt, hogy mi voltrégen! Hogy miért? Nagyon egyszerű. Azért, mert senki sem irányíthatja a múltat. Éppenezért bármilyen, a múltra vonatkozó negatív kritika rettenetes stresszt és csalódástokozhat. Hadd foglaljam össze! A siker kulcsa a pozitív beállítottság. A pozitív szellemibeállítottság elvárásokon alapul, méghozzá pozitív elvárásokon. A pozitív elvárásokhitünkön, énképünkön alapulnak. Az énkép magja, melytől hatékonyságunk függ, az azönbecsülés, amit azzal mérhetünk, hogy mennyire szeretjük magunkat. 2 dolog van, amivisszahúz: a félelem a kudarctól, a visszautasítástól. A siker legmélyebb titka tehát akövetkező: Gondoskodjunk az önbecsülés állandó gerjesztéséről, növeléséről!Cselekedjünk folyton olyasmit önmagunkért, önmagunknak, az életünkért, amitőltetszünk magunknak, szeretjük magunkat, elfogadjuk és tiszteljük önmagunkat! Amitőlcsodálatosan érezzük magunkat. Ha főnökök vagy szülők vagyunk, ne feledjük, hogy acsúcsteljesítmény kulcsa otthon vagy a munkahelyen az, hogy az emberek kiválóan érezzékmagukat. Mert minél kiválóbbnak érezzük magunkat, annál valószínűbb, hogy akörülöttünk lévő embereket is arra késztetjük, hogy szeressék és becsüljék önmagukat.Így lesz a környezetünk csúcsteljesítményű. Ez a kiindulópontja az életben a nagysikereknek és teljesítményeknek. Mondjuk tehát újra és újra, hogy: „Szeretem magam!Szeretem magam! Szeretem magam! Én szeretem magam!” „Egy jó ember életének legszebb öröksége: rég feledésbe merült, kedves szavai,tovatűnt cirógatásai.” William Waultvels (viliem vócvelsz) 4. szekcióTudat alatti erıforrások(14:23) Lehetőségeink teljes körű kiaknázása érdekében lényegbevágóan fontos, hogymegértsük, mi a különbség a tudat és a tudatalatti között. Könyvek ezreit írták már erről arendkívül bonyolult témáról. Utalásokat találhatunk a tudatra és a tudatalattira,különösen a tudatalattira, az emberiség kezdetétől fogva. A tudatalattit gyakran neveziklétünk erőforrásának. A program előrehaladtával arról is beszélünk majd, hogyanhathatunk tudatalattinkra.Beszéljünk most előbb arról, milyen a kapcsolat a tudat és a tudatalatti között! Mittehetünk azért, hogy irányíthassuk tudatalattinkat, és hogyan változtathatunkprogramján? A tudat és a tudatalatti csodálatosan megtervezett, első osztályúmestermunka, ha szabad így kifejeznem magam. Mert bár különböző feladataik vannak,együttműködésük mégis tökéletes. A legjobban talán úgy illusztrálhatnánk, ha aztmondjuk, ez itt a tudatos én, ez pedig a tudatalatti. Valójában a tudatos én tudatunkkörülbelül 10 %-áért felelős, ami megfelel a gondolkodás 10 %-ának. Gondolkodásunk 90 %-át a tudatalatti irányítja.Amikor a szellemi képességek kiaknázásáról beszélünk, a tudatalatti erőforrásokteljesítményének felszabadítását értjük ezen. Nézzük, mit csinál a tudatos én! A tudatnakvannak bizonyos specifikus feladatai. Először is: a tudat tárgyilagos. A tudatos énobjektívan szemlélheti a világot, világosan, ha úgy tetszik. Vizsgálhatja elemzően,tárgyilagosan, tehát érzelmek nélkül. Másodszor: az objektív, azaz tudatos én racionális.Emellett pedig megkülönböztet. Ezek az alapvető jegyei. Felismeri az igazság, valótlanságés hazugság közötti különbséget. Kicsit olyan, mintha az agy matematikai vagyérzelemmentes része lenne. A tudatnak 4 fő funkciója van.Az 1. funkció: a tudatos én azonosítja a beérkező információkat. A beérkezőinformációk különböző forrásokból jöhetnek. Ezek lehetnek gondolatok vagy események,amelyek kívülről érnek bennünket. Tételezzük fel, hogy átmegyünk az utcán. Ez itt azagyunk. Át akarunk menni az úton, és meghalljuk egy autó búgását. Szemünkkel azonnalodanézünk, hogy lássuk, mi okozta a zajt, és hogy azonosítsuk a zajforrást. Amikormegpillantjuk az autót, akkor a zajt automatikusan az autóhoz kapcsoljuk.A 2., amit a tudatos én csinál, az az, hogy összehasonlítjuk a mozgó autót azáltalunk látott összes eddigi mozgó autóval. Ha nagyvárosban élünk, mint New York,meglátunk egy autót, és azt összehasonlítjuk a többivel. És egy efféle nagyvárosban vagyegymillió mozgó autót láttunk már, reflexeink igen-igen élesek. Ha vidéken élünk, aholnem túl gyakran látunk mozgó járművet, ha mégis megpillantunk egyet, reflexeinkvalószínűleg igen lassan fognak működni. Az összehasonlítás úgy történik, hogy egy gyorspillantást vetünk tudatalattinkra, és ellenőrizzük minden egyes korábbi mozgó autóvalkapcsolatos tapasztalatunkat. Ha ez megtörtént, ha megtettük az összehasonlítást,szinte azonnal megkapjuk a visszajelzést. Valójában a tudatalatti körülbelül 30 ezerszergyorsabban működik, mint… mint a tudatos én. Egyetlen pillantás elegendő, vagy egy 26. oldal, összesen: 197hang, vagy egy halvány gondolat a tudatunkban, amely azonnal elindítja ezt a reakciót. Haez nem lenne, pusztán a tudatunkkal történő kiértékelés rettentő sok időt igényelne. A tudat 3., lényeges feladata: az elemzés. Ha már megvan a visszajelzés azösszehasonlításról, akkor a tudat elemzi a helyzetet. Átmegyünk az úttesten. Halljuk egyközeledő autó motorjának a hangját. Odafordulunk, látjuk a felénk jövő autót.Összehasonlításunk közli, hogy az autó óránként 80 km-es sebességgel közeledik, és egypillanat múlva ott lesz, ahol állunk, hacsak vissza nem lépünk. Tehát elemezzük ahelyzetet, és azt mondjuk: „Mit tegyek: visszalépjek vagy ne?” A válasz persze: igen.Természetesen visszalépünk, ami tudatunk 4. feladatából következik, és ez adöntés. A tudat, miután elvégezte az elemzést, eldönti, mi a teendő. Azt mondja: igenvagy nem. A tudat olyan, mint a 2-es számrendszer alapján működő számítógép. A bejövőinformációra mindig vagy igent, vagy nemet mond. És egyszerre mindig csak 1gondolattal képes foglalkozni. Meglátják, mennyire bámulatos. Ez valóban egy briliánsszerkezet. Tehát átmegyünk az utcán. Halljuk a hangot. Odanézünk, látjuk a közeledőautót. A… az összehasonlítás jelzi, hogy az autó gyorsan jön felénk, az elemzés jelzi, hogyki kell térnünk az útjából. Azt kérdezzük: „Mozduljak? Igen vagy nem?” A válasz: igen.„Előre menjek? Igen vagy nem?” A válasz: nem. „Hátra menjek? Igen vagy nem?” És ahogykimondjuk: „Igen.”, hátra kell menni. Ezt az igent továbbítjuk a tudatalattinak. Atudatalatti pedig azonnal mozgósítja az összes ideget, az összes izmot és az összes sejtet,hogy elmozduljunk hátrafelé. Nem kell ott állnunk, és azon töprengenünk, hogy előbb ajobb vagy a bal lábunkat mozdítsuk. Egyetlen dolgot teszünk: jelzést adunk a tudatnak, haúgy tetszik, egy lökéssel, vagy inkább érzelmi robbanással. Minél erősebb az érzelem,annál gyorsabban reagál a tudatalatti a tudat jelzésére. A tudatalatti működése ugyanis azérzelmektől függ. Olyanoktól, mint a félelem, a túlélési ösztön, a vágy ösztöne vagy aszeretet ösztöne. Mindig egy érzelem az, ami mozgósítja a tudatalattit. Helyes.Melyek a tudatalatti főbb tulajdonságai? A tudatalatti olyan, mint egymegbízható adatbank. Az adatbank, vagyis a tudatalatti feladata az, hogy tárolja éselőhozza az információkat. Más szóval: a tudatalatti az a szubjektív én, ami… az az én,amelyik egyszerűen engedelmeskedik. Ahogy a tudatos én parancsba ad valamit. Atudatalatti engedelmeskedik, önálló gondolata ugyanis nincs. Apropó, a tudatnak viszontemlékezete nincs. Az emlékezet tára a tudatalatti. A tudat egyszerre csak 1 gondolattaltud foglalkozni, míg a tudatalatti tények billióit tárolja.A tudat és a tudatalatti közötti kapcsolat olyan, mintha a tudat lenne a kertész, atudatalatti pedig a kert. Akármilyen magot ültetünk el a tudatalattiba, a tudatalatti egészbiztosan meg fogja növeszteni. Tudatalattinkban különböző programok egész sorozatatalálható. Először is énkép, amely tartalmazza az összes információt mindenről, amiszámunkra fontos. Az összes korábbi tapasztalatunkat és az ezekre adott válaszainkat.Így, ha egy új helyzet hasonlít egy régebbire, a tudatalatti feladata az, hogyviselkedésünket korábbi viselkedésünkkel összhangban tartsa. Ha tehát egy helyzetmindig félelemmel töltött el minket, s újra ilyenbe kerülünk, gondolkodás nélkül félnikezdünk. Egy olyan helyzet, amiről semmit nem tudunk, számunkra nem lesz semfélelmetes, sem félelemmentes, mert nem tudunk róla eleget, amíg fel nem építünk egytapasztalati bankot.És itt elérkeztünk 3 fontos törvényhez. A 3 legfontosabb lelki törvényhez, amirőlmár beszéltünk is, hogy mennyire befolyásolják életünket. (8. TUDATALATTI TEVÉKENYSÉG törvénye) E 3 lelki törvény közül az 1.: a tudatalatti tevékenység törvénye. A tudatalattitevékenység törvénye kimondja, hogy bármit ültetünk el a tudatalattinkba, az azonnalazon munkálkodik, hogy a realitásunkba hozza, és a tudatalattink minden szavunkat éstettünket, minden szavunkat és tettünket hozzáigazítja az énképünkkel összhangban lévőmintához. Úgy tárolja tehát összes szavunkat és tettünket, hogy azok az énképünkkel,vagy a korábban betáplált információkkal összhangban lévő mintához illeszkedjenek.Szavainkat és tetteinket céljainkkal is összhangban tartja. Amelyek végső soron azénképünk részévé válnak. Ez azt jelenti, hogy testtartásunk, beállítottságunk,energiaszintünk, önbizalmunk szintje, a mód, ahogyan másokkal érintkezünk, társadalmiismereteink, mindenünk összhangban van énképünkkel. A tudatalatti – anélkül, hogyegyáltalán gondolnánk rá – mindent összhangba hoz énképünkkel. Ha valóban jól érezzükmagunkat, akkor énképünk pozitív. Ruganyosan lépdelünk, testtartásunk magabiztos,bátor, érzelmeinket kimutató stb. Ha negatívan érzünk, énképünk is negatív, és így iscselekszünk. (9. KONCENTRÁCIÓ törvénye) Ez vezet el a 2. törvényhez, amely a koncentráció törvénye. Ez immáron a 9.törvény, mióta elkezdtük. A koncentráció törvénye nagyon-nagyon-nagyon-nagyonfontos, rendkívül fontos. Valójában a maga nemében minden törvény van olyan fontos,hogy önmagában elegendő ahhoz, hogy sorsunkat irányítsa. A koncentráció törvényenagyon egyszerű. Minden, amin sokat gondolkodunk, az növekszik. Bármi, amin sokattöprengünk, az megnő. Bármi, amin újból és újból elgondolkozunk, belenő avalóságunkba. Ez nagyon egyszerű.Tartottam egy tanfolyamot a kreatív gondolkodásról, amelyet így magyaráztam el.Képzeljék el, hogy ez itt értelmi képességeink összessége, és ha belehelyezünk ebbe egygondolatot, az ekkora nagyságú helyet foglal el, de közben szellemi képességeink többirészét (ez a gondolat), többi részét tehát egyéb gondolataink kötik le. De minél többetgondolunk rá a tudatunkkal le a tudatalattinkig, annál több szellemi képességünketfoglalja le ez az 1 bizonyos gondolatunk. És ha állandóan csak 1 bizonyos gondolatonrágódunk, eljutunk arra a pontra, hogy már semmi másra nem gondolunk. És ha semmimásra nem gondolunk, lassacskán felépítünk egy vibráló mezőt.A tudatalatti a vonzás törvényének a magja. És a vibrálás törvényének is, és asugárzás törvényének is. Lassan felépítjük ezt a vibráló mezőt, amely az éppen minketfoglalkoztató gondolatnak megfelelő gondolatenergiát sugározza belőlünk, amivalóságunkba vonz embereket és körülményeket, amelyek összhangban állnak az adottgondolattal. Csak körül kell néznünk, és azt kell mondanunk: „Mire gondolok folyton? Holkalandoznak állandóan a gondolataim?”A koncentráció törvényére vonatkozó alapszabály az, hogy mindig azon kellgondolkodnunk, amit el akarunk érni, amit szeretnénk, nem pedig azon, amitől félünk. (10. HELYETTESÍTÉS törvénye) És ezzel eljutunk e sorozat 3. törvényéhez, amely a helyettesítés törvénye. Nos, ahelyettesítés törvénye – sok tanítványom állítása szerint – a legfontosabb törvény atanultak közül. Nagyon egyszerű törvény. Azon a tényen alapul, hogy a tudat egyszerre 28. oldal, összesen: 197csak 1 gondolattal képes foglalkozni, legyen bár pozitív vagy negatív. Ha meg akarunkszabadulni egy negatív gondolattól – mivel az agy nem légüres tér, sosem maradhatüresen –, ha meg akarunk szabadulni egy negatív gondolattól, ki kell ütnünk azt egypozitív gondolattal. Az egyik gondolat helyébe másikat ültethetünk. Az egyik gondolatotlecserélhetjük egy másikra. Ha ezt következetesen végezzük, ha lecserélünk mindennegatív gondolatot, minden félelmet, minden szorongást és önkorlátozó gondolatot, azösszes negatív elvárást, mindent, ami visszatart minket, a kudarctól való félelmet, hiányt,szükséget, elutasítást, bármit, és ha ezt egy vágygondolattal helyettesítjük – és ez a kulcs:félelem kontra vágy –, ha arra gondolunk, amit akarunk, és nem arra, amit nem akarunk,ha folyton a vágyainkra gondolunk, félelmeink csökkennek, lassan eltűnnek. Ha mindigarra gondolunk, amit akarunk, a helyettesítés törvényéből következően egyre kevesebbidőnk és egyre kevesebb energiánk marad, hogy arra gondoljunk, amit nem akarunk.Vajon miért olyan sikeresek ezek az emberek? Nagyon egyszerű. A Biblia aztmondja: „Akinek van, adassék több, és akinek nincs, amije van, vétessék el!” Amiegyszerűen azt jelenti, hogy a gazdag még gazdagabb lesz, a szegény még szegényebb. Miért? Azért, mert a gazdag mindig csak a jólétre gondol, újra és újra. És mire gondol aszegény? Folyton csak a hiányra, veszteségre és korlátozásokra, veszélyre, félelemre,kockázatra és kudarcra gondol. Hogyha tehát fel akarjuk szabadítani lehetőségeinket,hogy a csillagos égig jussunk, a helyettesítés törvényével kell élnünk. Arra kellgondolnunk, mit akarunk. A koncentráció törvényét arra használjuk, hogy állandóanvágyaink eredményére gondoljunk! Legyünk megoldáskeresők inkább, mintproblémakeresők! A célokra koncentráljunk, ne az akadályokra! És a tudatalattitevékenység törvénye megváltoztatja szavainkat, tetteinket, érzéseinket és érzelmeinket ésmindent, addig a pontig, melyen elkezdjük életünkbe vonzani a vágyainknak megfelelőembereket és körülményeket.A leghatékonyabban akkor járunk el, ha a következőt tesszük. A siker akkorkezdődik, amikor tervszerűen és szisztematikusan kezdjük irányítani a tudatunkatelfoglaló gondolatokat. Ha tervszerűen és szisztematikusan irányítjuk a tudatunkatelfoglaló gondolatokat. Minden visszavezethető az irányítás törvényére, amiről atanfolyam elején beszéltünk. A tervszerű és szisztematikus irányítást úgy tudjuk alegjobban átvenni, ha állandóan mondogatjuk: „Szeretem magam! Én szeretem magam!Szeretem magam! Szeretem magam!” Ha ezt ismételgetjük: „Szeretem magam!”, hafolyamatosan mondogatjuk: „Szeretem magam!”, újra és újra, egyre mélyebbre visszükezt a gondolatot a tudatalattinkba. Egyre többet és többet gondolunk pozitív módonmagunkra, egyre inkább kilökjük a kisebbségi érzést, a negativitást, a félelmet, kudarcot,a visszautasítást. És egyre inkább átprogramozzuk a korábbi adatokat tudatalattikomputerünkben, hogy a program összhangba kerüljön a nagyfokú önbecsüléssel. Aszemélyes hatékonysággal és a kitűnő teljesítménnyel. Mert életünkben a siker titka az,hogy tudatalattink erejét olyan program írására használjuk fel, melyben gondolataink,szavaink, elképzeléseink és érzéseink összhangban állnak a csúcsteljesítménnyel. Ésgondolatainkat a vágyainkra tereljük, ne a félelmeinkre! Ne feledjék: egyetlen dologirányítható: a gondolkodásunk! Az egyetlen, amit irányíthatunk: a tudatigondolkodásunk, és ha ezt megtesszük, minden lehetségessé válik számunkra. „Életünk nagymértékben attól függ, hogy mi magunk milyenné tesszük.” SamuelSmais (szemüel szmájsz) 5. szekcióVegyük kezünkbe sorsunkat!(14:54) Az előző szekciók során elmondtuk, hogy minden csúcsteljesítmény kiindulópontja azönbecsülés. Az, hogy mennyire szeretjük magunkat. Mennyire tiszteljük, és milyenmértékben fogadjuk el magunkat mint értékes és érdemes emberi lényt.A csúcsteljesítmény másik feltétele, és ez a 2 alapfeltétel, a másik tehát: az önmagunkértérzett felelősség. Önbecsülés plusz felelősségérzet: egymást erősítő elemek. A felelősségönmagunk iránt azt jelenti, hogy mi vagyunk saját életünk építői. Hogy saját sorsunkalakítói vagyunk. Hogy teljes felelősséggel tartozunk magunkért. Hogy mindaz, ami mostvagyunk és amivé válunk, az egyedül tőlünk függ, senki mástól. Hihetünk egy magasabbhatalomban, mint ahogy én hiszek benne. És akkor azt mondhatjuk, hogy ő a felelős. DeIsten azokon segít, akik önmagukon segítenek. És itt a földi életben mi vagyunk a felelősekazért, ami velünk történik. Ha nem tetszik a helyzetünk, csak mi változtathatjuk meg. Ésnincs rá mód, hogy valaha is lerázzuk magunkról a felelősséget. A felelősség egészkérdése igen-igen ellentmondásos, de ez az, amit kristálytisztán meg kell érteniük, ha…ha emberhez méltóan akarnak élni képességeikkel.Nos, lépjünk tovább! Azt biztosan tudjuk, hogy csecsemőként indultunk el avilágba, amikor megszülettünk. É-vel jelölöm a csecsemőkort! Csecsemőként kezdjük, ésahogy növekszünk, felnőtté válunk 18 éves korunkra. Életünket nulla felelősséggelkezdjük. És ahogy közeledünk a felnőtté váláshoz, fokozatosan egyre több felelősségetveszünk magunkra. Mire 18 évesek, tehát felnőttek leszünk, ha a szüleink megfelelőenneveltek, ha felkészítettek minket, ha jól megalapozták önbizalmunkat, ha képessé tettekarra, hogy önállóan döntsünk, hogy gondoljunk magunkra, és tervezzük meg azéletünket, 18 éves korunkban, a törvény szerint is, pszichológiailag, morálisan,szellemileg, fizikailag készen állunk arra, hogy kezünkbe vegyük sorsunkat. Ha szüleinknem készítettek fel minket a felnőttkor teljes felelősségére, az nem számít. 18 éveskorban és attól kezdve 100 %-ig felelősséggel tartozunk életünk végéig. Soha nemvonhatjuk ki magunkat a felelősség alól. Életünk további részében bármi történik velünk,az tőlünk függ. Csak tőlünk. Ez alól nincs kibúvó. A… az igazi, a valóban felelős emberjelmondata ez: „Ha így kell lennie, az tőlem függ!” Ami azt jelenti, ahogy Henry Fordmondta: „Sose panaszkodj, sose magyarázkodj!” Sose panaszkodj, sose magyarázkodj! Ezazt jelenti, hogy ha nem tetszenek a dolgok úgy, ahogy vannak, csak mi változtathatunk.És ha nem vagyunk hajlandók változtatni, akkor ne panaszkodjunk, hanem egyszerűenfogadjuk el! A felnőtt férfiak és felnőtt nők nem panaszkodnak az élet nehézségei miatt.Egyszerűen elfogadják mint az élet velejáróit, és vagy tesznek ellenük, vagy nembeszélnek róla. „Ha így kell lennie, az tőlem függ! Ha meg kell történnie, az tőlünk függ!”Ez egyike a legnehezebben megérthető dolgoknak, mert gyermekként teljesen függőhelyzetben vagyunk, és ebben a függő helyzetben kiépítettünk egy szokásmintát, egyfeltételes reflexet. Mégpedig azt, hogy a történések okát önmagunkon kívül keressük.Felnőtté válunk, és ha nem vigyázunk, megőrizzük ezt a függőséget. És vágyakoznifogunk a gyermekkor álbiztonsága és felelőtlensége után. Mert gyerekkorunkban valakitörődött velünk. Gyerekkorunkban, amikor etettek, öltöztettek, és rendben tartották azotthonunkat, beírattak az iskolába, szóval semmiért nem kellett aggódnunk, mert ők 30. oldal, összesen: 197intéztek mindent. Aztán nagyobbak leszünk, iskolába járunk, és ott is mások törődnekmindennel. És ha nem vagyunk elég óvatosak, kikerülve a munkásvilágba, megint másoklesznek, mindig valaki más, és nem mi magunk. Automatikusan más lesz a felelős értünk.Később még beszélni fogunk arról, mit is jelent az önfejlesztés.A legtöbb ember, mivel közoktatási rendszerben végezte tanulmányait, azt hiszi,továbbra is az ő dolguk, hogy mint felnőttet is pátyolgassák. És ha ezt nem teszik, akkoregyszerűen nem tesz semmit.Egy másik kérdés: az érettség és az éretlenség közötti különbség. Mondok egynagyon egyszerű példát. Képzeljük el, hogy ez itt az életút, a csecsemőkortól afelnőttkorig! Előbb-utóbb mindenki eléri ezt a szakaszt, amikor eléri ezt a szakadékotvagy kanyont. Ez az éretlenség, a gyermekkor oldala. Amikor másoktól függünk, ésválaszainkat, megoldásainkat másoktól várjuk. Kifelé tekintünk magunkból. Ezen aponton a szakadék széléhez érünk. A szakadék széléről átnézünk az érettség, vagyis afelnőttkor földjére. És mindannyiunknak meg kell hoznunk a döntést, hogy átugorjunkegy nagy szökkenéssel a gyermekkorból a felnőttkorba. Van, akire ráerőltetik, van, akinéla fejlődés hozza magával. De előbb-utóbb mindenkinek döntenie kell, és elfogadni atényt, hogy felelősséggel tartozunk saját életünkért. Mi építjük sorsunkat, amivel együttkell élnünk.Mit tesz a legtöbb ember? Sajnos, az emberek többsége ezen a pontonvisszafordul. Fejest ugrik egy házasságba, hogy valaki törődjön vele. Olyan állást választ,ahol tudja, hogy főnöke majd gondoskodik róla és a többi. Vagy egyszerűen úgy hárítja ela felelősséget, hogy mindenért, ami vele történik, más embereket és körülményekethibáztat: „Az ő hibájuk. Ők tehetnek róla.” A szülei így vagy úgy bántak vele és a többi.Egyszóval: nem ő a felelős. Olyan is van, aki úgy dönt, hogy vállal egy kis felelősséget. Éppcsak annyit, hogy az előtte lévő szakadékot megpróbálja átugrani, de 2 ugrással. Sajnos,ahová az emberek többsége érkezik, az a szakadék alja. Ez pedig a kifogások völgye. Aszakadék alja. Az emberek többsége egész életét ebben a völgyben éli le, mentségeketkeresve, ahelyett, hogy a kiutat keresné. Egy régi bölcsesség azt mondja erre: amentegetőzés betegsége. Az a szokás, hogy kifogásokat keresünk kudarcaink ésalkalmatlanságunk mentegetésére, ami aláássa a sikert. A mentegetőzés szokásavégzetes a sikerre nézve.A felelősségről beszélve meg kell válaszolnunk azt a kérdést: Milyen kifogásokkalélünk, hogy ne mozduljunk előre? Tolsztojnak van egy nagyon híres története, melybenTolsztoj a testvéreivel különös játékot játszik. A játék az, hogy kint a kertben el van rejtveegy doboz, benne a válasz az élet összes rejtelmére. A dobozt megtalálhatjuk az egyikbokor alatt, de csak akkor, ha nem gondolunk a nagy fehér nyúlra. Ha kizárjuk atudatunkból a nagy fehér nyulat, és nem gondolunk rá, akkor megtalálhatjuk a választ azélet összes rejtelmére. Természetesen soha nem találták meg a dobozt. Senki nem találjameg a választ az élet rejtelmeire, mivel képtelenek nem gondolni a nagy fehér nyúlra.Meg kell kérdeznünk magunktól: Hol van a mi nagy fehér nyulunk? Mi az, amiregondolunk, mi az a kifogás, ami minden alkalommal felmerül, amikor azt latolgatjuk: mimindent tehetnénk, mi mindenünk lehetne? Egy új munka, egy új kihívás, egy alkalom,egy kellemetlen változás az életünkben. Mi a nagy fehér nyúl? Mi az a kifogás, amifelmerül bennünk? Miért mondjuk: nem tehetem, mert… Vagy miért mondjuk: igen, de…Szeretném, de… hát mindig van egy ok: túl fiatal vagyok, túl öreg vagyok, túl magas vagy túl alacsony. Nem vagyok elég felkészült. Ehhez túl sokat tanultam már. Nem megfelelő ahely, nem megfelelő az idő stb. Mi a nagy fehér nyúl? Mi az, ami ott lapul gondolatainkmélyén, ami mentegetőzésre késztet, ami visszatart bennünket a felelősségvállalástól,ami ott tart minket a gyermekkorban? Éretlenül és felelőtlenül. Igen-igen fontos, hogyerre választ kapjunk. Ha a felelősségről beszélünk, valami másról is beszélünk. Akövetkezőről: a felelősség elfogadása nem választás kérdése. Sokan szeretnék úgyfelfogni, hogy itt is vállalok egy kis felelősséget, meg ott is vállalok egy keveset. Nem, afelelősség elfogadása nem választás kérdése. 18 éves korunktól kezdve 100 %-ig felelősekvagyunk. Nincs más választási lehetőség. Valójában az életben kevés olyan dolog van,amiben nincs választási lehetőség, de ebben nincs, mert ez kötelező. Kötelező, ha kiakarjuk bontakoztatni képességeinket. Ha azzá akarunk válni, amire képességeinkfeljogosítanak, teljes felelősséget kell vállalnunk, hogy megteremtsük a körülményeket,hogy változtassunk. Hogy meghozzuk a szükséges döntéseket. Ha megvizsgáljuk afelelősség szót, látjuk, hogy 2 szóból áll össze: felelés és képesség. Van valami, amittörténelmi tanulmányaim során megtanultam. És ez az, hogy egész életünk kihívások,nehézségek, problémák, gondok, akadályok sorozata. Az élet győztesei és vesztesei közöttikülönbség nem a problémáik különbségéből ered, mert mindenkinek van problémája, és alegtöbbnek, igen sok embernek több és nagyobb problémája van, mint amit mi el tudunkképzelni. A győztesek és vesztesek közötti különbség abból ered, ahogyan megfelelnek aproblémáikra. Sok évvel ezelőtt egy Osvald Spengler nevű ember könyvet írt arról, amit őa kihívás feleletteóriájának nevezett. A kihívás feleletteória azt mondja, hogy a civilizációolyan mértékben nő, illetve hanyatlik, amilyen mértékben hatékonyan válaszol ésmegfelel a kihívásnak. Egy kis közösség kicsiként kezdi, és majdnem mindig szembekerülegy kihívással, egy külső ellenséggel, vagy a természettel, vagy az időjárással, vagymással. Ha ez a közösség pozitívan és konstruktívan reagál a kihívásra, akkor a közösségnőni fog. Ahogy nő, újabb kihívásokat provokál. Nehézségeket, és ha ezekre ishatékonyan válaszol, tovább növekszik. Osvald Spengler az emberi civilizáció 21 nagybirodalmát tanulmányozta, és úgy találta, hogy mindegyik ezt a ciklust követte. Ameddiga civilizáció a kihívásokra adott válasszal növekedett, addig egyre erősebb és erősebb lett.Ez az analógia azért annyira fontos, mert mi, emberi lények pontosan ilyenek vagyunk.Olyan mértékben fejlődünk, amilyen hatékonyan válaszolunk. Olyan mértékbenemelkedünk fel a kihívásokhoz, amiket az élet elénk hoz. Ha megnézzük a történelemnagy személyiségeit, mint Albert Schweitzer, Winston Churchill vagy George Washington,vagy Abraham Lincoln, vagy Franklin Rooseveld, azt látjuk, hogy ők azok az emberek, akikfelemelkedtek az idő kihívásaihoz. Ha azt szeretnénk, hogy képesek legyünk megfelelni nagy kihívásoknak, akkornapi gyakorlatokkal kell kezdenünk. Kis kihívások megválaszolásával. Más szóval: bármitörténik, elfogadjuk a kihívást, elfogadjuk a felelősséget. Nem teszünk kifogást. Csakmegyünk előre.3 része van az életnek, a modern életnek, amivel nagyon tisztában kell lenni.Az 1. rész: a politika területe. Ha körülnézünk magunk körül, láthatjuk, hogy nagy anyomás a kormány irányába, lévén a kormány a felelős. Tegyük a kormányt felelőssé! Azemberek azt kívánják, hogy a kormány legyen a szülőjük. Azt akarják, hogy a kormányvédje őket és törődjön velük. Minél több szavazatot adunk egy politikusnak, hogy értünkcselekedjen, annál nagyobb lesz az irányítás a kezében. De a felelősséget nem háríthatjukel, csak az irányítást adhatjuk át. Hogyan adhatjuk át az irányítást? Úgy, hogy rászavazunk hogy még több pénzt költsön ránk. Ezzel nagyobb beleszólása lesz üzletmenetünkbe,több adót vonhat el stb.A 2. terület… Na de előbb fejezzük be ezt! Az állami irányítás, a kollektivizmus, aszocializmus, az erős kormány valahogy mindig azt a célt szolgálják, hogy a kormányttehessük felelőssé saját életünk kihívásaiért.A 2. terület, ahol ez érvényesül, az a büntetőjog rendszere. A büntetőjogrendszere. Itt ugyanis azt tapasztaljuk, hogy 1 tulajdonságban minden bűnözőmegegyezik, mégpedig abban, hogy bűnükért nem vállalják a felelősséget. Mindig valakivagy valami más volt az oka. Mindig a gyerekkoruk, a hátterük vagy a környezetük ahibás. Ezek az emberek 1 módon szakíthatják meg kapcsolatukat azigazságszolgáltatással: ha tettükért vállalják a felelősséget. Ha azt mondják: „Én tettem,senki nem kényszerített. Én vagyok a felelős!” És többé nem kerülnek börtönbe. A 3.: az orvostudomány. Ma már tudjuk, hogy szinte valamennyi problémánk, amiorvoslást igényel, az pszichológiai eredetű. Mi magunk idézzük elő. Az átlagamerikai 5-10kilóval súlyosabb a kelleténél. Elvárjuk, hogy az orvos legyen a felelős az egészségünkért.Képzeljék csak el, mi lenne velünk, hogyan gondoskodnánk magunkról, ha egészéletünket egy lakatlan szigeten élnénk le, ahol nincs orvos, se nővér, se kórház, segyógyszer, se semmi! Senkihez se fordulhatnánk. Nagyon fontos pont. A társadalombanszéltében-hosszában tapasztaljuk ezt az elégedetlenséget, ezt a követelést: „Nem énvagyok a felelős. Tegyenek felelőssé valaki mást!” Pedig…, pedig a kulcs, ne feledjék, az,hogy szabadon választhatnak. Szabadon megválaszthatjuk reakcióinkat.Megválaszthatjuk érzelmi életünk minőségét. Ha tudjuk, hogy mi döntünk, hogyanfogunk érezni a reakciónkkal kapcsolatban. Mi döntünk, mikor leszünk mérgesek,boldogok, és mikor boldogtalanok. Mi döntjük el, milyen hangulatban ébredünk felreggel. Mi határozzuk meg fizikai létünk minőségét. Mi döntjük el, mit eszünk, mit iszunk,mit nem eszünk, és mit nem iszunk. Mi határozzuk meg anyagi helyzetünk minőségét. Mihatározzuk meg végzett munkánk minőségét és mennyiségét. Mindenben szabadonválaszthatunk, hogy mit akarunk.Ha meg akarjuk változtatni helyzetünket, kezdjük azzal, hogy fogadjuk el a teljesés feltétel nélküli felelősséget életünkért! Akkor fedeztem fel a felelősség fontosságát,amikor 21 éves voltam. Egy kis lakásban laktam, egy építkezésen dolgoztam, a szabadbanmínusz 35 fok volt. Nem volt autóm, nem volt pénzem a bankban, ócska ruhákban jártam,és persze megbuktam a főiskolán. Körülnéztem a hideg télben, abban a kis lakásban,reménytelen jövővel és nem létező múlttal, és azt mondtam magamnak: „Ha bárminváltoztatni akarok, az csak tőlem függ!” Abban a percben ijedtem meg igazán. Hirtelenrádöbbentem abban a pillanatban, hogy ha azt akarom, hogy más legyen az életem, akkorazon csak én változtathatok. És ha valamit be akartam mutatni Önöknek ezzel a kispéldával, ezzel a kis példával, az az, hogy a kiindulópont a felíveléshez, életünkirányításának átvételéhez, a nagy teljesítmények és sikerek kiindulópontja, az az, hogyvállaljunk feltétel nélküli felelősséget: „Ha így kell lennie, csak tőlem függ.” Ha így kelllennie, csak Önöktől függ. „Életünk nagymértékben attól függ, hogy mi magunk milyenné tesszük.” SamuelSmais (szemüel szmájsz) 6. szekcióA negatív érzelmek kiiktatása(29:30) Folytassuk a témát! Felelősségvállalás, kontra felelősség nem vállalás. Sok évvelezelőtt, 1972-ben a metafizika azon területét tanulmányoztam, amelyik a szellemiképességek fejlődésének pszichológiájával foglalkozik. Hihetetlen hatással volt rám egymegállapítás, és azóta sem tudok szabadulni tőle. Mégpedig az, hogy milyen szoros akapcsolat a felelősség nem vállalása és a negatív érzelmek között. Továbbá az a tény,hogy a negatív érzelmek a legnagyobb blokkoló vagy romboló tényezők mindannyiunkéletében. Ha elfogadjuk, hogy életünk célja az, hogy minél nagyobb lelki nyugalmat,boldogságot, megelégedettséget érjünk el, akkor meg kell vizsgálnunk: mi az, amimeggátolja, megakadályozza, ami útjában áll annak, hogy valóban élvezzük az életet? Ráfogunk döbbenni, hogy ez mindig valami negatív érzelem. Most nem az olyanfájdalmakról beszélek, amit afölött érzünk, ha valaki meghalt, vagy valami nagy veszteségért, hanem azokról a negatív érzelmekről, amelyeket nap mint nap megélünk. Amik nemhagynak nyugodni, megrontják egészségünket, amelyek befolyásolják érzelmikapcsolatainkat, anyagi függetlenségünk útjában állnak, és amelyek miatt nem tudunkkiteljesedni.Ebben a részben tehát a negatív érzelmek kiküszöböléséről lesz szó. Amikor isvissza kell térnünk előző témánkhoz: a felelősséghez. Mert az egyik legeslegfontosabbdolog, amit életemben megtanultam, a következő. Azt javaslom, vegyünk egy grafikont!Készítsünk most közösen egy táblázatot! Induljunk el a legmagasabbtól alegalacsonyabbig! Itt van egy maximálisan felelős személy. Ő az az ember, aki rendkívülmagabiztos. Vállalja a felelősséget, és soha nem él kifogásokkal. Itt legalul van afelelősséget nem vállaló személy, aki mindenre mentséget keres. Nos, ez a skála pozitívvége, ez pedig a negatív vége. Mindegyikünk – Önök is és én is – ide-oda mozgunk ezen askálán fel vagy le. Valamennyi döntésünkkel, amit hozunk. Azt tapasztaltuk, és ez fogottmeg, hogy amint az előbb mondtam, közvetlen kapcsolat van aközött, hogy mennyireérezzük kezünkben életünk irányítását, és mennyire vagyunk pozitívak vagy boldogok.Mert nagyon is közvetlen kapcsolat van az általunk vállalt felelősség mértéke és azéletünk felett gyakorolt irányítás mértéke között. Mint ahogy közvetlen kapcsolat van afelelősség, tehát az irányítás mértéke és a szabadság mértéke között, amellyelrendelkezünk. A szabadság nélkülözhetetlen feltétele a boldogságnak. Az igazi siker ésboldogság az életben azt jelenti, hogy saját elképzeléseink szerint, szabadon élhetjük azéletünket. Anélkül, hogy mások mondanák meg, mit tegyünk. Hogy úgy élhessünk, mint amadár. Szabadon azt tehessük, amit akarunk. Közvetlen kapcsolat van tehát a felelősség,az irányítás és a szabadság között. És közvetlen a kapcsolat e 3 tényező és a pozitívérzelmek között. A pozitív érzelmek nagyszerű dolgok. Pozitív érzelmek a boldogság, aszeretet, az öröm, az életöröm, az életerő, a gazdagság, a lelkesedés stb.Ezzel szemben itt a másik oldalon áll a felelőtlen magatartás. És az hová vezet? Ezaz, ami annyira megrázott, amikor felismertem. Ugyanis ez az irányítás hiányához vezet.Felelőtlenségünk mértékének megfelelő arányban veszítjük el az irányítást önmagunkfelett. Ami belső énünk felborulásához, széteséséhez vezet. Továbbá a szabadsághiányához. Mivel többé már nem úgy tekintünk magunkra, mint aki szabadon dönthet élete irányáról. Sokkal inkább tartjuk magunkat külső erők áldozatának vagyjátékszerének. Az irányítás és szabadság hiánya vezet a negatív érzelmekhez. Amikorrádöbbentem erre, és kezdtem megérteni, azt mondtam magamban: „Na jó, de mi van aszüleimmel? Mi van a gyerekkorommal? Mi a helyzet a körülményeimmel? Nincs valami jóállásom. Mi van a barátaimmal, akik gazdagok? Na is az egészségem? Mi van az időjárássalés a gazdasági helyzettel?”Mikor kezdtem ezt megérteni, arra is rájöttem, hogy ezeket félre lehet tenni. Halegszentebb célunk, leghőbb vágyunk a pozitív érzelmek: a boldogság, az öröm, aszabadság, a lelkesedés stb., akkor abba kell hagynunk a mentegetőzést.Nos, Karl Manninger (menindzsör), a nagy pszichoanalitikus néhány évvel ezelőtt akövetkező igen érdekes dolgot mondta: „A fizikai betegségek mind különbözőek.Különböző baktériumok, vírusok okozzák. De a lelki betegségek mind 1 tőről fakadnak.”Egy hosszú spektrumon a kevésbé rossztól a legrosszabbig. Thomas Sag, a pszichiáterpedig Az elmebetegség mítosza című könyvében azt mondja, hogy: „Elmebetegség nemlétezik. Pusztán csak a felelőtlenség különböző fokozatai léteznek.” Tehát ha azt állítjuk,hogy a felelősséget nem vállaló ember negatív, akkor azt is mondjuk, hogy a felelőtlenember szellemileg beteg. Míg a teljes felelősséget vállaló ember szellemileg egészséges.Hogyan hat ez Önökre? Nos, tudom, hogy amennyire csak lehet, fejlődni akarnak,különben nem vállalnák a részvételt egy ilyen programban. Közvetlen kapcsolat van amunkahelyük eredményességéért folytatott munkában az Önök által vállalt felelősségmértéke és az Önök hatalmának, valamint megbecsülésének mértéke között, amelyetelérhetnek munkájukban most és a jövőben. A felelősséggrafikon tetején helyezkednek elazok az emberek, akik teljes felelősséget vállalnak, és akik magukhoz vonzzák a hatalmatés a lehetőségeket. A grafikon alján nincs hatalom, csak tehetetlenség. Itt találhatjukannak a személynek a példáját, aki semmi felelősséget nem vállal, nem irányítja sorsát.Akire szinte kényszerzubbonyt lehetne húzni, gumiszobába lehetne zárni. Saját és másokbiztonsága érdekében. Teljes felelőtlenség az irányítás és a szabadság hiányával. Mindenolyan döntésünkkel, amellyel felelősséget vállalunk, felfelé mozgunk a grafikonon.Minden olyan döntésünkkel, mely kifogások eredménye, lefelé mozgunk.De menjünk most tovább, és beszéljünk a negatív érzelmek és a felelőtlenségkapcsolatáról, hogy még világosabbá váljon az Önök számára! Van egy jó példám.Képzeljék el, hogy itt van egy fa! Ez a törzse, és itt a lombja. Ezt a fát úgy hívják, hogy anegatív érzelmek fája. A negatív érzelmek fája hordozza az uralkodó negatív érzelmeket:a félelmet, a kétséget. Sok ember úgy véli, hogy az önmagukban való kételkedés, alegdestruktívabb negatív érzelem, jobban visszaüt, mint gondolnák. Aztán az utálatotmint negatív érzelmet. Aztán az irigységet, no és a haragot. És persze a harag testvérét, abűntudatot. Ezek mind erős negatív érzelmek. Éveken át ezek vezették a listát. Körülbelül54 negatív érzelem van, de ezek a legelsők. Vegyük ezeket a negatív érzelmeket, éstisztázzuk őket! Hozzátehetjük a sajátunkat is, mert persze mindenkinek van egy kedvencnegatív érzelme, pl. a féltékenység. De lehet pl. az önsajnálat, az is jó kemény. De haleszűrjük őket, rájövünk, hogy az összes negatív érzelem a haragra vezethetővissza. Vagy magunkba fojtjuk, és akkor mi leszünk betegek, vagy kiadjuk magunkból, ésakkor másokat betegítünk meg. Ez tehát a negatív érzelmek fája. Vessünk egy pillantást aszerkezetére! Ennek a fának is van gyökérrendszere. A gyökérrendszer biztosítja atáplálékot a negatív érzelmek gyümölcseinek és virágainak érleléséhez és növekedéséhez. Fel kell tennünk a kérdést: Mi ez a táplálék, mi élteti a negatívérzelmeket? Mi a termékenyítő közeg? Mi az, amivel elősegítjük a növekedést, amit afölbe szórunk?2 lényeges dolog van, ami életben tartja a negatív érzelmeket. Az egyik azönigazolás. Az önigazolás, ami egyszerűen azt jelenti, hogy elmondjuk magunknak, vagyakárkinek, aki meghallgat, hogy miért is érzünk jogosan úgy, ahogyan érzünk. A másikpedig az ún. azonosulás. Az azonosulás azt jelenti, hogy a dolgokat magunkravonatkoztatjuk. Ezért született a mondás, hogy: „Aki úgy viselkedik, mintha a sajátügyvédje lenne, annak bolond a kliense. Aki úgy tesz, mintha saját orvosa volna, annakmeg bolond a betege.” Ez azért van, mert annyira azonosulunk helyzetünkkel – és Önök isígy tesznek –, annyira személyesre vesszük, hogy végül érzelmileg is teljesenbelebonyolódunk. Úgy gondoljuk, hogy lehetetlen hosszú ideig negatívan viseltetni bármiiránt is, hacsak nem igazoljuk és indokoljuk érzésünket, és nem magyarázzuk megmásoknak. Vagy hacsak nem azonosulunk vele, és nem vesszük személyesre. Pl. ha valakibejön a parkolóból, és közli: „Valaki nekiment egy parkoló autónak.” Ez nem izgat minket,mert nem érint bennünket. Ha azonban arról van szó, hogy valaki nekiment egy parkolóautónak, mégpedig a mi autónknak, és az illető eltűnt, akkor rettenetesen idegesekleszünk. Ne feledjük azonban, hogy mindig mi választjuk meg a reakcióinkat! Mindjártvisszatérek erre.Hogyan szabadulhatunk meg az azonosulástól? Hogyan száríthatjuk ki gyökereit anegatív érzelmek fájának? Egyetlen módon szabadulhatunk meg a negatív érzelmektől:ha nem ítélkezünk. A Biblia azt mondja: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess meg!” És mivel a Biblia –sok egyéb mellett – a filozófia és a metafizika könyve is, az, hogy ne ítélj, azt jelenti, hogytartózkodjunk az ítélkezéstől. Ahelyett, hogy elítélnénk valakit, mert az illető bűnös, mertelkövetett valamit, maradjunk nyitottak és semlegesek! Maradjunk semlegesek, mert ez akulcs! A semlegesség visszafogja a negatív érzelmeket. Az egyik fontos ismeretünk anegatív érzelmekről éppen az, hogy szikraként pattannak ki. Ha tápláljuk őket, hagondolunk rájuk, ha azonosulunk velük, ha elkezdünk ítélkezni a helyzetről, ezek egyrenagyobbak lesznek, míg végül betöltik egész lényünket. Ami az azonosulást illeti, aszemélyünkre vonatkoztatás elkerülésének módja: az ellenazonosítás. Tárgyiasítsuk aproblémát! Maradjunk semlegesek! Tartsuk távol személyünktől! Létezik a probléma, denem én vagyok a probléma. Adva van egy nehézség, de a nehézség nem én vagyok. Ígytarthatjuk távol magunktól. Egyszerre abbahagyjuk a mentegetőzést és az azonosulást, aszemélyünkre vonatkoztatást, az érzelmi belebonyolódást. Volt már, hogy valakimegkereste magukat a gondjával, és maguk annyira beleélték magukat az őproblémájába, hogy szinte sajátjuknak tekintették? Aztán az illető elment, megoldotta agondját, de maguk még mindig ezen rágódtak. Magukra vonatkoztatták, ez az oka.A negatív érzelmektől úgy szabadulhatunk meg – és ez a legfontosabb tudnivaló –,ha elvágjuk a negatív érzelmek fájának a törzsét. Mert a negatív érzelmek fájának törzse:a vádaskodás. A negatív érzelmek 99 %-a vádaskodás. Nagyon fontos megérteni, hogyhonnan származnak a negatív érzelmek. A negatív érzelmek ugyanis belülről jönnek. Külsőérzelmekből nem származhatnak negatív érzelmek. A negatív érzelmeket nem emberekvagy különböző helyzetek okozzák. A negatív érzelmeket az egyes helyzetekre valóreagálásunk kelti életre. Mondok egy példát. 2 ember belekerül ugyanabba a helyzetbe:forgalmi dugó, durva pincér, vagy akármi lehet. És az egyik felizgatja magát, feldúlt ésmérges lesz. A másik pedig föl sem veszi. Egy másik példa. Ugyanaz az ember 2 különböző napon. Az egyik nap dühöngeni kezd: lapos az autó kereke. Fél, hogy elkésik, dugóbakerül, ideges lesz, feszült. Másnap sokkal korábban kel, jól megreggelizik a családjával,bőven van ideje, hogy beérjen, és egyáltalán nem izgatja a forgalmi dugó. Mind a két esetazt példázza, hogy a negatív érzelmek nem a helyzetekből adódnak.Tehát mindig szabadon választhatjuk meg érzelmi életünk minőségét. Tehát miválasztjuk az idegeskedést. Meg kell értenünk: soha nem másokon múlik az, hogy mi mitérzünk. Senki nem kényszerít arra, hogy idegesek legyünk. Senki nem tesz minketfeszültté, senki nem zaklat fel bennünket. Mindig mi magunk döntjük el, hogyan fogunkérezni. És ha nem vigyázunk eléggé, felvesszük azt a negatív szokásunkat, hogy másokathibáztatunk. A vádaskodás az alapja minden negatív érzelemnek. Ha abbahagyjuk avádaskodást, kivágtuk a negatív érzelmek fáját. Kivágtuk, elpusztítottuk, és az összesnegatív érzelem is kihal ezzel egy időben. Olyan ez, mintha a negatív érzelmek fájakarácsonyfa lenne, rákapcsolva az áramra. És a negatív érzelmek lennének a karácsonyfafényei. Megfogjuk ezt a dugót, és kirántjuk a konnektorból. Mi történik akkor? Csak annyitörténik, hogy a negatív érzelmek, a fények kialszanak. Egy pillanat alatt, egy mozdulatra.És hogyan csináljuk ezt? Úgy, hogy alkalmazzuk a helyettesítés törvényét. Tudjuk, ahelyettesítés törvénye szerint a tudat egyszerre csak 1 gondolatot tart. Ez a tudatunkatelfoglaló gondolat határozza meg érzelmi reakcióinkat, a tudatalattink reakcióját. Ésmivel csak 1 gondolattal tud foglalkozni, egyszerűen ki kell ütnünk a negatív érzelmeketokozó gondolatot, a vádaskodásét. És a helyébe kell ültetnünk ezt a gondolatot: „Énvagyok a felelős! Én vagyok a felelős! Én vagyok a felelős!” Ez – kiegészítve azzal, hogy a„Szeretem magam! Én vagyok a felelős4” – a leghatásosabb pozitív állítás önmagunkról.Abban a pillanatban, hogy kimondjuk: „Én vagyok a felelős!”, hirtelen ismétvisszakerülünk az irányítói székbe. Ha kimondjuk: „Én vagyok a felelős!”, kezünkbevesszük sorsunk irányítását. Nem mondhatjuk: „Én vagyok a felelős!”, és közben negatívérzelmekkel élünk, hiszen az egyik kiüti a másikat a tudatunkból. Hadd világítsam meg!Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, amely sok bosszúságot okozott. Az oklehetett egy körülmény vagy egy személy. De akármikor eszünkbe jut, dühösek leszünk,bármikor eszünkbe jut, idegesek leszünk, vagy zaklatottá válunk. Bármikor, amikoreszünkbe jut az a bizonyos helyzet, semlegesíthetjük, ha azt mondjuk: „Én vagyok afelelős. Én vagyok a felelős.” Ha ez egy kapcsolat: „Ki kényszerített ebbe a kapcsolatba?Valaki belekényszerített, vagy magamtól mentem bele?” Ez egy munka, egy beruházás, ezegy egészségi probléma? Vállalnunk kell a felelősséget! Nagy különbség van a felelősségvállalása és… Hadd írjam csak ide le: felelősség kontra vád! Felelősség kontra vád. Mi is avádaskodás? A vád mindig a múltra vet vissza. Hátratekint. A vád a múltra tekint. Afelé,amin már nem lehet változtatni. A felelősség a jövőbe néz. Kérdés: ha vállaljuk afelelősséget, nem magunkat tesszük vádolhatóvá? Nem. Ez azt jelenti, hogy mi felelünkgondolkodásunk minőségéért ettől a perctől fogva. Tételezzük fel, hogy a parkolóba érveazt látjuk: valaki nekiment az autónknak. 2 választásunk van: méregbe gurulhatunk ésüvöltözhetünk, vagy felelősségteljesen viselkedünk: mindent megteszünk, hogymegtaláljuk a tettest. Optimális esetben megőrizzük érettségünket. A felelősség tehátmindig a jövőbe tekint. A felelősség mindig felteszi azt a kérdést egy probléma esetén:„Mi az, amit tehetünk?” Nem az, hogy ki tette, hanem az, hogy mit tehetünk ezután.Hogyan lépjünk tovább? Mit tehetünk? Ez a felelős ember 1. kérdése. Nem kezdünk elsiránkozni, hanem azt kutatjuk: mi lehet a megoldás? És minden mehet tovább. Afelelőtlen ember mindig azt kérdezi: Ki tette? Azzal van elfoglalva, hogy megtudja, kitette. És minden vádat felhasznál, mégpedig úgy, hogy lehetőleg mindenki megkapja a 37. oldal, összesen: 197maga részét a vádaskodásból. Amitől a probléma persze nem oldódik meg. A kulcs anegatív érzelmek fájának kivágásához egy jó éles balta, amivel kipusztíthatjuk avádaskodást. Az a nap, amelyen elkezdjük kiiktatni életünkből a vádaskodást, az afelszállás napja. Mert amint elkezdjük kiküszöbölni a vádaskodást és a negatívérzelmeket, hirtelen problémáink nagy része, azoknak a tényezőknek többsége, melyekboldogságunk útjában állnak, eltűnnek. Miért hangsúlyozom annyira a negatívérzelmeket? Nos, hadd világítsam meg ezt Önöknek! Arra jöttem rá, és ez megdöbbentővolt számomra, mert én elköteleztem magam képességeim kibontakoztatása mellett,hogy fejlődésünk kizárólag attól függ, milyen mértékben tudunk megszabadulni negatívérzelmeinktől. Nem haladhatunk előre, nem léphetünk tovább arról a pontról, amelyenjelenleg állunk, csak akkor és annyira, amennyire negatív érzelmeinket elhagyjuk. Erről juteszembe. Más emberekkel, mások által kiváltott helyzetekkel kapcsolatos negatívérzelmeinket illetően nagyon nehéz felelősséget vállalni. Nehéz azt mondani: „Én vagyoka felelős!” Eredetileg. Mert már olyan régóta hibáztatom azt a személyt. Így aztán néhafogcsikorgatva kell mondogatnunk: „Egy pillanat, én vagyok a felelős! Én vagyok afelelős!” De minél gyakrabban elmondjuk: „Én vagyok a felelős4 Én vagyok a felelős! Énvagyok a felelős!”, egyre könnyebb és könnyebb lesz. Végül eljutunk arra a pontra, hogyha eszünkbe jut az a bizonyos személy, semlegesíteni tudjuk a gondolatot. És ahelyettesítés törvényével élve azt mondjuk: „Én vagyok a felelős! Én vagyok a felelős!” Van egy szép mondás, amit szintén alkalmazhatunk nehéz emberekkel szemben. Azönbecsülésre vonatkozik, de vonatkozhat a negatív érzelmek kiküszöbölésére is.Valahogy így hangzik: „Bármit mondok vagy teszek, én akkor is értékes és érdemesember vagyok!” Vagy: „Akármi történik, én akkor is értékes és érdemes ember vagyok!”Vagy: „Akárhogyan is alakul ez a helyzet, én akkor is értékes és érdemes ember vagyok!”Az élet természetes folyamata a következő. Itt van az életút. Gyermekkorunkbannincsenek negatív érzelmeink, de minden negatív érzelmet megtanulunkgyerekkorunkban. A gyereknek meg kell tanulnia azokat a szüleitől. Láttak már negatívcsecsemőt? A csecsemők nem lehetnek negatívak. Ők csak nevetnek, boldogok, sírnak, haéhesek, de a csecsemők nem negatívak. Ahogy azonban növünk, figyeljük akörnyezetünket, és elkezdjük felépíteni negatív érzelmeinket, amelyeket a hátunkoncipelünk, mint egy zsákot. Ahogy tizenévesek leszünk, a zsák már annyira megtelik, hogyha összejövünk a barátainkkal, kénytelenek vagyunk kipakolni nekik. Beszámolva arról,milyen szörnyű volt a gyerekkorunk, milyen szemetek a szüleink, milyen szemetek atestvéreink, a tanáraink és mindenki. Amikor felnőtté válunk, mi a jele a felnőttségnek ami társadalmunkban? Egyszerűen az, hogy van egy hatalmas zsákunk, tele negatívérzelmekkel, mert annyit szenvedtünk. És mi történik? Másokkal töltött időnk legnagyobbrészében, ha nem vigyázunk, csak a szenvedéseinkről mesélünk. Nem teszünk mást, minthogy arra használjuk negatív érzelmeink megosztását, hogy megalapozza a kapcsolatot. Azt mondjuk: „Én megmutatom az én negatív érzelmeimet, te meg a tieidet.” Ugyanúgy,mint gyerekkorunkban. És mit csinálunk? Összejövünk, mint az árusok egy keletibazárban, hogy kiterítsük negatív érzelmeinket. „Nézze ezt a rohadt gyerekkort! Nézzeezt a szörnyű kapcsolatot! Nézze, milyen gazdag a főnököm! Nézze, milyen szemét!” és atöbbi. Szóval oda-vissza kibeszéljük őket. De mi történik, amikor negatív érzelmeinkrőlbeszélünk? Mi a koncentráció törvénye? Akármire gondolunk, az megnő. Akármiregondolunk, az megnő, megerősödik, és életben marad. A negatív érzelmek egyébként – ésez is fontos felismerés volt tanulmányaim során – nagyon is törékenyek és múlékonyak.Mi lesz velük, ha nem tartjuk életben őket állandó, róluk szóló beszélgetésekkel? Mi lesz velük? Elhalnak. Igen, a negatív érzelmek elhalnak. Olyan, mint a tűz. Ha oda esik, aholnincs semmi, vagy ha a szikra oda pattan, ahol nincs éghető anyag, kialszik. A negatívérzelmek, ha nem beszélünk róluk, nem tudjuk életben tartani őket. Ha nem gondolunkrájuk, elhalnak. Tapasztalták már, mi történt akkor, amikor valami miatt valóbanidegeskedtek, és állandóan csak azzal foglalkoztak? És aztán hazamentek, és 3-4 órán átteljesen lekötette magukat az otthonuk. Nem is volt idejük másra gondolni. 3-4 óra múlvaszinte megijedtek: „Jó ég, mióta eszembe sem jutott! Megint aggódnom kell miatta!”Mert mi történik? Elalszik, akár a tűz. Elhamvad. Vissza kell térni rá! Beszélni róla, gondolnirá, és aggódni és idegeskedni, hogy újra elfoglalhassa egész gondolatvilágunkat.Hányszor fordul ez elő? Nos, mit tesz az érett felnőtt? Az érett felnőtt leteszi negatívérzelmeit az út szélére, és boldogul az életben. Előbbre lép. Otthagyja a zsákot, nem cipelimagával. Úgy hagyja ott, mint egy nagy halom szemetet a szemétdombon. Csak úgyotthagyja. És ha megkérdezik tőle: „Hogy van?”, azt mondja: „Remekül!” „Hogy van afeleséged?” „Csodásan!” „Hát a kapcsolataid?” „Jobbak nem is lehetnek!” „Hogy van azegészséged?” „Kitűnően vagyok4” Más szóval: ne beszéljünk negatív dolgokról, mert hanegatív dolgokról beszélünk, valósággal tápláljuk azokat, és még inkább bevonjukéletünkbe! Milyen az, akinek gondjai vannak? Ugye, ismernek olyan embert, aki folytongondban van, és sosem oldja meg a gondjait? Aki állandóan a problémáiról beszél.„Akinek van, annak adassék több! Akinek nincs, attól vétessék el az, amije van!”Van itt egy újabb kritikus pont a kapcsolatokra vonatkozóan. Szintén atanulmányaim során fedeztem fel. Mindannyian átestünk már sok-sok szenvedésen. És azember könnyen szerelmes lesz a szenvedéseibe. Az emberek szeretik a szenvedéseket.Valójában úgy érzik, hogy megfizettek értük. Rágódnak rajtuk. Olyan hosszú ideig éltekegyütt velük, hogy… hogy sok ember egyáltalán nem szívesen mond le a szenvedéséről.Nem lehet lebeszélni róla. Azt mondjuk: „Miért nem felejted el? Miért nem fordítaszhátat? Miért nem leszel úrrá rajta?” Azt feleli: „Nem tehetem. Tudod, mennyitszenvedtem, milyen sok érzelmet fektettem ebbe a kapcsolatba, munkába, karrierbestb.?” Emlékszem, hogy ezrek, hogy emberek ezrei kerestek fel rossz hangulatuk miatt.Azt mondták: „Már évek óta tart ez a rossz kapcsolat vagy házasság. Kibékültem,boldogtalan vagyok, nem szeretjük egymást, semmi értelme.” Mire én: „Miért nemválnak el?” „De ennyi év után?” A válaszom ez: „Nézze, az átlagamerikai várhatóátlagéletkora 75 és 80 év között van. És emelkedik. Mire elérjük a század végét, azátlagéletkor kitolódik 85 vagy 90 évig is. Ez azt jelenti, hogy akárhány éves most, 20, 30,35, igazából nem számít. Vonja le a 80-ból, és megkapja azoknak az éveknek a számát,amelyeket ebben a helyzetben kell leélnie. És kérdezze meg magától: akar-e még így élni20, 30, 50 évig?” A válasz, az őszinte válasz csak az lehet: nem, mert a helyzet nem válikjobbá. Az emberek szeretik a szenvedéseiket, és nem válnak meg tőlük. Ezért egy nagyonegyszerű tanácsot gondoltunk ki. Ezt a tanácsot megbeszéltem egy tanácsadópszichológussal, aki úgy vélte: ez a legegyszerűbb tanács, amit valaha hallott, amivelelláthatjuk a rászorulókat. Ha valaki felkeres, és a problémáiról akar beszélni, mondjunkigent, és legyünk együttérzők! Jó dolog meghallgatni az embereket, és hagyjuk iskibeszélni őket! Kivéve azokat, akik másról sem tudnak beszélni, mint a problémáikról.Folyton csak arról. Nagyon gyakran ugyanarról beszélnek, amiről legutóbb. Mondjuk azt:„Igen, értem, amit mond, és nagyon megértem, azonban Ön felel a saját életéért. Ön afelelős. Mit szándékozik tenni? Ön a felelős a saját életéért. Mit tesz érte?” A következőfog történni: az illető azt mondja: „Igen, igaza van, felelős vagyok. Változtatnom kell!Tennem kell valamit!” És elmegy, és tesz valamit. Tulajdonképpen, ha eljönnek, és 39. oldal, összesen: 197kiteregetik a problémáikat, mi csak annyit mondunk az embereknek: „Na és, mit gondol,mit kéne tennie?” Az illető a beszélgetés idejét gondolatai rendezésére használja. Hogymeghozhassa döntését. Elmegy, és nincs szüksége tanácsra. Többségüknek nincsszüksége rá. Van egy régi mondás, miszerint: „Ne aggódj a tanácsadás iránti egyetemeshajlandóság miatt, mert a részvétlenség iránti hajlam hasonlóan egyetemes!” Azembereknek sokszor nem a tanács kell, csak hogy meghallgassák őket. Vannak azonbanolyanok, akik semmit nem akarnak tenni a problémájuk ellen. Egyetlen dolgot akarnak:hogy problémájukat ürügyül használhassák arra, hogy beszélgetésre bírjanak bennünket.Ugye, értik ezt? Társadalmunkban igen elterjedt neurotikus hajlam, hogy társalgásalapjául használják a problémáikat. „Itt a problémám. Gyertek, beszéljünk róla!” Ésközben ezt az embert belül egyáltalán nem érdekli a másik vagy a többi fél. Az egyetlen,ami érdekli, az az, hogy meghallgassuk. Megfogalmazhatjuk ezt úgy is, mint egy viccet.Mondjuk, ilyenek ezek az emberek. Ha csak az emberek így néznének ránk mint emberilényekre, ez itt az arcunk, itt a szemünk, ezek pedig a füleink. Látják? Szóval a 2 szemünk,lehetőleg tágra nyitva és együttérzőn, itt a szánk, lehetőleg zárva, itt pedig a fülünk,lehetőleg jó nagyra nyitva. Ezek az emberek nem is néznek embernek minket. A miproblémáinkkal nem törődnek. Csak azzal törődnek, hogy ott üljünk, hallgassuk, ésmegértően bólogassunk. A tanácsainkra egyáltalán nem tartanak igényt. Fölösleges. Hailyen emberrel van dolgunk, könnyen ellenőrizhetjük a kapcsolatot. Kezdjünk magunkrólbeszélni! Mondjuk ezt: „Nagyon örülök, hogy megtiszteltél a problémáiddal. Nekem is vannéhány gondom, és veled szeretném megbeszélni ezeket.” Meglátják, az ilyen emberrohan az ajtóhoz. Nézegeti az óráját. Sürgős dolga van, és olyan gyorsan lelép, mint avillám.Még egy utolsó pont, ami szintén fontos. Az egész témára nézve igen fontos, akritikus pont, ha úgy tetszik, a következő. Mikor arról kezdünk beszélni, hogy feladjuknegatív érzelmeinket, majdnem mindenki azt mondja: „Egyetértek. Igaz, amit mond.Eltalálta a lényeget. Szándékomban áll feladni negatív érzelmeimet. Felelősséget kívánokvállalni. A kezembe veszem a sorsomat. Ezentúl soha senkit nem fogok vádolni… Kivéve:azt az egyet.” Mindenkinek van 1 valaki, akitől nem fog megválni. Mindenkinek van 1kedvenc negatív érzelme, amiért éveken át fizetett, és görcsösen ragaszkodik hozzá. Haddmondjam el, miért olyan fontos, hogy feladjuk! Itt egy autó. Képzeljük el, hogy ez egyszép Mercedes! Vadonatúj. Egyenesen a gyárból. Csillog-villog. 560SL. 5500 $-os gyönyörűgépkocsi. Minden szempontból átvizsgált, abszolút tökéletes. Ideadták hibátlanul, illetveegy kis hibával. Ez itt az autó eleje. És itt van egy aprócska probléma. Valamilyen műszakiokból kifolyólag ez a fék blokkolva van. Beleülünk a gyönyörű Mercedesbe, amilyenek mivagyunk. Szép testű, szép szellemű, tele lehetőségekkel, hihetetlen képességekkel.Beleülünk a szép Mercedesbe, beindítjuk, rálépünk a gázpedálra, és mi történik? Ha a fékblokkolva van, mi történik az autóval? Bárhogyan nyomjuk a gázt, mi történik az autóval?Az történik, hogy körbeforog. Körbejár, köröz. Forog és köröz, amíg le nem vesszüklábunkat a gázpedálról, és fel nem adjuk. Addig, amíg az első kerék blokkolt, nem jutunksehová. Rájöttem arra, hogy elég egyetlen egy negatív érzelem, melyet bármilyen oknálfogva nem adunk fel – és ez az ok mindig egy személyes ok, az ok mindig saját énünkkelfügg össze –, és az eredmény az, hogy egy helyben maradunk. Forgatjuk a kerekeket, éskörben járunk. Egész életünkben. Mindannyian ismerünk olyanokat, akik tehetségesek,vannak lehetőségeik, sokat tanultak és a többi. És életük mégis egy helyben forog. Körbekörbe. Nem tudnak kilépni belőle. Minden az ölükbe hull, mégis állandóan vannakproblémáik. Hogy miért? Majdnem mindig, minden ember pszichoanalízisében és 40. oldal, összesen: 197pszichoterápiájában megfigyelhető blokkolt negatív érzelem. És ez a blokkolt negatívérzelem: a vád. Van egy valaki, akit még mindig vádolnak valamiért. Van valaki, akit nemakarnak elengedni a horogról, mert az az átkozott elkövetett valamit ellenük. Tudják,miről beszélek. Tudják, hogy miről beszélek, mert mind egy cipőben járunk. Mindannyianemberek vagyunk. Ennek azért van értelme számunkra, mert sajnos hajlunk arra, hogybeleszeressünk szenvedéseinkbe. Hajlunk arra, hogy zsákba gyűjtsük, és azt higgyük,negatív érzelmeink emberi mivoltunk része. Hajlamosak vagyunk rá, hogy másokattegyünk felelőssé, mert mások bántottak. Pénzbe kerültek nekünk. Mások bántottakminket egy viszonyban. De a csúcsteljesítmény kulcsa, a boldogság kulcsa, a siker kulcsaa helyettesítési törvény alkalmazása. Az első pillanatban távolítsuk el azokat a negatívérzelmeket, amelyek feszültséget okozó gondolatainkból támadnak, mondogatván: „Énvagyok a felelős! Én vagyok a felelős! Én vagyok a felelős! Én vagyok a felelős! Én vagyok afelelős! Szeretem magam, és én vagyok a felelős4 És rajtam kívül senki sem zavarhatjameg nyugalmamat, mert kizárólag az én kezemben van az érzelmi életem! Én vagyok afelelős!” És Önök mind felelősek.„Azon a napon indulsz fel a csúcsra, amelyen teljes felelősséget vállalsz, ésfelhagysz minden mentegetőzéssel.” O. J. Simson (ó dszé szimszon) 7. szekcióFékjeink kiengedése(29:18) Amikor néhány évvel ezelőtt elkezdtem tanulmányozni a negatív érzelmeket,felfedezésem legjelentősebb pontja az volt, hogy nem fejlődhetünk egészségben,boldogságban, szeretetben és lehetőségeinket megvalósítva addig, amíg ragaszkodunknegatív érzelmeink érinthetetlenségéhez. A negatív érzelmeknek egyetlen jótulajdonságuk – ha lehet így fogalmazni – az, hogy a negatív érzelmek nem állandóak.Még Freud szerint sem. A negatív érzelmeknek nincs állandó helye a tudatunkban. Másszóval: olyanok, mint a hívatlan vendégek.A negatív érzelmek negatív szokásminták vagy reflexek, amelyek kiiktathatók. Éskiiktatásuk 1. lépése az, hogy megértsük, honnan is származnak. Hogy megértsük, mika kiváltó okaik, visszanyúlva kisgyermekkorba, amik elindították a negatív érzelmekfejlődését, és amik felnőtt korunkra hajlamossá tettek arra, hogy így vagy úgy negatívaklegyünk. Ez elvezet bennünket a kora gyerekkori beállítódáshoz. Ugye, azt mondtukkorábban, hogy a gátló és kényszerítő negatív szokásminták előidézője a destruktívkritika. A destruktív kritika, a nagy romboló. A destruktív kritika az emberi belsőt pusztítjaalattomosan, a külvilág számára észrevétlenül. Több személyiséget ástak alá, pusztítottakel, több önbecsülés esett áldozatul a destruktív kritika eredményeként, mint amennyitvalaha el tudnánk képzelni. A destruktív kritika tehát a nagy gyilkos. Miért olyan rossz ez?Nos, tudjuk, hogy a gyerekeknek csecsemőkorukban növekedésük során elemi szükségükvan a szülői szeretetre és elismerésre. Sok pszichiáter és pszichológus véleménye szerinta felnőttkori szellemi betegségek 1. számú oka a szeretet megvonása vagy a szeretetvisszatartása. Tudjuk, hogy minden értékes személy, mindazok, akik fontosak a gyermekszámára, nagy hatással vannak a gyermekre. A gyermek 6 éves korig… 6 éves korig nemnagyon tud különbséget tenni indokolt és indokolatlan kritika között. Ez azt jelenti, hogybármit, amit a szülő vagy az idősebb testvér, vagy egy idősebb rokon, bármit, amit egynagy tekintélyű, értékes és fontos személy mond a gyereknek, azt ő igaznak fogadja el. Avalóság tényszerű értékelésének fogadja el. Ha a mama azt mondja: „Rossz fiú vagy.”,vagy a papa, hogy: „Lusta vagy.”, vagy ha valaki azt mondja: „Nem vagy megbízható.”,valaki azt mondja: „Hülye vagy.”, vagy hogy: „Ügyetlen vagy és utálatos.” A gyermek nemrendelkezik azzal a képességgel, hogy különbséget tegyen igaz és valótlan állítás között.A gyermek igaznak fogadja el. Számára valóságnak. A kritika a tudat megkerülésévelegyenesen a tudatalattiba kerül, ahol elraktározódik. Sok felnőtt még mindig azon negatívinformációk alapján él, amelyek tudatalattiját beprogramozták gyerekkorában. Na ésfelnőttfejjel mit mondunk erre? Olyasmit, hogy: „Hát ilyen vagyok.” Vagy: „Mindig is ilyenvoltam.” Van, aki így fogalmaz: „Családi vonás. Apánk is ilyen volt, a gyerekei is ilyenek.Vagy az anyánk volt ilyen?” De hát honnan jönnek ezek? Ezek egyike sem lehet családivonás. Az én gyerekkoromban pl. a szüleim nehéz anyagi helyzetbe kerültek. Ez a válságigen nagy hatással volt rájuk. Ha szóba került, hogy venni kéne valamit, szüleim idegeseklettek, és azt mondták: „Nem engedhetjük meg magunknak. Nincs rá pénzünk. Nemengedhetjük meg.” És megmaradt ez a nincs-mentalitás, a „nem engedhetjük megmagunknak” mentalitás egész életükre. Én meg felnőttem annak ellenére, hogy soha nem tapasztaltam meg a nélkülözést. És a legtöbb esetben maguk sem tapasztalták meg.10-20 év után még mindig azt mondjuk: „Nem engedhetem meg, nem engedhetem megmagamnak.” Mert továbbra is úgy élünk, azon kritikus megjegyzések alapján, amelyeketszüleink tettek. Lehet, hogy az Önök apja is azt mondta, amit az enyém: „Te soha nemfejezel be semmit. Sose fejezed be, amit elkezdtél. Sose fejezed be, amit elkezdtél!” Vagy:„Lusta vagy. Sose fejezed be, amit elkezdtél.” Tudják, milyen nehéz volt felnőttkorombanbefejezni valamit, amibe belekezdtem? Ahogy közeledtem a feladat végéhez, hirtelenmegtorpantam, és ürügyet kerestem arra, hogy késleltessem a befejezést. A 2. tényező, ami negatív érzelmeket fejleszt bennünk: a… a szeretet hiánya.Tudjuk, hogy a gyermek személyisége olyan mértékben fejlődik, amilyen minőségű ésmennyiségű szeretetet kap anyjától és apjától. 1 az 1-hez az arány a szeretet nagysága ésminősége, valamint az egészséges személyiség között. A szeretet megvonása vagy aszeretet hiánya a kiváltó oka a felnőttkori boldogtalanságnak és negativitásnak. Azért,hogy a gyermek úgy érezze, valóban szeretik, a szüleinek nagyon tudatosnak kell lenniük.És sajnos sokunknak olyan szüleik vannak, akik maguk is a saját szüleik áldozatai voltak.Ahogy egy író mondta: „Mindenki áldozat, egy áldozat áldozata.” Mindannyian áldozatokáldozatai vagyunk. Szüleink mindent megtettek, hogy jól neveljenek minket. De ők magukis áldozatok áldozatai voltak.Azért, hogy egy gyermek úgy érezze, szeretik, 3 feltétel megléte szükséges.Az 1. feltétel az, hogy a szülők szeressék önmagukat. Hogy szerethessék Önöket.Ne feledjük, sose adhatunk több szeretetet másoknak, mint amennyit magunk iránt érzünk.Ha nem szeretjük magunkat, nem szerethetjük gyermekeinket. Ha egy kicsit szeretjükmagunkat, ebből a kicsiből kell adnunk a gyerekeinknek. Ha egy kicsit szeretjükmagunkat, de ezt a kicsit mind házastársunknak adjuk, előfordul, hogy még ha akarjuk is,gyerekeinknek nem jut a szeretetből. Szüleink szeretni akartak bennünket, mégsemtudtak szeretetet adni nekünk. Miért? Mert ők sem kaptak, amikor gyerekek voltak. A 2. követelmény az, hogy a szülők szeressék egymást. Ahhoz, hogy a gyermekönbizalommal telve nőjön fel, érezze, hogy szeretik, hogy biztonságban van, hogy védvevan, ahhoz olyan környezetre van szüksége, ahol a szülők szeretik egymást. Semmi nemlehet ijesztőbb egy gyermek számára, mint egy olyan családban élni, ahol a szülők folytonveszekednek, ahol a szülők nem szeretik egymást, ahol feszült a légkör. Mert a gyermekmindig hajlamos arra, hogy áldozattá váljék. Rákiabálnak, ráüvöltenek, és a gyerek azthiszi, hogy a papa és a mama veszekedésének egyedül ő az oka. Volt egy érdekes kutatás. Mivel sok egyszülős család van manapság, a kutatás kimutatta, hogy ha az egyik szülőelmegy válás vagy különköltözés miatt, a másik szülőnél maradó gyermek meg vangyőződve arról, hogy a másik szülő azért ment el, mert ő elkövetett valamit. Igen fontos,hogy ha egy házasság vagy kapcsolat véget ér, és az egyik fél eltávozik, az otthon maradószülő újra és újra elismételje gyerekeinek, hogy a kapcsolat megszakadásának semmi közesincs a gyerekekhez. Erről csak mi tehetünk. Én és a papa. Vagy én és a mama. A gyerekeknem tehetnek róla. A gyereknek ezt nagyon sokszor el kell ismételni, míg újrabiztonságban érzi magát. Mert természetesen a gyereknek még mindig jobb, ha 1 szülőszereti, aki szereti, mint hogy 2, akik nem szeretik egymást.A 3. szükséges feltétel, ha nem áll fenn szeretethiány, az az, hogy a szülőknekszeretniük kell a gyereket. A szülőknek szeretniük kell a gyereket. Ez persze magátólértetődő, és logikusan is hangzik. Valójában nem az. És a legnehezebb dolog minden 43. oldal, összesen: 197ember számára felnőttfejjel még csak elgondolni is: lehetséges, hogy a szüleink nemszeretnek minket. Nem mintha nem akartak volna. Szeretni akartak minket, az volt aszándékuk, hogy szeressenek bennünket. De egyszerűen azért, mert problémáik voltakegymással, és megoldatlan problémáik saját szüleikkel, és jött a háború, aztán a válság,dolgozniuk kellett, egyéb kötelezettségeik voltak, egyszerűen nem volt idejük ránk. Ezvolt a probléma. Szeretni akartak, de nem állt módjukban. Az egyetlen módja, hogygyermekünk valóban szeressük, ha a számára elegendő mennyiségű és megfelelő minőségűidőt töltünk vele. Elegendő mennyiségű és megfelelő időt töltünk vele. Napi 10 perc nemelég. A gyerek annyira tartja magát értékesnek, amennyi időt a számára legfontosabbemberek vele eltöltenek. Ha a számára legfontosabb emberek, a szülei csak kis időttöltenek vele, akkor arra a következtetésre jut, hogy ennek oka kizárólag az őszemélyében van, hogy valami lényeges nincs rendjén vele, és ezért nem töltenek többidőt vele. A gyerek nem gondolkodik ésszerűen, csak az érzelmeire hallgat. Azt gondolja:ha a szülő itt van, szeret engem. Ha a szülő nincs velem, akkor nem szeret engem.Ha 3 feltétel közül 1 vagy több teljesült gyermekkorunkban, a szüleink nemszerették önmagukat, vagy nem szerették egymást, vagy bennünket nem szerettek, mertnem hagytak időt ránk, bár nem szándékosan, akkor meghatározó élményünk adestruktív kritikával összefüggésben az, amit úgy hívnak: bűntudat. Nos, mi a bűntudat? Abűntudat azt jelenti, hogy úgy érezzük, nem érünk túl sokat. Honnan jön ez az érzés?Amikor állandóan kritizálnak bennünket a nekünk legfontosabb emberek, és közben nemkapjuk meg a számunkra szükséges mennyiségű szeretetet, úgy érezzük, nem sokat érünk.Úgy érezzük, egyre kevesebbet érünk. A bűntudat érzése pedig elvezet az értéktelenségérzéséhez. Az értéktelenséghez. A bűntudat, az értéktelenség érzése a legsúlyosabb,legalapvetőbb problémája a 20. századnak. Az elmebetegségek fő forrása. Fő forrása akapcsolatok problémáinak és a pszichoszomatikus betegségeknek is. A társadalmunkatgyötrő problémák fő forrása az értéktelenség mélyen gyökerező érzése, mely rendszerintkifejezést nyer abban a gondolatban vagy magatartásban, hogy nem vagyok elég jó. Nemvagyok elég jó. Nem vagyok elég jó. Beszéltünk már az önbecsülésről és annakfontosságáról. Az önbecsülés azt jelenti: „Szeretem magam! Szeretem magam! Szeretemmagam! Szeretem magam!” Azok az emberek, akik destruktív kritikában nőttek fel,nemcsak nem szeretik magukat, de úgy érzik, nem jók senkinek és semminek. És sokesetben önutálattól szenvednek. Gyűlölik magukat. Gyűlölik vagy elutasítják önmagukat,ami látható a beszélgetéseikben, és megfigyelhető a kapcsolataikban is. Akik gyűlölikmagukat, bár jó kapcsolatokat akarnak másokkal, egyszerűen nem képesek rá. Azok azemberek, akik úgy érzik, semmire sem jók, ezt mindig a felszínre is hozzák. Mindigproblémájuk lesz.Mi a bűntudat fő oka? Valójában honnan származik a bűntudat? A bűntudat 3negatív forrásból ered: negatív szülők, negatív hatások vagy negatív vallás. Egyik a 3 közül.Mind a 3 felhasználja a bűntudatot, de eltérően. A szülők és egyes vallási hatalmak 2okból. Az egyik a büntetés. A bűntudatot megbüntetésünkre használják. Ahogynövekszünk, a legkönnyebb módja annak, hogy megbüntessenek, az, hogy rossz érzéstkeltenek bennünk. Szüleink úgy keltenek rossz érzést bennünk, hogy fizikailag vagyszóban bántalmaznak minket. A büntetés nagyon jó mód arra, hogy elérjük, amit akarunk.Hogy rávegyük az embereket arra, hogy azt tegyék, amit mi akarunk. A bűntudatkeltésalkalmazásának másik oka, ha tudatosan élnek vele, és bizonyos szervezetek tudatosanélnek vele: az irányítás megszerzése. Különösen az érzelmi irányításé. Mert ha érzelmileg irányítunk egy embert, a bűntudatkeltéssel manipulálhatjuk viselkedését. Sok szervezethasználja a bűntudatkeltést az irányítás és befolyásolás eszközének. Ha érzelmileg elégerősen befolyásolunk egy embert, megszerezhetjük a pénzét, rabolhatjuk az idejét,lekötelezhetjük, kihasználhatjuk erőforrásait stb. Sok szervezet él a büntetéssel, abűntudatkeltéssel. A jótékonykodások, melyeket a tévében hirdetnek, különösen arokkantakkal kapcsolatosak, gyerekekkel, mozgássérültekkel, a bűntudatra építenek.„Maga olyan jól él, érezze magát bűnösnek! Mert ezek az emberek szenvednek. Küldjöntehát pénzt, az enyhíti bűntudatát! Egy kis időre, amíg az adakozók között van.” Abűntudat tehát általános.Miért olyan elterjedt a bűntudatkeltés? Először is azért, mert többé-kevésbémindannyian bűnösnek érezzük magunkat. Másodszor, mert szüleink is élnek abűntudatkeltéssel. Miért alkalmazza anyánk a bűntudatkeltést? Mert anyánk abűntudatkeltéssel remekül tud irányítani minket. Irányítani tud minket sokszor telefononis. A szülők élhetnek a bűntudatkeltéssel a gyermekeikkel szemben, mert az ő szüleik is abűntudatot használták fel, és az övék is. Mert ez a legkönnyebb. Semmi fizikaierőfeszítés. Elég egy tekintet, egy pillantás, és az hatni fog. Az emberek mindig alegkönnyebbet választják. Figyeljünk oda erre! Gyerekkorunkban a környezetünk isbűntudatot ébresztett bennünk. Majdnem mindannyiunkban. Meg kell érteniük, hogy abűntudat olyan, mint egy fertőzés vagy egy negatív érzelmi baktérium, ami befészkelimagát pszichénk vagy tudatalattink gyökerébe, és feltámasztja az összes többi negatívérzelmet: haragot, gyűlöletet, irigységet, keserűséget, csalódottságot és félelmet,kétséget és a többi. Létrehozza és irányítja mindet. Igazából úgy tudunk megszabadulniettől a magtól, ha kiűzzük magunkból és teljesen kiirtjuk. A továbbiakban ezt fogjuk tenni.Miből állapíthatjuk meg, hogy vajon bűntudatban neveltek-e minket? Ezt abűntudat felnőttkori megnyilvánulásának nevezzük. A bűntudat felnőttkorimegnyilvánulása. Megállapíthatjuk, ha ellenőrizzük, mi mindenért érzünk bűntudatot.Az 1. számú megnyilvánulása a bűntudatnak, ha kisebbrendűségi érzésünk van. Akisebbrendűségi érzés a megnemfelelés érzése és a megnemérdemeltség érzése. Úgyérezzük, nem érdemeljük meg, hogy jó dolgok történjenek velünk. Ha valakit destruktívkritikával neveltek fel, bűntudatot keltettek benne, ha később sikereket ér el, nagyerőfeszítések árán, mindig hajlik arra, hogy úgy érezze: nem érdemli meg. Ezt úgynevezik, hogy félelem a sikertől. A sikertől való félelem az oka annak, hogy, hogy azok azemberek, akik értéktelennek tartják magukat, kényelmetlenséget éreznek, hamegtapasztalják a sikert. Igen feszültek, és kényelmetlenül érzik magukat. Ha túl nagyfeszültség keletkezik bennük, rászoknak a kábítószerre, elkezdenek inni, önpusztítótevékenységbe kezdenek, és rettenetesen aggódnak amiatt, hogy valaki esetleg majdrajtakapja őket. Valahol ezt olvastam: „Ha olyan jól csinálok mindent, miért érzem magammégis imposztornak?” Ez az, amit úgy hívnak, hogy imposztor szindróma. Biztosan értekmár el sikert valamiben, és az emberek odamentek, és azt mondták: „Öregem, klasszvoltál!” És még ha rettenetesen keményen megdolgoztak is érte, úgy érezték, hogyrajtakapták őket. Úgy érezték, mindjárt rá fognak jönni, hogy nem is voltak olyan jók. Azcsak szerencse volt. Csak a véletlen műve. Ezt szokták mondani: „Csak véletlen volt.Szerencsém volt. Valójában azt sem tudom, hogy történhetett.” Mindent megtesznek,hogy megszabaduljanak a sikertől. A kisebbrendűségi érzés és az érdemtelenség érzésemiatt. Legyünk tisztában ezzel! A bűntudat 2. felnőttkori megnyilvánulása: a destruktív önkritika. Van egy idézet.Egy költő írja valahol: „Akivel rosszat tesznek, ahhoz a rossz visszatér.” Az egészen kisgyerekek – néha 2-3 évesek – elkezdik szidni magukat. Sértegetik magukat, néha mégmeg is ütik és fizikailag bántalmazzák magukat, ha túlkritizáljuk őket. Mindig aztmondogatják: „Nem vagyok elég jó.” Vagy: „Nem vagyok nagyon jó.” És megbüntetikmagukat. A destruktív önkritika tehát valódi tünete a bűntudat és a megnemfelelésérzésének.A 3.: ha a bűntudat által könnyen manipulálhatók vagyunk. Az emberek fel tudjákébreszteni bennünk a bűntudatot. Nagyon is könnyen. Ami azt illeti, rájöttünk, hogykétféle típusú ember van: a bűntudatkeltő és a bűntudatfogyasztó. Ezek az emberekvalahogy mindig vonzzák egymást. A bűntudatkeltő személy a bűntudatot ébresztőszülővel azonosítja magát. Míg a bűntudatfogyasztó azzal a szülővel azonosul, akinekbűntudata volt. A bűntudatkeltők és -fogyasztók egymásra találnak, szépen kiegészítikegymást, és együtt felnevelik a bűntudatkeltők és -fogyasztók új nemzedékét. Könnyenmanipulálhatók vagyunk a bűntudattal. Mert már nagyon is hozzászoktunk. Rögzült. Afőnökünk bűntudatot kelthet bennünk. Még egy légikísérő is felébreszthetibűntudatunkat. Nagyon-nagyon vigyázzunk hát!A bűntudat 4. felnőttkori megnyilvánulása az, hogy használjuk. A bűntudatot és avádaskodást felhasználjuk. Miért? Nos, azért, mert velünk szemben is felhasználták. Ígyvan rendjén. Tisztességes csere, tisztességes üzlet. Nagylelkűen élünk abűntudatkeltéssel és a váddal. Ez lesz másokkal való kapcsolatunk alapja. Ha valamirosszul megy, lecsapunk rájuk. Rögtön valaki mást hibáztatunk. Probléma eseténkörülnézünk, kit lehet hibáztatni érte. Végeztünk egy érdekes kísérletet! Egy rejtettkamera segítségével. Képeztünk egy jókora jégréteget a járdán. Holott nem volt olyanhideg, hogy fagyhatott volna, de mi odafagyasztottuk a jeget. És megfigyeltük, hogyanreagálnak az arra sétáló emberek. Az emberek jöttek, ráléptek a jégfoltra, elvesztették azegyensúlyukat, és megperdültek. Első reakciójuk az volt, hogy úgy néztek a hozzájuklegközelebb állókra, mintha fel akarnák falni. Mintha rájuk haragudnának. Kerestekvalakit, akit hibáztathattak. Ha 3-4 méteres távolságban nem láttak senkit, akkorvisszanyerték az egyensúlyukat, sehol senki, dühösen belerúgtak a földbe, toppantottakés elmentek. Természetes hajlamunk van arra, hogy ha valami rosszul megy, rögtönkeresünk valakit, akit váddal illethetünk. Különösen, ha gyerekkorunkban állandóanvádoltak minket. Az 5. megnyilvánulás az, amit úgy neveznek: áldozati nyelv. Ugye, emlékeznekmég a koncentráció törvényére? Hogy bármire gondolunk, az megnő. Ha az áldozatinyelven beszélünk, életben tartjuk a bűntudatot. Megerősítjük, tápláljuk, növesztjük ésszaporítjuk. Az áldozati nyelv kifejezése pl. a nem lehet. Nem tehetem, nem lehet. Amikorazt mondjuk: „Nem lehet, nem tehetem, nem lehet.”, üzenetet küldünk a tudatalattinkba. A tudatalatti pedig veszi, hogy tanácstalanok, határozatlanok vagyunk. Tehát áldozatok.Amikor tényleg tenni akarunk valamit, a tudatalattink visszajátssza sajátvezényszavunkat, és az mondja: „Nem teheted, nem lehet.” A másik vezényszó: muszáj,muszáj. Ismét gyengék vagyunk, nem mi irányítunk. Van még 2 kifejezés az áldozatinyelvben, amire oda kell figyelni. Az egyik az: megpróbálom. Megpróbálom. Bármi lesz,megpróbálom. Mit jelent az, hogy megpróbálom? Hadd áruljam el Önöknek! Azt jelenti:„Nem fog sikerülni. És ezt előre megmondom neked, tehát nem hibáztathatsz akudarcért.” Azt mondjuk: „Igyekszem időben érkezni, megpróbálom. Valószínűleg késni 46. oldal, összesen: 197fogok, de nem szólhatsz egy szót sem, hiszen csak azt mondtam: megpróbálom.”Bármikor, amikor valaki azt mondja: „Megpróbálom.”, előre mentegetőzik a kudarcért.Ha elmegyünk az orvoshoz, aki tüzetesen kivizsgál bennünket, végül szemünkbe néz, ésazt mondja: „Nos, Ön szörnyű állapotban van. Legalább 3 műtétre lesz szüksége, deazonnal kórházba kell mennie. Kész csoda, hogy még él.” Mire mi azt mondjuk:„Remélem, jó munkát végez majd!” Ő azt feleli: „Igyekszem.” Mi az, hogy igyekszik? Jobblesz, ha konzultálok valaki mással is. Vagy az ügyvédnél: mivel valamivel megvádoltak,megkérdezzük az ügyvédet: „Vállalja a védelmemet?” Azt mondja: „Megpróbálom.” Mitmond ő ezzel? Azt mondja: „Nézze, tanulmányoztam az esetet, és bizony nincs sok esély,de azért elvállalom, megpróbálom.” Így próbálnak meg rávenni, hogy előre fizessünk. Vanmég néhány szó, amit nem használhatunk. De visszatérve a megpróbálomra, mondjukinkább ezt: megteszem vagy nem teszem meg. Nem pedig: megpróbálom. Az üzletiéletben, és az üzleti élet igen-igen aktív, ha felhívunk valakit, hogy erre vagy arramegkérjük, és ő azt mondja: „Megpróbálom péntekre elintézni.”, vagy „Megpróbálomidőre megszerezni.”, azonnal tudjuk, hogy le akar rázni. És nincs szándékában bármit istenni. Ne engedjük meg senkinek a megpróbálom szöveget! Közölje: meg tudja-e csinálnivagy sem, de garanciát akarunk! Ha szükséges, még el is megyünk érte. Ha a válasz:megpróbálom, az azt jelenti, hogy leráznak minket.A másik szó: a bárcsak. Ahogy mondják: a bárcsak egy kívánság. Vagy egy cél –erőbedobás nélkül. Bárcsak. Mit jelent az, hogy bárcsak? A bárcsak azt jelenti, hogy„Szeretnék elérni valamit, de tudom, hogy nem sikerül.” Ha azt mondjuk: „Bárcsaklefogynék!” Mit jelent ez? Ki nem mondott szavakkal azt, hogy „Tudom: nem fog menni.”És miért nem? Mert mentségeink vannak az anyagcserénkkel, a gyomorsavunkkalkapcsolatban és így tovább. Mindig találunk valami okot, valami mentséget. „Bárcsakleszoknék a cigiről!” „Bárcsak frissebb lennék!” Bárcsak, bárcsak, bárcsak. Mindig, amikorbárcsakkal kezdünk, jelzünk a tudatalattinknak, hogy ez olyasmi, amiről nem tartjuklehetségesnek, hogy elérjük vagy megszerezzük. A tudatalatti persze ezek után nemtekinti célnak, és nem ad energiát, indítékot, hajtóerőt vagy vágyat a megvalósításhoz.Legyünk nagyon óvatosak az áldozati nyelvvel! Figyeljünk az ilyenekre: igen, de…„Megtenném, igen, de…” Vagy valaki megkér valamire, és azt mondjuk: „Igen, de…” Ade szócska egyébként a nagy radír. Ha valaki azt mondja, bizonyosan megnövelhetné ajövedelmét vagy az eredményeit, vagy jobb ember lehetne, vagy boldogabb, vagylefogyhatna, vagy bármi mást, és erre azt mondjuk: „Igen, de…”, ezzel egyszerűenkiradíroztunk egy sor elhangzott lehetőséget. Azt az üzenetet küldjük a tudatalattinkba,hogy „Nem lehetséges. Ne erőlködj! Ne adj energiát! Ne nyújts segítséget a célmegvalósításához!”Azokat, akik bűntudatban nőttek fel, 5 tulajdonság vagy 5 megnyilvánulásjellemez. Az 1.: a kisebbrendűségi érzés, alkalmatlanságtudat, és az az érzés, hogy nemérdemlik meg a jó dolgokat. Figyeljünk ezekre! A 2.: állandóan szidalmazzák magukat. Destruktív önkritikát gyakorolnak. A 3.: felhasználják a bűntudatot magukkal és másokkal szemben. A 4.: könnyen irányíthatók a bűntudattal. 5.: az áldozati nyelv használata. Hogyan szabadulhatunk meg a bűntudattól? (Nem fantasztikus, hogyantisztul ez a tábla? Nem fantasztikus, hogy megint üres? Van egy varázsfalunk, amitmegbillentünk, amikor odaülök arra az asztalra.) Hogyan szabadulhatunk meg abűntudattól? Megszabadulni a bűntudattól. Íme a folyamat. Van néhány nagyon fontoslépés.A legelső, a legfontosabb: leállítani a destruktív önkritikát. Állítsuk le a destruktívönkritikát! Más szóval: sose mondjunk destruktív önkritikát önmagunkról! Ne mondjunk!Mi az alapszabály? A tudatalatti igaznak fogadja el mindazt, amit mondunk. Minthaparancs lenne. Csak azt kell tennünk, hogy ne mondjunk semmi olyat magunkról, amitnem kívánunk, hogy igaz legyen. Ne mondjuk: „Kövér vagyok.” „Fáradt vagyok.” Nemondjuk: „Nem tehetem.”, vagy hogy: „Meg kell tennem.” Ne mondjunk semmit, hacsaknem akarjuk, hogy igaz legyen! Minden szót, ami azt követi, hogy én, a tudatalattiparancsként fog elraktározni. Kivéve, amikor azt mondjuk: bárcsak vagy megpróbálom.Hagyjunk fel a destruktív önkritikával! Mindig pozitívan beszéljünk magunkról:„Szeretem magam! Szeretem magam! Én megtehetem! Meg fogom tenni! Én döntöttemígy.” De soha azt, hogy: „Nem lehet.” és a többi.2. az: utasítsuk vissza a bűntudatottal történő manipulálást! Ne hagyjuk, hogybűntudatkeltéssel manipuláljanak! Mert minden alkalommal, amikor hagyjuk, hogybűntudatot keltsenek bennünk, na mi történik akkor? Megerősítjük, erősebbé tesszük abűntudat befolyásoló hatását az életünkben. Gyerekkoromban egy olyan családbannőttem fel, amelyre erősen hatott a negatív vallásos szellem. Valójában az anyám, Istenáldja szegényt, igen kemény bűntudatban élt, és így a bűntudatkeltés mestere lett.Nekem évekbe tellett, míg kihevertem. Elvettem Barbarát, aki szintén ilyen családból jött,így aztán közösen dolgoztuk fel a problémát. Van… van egy gyönyörű válaszunk. Havalamelyikünk vissza akar térni a régi szokáshoz, azt mondjuk: „Bűntudatot akarszébreszteni bennem? Bűntudatot akarsz ébreszteni bennem? Gyönyörű!” Mondjuk ezt:„Bűntudatot akarsz ébreszteni bennem?” és utasítsuk vissza, hogy az emberek abűntudattal manipuláljanak!A 3.: utasítsuk vissza a vádaskodást! És jelentsük be, hogy mi sem fogunk élni vele!Másokkal szemben se használjuk! Hagyjuk a gyerekeinknek is, hogy azt mondják: „Ugye,nem akarsz bűntudatot ébreszteni bennem?” Ismételjük állandóan! Néha, ha azt mondjukerre: „De igen.”, azt felelik: „Nem fog menni. Többé nem fog sikerülni.” A bűntudat csakaddig működik, amíg nem tudjuk, hogy felhasználhatják velünk szemben. (11. MEGBOCSÁTÁS törvénye) A 4. az, amit úgy nevezünk: a megbocsátás törvénye. Az összes közül alegfontosabb, a legkritikusabb pont, az egész szekció lényege. A megbocsátás törvényeazt mondja, hogy annyira vagyunk lelkileg egészségesek, amennyire képesek vagyunkmegbocsátani a minket ért sérelmekért. A megbocsátásra való képességünk a kulcsa,meghatározója az életben elért sikereinknek. A másoknak való megbocsátás a bűntudatkiiktatásának előfeltétele. A másoknak megbocsátás és a múlt sérelmeinek elfeledése azegyetlen fontos meghatározó tényezője annak, hogy teljesen szuverén, jól működőfelnőttek vagyunk vagy sem. Mert a vádaskodásra és haragtartásra való hajlam gyerekesés patologikus hajlam, ami sok lelki betegségben szenvedő ember jellemzője. A haragrólvaló lemondás, a megbocsátás képessége az ismertetőjegye az igazán felnőtt embernek. Ha ezt igaznak vesszük, 4 típus van, akiknek meg kell bocsátanunk.Az 1.: a szüleink. Bocsássunk meg a szüleinknek mindenért, amivel valaha ismegbántottak! A kutatások kimutatták, hogy legtöbb felnőttkori problémánk abbólszármazik, hogy nem vagyunk hajlandók vagy képesek megbocsátani a szüleinknekvalamiért, amivel megbántottak. 100 %-ig bocsássunk meg nekik! Írjuk meg, telefonáljunk,mondjuk meg! Az is elég, ha mi magunk tudjuk, de bocsássunk meg a szüleinknek!A 2.: bocsássunk meg másoknak! Bocsássunk meg mindenkinek! Mindenkinek, akivalaha is megbántott valamivel! Egyszerűen felejtsük el! Van, aki azt mondja: „Nem tudokmegbocsátani azért a szörnyűségért, amit velem tett.” Ne feledjük, hogy a megbocsátásmaximálisan önös érdek! Ugyanis a megbocsátásnak a világon semmi köze nincs a másikemberhez. Kizárólag a mi lelki nyugalmunkhoz és lelki integritásunkhoz van köze.A 3.: bocsássunk meg önmagunknak! Bocsássunk meg minden gonosz,értelmetlen, ostoba, hülye dolgot, amit valaha tettünk! Mert minden ember követett elgonosz, értelmetlen, ostoba, nevetséges dolgokat. De 100 %-ig bocsássunk meg!És végül, az utolsó ezek közül, ha elkövettünk valamit, és megbántottunk valakit,kérjünk bocsánatot tőle! Elképzelhető, hány életet nyomorít meg évről évre az olyanember, akinek soha sincs elég bátorsága, mersze, lelki ereje, hogy azt mondja: „Nagyonsajnálom.”Az életben a legfontosabb, hogy felépítsük jellemünket. A jellem szilárdsága attólfügg, mennyire vagyunk képesek számunkra nehéz dolgokra. Olyan tettekre, amelyekrőltudjuk, hogy helyesek. Annak ellenére, hogy nehezek. Különösen, ha érzelmileg nehezek.Az út a bűntudat megszüntetéséhez, egy szuverén, sikeres személyiség felépítéséhez amegbocsátáson át vezet. Bocsássunk meg mindazoknak, akikkel kapcsolatban állunk!Korábbi főnökeinknek, barátainknak, akik megbántottak. Felejtsük el a rosszul sikerültdöntéseinket, a főnököt, aki kirúgott! Bocsássunk meg szüleinknek! Bocsássunk megmindenkinek! Fejlesszünk ki az életünkben egy olyan hozzáállást, amely visszautasítja aharagot mindenkivel szemben! Ismételgessük újra és újra: „Megbocsátok neki vagy nekik.Mindenért. Megbocsátok neki mindenért. Megbocsátok mindenért.” És felejtsük el!A negatív érzelmektől való megszabadulás kulcsa az, hogy ne hurcoljunkmagunkkal semmiféle negativitást. Ne feledjék: az egy merőben önző cselekedet! Olyanönzők lehetünk, amilyenek akarunk, mert a megbocsátás felszabadít bennünket és amásik embert is. És garancia arra, hogy gyors léptekkel haladjunk képességeinkkiteljesítése felé. „Ahhoz, hogy sikeres legyen, egy nőnek jobbnak kell lennie a munkájában, mintegy férfinak.” Gold A. Mayer (mejir) 8. szekcióA vész elhárítása(15:01) Életünk egyik legnagyobb célja az, hogy lelkileg békében éljünk. Csak kevés emberél a lelki nyugalom állapotában, mert ezt nem tartják olyan célnak, amely eléggé fontos.És ha mégis, nem szentelnek elég időt arra, hogy megértsék: mi is áll köztük és anyugalom között. Korábban beszéltünk az egyik legnagyobb akadályról vagyakadálypárról, melyek a negatív szokásminták. A félelem a kudarctól és a visszautasítástól.Ezek hatalmas mennyiségű lelki nyugalmat rabolnak el. Beszéltünk a bűntudatról is. Azalkalmatlanság, az értéktelenség és a megnemérdemeltség érzéséről. Ezek is megfosztanaklelki békénktől.Ebben a szekcióban pedig az utolsó, ha úgy tetszik, kulcselemről beszélek a negatívérzelmekkel kapcsolatban, amit úgy nevezünk: negatív fantázia. A negatív fantáziakifejezés abból a széles körű szakirodalomból származik, amelyet a század elejénhalmoztak fel. Felfedezték, hogy a negatív fantázia olyan valami, amit mi magunk hozunklétre. És ami hatalmas mennyiségű stresszt és depressziót okoz. A negatív fantáziafélelmet ébreszt. A félelem egyik legjobb meghatározása – amit mostanában hallottam –az, hogy a képzeletben lezajló tapasztalatok valóságosnak tűnnek. A fantáziálttapasztalatok valódinak tűnnek. Más szóval: csak olyan tapasztalatok, amelyeket aképzeletünkben, a fantáziánkkal formálunk. És töprengünk rajtuk, és minél többetgondolunk rájuk, annál valóságosabbnak tűnnek. Nekem 3 gyerekem van. És hamegengedem, hogy megnézzenek egy ijesztő filmet, még ha küzdenek is ellene, utánaúgy érzik, félelmetes figurák vannak az ágyuk alatt, a szekrényben és mindenütt. Mert afantáziált tapasztalat valósággá válik. Egyszer a kis Michael (májkl) nem tudott aludni asaját ágyában, mert meg volt győződve, hogy szörnyetegek vannak benne. Mit nevezünknegatív fantáziának? Van rá egy másik szavunk is: az aggódás. Az aggódás hosszan tartófélelem, amit a bizonytalanság okoz. Az aggódás a bizonytalanság okozta hosszan tartófélelem. Hogy mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy ha meghozunk egy döntést, elűzzük azaggódást. Néhány éve folyt egy felmérés, amelyben sok ezer nőt és férfit megkérdeztekarról, mi miatt aggódtak ebben az időszakban. Ezeket összegyűjtve megtudták, mi miattaggódnak az emberek. Az aggodalmak 40 %-a olyasmi volt, ami soha nem történt meg. Ezek az emberek később belátták, hogy olyasmi miatt aggódtak, ami nem következett be.Féltek, hogy elkésnek, vagy hogy elvesztik állásukat, vagy hogy rosszul alakul egy randevúvagy egy kapcsolat. Az aggodalmak következő 30 %-a múltbéli dolgokra vonatkozott.Amiken már úgysem lehet változtatni. További 12 % az egészségre vonatkozott. A legtöbbesetben persze indokolatlanul. Azt hitték, van valami komoly bajuk vagy betegségük, amiaztán nem bizonyult igaznak. Az emberek aggodalmainak 10 %-át apróságok tették ki. Pl.lesz-e elég aprója a parkolóórába, vagy hogy a… a szerelme felhívja-e. Szóval hatalmasaggodalmak. Az aggodalmaknak csak 8 %-a volt igazán lényeges dologra vonatkozó. Ésennek a 8 %-nak a felét, vagyis 4 %-ot általuk befolyásolhatatlan dolgok okozták. Azonaggódtak, hogy vajon a vörös Kína lerohanja-e Észak-Vietnámot. És ehhez hasonlókon,amivel kapcsolatban az emberek úgysem tehetnek semmit. Végeredményben a felméréskimutatta, hogy legalább 96 %-a mindannak, ami miatt az emberek aggódnak, azjelentéktelen, sose következik be. Nem érdemes aggódni miatta. 50. oldal, összesen: 197Honnan ered az aggódás? Az aggódás az aggódó mentalitásból ered. Ha olyancsaládban nőttünk fel, amelyben a szülők folyton aggódnak valami miatt, mi isaggodalmaskodók leszünk. Ez egy feltételes reflex. Látjuk, hogy aggódnak, olyanokakarunk lenni, mint ők, mert ők a legfontosabb emberek az életünkben, így hát mi isaggódunk. Láttam olyan 4-5 éves gyerekeket, akik igazi aggodalmaskodók. Összeülnek atöbbiekkel, és aggódnak, még akkor is, ha nincs miért. Mert a fantáziált tapasztalatokvalódinak tűnnek.Az a feladatunk, hogy elűzzük az aggódást. Szeretnék 2-3 ötletet adni, amithasználhatnak.Az 1., amely mind közt a legnépszerűbb, a következő: Ma csak a mának élj! Ma csak amának élj! Ne aggódj amiatt, mi lesz holnap! Ne aggódj amiatt, mi lesz 1 év múlva vagy 6hónap múlva! Tégy meg mindent, amit tehetsz ezen a napon! Teddy Roosevelt aztmondta ezzel kapcsolatban, hogy: „Tedd, amit tudsz, ott, ahol vagy, azzal, amid van, és atöbbivel ne törődj!” Tedd, amit tudsz, ott, ahol vagy, azzal, amid van, és a többivel netörődj! Ma csak a mának élj! Azon aggódj, hogy túljuss a mai napon! Ma csak a mávaltörődj! Ahogy a Biblia mondja: „Hagyjuk a holnapot magának, hiszen elegendő gondotokoz a mai nap!”Egy másik módja az aggódás leszerelésének, és én magam tömérdek kihívássalnéztem szembe a pályafutásom során: Csak a tényekre figyeljünk! Ez nagyon fontos.Csak a tényekre figyeljünk! Nem a látszólagos tényekre, nem az elképzelt tényekre, nemazokra, amelyek nyilvánvalónak tűnnek, hanem csak a valódi tényekre. Áldozzunk időt ahelyzet vizsgálatára, és találjuk meg az ügyben a valódi tényeket! Rájöttem, hogy alegtöbb aggodalom nyomban elpárolog, amint elég tényre teszünk szert. Ha azt halljuk,hogy valaki tett valamit vagy nem tett meg valamit, üzleti kapcsolataink változásáról vagymagánéletünk változásáról hallunk, derítsük ki, hívjuk fel az illető! Szerezzük be amegfelelő és pontos információt, hogy választ kapjunk, és azt tapasztaljuk, hogy a tényekmegszüntetik az aggódást. A legtöbb aggodalmaskodó ember sokkal szívesebbenaggódik, mintsem időt áldozna rá. Megkérdezné: „Mi is történik valójában?” Kérdezzünkrá, tanulmányozzuk, olvassuk el a szükséges anyagokat, nézzük a tényeket! Alegfontosabb követelmény az üzleti siker érdekében – de általában is, az élet bármelyterületén – az, hogy szerezzük be a szükséges tényeket, hogy válaszaink pontosaklegyenek!A 3. módszer az, amit én aggodalomrombolásnak nevezek. Azaggodalomrombolás kifejezés az egyik hallgatónktól származik. Azt mondta, ez az érzésszó szerint megmentette az üzletét és a szellemi épségét. Az összes technika közül alegegyszerűbb. Olyan, mint egy dinamit. 4 lépésből áll. Tehát az 1. lépés: Ha valami nem hagy nyugodni bennünket, határozzuk meg világosan,írásban! Határozzuk meg világosan, írásban! Üljünk le, szánjunk rá időt, és írjuk le! Írjuk lepontosan, mi az, ami miatt aggódunk. Üljünk le, és írjuk le: ez az, ami miatt aggódom! Ésírjuk le pontosan a helyzetet, úgy, ahogyan látjuk! Az orvostudomány azt állítja, hogy apontos diagnózis 50 %-a a gyógyulásnak. A pontos diagnózis az írásbeli meghatározás, agyógyulás 50 %-a. Nagyon fontos, hogy ha néha úgy érezzük, hogy a problémánktúlságosan összetett, egyszerre több problémánk van, ez az, amit úgy nevezünk, hogycsokorhelyzet. 2-3-4 problémánk van egyszerre. Ha írásban világosan meghatározzuk, kitudjuk írni magunkból. 1, 2, 3, 4. Mert előfordul, hogy sok apróbb probléma egyszerre, 51. oldal, összesen: 197együtt aggaszt bennünket, és néha elég megszüntetnünk az egyiket, és a többi magátólelpárolog. Olyan is van, hogy az egyik, a problémacsokor egyike a lényeges, és a többilényegtelen. Tehát határozzuk meg írásban! A 2.: ha már világosan meghatároztuk, és ez a kulcs, határozzuk meg a lehetőlegrosszabb végeredményt! Határozzuk meg a lehető legrosszabb végeredményt!Kérdezzük meg magunktól: „Mi a lehetséges legrosszabb dolog, ami a helyzeteredményeként történhet? Mi történne, ha a legrosszabb bekövetkezne?” Határozzukmeg a lehető legrosszabb eredményt! Ekkor érdekes dolog történik. Rájövünk, hogyaggódásunkban aggodalmunkat vagy szorongásunkat nem az esemény okozza. Nem azesemény aggaszt minket. Ami bennünket aggaszt, az egy esemény előérzete. És apszichológiailag kifejtett ellenállás, vágyakozás, remény, ima, hogy ne történjen meg. Hapszichológiailag meghatározzuk a lehető legrosszabb eredményt, mégpedig írásban, ésazt mondjuk, hogy a lehető legrosszabb, ami történhet, az az…, és konkretizáljuk, ésleírjuk egy papírra, azt tapasztaljuk, hogy az aggódás eltűnik. Olyan, mintha elpárologna,amint leírtuk a lehető legrosszabb eredményt. A stressz abból adódik, hogy nemakarunk szembesülni azzal, ami megtörténhet. Erről később még beszélni fogunk. Ez atagadás pszichológiai jelensége. Megtagadjuk, nem ismerjük el. Pl. van egy beruházásunk.Ami egyre kilátástalanabbá válik. Meg kell mondanunk, mi a legrosszabb, ami aberuházással történhet. A legrosszabb az, hogy rajtavesztünk. Ha kimondjuk, hogyrajtaveszthetünk, hirtelen megszűnik az aggodalmunk, mert tudjuk, hogy megeshet.A 3. lépés, de hadd térjek vissza az előzőre, a kapcsolatainkat illetően: előfordul,hogy egy kapcsolatunk boldogtalan, és azt kérdezzük: „Mi a legrosszabb, amimegtörténhet?” A legrosszabb, ami megeshet, az, hogy elveszítjük a kapcsolatot. Megszűnik a kapcsolat. Fel kell tennünk a kérdést: „Belepusztulunk ebbe?”„Belepusztulunk a beruházás elvesztésébe? Vagy a munkahely elvesztésébe? Vagy akapcsolat elvesztésébe?” A válasz természetesen: „Nem.” Minden veszteségből feltudunk épülni. A 3. lépés, apropó, sok ember van, aki sejti, hogy rákos betegségben szenved, denem fordul orvoshoz, mert nem akarja tudni. A stressz, amit a nem tudás bizonytalanságaokoz, valójában súlyosbítja a betegség lefolyását, és végül, amikor már el kell mennie azorvoshoz, akkor már nem lehet megmenteni. A stressz, amit a szembesüléstől valófélelem okoz, távol tartja őket az orvostól, és így a még lehetséges gyógyulástól is. A 3.: határozzuk el, hogy elfogadjuk a legrosszabbat, ha meg kell történnie!Határozzuk el a legrosszabb elfogadását, ha meg kell történnie! Ez nem passzív, és nemvégzetszerű. Mondjuk azt: „Ha semmit nem tehetek, és ennek meg kell történnie, elfogom fogadni.” Van egy mondás, ami így szól: „Ami nem gyógyítható, azt el kell viselni.”Ami nem gyógyítható, azt el kell viselni. Mondjuk ezt: „Jó, ha ez történik, elfogadom, éseszerint cselekszem. Nem fogom hagyni, hogy megtörjön. Nem pusztulok bele.”A 4. lépés: tegyünk meg mindent, hogy a legrosszabbat elkerüljük! Azonnaltegyünk lépéseket a legrosszabbnál jobb eredményért! Mit jelent ez? Ez azt jelenti,elfogadjuk, hogy megtörténhet. És eldöntöttük, hogy eszerint cselekszünk, habekövetkezik . De megteszünk mindent, ami tőlünk telik, hogy biztosítsuk: a legrosszabbne történjen meg! Az üzleti életben ezt minimax magbánás analízisnek nevezik.Minimalizáljuk a maximális megbánást. Más szóval: azt kérdezzük: „Mi a legrosszabb, amitörténhet, és hogyan csökkenthetem a maximális megbánást?” A minimax technika egy 52. oldal, összesen: 197szenzációs technika, mivel kitisztítja a fejünket. Az egyik legjobb módszer a következő.Tényleg ügyes módszer. Vegyünk egy papírlapot! Hosszában egy vonal, keresztben pedigegy másik. És töltsük ki az oldalt! Erre az oldalra írjuk fel: LRE, elnézést, ide azt írjuk:definíció! Világos meghatározása annak, ami aggaszt bennünket. Erre az oldalra írjuk felaz LRE-t, lehető legrosszabb eredmény. Aztán írjuk ide az 1.-t! Emiatt aggódom: pontosanmeghatározom. Aztán ide azt, hogy mi a lehető legrosszabb eredménye. 2-es: emiattaggódom, 2-es: lehető legrosszabb eredmény stb. Minden alkalommal, amikor eztelvégzik, a probléma elpárolog. És a legtöbb, persze, nem mind, a legtöbb stressz vagyfeszültség megszűnik, fejünk kitisztul, és tiszta fejjel hatékonyabb a gondolkodás.Nos, az utolsó pont az aggódással és a negatív érzelmekkel kapcsolatoskérdéskörben az, hogy mi az ellenszer. Mi az aggódás ellenszere? Na, mit gondolnak?Egyszerűen ez: a határozott cselekvés. Az aggódás egyetlen valódi ellenszere ahatározott cselekvés. Mindaz, ami hozzásegít ahhoz a ponthoz, ahol határozottancselekedhetünk, vagy Shakespeare szavával élve: „Fegyverkezz fel a bajok árjávalszemben, és ezzel állítsd meg!” Minden, ami hozzásegít minket a határozottcselekvéshez, megszünteti az aggodalmat. Miért? Azért, amit helyettesítési törvényneknevezünk. Nem foglalkozhatunk egy problémával vagy helyzettel, ha közben határozottancselekszünk a megoldás érdekében. Aggódás és megoldás egyszerre nem lehetséges. Azaggódás majdnem mindig akkor lép fel, amikor túl sok időnk van rá. Az aggódás a negatívcélkitűzés egyik formája. Emlékeznek a koncentráció törvényére? Mindaz, amiregondolunk, megnő. Minden alkalommal, amikor aggódunk, voltaképpen mit csinálunk? Azttapasztaljuk, hogy gondolkozunk, beszélünk, töprengünk, fantáziálunk éppen arról, amitnem akarunk. Az elvárás törvénye azt mondja, hogy amit elvárunk, az megvalósul. „Az,amitől nagyon féltem, megvalósult” – ahogy Jób könyvében áll. A vonzás törvénye szerintaz uralkodó gondolatainkkal összhangban lévő embereket és körülményeket vonzzuk azéletünkbe. A következő okból kifolyólag beszélünk annyit az aggodalomról. Vannakemberek, akik soha nem aggódnak semmiért. Ez a módszer egyébként – a lehetőlegrosszabb eredmény meghatározásának a módszere, az aggodalomrombolás –szenzációs módszer a döntéshozatalban is. Ha belekerülünk egy szituációba, és így vagyúgy döntenünk kell felőle, az első kérdés a helyzet felmérése után: „Mi a legrosszabb, amimegtörténhet?” Emlékszem a nagy Paul Getire, aki a világ egyik leggazdagabb emberevolt. Azt mondta, hogy ezt a módszert, a lehető legrosszabb lehetőség meghatározását őmint döntéshozatali módszert alkalmazta minden egyes üzletének lebonyolításában.Mielőtt bármiben döntött volna, megnézte, mi a legrosszabb, ami megtörténhet, ésbiztosította, hogy az ne történjen meg. Határozzák el most azonnal, hogy kiirtják azaggodalmaskodást! A fantáziált tapasztalatokat, amelyek valódinak tűnnek. Hogymegtörténhetőnek fogadják el a lehető legrosszabb eredményt, és azonnal kezdjék elmegtenni mindazt, ami Önöktől telik, hogy határozottan cselekedhessenek! Az aggódástokozó szituációk kiiktatására. Ez a módja annak, hogy végleg kiküszöböljük –legrosszabbként – negatív érzelmeinket. „Az ember magával hordozza sikerét vagy kudarcát, amely nem a külsőkörülmények függvénye.” Ralf Vald Train 9. szekcióA sikerre való beállítódás(29:04) Mindaz, amit elértünk vagy a jövőben elérünk, az agyunkban végbemenő folyamatokeredménye. Ez az egyik legdöbbenetesebb elmélet, amit eddig felfedeztem, amit valahabárki is felfedezett. Alapvető módon megváltoztathatjuk életünk külső körülményeit belsőmagatartásunk megváltoztatásával, ahogy William James mondta.Beszéltünk már a különböző törvényekről. A hit törvényéről, hogy a hit mikéntbefolyásolja a valóságot, és hogy a világot kizárólag olyannak látjuk, amilyennek hinniakarjuk. A hit alakítja a valóság tényeit. Amit egy férfi tiszta szívből hisz, vagy amit egy nőtiszta szívből hisz, az úgy is van. Tudjuk azt is, hogy a megfelelés törvénye szerint külsővilágunk mindig összhangban van a belső világunkkal. Ez azt jelenti, hogy a belsővilágunkban valami mindig megegyezik a külső világunk dolgaival. A nagy Emert Fox aztmondta, amikor a lelki egyenértékről beszélt, hogy külső világunkban mindennek van egylelki megfelelője. Amit külső világunkban meg akarunk változtatni, annak először a lelkimegfelelőjét kell átalakítanunk. A vonzás törvénye azt mondja, hogy ami állandóanfoglalkoztat minket, ami a fejünkben jár, azt magunkhoz vonzzuk. Hogy uralkodógondolataink energia-erőteret hoznak létre, ami a számunkra szükséges dolgokathozzánk vonzza.A következők miatt említem ezt. Sokakban felmerül: hogyan jutnak jobb álláshoz, jobbkapcsolatokhoz, hogyan szerzik be a megfelelő információkat vagy a megfelelő tudást?Emiatt nem kell nyugtalankodnunk Csak kristálytisztán látnunk kell, hogy mit akarunk, ésbelekerülünk az egyetemes lelki törvények áramlatába. És mindent megkapunk majd,amire szükségünk van. Úgy, ahogyan szükségünk van rá. Akkor, amikor. És pontosanabban a formában.Emlékeznek rá, hogy az előzőekben már sokat beszéltünk az énképről. Aztmondtuk, hogy az énkép a belső hitnek az a halmaza, ami meghatároz mindent, amivelünk történik. Az énkép mindazoknak az információknak a végeredménye, azösszegzése, amit valaha magunkról és a külvilágról szereztünk. És amit igaznak hittünk.Mindez az énkép része lesz, és kialakul az ennek megfelelő belső mechanizmus, amimeghatározza azt, hogy mi történik velünk. Ez azt jelenti, hogy minden változás azénképben bekövetkezett változással kezdődik. A változás azzal kezdődik, hogy újinformációkat szerzünk be, amik megváltoztatják a hitünket. Csakhogy nincs annálnehezebb, mint a hitet megváltoztatni, mivel a hitünkhöz ragaszkodunk a leginkább.Pedig hajlandóságot kell mutatnunk önkorlátozó hitünk feladására. Hajlandóságot kellmutatnunk rá, hogy őszintén szemléljük hitünket. Emlékeznek rá, amikor az önismeretrőlbeszéltünk. Tegyük fel a kérdést: vajon ezek a hitek minket szolgálnak? Ez az, amit ténylegszeretnék? Valóban ezt akarom én csinálni? Ez a legtöbb, amit elérhetek? Hamegkérdőjelezzük a hitünket, megváltoztatjuk az énképünket.Az új információk befogadásával egy új énkép alakulhat ki. Ez már egy új fogalom.A valamivé válás pszichológiája. A valamivé válás pszichológiája szerint mindannyian azállandó és folyamatos változás állapotában vagyunk. Az énképünk és a hitünk állandóanváltozik. Pl. amikor gyerekek voltunk, kialakult egy képünk a felnőttek világáról. Tinédzserkorban már más volt. A 20-as éveinkben megint más kép alakult ki, és ahogy azévek teltek, úgy változott a hitünk és az énképünk, az egész életszemléletünk, a világrólalkotott képünk. Tehát benne vagyunk egy folyamatban, a valamivé válás folyamatában.Olyan ez, akár az… az elvetett mag. Állandóan, megállás nélkül formálódunk, változunk,fejlődünk, de mindig az uralkodó cél irányába. Egyfolytában abba az irányba haladunk, amireéppen akkor a legintenzívebben gondolunk. Pl. az alkohol vagy a kábítószer rabjairólugyanúgy elmondható, hogy a saját uralkodó céljuk irányába haladnak szüntelenül. Őkerre gondolnak a legintenzívebben.Amennyiben gyors fejlődést akarunk elérni, világos célokkal kell rendelkeznünk.Határozottá kell tennünk őket. Egyfolytában csak arra kell összpontosítanunk, és ki kelltartanunk mellettük. Gyakran találkozunk olyanokkal, akik már fiatalon sikeresek. Ezekrőlaz emberekről mindig kiderül, hogy megszállottak. Már jó hosszú ideje egy bizonyosterület foglalkoztatja őket, kitartóan. Míg ugyanakkor mások lehetnek jóval öregebbek,soha nem értek el eredményeket. Mert semmi sem foglalkoztatta őket intenzíven.A valamivé válásnak 2 akadálya van.Az 1.-t úgy hívják, hogy homeosztázis. A homeosztázis az állandóság utáni vágy. Ezaz emberi lélek természetes vágya, amivel ragaszkodik egy múltbeli állapothoz. Azazszeretnénk fenntartani egy status quot. Ezek az emberek, akik azt mondják: mindig is ígycsináltuk, most is így csináljuk és a többi, és a többi. Mindenképpen résen kell lennünk ahomeosztázissal, mert elég könnyen előfordulhat, hogy merevvé és rugalmatlanná teszigondolkodásunkat.A másik az ún. pszichoszklerózis. A pszichoszklerózis nem más, mint a magatartásmegmerevedése. Viselkedésünk megmerevedése. A pszichoszklerotikus emberekmegrögzült elképzeléseket alakítanak ki. Ezek az elképzelések pedig szigorúhajthatatlansághoz vezetnek. Mindkettő azt eredményezi, hogy megrekedünk akomfortzónában. Tudjuk, hogy az emberi viselkedés természetes tendenciája, hogy egybizonyos módon elkezdünk csinálni valamit, aztán megrekedünk a komfortzónában. Mégakkor is hajlamosak vagyunk itt megrekedni, ha a helyzet nem tesz boldoggá. Haegyáltalán nem vagyunk megelégedve vele. Legyen az bármilyen kapcsolat vagymunkahelyi szituáció. Küzdenünk kell ez ellen, mert ha a komfortzónában rekedünk,minden rutinná válhat. És azt mondják, hogy a rutin maga a halál, maga a vég. Azmegszüntet minden spontaneitást. Egy kitaposott ösvényen haladunk, csakis amegszokott kerékvágásban, ahonnan egyszerűen nem tudunk kikerülni. Óriásiveszélyeket rejt ez magában, mert társadalmunkban az emberek nagy többsége –természeténél fogva – hajlamos megrekedni a komfortzónában. Hihetetlencsökönyösséggel ragaszkodik a status quojához. Magatartása, viselkedése merevvé válik.Azok, akik belekerülnek ebbe a csapdába, képtelenek kikerülni belőle. Hiába rossz nekik.Nos, mindez elvezet bennünket ahhoz a 2 meghatározó erőhöz, ami azéletünkben történteket irányítja .Az 1.: a szeretet hatalma. A szeretet hatalma formálja, alakítja a személyiségünketés a sorsunkat. A szeretet hatalma azt jelenti, hogy mindent azért csinálunk, hogyszeretetet kapjunk, vagy pótoljuk a szeretet hiányát. A korábbiakban már beszéltünk róla,hogy a gyermek személyiségét a kapott szeretet mennyisége és minősége formálja. És 55. oldal, összesen: 197hogy a felnőttkori konfliktusok a szeretet hiányából erednek, amit nevelkedésünkfolyamán szüleink vagy mások nem adtak meg nekünk.A másik ilyen meghatározó erő: a befolyás hatalma. Ez az, ami egész életünkfolyamán hatással van ránk. És az ereje hihetetlenül nagy. Hogy miért van ez így? Mertmár születésünk pillanatában, sőt gyakran előfordul, hogy már a születésünk előtt is abefolyás hatalma formál minket. Minden gondolat, ami megfordul a fejünkben, akármi,amit hallunk, amit látunk, érintünk, ízlelünk, szagolunk, a világon minden, ami valami módonhat ránk, befolyással van egész személyiségünkre. Fogalmazhatjuk így: minden fontos,minden számít. Különösen felnőttkorban érdekes ez, akkor tudatosítsuk, hogy mindenfontos, minden számít! A statisztikák szerint egy amerikai átlagban 20-25 órát tölt el atelevízió mellett hetente. Az idősebb állampolgárok naponta körülbelül 7 órát nézik atévét. Az átlagamerikai gyerek pedig napi 3-4 órát. Ezzel szemben az amerikainagyvállalatok igazgatói hetente alig 4-5 órát töltenek a televízió mellett. Hadd tegyek felegy egyszerű kérdést! Mit gondolnak: van-e összefüggés aközött, hogy valaki hány órátnéz naponta televíziót, és hogy milyen sikeres az életben? Gondolják, hogy azok azösztönző hatások, a könyvek, az újságok, a tanfolyamok, az emberek, a tévéműsorok és atöbbi, amiket olvasunk, nézünk, hallgatunk az évek hosszú folyamán, szóval, mitgondolnak, vajon mindezek befolyással vannak-e a jövőnkre? Engedjék meg, hogyválaszoljak! Minden számít, minden fontos. De fel kell tennünk magunknak egy kérdést.Évekkel ezelőtt megtanultam. A kérdés a következő: „Mit akarok az élettől?” Ha erre akérdésre határozott választ tudunk adni, akkor körülnézhetünk a világban, és el tudjukdönteni, hogy mi a jó és mi a rossz nekünk. Mit jelent ez? Egyszerű. Mindaz, ami afeléterel, amit el akarunk érni, az jó. Ugyanakkor mindaz, ami attól eltávolít minket, az rossz. De minden számít.Van egy jó barátom, aki szinte állandóan fogyókúrát tartott. És érdekes módongyakran rajtakaptam, hogy süteményt eszik. Néha előfordult, hogy 2 süteményt isbevágott. Egyszer azt mondtam neki: „Azt hittem, hogy fogyókúrázol. Kizárólaggyümölcsöt és zöldségeket eszel. Nem hizlaló dolgokat.” Azt felelte: „Persze.” Erre én:„Na és a sütemény?” Mire ő: „Az nem számít.” Tudják, hányan vannak, akik esténként 3-4órát ülnek a tévé mellett, a sikerről álmodoznak, és közben csak a képregényeketolvasgatják vagy a sportrovatot, vagy egyáltalán semmit? Esetleg rádiót hallgatnak. Nemhasználják semmire az idejüket, az agyukat, és közben sikeresek akarnak lenni. Amikormegkérdezem: „Miért pazarolják az idejüket?”, azt felelik: „Az nem számít.” De sajnos, eznem így van. Az életben minden számít!Mindez elvezet minket néhány új törvényhez, amiről most szó lesz. (12. SZOKÁS törvénye)Az 1. törvény: a szokás törvénye. Ezek is lelki törvények. A szokás törvénye nagyonhasonló a tehetetlenség törvényéhez. E szerint a törvény szerint a nyugalomban lévő testnyugalomban is marad, hacsak nem hat rá egy külső erő, ami mozgásba hozza, és így istartja addig, amíg egy újabb külső erő nem hat rá, és le nem állítja. A szokás törvényetehát azt mondja ki, hogy ha a határozott döntéskészség nincs meg bennünk, hogyváltoztassunk az életünkön, természetes hajlamunk szerint továbbra is megmaradunk azaddigi, megszokott úton. Egy időbeosztással foglalkozó szakértő szerint: minél többetfoglalkozunk egy dologgal, annál többet hozunk ki önmagunkból. Tehát meg kelltudnunk, mi rejlik bennünk. És fel kell tennünk a kérdést magunknak: mi az, amitszeretnénk? Továbbra is ugyanazon a bizonytalan úton fogunk haladni, egészen addig,amíg nem teszünk konkrét és határozott lépéseket a változásra.A következő törvény, amiről szó lesz: az érzelem törvénye. De mielőttbelekezdenénk ennek tárgyalásába, hadd mondjam el, hogy cselekedeteink 95 %-átszokásból csináljuk. A sikeres és sikertelen emberek között az a különbség, hogy asikereseknek sikeres szokásaik vannak, a sikerteleneknek pedig sikertelenek. Vegyünk egypéldát! Nyilván mindannyian hallották már azt a mondást: „Ki korán kel, aranyat lel.” Hátigen. Mit gondolnak, miért van az, hogy a legtöbb sikeres ember korán kel fel? Amintnappal van, ők felkelnek. Ez a korai felkelés korai lefekvésre készteti őket. Mivel azestéket fáradtságuk miatt nem tudnák produktívan kihasználni. Tehát azt látjuk, hogy asikeres nők és a sikeres férfiak korán kelnek fel és korán fekszenek, vagyis sikeresszokásuk van. Miért van, hogy legtöbben nem kelnek és nem fekszenek korán? Merttúlságosan lusták. Túlságosan fegyelmezetlenek. Nincs olyan céljuk, amit el akarnak érni.Egyszerűen nincsenek sikeres szokásaik. A siker 95 %-át az határozza meg, hogy milyenszokásokat alakítottunk ki. Ha jók a szokásaink, szinte biztos, hogy sikeresek leszünk. (13. ÉRZELEM törvénye) Térjünk vissza az érzelem törvényére! Ez azt mondja ki, hogy minden döntés, amithozunk, az érzelmen alapul. Szinte már közhely. Gyakran mondogatjuk, hogy az ember 90%-ban érzelmi, 10 %-ban logikus. Az egyik legnagyobb felfedezés, amit a kutatásaimfolyamán tettem, hogy az ember 100 %-ban emocionális. Még csak nem is 99 %-ban.Minden egyes döntés, amit meghozunk, érzelmi döntés. Ha valaki azt mondja, hogy ez alogikus döntés, az azt jelenti, hogy még több érzelmet visz abba a döntésbe. Akkor is, haaz logikusnak hangzik. Az érzelem törvénye szerint minden döntés, amit hozunk, érzelmidöntés. Még azt is kimondja, hogy az erősebb érzelem mindig uralkodik a gyengébbérzelmen. Tehát az erősebb érzelem uralkodik a gyengébb érzelmen. Ha valamelyikérzelem erősebb, akkor az lesz a domináns érzelem, és az határozza megcselekedeteinket. Minden cselekedetünket az az érzelem határozza meg, ami akkor azuralkodó. Akármi lehet az erősebb érzelem. Ha az éppen a félelem, akkor a félelem uraljatetteinket. Ha az a vágy, akkor a vágy uralja cselekedeteinket. A 2 legfontosabb érzelem,ami egyszerre van meg bennünk, és folyton küzd egymással, az a félelem és a vágy. Állandóküzdelem folyik, ami végigkíséri egész életünket. A félelmek visszatartanak, a vágyakelőre löknek. Hogy billentsük ki az egyensúlyt, hogy a vágyaink nyomjanak többet a latba?Ez roppant egyszerű. A koncentráció törvényével. Állandóan arra kell gondolnunk, amitakarunk. Kitartóan és következetesen csakis a vágyainkra összpontosítsuk afigyelmünket! Szinte minden idegszálunkkal erre koncentráljunk! És ahogy korábbanmondtuk: félelmünk fokozatosan megszűnik. De bármire gondolunk is, legyen akár az afélelem, akár a vágy, mindegy. Az a legfontosabb, hogy az érzelem törvénye határozzameg tetteinket, és a tetteink határozzák meg az eredményeinket. (14. KIFEJEZŐDÉS törvénye) Ez elvezet minket egy újabb törvényhez. És ez a kifejeződés törvénye. Meg fogjáklátni, hogy milyen érdekes. A kifejeződés törvénye sok-sok évre nyúlik vissza. EgészenArisztotelészig. Tőle származik az az idézet, miszerint: „Bármilyen benyomás ér minket,az kifejeződik.” Bármilyen benyomás ér minket, az kifejeződik. Bármilyen benyomás érminket, az kifejeződik. Nos, mit jelent ez? (Hadd üljek le egy kicsit, amíg letörlik a táblát!)Ez egyszerűen azt jelenti, hogy minden hatás, benyomás, ami valaha érte a pszichénket, 57. oldal, összesen: 197bármi okból, bárhonnan, bármilyen érzelemmel is vegyült, az az énképünk részévé vált. Ésmindenképpen kifejezésre jut személyiségünk vagy realitásunk részeként. Ez a törvényvalójában azt mondja, hogy a világot énképünkön keresztül látjuk. Vagyis, amit látunk, az asaját világképünk. Soha nem azt hisszük, amit látunk, hanem azt látjuk, amit hiszünk.Bármilyen hatás ér minket, amit tényként élünk meg vagy igazságként vagy realitásként,az a saját valóságunkban jut kifejezésre. Azt látjuk tényként, igazságként, valóságként. Habizonyos embereket jónak látunk, akkor azokat jónak fogjuk tartani. Ha egy bizonyospolitikai párt tagjait bolondnak látjuk, akkor ennek a pártnak a tagjait mind bolondnaktartjuk. Legyenek bármilyen bölcsek vagy intelligensek. Ha úgy hisszük, hogy mindenüttvan lehetőség a számunkra, akkor mindenütt találunk is majd lehetőséget. Ha úgyhisszük, hogy a sorsunkat saját magunk irányítjuk, akkor rátalálunk az erre utaló jelekre.Ha úgy hisszük magunkról, hogy befolyásos, népszerű, megbízható, bátor emberekvagyunk, akkor ennek megfelelően viselkedünk, és ilyen visszajelzéseket kapunk avilágtól. Nemrégiben olvastam egy roppant érdekes történetet egy fiatalemberről, akiszegény környezetben nőtt fel. Nem volt semmi önbizalma. És akkor egy jövendőmondómeggyőzte őt arról, hogy őbenne született újjá Bonaparte Napóleon. Csodálatostörténet, ráadásul igaz is. Aztán lassan ő is hinni kezdett benne, hogy ő az újjászületettBonaparte Napóleon. Elment a könyvtárba, mindent elolvasott róla, tanulmányozta azéletét, és lassan úgy járt, úgy beszélt, úgy viselkedett, mint ő. Hamarosan már úgygondolkodott, mint Napóleon. Olyan terveket szőtt, amilyeneket Napóleon szőtt volna.Bátran, tele önbizalommal viselkedett. Nem volt már bizonytalan. Olyan lett, mintNapóleon. Idővel maga is teljes mértékben meggyőződött róla, hogy ő – aki félénk,bátortalan és visszahúzódó volt – valóban az újjászületett Napóleon. A pályája egyre íveltfelfelé. Egyre magasabb pozíciókba került. Teljesen másképp öltözködött. Jóvalmagabiztosabban beszélt. És idővel, amikor rájött, hogy a jövendőmondó félrevezette,addigra már rendkívül sikeres, jól menő üzletember lett. Érdekes történet. Tehátbármilyen hatás, ami ér minket, és befogadjuk, az kifejezésre jut. (15. MEGFORDÍTHATÓSÁG törvénye) Ez elvezet minket egy újabb lelki törvényhez. A következő törvény, amivelfoglalkozunk: a megfordíthatóság törvénye. Amikor először rájöttem erre, olyan izgatottlettem, hogy el akartam zárni. El akartam rejteni mindenki elől. Soha nem hoztam mégnyilvánosságra. Ez a legelső alkalom, hogy egyáltalán beszélek róla. A megfordíthatóságtörvénye egyszerűen azt mondja: ha egyszer már elértünk egy bizonyos sikerszintet, egybizonyos egészségi szintet, egy bizonyos minőséget egy kapcsolatban, akkor ez abizonyos minőség, ez a szint létrehoz egy szubjektív állapotot. Ez a szubjektív állapot egybizonyos érzelmi állapotot jelent. Hogy megvilágítsam: ha mondjuk díjat nyerünk, akkornyerőnek fogjuk érezni magunkat. Ha mondjuk beleszeretünk valakibe, szerelmesnekérezzük magunkat. Ha sikert érünk el, sikeresnek érezzük magunkat. Az objektívkörülmények létrehoznak egy szubjektív állapotot. Vagyis az objektív valóság, illetve atények hozzák létre a szubjektív, azaz az érzelmi állapotot. Érthető ez valamennyire?Valami történik, amitől jól érezzük magunkat. Megvan az érzés. A megfordíthatóságtörvénye a következőket mondja. És ha ezt most megértik, az egész életüket teljesenmegváltoztathatja. Az enyémet is megváltoztatta. Arról van szó, hogy ha mesterségesenlétre tudjuk hozni ezt a szubjektív állapotot, az érzést, akkor ez az érzés előidézi,mozgásba hozza a vonzás és a megfelelés törvényét. Olyan embereket éskörülményeket, lehetőségeket hoz az életünkbe, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megteremtsük a külső körülményeket, amik megfelelnek a szubjektumunknak. És mostjöjjön a módszer! Meg fogják látni, milyen döbbenetesen egyszerű. Ha arra a dologragondolnak, amire igazán, tiszta szívükből vágynak, képzeljék el, hogy már meg isszerezték! Képzeljék el, hogy már meg is szerezték! Ez most úgy hangzik, mint valamigyerekjáték. De olyan félelmetes hatása van, hogy meg fognak lepődni, ha egyszer iskipróbálják – a mit melegen ajánlok. Tehát képzeljék el, hunyják be a szemüket,gondoljanak erősen rá, engedjék el magukat, ahogy a legkényelmesebb! Képzeljék el,hogy már megtörtént! Próbálják meg átélni azt az érzést! Éljék át az érzést! Mintha márelérték volna a sikert! Mintha az egész múlt időben lenne! Mintha már teljesült volna,mintha már nem kéne tovább küzdeni érte! Az érzést átélték. És ha újra meg újraelképzelik, hogy már átélték, a megfordíthatóság törvénye előidézi magát az érzést. Minélgyakrabban és erősebben gondolnak rá. Az érzés ténylegesen megváltoztatja mind abelső, mind a külső körülményeket. Egyre közelebb visz célunkhoz. Célunkat hozzánkközelíti. Az objektív körülmények működésbe lépnek pont a megfelelő helyen és időben.Tulajdonképpen nekünk nincs is semmi dolgunk ezzel a módszerrel. Mindössze csak egyetkell tennünk. Nagyon intenzíven kell gondolnunk az érzésre. Később még beszélünk róla,amikor a lelki programozásról lesz szó. (16. GYAKORLÁS, ISMÉTLÉS, SZOKÁS törvénye) A következő a gyakorlás törvénye. A gyakorlás törvényét az ismétlés törvényénekis nevezik. Eszerint, ha egy bizonyos dolgot újra és újra, egyfolytában, kellőgyakorisággal csinálunk, szokássá válik. Szeretnének-e Önök pozitív, lelkesszemélyiségekké válni? Szeretnének-e gazdag és sikeres emberek lenni? Mi az, amit azéletben el akarnak érni? Bármi is az, ha megállás nélkül, egyfolytában gyakorolják, ha arraösszpontosítják figyelmüket, a végén új szokássá válik. Hogy egy új szokás kialakuljon, 21nap is elegendő. Egy új szokás 21 nap alatt kialakul. De 21 napon keresztül állandóangyakorolni kell. Nos, ennek a tanfolyamnak, illetve beszélgetéseinknek egyik célja az,hogy megpróbáljuk rávenni Önöket, szeretnénk javasolni, hogy tartsanak egy 21 napospozitív lelki magatartás tréninget. A PLM-tréning. 21 napon keresztül meglehetősen nehézdolguk lesz. Ez lesz talán életük egyik legnehezebb feladata. Csak arra gondoljanak, amit elakarnak érni, és arra ne, amit nem akarnak! Arról beszélgessenek, amit szeretnének!Szóba se kerüljön, amit nem szeretnének! 21 napig az álmaik, a képzeletük, a gondolataik,az érzéseik, minden legyen összhangban ezzel a vággyal! És kerüljék, amit nem akarnak!Ez nagyon egyszerű. Nem olyan bonyolult. És mégis, a legnehezebb feladat, amitvégrehajtanak. Hogy miért pont 21 napot mondunk? Megvan rá az okunk. 21 napra vanszüksége egy tyúknak is, aminek az agya csupán borsónyi, hogy nagy türelemmel üljön atojásain, hogy kiköltse a kicsinyeit. Úgy gondoltuk, hogy ha egy tyúk ilyen parányi aggyal21 napig tud ülni a tojásain, anélkül, hogy változást látna, bizakodva, állhatatosan, szóval21 napig képes rajta ülni, akkor egy felnőttől is elvárható, akinek az agya másfél kilónyitnyom, és közel húszmilliárd agysejtje van, és emlékezőképességével fejében tudja tartanimindazt a tudásmennyiséget, ami eddig ismeretes, akkor talán nem olyan nagy kérés ezszámunkra. Ha követi a pozitív lelki magatartás tréninget, 21 napon át erősenkoncentráljon! A tréning célja, hogy tökéletesen pozitív emberré váljon. Tökéletesenpozitív emberré. Mert ha tökéletesen pozitív emberré válunk, ha beszélgetéseink, ha acselekedeteink, ha kapcsolataink pozitívak, személyiségünk tökéletesen pozitív lesz. Ha 21napon át betartják a gyakorlatokat, meg fogják látni, hogy életük átalakul. Mindenmegváltozik körülöttünk. Az egészségünk, a kapcsolataink, a munkánk, a lehetőségein Egyszerű, de mégsem könnyű. Ha meg tudják csinálni, ha gyakorolni tudják, akkor újszokássá válik. A megfordíthatóság törvénye, az érzelem törvénye, a szokás törvénye –mindazok a törvények, amikről korábban beszéltünk, működésbe lépnek.Mi az a 4 dolog, amire feltétlenül szükségünk van?A legelső: kell, hogy vágyjunk valamire! A vágy minden változás kezdete. Alegfontosabb kérdés, amit mindenkinek fel kell tennie magában, hogy: „Mennyire akarja,amit akar?” Mennyire akarjuk, amit akarunk? Egyáltalán akarjuk-e? Tudják, számtalanolyan ember van, aki rengeteg dolgot szeretne. De vajon mennyire akarják? Ha valóbannagyon akarjuk, ha valóban olyan intenzitással és vággyal akarjuk, akkor nincs semmi avilágon, ami megakadályozhat. Hallottam egy érdekes történetet. A történetSzókratészről és egy diákjáról szól. Beszélgettek, és a diák azzal fordult mesteréhez: „Énannyira vágyom a tudásra. Mit tehetek azért, hogy még többet tudjak?” Erre Szókratészazt mondta: „A tudás olyan dolog, ami könnyen megszerezhető, ha az ember eléggéakarja.” A diák erre azt válaszolta: „Biztos vagyok benne, hogy nagyon akarom.” AkkorSzókratész karon fogta tanítványát, és azt mondta neki: „Gyere velem a tengerpartra!” Éselkezdtek úszni az Égei-tengerben. Mikor megtettek pár métert, Szókratész, aki erősember volt, hirtelen víz alá nyomta tanítványa fejét. A fiatalember minden erejévelküzdött. Kétségbeesetten próbált a felszínre kerülni, amikor Szókratész elengedte, ésmegkérdezte: „Mit akartál lent a víz alatt?”, a diák így felelt: „Levegőt. Semmi másra nemtudtam gondolni, csak arra.” Szókratész azt mondta: „Ha a tudást is ilyen intenzitássalakarod, ahogy most az oxigént, akkor meg is szerzed a tudást, amire vágsz.” Amitvalóban ekkora intenzitással akarunk, ha valóban vágyunk rá, meg is szerezzük. A következő, a 2. lépés: a döntés. Utazásaim, tapasztalataim folyamán úgy láttam,hogy minden változás az ember életében akkor történik, ha valami döntést hoz. Azt istapasztaltam, hogy az emberek többsége hihetetlenül határozatlan. Általábanvonakodnak a döntéshozataltól, félnek a választástól. Kimondottan húzódoznakmindenféle kötelezettségvállalástól, és ily módon csak sodródnak az életben. Arra ítélikmagukat, hogy a véletlen törvénye szerint éljenek. És ez nagy hiba. Tehát a következőlépés, hogy világos, határozott és egyértelmű döntést hozzunk arról: mi az, amit elakarunk érni? És hajlandók is legyünk megfizetni az árát. Michael (májkl) Hern, akinek vanegy figyelemre méltó könyve: A végső titok. A szerző sok sikeres pályát tanulmányozottvégig, és arra a következtetésre jutott, hogy a siker titka egyszerűen ez: mindent meg kelltennünk, ami elengedhetetlenül szükséges! Meg kell tennünk mindent, ami a sikerhezszükséges. Mindent, ami elengedhetetlenül szükséges. Ez azt jelenti: ha már döntöttünk,legyünk hajlandók meghozni az áldozatokat! Az a legérdekesebb, hogy nem is kellmegtennünk mindent, ami szükséges. Csak hajlandónak kell lennünk rá. Egyértelmű élethalálkérdésnek kell lennie. 100 %-os elkötelezettséget kell vállalnunk. Ami teljesenmegváltoztatja hozzáállásunkat. A legtöbben nem hajlandók elkötelezni magukat. Hamegteszik is, visszakoznak, meghátrálnak. Szeretnének elérni valamit, van céljuk, de nemhajlandók mondjuk továbbtanulni, vagy egyéb áldozatokat meghozni. Nagyon sok olyanszülővel beszéltem, akik óriási áldozatokat hoztak azért, hogy a mama otthonmaradhasson kisgyerekével, legalább az első pár évben. Ismerőseik hiába mondták nekik:„Meg vagytok ti őrülve! Nem lesz pénzetek, nem tudtok utazni, le lesztek kötve.” Mireazt mondták: „Tudjuk, mégis úgy döntöttünk, hogy megadunk a gyereknek mindent, amitlehet. A biztonságot, az érzelmi alapokat a fejlődéséhez. Ehhez az kell, hogy az anya otthon maradjon, ezért mi hajlandók vagyunk áldozatokat hozni.” Természetesenmindenkinek el kell döntenie, hogy milyen áldozatokra hajlandó és képes. A 3. dolog: az elhatározás. Az elhatározás azt jelenti, hogy a tervünketvasakarattal is keresztülvisszük. Minden egyes tanulmány, ami a kezemben volt – ésgondolhatják, hogy életem folyamán hány órát töltöttem az egyéni és társadalmi sikertanulmányozásával –, szóval mindegyik azt írja, hogy a vasakarat milyen fontos. Hogyszilárd elhatározással ki kell tartanunk döntésünk mellett. Ragaszkodnunk kell hozzáakkor is, ha a dolgok rosszra fordulnának, ha akadályokkal találnánk szembe magunkat.És ez a vasakarat segít az új szokásminták kialakításában, amik biztosítják a sikert.És végül: a fegyelem. Ez az egyik kedvenc témám. Nem először beszélek róla ezena tanfolyamon. Azért, mert a fegyelem a siker legfőbb kulcsa. A fegyelem tehát a sikerlegfőbb kulcsa. A fegyelem a hajlandóság, hogy megtegyük, amit meg kell tennünk.Amikor éppen kell. Akár tetszik, akár nem. Mert ez a legfontosabb, a siker nyitja. Miértvallanak kudarcot az emberek? Nem olyan rejtélyes, nem olyan nagy csoda. Az emberekkudarcának legfőbb oka, hogy nem hajlandók megtenni mindazt, ami szükséges. Nemhajlandók megfizetni az árat. A legtöbben nem is tudják, mit akarnak. Azok, akik tudják,mit akarnak, képtelenek rá, hogy fegyelmezzék magukat. Legközelebb, ha tévét néznek,vagy az autójukban száguldoznak céltalanul, zenét hallgatnak vagy moziban ülnek, tegyékfel maguknak a kérdést, a csodás életre gondolva, mindarra, amit úgy élveznek benne! Degondoljanak arra, mit akarnak! Kérdezzék meg, hogy amit csinálnak, közel visz a célhozvagy eltávolít! Mert az az igazság, hogy azok a dolgok, amik nem visznek közelebb acélunkhoz, azok eltávolítanak tőle. Mert semmi sem közömbös. Minden a világon számít.Mert sajnos a homokóra homokja gyorsan lepereg. Az idő most is múlik . Egyik jó barátommondta egyszer: „Az élet nem valaminek a próbája, ami eljön egyszer, hanem maga azélet.” A kérdés, amit mindenképpen fel kell tennünk magunkban, az az, hogy:„Megteszünk-e mindent, ami erőnkből és képességeinkből telik?” Ha végigcsinálják a 21napos pozitív lelki magatartás tréninget, ha csakis arra gondolnak, amit akarnak, 21 naponát, ha sikerül kialakítaniuk új szokásokat, azáltal, hogy egyfolytában, szüntelenülgyakorolják, a megfordíthatóság törvényével együtt, és elképzelik magukat olyannak,amilyenek lenni szeretnének, és gyakorolják a kifejezés törvényét, miszerint bármilyenhatás ér minket, az kifejezésre jut, jelentős változást észlelnek majd az életükben. Néhasokkal gyorsabban is, mint ahogy azt el tudják képzelni. Higgyenek nekem, én jól tudom,én kipróbáltam! Mindezt végigcsináltam, amit Önöknek ajánlok. Diákjaim közül isrengetegen végigcsinálták, és az eredmény egészen elképesztő volt. És Önöknek iselképesztő lesz, meglátják. A következő részekben újra szó lesz még ezekről. „A haladás mindig kockázattal jár. Nem lehet úszni is, meg száraznak is maradniegyszerre.” Friedrich (fredrik) Vilkox Az „én”-fogalom megváltoztatása(28:56) Újra megismétlem, hogy a változások fogalmunk megváltoztatásával kezdődnek.És most vissza kell kanyarodnunk oda, amiről már az előzőekben beszéltünk, az…az én-fogalom 3 alkotóeleméhez. Ez a 3 összetevő: az énideál, az énkép és az önbecsülés,azaz mennyire szeretjük magunkat. Ha megengedik, arról szeretnék kicsit bővebbenbeszélni, amit énideálnak nevezünk. Az énideál az az elképzelt személy, amilyenek lenniszeretnénk. Amikor meg akarjuk változtatni személyiségünket, tökéletesíteni akarjuk azt,hogy életünk jobb legyen, hogy a belső és a külső körülményeinken javítsunk,mindenekelőtt ki kell tűznünk magunk elé egy célt. Nos, akkor beszéljünk erről!Az én-fogalom személyiségünk egyik legfontosabb alkotórésze. Az én-fogalommindazoknak a férfi és női tulajdonságoknak a keveréke, amelyekről életünk folyamánolvastunk, tanultunk, amelyeket csodáltunk vagy tiszteletben tartottunk. Ez valamiféleszerepminta a számunkra. Egyfajta belső szerepmodell. És ez a modell úgy működikbennünk, mint egy irányító mechanizmus, ami legbelülről meghatározza szavainkat,tetteinket, gondolatainkat, viselkedésünket és a többi. Személyiségünk tulajdonképpennem más, mint azoknak a férfi és női tulajdonságoknak az összessége, amiket mindig iscsodáltunk. Ha valakiről, akit tisztelünk, csodálunk, elolvasunk egy életrajzi művet, ésabból még az is kiderül, hogy mennyire intelligens, jellemes, könyörületes, bátor, vakmerővagy kitartó, állhatatos, határozott és a többi, tehát ha mindez kiderül róla, és ha máreddig is csodáltuk, tiszteltük, akkor tudatalattinkban, vagyis anélkül, hogy tisztábanlennénk vele, minden igyekezetünkkel megpróbálunk olyanok lenni, mint ő. Nos, nagy azeltérés az önmagunkról alkotott kép, vagyis, hogy hol tartunk éppen, és azönbecsülésünk között. Azaz, hogy mennyire szeretjük magunkat. És különbség van azénképünk és az énideál között. A távolság, az eltérés a 2 között, ahogyan látjukönmagunkat, és amilyenek ideálisan lenni szeretnénk, nagyban befolyásoljaönbecsülésünket. Azoknak, akik úgy látják önmagukat, hogy fokozatosan haladnak afelé,amilyenek lenni szeretnének, nagy az önbecsülésük. Azoknak, akiknek óriási, szinteáthidalhatatlan távolság van aközött, ahogy pillanatnyilag látják önmagukat, és aközött,amilyenek lenni szeretnének, kevés az önbecsülésük.A legfontosabb lépés tehát az én-fogalom megváltoztatása. Ez csak úgy sikerül, haeldöntjük, hogy milyenek akarunk lenni. 17-18 évesen, emlékszem, leültem egyjegyzetfüzettel a kezemben, és részletesen leírtam benne, hogy milyen szeretnék majdlenni, ha felnőtt leszek. Oldalakat írtam tele roppant alapossággal, a súlyomtól kezdve amagasságomig, meg arról, hogyan boldogulok majd az emberekkel. És évekkel később,miután már 2-szer körbeutaztam a világot, legalább 80 országban jártam, és alegkülönbözőbb dolgokba vágtam bele, akkor véletlenül megtaláltam a jegyzetfüzetetegy régi táskában. És tudják, mi volt a meglepő? Min csodálkoztam a legjobban? Hogy azévek folyamán valóban olyan emberré váltam, mint amilyen lenni akartam annak idején.Önöknek is javaslom, kezdjék azzal, hogy felteszik maguknak a kérdést, hogy milyenekszeretnének lenni 1 év, 2 év, vagy mondjuk 5 év múlva. Vagy tegyük fel másképpen! Eztalán még jobb kérdés. Mondjanak 3 férfit vagy nőt, élőt vagy halottat, akikre felnéznek! Akikről valóban úgy érzik, hogy követendő példák lehetnének. Aztán tegyék fel a kérdést:vajon miért csodálják őket? Mitől tisztelik vagy szeretik őket? Milyen tulajdonságaikért?Mitől olyan nagyszerűek? Mivel tudnának azonosulni? Mert ha tisztában vannak vele, ésminden erejükkel törekszenek az elérésére, akkor közelednek a céljukhoz. Emlékeznek rá,azt mondtuk: a vágy, a fegyelem, az elhatározás és a döntés a siker kulcsai. Meg a pontosdefiníció. Világosan meg kell határozni, mit akarunk.Eszembe jutott egy remek történet. Egy fiatalemberről szól, aki hosszú évek óta egybiztosítótársaságnál dolgozott. Elhatározta, hogy megpróbál javítani kilátástalanhelyzetén. Körülnézett az irodában, ahol másokkal együtt biztosítási kötvényeket árult jóideje. A pályája nem ívelt felfelé. Feltette magának a kérdést: „Ki az, akit tisztelek? Kihezszeretnék hasonlítani? Ki legyen az én ideálom?” És elhatározta, hogy olyan lesz, mint acég vezető ügynöke. Attól fogva mást sem tett, csak kitartóan figyelte a cég legelsőügynökét. Állandóan rágondolt és arra, hogy mit csinál. Beszélgetett vele, mindenbenkikérte a tanácsát. És az elkövetkező években, ezt a módszert követve, vagyis hogy azideáljának tartott embert utánozta, egyre jobban hasonlított rá. Úgy öltözködött, úgyjárt, úgy beszélgetett, úgy dolgozott, ahogy ő. Mindenben rá hasonlított, és idővel ő lett acég vezető ügynöke. Hamarosan az összes környékbeli cégé. Később pedig az országbiztosítótársaságainak vezető ügynöke, a legvégén ő lett az ország legnagyobbbiztosítótársaságának az alelnöke. Csupán mert választott magának egy ideált. Éstörekedett rá, hogy olyan legyen.Nos, vegyük sorra az állomásokat!Az 1. lépés, ahogy már mondtuk, az énideál megváltoztatása. Ahhoz, hogy másemberekké váljunk, elsősorban az kell, hogy a változást mi magunk is feltétlenül akarjuk.Kívánatosnak tartsuk. És szükségesnek. Azaz: mindenképpen be kell látnunk, mielőttrászánnánk magunkat, hogy ez a saját érdekünk. Annak, hogy jövőbeli céljainkat elérjük,hogy boldoguljunk az életben, elengedhetetlen feltétele, hogy ez a változásmegtörténjen. Engedjék meg, hogy hozzak erre egy példát! Egy kiváló üzletembertválasztott meg elnökének egy nagyvállalat. Műszaki beállítottságú volt, jó eszű, de azemberekhez nem értett. Őt magát is nagyon aggasztotta személyiségének ez a vonása.Hogy nem tud bánni az emberekkel. Próbálta elkerülni a konfliktusokat. De felismerte,hogy énideáljának megváltoztatása, kommunikációkészségének nagymértékű fejlesztéseelengedhetetlen a sikerhez. Fogta magát, és beiratkozott egy olyan tanfolyamra, ami azemberi kommunikációval foglalkozott. 2 évig járt előadásokra. Sokat olvasott. És a végénaz emberi kommunikáció szakembere lett. És a saját vállalatán belül tanfolyamotszervezett. Hogy a saját embereit megtanítsa az emberi kommunikáció szabályaira éstörvényeire. Sikerült eljutnia erre a szintre. Egyszerűen rájött arra: az, hogy bánni tudjonaz emberekkel, mind a saját, mind a vállalat jövője szempontjából szükséges és kívánatos. Ezek után kitűzött maga elé egy célt, egy ideált, amit el kell érnie. 2 évig keményenküzdött, hogy ezt megvalósítsa. Személyisége kiteljesedett. Kiegyensúlyozatlan, félszeg,merev, zárkózott személyiségből sokoldalú, mindenre nyitott ember lett. Feladatátkiválóan ellátta. A nagy vezetők, a kimagasló eredményeket elérő nők és férfiak mindighajlandók olyan erőfeszítéseket tenni, amik meghozzák a kívánt változásokat.A következő állomás, vagyis a 2. lépés énideálunk megváltoztatásában, az az, hogyolyannak képzeljük el magunkat, amilyenek ideális állapotban lennénk. Úgy gondoljunkmagunkra, mint az ideálunkra! Ha pl. azt szeretnénk elérni, hogy az emberekkel miné jobb kapcsolatot alakítsunk ki, akkor próbáljuk elképzelni, hogy mi vagyunk az emberikapcsolatok szakértői! Mondjuk, valami nagyon egyszerű dolgot akarunk elérni. A legtöbbember azt vallja magáról, hogy a legnagyobb hibája az, hogy türelmetlen, nem elégtoleráns, túl könnyen méregbe gurul és a többi. A legjobb talán, ha a legegyszerűbbdologgal kezdjük. Ha egy egyszerűbb dolgon változtatni tudunk, az azt bizonyítja, hogy anehezebbre is képesek vagyunk. Szóval, tegyük fel, hogy egy kicsit hajlamosak vagyunk atürelmetlenségre vagy az ingerültségre! Ha fáradtak vagyunk, veszekszünk agyerekünkkel vagy a házastársunkkal egy nehéz nap után. Tehát azt javaslom, próbáljukmeg. Képzeljük el magunkat, mintha türelmes, kedves, szeretetteljes, toleráns embereklennénk! Gondoljunk azokra a helyzetekre, ahol általában dühösek vagy ingerlékenyeklennénk! És képzeljük el, amint ugyanebben a helyzetben higgadtak vagyunk,elengedettek, türelmesek, szóval nyugodtak! Képzeljük el, hogy ideálisan viselkedünk! Gondolkodjunk el, hogy ki az, akinek ilyen egyénisége van! Lehet bárki: egy televíziósszemélyiség, lehet Bill Crosby, ha tetszik, vagy lehet olyan, akit a sportteljesítményéértcsodálunk, vagy akinek az életrajzát olvastuk. Nem ez számít. Csak képzeljük el, hogy ez aszemély hogyan viselkedne ugyanebben a helyzetben! A keresztények közül sokancsinálják, ha valamilyen próbára tévő, nehéz helyzetbe kerülnek, hogy felteszik magukbana kérdést: „Vajon Jézus mit tenne ebben a nehéz helyzetben? Vajon hogy bánna Jézus egyilyen nehéz természetű emberrel? Vajon hogy cselekedne Jézus, mit tenne az énhelyzetemben?” És ez, függetlenül attól, hogy ki miben hisz, egy bizonyos szerepmintátad, amit követhetünk. Manapság a nagyvárosokban felnövő fiatalok egyik legnagyobbtragédiája éppen az, hogy a szerepminták, amiket látnak, nem követhetők. A nagyvárosoksikeres emberei többnyire nem tiszteletreméltóak. Általában nem dolgoznak keményen,nem élnek békés családi életet. Nagyon sokan bűncselekményekkel jutnak óriásivagyonhoz. Tehát a szerepminta, amit választunk, döntő hatással van személyiségünkre.Képzeljük el magunkat olyannak, amilyenek lenni szeretnénk! Amilyenek lenni szeretnénk.Legyen ez a kiindulópont! Tudjuk már, hogy a kifejezés törvénye szerint minden, ami hatránk, az kifejezésre jut. Tehát, ha követjük ezt a módszert, rájövünk, hogy olyan ez,mintha személyiségünk alakulását megfordítanánk. Más emberré válunk. A következő, a 3. lépés ebben a folyamatban: a vizualizáció. A felidézés. Mit jelentez? Rengeteg könyvet írtak már róla. Az emberi képességek közül talán az aleghatékonyabb, hogy agyunkban fel tudunk idézni tiszta, világos képeket. Atudatalattiban, ahol az összes programozás folyik, ezek a képek aktivizálódnak.Érzelmekkel keveredve. Tehát tiszta, világos képeket idézünk fel. Elképzeljük azt aszemélyt, amilyenek lenni szeretnénk. Lehunyjuk a szemünket, és arra a személyregondolunk, akihez hasonlítani szeretnénk. A tudatalatti nem tesz különbséget a valóditapasztalat – vagyis ami ténylegesen történik velünk – és aközött a kép között, amitagyunkban elképzelünk. A vizualizáció módszerét, a tiszta, világos képek felidézésétössze kell kapcsolnunk a gyakorlás, azaz az ismétlés törvényével. Ez azt jelenti, hogy újraés újra el kell ismételni magunkban. Képzeljük el pl. azt, hogy kiváló szónokok szeretnénklenni! Egy ilyen egyszerű dolgot. Tegyük fel, hogy ez itt Ön! Ez itt a szeme, és ez itt atudata. Ez pedig a tudatalattija. Tehát, mondjuk, kiváló szónok szeretne lenni. Képzelje el,hogy elmegy valahová, ahol beszédet tart! És pozitív visszajelzéseket kap, az emberekmeg is tapsolják. Ha ezt újra és újra megismétli, bármennyire fél is attól, hogy anyilvánosság előtt beszéljen, ha ez az élmény többször ismétlődik, az emlékekelraktározódnak az agyában, akkor fokozatosan megszűnik a félelme a szónoklássalkapcsolatban. Azért hoztam fel a szónoklást példának, mert az amerikai lakosság körülbelül 50 %-a inkább meghalna, mint hogy a nyilvánosság előtt beszéljen. Jobbanfélnek tőle, mint a haláltól. Társadalmunkban ez az egyik legnagyobb félelem.Mindazonáltal nincs olyan gyerek, aki így születik. Aki ezzel a félelemmel jött volna avilágra. Sőt tulajdonképpen mindannyian legelső nyilvános beszédünket anyaszültmeztelenül tartottuk, fejjel lefelé, idegenek előtt. Még ha nem is emlékszünk erre azélményre. Ha azonban egy sor olyan külső tapasztalatunk van, ami pozitív, és úgy israktározódik el bennünk, mint valamiféle pozitív visszajelzés, azaz sikerélmény, akkorhiába féltünk olyan rettenetesen a nyilvánosság előtti szónoklattól. S ennek számtalan,különböző oka lehet. Ha agyunk képernyőjén kezdünk olyan képsorokat vetíteni – itttalálható ez a vetítő –, tehát olyan képsorokat vetítünk magunkról, amint nagy sikerrelbeszédet tartunk a nyilvánosság előtt: könyveket kezdünk olvasni emberekről, akiknagyhatású beszédeket tartanak. Sikeres szónokokról, akik leírják, milyen idegesek voltakközben. Tanfolyamokra járhatunk, ahol megtanuljuk, hogyan kell előkészíteni, felépíteniés elmondani egy beszédet. És újra meg újra el kell képzelniük magukban, hogy képesekezt megtenni. Aztán ezt az agyuk képernyőjén vetített képet a tudatalatti mint valóságostapasztalatot fogadja el, ha elég élénken képzeljük el. És ez a nyitja. A kép élénksége,életszerűsége. Minél élénkebben, világosabban látjuk magunk előtt a képet, minélgyakrabban, minél több érzelmet vegyítünk bele, és minél hosszabban vizualizáljuk, annálnagyobb hatást gyakorol majd a tudatalattira.Tehát arról van szó, hogy legalább 50, de gyakran még nagyobb %-os sikert tudunk elérni– nemcsak a szónoklás terén, de szinte bármiben – a vizualizálással, a képek ismételtvetítésével. Nem véletlenül hoztam fel példának a nyilvánosság előtti szónoklást. Alegtöbben félnek tőle. Rájöttem, hogy ha ezt a módszert alkalmazni tudjuk arra, hogy azegyik legnagyobb félelmünket megszüntessük, ami sok mindentől visszatart minket azéletben, akkor ezzel örökre bebizonyítjuk magunknak, hogy kétségeinket bármilyen térenle tudjuk győzni. És véghez is tudjuk vinni, amit célul tűztünk ki. Nagyon sok embernektanácsoltam már a következőket: ha fél a nyilvánosság előtti szerepléstől vagy valamimástól, ezt csak példaként említem, határozza el, hogy megszabadul tőle! Ennek 2 módjavan: a felköszöntő emberek. Beválik ez a módszer? Biztosíthatom Önöket, hogy igen. Ez aszervezet 1923-ban alakult. Önkéntes szervezetként hozták létre. Nők és férfiak gyűltekössze kis csoportokban. Hetenként találkoztak. Együtt reggeliztek, ebédeltek,vacsoráztak. Valaki mindig lehetőséget kapott a beszédre. Azok, akik úgy féltek anyilvános beszédtől, hogy még egy telefonfülkében sem mertek megszólalni, miután 10-15héten át részt vettek ezeken a találkozókon, képesek voltak rá, hogy 3 perces rögtönzöttbeszédet tartsanak egy vadidegen közönség előtt. Tehát a módszer bevált. Hogy miért?Mert akárhányszor beszédet tartott valaki, pozitív visszajelzést kapott. Korrigálták,tanácsot adtak, megtapsolták, segítséget kapott. És a végén a tudatalattijukba egy sorpozitív jelzés épül be, ami azt sugallja, hogy tulajdonképpen közönség előtt beszélni nemis nehéz. Ha sikeres üzletemberek akarunk lenni, ha sikeres vezetők akarunk lenni, hasikeresen akarjuk nevelni gyerekeinket, ha sikeresen akarunk kontaktust teremteni,mindössze annyit kell tennünk, hogy megállás nélkül gyakoroljuk, és gondolatban is újrameg újra elismételjük, egészen addig, amíg rá nem jövünk, hogy a dologgal kapcsolatbana félelemszintünk fokozatosan csökken. Az önbizalmunk viszont nő. A másik dolog, amittehetünk, ha szónoki képességeinket fejleszteni akarjuk, ha elmegyünk a Délkármegira. ADélkármegi egy nagyszerű tanfolyam. Úgy is hívják: szónokképző tanfolyam. És valóbansokat segít abban, hogy ezt a képességünket kifejlesszük. Minden héten 1-szer 6 lehetőséget kapunk rá, hogy közönség előtt beszéljünk. Azt mondtuk, a vizualizációnagyon fontos.A következő: a megerősítés. A megerősítés módszerével a lehetőségeinkhatártalanok. Ezek a szavak, a megerősítés szavai, talán a legnagyobb hatást tudjákelérni. Ez tulajdonképpen 3 dolgon alapul. Amelyek segítségével tudat alattátprogramozhatjuk magunkat. A megerősítés határozott, pozitív, magabiztos állítás,amit mi mondunk magunkról magunknak, és elhisszük.A 3 dolog közül, amin alapul, a legelső az, hogy személyes. Minden egyes állítást,amit magunkról mondunk, egyes szám első személyben kell megfogalmaznunk. Én. Így kellmondanunk: „Én szeretem magam! Én szeretem magam! Én szeretem magam!” Ha aztmondom: „Én szeretem magam!”, ez közvetlenül eljut a tudatalattihoz. Minden egyesparancs, ami én-nel kezdődik, megnyitja a tudatalattit, és azt mondja: „Értékes információérkezik! Figyelem, felkészülni!”A következő: a pozitív megfogalmazás. Minden megerősítést, minden állítástkizárólag pozitívan fogalmazzunk meg, mert a tudatalatti kiszűri, kiveti a negatívumot! Éscsak a pozitív kijelentéseket, állításokat fogadja be. Ha pl. le akarunk szokni adohányzásról, ne azt mondjuk, hogy: „Többé nem dohányzom.” Sokkal jobb, ha aztmondjuk helyette, hogy: „Én egy nemdohányzó vagyok.” Én egy nemdohányzó vagyok.Ezek a szavak: „én vagyok”, a lelki programozás leghatékonyabb szavai. Ha ugyanis aztmondom: „én vagyok”, azt kizárólag csak én mondhatom magamról. Az egész világonrajtunk kívül senki se mondhatja ezt ránk vonatkoztatva, és a tudatalatti ezt felismeri. Haazt mondjuk: „Felelős vagyok! Felelős vagyok!”, szintén érezni lehet, hogyan hatnak ezeka szavak. Milyen módon befolyásolják a tudatalattinkat? Érezni a szavakat: „Felelősvagyok!”, és érezni a hatásukat az érzelmeinkre .A 3. dolog az, hogy jelen időben kell fogalmazni. Ne azt mondjuk: „Le fogokfogyni.” „Majd leszokom a dohányzásról.” „Majd szerzek egy jó állást.” Hanem hogy:„Van egy jó állásom!” „Jelenleg X kiló a súlyom!” „Jelenleg X $-t keresek!” Jelenleg X $-tkeresek! Bármi történik is velünk, lényeg az, hogy mindig tegyük jelen időbe! Mert atudatalatti csak a jelen idejű állításokat hajlandó befogadni. Rendkívül fontos, hogyamikor átprogramozzuk a tudatalattinkat, hogy amikor vizualizálunk valamit, hogy amikorállítunk valamit, hogy amikor magunkra gondolunk, hogy milyenek szeretnénk lenni, azmindig jelen időben legyen. Ugyanis a tudatalatti mindent szó szerint értelmez!Az állításokat megfogalmazzuk, mert minden cél eléréséhez meg kell fogalmazniaz állításokat. „X $-t keresek! X kiló a súlyom jelenleg! Én egy kedves, szeretetreméltóember vagyok 4 Én egy fegyelmezett, szorgalmas ember vagyok! Jól vezetek! Igényesvagyok! Pontos vagyok! Szeretem magam! Fegyelmezett ember vagyok! Istenien érzemmagam! Boldog vagyok! Egészséges vagyok! Tele vagyok energiával!” Ezek érdekesállítások. És ha újra meg újra elismételjük őket: „Egészséges vagyok! Tele vagyokenergiával! Egészséges vagyok! Tele vagyok energiával!”, akkor kialakul az ellenálló-képességünk a megfázással, influenzával szemben. Később még beszélünk erről. Denagyon gyakran azért betegszünk meg, mert elhatározzuk, hogy betegek leszünk. Vagyhagyjuk rábeszélni testünket és lelkünket. Pedig ki tudjuk űzni szervezetünkből amegfázást. Ha újra és újra ismételjük magunkban az állítást: „Egészséges vagyok!Egészséges ember vagyok! Én erős ember vagyok! Istenien érzem magam! Csodásanérzem magam!” Gyakoroljuk hát a vizualizálást és a megerősítést! Hunyjuk be a 66. oldal, összesen: 197szemünket, képzeljük el, hogy már rendelkezünk azokkal a tulajdonságokkal, amiket elakarunk érni! Beszéljünk is úgy, mintha már rendelkeznénk ezekkel a tulajdonságokkal!Ami az érzelmeket illeti, ahogy már mondtuk, képzeljük el azt az érzést, ami ezzel aképpel együtt jár! Képzeljük el azt az érzést, ami a szavakkal együtt jár! Ne így mondjuk:„Szeretem magam.”, hanem így: „Én szeretem magam! Én szeretem magam! Énszeretem magam!” Amikor azt mondjuk: felelős vagyok, ne így mondjuk: „Felelősvagyok.”, hanem így: „Felelős vagyok! Felelős vagyok!” Vagyis más szóval: mobilizáljuk,vegyítsük érzelmekkel! Vessük be a tudatalattiba, mint egy detonátort! És meglátjuk,személyiségünkre és érzelmeinkre tett hatása óriási lesz.Nos, visszatérve a megerősítésekre, azt javaslom, hogy használjunk kis kártyákat,amikre felírjuk az állításainkat, a pozitív, jelen idejű, személyes állításainkat. Újra és újranézzük át, ismételjük át őket! Ahányszor ezt megtesszük, ahányszor csak gondolunk rá,minden alkalommal belesulykoljuk a tudatalattiba. Minden alkalommal – a kifejezéstörvénye szerint – nő a lehetősége annak, hogy kifejezésre jusson. Végül pedig, ha amegerősítést alkalmazzuk, akkor próbáljuk meg mindennapjainkban szavainkat éstetteinket ehhez igazítani! Próbáljuk meg tehát mindazokat, amiket mondunk, ésmindazokat, amiket teszünk, összhangba hozni állításainkkal!Nos, a következő, amivel foglalkozunk: a verbalizáció. A verbalizáció nem más,mint a szavakba foglalás. Hangosan kimondjuk állításainkat. 2-féle módon tehetjük ezt.Legjobb, ha magunkban csináljuk. De alapvetően legalább 80 %-kal, sőt sok esetben talánmég annál is többel növeljük egy állítás hatását, ha hangosan kimondjuk. Ne így mondjuk:„Szeretem magam.”, hanem így: „Szeretem magam!” Vagy: „Istenien érzem magam!”Vagy: „Egészséges vagyok!” Vagy: „Felelős vagyok!” Vagy: „50 ezer $-t keresek évente!”Amikor először hallottam erről a módszerről, az volt a célom, hogy 50 ezer $-t keressekévente. És rájöttem, hogy ennek egyetlen módja az, ha ezt állandóan ismételgetemmagamban. Pedig akkoriban, amikor elkezdtem a módszert, az 50 ezer $-nak még csak aközelében sem jártam. És nagyon szkeptikus voltam, hogy egyáltalán sikerül-e.Tapasztalatból mondhatom Önöknek, hogy a módszer bevált. Tehát verbalizáljunk!Nézzük, hogyan lehet ezt még fokozni! Verbalizáljuk az állításainkat a tükör előtt! Ilyenkoregyszerre 2 hatást is el tudunk érni. Egyrészt: hat ránk, amit látunk, plusz az, amitmondunk. Ráadásul, ha érzelmeket is beleadunk, akkor 3 ponton közelítjük meg.Programozzuk át a tudatalattit egyidejűleg! Odaállunk a tükör elé, és azt mondjukmagunknak: „Istenien érzem magam!” Istenien érzem magam! Vagy azt is mondhatjuk:„Istenien nézek ki!” Természetesen nem kell, hogy mindezt egy nyilvános mosdóbancsináljuk, ahol emberek vannak körülöttünk. Egy kicsit furcsának találnák. Mindazonáltal averbalizáció egyik legfontosabb része annak, hogy az üzeneteket bevigyük atudatalattiba. Ne feledjük: mindazt, amit folyamatosan, szüntelenül észben tartunk, aztmeg is tudjuk tenni! Csak az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e elég gyakran és elégkitartóan ismételni ahhoz, hogy állandóan hasson tudatalattinkra. Amint eléri ezt a hatásta tudatalattira, önálló erőre kap, és saját erejénél fogva bekerül a valóságunkba,pontosan a megfelelő helyen és a megfelelő időben. És pontosan a megfelelő módon.Ez elvezet minket a következő módszerhez, ami nem más, mint a szerep vállalása.A szerep vállalása. A feladat vállalása. Emlékeznek rá, az egyik legfontosabb felfedezés,amit tettünk a viselkedéspszichológia kapcsán, a következő: ha egy bizonyos módonérezzük magunkat, az bizonyos érzésekkel jár. Az érzés cselekedetekhez vezet. Errőlbeszéltünk már előzőleg. Azaz, hogy az érzéseinknek megfelelően cselekszünk. Valójában 67. oldal, összesen: 197az a helyzet, hogy a legtöbb emberről nem mondható el, hogy az elején motiválva lenne.Legtöbbünkről nem mondható el, hogy pozitív érzéseink vannak. Legtöbbünkről nemmondható el, hogy van önbizalmunk, amivel képesek lennénk elérni a célunkat. Átlagos,vagy inkább negatív érzéseink vannak. Mindazonáltal, ha úgy cselekszünk, minthameglenne az annak megfelelő érzés, a cselekedet kiváltja az érzést, éppen úgy, ahogy azérzés kiváltja a cselekedetet. Más szólva tehát: a cselekvés útján eljuthatnak az érzésig. Jegyezzük meg, nagyon fontos: a cselekvés útján eljuthatnak az érzésig! Bizonyára voltakmár úgy, hogy otthon ültek kényelmesen, amikor valaki beállított, és azt mondta:„Menjünk el ide vagy oda, csináljuk ezt vagy azt!” Mire azt mondták: „Nem, olyankényelmesen ülök.” Emlékeznek a komfortzónára? A komfort nagy visszahúzó erő. Aztmondjuk: „Nem, nem.” De a másik erősködik: „Gyere, csináljuk ezt vagy azt!” Eztnevezzük színlelésnek. Színleljünk! Tegyünk úgy, mintha rendelkeznénk azzal a bizonyostulajdonsággal! Ha pl. szeretnénk bátrak lenni, nem félénkek, színleljük, tegyünk úgy,mintha már bátrak lennénk! Ha mondjuk, szeretnénk magabiztosak lenni, színleljük, hogyazok vagyunk! Van egy régi mondás: „Addig színleljük, amíg nem sikerül!” Addigszínleljük, amíg nem sikerül! Emlékeznek rá, beszéltünk arról az úrról, akinek azt mondták,hogy őbenne született újjá Napóleon. Mindössze csak úgy kell cselekednie, mintNapóleonnak. El kell képzelnie, hogy rendelkezik azzal a kulturális háttérrel, azzal adöntésképességgel, hatalommal, bátorsággal, zsenialitással, kitartással, előrelátással,mint a világ legnagyobb hadvezére.Nos, tehát a cselekvés, ez a színlelés, a szerep elvállalása döntő fontosságú abban,hogy elérjük, amit akarunk. Ha vállalatunk legjobb ügynöke szeretnénk lenni, havállalatigazgatók akarunk lenni, ha kiváló mérnökök szeretnénk lenni, ha jó hírű orvosok,remek anyák, a legjobb apák, tekintélyes, jól menő üzletemberek vagy kiváló atlétákakarnak lenni, létezik egy olyan módszer a nyelvészeti programozásban, amit úgyneveznek, hogy a győzelem belső játéka. E módszer szerint, ha pl. el akarjuk érni, hogyjobban teniszezzünk, akkor el kell képzelnünk magunkban, hogy nagy hírű teniszbajnokokvagyunk. Képzeljük el, hogy mi vagyunk Arthur Esch, vagy Jimmy Conors, vagy ChrisEvertloyd, vagy Marie Navri, vagy hogy is hívják, teljesen mindegy! Válasszuk ki az egyikbajnokot, és próbáljunk meg pontosan úgy játszani, ahogyan ő! Képzeljük el magunkat aző helyükbe, az ő bőrükbe, ott a teniszpályán! És tudják, mi történik? A bírók meg a többiember, aki figyel minket, észreveszik, hogy az ütéseink pontosabbak. Sokkalerőteljesebbek. Sokkal jobban játszunk, és magabiztosabbak vagyunk. Vagy a golfozók.Egy másik példa. Ha jó golfjátékosok akarunk lenni, akkor képzeljük el, hogy már nagygolfjátékosok vagyunk! Ha sikeres ügynökök szeretnénk lenni, akkor képzeljük el, hogymár sikeres ügynökök vagyunk, és járjunk, viselkedjünk, beszéljünk is úgy, mintha azoklennénk! Öltözködjünk úgy! Nézzünk a tükörbe, és tegyük fel magunknak a kérdést: „Úgynézek ki, mint egy nagy golfjátékos? Úgy nézek ki, mint egy sikeres ügynök, üzletember?”Attól függően, hogy mit akarunk elérni.Tehát eddig 4 módszerről volt szó. Ez a 4 betű jelzi a 4 módszert rövidítve. Ez a 4módszer a gyors személyiségváltozás kulcsa. Nézzük akkor az 1.-t: a vizualizációt! Vizualizáljuk, újra és újra vetítsük lemagunkban annak a személynek a képét, amilyenek lenni szeretnénk! Addig, amíg atudatalatti valóságként fogadja el. A tudatalatti engedelmeskedik a tudat parancsainak.Úgy tudunk a tudatalattinknak parancsolni, úgy tudjuk irányítani, befolyásolni, ha mindiga tudatunkban tartjuk azt a bizonyos gondolatot. A koncentráció törvénye szerint, ha állandóan észben tartjuk azt a gondolatot, akkor a végén egyszerűen bekattan atudatalattiba, és önálló életre kel. A 2.: a megerősítés. Újra és újra erősítsük meg magunkat! Sokan azt állítják, hogy amindennapi megerősítés olyan fontos, hogy inkább a reggeliről mondanak le, mint erről.Csak pozitívan beszéljünk magunkról! Használjunk pozitív kifejezéseket! Átlagbanpercenként majdnem 150 szót használunk. A legtöbb ember félelmekről, aggodalmakról,kétségekről beszél. Pozitív állításokat használjunk: „Meg tudom tenni! Meg tudom tenni!Meg tudom tenni!” Ismételjük meg újra és újra: „Meg tudom tenni! Meg tudom tenni!”Erősítsük az önbizalmunkat, az önbecsülésünket! Ha nincs más dolgunk, mondogassuk:„Szeretem magam! Szeretem magam! Szeretem magam!” Ha azt mondogatjukmagunkban, hogy: „Szeretem magam!”, ez az élet minden területén növeli majdképességeinket, teljesítményünket.A következő: a verbalizálás. Beszéljünk hangosan! Győződjünk meg róla, hogyamiket mondunk, összhangban vannak azzal a személlyel, amilyenek lenni szeretnénk!Verbalizáljunk! Mondjuk: „Szeretem magam!” Ilyeneket sose mondjuk magunkról, hogy:„Én nem tudok pontos lenni. Nem tudok lefogyni. Én nem tudok leszokni adohányzásról.” és a többi! Használjunk pozitív kifejezéseket! Szinte meg tudjuk duplázniegy megerősítés hatását, ha hangosan mondjuk ki. De igazán hangosan. „Szeretemmagam! Szeretem magam! Szeretem magam!” Ha elég hangosan és elég erősenmondjuk, dupla, tripla, sőt sokszoros hatása van.És végül: a szerep elvállalása. Tegyünk úgy, mintha már olyanok lennénk! Vállaljuka szerepet! Képzeljük el, hogy felkérnek: játsszuk el egy roppant sikeres ember szerepétegy Brodway-darabban! És ebben, ebben a szerepben úgy kell járnunk, beszélnünk,viselkednünk, cselekednünk, mintha sikeres emberek lennénk. Mintha mi lennénk atökéletes ember modellje. Ideálja annak a tökéletes embernek, amilyenek lenni akarunk,akivé válni szeretnénk. És ha úgy járunk, úgy beszélünk, úgy viselkedünk, vizualizáljuk,gondolunk rá, újra és újra megerősítjük, akkor olyan emberekké is válunk. Ez olyanmagától értetődő, mint hogy a nap keleten kel fel, és nyugaton nyugszik. A következőalkalommal bővebben beszélünk arról, hogyan építsék be ezeket a személyiségjegyeket ajellemükbe. „Olyan kicsik leszünk, mint az elfelejtett vágyaink, és olyan hatalmasak, mint főtörekvéseink.” James (dzsémsz) Elen 11. szekcióAz új lelki diéta(31.21.) A 30-as években egy Gelord Hauzer nevű férfi megbotránkoztatta az orvosiköröket, mégpedig azzal a megállapításával, amely szerint mindaz, amit életünk soráneddig megettünk, a maga módján befolyásolta szervezetünket. Azt mondta: „Minden,amit megeszünk, átalakul valamivé, pozitívan vagy negatívan hat testünkre.” Írt is egykönyvet: Az új diéta címmel. Nos, ebben a szekcióban mi arról fogunk beszélni, mit értünkaz új szellemi diétán. Mint ahogyan mindaz, amit megeszünk, hatással van a fizikumunkra,mindaz, amit szellemileg befogadunk, hatással van lelkiállapotunkra. Arra, ami afejünkben zajlik, és ami meghatározza életünk eseményeit.Korábban már beszéltünk arról, hogy a szuggeszció ereje az egyik legfontosabberő életünkben. A szuggeszció ereje azt jelenti, hogy minden, amit befogadunk, minden,amin gondolkozunk, amiből olvasunk, amit meghallgatunk, az összes beszélgetésünk, arádió, a televízió, a könyvek, az újságok és a magazinok, mindaz, amivel hagyjuk, hogybefolyásolja gondolatainkat, az hat a tudatalattinkra, beállítódásunkra, az elvárásainkra,az értékeinkre, a hitünkre, és legvégül: emberi lehetőségeinkre. Valójában az emberekközötti különbség nem az intelligenciájukból, a műveltségükből vagy a lehetőségeikből,hanem abból adódik, hogy mivel táplálják szellemüket állandó jelleggel. Azt is mondtuk,ami ugyanez, ha azt mondjuk: „Nos, igen, általában megfelelő ételeket eszem, de azért azesetek 50 %-ában rosszakat. Amelyeknek magas a só- és cukortartalma, alacsony atápértékük, fagyasztottak, túlfőzöttek, fehér kenyeret, sült krumplit, zsírt és a többi. Denem izgatom magam emiatt, mert ez nincs hatással a szervezetemre.” Mindenki tudja,hogy ez nem igaz. Hiszen minden számít. Minden számít! Az igazán őszinte ember egyikmarkáns jellemvonása az, hogy elfogadja a realitást. A realitás pedig az, hogy mindaz,amit teszünk, szellemileg vagy fizikailag, számít. Lehet pozitív hatása, tehát segít előbbrelépni afelé, amivé válni szeretnénk a jövőben. Vagy negatív, s akkor visszatart. De semminem semleges. Minden számít. Ennyit tehát a szuggeszció erejéről.Most menjünk tovább, és beszéljünk arról, hogy hogyan visszük végbe önmagunkújraprogramozásának folyamatát úgy, hogy belül maximálisan sikeresek legyünk és a világszámára is maximálisan pozitívak, lelkesek és sikeresek legyünk! Ugyanúgy tápláljukszellemünket, ahogyan a testünket. Tápláljuk szellemünket óvatosan! Ha szervezetünkegészsége és a hosszú élet fontos számunkra, akkor biztosan gondot fordítunk arra, hogymegnézzük, mit eszünk. A szellemi táplálékainkra is oda kell figyelnünk. Szellemitáplálékaink ugyanis beépülnek egy folyamatba, amelyet az akkumuláció törvényévelírunk le. (17. AKKUMULÁCIÓ törvénye) Az akkumuláció törvénye szellemi és fizikai törvény egyaránt. És azt mondja, hogyminden egyes dolog, amit teszünk, pozitív vagy negatív, beépül, hogy életünk minden egyesnagy teljesítménye, sok ezer kisebb átlagteljesítmény eredménye, harcoké,visszaeséseké, kudarcoké, csalódásoké, minden egyes nagy teljesítményt ezer meg ezerapróbb teljesítmény előz meg. A Brodway minden sikerét hosszú évek munkája és eltérőeredményei előzik meg. Minden hatalmas vagyon mögött, apropó, a maga erejéből lett 70. oldal, összesen: 197milliomosokat tanulmányozva azt tapasztaltuk, hogy ahhoz, hogy valaki Amerikábanmilliomos lehessen, átlagban 20 évig kell keményen dolgoznia. Más szóval: ha látunk egyembert, akinek szép háza, autója van, és nagyon gazdag, nem vesszük észre, hogy eztsok-sok év kemény munkája, harcai, lemondásai és áldozatai előzték meg. Mi csak avégeredményt látjuk, és azt mondjuk: „Hát nem szerencsés pasas?” Pedig a dolog mögöttnem a szerencse áll, hanem a beépülés hosszú-hosszú folyamata, és hogy minden számít.Minden egyes komoly erőfeszítésünk, amit személyiségünk építéséért teszünk, beépül. Ésezek felhalmozódnak és hatnak. Minden egyes perc, amit olyasmivel töltünk, amivisszahúz, időnket, szellemi energiánkat rabolja, ezek is hatnak, mert felhalmozódnak.Sok ember legnagyobb hibája az, hogy egy kicsit előre lépnek, aztán egy kicsit hátra.Tesznek pár dolgot, ami hasznos számukra, aztán néhány olyat, ami káros. Néhányhasznos dolog után néhány káros, és végül hová jutnak? Pont oda, ahonnan elindultak. Ajó kiegyenlíti a rosszat. Holott az embereknek mindig a jót kellene választaniuk. Hogy ameghatározó táplálék, amit szellemünk befogad, pozitív és konstruktív legyen, és amegfelelő irányba vezessen.Tehát az első számú szellemi táplálék az olvasmány. Az olvasás rettentő fontos.Manapság sokan nem szeretnek olvasni. De a nagy vezetők mind olvasnak. Mindenvezető szokott olvasni. Próbáljunk meg olvasni legalább napi 1 órát átlagban! Tudjuk,hogy ha napi 1 órát olvasunk, és mindennap megtesszük, valami olyasmit, ami építiszellemünket, valami pozitívat és konstruktívat, ami épít, nem újságot, nem silányságokat,amelyek épp csak hogy lekötnek bennünket, hanem olyasmit, ami fejleszt és épít, napi 1óra megváltoztatja életünket. A felmérések szerint napi 1 óra – 2-3 éven át –, éstémánkban hozzáértők leszünk. Bármilyen témát tanulmányoznak, az időbeosztástól anukleáris fizikáig, napi 1 óra olvasás hozzáértővé tesz. 3-5 év alatt szakemberré válhatunk.5-7 év alatt nemzetközileg is elismert szakemberré. A világ egyik legnagyobb tudásúszaktekintélyévé válhatunk a témánkban. Napi 1 óra bármilyen témában, lehet az azorvostudomány vagy a molekuláris biológia. Olvassunk napi 1 órát! Kutatásokbizonyították, hogy az átlagamerikai évente még 1 könyvet sem olvas el. Hogy Amerikafelnőtt lakosságának 58 %-a soha a kezébe nem vesz egy szakkönyvet, miután befejezte agimnáziumot. Tudják, mit mondanak a gimnázium után vagy az egyetem után? „HálaIstennek, hogy túlvagyok rajta. Mostantól egy betűt nem olvasok el, amíg élek.” Éskésőbb nem értik, hogy miért maradtak le. Csak az olvasás az, ami szellemünket tápláljaés fejleszti. Beszélgetni jó. Hallgatni is jó. A tanfolyamok és iskolák is jók. Természetesen avideoanyagok megtekintése is jó, de az olvasást semmi nem helyettesítheti. Az emberekazt mondják: „Nem vagyok jó olvasó, nem tanultam meg jól olvasni.” Rendben. Akkortűzzék ki célul, hogy jó olvasóvá válnak! 1 év olvasástanulás egy esti tanfolyamon, éspercenként 3-4-5 ezer szót tudnak majd olvasni. Mindenki képes rá. Ha megnézzük aGallup-szervezet Ki kicsoda Amerikában című jegyzékét, a nagy amerikaisikertörténeteket, azt látjuk, hogy az ország vezető rétege, felső 1 %-a átlagosan 12szakkönyvet olvas évente. Ezek szerint csatlakozhatunk az ország felső 1 %-ához azzal,hogy havonta elolvasunk 1 könyvet. Egy olyan szakkönyvet, amely fejleszti és tágítjaszellemünket a minket érdeklő témában. Havi 1 könyv felemel a felső 1 %-ba, igen rövididő alatt. Ha 30-60 percet olvasnának mindennap (a tanácsom szerint), ez a napi 30-60perc hetente 1 könyv. A heti 1 könyv pedig több mint 50 könyv évente. Képzeljék csak el,ha az elkövetkező 10 évben évi 50 könyvet elolvasnának, mennyi lenne az! Az körülbelül500 könyv lenne. Ha sikerülne teljesíteni. Hadd tegyek fel egy egyszerű kérdést! Nemgondolják, hogy heti 1 könyv elolvasásával a következő 10 éven át, egy olyan világban, 71. oldal, összesen: 197ahol az átlagember évi 1 könyvet olvas, nyerő helyzetbe kerülnének? Nem gondolják,hogy ez befolyásolná az életüket? Hogy befolyásolná a karrierjüket és jövedelmüket?Hogy megváltoztatná a körülményeiket? Hogy megváltoztatna mindent, ami Önök körülfolyik? Biztosan megváltoztatná, mert a szuggeszció erejével, szellemünk újinformációkkal való táplálásával (500 könyv 10 év alatt) oly módon alakíthatja átéletünket, hogy azt ma el sem tudják képzelni. A szellemi táplálékok sorában a következő: hallgassunk szalagokat! Azaudiokazettás tanulás felfedezését a legnagyobb előrelépésnek tartják az oktatástörténetében a nyomtatás felfedezése óta, vagy feltalálása óta. Az audiokazettás tanulása világ legnagyobb szellemeit gyűjti össze. A legkiválóbb gondolataikat megszerkesztve,megszövegezve, megvágva, és jól összesűrítve a lényegüket. És ezt pár $-ért az Önökkezébe adják. Maguk sétálhatnak, utazhatnak, kocoghatnak valamelyik nagy koponyávalazért a pár $-ért. Hallgathatják vezetés közben is. Az átlagember, aki vezet, 500-1000 óráttölt évente az autójában. 500-1000 óra évente. Az autóvezetők többsége csak ül, éshallgatja a rádiót. Amit pedig rádiónak nevezünk – elnézést a rádióban dolgozóktól –,nem más, mint a fül rágógumija. Mivel soha nincs vége. 500-1000 óra megfelel 12,5-25negyvenórás munkahétnek. Tudják, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy lehetőségük van arra,hogy kihasználjanak vagy hogy profitáljanak legalább 12 és fél, de inkább 25 negyvenórásmunkahétből. Képzeljék el, ha vállalatuk elküldené magukat 25 hétre tanulni! Mindenegyes évben, és szinte ingyen. Nem gondolják, hogy ez hatna a karrierjükre és ajövedelmükre? Ez megfelel 1 vagy 2 egyetemi szemeszternek. Gondolják el, mi lenne, haminden évben 1 vagy 2 egyetemi szemeszternek megfelelő további oktatásban vennénekrészt! Nem befolyásolná ez az életüket? De még mennyire!Tehát hallgassunk kazettákat, és végül vegyünk részt továbbképzéseken! Válljunkélethossziglani tanulókká! És ha azt mondom: vegyenek részt továbbképzésekben, alegjobb módja ennek az, ha területük legjobb szakembereitől tanulnak. Próbáljákelkerülni az olyan oktatót, aki csak könyvből merítette tudását! Valódi szakemberekkurzusain vegyenek részt, szemináriumokon, mint pl. ez a mostani is! Több információhozjuthatnak egy 1-2 napos szeminárium alatt olyan oktatóktól, akik 20-30 évet töltöttek el azinformáció összegyűjtésével, mint egy egész egyetemi kurzus alatt. Vegyenek részttovábbképzésben! Minimum 4-et javasolok évente. 3 havonta egyet. Egy olyan világban,ahol az átlagember soha nem vesz részt tanfolyamokon, az emberek 90 %-a az egyetembefejezése után nem tanul tovább, ha évente 4-en részt veszünk, kazettát hallgatunk azautónkban, és rendszeresen olvasunk, apropó, honnan vesszük rá az időt? Ne olvassunkannyi újságot! Ilyen egyszerű. Fogjuk vissza az újságolvasást! És növeljük meg azönfejlesztő olvasás mennyiségét! Na és a kazetták. Ne hallgassuk annyit a rádiót! Nem aztmondom, hogy soha, csak azt, hogy ne túl sokat. Honnan vesszük az időt atanfolyamokra? Hát áldozzuk fel a hétvégi henyélést! Ahelyett, hogy este tévét néznénk,járjunk tanfolyamokra! Ne feledjük: az óra rohan! Ha területünkön a csúcsra akarunkkerülni, ha vezetők akarunk lenni, ha sztárok akarunk lenni a szakmánkban: a tudáshatalom. A tudás ma sokkal fontosabb, mint bármi más. A tudás a legnagyobb hatalomtársadalmunkban. És minél több tudással rendelkezünk, annál több tudást tudunk olyancél szolgálatába állítani, amely másokon is segít, és amely előbbre visz bennünket éstársainkat. Minél több a tudásunk, annál nagyobb a hatalmunk. Annál nagyobb azönbecsülésünk, annál stabilabbak, határozottabbak és biztosabbak lehetünk.Társadalmunkban a legbizonytalanabb emberek azok, akik abbahagyták a tanulást és a fejlődést. És ezt ők is tudják. Rendben. Még valami: a harwardi oktatás szerint azönmotiváció egyik kulcsa az állandó fejlődés. Addig, amíg tanulunk, fejlődünk, és újdolgokkal tápláljuk szellemünket, állandó lesz a motivációnk, pontosan úgy, minthapszichológiai vitaminokat ennénk. Amint abbahagyjuk a fejlődést, elkezdünk stagnálni. Haelkezdünk stagnálni, csökken az önbecsülésünk, csökken az energiaszintünk, romlik azegészségi állapotunk, hajlamosak leszünk a betegségekre stb. Tehát, amíg tanulunk ésfejlődünk, elevenek maradunk fizikailag is, szellemileg is.A szellemi táplálékok következő része az, amit úgy nevezünk, hogy a referenciacsoport.Úgy is mondhatjuk, hogy megfelelő emberekkel vegyük körül magunkat. Vegyük körülmagunkat megfelelő emberekkel! Ez egyszerűen a következőt jelenti. Amikor aszuggeszció erejéről beszéltünk, azt mondtuk, hogy életünk összes hatásának, mindencselekvési motívumunknak körülbelül 85-95 %-a szuggesztív befolyás eredménye.Nemcsak fizikai hatások ezek: időjárás, hideg stb., hanem érzelmi szuggeszciók is azonemberek részéről, akikkel kapcsolatban vagyunk. És minél szorosabb kapcsolatbanvagyunk az emberekkel, különösen a családtagjainkkal, a baráti körünk tagjaival, amunkatársainkkal, minél szorosabb kapcsolatban vagyunk velük, annál inkább hatássalvannak gondolatainkra és a jövőnkre. David McLan úgy találta, 25 éven át tartó kutatásután, hogy a referenciacsoport megválasztása a siker vagy kudarc kulcsmeghatározója azéletben. Referenciacsoportunk azok az emberek, akikkel azonosulunk. Emlékeznek még azazonosulásra? Azok, akik közé valónak valljuk magunkat. Ilyen egyszerű. Kivelazonosulunk? Hadd mondjak egy példát! Nemrég olvastam egy önerőből milliomossá lettemberről. Fiatalkorában kezdte, amikor a hozzá hasonlók még baseball- vagyfutballkártyákat gyűjtöttek. Őt 12 évesen a gazdag, vezető beosztású üzletemberekbűvölték el. Elkezdte olvasgatni az édesapja újságjait (…) És feljegyzéseket készítettmagának a legjobban szereplő vállalatvezetőkről. És elkezdett azonosulni azokkal azigazgatókkal. Arra gondolt, milyen lenne egy ilyen cégnél dolgozni. Milyen lenne, haegyszer ő volna az igazgatója egy efféle hatalmas cégnek? Miközben a többiek hoki- vagybaseballsztárok szerettek volna lenni. Az érdekes a dologban az, hogy amikor felnőtt, ezaz irányítói mechanizmus, ez a vezetői modell, ez a referenciacsoport, amellyel azonosult,elkezdett hatni az egyetemi olvasmányaira, a tanulmányaira, arra, hogy hogyanhasznosítsa magát, milyen keményen dolgozzon, milyen vállaltoknál helyezkedjen el,miután befejezte a tanulmányait és az egyetemet. És mire 25 éves lett, egy 500 cégbőlálló vállalat igazgatója volt. Egyike a legfiatalabb vállalati vezetőknek az üzleti élettörténetében. És pusztán azért, mert 12 éves korában elkezdett azonosulni velük.A kérdés: kivel azonosulunk? Akárkivel is akarunk azonosulni ma, meg kell kérdeznünk:kihez szeretnénk hasonlítani? Kivel akarunk azonosulni? És ezután kezdjük el magunk körégyűjteni az embereket!Ennek 1. lépése az, hogy elkezdjük azokat az újságokat olvasni, amiket ők. Ha az üzletiéletben akarunk sikeresek lenni, olvassunk sikeres üzleti újságokat! Ha jó kereskedőkakarunk lenni, akkor olvassunk üzleti és marketing magazinokat, könyveket, amelyeket jókereskedők írtak! Ha sikeres igazgatók akarunk lenni, ha sikeres marketingesek vagysikeres szülők akarunk lenni, akkor gyűjtsük magunk köré ezeket az embereket azírásaikon, kazettáikon és tanfolyamaikon keresztül! A másik dolog az, hogy fel kell kutatni és kapcsolatba kell kerülni a győztesekkel.Ahogy mondjuk: „Repülj a sasokkal!” Hadd emeljek itt ki valamit, ami nagyon fontos! A 73. oldal, összesen: 197következőt. Ha a pulykákkal kapirgálunk, nem repülhetünk a sasokkal. Ha a vesztesekkeltöltjük az időt, mi magunk is vesztesek leszünk. David McLan úgy találta, hogy életünkkudarcainak 99 %-a összefüggésben áll olyan emberekkel, akik stagnálnak, nem haladnakelőre. Mert a körülöttünk lévő emberek olyan erősen hatnak ránk. Úgy beszélünk, mintők. Olyan a járásunk is. Átvesszük beállítódásukat, értékeiket, hitüket, elvárásaikat. Mégaz önképüket is. Ha a negatív emberekkel azonosulunk, a kritizálókkal, a cinikusokkal, alustákkal, az idejüket elfecsérlőkkel, pontosan ugyanolyanok leszünk, mint ők.Mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy kaméleonok legyünk. Felvesszük akörülöttünk lévő emberek színét, azaz magatartását. Éppen azért fontos, hogy eldöntsük,kihez akarunk hasonlítani, és hogy elkezdjünk érintkezni az olyan emberekkel. És tartsuktávol magunkat a vesztesektől! Kerüljük el a reményteleneket! Kerüljük el a negatívembereket, mivel ezek az emberek lehúznak bennünket, mint ahogy a horgony húzna le,ha a lábunkhoz lenne erősítve. Sok ember jön hozzám ezzel: „Negatív főnöknekdolgozom.”, „Negatív kapcsolatban élek.” Azt mondom erre: „Ha egy negatív főnöknekdolgozik, soha nem fogja kibontakoztatni a képességeit. Soha nem lesz boldog, és sohanem fogja kihozni magából azt, amire képes.” Azt mondják: „Mit tegyek a negatívkapcsolatommal?” Azt mondom: „Fel kell tenniük a kérdést: Meg akarom-e valósítaniemberi lehetőségeimet vagy sem?” Ha meg akarom valósítani a lehetőségeimet, ittvannak a tények, nem én találtam ki őket, én csak bemutatom. Íme: Ha vesztesekkelérintkezik, maga is vesztes lesz. 25 éve rájöttek erre, és azóta sem találtak kivételt alóla.Emberek ezreivel beszéltem, akik sorra elmondták, hogy ebbe belenyugodni alegnehezebb dolog volt, amit valaha is tettek. Néha ez azt jelenti, hogy örökre búcsút kellvennünk egy családtagunktól, egy barátunktól vagy egy rokonunktól, vagy egyszerelmünktől. Na, de ha ez tény, akkor minél előbb, annál jobb. Olyan, mintha egy rosszfogunkat kellene kihúzatnunk. Minél előbb, annál kevesebb fájdalmat okoz.Nos, a következő rész a referenciacsoportban, az ún. mesterkapcsolat. Ez aztjelenti, hogy környezetünkből kiválasztunk 1, 2 vagy több személyt, akiket csodálunk, akikpozitívak, akik érdeklődők és ambiciózusak. És elkezdünk összejárni velük legalábbhetente 1-szer. Délben vagy este. Beszélgetni. Kerüljünk a közelükbe! Hozzuk össze apozitív személyiségek energiáját és konstruktivitását, hogy elbeszélgessünk aproblémánkról, a kihívásainkról, a jövőről, az eseményekről! Próbáljunk meg kialakítaniegy ilyen mesterkapcsolatot magunknak! Kutatásainkból kiderült – amit én és NapóleonHill végeztünk –, hogy a pozitív emberekkel való kapcsolat az egyik fontos hatótényezőjea csúcsteljesítménynek. Egyike a garanciáinknak arra, hogy sikeresek leszünk. Hiszen aznem megy, hogy csak mindig önmagunkra számítunk.Következő módszer, szellemünk befolyásolásának újabb módja – borzasztó fontos– az, hogy minden napot kezdjünk jól. Minden napot kezdjünk jól! Ez azon a tényenalapul, hogy a napnak 2 szakasza van, amelyekben képzeletünk leginkább fogékony,amikor a tudatalattink a legnyitottabb új információkra. Ezek pedig: a késő este, mielőttelalszunk, éppen, mielőtt álomba merülünk, és a reggel. Ez az a 2 időszak, amikortudatunk a legpihentebb és tudatalattink a legéberebb. Ezeket az időszakokat tehátkulcsprogramozó lehetőségként kell használnunk. Új információk bejuttatására. És íme atanácsom Önöknek. Nagyon hatásos.Mielőtt álomba merülnek, táplálják szellemüket olyan üzenetekkel, amelyekösszhangban vannak a másnap elérendő céljaikkal, vágyaikkal! Más szóval: programozzákbe magukat a következő napra ugyanúgy, mint egy számítógépet! Én ezt úgy szoktam, hogy lefekszem, becsukom a szemem, és azt mondom: „Felkelek reggel – jelen időben –,és csodásan érzem magam. Felkelek reggel, és csodásan érzem magam. Felkelek reggel,és csodásan érzem magam. Tele vagyok energiával! Hiszem, hogy holnap nagyszerűnapom lesz. Felkelek reggel, és csodásan érzem magam.”És amikor reggel felkelünk, az első, amit mondunk, az első gondolat, amitbeprogramozunk a tudatalattinkba, az, hogy: „Csodásan érzem magam! Csodásan érzemmagam! Csodásan érzem magam! Csodásan érzem magam! Csodásan érzem magam!”Felkelünk reggel, és elmondjuk 2-szer, 3-szor, 4-szer, 5-ször. Újra ismételjük: „Csodásanérzem magam! Remekül!” Nem azt mondogatjuk: „De fáradt vagyok. De fáradt vagyok.De fáradt vagyok. Ó, Istenem!” Hanem azt: „Remekül vagyok!” Felkelünk, és azt mondjuk:„Csodásan érzem magam!” Még akkor is, ha rosszul vagyunk, mondjuk azt: „Remekülvagyok!” Mert a tudatalattink nem képes különbséget tenni valóságos tény és élénkképzelet között. Ha ismételgetjük: „Remekül vagyok!”, elég hangosan: „Remekülvagyok!” Próbálják ki! „Remekül vagyok! Remekül vagyok! Remekül vagyok!” Atudatalatti elhiszi, hogy tényleg remekül vagyunk, és ad egy energialöketet, amelyfelébreszt, és kitisztítja agyunkat, még mielőtt kávét ittunk volna.A másik dolog, amit reggel kell tennünk, az az 1-es, tehát a 2. ahhoz, hogy jólkezdjük a napot: olvassunk 30-60 percet. Keljünk fel elég korán, hogy olvashassunk egykicsit! Valamit, ami motivál. Valamit, ami inspirál. Valamit, amitől tanulhatunk. Valamit,ami… ami felemel bennünket. Mi úgy nevezzük: szellemi protein. Nem újságot, nemmagazint, nem tévét, nem rádiót. Keljünk fel reggel, üljünk le, és olvassunk valamit! Amivalóban jót tesz velünk. Olyasmit, amitől valóban jól érezzük magunkat. Én spirituálisirodalmat olvasok minden reggel. Ez az, amit úgy nevezünk, hogy becses óra. Hakurzusunk hatására rászoknak arra, hogy reggelente valami felemelőt olvassanak, ezértaz egyért megérte, hogy részt vettek a szemináriumon. A hasznos óra kihasználásánakszokása a reggel 1. órájáé, amikor lényünk minden új információra nyitott. Ennekfelhasználása az egyik leghatásosabb sikertechnika, amit életemben felfedeztem. Százakjöttek vissza hozzám, mondván, hogy ez megváltoztatta egész életüket. Keljünk felkorábban, hogy nyugodtan olvashassunk! Annyira hozzászoknak a hasznos órahasználatához, hogy többé nem fognak tudni létezni nélküle. Még ha fáradtan ébrednekis, még akkor is, ha ezért sokkal előbb kell felkelniük, keljenek fel, és éljenek a hasznosórával! Töltsék fel magukat gazdag szellemi proteinnel, szép gondolatokkal és ideákkal!Emeljék fel szellemüket, és meg fogják látni, hogy egész napjuk jobban telik majd .A 3. lépés: mindennap reggel vegyük sorra céljainkat! Vegyük sorra céljainkatminden reggel! Minden reggel, mielőtt elindulunk, vegyük sorra céljainkat! Ugyanúgy,mintha hosszú autóútra indulnánk, vagy mintha a tengerben hajóznánk, és megnéznénk atérképet, vagy a csillagokat és a holdat. Más szóval: nézzük meg, hol állunk, és mi acélállomásunk! Gondoljuk végig, mert amikor sorra vesszük céljainkat, akkorbeprogramozzuk azokat a tudatalattinkba! Nos, programozzuk be a tudatalattiba!Mindennap ismételve és használva ezt a csodálatos technikát, a becses órát. Sok évvelezelőtt fedeztem fel, és el voltam ámulva. Ez a 3 pont felkelés után: „Remekül érzemmagam!”, 30-60 perc olvasás, aztán a célok áttekintése – minden egyes reggel ahhoz acsodálatos dologhoz vezet, hogy minden napot feltöltődve kezdünk, minden napotpozitív érzéssel és energiával telve kezdünk. 75. oldal, összesen: 197Ismételjük át a hallottakat, aztán rátérünk 2 fontos pontra! Beszéltünk aszuggeszció erejéről és arról, hogy minden számít. Minden, amit olvasunk, amitmeghallgatunk, amit a tévében látunk, minden újság, minden beszélgetésünk – pozitívvagy negatív – befolyásolja a tudatalattinkat, amely jövőnket programozza. Ne feledjük,hogy külső világunk belső világunk tükörképe! Külső világunk belső világunk tükröződése.Ha belső világunk negativitást, nyugtalanságot, félelmet tartalmaz, ez tükröződik külsővilágunkon is. Tehát győződjünk meg arról, hogy szellemi diétánk ugyanolyan tiszta, mintamilyen az étkezési diétánk lenne, ha meg akarnánk tartani jó kondíciónkat ésegészségünket! Abszolút fontos. Olvassunk jó könyveket, hallgassunk kazettákat,folytassunk pozitív beszélgetéseket, járjunk tanfolyamokra, menjünk, és hallgassuk meg aszakembereket, tápláljuk szellemünket pozitív emberekkel! Az… az egyik jó tanács, amitegy üzletfilozófus mondott, az az, hogy a szegénynek kell meghívnia a gazdagot ebédre.Miért? Mert ha egy gazdag embert ebédelni hívunk, lehetőségünk nyílik tanulni attól agazdag embertől, és olyan információkat szerezni tőle, amelyeket pénzért nemkaphatunk meg. A szegénynek kell meghívnia a gazdagot. Kerüljünk a győztesek közelébe!Gondoljunk arra a győztesre, akivé válni akarunk! Nézzük meg ismerőseinket, hogy ki azközülük, akire hasonlítani akarunk!Van itt egy másik fontos dolog a szellemi programozást illetően. A következő:dobjuk el a múlt címkéit! Dobjuk el a múlt címkéit! Ne engedjük meg soha senkinek, hogyarról beszéljen, hogy milyenek voltunk régen! Ha azelőtt késtünk, ne engedjük megsenkinek, hogy azt mondja rólunk: „Mindig késik.” Mondjuk azt: „Nem. A múltbankéstem, de most pontos vagyok.” „Iszonyú, hogy mennyit tudsz enni!” „A múltban sokatettem, de most ésszerűen és egészségesen étkezem.” „Hirtelen haragú, türelmetlenvagy.” „A múltban az voltam, de most nem.” Ezek a szavak: „a múltban az voltam” múltidő. A múltban az voltam. Ne feledjük, a tudatalatti figyel! De most! „Most már…, demost, ezentúl pont-pont-pont ilyen és olyan vagyok.” „A múltban nem dolgoztamhatékonyan, de most hatékonyan dolgozom.” „A múltban rosszul osztottam be azidőmet, de most jól osztom be az időmet.” Ha hibát követünk el, és visszaesünk,egyszerűen töröljük a hibát, azt mondván, hogy: „nos, legközelebb”. Ha elkésünk egytalálkozóról, mondjuk azt: „Nos, legközelebb időben ott leszek.” és a többi. Legközelebb.Ezzel a szóval minden hibát eltörölhetünk, ha többé nem cipeljük a múlt céduláit.Aláhúzva mindezt, tanítsunk másokat! Tanítsuk, amit tudunk azoknak, akiketérdekel! Tanítsuk, amit tudunk azoknak, akiket érdekel! Mert ne feledjék: azzá válunk,amit tanítunk! Rájönnek majd, hogy minél többet tanítanak másokat, és minél többekkelosztják meg ezt a tudást, annál inkább fogják a belsővé tenni. Azzá válunk, amit tanítunk.Használható ez az anyag? Igen, használható. Mióta elkezdtem tanítani ezt az anyagot,mióta elkezdtem előadni és szalagra venni, mióta százaknak és ezreknek beszélek róla,belsővé tettem mindazt, amiről a tanfolyamon beszélek. És mindazt, amiről itt beszélek,amikor elkezdtem tanítani, csak reméltem és hittem, hogy használható. De most, mostmár tudom, használható. Tanítás közben belsővé tettem, meggyőződésemmé vált, hiszenminden egyes sorára élő példákat láttam.Mindent, amit csinálunk, támasszuk alá jó elvárással! A bizakodó elvárás azegészséges személyiség jele. Emlékeznek, beszéltünk az elvárás hatalmáról. Abizakodással teli elvárás beállítottsága azt jelenti: bizakodva várjuk a jó eseményeket.Beállítódásunk pozitív én-elvárásra épül. Olyanok leszünk, mint ahogy Dablju Clemenstonmondja: interszparanoiások. Pozitív paranoia. A paranoiás ember azt hiszi, hogy az egész 76. oldal, összesen: 197világ el akarja fogni. A világ összeesküdött ellene, hogy elfogják. A pozitív paranoiásember meg van győződve arról, hogy a világ összeesküdött, hogy neki mindenki csak jóttegyen. Legyünk tehát pozitív paranoiások! Legyünk teljesen meggyőződve arról, hogy avilágnak van egy titkos terve, mégpedig az, hogy jót tegyen velünk! Valahogy jót teszvelünk, akár akarjuk, akár nem. Nem számít, mi történik. Ez a kulcs ahhoz, hogy pozitívparanoiások legyünk. Keressük a jót, várjuk a legjobbat! És keressük a jót! Várjuk alegjobbat, és keressük a jót! Ralf Waldo Emerson azt mondta: „Az egészségesszemélyiség fokmérője az a képesség, hogy a jót keressük mindenben körülöttünk.” A jókeresésének óhaja. Meg kell kérdeznünk magunktól: „Mennyi ideig keressük a jót, mennyiideig várjuk a rosszat?” Amilyen mértékben keressük a jót, személyiségünk olyanmértékben egészséges. Végül ne feledjék ezt: a változás folyamata, hogy onnan, aholvannak, itt vannak most, és ez a céljuk, ahová el akarnak jutni. Az innentől idáig valóeljutás folyamata progresszív. De mi történik, ha elkezdjük elképzelni és bizonygatni,elképzelni és leírni új magunkat? Mondjuk, 50 ezer $-t akarunk keresni évente. Most pedigcsak 25 ezer $-t keresünk évente. Célunk az évi 50 ezer $. Mi történik ekkor? Mondogatjuk,bizonygatjuk. Elképzeljük újra és újra, hogy: „Évi 50 ezer $-t keresek! Évi 50 ezer $-tkeresek! Évi 50 ezer $-t keresek!” A tudatalattink nem hiszi el. Újra és újra ismételgetjük. Atudatalattink még mindig nem hiszi el, de ahogy ismételgetjük: „Évi 50 ezer $-t keresek! Évi50 ezret keresek! Évi 50 ezret keresek!”, a hitetlenség elfogy, egyre kisebb és kisebb lesz.Végül esetleg le tudjuk győzni saját szkepszisünket. És eljutunk abba az állapotba, hogyhisszük is, meg nem is. Ahogy ismételgetjük, és töprengünk rajta, és elképzeljük ésmondogatjuk: „Évi 50 ezret keresek. Évi 50 ezret keresek. Évi 50 ezret keresek.”, végülelkezdünk egy kicsit hinni benne. Hirtelen felemelik a fizetésünket. Fizetésünk évi 26 ezerreemelkedik. Aztán jutalmat kapunk és máris 27 ezernél tartunk. És így tovább. Minél többetismételjük, mondogatjuk, elképzeljük és tervezzük és készülünk rá, annál inkább valósággáválik. És tovább mondogatjuk: „Évi 50 ezret keresek!” És egyre inkább hiszünk benne,egyre inkább hiszünk benne. Ha ismételgetjük, tervezgetjük, bizonygatjuk, újra és újra,hitünk nő és nő és nő, és végül eljutunk odáig, hogy abszolút elhisszük, hogy évi 50 ezer $-tkeresünk. És ha valaki felébreszt minket éjjel 3-kor, és megkérdi: „Mennyit keresel?” „Évi50 ezer $-t!” Pedig eddig még soha nem kerestünk többet, mint évi 27 ezret, egészéletünkben. Tehát ez a módja annak, ahogyan a hitünk változik. Onnan indulunk, aholvagyunk most. A jövőbeni célunkat nézzük, és elkezdjük etetni magunkat olyan új szellemitáplálékkal, amely összhangban van a célunkkal. Ahogy megkezdjük az új szellemi táplálékfelvételét, sok hitetlenséggel és szkepszissel kell megküzdenünk. Valójábanhitetlenségünk és szkepszisünk a legnagyobb akadálya sikerünknek. De ha újra és újramondogatjuk, ha folytatjuk önmagunk meggyőzését, és leküzdjük az akadályokat, egyreinkább el fogjuk hinni, hogy lehetséges. Lehetségesnek fogjuk látni. Egyre mélyebben atudatalattiban is. A propagandában úgy hívják ezt: a nagy hazugság. A nagy hazugságelmélet azt fedezte fel, hogy ha valamit elég sokszor elismétlünk, újra és újra, még alegintelligensebb ember is elkezd hinni benne. Önökkel és velem kapcsolatban ezt úgynevezik: a nagy igazság. Ez azt jelenti, hogy bármivé válhatunk, bármit elérhetünk, amitcsak akarunk, ha eléggé akarjuk, és tenni is tudunk érte. Bármi, amit képzeletünkbentudunk tartani folyamatosan, azt elérhetjük és megvalósíthatjuk. Azzá válunk, amiregondolunk. Egyetlen dolgunk az, hogy világosan határozzuk el, milyen emberré akarunkválni, mit akarunk birtokolni, milyen célt akarunk elérni. És biztosítsuk szellemünkfolyamatos táplálását nap nap után, hétről hétre, óráról órára, szavakkal, képekkel,fantáziával, ötletekkel, gondolatokkal, melyek összhangban vannak céljainkkal és ideáljainkkal! Arra gondoljunk, amit akarunk, ne arra, amit nem akarunk! És mindenlehetséges számunkra.„Nem hiszem, hogy bárminemű siker eléréséhez az állhatatosságnál vanlényegesebb tulajdonság. Mindent legyőz, még a természetet is.” Dzsan del Akafeller 12. szekcióAz agy szoftverje(24.37.) Mi a legbecsesebb kincsünk az életben? A legtöbbünk számára a legbecsesebbkincs az idő. Valamennyi mostanában végzett felmérés szerint az amerikai és másországokbeli felnőttek többre becsülik az időt, mint a pénzt. Tudjuk, hogy az idő pénz. Hamegjegyeztük azt, ami már többször elhangzott: a belső világunk megváltoztatásával akülvilágunk is megváltozik, azt hiszem, lassan kialakul bennünk egyfajta türelmetlenség.Ha hiszünk abban, hogy miután belső programunkat megváltoztatjuk, a külvilágunk ismegváltozik, akkor nyilván sietünk megváltoztatni a belső programozást.Ebben az előadásban arról lesz szó, hogyan érhetjük el a program, a belsőprogram gyors, tartós megváltoztatását. A mai előadás címe: Az agy szoftverje. Nemértek a számítógépekhez, de azt tudom, hogy a modern számítógép napjaink rendkívülhasznos eszköze mint hardver. Ám a számítógépet az általunk betáplált program irányítja.Minél fejlettebbek, bonyolultabbak és produktívabbak a programok, annál értékesebb aszámítógép. Épp ezért ma sorra vesszük mindazt, amiről már beszéltünk, mentálisprogramként felfogva. Vizualizáció, állítások. Aztán egészen különleges módszerekkékombináljuk őket. Segítségükkel erőteljesen felgyorsíthatjuk a folyamatot, melynek sorána gondolatainkat, eszméinket elfogadja, beépíti a tudatalattink, és így fokozatosanmódosíthatjuk általuk a világunkat.Az 1. módszerünknek azt a nevet adtam, hogy írásos program módszer. Egyike alegegyszerűbbeknek. De annyira hatásos, hogy az már szinte ijesztő. Már sok hallgatóelőtt mondtam el ezt a dolgot. Még ha csak ezt az egyetlen módszert gyakoroljuk is, márez is 10-szeresen fedezi ennek a programnak a költségét. Ha semmi mást nem tanulunkmeg, mint ezt a módszert, már ez is bámulatos változást idéz elő. Amikor néhány évvelezelőtt megtanultam, el sem hittem volna, mennyire hatásos. És semmi más nem kellhozzá, csak önfegyelem és egy ilyen. Én ezt használom. Egy nagy spirálfüzetet. 1 $ 99centbe kerül. Ki lehet bírni. Az oldalak meg vannak vonalazva, és mi arra használjuk, hogybeleírjuk a céljainkat. Pofonegyszerű. Veszünk ez ilyen füzetet, aztán ezt használjuk azírásos program módszer alapjául. Elmagyarázom, hogyan működik. Az írásos programmódszer azon alapul, hogy 3-féleképpen tanulunk, jutunk információhoz. Információhozjuthatunk hallás útján, más szóval: halljuk az információt vagy elmondjuk az információt.Hozzájuthatunk látás útján: látjuk az információt. Hozzájuthatunk kinesztetikusan:tapintjuk az információt. Ezeknek bármelyike jó módszer a tanulásra, vagyis arra, hogy azinformációt bevigyük a tudatalattiba. De minél többet tudunk ezekből egyidejűlegkombinálni, együtt néhány más mentális elvvel és módszerrel, amelyről beszéltem, annálgyorsabban épül be az információ. Néha, ha helyesen kombináljuk az információt,belekerül rögtön, azonnal, tartós változásként a tudatalatti programba. Az írásosprogramozás módszere persze ezen alapul. Akárcsak néhány más programozási módszer,amelyről tüstént szó lesz. Az írásos programozás módszere azon alapul, hogy amikorleírunk valamit, mindig, akkor mindig teljes koncentráció kell. Ismerjük a törvényt. Ezértnem lehet pontosan, helyesen írni, ha közben még valami mást is csinálunk. Az íráshozkoncentrálni kell. Arra is szükség van, hogy intenzíven csináljuk. Természetesen aszemünket is használjuk. Ez fontos. És írás közben gyakran mintegy halljuk is, amit írunk. Más szóval: felolvassuk magunknak a szöveget, még ha a fülünkkel nem is halljuk, a belsőfülünkkel igen. Kinesztetikusan pedig mozgunk, tapintunk. Rengeteg mentális, érzelmi ésfizikai energia kell az íráshoz.Az írásos programozó módszerek azt javasolják, hogy reggel, kivétel nélkül mindenreggel írjuk le a fő céljainkat. Miután olvastunk, írjuk le a fő céljainkat! Egyébként ez azegész körülbelül 2 percig tart. Esetleg 5-ig. Eljuthatunk odáig is, hogy eltart 10-20 percig,vagy akár 1 óráig is. Írjuk le a fontos céljainkat! Pozitív, jelen idejű, személyes állításként.Más szóval így fogalmazzunk: „Ennyi és ennyi $-t keresek havonta. Ennyi és ennyi kilótnyomok. Kiválóan végzem a munkámat.” Ezt csinálom, ezt érem el, ezt végzem el, eztteszem meg stb. Bármivé akarunk válni, bármit akarunk tenni, írjuk le! Állításokformájában, egyenként. Azt tapasztaljuk (a célok kitűzéséről később lesz szó), hogy amintújra és újra leírjuk céljainkat, érdekes dolog történik. Észrevesszük, hogy a fontosabbcéljainkat először mindig leírjuk, aztán világosabban megfogalmazódnak. Egyrekonkrétabbá válnak. Valahányszor leírjuk a fontosabb céljainkat, átküldjük őket,belevéssük őket jó mélyen a tudatalattiba. És végső fokon ez garantálja, hogymegnyilvánulnak majd a külvilágunkban. Valahányszor leírjuk fő céljainkat,beprogramozzuk őket a tudatalattiba, és irányító mechanizmussá alakulnak. Úgycselekszünk, mintha egy rakétán beállítanánk az irányító mechanizmust, és ígygyorsabban haladhatunk, kitérők nélkül, a céljaink felé.Másodszor: a célok leírása után hunyjuk be a szemünket! Hunyjuk be! És képzeljünkmagunk elé egy fontos célt vagy több célt! Már megvalósulva, valóságként képzeljük el! Eltudjuk képzelni? Roppant hasznos dolog egyébként, ha kivágunk néhány képet egymagazinból, és ezeket betesszük a füzetünkbe. Hogy valódi képeket is láthassunk.Vadonatúj kocsira vágyunk? Vagy egy gyönyörű házra? Vagy másra? Tegyünk be egy képetróla, vegyük jól szemügyre, hogy amikor leírjuk a célt, megnézzük a képet, aztánbehunyjuk a szemünket, és gondosan betápláljuk a képet a tudatalattinkba! A 3. rész, ami szintén nagyon fontos: képzeljük el az elért öröm érzését! Képzeljükel azt az örömöt, amelyet éreznénk, ha már elérnénk a célt! Képzeljük el, hogy márvalóság, realitás! Úgy kell elképzelni, hogy már valóság. Hogy elképzeljük: mi útonvagyunk a célunk felé, és a célunk úton van mifelénk. És van egy előre meghatározottidő, mikor mi is készen vagyunk és a cél is. Mikor minden készen áll. Akkor találkozunk acélunkkal. Nem gyorsíthatjuk fel az időt, nem siettethetjük, nem lassíthatjuk le. De aztmegtehetjük, hogy folyamatosan ismételjük a képet és az érzést és a leírást. Újra és újra.És pontosan a megfelelő időben és helyen találkozunk. Egyszer még levelet kapokÖnöktől, amelyben megírják, mennyire bevált ez az életükben. Az enyémben csodásanbevált. És éppúgy sok más ember életében is.(18. RELAXÁCIÓ törvénye)Most máris rátérünk a 2. pontra. Ez a legfontosabb. Úgy hívjuk: a relaxációtörvénye. A relaxáció törvénye az egyik legfontosabb mentális törvény. Egyszerűen aztállítja, hogy a fizikai világban ha egy szöget akarunk beverni, akkor minél erősebben ütjük,minél több fizikai energiát fektetünk bele, annál gyorsabban tudjuk elvégezni ezt acselekvést. Ha gyorsabban akarunk vezetni, rálépünk a gázra. Ez jobban dolgoztatja amotort, és előre hajtja. A mentális világban viszont éppen fordított a helyzet. A relaxációtörvénye szerint minden mentális műveletben az erőlködés csak árt. A mentális világbanaz erőfeszítés csak árt. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy minél kevésbé erőlködünk, annál nagyobb a siker. Érdekes dolog ez. Találó példa erre a kapcsolatok. Általánosantapasztalható, hogy kapcsolatainkban minél jobban igyekszünk, hogy a kapcsolat jólegyen, annál több a baj. Ugyanis egy kapcsolat lényegében elmék találkozása. És haelengedjük magunkat, és hagyjuk a kapcsolatot a maga útján, akkor a kapcsolat amegfelelő módon alakul. Ha valamit önkényesen fel akarunk gyorsítani, vagy pedig leakarunk lassítani, válságot idézünk elő. Feszültséget, stresszt, szorongást. Tehátbármihez, ami a mentális síkkal függ össze, ami a lélekkel kapcsolatos – más emberekkelvaló érintkezésünk persze ilyen –, ami célokkal, álmokkal, tervekkel kapcsolatos, az kell,hogy egyszerűen engedjük el magunkat, és hagyjuk a maga útján. Ezért behunyt szemmelvizualizáljunk! Képzeljük el az érzést könnyedén, minden erőfeszítés nélkül! És minélkönnyedebbek vagyunk, annál gyorsabban fogadja el a gondolatot a tudatalatti.A következő módszer neve: a gyors állítás módszere, vagy gyors program módszer. Agyors program módszert mindenekelőtt fontos, egyszeri események előtt alkalmazzuk.Egyszeri, vagyis olyan esemény előtt, amely csak egyszer történik meg. Ha pl. valamisportversenyre készülünk, vagy állásügyben megbeszélésre megyünk, vagyfizetésemelést kérünk, vagy bemutatunk egy új árucikket. Egyébként minden jó üzletkötőhasználja ezt a gyors program módszert. Mert rendkívül hatásos. Igaz, hogy csakátmeneti a hatása, azonban fölkészít lelkileg, fizikailag, mentálisan. Úgy programozza azénképünket és a tudatalattinkat, hogy olyan szavakat és tetteket sugalljanak, amelyek alegjobban megfelelnek a helyzetnek. Minden sportoló alkalmazza ezt. Mindjárt rátérünkerre. Hogyan alkalmazzuk a gyors program módszert? Tegyük fel, hogy beszédet kellmondanunk! Egy jó barátom nemrég igen fontos beszédet mondott 2500 ember előtt. Rettentően izgult, szorongott. Azt mondtam neki: „Adok egy tanácsot. Valahányszor abeszédre gondolsz, hunyd be a szemed, használd a módszert, és gondolkozz ily módon:Először is képzeld el a tökéletes eredményt!” Képzeld el a tökéletes eredményt! Másszóval: mintha megírhatnánk valami forgatókönyvet, tárgyalást a főnökkel,árubemutatót. Képzeljük el a tökéletes eredményt! Más szóval: ha fizetésemelésről vanszó, a tökéletes eredmény az lesz, hogy a főnök megadja az emelést. Egy üzleti tárgyaláslegjobb eredménye az lesz, ha a vevő aláírja a megrendelést. Állásügyben az a legjobberedmény, ha megkapjuk az állást. Az én barátom esetében pedig a legjobb eredmény alelkes taps volt. Elképzelte, hogy lelkesen megtapsolják. Beprogramozta tudatába, hogylátja a hallgatóságot, amint föláll a helyéről, és lelkesen megtapsolja a beszéd végén.Állításokkal erősítsük ezt meg! Más szóval, ilyen egyszerű lehet: „A beszéd sikeres!”Vagy: „A beszédem csodálatosan sikerült!” Vagy: „A beszédem végén úgy éreztem,remekül szerepeltem!” Vagy: „A beszédem fantasztikus siker!” Más szóval: a képnekmegfelelő állítást válasszunk! És ismételgessük a képet! Azután töltsük meg érzelemmel!Képzeljük el, hogy milyen érzés lenne, ha már tapasztalnánk! És engedjük el! Ez itt akulcsszó. Igen. Csak engedjük el! Mintha már meg is történt volna. Csak menjen el! Minthamár megtörtént volna. Mintha az eseményen már túl is lennénk. És az esemény ideáliseredménye már megszületett volna. Amikor elengedjük, útjára bocsátjuk, beleesik, mintegy számítógépkártya a számítógépbe. És a tudatalatti számítógépe dolgozni kezd.Hatásos. Rendkívül hatásos.Azon alapul, amit mentális próbának hívunk. A mentális próba olyan módszer, amelyetminden sikerember alkalmaz. Így a milliós vagyont szerző személyek, a legjobbüzletkötők, a vállalatvezetők, az olimpiai sportolók, minden sport világbajnokaialkalmazzák e módszert. Ez a mentális próba olyan folyamat, amelyben a kérdéses 81. oldal, összesen: 197eseményt belül éljük át. Mielőtt kívül is átélnénk. Ez azt jelenti, hogy bármilyen fontosesemény előtt, legyen az közeli vagy távoli, a sikeremberek minden esetben fölidézik ésújraélik sikereiket. Felidézik és újraélik sikereiket. Más szóval: ilyenkor az előző esetregondolnak, amikor valami hasonló cselekvést végeztek. A megelégedettségre, az örömre,amelyben részük volt. Az érzésre, amely a siker nyomán született. És újraérzik ezt. Minthacsak lenne itt egy képernyő. Itt a képernyő, egy megfelezett képernyő. A képernyőnekezen az oldalán felidézzük, amikor legutóbb tettük ezt. Kiválóan. Ezen az oldalon pedigelképzeljük a majdani eseményt. Miután ezt már tisztán belevéstük a tudatunkba, éstökéletesen tisztán látjuk a legutóbbi sikert, nagy diadalt, a legutóbbi üzletkötést, alegutóbbi tárgyalást, a legutóbbi jól sikerült vendégséget, összejövetelt vagy hasonlót,akkor áttesszük ezt az új helyzetbe, szituációba, amelyre készülünk. Áttesszük az érzéstés az élményt. Egymásra helyezzük a 2 síkot. Ez azt jelenti, hogy amint a majdani élményrevárunk, ötvözzük a siker, az öröm, a boldogság érzéseivel, amelyeket korábban szereztünk.Mindez arra programozza a tudatalattinkat, hogy ha sor kerül az eseményre, ugyanazokata szavakat mondjuk ki és cselekedeteket végezzük, amelyek a legutóbbi sikerekhezvezettek. Mi a különbség a győztes és a vesztes között? A fő különbség a győztes és avesztes között, kitalálják, hogy mi? Győztes kontra vesztes. Egyszerűen ez. Mindnyájanvégzünk mentális próbát. Maguk, én, mindenki. A győztesek és vesztesek közti különbségaz, hogy minden esemény, közelgő esemény előtt a vesztesek arra a legutóbbi hasonlóesetre gondolnak, ami balul sikerült. Rágódnak korábbi kudarcaikon. Élénken elképzelik,milyen zavartak, megszégyenültek, sikertelenek voltak, milyen rosszul érezték magukat.A vesztesek tehát újra átélik a kudarcot, a rossz szereplést. A győztes viszont a jóeredményeit éli át újra, idézi fel a sikereit. Tudhatjuk, hogy győztesek vagy vesztesekleszünk-e, ha megvizsgáljuk, mire gondolunk egy-egy esemény előtt. Határozzuk el moströgtön, hogy arra gondolunk, amit kívánunk! Arra gondolok, amit szeretnék, hamegtörténne, vagy arra, aminek a bekövetkezésétől félek? Ne feledjék, hogy az atermészetes, hogy arra gondolunk, amitől félünk, nem amit kívánunk! Ezért alkalmazzuk abehelyettesítés törvényét. Vegyük ki tudatunkból azt, amitől félünk! Többé nefoglalkozzunk vele! Íme egy kitűnő módszer, amit egyszer régen tanultam. Valahányszorolyasmi jut az eszünkbe, amitől idegesek leszünk vagy szorongók, mondjuk ki ezt a szót!Nagyon-nagyon hangosan mondjuk ki! Tehát: „Stop!” Stop! Olyan ez, mintha rácsapnánkegy lemezjátszó oldalára, letörnénk a tűt a lemezjátszóról, vagy ráütnénk egy magnóra.Vagy rákiáltanánk valakire, aki mond valamit. Stop! És ennek nyomán átmenetilegmegállnak gondolataink. És amikor megállnak, gyorsan fordítsuk figyelmünket arra, amitkívánunk! Próbáljunk arra gondolni, amit kívánunk! Valahányszor a gondolatainkvisszafordulnak félelmünk tárgyához, mondjuk: „Stop!”, és gondoljunk arra, amitkívánunk! Itt egy egyszerű ábra, grafikon. Így fog kinézni. Ez az, amit kívánunk, ettől pedigfélünk. És mi itt vagyunk, ezen a lejtőn. A kívánt és a félt dolog között. Ez azonbanegyszerű. Az ember természeténél fogva hajlamos arra, hogy a rosszra, az ijesztőregondoljon. És visszacsússzon félelme tárgyához. Mi lehet a lehető legrosszabb? Ehhezerőfeszítés kell. Állandó erőfeszítéssel gondolhatunk csak arra, amit akarunk. De alegtöbben lusták, fegyelmezetlenek, nem hajlandók erőfeszítésekre. A legtöbben ezértarra hajlamosak, hogy visszacsússzanak a félelmeikhez. Mi lehet a legrosszabb, amibekövetkezhet? Visszacsúsznak a negativitásba. Az emberek nagy többsége ezért negatívmanapság. Igen kevesen pozitívak. Ügyeljünk erre! Ha olyasmin gondolkodunk, aminemsokára megtörténik, természetes, hogy tele vagyunk kétségekkel és félelemmel.Ezek természetes tendenciák. Olyan okokból, amelyekről már volt szó. A magasabb rendű ember azonban arra gondol, amit kíván. A magasabb rendű ember megállítja arossz gondolatot. Ehelyett sokkal inkább a kiváló teljesítményre koncentrál. Aztmondhatnánk: ilyen még nem fordult elő. Hogyan koncentráljak? Hogyan idézzem föl,éljem újra a sikert? Egyszerű. A képzeletünkben megtehetjük. Elképzeljük, hogy márcsináltunk ilyesmit. Tegyünk úgy, mintha már sikerült volna egyszer! Gondoljunk rá, hogyviselkednénk, ha óriási sikereink lennének ezen a területen! Úgy is járjunk, mint egysikerember! A neurolingvisztikai programozásban az figyelhető meg, hogy a fiziológiaiállapot, a járásnak, beszédnek, viselkedésnek a módja összhangban van az érzelmiállapottal. És ha úgy járunk, beszélünk, viselkedünk, mintha bíznánk magunkban – ahogymár mondtuk –, valóban érezhetjük az önbizalmat, ami e viselkedéshez társul.Rendkívül fontos, íme egy másik módszer, a neve: standard program módszer,vagy standard állítási módszer. Ehhez a módszerhez pedig üres kártyák… kártyákkellenek. Vagy papírlapon felsorolt célok is használhatók. Rendkívül hatásos módszer. Azeljárás ez: a standard állítás módszerének lépései.Kitűzzük céljainkat. Legfeljebb 10-15-öt. A tudatalatti 10-15 céllal tud foglalkozni egyidőben. Fontossági sorrendre szükség van, de emiatt nem kell aggódni. Körülbelül 10-15cél.A 2. pont az, hogy naponta 2-szer: reggel és este. Naponta 2-szer: reggel és estekell egy kis idő, amikor3.: nyugton hagynak, nem zavarnak. Ekkor újra leírhatjuk a céljainkat pozitív, jelenidejű, személyes állításokként. Szóval a célokat – mint pozitív, jelen idejű, személyesállításokat – kártyákra. Sokak szerint betűrendes kártyákat használjunk, mert így ide-odalehet csúsztatni a kártyákat! Helyezzük őket egymásra, és írjuk le céljainkat! Óriási, óriásinagy tiszta betűkkel, hogy a tudatalatti kristálytisztán lássa a célt.Aztán üljünk le a céljainkkal, és olvassuk el a céljainkat önmagunknak! Olvassuk el acélt vagy az állítást!Olvassuk el, ismételjük meg! Aztán hunyjuk be a szemünket! Tegyük föl, hogy a cél:50 ezer $-t keresek évente. Legyen a kártyán: 50 ezer $-t keresek. 50 ezer $-t keresekévente. Olvassuk el: 50 ezer $-t keresek évente. Hunyjuk be a szemünket, és ismételjükmeg 3-szor, 4-szer! Ismételjük meg 3-szor, 4-szer!Aztán a 6., a 6. lépés az, hogy elképzeljük az eredményt. Más szóval: ha évente 50ezer $-t keresnék, mi lenne az eredmény? Talán egy nagyobb autó? Esetleg egy tágasabbház? Vagy pedig egy… utazás Tahitira? Vagy kicserélnénk a ruhatárunkat? Rolex karóra?Más szóval: képzeljük el az eredményt! Ne annyira magát a folyamatot, hanem inkább azeredményt. Egyébként azt is lehet csinálni, hogy a munkát képzeljük el. Mondjuk, 50 ezer$-t akarunk keresni, és úgy képzeljük, hogy ezt a jelenlegi állásunkban hozzuk össze.Képzeljük el, hogy nap mint nap olyan kiválóan végezzük munkánkat, hogy valóbanmeglesz az 50 ezer!A 7. pont pedig: képzeljük el az érzést! Képzeljük el az érzést, amely a célunkelérését kísérné! Képzeljük el az érzést! Hunyjuk be a szemünket, és amint a kártyáinkkalülünk, a kártyákat nézve, képzeljük el a megelégedettség érzését, mintha már elértükvolna a célt! Képzeljük el az öröm érzését! Képzeljük el a megvalósítást! Tegyük föl,esetleg azt tervezzük, hogy megjutalmazzuk magunkat egy utazással Tahitira! Elutazunk Óceániába, heverészünk a tengerparton. Nagyokat úszunk a hullámok között. Magunkbaszívjuk a napot, szépen lebarnulunk. Ilyesmire gondolhatunk. Azt is megtehetjük, hogyprospektusokat szerzünk Tahitiról, aztán egy szép posztert Tahitiról. Posztert egysétahajóról is. Szerezzünk képeket mindarról, amit birtokolni, élvezni akarunk! Mertminél… mert minél több érzelmet tudunk társítani a cél megvalósításával, annálgyorsabban fogadja el a tudatalatti parancsként. Annál gyorsabban kezdünk dolgozniérte. Megmutatom, én mit használok. Használhatják Önök is. Használhatnak ilyen kártyát,betűrendes kártyát, ezek nincsenek megvonalazva, használhatnak megvonalazott kártyátis. Leülünk, és csak leírjuk a célunkat. És miután elolvassuk, ismételjük meg 3-szor, 4-szer!Képzeljük el, képzeljük el, lássuk, ahogy megteszünk mindent, amit kell! Képzeljük el azeredményt! Aztán cseréljük ki a kártyát, nézzük a következőt! Minél lazábbak vagyunk,amikor ezt csináljuk, a relaxáció törvénye miatt annál gyorsabban fogadja el a tudatalatti.Mutatok még valamit, ami hasznos lehet. Egy ilyen spirálfüzet. Betűrendes. Jó sok helyvan benne. Temérdek különböző állítást írhatunk bele. Magunknál tarthatjuk. Kinyitjuk, ésbeleírunk egy állítást, mihelyt eszünkbe jut valami. Írjuk le, és időnként szakítsunk rá időt,hogy átnézzük az állításokat!Bemutatok még egy módszert. Ennek a neve: sportprogram módszer. Ez azösszes többit kombinálja. Az összes élsportoló alkalmazza. Egyesíti a mentális próbát és arelaxációt. Az ún. autogénkondicionáláson alapul, vagyis: ha javítani akarjuksportteljesítményünket. Pofonegyszerű az eljárás. Először is: tanuljunk sokat a sportról!Forduljunk edzőhöz! Tanuljuk meg, hogy mi kell sportágunkban a kiváló teljesítményhez!Másodszor: elalvás előtt, vagy pedig ülve, igen laza testhelyzetben, vegyünk néhány mélylélegzetet, lazítsuk el testünket, aztán képzeljük el a tökéletes sportteljesítményt! Tegyükfel, jobban akarunk síelni! Egyszerű. Először ellessük, hogy kell síelni. Filmeket, képeketnézünk remek síelőkről, nagymenőkről, aztán képzeljük el, mintha mi magunk lennénk asíelő! Behunyjuk a szemünket, és 2-féle vizualizációt végzünk. Az 1.-nél saját magunkatlátjuk úgy, hogy mi magunk síelünk. És nézzük magunkat. Nézzük, hogyan síelünk.Nézzük, ahogy lesiklunk a lejtőn, ahogy fordulunk, leszúrjuk a botokat, rugózunk stb.Látjuk, amint gyönyörűen síelünk. És majdnem úgy figyeljük magunkat, mintha nézőklennénk. A vizualizáció 2. része az, amikor a figyelmünk másfelé tolódik el. Nézzükmagunkat a saját szemünkkel, és ténylegesen lássuk magunkat, amint lesiklunk a lejtőn! Asportállítás módszerét használja az összes futballcsapat, a kosárlabdacsapatok, a legjobbműkorcsolyázók és a golfozók. Gyakorlatilag minden élsportoló gyakorol képzeletében,és újra és újra és újra. Pl. a korcsolyázók. Ők leülnek, behunyják a szemüket, fölteszik azenét, aztán végigmennek az egész gyakorlatukon képzeletben. Miközben szól a zenéjük.Természetesen képzeletben sokan buknak. És így újra és újra beprogramozzák tudatukat.Ez egy nagyon egyszerű tényen alapul. Amikor elképzelünk egy cselekvést, valóbanmérhető idegenergia-impulzusokat küldünk a lábba, izmokba, idegekbe. Impulzusokatküldünk az izmokba, amelyek a cselekvés tényleges végrehajtásához kellenek. Ha jobbgolfozók akarunk lenni, síelők, teniszezők, kosárlabdázók, úszók, jobb előadók, szónokok,bármik, alkalmazzuk a sportállítás módszerét, és gyors változásokat érünk el!A siker titka: ismétlés, vizualizáció, ellazulás, a célok tisztázása. Újra és újra,egészen addig, amíg el nem fogadja a tudatalatti tényként. És el nem kezdenekmegvalósulni, valóra válni. És ha kitartóak vagyunk, a siker nem marad el. „Ahhoz, hogy sikerünk legyen, először hinnünk kell, hogy képesek vagyunk rá.”Michael Corda (májkl korda) 13. szekcióGyorstanulási módszerek(24:25) Többször volt már szó az emberi potenciálról és arról, hogy az átlagemberennek 10 %-át sem használja ki. Albert Einstein agyát halála után kivették a koponyájából,és megvizsgálták a Cornell Egyetemen. Kiderült, hogy egész életében csak 15 %-áthasználta szellemi potenciáljának a század egyik legnagyobb zsenije. Mit jelent a szellemipotenciál? Gondolkodási képességünk kihasználását jelenti. Azt a képességet, hogyaktivizáljuk az agysejteket, az ún. neokordexet, az emberiség gondolkodó agyát. Főlegarról beszélünk ebben az előadásban, hogyan használhatjuk hatékonyabban az agyunkat.És olyan módszerekről, amelyek segíthetnek a gyorstanulási technikák elsajátításában.Ilyen a tanulás a teljes aggyal . Gyorsított tanulás vagy szupertanulás. Ismerjük azta tényt, hogy az átlagember gondolkodási képességének nem sokkal több, mint 1-2 %-áthasználja. Még 10 %-át sem használjuk ki, mert ha agyunk 10 %-át kihasználnánk, bármitelérhetnénk, amiről csak álmodunk. Most arról lesz szó, hogyan használhatunk ki többet.Sok mindent tudunk az agyról. Pl. az intelligenciával kapcsolatban. Az intelligenciánaknem az IQ a fokmérője, mert az intelligencia viselkedés- és gondolkodásmód. Rendkívülintelligensnek tartott emberekről kiderül egy érdekes dolog. Az tapasztalható, hogy nemsokkal intelligensebbek, mint mi, de fejlesztették az intelligenciájukat. Fogalmazzukmeg így: az intelligencia fejleszthető erőfeszítéssel. Az intelligencia ugyanúgyfejleszthető, ahogy az izomzat. Az a személy, aki intelligens egy szakmában,foglalkozásban, egy ügyvéd, egy orvos vagy pedig egy üzletember, nem feltétlenülolyasvalaki, aki azzal a tehetséggel született. Hanem olyan ember, aki évekig tartómunkával, tanulással kifejlesztette. Úgy fogjuk fel az intelligenciát, mint egy izmot! Az IQalakítható. IQ. Ez a bizonyos szám. A szellemi képesség igen széles skálán alakítható.Emlékezzünk, mit mondtunk a pozitív várakozásokról! Egy diák IQ-ja nem kevesebb, mint25 ponttal emelkedett egyetlen iskolai év alatt. Ez gyakori. Sok olyan esetet jegyeztek felaz IQ-ról, más szóval a gondolkodási képességről, hogy valaki 10-20-30 pontot ugrottegy bizonyos tanulási mód eredményeként, ha eredményes módszert választott. Mindjártbeszélünk erről.Az IQ tehát jelentősen alakítható. Ezek szerint sokkal okosabbak vagyunk, mintahogy gondoljuk. Sokkal intelligensebbek vagyunk, mint ahogy feltételeztük volna. Aztszintén tudjuk, hogy az IQ az énképtől is függ. Világos? Nagyon sok emberről kiderült,hogy rendkívül intelligensek, de mivel negatív környezetben nőttek fel, egészen fiatalonbeléjük nevelték, hogy nem valami nagy lumenek. Egy fiatalembert pl. nem biztattaktovábbtanulásra, ugyanis egy csöppet sem tartották tehetségesnek. Később aztánkiderült, hogy az IQ-ja eléri a 175-öt. Ezt a hadseregnél állapították meg. Mikor leszerelt, 6-féle vállalkozásba kezdett, 28 éves korára multimilliomos lett. Csak azért, mertbebizonyították, hogy tehetséges. Az iskolában nem azért nem figyelt soha, mert nemvolt elég intelligens, szó sincs róla. Hanem azért, mert mindent azonnal, első elmondásramegjegyzett, és rettenetesen unatkozott. Tapasztalható, hogy igen sokan jóvalokosabbak, mint hiszik. Mint hiszik. Korábbi tapasztalataik miatt azonban az énképük úgyirányítja őket, hogy elmaradnak valódi intelligenciájuktól. És ez igaz számunkra is. Majdnemminden esetben. Egy további fontos pont az, hogy a tanulási képesség alakítható. tanulási képesség alakítható. Mit jelent ez? Egyszerűen azt, hogy formálható, csiszolható.Olyan, mint valami megmunkálható fém. Igen. A tanulási képesség alakítható, tehátmegtanulhatunk tanulni. Csodálatos dolog, hogy az ember mennyire képes tanulni. Megtanulhatunk tanulni, amit csak akarunk. És minél többet tanulunk, annál nagyobb lesza tanulási képességünk. A tanulási képesség olyan, mint egy izom. Minél jobban nyújtjuk,használjuk, annál jobban nő a képesség. Minél többet tanulunk matekot, annálkönnyebben megy a történelemtanulás, és minél több filozófiát tanulunk, annálkönnyebb a pszichológia is. Vagyis bármilyen tárgy tanulása növeli a tanulási képességet.Még egy fontos pont a tanulással kapcsolatban. Az, hogy ha többet akarunkkeresni, többet kell tanulni. Ha többet akarunk keresni, többet kell tanulni. Ez az egyiklegfontosabb egyszerű megállapítás, amit valaha hallhattunk, hogy: világunk a tudásraépül. Az, hogy mennyi pénzt keresünk, közvetlenül attól függ, hogy mennyi hasznos,értékes tudást szívtunk magunkba. Ha olyanok, mint én, akkor türelmetlenek. Tudniszeretnék, hogyan lehet többet tanulni gyorsabban, hogy gyorsabban jussunk sokpénzhez? Erről lesz szó. A 3. pont az, hogy közvetlen összefüggés van az életkor hossza és a tanulásközött. Azt tapasztalták, megfigyelték, hogy minél aktívabb az elme, annál tovább élünk.Amikor olyan embereket látunk, akik szenilissé kezdenek válni már 60 éves kor körül,tudhatjuk, hogy ezek az emberek bizony már régóta nem olvasnak, és rengeteget nézik atelevíziót. Az idős amerikaiak naponta átlagosan 7 órát nézik a televíziót. Eztermészetesen rendkívül passzívvá teszi az agyukat. Az agy lassan sorvadni kezd. Areflexeik, az intelligenciájuk és a környezetükre való reagálás képessége hanyatlani kezd.Minél tovább tanulunk, annál aktívabbak maradunk intellektuálisan. Annál több energiánkés életerőnk van. Annál egészségesebbek vagyunk. Igen. Gondoljunk csak olyanszuperkreatív emberek életére, mint Goethe, aki a Faust 2. részét 85 éves korában kezdteírni. Vagy Mózes nagymama. 75 éves korában kezdett festeni, és 100 éves korában mégfestett. Albert Schweitzer, akivel Afrikában dolgoztam, még egész nap aktív volt 91 éveskorában. Amikor a legtöbben azok közül, akikkel felnőtt, már régóta a sírban voltak. Ezérthacsak… hacsak, hacsak… hacsak azért is, mert sokáig akarunk élni, aktív, intelligensdeákká kell válnunk. Fejlesszük ki a tanulási képességet, és tanuljunk meg tanulni!Évekkel ezelőtt, az 50-es években, Bulgáriában egy Georgij Lozanov nevű személykísérleteket kezdett, amelyeknek óriási… amelyeknek óriási hatásuk volt a nyugati világgondolkodására az elmúlt évtizedekben. Elsőrangú könyvet írt munkájáról, címe:Szupertanulás. Ebben a könyvben a kísérleteiről számol be. Lozanov felfigyelt arra, hogyaz információ mennyisége annyira gyorsan nő, hogy senki sem tarthat lépést veleszakterületén. Akármilyen területen dolgozunk, évente több tucat, több száz, több ezercikk jelenik meg. És ezt senki nem tudja mind elolvasni. És az kezdte foglalkoztatni,hogyan lehetne olyan módszert kialakítani, amellyel gyorsabban tanulhatunk. Módszerétgyorsított tanulásnak nevezte. Mi gyorstanulásnak hívjuk. Egyesek szupertanulásnakhívják. Ugyanazt jelenti: hogyan sajátíthatunk el több információt gyorsabb ütemben?Lozanov sokat dolgozott. Az egész agykutatásnak úttörőjeként kezdte. Tapasztalta, hogyaz agynak tényleg 2 féltekéje van, és az agynak ez a 2 féltekéje eltérő funkciókat lát el. Alegjobban tanuló személyek képesek a 2 félteke megfelelő összehangolására éshasználatára. Bizonyos funkciókat a bal félteke lát el, más funkciókért pedig a jobbfelelős. Azt is észlelte, hogy van egy szövettömeg, amely kettéosztja az agyat. Neve:korpusz kollózum. A gyerekek egészen 5-6 éves korukig 25-ször olyan gyorsan tanulnak, 86. oldal, összesen: 197mint a felnőttek. Arra gondolt, nem lehetne-e újjáteremteni a gyermekkori feltételeket,amelyek miatt olyan fantasztikus, hihetetlen gyorsan tanulnak a gyerekek. Újjáteremtenifelnőttkorban.Azt tapasztalta az agy funkcióinak vizsgálatakor tehát, hogy a bal és a jobb félteke igenkülönbözőképpen gondolkodik. Lássuk, hogy érti ezt! Pl. a bal félteke verbális, azazszavakban gondolkodik. A jobb félteke a képeket szereti. Művészi hajlamú, képekbengondolkodik. A bal félteke analitikus. A jobb félteke viszont horietikus. Az összes tényt, azösszes információt látja. A teljes képet, ha úgy tetszik. A bal félteke pragmatikus,gyakorlatias, praktikus. A jobb félteke intuitív. Az intuíció és az érzések székhelye. A balfélteke konkrét. Azt szereti, amit megszámolhat, megérinthet, megízlelhet. A bal félteke,akarom mondani a jobb félteke absztrakt. Az absztrakt fogalmakért, tudományosfogalmakért, művészi vagy filozófiai fogalmakért felelős. A bal félteke lineáris. A dolgokatsorban, egymás után látja. Szeret egyszerre 1 dologgal foglalkozni. A jobb félteke ezzelszemben muzikális, művészi hajlamú. Ha úgy tetszik. És spontán. És a humorért is felelős.A bal félteke a nyelv központja. Igen. Ő köti a szavakat logikus rendben mondatokká. Amatematika központja is ez. A jobb félteke a táncért is felelős. A költészetért. A megfelelőteljesítményhez a 2 féltekét össze kell hangolni. Rendkívül eltérőek a funkcióik, éskutatásai során Lozanov másra is rájött. Amikor azt vizsgálta, hogyan tanulnak azemberek, rájött, hogy tanulás közben eltérő az agyhullám-tevékenységük. Különböző,eltérő okok miatt.Rájött, hogy az agy 4 különböző szinten működik.Az 1. szint az ún. béta szint. A béta szint másodpercenként 14 hullám vagy több. Abéta szint az éber állapot. Ebben vagyunk most is. Amikor az agyunk aktívan, élénkenműködik. Az agyhullám-tevékenységünk, a ciklusok, az agyhullám-tevékenységünk igenélénk. Az időnk legjavát ebben töltjük. Ez az az idő, amikor tanulásunk a legkevésbéhatékony.Azt tapasztalta, hogy a béta szint alatt az alfa szint van. Az alfa szintmásodpercenként 8-13 hullám vagy ciklus. Ez már inkább moduláltabb hullámszint. Azttapasztalta, hogy ebben az állapotban jobban tanulunk. Ez a mély ellazulás állapota.Ebben az állapotban akkor vagyunk, amikor teljesen ellazulva ülünk, amikor mondjukábrándozunk, vagy pedig elalvás előtt erre a szintre megyünk vissza.Az alfa szint alatt az ún. théta szint van. A théta szint másodpercenként 5-7 hullám.A théta szintnek nagyobbak a hullámai, és ebben a théta szintben vagyunk közvetlenülazelőtt, hogy álmodni kezdünk. Ennek a neve hallucinációs vagy illúziós szakasz. Aholálmodni kezdünk, közvetlenül elalvás előtt. Előfordult már, hogy fölriadtak, rögtönazután, hogy elaludtak, és hirtelen kijöttek ebből a théta szintből? Nem a deltában voltak,még nem aludtak mélyen. Nagyon kellemetlen érzés. Lozanov azt tapasztalta, hogy azalfa-théta szint az, ez a szint az, ahol a legjobban lehet tanulni. És amikor ezen a szintentanulunk, tanulási képességünk ugrásszerűen nő.A théta alatt a delta van. A delta másodpercenként 0,5-4 hullám. És ezek hosszúhullámok. Másodpercenkénti fél hullám alatt már nem működik a szervezet. Azagyhullám-tevékenység megszűnése az elektroenkefalogrammon a halál egyik klinikaimeghatározása. Lozanov azt próbálta meg, azzal kísérletezett, hogy le lehet-e hozni az 87. oldal, összesen: 197embereket az… az, az éberség béta szintjéről erre az alfa-théta szintre. És valahogyaktiválni a jobb és bal féltekét, hogy egyszerre működjenek.Kidolgozott egy módszert, amelyhez zenét használt. Zenét használt és relaxációt.Elkezdte a kísérleteit már 1965-66-ban Bulgáriában. Rendkívül érdekes kísérletek voltak. Anyelvvel kezdte. A nyelv pedig, amelyet választott, a francia volt. Ha felnőttkéntbeiratkoznánk valahová egy francia tanfolyamra, azt várnák tőlünk, hogy 3 óra leforgásaalatt (3 óra az ideális tanulási idő nyelvnél) azt várnák, hogy 3 óra alatt hozzávetőlegesen25-40 szót tanuljunk meg. Ami pedig a megjegyzést illeti, azt várnák, hogy a vizsgáig –megfelelő tanulás esetén – emlékezzünk úgy 80 %-ra. Vagy annyira se.Lozanov lassanként rájött, hogy társadalmunkban a legtöbb tanulási módszer nemhatékony. Sőt, mi több, csapnivaló. Az átlagember, aki társadalmunkban 4 év utánegyetemi diplomát kap, s a költségek 25-50 ezer $-t tesznek ki, mindennek, amit azegyetemen tanult, a 80-90 %-át elfelejti még a nyár előtt, amely az utolsó egyetemi évetköveti. Már az első 30 nap folyamán 80 % vész kárba. Néhány professzor azt javasolta,hogy ha országunk egyetemeit ki akarjuk üríteni, ez nagyon-nagyon egyszerű. Egyszerűenmegoldható. Váratlanul mindenkit visszahívnak 48 órával a záróvizsgák után, és újra lekell vizsgázni. Akkor kiderülne, hogy a hagyományos tanulási mód, az agy megtöméseminél több információval, aztán berontani a vizsgára, az összes információt gyorsanelőadni, aztán hazamenni, pihenni, és elölről kezdeni. Ez a tanulás annyira nem hatásos,hogy majdnem minden így megszerzett tudás kárba vész. Ezért van az, hogy ha nyelvettanultunk valahol, és aztán elutazunk egy olyan országba, ahol a nyelvet beszélik,valószínűleg csupán 3-4 szó jut eszünkbe, és még az is rosszul.Lozanov elhatározta, hogy zenét és relaxációt alkalmaz. Kísérletet kezdett.Szigorúan ellenőrzött körülmények közé behozott 60 diákot. E 60 diákot sokféle rétegbőlválasztották, és franciául egyikük sem tudott egy szót sem. A kísérletet szigorúanellenőrizték olyanok… olyanok, akik nem rokonszenveztek a kísérlettel, úgyhogyszigorúan ellenőrizték. 1966-ban összeszedte a 60 embert, és úgy érezte, hogynagymértékben növelnie kell az átlagos tanulási szintet, hogy az állam támogatásávalmegalapíthassa a Szuggesztológiai Intézetet. A Szuggesztológiai Intézetet későbbvalóban létrehozták Bulgária fővárosában, Szófiában. Lozanov összeszedte azembereket, az említett 60 személyt, 150 szót akart velük megtanultatni, alkalmanként.150 szót úgy, hogy a megjegyzés szintje is javuljon. Behozták a diákokat. Zene szólt. Lágy,lazító hatású zene. Leoltották a villanyt, és felolvasták a szavakat. A lapok egyik oldalárafranciául voltak odaírva, másikra bolgárul. Amint felolvasták a szavakat, a hallgatókellazult állapotban megismételték őket, aztán újból éber állapotba kerültek. Átvették aszavakat, és majdnem mindet tudták. Kezdettől fogva úgy tapasztalták, először éberállapotban hallgatták a szavakat, másodszor mélyen ellazult állapotban hallgatták őket,harmadszor ébren újra ismétlés jött. Azt tapasztalták, hogy az első alkalomtól kezdve 98%-os volt a megjegyzés. Minden foglalkozás végén a tanult szavak 98 %-ára emlékeztek. 6hétig folytatták a kísérletet, és minden diák elérte a 98 %-os szintet. Holott előzőlegsemmit nem tudtak franciául.Mielőtt abbahagyták volna a kísérletet, Lozanov 15 újabb önként jelentkezőthívott. 15 önként jelentkező diák érkezett . Lozanov azt kérdezte: „Meg lehet-e tanulni500 szót is 1 nap alatt?” Egy szombati napon összegyűltek, egész nap dolgoztak, mertmég senkiről, senkiről nem tudtak, aki 500 szót tanult meg 1 nap alatt. És a nap végén 88. oldal, összesen: 197kiderült, hogy 98 %-ban jegyezték meg az elhangzott szavakat. Érdekes adalék, hogy arésztvevők közül sokan ideges zavarukban szenvedtek, sőt 40 %-ukat pszichológiai vagypszichiátriai nyilvántartásból választották. De a 6 hetes tanulási idő után, miután napi 250szót tanultak meg majdnem mindannyian, sokkal jobban voltak. Ebben a tanulásban nemvolt stressz, nagyon megnyugtató volt. Azt tapasztalták, hogy kitisztult a fejük, ésremekül érezték magukat. Bizony egész más a hagyományos tanulási mód, amelyre astressz, a feszültség, a versenyszellem jellemző. Az 500 szó megtanulása után, a napvégén prímán érezték magukat. Nem volt stressz, fáradtság, semmi. Lozanov folytatta: „Nézzük meg: nem lehet-e tovább növelni a teljesítményt?” –mondta. És visszahívta a 12 legjobb hallgatót. 2 héttel később összeültek, hogymegnézzék, meg tudnak-e tanulni 1000 szót 1 nap. 1000 vadonatúj szót 1 nap alatt. Azeredmény az lett, hogy a foglalkozás végére sikerült nekik megtanulni az 1000 szót 98 %-ban. Érdekes, hogy körülbelül 6 hónappal később újra összehívták az 50 diákot, hogymegnézzék, mennyire emlékeznek még. Nem volt alkalmuk franciául olvasni, nem voltalkalmuk beszélni. Mégis az derült ki, hogy 69 %-ra emlékeznek, ismétlés nélkül. 1 ismétlésután az eredmény újra 98 % lett. Más szóval: ez a zenét relaxálással ötvöző módszer – azalfa-théta szinten, a 2 félteke serkentésével – a tanulási képesség jelentősnövekedéséhez vezetett.1974-ben Lozanov már 1800-ra növelte az 1 nap alatt megtanulandó szavak számát.A megjegyzés 98 % volt. 1979-ben, egy különleges kísérletben, kiválasztott diákokkal,Lozanov 3000-re növelte a szavak számát 1 nap alatt. Más szóval: mozgósította az agyat.A megjegyzés 98 %-os maradt. Ez valami fantasztikus! Egyszerűen… egyszerűenhihetetlen, elképzelhetetlen. De Lozanov felismerte, hogy az agy tanulási képességeegyszerűen végtelen. Korlátlan mennyiségben képes információt begyűjteni. Pl. haangolul jól beszélünk, igen, akkor valószínűleg, hozzávetőlegesen 1200-2000 szóthasználunk mindennapi életünkben. 2000 szót elég ahhoz tudni, hogy folyékonyanbeszéljünk egy nyelvet. Egy átlagos angol anyanyelvű személy 1200 szót sem használ. Amiazt illeti, egyesek, különösen az alacsony iskolázottságúak, olykor 500 szónál iskevesebbet használnak. 2000 szóval már el tudunk olvasni bármilyen újságot, bármilyenmagazint, rádiót hallgathatunk, tévét nézhetünk, kivéve a szakmai programokat. Lozanovbebizonyította nekünk, hogy az ember képes megtanulni egy nyelvet 1 nap alatt. Tartóseredménnyel. E tanulási technika megváltoztatja tanulási szokásainkat. Forradalmasítja anyelvvel kapcsolatos összes nézetünket. Lozanov sok más módszert, technikát iskidolgozott. Mint tapasztalta, a lágy, klasszikus zene igen fontos része a módszernek. Abarokk zene, a 60 ütemes barokk, lassítja a szívdobogást, lassítja az agyhullámoktevékenységét, így a test és a tudat összhangba kerül a zenével.Döntő fontosságú a beérkező információ. Tanulhatunk műszaki tárgyakat,orvostudományt, filozófiát, pszichológiát. Az optimális tanulást oktató több tanfolyamonvettem már részt, hogy megtanuljam a módszereket. És rájöttem, hogy még a tudományvagy a technika segítsége nélkül is igen-igen gyorsan tanulhatunk, ha hajlandók vagyunknéhány dologra.Íme a tanácsok a tanulás meggyorsításához.Az 1. pont az, hogy mit akarunk tanulni, és mit kell tanulni ahhoz, hogysikeresebbek, eredményesebbek legyünk. Olyasmit nem tudunk tanulni, ami nem érdekel.Olyasmit nem tudunk tanulni, ami nem köti le a figyelmünket, ami unalmas. Tisztázzuk, hogy amit tanulunk, fontos-e számunkra! Az 1. pont: a meghatározás. Amikor tanulnikezdünk, határozzuk meg célunkat! Miért tanuljuk azt a tárgyat? Gondoljuk végig,mérlegeljük, elemezzük, és csak akkor tanuljunk, ha van vele célunk! Nagyon fontos, hogylegyen célunk.A 2. az, hogy erősen vágyni kell a tanulásra. Vágyni kell rá! Más szóval: nemásvalakinek a kedvéért tanuljunk!Harmadszor: tanuljunk mindig, amikor csak lehet klasszikus zenére! Lágy,hangszeres, klasszikus zenére. Bármilyen lágy, klasszikus zenére. Különösen jó Mozartklasszikus korszaka, Bach, Brahms, Dvorjak, Beethoven és… Sztravinszkij pl. Ez…ezeknek… ezeknek egytől egyig klasszikus, 60 ütemes barokk zenéjük van. És ha ilyenklasszikus zenét játszunk, vagy mondjuk vízcsobogás, hullámok zúgása is lehet rajta aszalagon, az lehet a háttérben, az megnyugtatja az agyat, megnyitja a bal és a jobbféltekét, és így beengedi az információt a bal féltekébe. Azért, hogy aztán átkerüljön ajobb féltekébe, ahol a memóriaközpontban raktározódik. A zenével azt akarjuk elérni,hogy ellazuljon a korpusz kallózum. Ellazuljon az agy, hogy az információ beáramoljék abal féltekébe, és onnan a jobba.A 4. fontos pont: időnként ismételni. Az ismétlés nagyon fontos. Vannak, akikmegkérdik: hogy tudok ilyen előadásokat tartani egész nap, jegyzet nélkül? Néha ígymegy nap mint nap, egyik előadás a másik után. Ragyogó memóriám lehet. Nincs túl jómemóriám, de állandóan tanulok, és időnként átismétlem, amit tanultam, újra meg újra.Még valamit jegyezzünk meg: minél többet tanulunk, annál többet tanulunk.Amikor elkezdjük a tanulást, ne feledjük, először bele kell jönni a tanulásba! Gyakorolnikell. Gyakorolni, gyakorolni. És minél többet gyakoroljuk a tanulást, annál valószínűbb,hogy menni fog. Az első pár napon, amikor valami újat tanulunk, erőfeszítéseket kelltennünk. A következő fontos pont: a változatosság. Az ösztönzés változatossága. Igenfontos az, hogy különféle módokon serkentsük a tudatunkat. Könyvekkel, magazinokkal,színdarabokkal, különféle beszélgetésekkel, különféle témákkal stb. Állandóanbombázzuk az agyunkat! Olyan ingerekkel, amelyek izgatnak bennünket, és tapasztalnifogjuk, hogy fejlődik a tanulási képességünk.És a 7. pont, ez is nagyon fontos: a figyelem időtartama. Azt kell megjegyezni, hogya legtöbbet egy-egy tanulási időszaknak az elején, továbbá a végén tanulhatunk. Hogymit jelent ez? Ahelyett, hogy igen hosszú ideig, mondjuk 2-3 óráig tanulnánk vagyolvasnánk egyfolytában, szabdaljuk föl ezt az időt! Tartsunk szüneteket! Jó néhányszünetet, és mindig emlékezni fogunk arra, amit először tanultunk, egy tanulási szakaszelején és egy ilyen szakasz végén. Az elején és a végén. Minél több szünetet tartunk, minéltöbb változatosságot viszünk tanulásunkba, annál gyorsabban tanulunk. Az a lényeg, hogytudjuk: az, hogy mik vagyunk és mik leszünk a jövőben, az annak az információnak afüggvénye, amit a tudatunkba fogadunk be. Hogy mennyi praktikus és hasznosinformációt fogadunk be, eldönti, hogy mennyire javíthatjuk meg a külvilágunkat. Hatöbbet akarunk keresni, többet kell tanulnunk. A boldogsághoz többet kell tanulnunk. Haki akarjuk teljesíteni képességeinket, többet kell tanulnunk. Tehát olvassunk, tanuljunk,tanuljunk meg tanulni! Ha ezt megtesszük, meglepődünk, mekkora szellemiteljesítményre leszünk képesek. „A sikertudat legfontosabb tényezője az önbecsülés. Higgyük el, hogy képesekvagyunk rá! Ha elhisszük, ezzel kiérdemeljük, és el is érjük.” Jery Kilis (dzseri kilisz) 14. szekcióProgresszív relaxáció zenével (19:25)Georgij Lozanov munkássága, aki létrehozta a szuggesztológia és szuggesztopédiatudományát, ami a szuggeszció erejének alkalmazása a tanulási folyamatban, mástanulságokkal is szolgál számunkra. A tudatalatti átprogramozására gondolok. Hamegtanulhatunk, mondjuk, franciául vagy egy más nyelven, ha tanulhatunk történelmetvagy matematikát, és mindezt nagyon gyorsan, a mély ellazulás és a zene segítségével,szisztematikusan leírt folyamat keretében, vajon nem tanulhatunk-e meg újfogalomrendszereket is? Nem tanulhatunk meg új nézeteket? Fogalmakat vagytulajdonságokat? Nem fejleszthetünk ki önbizalmat, képességet több pénzt keresni,képességet, hogy jobb szülők legyünk, jobb főnökök stb., ugyanazzal a módszerrel? Igen.Igen, lehet. Az elmúlt évek, évszázadok során az emberiség története folyamán nagymisztikusok, nagy vezetők, nagy vallásos tanítók, nagy filozófusok, gondolkodók azttapasztalták, hogy ha ellazulnak, jó mélyen, még zene nélkül is, ha egyszerűen csupánmélyen ellazulnak, és meditálnak, bizonyos gondolatokkal foglalkoznak, akár egytulajdonság az, akár egy mantra vagy más, a mély ellazulás és a meditáció egygondolatról képessé tesz, hogy magunkévá tegyük a gondolatot.Álljunk meg ennél egy pillanatig! A lényeg tehát a mély ellazulás. Emlékezzünk akönnyedség törvényére! Minél kevésbé erőlködünk, annál jobban megy. A szellemiszférában az erőlködés kudarcot vall. Amikor az új információt a mély ellazultságállapotában továbbítjuk tudatunknak, akkor az sokkal gyorsabban fogadja el. Ha pozitív,könnyen lelkesedő, népszerű, vagyonos, befolyásos, sikeres emberek akarunk lenni, megkell változtatnunk mentális programunkat, hogy a belső program, az, amiben hiszünk, azénképünk, a legfontosabb nézeteink, eszméink összhangban legyenek azzal, amitkülsőleg szeretnénk tapasztalni. És a mély ellazulás a lényeg. Higgyük el, hogy az ellazulása kincstár kulcsa! Az ellazulás szabadítja föl a lehetőségeinket. Modern korunkbanáltalában az a felfogás uralkodik, hogy keményebben kell próbálkozni, fáradozni kell,erőlködni. Amint viszont mind jobban megismerjük a történelmünket és a keletivallásokat, egyre inkább az derül ki, hogy az ellazulás a lényeg. Még a HarwardEgyetemen is végeztek már ilyen kísérleteket, és megállapították, hogy már egy mélyellazulás is megváltoztatja az agyhullám-tevékenységet a kontrollcsoporttal szemben.Sok módja van ennek. Egyik a meditáció. Mi a meditáció? Egyszerűen annyi, hogybehunyjuk a szemünket, mély lélegzetet veszünk, és lemegyünk alfába. Csak ennyi azegész. Mély lélegzetet veszünk, behunyjuk a szemünket, lemegyünk alfába, az agyhullámtevékenységünke helyett ilyen lesz. Amikor egy padon ülünk, és ábrándozunk, még az ismeditáció, ha csukva van a szemünk. A meditáció nagyon-nagyon egészséges. Pihentető,frissítő hatású. Dr. Herbert Benson, a Harward Egyetemről megállapította, hogy ha az„egy” szót ismételgetjük, újra és újra, már az is elég. Ha behunyjuk a szemünket, és mindenkilégzéskor az „egy” szót ismételjük, néhány másodperc alatt meditációs állapotbamerülünk. Akkor is, ha sose gyakoroltuk. A meditáció nagyon egészséges. Hogy mire jó?Az egész testet ellazítja. A tudatot is. Integrálja a személyiséget. Nyugodtnak,magabiztosnak érezzük magunkat. Csökkenti ingerlékenységünket, magabiztosabbakleszünk, és sokkal kevésbé hajlamosak a haragra, feszültségre. Éjszakánként jobban 92. oldal, összesen: 197alszunk. Az emésztésünk is javul. Könnyebben elérjük a céljainkat és így tovább. Ameditáció és a mély ellazulás fontos eszköz ahhoz, hogy fejlesszük önmagunkat. Van, akiazt mondja: „Nincs nekem erre időm.” Amikor nincs időnk rá, akkor a legfontosabb, hogycsináljuk. Bármi megfelel, ami hozzásegít a mély ellazuláshoz. Lemegyünk addig a pontig,ahol a tudatunk alfa szinten tud működni, és integrálja személyiségünket. Van egy… vanegy tudomány, a pszichoszintézis tudománya, amely szerint: ha bármiről meditálunk, ezszintetizálja és integrálja a tudatunkat.Lozanov persze arra is rájött, hogy ha az ellazulást zene kíséri, ez a 2. rész, akkorfelgyorsul a folyamat. Amikor lágy zene szól, miközben mélyen el vagyunk lazulva, mégmélyebben ellazulunk, tudatunk mélyebben ellazul, és így jobb lesz az életműködésünk. Ha kombináljuk, ha kombináljuk az ellazulást és a zenét, plusz az információbevitelt –vagyis szavak és gondolatok bevitelét –, sokkal gyorsabb ütemben tanulhatunk. Gyors,tartós változásokat hozhatunk létre magunkban. Rengeteg tudatküszöb alatt hatómagnókazetta kapható, amelyben a szöveget észrevétlenül a zene mögé rejtik, hullámokzúgása mögé stb. Sok kutatást végeztek arról, hogyan hatnak az ilyen kazetták. Egyesforgalomban lévő kazetták nem megbízható kutatáson, hanem más elveken alapulnak.Azt ajánlom, vásárláskor gondosan vizsgálják meg őket, mert egyik-másikhasznavehetetlen, és persze drága is. Vannak viszont kitűnőek is. A zene plusz információhatására az éber tudat, amely azt szokta mondani: „Várjunk csak, ezt az információt nemfogadom el.”, tehát az éber tudat, az őr a tudatalatti kapujában, ellazul és elalszik. Ésamikor az éber tudat elalszik, a zenével kombinált szöveg egyenesen a tudatalattiba kerül.Megváltoztatja az addigi programot, és tartós változást eredményez a viselkedésben. Eztúgy hívjuk: magnóra vett állítások folyamata. Mindjárt kifejtem ezt. Hadd magyarázzak el néhány dolgot a háttérzenével kapcsolatban. Sokféle módszer van,amelyet kialakítottak. Egyfajta semleges zenét játszanak háttérzeneként irodákban ésáruházakban. Egy montreáli kísérletben, amelyet egy áruházban végeztek néhány éve,kiválasztották, és… és a háttérzenébe rejtették a következő felszólításokat: „Ne lopj azüzletből! Lopni nem szabad! Ha ellopsz valamit, elkapnak és feljelentenek! Tehát, halopsz, eljárás indul ellened! Priuszod lesz! A lopástól tartózkodni kell!” Újra és újramegismételték a szöveget. De az emberi fül nem hallotta. A vásárlók nem hallottak mást,csak zenét. Ez az üzlet olyan környéken működött, ahol sajnos mindennapos volt a lopás.Ezt a speciális szöveget 2 hónapig játszották. 2 hónapig játszották ezt a szöveget azenébe rejtve. És 2 hónap alatt a bolti lopások száma 50 %-kal csökkent. Tovább hagytákmég 2 hónapig. A szint ugyanaz maradt. Aztán visszaváltottak a szokásos zenére. Ezutána következő 2 hónapban a lopások száma visszatért a régi szintre. Most egyébkéntugyanezt a rendszert használják. Szól a háttérzene, de ma már a munkatársakhoz isszólnak szövegek. Felszólításokat rejtenek el a zenében, amelyek az alkalmazottakatbefolyásolják. Ilyenek hangzanak el: „Szeretsz eladni! Kiváló eladó vagy! Szereted ezt azárut! Készséggel telefonálsz! Kitűnő munkaerő vagy! Kitűnő tervező! Jól osztod be azidőt!” Hasonló üzenetek egész sora hangzik el a zenébe elrejtve, és a forgalom 10-20-30-40-50 %-kal is nő. Egyes áruházakban pl. a zenébe gondosan elrejtve ilyen szövegekhangzanak el: „Ne lopj a munkaadódtól! Ne lopj az áruházból!” és így tovább. A lopásokszáma 10-20-30 %-kal is csökkent, és meglepően rövid idő alatt.Most jutottunk el a magnóra vett állításokig, amely progresszív relaxáció zenével.Csodálatosak az ilyen felvételek. Abból állnak, hogy céljainkat fölvesszük kazettára,zenével együtt. És ellazult állapotban újra meg újra meghallgatjuk. Az állítások ilyenkor 93. oldal, összesen: 197egyenesen a tudatalattiba merülnek, és a célok elkezdenek megvalósulni. Sok évvelezelőtt kezdtem ezt a módszert használni. Azóta sok ezer embernek ajánlottam amagnós technikát, és annyit mondhatok, hogy minden cél, amit fölvettem egy zenéskazettára, és újra meg újra meghallgattam, valóra vált az életemben. Minden egyes célvalóra vált. Sőt, némelyikük meglepően rövid idő alatt. Ez az egyik legmegdöbbentőbbfelfedezés. Amint a magnós tanulás fantasztikus felfedezés az oktatásban, ez a módszeraz egyik legfantasztikusabb felfedezés a célkitűzés és -megvalósítás folyamatában.Megváltoztathatjuk személyiségünket. Elérhetjük céljainkat. Többet kereshetünk.Fogyhatunk, hízhatunk. Különleges dolgokat érhetünk el gyorsan és tartós eredménnyel emódszer segítségével.Ismertetek néhány tudnivalót a magnóra vett állításokról.Először is ez egy zenével ötvözött progresszív relaxációs módszer. A progresszívrelaxáció során végigmegyünk a testen szavakkal, és minden izomcsoportot ellazítunk. Akazettán egy hangot hallunk, amely visszafelé számol. Fokozatosan ellazulunk, mindentestrészünk ellazul. Mélyen, mélyebben, még mélyebben. Fokozatosan, egyre… egyremélyebben, mélyebben ellazulunk. Érezzük, hogy minden feszültség eltűnik a testünkből.Az egész testünk teljesen ellazul. Az éber tudatunk ellazul, és alfába merülünk. A 2. pont: az ún. heterogén kondicionálás. A heterogén kondicionálásból a heteroazt jelenti: más, tehát valami más. Egyes szám 2. személyben beszélünk. E folyamatban ahang egyes szám 2. személyben beszél. Azt mondja: „te”. „Te szereted magad. Szereted,igazán szereted magad.” Vagy: „Teljes mértékben felelősséget vállalsz az életedért.”Olyan állításokat használ, amelyek egyszerűek, világosak, határozottak, jelen idejűek, 2.személyben szólnak. Miért? Még akkor is, ha mi készítünk felvételt a saját hangunkkal,akkor is 2. személyt használunk. Amikor más hangtól veszünk át információt,gyerekkorunktól úgy szoktuk meg, hogy szüleink és mások azt mondják: „te”. Vannak,akik szerint helyesebb, ha a felvétel 1. személyben készül: „keresek”, vagy: „ennyi asúlyom”, vagy: „szeretem magam”. De ha azt halljuk, hogy valaki saját magáról beszél, aznem befolyásolja a tudatalattinkat. Ha felvételt készít, amit meghallgat, mindig Ön az, akiveszi az üzenetet. Ha magunkban beszélünk, akkor viszont: „én”. „Én tudok, én csinálokvalamit.”Harmadszor: nagyon egészséges. Nyugtató hatású, és felfrissít. Azt tapasztaljuk,hogy ha 20 percig hallgatjuk a felvételt (nemsokára adok ilyen kazettát), tehát hahallgatjuk, amikor este hazamegyünk, vagy valamikor napközben, jobb, mint egyszunyókálás. Többet ér, mintha aludnánk, mintha gőzfürdőbe mennénk. Mertcsodálatosan ellazít és felfrissít. Jó erőben leszünk. És ha… ha más hatása nem is lenne,príma közérzetet nyújt. A 3., illetve 4. szabály: a napi 2-szeri gyakorlás. Az ideális naponta 2-szer csinálni.Reggel és este. És üres gyomorral gyakoroljunk! A legjobb időszak a felvételmeghallgatásához: reggeli előtt, azután este. Hazaérkezés után, de még vacsora előtt. Hanaponta csak 1-szer van rá időnk, este csináljuk! Jobb, mint egy pohár ital. Többet ér, mintegy nyugtató vagy mint egy fekete. Fölfrissít, fölélénkít, és talpra állít. Ragyogó lesz aközérzetünk. Naponta 2-szer csináljuk!Az 5. pont: valami lazító hatású, lágy zene kell. Majdnem mindenfajta zenealkalmas lehet. Minél lassúbb, minél lazítóbb hatású, minél klasszikusabb legyen a zene! 94. oldal, összesen: 197Lehet barokk zene, hallgathatjuk az óceán hangjait, lehet valami lágy klasszikus zenebármiből, amit szeretünk. A lazító hatású, lágy zene a háttérben az, ami ellazítja a tudatot.Még jobban, még jobban. Lehet fuvolamuzsika, lehet gitár, lehet hegedű. Bármi megfelel,ami ellazít. Amitől megnyugszunk, megpihenünk. Az ének persze nem felel meg erre acélra.Arról sem szabad megfeledkezni, hogy közben milyen testhelyzetben vagyunk. Atesthelyzet fölvételéről beszélünk. Le kell ülni, egyenes háttal, lazán, lazán, csukottszemmel. Ezt hívjuk a testhelyzet felvételének. Lényegében ez úgy néz ki, hogy egyszéken ülünk, teljesen egyenes háttal, a két kezünket ölbe tesszük, ne érjenek össze!Hunyjuk be a szemünket! Vegyünk mély lélegzetet, és hallgassuk a felvételt! A kazettánminden rajta van, csak föl kell tenni. Az aztán visszaszámol, eljuttat a mély ellazulásállapotába, valahogy így.Tehát jó mélyen ellazulunk. És miközben az ellazulás állapotában vagyunk, 10állítást hallunk, 5-ször ismételve. A 10 állítás végén aztán újból számolás következik.Visszajutunk éber állapotba. Az egész folyamat 21 percig tart. Legfeljebb. Egész egyszerű.Teljesen ártalmatlan, aggodalomra semmi ok. A testhelyzettel kapcsolatban nagyonfontos az, hogy egyenesen üljünk. Néha megkérdik: „Elalvás előtt csinálhatom?” Haágyban, fekvő helyzetben próbáljuk csinálni, vagy az történik, hogy elalszunk, ha pedigelalszunk, az üzenet már nem jut el a tudatalattinkba, vagy 2-es szám: annyira ellazulunkés felfrissülünk, hogy felébredünk, és nem tudunk elaludni. Jobb nem közvetlenüllefekvés előtt csinálni, hacsak nincsenek elalvási problémáink. Rengeteg olyan ember, akistresszes helyzeteken ment át, azt tapasztalta, hogy ha úgy 5-ször, 6-szor lejátszotta 1nap, sikerült teljesen megnyugodnia. Legyőzni az álmatlanságot, és végre mélyen tudottaludni. A 7-es pont: megszakítás nélkül csináljuk! Olyan helyre menjünk, ahol senki nemzavarhat meg! Ha telefon közelében vagyunk, kapcsoljuk ki, vagy menjünk távol tőle!Nincs annál rosszabb, mint ha a kazetta hallgatása közben megszólal a telefon, vagypedig valaki odajön hozzánk. Néha megkérdezik: „A kocsiban is hallgathatom?” Aválaszom: „Igen, a kocsiban is lehet, feltéve, ha behunyt szemmel is tud vezetni.”Megkérdik: „Kocogás közben is csinálhatom?” „Persze, ha behunyt szemmel kocog.”,mert ha közben nyitva van a szemünk… Ez nagyon fontos. Ha nyitva van a szemünk,akkor, akkor a szemet annyi inger éri, hogy képtelenek vagyunk alfába merülni. Errőltehát ne feledkezzünk meg, és megszakítás nélkül csináljuk! Naponta 2-szer és üresgyomorral. Jegyezzük meg: se ivás után ne csináljuk, se pedig evés után! És akkor se, havalami cigarettánál erősebbet szívtunk!Nos, mi lesz mindennek az eredménye? Az egészhez nem kell más, csak 2 dolog:önfegyelem, ami a legtöbb emberben nincs meg, többnyire ez a kudarcuk oka, és perszeismétlés. Nagyon egyszerű. Igen. Ismétlés.Mi történik? Nos, már első alkalommal is mély ellazulást tapasztalunk. Ezzel a kazettávalsokan mélyebben el tudnak lazulni, mint más, eddig kipróbált módszerrel. Próbálkoztakmár a meditációval és sok mással.Másodszor: azt tapasztaljuk, hogy igen rövid idő, 2-3 nap alatt sokkalnyugodtabbak, higgadtabbak leszünk, ellazultabbak, és valahogy jó lesz a közérzetünk.Sokkal kevésbé leszünk ingerlékenyek és feszültek. A környezetünkben már 1 hét alatt 95. oldal, összesen: 197észreveszik a változást. Azt mondják: „Valahogy megváltoztál.” 1 hónapon belül a minketcsak felületesen ismerők is észreveszik, hogy megváltoztunk. Egy pszichológus barátomelmondta, hogy először hogyan, milyen módon észlelte a kazetta hatásait. Régebbennagyon ideges volt vezetés közben. Amikor valaki pl. elévágott, vagy ha közlekedésidugóba került. Rögtön méregbe gurult. Ezután viszont rájött, hogy a kazetta hallgatásamegszüntette a feszültségét. Szépen ellazult, és… azt tapasztalta, hogy méregbe gurult,de ez csak pár másodpercig tart, aztán megnyugszik. Nagyon egészséges dolog.Egyébként, aki ezt hallgatja, az nem lehet stresszre hajlamos ember.Hány céllal foglalkozhatunk? Ha saját felvételt készítünk, 10-15 célt vehetünk rá akazettára. Amikor leírjuk céljainkat, azt csináljuk, hogy megismételjük. Minden cél,minden pozitív, jelen idejű állítás esetén megismételjük: „Igen, egyetértek.” Vagy: „Igen,ez igaz.” Ez megerősíti az állítást, és mélyebben bejuttatja a tudatalattinkba. Pl. hallgatjuka kazettát, behunyt szemmel, ez hangzik el: „ Feltétel nélkül szereted magad. Igazánszereted magad.” Azt mondjuk: „Igen, ez igaz. Igen, egyetértek.” Amikor ezt mondjukmagunknak, azt közöljük a tudatalattinkkal, hogy ez igaz állítás. Ne feledjük, hogy azállításban az hat a legerősebben a tudatalattira, amit mondunk magunknak, és amithiszünk! Ha valaki azt mondja, így szól: „Jó színben vagy ma.” Válaszoljuk azt, hogy:„Igen, tudom!” Mennyivel jobban érezzük ilyenkor magunkat, mintha azt válaszolnánk:„Ugyan, dehogy. Az előbb néztem a tükörbe.” Mindig értsünk egyet! Fogadjuk el,ismételjük meg!A 11. fontos pontunk az, hogy újra és újra csináljuk, amíg csak nem válik szokássá!Használjuk saját állításainkat! Használjuk saját állításainkat mindenkori céljainkhoz! Ha pl.le akarunk fogyni, hangozzék el az ideális súlyunk! Ha többet akarunk keresni, a kívántjövedelmünk legyen ott! Ha más temperamentumot akarunk, vegyük azt fel! Ha jobbanakarjuk beosztani az időnket, akkor azt vegyük fel! Ha kreatívabbak akarunk lenni, akkor akreativitást vegyük fel! Ha több energiára vágyunk, akkor az energiát! Ha aludni akarunkéjszaka, akkor az alvást vegyük fel! Bármit, amire vágyunk az életben, elérhetünk,elérhetünk ezzel a módszerrel. Az utasítások betartásával. Ha saját felvételt akarunkkészíteni, válasszunk lazító hatású zenét! Tegyük föl a lemezjátszóra! Tegyünk be egykazettát a magnóba, egy másik magnetofonra, azután, miközben szól a zene, olvassuk ráa szöveget a magnókazettára! Olvassuk fel saját állításainkat, és ismételjük megmindegyiket 5-ször! Ha végül felolvassuk az egész szöveget, akkor kész a felvétel.És ha elérjük a céljainkat, új felvételt készíthetünk. Az a kazetta, amelyet ehhez aprogramhoz adunk, igen sokáig használható lesz, mert évekig tartó munkával, alaposmunkával készítettük. A kazettán szereplő 10 cél a 10 legfontosabb. Ha a magnós állításoke módszerét alkalmazzuk, egészen rövid idő alatt változások lesznek az életünkben, azeredményeinkben, egészségünkben, a temperamentumunkban, a személyiségünkben. Ésmegismétlem, amit már elmondtam: Még sosem volt olyan célom magnós állításformájában, amelyet nem valósítottam meg a kellő időben és pontosan a kellő módon.Ugyanolyan hasznos lesz az Önök számára is. Sok szerencsét! „A jövő birodalmai a tudat birodalmai.” Winston Churchill (csörcsil) 15. szekcióRelaxáció(18:30) Most magnóról hallható megerősítésre készülsz. Kényelmes székben ülsz. Teljestalpad a padlón van. Vagy lábad könnyedén pihenve előtted kinyújtva. Mindkét kezed azöledben van, de kezeid nem érintik egymást. Csak kényelmesen pihennek az öledben.Most csukd be a szemed! A magnóról hallott megerősítés a progresszív relaxációegy folyamata. Egyszerűen engedd el magad! És közben én a tudatalatti énedhezbeszélek. Ne próbálj tudatosan ellazulni! Engedd, hogy ez könnyen menjen! Meglátod,hogy amíg lassan 20-ig számolok, a tudatalatti éned fokozatosan ellazítja izmaidat. A békeés nyugalom csodálatos érzését fogod tapasztalni.Ne foglalkozz azzal, hogy milyen mélységekbe jutsz! Ahelyett, hogy arra figyelnél,milyen mélységig jutottál, engedd át magad teljesen a nyugalom békés érzésének! Engeddel magad! Ne foglalkozz azzal, hogy milyen mélységekbe jutsz! Ahelyett, hogy arrafigyelnél, milyen mélységig jutottál, engedd át magad teljesen a nyugalom békésérzésének! Engedd el magad! Minden egyes számmal erősödni fog a nyugalomérzés. Míga 20-as számnál az ellazultság mély állapotában leszel. És készen állsz a megerősítésekre.Most végy egy mély lélegzetet! Tartsd bent, s amíg bent tartod, érezd meg atestedben lévő feszültséget!Most fújd ki a levegőt! S miközben ezt teszed, a feszültség mintha eltűnne atestedből. És ellazultál. Az összes feszültség eltávozik. Pontosan ugyanúgy, ahogyan egyléggömb leereszt, amikor a levegő elszáll belőle. Most engedd lazára a lélegzetedet!1 Az ellazultság érzése egész testedben szétárad. Az ellazultság csodálatos érzéseárad szét a testedben. 2 Kezed, lábad könnyűnek és ellazultnak érzed. És a relaxáció kellemes érzése áradel a lábadban, kezedben és a testedben.3 Most az arcod lazul el egyre jobban. Az összes feszültség eltávozik belőled. Anyugalom érzése árad, árad szét az egész testedben, az összes feszültség elszáll. 4 Teljesen ellazulsz. Teljesen elengeded magad. Könnyen, lassan, nyugodtan éskönnyedén. 5 A béke és nyugalom csodálatos érzése lassan teljesen eláraszt. Csodás. Békésérzés.6 Egész tested mélyen ellazult. A lágy, nyugodt érzés minden egyes szavamnálcsak erősödik. Nagyon-nagyon laza vagy. 7 Érzed, hogy mindig jobban és jobban ellazulttá válsz. Engedd, hogy még jobbanellazulj!8 Ez nagyon kellemes érzés. Jobban és jobban ellazulni. És ahogyan továbbszámolok, az ellazultság érzése fokozódik és terjed. 97. oldal, összesen: 1979 Ahogyan most 20-ig folytatom a számolást, mindig jobban ellazulsz, és mindenegyes szavamnál, minden egyes lélegzetnél az ellazultság érzése mélyül és fokozódik.10 Nagyon laza vagy. Nagyon jól érzed magad.11 Jobban és jobban, még jobban ellazulsz.12 Mélyebben és mélyebben.13 Nyugodtan, lágyan, lazán.14 Lazán és könnyedén.15 Nagyon-nagyon könnyedén.16 Mélyebben és mélyebben ellazulsz.17 Csodásan ellazultál.18 Teljesen lágy és ellazult vagy.19 Nagyon mélyen ellazultál.20 Most a mély ellazultság állapotában vagy. Nagyon-nagyon laza. Minden egyes alkalommal, amikor ezt a szalagot használod, könnyebben fogsz ellazulni.A megerősítések egyre erősebb és erősebb hatással vannak rád. Most hallgasd amegerősítéseket! Minden egyes megerősítést 30 másodpercig ismételj! Segít a mindenmegerősítés első elhangzása utáni néma megjegyzés: „Egyetértek.” Vagy: „Ez igaz.”Fontos, hogy ne képekben gondolkozz! Ne ismételd magadnak a szavakat! Ne koncentráljtudatosan a szavakra, ahogyan azokat hallod! Engedd, hogy a figyelmed szabadonvándoroljon, mialatt Te ellazult állapotban vagy, és engedd, hogy a megerősítésekbehatoljanak a tudatalatti énedbe! Feltételek nélkül szereted önmagad. Igazán szereted önmagad. Feltételeknélkül szereted önmagad. Igazán szereted önmagad. Feltételek nélkül szereted önmagad.Igazán szereted önmagad. Feltételek nélkül szereted önmagad. Igazán szeretedönmagad. Feltételek nélkül szereted önmagad. Igazán szereted önmagad. Saját magadról és másokról mindig pozitívan nyilatkozol. Saját magadról ésmásokról mindig pozitívan nyilatkozol. Saját magadról és másokról mindig pozitívannyilatkozol. Saját magadról és másokról mindig pozitívan nyilatkozol. Saját magadról ésmásokról mindig pozitívan nyilatkozol. Örömöd telik mindenkiben, és becsülsz mindenkit, akivel találkozol, te kedveledőket, és ők szeretnek téged. Örömöd telik mindenkiben, és becsülsz mindenkit, akiveltalálkozol, te kedveled őket, és ők szeretnek téged. Örömöd telik mindenkiben, ésbecsülsz mindenkit, akivel találkozol, te kedveled őket, és ők szeretnek téged. Örömödtelik mindenkiben, és becsülsz mindenkit, akivel találkozol, te kedveled őket, és őkszeretnek téged. Örömöd telik mindenkiben, és becsülsz mindenkit, akivel találkozol, tekedveled őket, és ők szeretnek téged. Mindig Te döntöd el, hogy mi a legjobb saját magadnak, de másoknak ismeghagyod ezt a jogot. Mindig Te döntöd el, hogy mi a legjobb saját magadnak, demásoknak is meghagyod ezt a jogot. Mindig Te döntöd el, hogy mi a legjobb saját 98. oldal, összesen: 197magadnak, de másoknak is meghagyod ezt a jogot. Mindig Te döntöd el, hogy mi alegjobb saját magadnak, de másoknak is meghagyod ezt a jogot. Mindig Te döntöd el,hogy mi a legjobb saját magadnak, de másoknak is meghagyod ezt a jogot. Teljes felelősséget vállalsz életedért és az összes létező szituációbelireakcióidért. Kiváló az egészséged, és bármikor képes vagy magad könnyen elengedni. Kiválóaz egészséged, és bármikor képes vagy magad könnyen elengedni. Kiváló az egészséged,és bármikor képes vagy magad könnyen elengedni. Kiváló az egészséged, és bármikorképes vagy magad könnyen elengedni. Kiváló az egészséged, és bármikor képes vagymagad könnyen elengedni. Másokkal, csoportokkal vagy egyénekkel szembeni cselekedeteidben mindignyugodt, magabiztos és öntudatos vagy. Másokkal, csoportokkal vagy egyénekkelszembeni cselekedeteidben mindig nyugodt, magabiztos és öntudatos vagy. Másokkal,csoportokkal vagy egyénekkel szembeni cselekedeteidben mindig nyugodt, magabiztosés öntudatos vagy. Másokkal, csoportokkal vagy egyénekkel szembeni cselekedeteidbenmindig nyugodt, magabiztos és öntudatos vagy. Másokkal, csoportokkal vagy egyénekkelszembeni cselekedeteidben mindig nyugodt, magabiztos és öntudatos vagy. Életed minden területén nagyon kreatív vagy, mindig jobban és jobbankihasználva tudatos énedet. Életed minden területén nagyon kreatív vagy, mindig jobbanés jobban kihasználva tudatos énedet. Életed minden területén nagyon kreatív vagy,mindig jobban és jobban kihasználva tudatos énedet. Életed minden területén nagyonkreatív vagy, mindig jobban és jobban kihasználva tudatos énedet. Életed mindenterületén nagyon kreatív vagy, mindig jobban és jobban kihasználva tudatos énedet. Kiváló az emlékezeted. Könnyen emlékszel nevekre, számokra, tényekre ésinformációkra. Kiváló az emlékezeted. Könnyen emlékszel nevekre, számokra, tényekreés információkra. Kiváló az emlékezeted. Könnyen emlékszel nevekre, számokra,tényekre és információkra. Kiváló az emlékezeted. Könnyen emlékszel nevekre,számokra, tényekre és információkra. Kiváló az emlékezeted. Könnyen emlékszelnevekre, számokra, tényekre és információkra. Mindenben, amibe csak belefogsz, abszolút győztes és sikeres vagy.Mindenben, amibe csak belefogsz, abszolút győztes és sikeres vagy. Mindenben, amibecsak belefogsz, abszolút győztes és sikeres vagy. Mindenben, amibe csak belefogsz,abszolút győztes és sikeres vagy. Mindenben, amibe csak belefogsz, abszolút győztes éssikeres vagy.Visszatérés az éberségbe. Most, ahogyan visszaszámolok 0-ig, lassan visszatérsz ateljes éberség állapotába. Feledd el a nap feszültségeit! Nincs szükséged rájuk. S mire 0-hoz érek, éber leszel. Teljesen kipihent, és csodásan fogod magad érezni. Fizikailag ésmentálisan egyaránt.19 … 18 … 17 … 16 … 15 … Engedd, hogy a feszültség elszálljon! Ahogyanvisszatérsz a teljes éberség állapotába, magatartásod nyugodt, feszültségtől mentes lesz.14 … 13 … 12 … 11 … 10 … Lassan visszatérsz a teljes éberségbe. 99. oldal, összesen: 1979 … 8 … 7 … 6 … Most, ahogyan 5-től 0-ig számolok, a jóérzés csodálatosélménye fog eltölteni. Érezni fogod, ahogy az energia újra és újra áthatja testedet. Amikor0-hoz érek, a szemed kinyílik. Mosolyogni fogsz, és boldog leszel. Csodálatosan fogodmagad érezni. Minden feszültséged, a nap minden problémája eltűnt. Csodálatosanenergikus leszel, készen minden kihívásra.5 … 4 … 3 … 2 … 1 … 0 … Teljesen éber vagy. És csodásan érzed magad. Kelj fel,nyújtózkodj, és kezdj el járkálni 16. szekcióÖt kulcs a célok kitűzéséhez(38:42) A szeminárium elején feltettem a kérdést: Miért van az, hogy egyeseksikeresebbek másoknál? Egy barátom, aki évek óta foglalkozik a témával, elmondott egytörténetet, amelyet bizonyára élvezni fognak, és jól megvilágítja a kérdést. Azt mondta,hogy mint egyházközségének gondnoka, meghívott egy zsidó személyiséget, hogy jöjjönel a templomukba, egy keresztény templomba, és beszéljen a gyülekezetnek a 2 valláskülönbségéről. Hasonlítsa össze a zsidó és a keresztény vallást! Nos, ez a zsidó úr eljöttnéhány hét múlva, felállt, és a következőképpen kezdte beszédét: „Hölgyeim és Uraim!Elolvastam az Önök könyveit és a mi könyveinket. Megvizsgáltam az Önök alaptanításait,hasonlóképpen a miénket is, és a következő következtetésre jutottam: A Biblia és aTalmud és az összes többi könyvünk szerint az élet 2 alaptörvénye: szeresd az Urat ésszeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” És hozzáfűzte: „Hölgyeim és Uraim! Mindenmás csak magyarázat.” Azonkívül minden csak magyarázat. Azt mondtam: már 25 évefoglalkoztat bennünket a siker problémája. És nemrégiben tanácskozásra gyűltünk össze,és azt kérdeztük: „Mi a siker? Mi határozza meg a sikert?” És egyhangúlag arra akövetkeztetésre jutottunk, Hölgyeim és Uraim: a siker egyenlő a célokkal. És minden máscsak magyarázat. A siker egyenlő a célokkal. És minden más csak magyarázat. És azthiszem, semmi olyat nem fognak megtanulni, ami igazabb ennél.A szeminárium korábbi előadásain számos törvényt említettem. A vonzás, amegfelelés, a hit, az elvárás törvényeit és a többi. De úgy fogják találni, hogy az egyetlenmódszer mindezek hasznosítására, a legkönnyebb módszer a hasznosításukra: ha célttűzünk magunk elé. Ha célt tűznek ki, miben hisznek? Egy célban. Minek az elérésétvárják? Egy célét. Mit vonzanak életükbe? A céljukkal összhangban levő embereket éskörülményeket. Mire vezet a megfelelés törvénye? Hogy a külvilág összhangban legyenbelső világukkal, a céljukkal. Mire koncentrálnak? A céljukra. Mi rejlik a tudatalattijukban?A cél. Mire vonatkoztatják a helyettesítés törvényét? Egy célra. Ha van célunk, az lehetővéteszi számunkra, hogy felhasználjuk a világegyetem összes törvényét, hogy sikerhezsegítsen bennünket. És közben ezekre a törvényekre nem is kell gondolnunk. Ezért vanaz, hogy minden sikeres férfi és nő tanulmányozásakor úgy találjuk, hogy erősencélorientáltak. És bár nagyon jól tudjuk, hogy a siker a célok függvénye, döntő mértékbena célok függvénye, azt látjuk, hogy az emberek kevesebb, mint 5 %-a tűz ki magánakcélokat. Írtam egyszer egy tanulmányt vagy inkább egy cikket egy újság számára,amelyből a következő idézetet emelték ki: „Akinek nincs célja, arra van kárhoztatva, hogyazoknak dolgozzon, akiknek van.” Ha nincs életcélunk, arra vagyunk kárhoztatva, hogymásokat segítsünk céljaik elérésében. Készült egy híres felmérés 1953-ban a YaleEgyetemen. Az egyetem végzős hallgatói között. Amelyben azt kérdezték egyebekközött: „Vannak-e céljai? Eltervezte-e, hogyan valósítja meg őket?” És úgy találták, hogycsak 3 %-uk tűzött ki célt maga elé. Amerika egyik leghíresebb egyetemének dédelgetettvégzősei között. Aztán ismét megkeresték őket 1973-ban, és többek között azt kérdeztéktőlük: „Mennyi pénzt értek ma ahhoz képest, amennyit 1953-ban értetek?” És kiderült,hogy az a 3 %, amely karrierje kezdetén célt tűzött ki maga elé, többet keresett, mint atöbbi 97 % együttvéve. Bizonyára meghökkentőnek tűnik ez a teljesítmény, de nem szokatlan. Az az igazság, hogy minden statisztika, amelyet átnéztem, miközbenfanatikusan kutattam a célok kitűzése témájában, azt mutatja, hogy csak 3 %, 30 emberközül csak 1 rendelkezik határozott, világosan megfogalmazott célokkal. Tehátelmondhatom, az a képesség, hogy célt tűzzünk magunk elé, és hogy megvalósításáraakciótervet készítsünk, ez a siker mesterfogása. Ez a legfontosabb készség, amelyetvalaha is megtanulhatnak. És a továbbiakból ki fog derülni, hogy ha képesek kitűzni ésmegvalósítani egy célt, ez lehet a legfontosabb dolog, amelyet felfedezhetnek. Fontosabb a matematikánál, a tudományoknál, fontosabb a számítástechnikánál vagy akereskedelmi jártasságnál a célok kitűzésének képessége.Ha egyszer kitűzték a célt, beindítják az agy ún. kibernetikus célkeresőmechanizmusát. A kibernetikus célkereső mechanizmus olyan mechanizmus, hogyha beprogramoztuk az agyat, és ezáltal teljesen átitat bennünket ez a törekvés,automatikusan és tévedhetetlenül a cél felé törekszünk. A cél pedig mifelénk. Ez olyan,mintha mozgásba lendítenénk a kozmikus erők egész sorát, amelyek a kívánt iránybavisznek bennünket, ha nem is tudjuk, hogy hol a cél. Később még visszatérünk erre, éshogy ez miért így működik. Vagyis van Önökben egy mechanizmus, amely eljuttatjaÖnöket a megvalósítandó célhoz. Amennyiben tudják, mi a céljuk. Agel (édzsel) Hantot,az olajmilliárdost, megkérdezték néhány éve egy tévéműsorban, hogy sikereinek mi atitka. Azt mondta: „Csak 2 dolog van, amit tudnunk kell. Az 1.: döntsük el pontosan, mit akarunk! A 2.: határozzuk meg pontosan az árát, aztán szánjuk el magunkat, hogymegfizetjük!”A probléma az, hogy a legtöbb ember nem tudja, mit akar. A mi civilizációnkban, ami társadalmunkban az ember mindent megkaphat, amit csak akar. De a lakosság 95 %-ának csak homályos elképzelése van arról, hogy mit akar. Vagy semmilyen. De biztosvagyok abban, hogy mire az előadás véget ér, ez némileg megváltozik. Tehát a célkitűzése a legfontosabb készség. Szerintem ezt tanítani kéne az óvodában, az általánosiskolában, az oktatás minden szintjén valami módon, valamiképpen tanítani kéne a célokkitűzését. Ez minden egyéb készségnél jobban garantálná, hogy az emberek könnyebben,gyorsabban minél nagyobb sikereket érjenek el. Mindegy, hogy valaki hány éves, milyenpozícióban van jelenleg. Minél hamarabb sajátítja el a célok kitűzésének képességét,gyakorlással, a módszer állandó ismételgetésével, amíg el nem éri azt, hogy teljesen céljátelérő emberi lénnyé válik, annál hamarabb el fog jutni oda, hogy nagy dolgokat valósítsonmeg az életben.Érdekes módon mindannyiunkban munkál egy kudarcmechanizmus. És ez akudarcmechanizmus automatikusan működik. Az emberek túlnyomó többsége nem él alehetőségeivel. Nem válnak azzá, amivé lehetnének. Több mint 80 %-uk. Ez akudarcmechanizmus egyenlő a kényelmi zónával. Az emberek előszeretettel bújnak mega kényelmi zónában. A könnyebb megoldásokat keresik. Nem teszik meg a sikereléréséhez szükséges erőfeszítéseket. Ez a kudarcmechanizmus automatikusan működik.Már csecsemőkorunktól kezdve (említettük már az örömelvet) mindig afelé hajlunk, amiörömet szerez, ami könnyű, ami kellemes, ami élvezetes, és húzódozunk attól, amikényelmetlen, ami nehéz, amihez önfegyelemre vagy erőfeszítésre van szükség. Azonbana kudarcmechanizmus leküzdésének egyetlen módja az, ha működésbe hozzuk asikermechanizmust. És ezt a sikermechanizmust egy cél hozza működésbe. Ahányszor célt tűzünk magunk elé, legyőzzük a kudarcmechanizmust. Ha egy célra gondolunk, legyőzzüka kudarcmechanizmust. Ha tehát kitűzünk egy célt, az pozitív energiát szabadít fel. Ösztöntés vágyat ébreszt, kitartást ad nekünk és gondolati tisztaságot, amellett erős elhatározást,hogy haladjunk előre a célunk felé. A kényelmi zónából csakis úgy tudunk kitörni, hacélokat tűzünk magunk elé. Méghozzá mindig magasabbakat, mint amit addig elértünk.És az utóbbi években bármennyi kiemelkedő személyiség viselkedését tanulmányoztam,azoknak az a tudatos szokása, hogy nem ragadnak le a kényelmi zónában. Egyfolytábantudatában vannak annak, hogy természetes hajlamunk van a visszahúzódásra, akényelmes életre. Ezért mindig újabb célt tűznek maguk elé. Mindig nagyobbat, mint amitmár megvalósítottak. Egyfolytában küzdenek. Mindig olyat akarnak elérni, amit még sohaazelőtt. Ezért folyton fejlődnek. Folyton ott vannak az események sűrűjében. Folytonésznél vannak, és egyfolytában sikeresek. Most már tudjuk, ugyebár, hogy a célokmegvalósítása automatikus. Adva van ez a kibernetikus mechanizmus. Ha egyszerbeprogramoztuk agyunkba a célt, automatikusan haladunk felé. A probléma nem a célokmegvalósítása. Mint emberi lények célorientált organizmusok vagyunk. Csak akkorvagyunk boldogok, ha van célunk. Csak akkor vagyunk tele élettel, ha valami olyasmivelfoglalkozunk, ami fontos a számunkra. Arra van szükségünk, hogy úgy érezzük:életünknek van értelme, célja, iránya, jelentősége. A kérdés nem az, hogy miért nemvalósítjuk meg céljainkat, mert a célok megvalósítása automatikus. A kérdés az: miértnem tűzünk ki célokat? Évekig azt hallottam, mielőtt ezzel a témával foglalkozni kezdtem:„Tűzz ki célokat! Tűzz ki célokat!” És akik elvégezték a tanfolyamokat, megkérdeztemtőlük: „Leírták, mik a céljaik?” És nem írták le a céljaikat.Ezért a célkitűzés pszichológiáját kezdtem tanulmányozni. És úgy találtam, 4alapvető oka van annak, hogy nem tűznek ki célokat. Bár tudják, hogy kéne, tudják, hogyez fontos, már milliószor hallották. 4 alapvető ok, és amíg nem ismerjük ezeket, és hogyhogyan hatnak ránk, nem is léphetünk tovább. Nézzük tehát, az emberek miért nemtűznek ki célokat!Az 1. oka, hogy nem tűzünk ki célokat, az, hogy nem ismerjük fel a jelentőségüket.Nem ismerjük fel a célok jelentőségét. Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy mindannyianneveltetésünk termékei vagyunk. Mindannyiunkra nagy hatással vannak a szüleink,testvéreink, családunk, rokonaink, barátaink stb. Ha olyan családban növünk fel, ahol aszülők nem hangsúlyozzák a célok fontosságát, nem beszélnek róluk, nem ösztönöznekbennünket arra, hogy célokat tűzzünk magunk elé, tudják, mi fog történni? Az, hogyfelnövünk anélkül, hogy egyáltalán fogalmunk lenne arról, léteznek a világban célok.Amikor Amerikában a sikeres embereket tanulmányozták, érdekes dologra jöttek rá. Arra,hogy a családi asztal melletti beszélgetés hat a legerősebben annak a gyereknek ajellemére, aki abban a családban nő fel. Ha az asztal melletti beszélgetésekteljesítményorientáltak, sikerorientáltak, célorientáltak, akkor a gyerekek úgy nőnek fel,hogy hisznek a célokban. Törekszenek feléjük. Ez olyan természetes a számukra, mint akés és villa használata. Tehát nem látjuk a célok kitűzésének jelentőségét. Kérem, értsékmeg, hogy ez nagyon lényeges dolog! Ez a siker egyik kulcsa – és a legnagyobb dolog,amit valaki a gyerekéért tehet, az, hogy segítsen neki értelmes és reális célokkitűzésével. És minden bátorítást adjon meg neki, hogy el is érhesse azokat!A 2. oka, hogy nem tűzünk ki célokat, nézzenek csak magukba, az, hogy nemtudjuk, hogyan. Amikor elkezdtem a témával foglalkozni, azt a meglepő felfedezésttettem, hogy mindenütt felhívják a figyelmet a célokra, hogy ez nagyon fontos. Legyenek céljaink, tűzzünk ki célokat, tűzzünk ki határidőt a megvalósításukra! De a helyzet az,hogy nem volt igazán jó módszertan a célok kitűzésére. És ezen a tanfolyamonmegtanítok Önöknek egy módszert, amely abszolút hatásos. Azt mondják, ez a legjobbmódszer, ami valaha is létezett a világon. De ha nem tudnak megjelölni egy célt, akkorhiába mondom, hogy tűzzenek ki célt, annak nincs semmi értelme. Az emberek 12-15 évigjárnak iskolába nálunk, de 1 órát se töltenek ezzel a témával. Képzeljék el, 12-15 évig! Énegy jelentős egyetemen szereztem kereskedelmi diplomát, de egyetlen órát se szántakarra, hogyan tűzzünk ki és érjünk el célokat. Egyszer sem említették a sikernek ezt azalapvető mesterfogását. Ez után a tanfolyam után tudni fogják, hogyan kell csinálni. Aznem lesz probléma.A 3. oka, hogy nem tűzünk ki célokat, méghozzá fontossági sorrendben: avisszautasítástól való félelem. Erről már beszéltünk korábban is. Életünk egyiklegmélyebb és legerősebb félelme az, hogy félünk a kritikától. Attól, hogy kinevetnek.Mindannyian gyerekkorunkban, fiatalkorunkban azt mondtuk: „Ez akarok lenni, az akaroklenni, ide akarok menni, oda akarok menni.” És mindannyian megkaptuk: „Ostobaság. Eztnem lehet megvalósítani.” Vagy: „Ne hülyéskedj, túl kicsi vagy még!” stb. És már nagyonkorán megtanultuk, hogy ha beszéltünk a célunkról, vagy olyasmire törekedtünk, ami túlnagynak tűnt, akkor azok, akikre adtunk, kinevettek bennünket. Megkritizáltak. Elérték,hogy meghúzzuk magunkat. Tehát tudat alatt döntöttünk: ha békét akarunk, jobb, hahallgatunk, és nem beszélünk a céljainkról, nehogy valaki megkritizáljon. És ezzelbeleestünk a csapdába. Abba a tudat alatti eltökéltségbe, hogy nem tűzünk célt magunkelé. És nem beszélünk róluk. Nem gondolkozunk róluk. Így senki se kritizálhat bennünket.És higgyék el, az emberek 80-90 %-a, ha meghallja, hogy bármire készülünk – újparkolóhelyet keresünk vagy új állást, vagy házasodni akarunk –, azt fogják mondani,hogy lehetetlen. Szépen felsorakoztatják az ellenérveket, hogy lebeszéljenek bennünketbármiről. A siker kulcsa tehát: tartsa a célját titokban! Tartsa a célját titokban, nebeszéljen róla senkivel! Mivel az emberek túlnyomó többsége megijed bárkitől, akinekcéljai vannak. Megijednek, mert úgy érzik, kisebbrendűek és alkalmatlanok, mertnincsenek céljaik. Tehát csak olyanokkal beszéljen róluk, akiknek szintén vannak céljaik!Olyanokkal, akik közel állnak Önhöz, akiknek segítségére szüksége lehet. De ne beszéljenróluk akárkivel! Ne hagyja, hogy megtorpedózzák terveit!A 4. oka, hogy nem tűzünk ki célokat, ez a leglényegesebb, a legveszélyesebb, régiismerősünk vagy ellenségünk: a kudarctól való félelem. A kudarctól való félelem az 1. okaannak, hogy az emberek sikertelenek. A kudarctól való félelem, attól, hogy nem lehet,elveszthetem a pénzem, vesztegetem az időm, elveszthetem a befektetésemet, nemlehet, nem lehet, feszültté válunk, stresszállapotba kerülünk, kalapál a szívünk,összeszorul a gyomrunk. A kudarctól való félelem az 1. oka annak, hogy nem vagyunksikeresek az életben. A kudarctól való félelem visszatart bennünket a próbálkozástól. Ésazért félünk a kudarctól, mert ismerjük. Tudjuk, mi a kudarc. Nem értjük, hogy ez egykritikus pont. Ha ezt megértjük, egész hozzáállásunk megváltozik. Egyszerűen arról vanszó: képtelenség sikert elérni kudarcok nélkül. A kudarc a sikerhez vezető útelengedhetetlen állomása. A sikerhez szükség van kudarcra. Ha kerüljük a kudarcot, nemlehetünk sikeresek. Az emberiség történelmének minden sikere kudarc volt addig, amígsikerré nem vált. A siker kulcsa a sorozatos kudarcokban rejlik. Hogy tanuljunk abból, aminem sikerült. Minden csapásnál, minden akadálynál, minden csalódásnál álljunk meg, ésgondolkozzunk! „Mit tanulhatok ebből a helyzetből?” Alkalmazzuk a behelyettesítés 104. oldal, összesen: 197törvényét, és vonjuk le a tanulságot minden egyes kudarcból! Emlékeznek, beszéltünk afordított paranoiássá válásról, a bizakodó várakozásról. Ahányszor valami balul sikerül,nézzünk magunkba: „Miért történik ez velem?” És azt fogják látni, hogy minden egyeskudarcban vagy hátrányban, ahogy Napóleon Hill mondja, értékes tanulság rejlik.Lehetőség és haszon, amelyet, ha keresünk, megtaláljuk. A sikeres emberek, vezetők sosehasználják azt a szót, hogy kudarc. Sose gondolnak a kudarcra. Thomas J. Watsont, azIBM alapítóját megkérdezte egy fiatalember: „Mr. Watson, mit tehetek, hogy sikeresebblegyek?” És Watson habozás nélkül ezt mondta: „Duplázza meg kudarcait!” Duplázza megkudarcait! Miért? Azért, mert (ez már nem kel), azért, mert ha megnézzük sikeres férfiakés nők élettörténetét, mondjuk egy olyan személyiségét, mint Thomas Edison, ő a világegyik legtöbb kudarcot megélt embere, Thomas Edison élete folyamán 1052 találmánytjegyeztetett be az Amerikai Szabványhivatalnál. És a végén majdnem mindegyikbőlténylegesen kereskedelmi termék lett, és ezekkel hatalmas pénzeket keresett. ÉsWatson, azaz Edison, ugyanakkor a világ egyik legsikertelenebb feltalálója volt. 17ezerszer próbálkozott sikertelenül, hogy egy olyan növényt találjon, amelyikbőltermészetes gumit lehetne kivonni. Több ezer egyéb kísérlete vallott kudarcot. Több mint11 ezerszer próbálkozott hiába azzal, hogy izzószálat találjon a villanyégőhöz. Az 5 ezrediksikertelen kísérlete után cikket írtak róla az újságban Edison bukása címmel arról, hogy avilágot izzólámpával világítsa meg. Mindenki meg volt győződve arról, hogy az utatpetróleumlámpával kell megvilágítani. Egy fiatal újságíró ment el hozzá, és megkérdezte:„Miért szán ennyi pénzt és időt erre a micsodára, ha már 5 ezerszer kudarcot vallott?”Edison azt válaszolta: „Fiatalember, maga nem érti, hogyan működik a világ. Én nemvallottam kudarcot. Hanem sikerült megtalálnom 5 ezer olyan módszert, amelyikhasználhatatlan. Ezáltal 5 ezerszer közelebb kerültem a használható megoldáshoz.” Többmint 11 ezer kísérletet végzett, amíg megtalálta a wolframot a szénizzószál helyett, éslétrehozta az első wolframszálas villanyégőt, amely megváltoztatta a világot.Sanders ezredes több mint 1000 étteremben járt. 66 éves korában több mint 1000étteremben próbálta eladni hiába a receptjét, mielőtt talált egy éttermet, amely 5 centetfizetett csirkénként. De nem adta el. Önök kitartottak volna 100, 200, 500, 1000 elutasításután? Sanders kitartott. És Amerika egyik leggazdagabb, leghíresebb, legmegbecsültebbembere lett. Tehát meg kell érteniük, hogy a siker és a kudarc kéz a kézben jár. Bárhol,ahol lehetőség van a sikerre, ott megvan a kudarc lehetősége is. Nem baj a kudarc,amennyiben tanulnak belőle. És ne feledjék, bizonyos számú kudarcon keresztül kellesnünk, hogy tanuljunk belőlük, tapasztalatokat szerezzünk, hogy elérjük a sikert. És minélelőbb tesszük, annál hamarabb leszünk túl rajta. Minél többször hibázunk, bukunk el, deösszeszedjük magunkat és tanulunk belőlük, annál hamarabb érjük el azt, amire képesekvagyunk.Na jó. Ez elvezet bennünket az előadás 2. részéhez, az ún. 5 kulcshoz. Ez az 5 kulcsa célkitűzés folyamatának 5 alapelve, amelyeket mindig számításba kell venniük.Nézzük tehát az 1. számú kulcsot! Életünkben a legijesztőbb dolog a változás. Deazt is tudjuk, hogy a változás elkerülhetetlen. A fejlődés része. Nincs fejlődés változásnélkül. Életünket nem tehetjük jobbá változás nélkül. Mégis a változás ijesztő. És van egytermészetes tendencia, úgy hívják: homeosztázis. Természetes hajlam az emberekben,hogy ellenálljanak a változásnak, hogy… hogy elutasítsák, hogy… hogy elkerüljék, hogyegy helyben maradjanak, hogy megbújjanak a kényelmi zónában. Mint már mondtam, a 105. oldal, összesen: 197kényelmi zóna a lehetőségek elérésének legnagyobb ellensége. A változás ijesztő. Hacsaknem célirányos. Hacsak nem célirányos. És ez az a kulcs. Legyőzhetjük ezt az állandó tudatalatti félelmet a változástól egy egyszerű módszerrel: ha az ellenőrzésünk alá vonjuk.Ugye, emlékeznek arra, hogy az irányítás törvénye az emberi harmónia alaptörvénye.Hogy csak olyan mértékben érzünk pozitív módon magunkkal szemben, amennyireképesek vagyunk irányítani a saját életünket. A célok lehetővé teszik, hogy befolyásoljuk aváltozás irányát. Tudjuk, hogy az élet soha nem megy előre egyenes vonalban hosszabbidőn keresztül. Az életünk vagy jobbra fordul, javulást mutat, vagy rosszra fordul,rosszabbodik. Általában ez a tényleges helyzet, de ha célt tűzünk magunk elé,befolyásolhatjuk a változás irányát. Ez, a változás irányának befolyásolása kulcs asikerhez. Tehát minden, ami az életünkben történik, célirányos. Olyasmi felé halad, amitakarunk. A javulás irányába. Magasabb eszmények irányába. Nemcsak úgy véletlenül. Éssenki se fél a változástól, ha olyat hoz, amit várunk. Csak attól a változástól félünk, amelyután sorsunk a korábbinál rosszabbra fordul.Ezzel eljutunk a célok kitűzésének 2. kulcsához, ezt úgy nevezzük: a kiemelkedőadottságok területe. A kiemelkedő adottságok elve egyszerű dolgot takar. Arról van ittszó, hogy minden ember rendelkezik adottságokkal, amelyek eltérnek az átlagostól. Ezekaz átlagos adottságok. Jobbak vagyunk a főzésben, rosszabbak a matematikában. Jobbaka kommunikálásban, rosszabbak az eladásban. Jobbak a beszédben, rosszabbak atörténelemben és a többi. Mindannyiunknak vannak adottságai, de az is kiderül, hogyvannak bizonyos adottságaink, amelyek messze kiemelkednek az átlagostól. Mindenegyes emberben megvan a kiemelkedő adottságok területe. És ezen a területenkiemelkedő teljesítményt tud nyújtani, ha rátalál. Minden egyes ember – mint máremlítettem – zseniális egy bizonyos területen. És a felnőttkorban ez az egyiklegfontosabb feladatunk, hogy megtaláljuk ezt a területet. És szívünkkel-lelkünkkel arratörekedjünk, hogy tényleg tökéletessé váljunk ezen a területen, ahol különlegesadottságokkal rendelkezünk. Lássunk… lássunk most 3 kulcsot a kiemelkedő adottságok területéhez! 3 igenfontos kulcsot.Az 1.: a figyelem. Azok a dolgok, amelyek lekötik a figyelmünket, nagyon jólmutatják, melyik területen rendelkezünk kiemelkedő adottságokkal. Mit szeretünkolvasni, miről szeretünk beszélgetni, gondolkodni, mit szeretünk tanulni, miben szeretünkjobban elmélyedni?Aztán: az érdeklődés. Az, hogy mi érdekel bennünket. Mi az a téma, amely életünkfolyamán a leginkább lenyűgözött bennünket. Általában itt belül úgy vagyunkprogramozva, hogy olyan dolgok érdekelnek, vonzanak bennünket, amelyekhez a legjobbanértünk.Végül pedig: az elmélyedés. Miben tudunk tökéletesen elmélyedni? Mi az, amit alegmélyebb figyelemmel tudunk kísérni munka közben, gondolkodás, olvasás közben?Miben tudunk a legjobban elmélyedni?Figyelem, érdeklődés, elmélyedés – ez a 3 kulcs ahhoz, hogy megtaláljukkiemelkedő adottságainkat. És ez az egyik legnagyobb felelősségünk felnőttkorban, hogyrátaláljunk erre a területre. Mert amíg ezt el nem érjük, addig nem tökéletesíthetjükképességeinket. És mindenki rendelkezik kiemelkedő adottságokkal. A következő, a 3. kulcs (a kiemelkedő adottságok a 2-es), amit úgy hívunk: agyémántmező. A gyémántmező elmélet egy öreg farmerről szóló történetből ered.Elment gyémántot kutatni Afrikába. Eladta a farmját, vette a cókmókját, elmentgyémántot kutatni. Elfogyott a pénze, és végül meghalt szegényen és magányosan.Ezalatt otthon, a régi farmján az új tulajdonos rátalált a világ legnagyobb gyémántjaira. Agyémántmező elmélet arra tanít bennünket, hogy a lábunk alatt, pont most, szintemindenesetben megtaláljuk, amit keresünk. Pont most. Elrejtve a saját adottságainkban,képességeinkben, tapasztalásainkban, bölcsességünkben, tudásunkban,szorgalmunkban, családunkban, kapcsolatainkban, valahol itt és most a saját lábunk alatt.Itt van a lehetőség, amit keresünk. Nem kell elmennünk a világ végére, nem kell másikvárosba költöznünk, nem kell megváltoznunk, csak fel kell tárnunk a sajátgyémántmezőnket. De az az érdekes, hogy a gyémántok nem látszanak gyémántoknaknyers állapotukban. A gyémántok vagy a lehetőségek mindig a kemény munkaálruhájában kerülnek elénk. Annak, hogy az emberek mindig másutt keresik őket, az azoka, hogy mindig a kemény munka álruhájában kerülnek elénk. És sok munka éserőfeszítés kell ahhoz, hogy napvilágra kerüljenek. Tehát nézzünk a lábunk alá, hogymegtaláljuk a gyémántmezőt! Keressük meg, hogy milyen területen vannak kiemelkedőadottságaink! Ez nagyon fontos a célok kitűzése terén.A 4. kulcs: az egyensúly megteremtése. Hogy igazán sikeresek legyünk,egyensúlyban lévő célokkal kell rendelkeznünk. Nem lehetnek csak pénzzel kapcsolatoscéljaink. Nem lehetnek csak egyirányú céljaink. Egyensúlyt kell teremtenünk.Íme az egyensúly 3 kulcsterülete:Az 1.: a személyes és családi célok. A személyes és családi célok mindennél jobbanmeghatározzák érzelmi életünk milyenségét. Meghatározzák, milyenek az érzéseink sajátmagunkkal és az élettel kapcsolatban. 3-5 ilyen célra van szükségünk. Ezek adják a választa miértre. Az életünk miértjeire. Elsősorban ezért élünk a földön. Mag akarjuk valósítaniazt, ami lényeges és örömet szerez a számunkra. Ezeket ne áldozzuk fel semmiért!A 2. célirány: a foglalkozási és karriercélok. Ezek megvalósítása révén keressük akenyerünket. Ezek által valósítjuk meg magunkat. Mint a társadalom produktív tagjai. Ez ahozzájárulásunk. Ezek a mit célok. De ne feledjék, ezek nem olyan fontosak, mint amiértek! Mert van bennünk egy természetes hajlam, ha nem vigyázunk, úgy lefoglalminket a mit – a foglalkozási és karriercélok –, hogy megfeledkezünk magunkról éscsaládunkról. Pedig ezért kezdtünk bele az egészbe. Ezen a területen is 3-5 célra vanszükség. A 3.: az önfejlesztő célok. Az önfejlesztő célok azt jelentik, hogy úgy tekintünkmagunkra, mint akit magunknak kell kialakítanunk, vagyis úgy tekintjük magunkat, mintvalakit, aki végtelen képességekkel rendelkezik, amelyeket ki kell fejlesztenünk. Szintén 3-5ilyen célra van szükségünk. Az önfejlesztő célok az eszközök. Az önfejlesztés az eszköz,hogy megszerezzük a mit, amire szükségünk van. Hogy teljesítsük a miérteket.Még egy valami. Ez lesz az 5. pont: szükségünk van egy legnagyobbmeghatározott célra. A legnagyobb meghatározott cél az 1. számú cél az életünkben.Minden egyes tanulmány, amelyet elolvastam, minden egyes tanulmány, acsúcsteljesítmények, a kimagasló teljesítmények terén erre a nagyon egyszerű igazságra,egyszerű tényre tér vissza. Az életünk akkor kezd igazán nagyszerűvé válni, ha kitűzünk egy legnagyobb meghatározott célt. Egy célt, egy feladatot, egy küldetést, amelynagyobb, mint bármilyen más cél az életünkben. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet többcélunk, nem lehet 10-15 célunk, vagy akár több száz, ha úgy tetszik, de kell, hogy legyenegy nagy cél! Ha felébresztenek, felráznak bennünket az éjszaka közepén, ésmegkérdezik: „Mi a legnagyobb meghatározott célod?”, legyünk képesek kinyitni aszemünket, és kivágni nyomban! Ez a legnagyobb cél mérhető kell hogy legyen. Tehátnem lehet az a legfőbb célunk, hogy boldogok legyünk. Odajött hozzám egy asszony, ésazt mondta: „A legfőbb célom: elérni a világbékét.” Erre azt mondtam: „A legnagyobbmeghatározott cél, azért, hogy az Ön számára jelentsen valamit, hogy célt és iránytszabjon az Ön életének, olyan kell hogy legyen, amely fölött Ön gyakorol ellenőrzést.Legyen mérhető, legyen meghatározott, legyen kézzelfogható. Olyan, amit Ön elérhet,vagy amivé saját maga válhat. Legyen olyan valami, hogy ha elérte, akkor úgy tekinthet rá:„Tessék, itt van, megvalósítottam!” Nem lehet valami megfoghatatlan. Mert egy nagy,széles, határtalan cél csak arra jó, hogy becsapjuk magunkat, és egyáltalán ne legyencélunk. A legfőbb céllal és a többi céllal kapcsolatban 2 dolog: ezek lehetnekkézzelfoghatóak vagy sem. Vagyis minőségi célok, amelyek élete minőségévelkapcsolatosak, és lehetnek mennyiségi célok, vagy kézzelfogható célok, amelyek akeresettel, a lefogyással, a nagyobb kocsival, a lakással kapcsolatosak, és ezeketegyensúlyba kell hozni.Végül pedig szükség van rövid távú és hosszú távú célokra. A rövid távú célokra ideálisankörülbelül 90 napot szánhatunk, maximális motivációval. A hosszú távú célokra körülbelül2-3 évet szánhatunk. És a legfőbb meghatározott célokra, a legfőbb célokra 2-3 évet.Esetleg többet vagy kevesebbet, amelyet osszunk fel 90 napos periódusokra! Ezek utánadunk Önöknek egy rövid feladatot ebben a témakörben. Felteszek 7 gyors kérdést. AdokÖnöknek az 1.-re 60, a 2.-ra 30 másodpercet, hogy válaszoljanak rájuk. Írják le, de amilyengyorsan csak tudják, azt, ami az 1. pillanatban az eszükbe jut! Tehát következik az 1.kérdés. Felkészültek? Vegyenek elő papírt és ceruzát Jönnek a célt kitűző feladatok. Az 1. számú kérdés: Mit tekint az életben az 5 alapvető értéknek? Mi az az 5 dolog,amit leginkább értékel az életben? Ez az 1. kérdés. Van 60 másodpercük, hogyválaszoljanak rá mostantól fogva. Mit tartanak a legnagyobb értéknek az életben? Azotthonukat? A kocsijukat? A családjukat? A keresetüket? Az állásukat? A karrierjüket? Lelkifejlődésüket? Az egészségüket? A gazdagságukat? A szterokészüléküket? Azintelligenciájukat? Intelligenciájuk fejlődését? Melyik az az 5 dolog, amit a legjobbanértékelnek? Még 30 másodperc. Mi az, ami először eszükbe jut? Aztán, ha leírták már, miaz az 5 legfőbb érték, rendezzék át őket fontossági sorrendbe? Melyik az 1.? Melyikettartaná meg, ha a másik 4-et el kéne dobnia? Mi lenne a 2., ha a többit el kéne dobnia? És a3.? És így tovább. Állítsák őket sorrendbe az 1.-től az 5.-ig! Nos, 5 másodperc, 4, 3, 2, 1.A 2. kérdés: Írja le 3 legfontosabb jelenlegi célját! Van rá 30 másodperce. Mi mosta 3 legfontosabb cél az életében? Kezdjük! Még 25 másodperc. Írja le azt a 3 célt, ami azeszébe jut! Ha más nem jut eszébe, írja: pénz, pénz, pénz! A 3 legfőbb célját, gyorsan!Még 10 másodperc. Ez könnyű kérdés. 5, 4, 3, 2, 1. 108. oldal, összesen: 197Jön a 3. Van rá 1 percük. Mit csinálna, hogy töltené az idejét, ha megtudná, hogymár csak 6 hónapig fog élni? Hogy töltené élete utolsó 6 hónapját, ha már csak annyimaradna? Írja le, mit tenne az utolsó 6 hónapban! Most kezdem mérni az időt. Úgy írják,mintha minden, amit leírnak, megvalósulhatna! De ha nem írják le, nem tehetik meg. Miveltöltenék az időt és kivel? Hová menne? Mit csinálna? Mit szeretne befejezni? Mit szeretneelkezdeni? Kivel szeretne találkozni? Kit hívna fel telefonon? Milyen adósságokat csinálna?Tehát mit csinálna, ha már csak 6 hónapja lenne hátra? Még 10 másodperc. Írjanak elmindent, ami eszükbe jut! Ne feledjék, ha fel van írva a papírra, megtehetik! Ha elfelejtik,nem tehetik meg. Még 5 másodperc. 4, 3, 2, 1.A 4. kérdés: Mit csinálna, mit változtatna az életén, ha nyerne 1 millió $-t a lottón?Ha hirtelen milliomossá válna, mit csinálna másképp, mint ahogy ma csinálja? Ha hirtelenmilliomos lenne, mit csinálna másképp? Van rá 1 percük. Amit leírnak, azt mind megtehetikaz 1 millió $-ral. De ha nem írják le, nem költhetik el, meg se kapják. Érdekes módon azemberek általában 200 ezer $-t tudnak elkölteni. Gondolatban sem jutnak el az 1 millióközelébe. Mit csinálna másképp? J ó kérdés. Tovább dolgozna ugyanazon a munkahelyen,ha 1 milliót nyerne? Ha nemleges a válasz, akkor ez nem a megfelelő munkahely, és csakvesztegeti az idejét. Fenntartaná jelenlegi kapcsolatait? Ugyanúgy töltené az időt, minteddig? Mihez kezdene 1 millió $-ral? Még 5 másodperc. Írják le, ami az eszükbe jut! Járt azegyik tanfolyamomra egy farmer. Azt mondta: „Csinálná tovább, amíg csak futja apénzből.”Na, lássuk az 5-öst! Csak farmerek értékelik ezt a viccet. Tehát az 5-ös: Mi szeretettvolna lenni, ha lett volna hozzá bátorsága? Van 30 másodpercük. Mit szeretett volnatenni, ha lett volna hozzá bátorsága? 30 másodperc. Az 1. dolgot, ami az eszükbe jut.Közhivatalt vállalni? Szakmai előadásokat tartani? Új kapcsolatot teremteni? Sajátvállalkozásba kezdeni? Az emberek fele saját vállalkozásba szeretne kezdeni. Tudtakerről? Az emberek több mint fele. De féltek a kudarctól. Vagy a visszautasítástól, vagyvalami mástól. Még 10 másodperc. Mit szeretne tenni, ha lenne hozzá bátorsága? Sokatelárul rólunk a válasz. Írja le, ami az eszébe jut! Na, jó.Lássuk a 6. kérdést! Melyik az a tevékenység, amelytől leginkább fontosnak érzimagát? Melyik az a tevékenység, amelynek végzése közben leginkább örömet érez?Önbecsülést, boldogságot, élvezetet, kiteljesedés. Mit szeret leginkább csinálni? Gondoljavégig az életét, és emlékezzen vissza, mikor volt a legboldogabb! 30 másodperc. 30másodpercet kapnak a kérdésre. Mikor volt a legboldogabb az életében? Mikor érzettkiteljesedést? Mikor érezte magát a legjobban? Mikor érezte a legnagyobb békét éselégedettséget? Milyenek voltak a körülmények? Mit csinált akkor? Kivel csinálta együtt?Hová tartott? Mi volt a célja? Mik voltak a körülmények? És a többi. Nagyon-nagyon fontoskérdés. Na még 5 másodperc. És aztán itt jön a kulcskérdés, amellyel megvalósíthatjáklegfőbb céljukat.A következő: Képzeljék el, hogy tudnék adni egy pirulát, egy varázspirulát, és habevennék ezt a pirulát, bármit megvalósíthatnának a világon! A kérdés tehát akövetkező: Mi az a nagy dolog, amelyről álmodni mernének, ha tudnák, hogy nemvallanak kudarcot? Mi az a nagy dolog, amelyről álmodni mernének, ha tudnák, hogy nemvallanak kudarcot? Kapnak rá 45 másodpercet. Mi az a nagy dolog, mi az a cél, amelyrőlálmodni mernének, ha kétségkívül bizonyosak volnának, hogy nem vallanak kudarcot? Asiker teljes mértékben garantálva van. Mi lenne az? Még 5 másodperc. Szinte minden esetben a válasz máris ott van a nyelvünk hegyén. De vannakolyanok, akik úgy ülték végig az egész gyakorlatot, hogy nem válaszoltak meg egyetlenkérdést sem. De az sem baj. Az egész gyakorlatnak az a célja, hogy segítsenkikristályosítani céljainkat. Különösképpen a legfőbb határozott célunkat. Nézzük acélokat! Nézzük végig a kérdéseket! És javaslom, hogy nézzék át az egészet mindenhónapban, amíg rá nem tudják vágni a választ minden egyes kérdésre. Amíg egyre jobbaklesznek a válaszaik.Az életben az 5 alapvető érték… Azt mondtuk, hogy a csúcsteljesítmény kulcsa azönbecsülés. De csak akkor lesz önbecsülésünk, ha céljaink és értékeink úgy simulnakegymáshoz, mint kesztyű a kézre. Társadalmunkban a legsikeresebb férfiak és nők azok,akik tudják, miben hisznek. Tisztában vannak az értékekkel, és úgy szervezik idejüket,hogy összhangban legyen értékeikkel. És látni fogják, hogy a legtöbb stressz,boldogtalanság, ingerlékenység, egészségi probléma, kiégettség abból adódik, hogy olyanéletet élünk, amely nem egyeztethető össze értékeinkkel. Tehát folyton kérdezzékmaguktól: „Mit tartok értéknek? Miben hiszek?” Igyekezzenek, hogy belső és külső életükösszhangban legyen! Ez a kulcs a csúcsteljesítményhez, a kulcs az önbecsüléshez, a kulcsa boldogsághoz.A 2.: Mi a 3 legfontosabb célunk? Amikor csak 30 másodperc áll rendelkezésünkre,biztos, hogy a 3 legfontosabb célunk az, ami hirtelen előbukkan a tudatalattinkból. Úgyérzem, ez a kérdés lényeges dolgokat tár fel. Tegyék fel önmaguknak is, másoknak is!Mit tennének, ha csak 6 hónapjuk volna hátra? Ha csak 6 hónapjuk lenne.Visszatérünk az alapvető értékekhez. Ebből kiderül, mit értékel igazán az életben. Éshasonlóképpen fontos kérdés, hogy jelenlegi életünk mennyiben hasonlít ahhoz, amitakkor csinálnánk, ha csak 6 hónapunk volna hátra. Több időt töltenénk a családdal? Ha eza válasz, akkor most is több időt tölt velük. Ne feledjék, sose tudjuk, mikor marad csak 6hónap az életünkből!Mit tenne, ha hirtelen milliomossá válna? Tökéletes kérdés. Tulajdonképpen arrakíváncsi: mit tennénk, ha miénk lenne a világ összes pénze és ideje? Mit tennénk, ha nemfélnénk a kudarctól vagy a visszautasítástól? Mit tennénk, ha szabadon választhatnánk?Ha teljesen szabadon választhatnánk bármit, amit válaszként leírtak a 4-es kérdésre,megvalósíthatják. Nem is kell az 1 millió $, csak ki kell tűznünk ezeket mint célokat. Tervetkészítenünk, és hozzáfogni a megvalósításukhoz. Nem megy olyan könnyen, minthamilliomosok volnánk, de elérhetjük. A kérdés feltevése felszabadítja szellemünket.5-ös kérdés: Mihez nincs bátorságunk? Ebből kiderül, mi az az önkorlátozó hiedelemvagy gátlás, amely visszatart bennünket abban, hogy megvalósítsuk önmagunkat.A 6-os kérdés: Mitől érezzük magunkat fontosnak? Ez arra keresi a választ: mitőlvan önbecsülésünk? És innen tévelygésmentesen jutunk el a kiemelkedő adottságokhoz.Mert csak azt tudjuk tökéletesen csinálni, amitől fontosnak érezzük magunkat.Végül a 7. kérdés: Mi az a nagy dolog, amelyről álmodni merne, ha tudná, hogynem vall kudarcot? Befejezésül hadd mondjam el: bármit is írtak erre a kérdésre válaszul,bármit válaszoltak a kérdésre: Mi az a nagy dolog, amelyről álmodni merne, ha tudná,hogy nem vall kudarcot?, azt megteheti, megszerezheti, azzá válhat. Csak az a kérdés:mennyire akarja ezt a valamit, és hajlandó-e megfizetni az árát? Mert ha nagyon akarja, 110. oldal, összesen: 197és hajlandó megfizetni az árát, és dolgozni érte, elérhet bármit, ami a listán szerepel. Ésnéha sokkal hasznosabb, mint el tudná képzelni. Csak az a kérdés, hogy mennyire akarja. „Egy ember életének a minősége, bármilyen tevékenységi területet választmagának, egyenes arányban áll a kiválóság iránti elkötelezettségével.” Vincenti(vinszenti) Lombardi 17. szekcióA célok megvalósításának 12 lépése(34:00) Az egyik legbölcsebb ember, akivel valaha találkoztam, elárulta a siker egyik titkát,ami igazán nagy hatással volt rám. Ez egyszerűen a következő. Az egyik legfontosabbdolog, amire 50 évnyi kutatás után rájött, az az, hogy használjuk fel a siker elérésénekbevált módszereit! Azt mondta: „Az életünk túl rövid ahhoz, hogy mi magunk újra felakarjuk találni a kereket. A legokosabb dolog, amit tehetünk, az az ún. kreatív utánzás.Vagyis: nézzünk utána, mi az, amit mások már sikeresen megcsináltak! És csináljukutánuk, amíg eljutunk addig a pontig, amikor már jól csináljuk! Aztán fejlesszük tovább!”Amiről ebben a szekcióban beszélni akarok, az egy bevált út a sikerhez. 12 lépésesmódszer a célok kitűzésére és megvalósítására, amelyre már több mint 100 ezer embertmegtanítottam. Sokan visszajöttek hozzám, hogy elmondják: többet értek el ezzel aprogrammal 1 hónap alatt, mint nélküle 1 éven keresztül. Vagy azt, hogy többet értek el 2-3 év alatt, mint annak idején 10-20 év alatt, azzal, hogy ezt az egyszerű módszertalkalmazták. Ez egy bevált út a sikerhez. Ajánlom, próbálják ki! Alkalmazzák Önök is!Építsék bele az életükbe, mint egy automatikus eljárást! És ha elkezdenek gondolkodni,mi a szándékuk, mire törekszenek, mi a céljuk, üljenek le, és tegyék meg ezt a 12 lépést,amíg automatikussá nem válik! Ne feledjék: a célok kitűzése és az, hogy terveketkészítsünk ezek megvalósítására, az a siker mesterfogása! Amelyet csak gyakorlássallehet megtanulni és azzal, hogy folyton, újra és újra ismételjük. Tehát fogjunk hozzá, ésnézzük, mi ez a 12 lépés! Az 1. lépés: a sikerhez vezető út kezdete. De előtte lépjünk vissza egy pillanatra!Korábban beszéltünk már a nagy határozott cél jelentőségéről. Az Ön legfőbb határozottcéljáról, az első, a legfontosabb célról az Ön életében. És sokan eljönnek hozzám, írnakvagy telefonálnak, hogy megkérdezzék: „Hogyan válasszam ki a legnagyobb határozottcélom?” És az egyetlen megoldás, amit ajánlhatok, az az, hogy csinálják végig azt a 7lépéses gyakorlatot, amit az előző előadásban elvégeztünk. És hogyha így sem sikerülne,legyen az a legnagyobb céljuk, hogy megtalálják a legnagyobb határozott céljukat!Gondolkodjanak el azon: mi legyen a legnagyobb céljuk? Kérdezzék meg maguktól, milehetne az! Minek kéne lennie? Minek kell lennie? Mi legyen az? Állandóan csak ez járjon afejükben! Keressék az információt! Nézzenek körül a világban, és majd meglátják, hogyegy természeti törvény kérlelhetetlenségével hirtelen előbukkan a legnagyobbhatározott célunk, nagyon világosan, nagyon nyilvánvalóan, minden kétséget kizáróan,méghozzá a lehető legmegfelelőbb időben. Erre majd még visszatérünk, amikor később atudatfölöttiről fogunk beszélni. De mostanra, ha nincs legnagyobb határozott célunk,legyen az a legfőbb célunk, hogy megtaláljuk a legnagyobb célunk! És ha megtalálták,futtassák át ezen a gyakorlaton, ahogy egy programot a komputeren, hogy a végénmegkapják a választ.A célok kitűzésének 1. lépése: a VÁGY. És minél erősebb ez a vágy, minél égetőbbez a vágy, minél jobban akarjuk, annál valószínűbb, hogy sikerül megvalósítanunk. A tényaz, ezt már sokan sokszor elmondták, hogy az égető vágy minden nagy teljesítménykiindulópontja. Miért olyan fontos ez? Az égető vágy az, amely átsegít bennünket mindennehézségen, csalódáson, átmeneti kudarcon, akadályon, mert ha célunk méltó hozzánk, el fogunk bukni. Újra és újra el fogunk bukni. Hibákat követünk el, elviszi a pénzünket,elrabolja az időnket, tele leszünk aggodalommal. Az az igazság, ha nem fekszenek éjjel azágyban a mennyezetet bámulva, heves szívveréssel hetente 3-szor, akkor valószínűlegnem is akarják eléggé az egészet. Tehát az égető vágy a nagy célok megvalósításánakkezdete. És az égető vágy mindig személyes. Mindig személyes! Ez azt jelenti, hogy hakitűzünk egy célt, bármi legyen is az a cél, az az Ön célja legyen! Nem tűzhetünk ki céltmásvalaki számára, de másvalaki sem tűzhet ki célt a mi számunkra. Tehát a vágy legyenmindig személyes! Ha valaki azt mondja: „Fizetésemelést akarok, ez a célom.”, ezzel afőnökének tűz ki célt. Egy fiatalember azt mondta: „Feleségül akarok venni egy bizonyoslányt.” Ezzel a lánynak tűzünk ki célt. Csak Önök tűzhetnek ki maguknak célokat. Debizonyosodjanak meg arról, hogy a kitűzött cél az Önöké! Hogy a kitűzött cél olyanlegyen, amelyik tőlünk függ! Nem olyan cél, amelyet más akar tőlünk, vagy amiről azthisszük: illene megtennünk, mert elvárják tőlünk, vagy jó lenne, ha megtennénk! Szálljunkmagunkba, és legyünk teljesen őszinték! Teljesen őszinték! Kérdezzük meg magunktól:„Mi az, amit akarunk?” Érdekes módon ehhez nagy bátorság kell. Hogy teljesen őszintékés önzők legyünk a célok kitűzésében. De ha nem vagyunk teljesen őszinték, amikormegkérdezzük: „Mi az, amit igazán akarunk, mi az, amit szívünk mélyén igazán el akarunkérni vagy megszerezni?”, ha nem vagyunk teljesen őszinték, az egész további folyamatdarabokra esik szét. De ha őszinték vagyunk, az olyan, mint egy rakétakilövés. Innen mostmár akárhova eljuthatunk. A 2. lépés: a HIT. Emlékezzenek, azt mondtuk korábban, hogy a külső világ mindigis belső világunk kivetülése lesz! És hogy belső világunk abból tevődik össze, amibenhiszünk, ami a meggyőződésünk. Tehát nagyon fontos a hit. Az, amiben bízunk, az,amiben hiszünk itt, a szívünk legmélyén. Aygl (ájgl) tiszteletesnek volt egy nagyszerűprédikációja, amelyben a bűvöletről beszélt. És azt mondta, hogy: „Amitől el vagyunkbűvölve, az valósággá válik számunkra, mert vonzódunk hozzá, az pedig közelebb kerülhozzánk.” Hogy miben hiszünk, miben van bizalmunk, mi érdekel, vonz bennünket, mibűvöl el bennünket, az nagyon lényeges. Egy másik kulcsszó: a meggyőződés. Hinnünkkell abban, hogy lehetséges megvalósítani a célunkat! Hinnünk kell abban, hogy el lehetérni azt, amire törekszünk! Ebből a szempontból rettentő lényeges, hogy a cél hihetőlegyen. Sokan vannak, akik a célok kitűzésével kapcsolatos elképzelések hallatántévedésbe esnek. Azt gondolják: „Hm… megyek, és 1 éven belül megkeresek 1 milliót.”Pedig a dolog lényege az, hogy 1 millió $ ahhoz képest, amennyit most keresnek, az ugrásaz 1 millió $-ra, a legtöbb esetben olyan hatalmas, hogy a tudatunk egyszerűen kivetimagából mint illogikusat, elfogadhatatlant, lehetetlent. És ha a tudatunk kiveti magából,sose jut be a tudatalattinkba. Ne feledjék, a tudatalatti csak olyasmit fogad elparancsként, amiben a tudatunk teljes mértékben hinni tud! Tehát legyen hihető éslegyen elérhető! Jobb lesz először egy kisebb célt kitűzni és megvalósítani. Aztán… aztánegy nagyobbat, aztán egy még nagyobbat és így tovább. Lássunk rögtön 2 példát! Ha leakarunk fogyni, ne azzal kezdjük, hogy leadok 10-20 kilót, adjunk le 2 kilót! 2 kiló, azteljesen hihető! 2 kiló, az teljesen elfogadható. Ha pedig növelni akarjuk a jövedelmünket,növeljük, mondjuk, 50 %-kal! Tehát növeljük a jövedelmünket 50 %-kal! Ha évi 10 ezer $-tkeresünk, mondjuk, az a célom, hogy évi 15 ezer $-t keressek. Évente 15 ezer $-t fogokkeresni. 50 %, ez teljesen elfogadható. Ez havonta kevesebb, mint 4 %-os emelkedéstjelent. A 2 kiló is elfogadható. És ahogy elkezd nőni a jövedelmünk, vagy csökkenni asúlyunk, akkor igazítsunk a célon! Legyen még 2 kiló, vagy 50 %-kal több és a többi! De acél legyen hihető! A Harward Egyetem kutatásai alapján céljaink megvalósításának 50 %-os 113. oldal, összesen: 197legyen a valószínűsége! 50 %-os valószínűség. És minden cél irányuljon arra, amit akövetkező lépésnek nevezünk! A következő logikus lépésnek a cél megvalósítása felé.Tehát, ha részt akarnak venni egy maratoni futáson, először 1 mérföldet fussanak, egykellemes, laza mérföldet! Aztán 2 mérföldet, 3-at! Viszont 0-ról indulva maratont futni, azbizony nem más, mint egy önpusztító vállalkozás, ami többet fog ártani, mint amennyiremotivál. Ne feledjék, annak érdekében, hogy egy cél felszabadítsa a bennünk rejlőmotivációs képességet, feltétlenül tudnunk kell hinni abban, hogy képesek vagyunkmegvalósítani! Ezért jobb alacsonyabbra tenni a lécet, aztán egyre magasabbra emelni,mint rögtön olyan magasra tenni, hogy legyőzzön bennünket.A 3. lépés: írjuk le! Ez nagyon fontos, mert a legtöbb ember nem írja le a céljait. Azembereknek csak 3 %-a írja le a céljait. Csak 5 %-nak van célja egyáltalán, és csak 3 % írja le.És feltételezem, hogy Önök se írták le céljaikat. És ha le is írták őket, talán nem kellőrészletességgel. Írjuk le, mi a célunk! Emlékeznek, az emberek miért nem tűznek kicélokat? Az egyik oka, amiért nem írják le őket, mert ha leírják céljaikat, azzal konkréttáteszik azokat. Hirtelen felébred a tudatalattijuk, és azt mondja: „Ah, ez komolyangondolja.” Ha nem írják le, ezzel elkerülik, hogy kötelezettséget vállaljanak. Az emberekáltalában azért nem írják le a céljaikat, mert tudat alatt félnek a kudarctól. Azért nem írjákle a céljaikat, mert nem akarják elkötelezni magukat. Ha soha nem írják le, senki semondhatja, hogy nem teljesítették. Ha nem írják le, nincs kötelezettség. Nyitva hagyjuk ahelyzetet, ha úgy tetszik. És jönnek a további kudarcok és az alulteljesítés. A sikeresemberek mind leírják céljaikat. Ha sikeresek akarunk lenni, nincs más választásunk, írjuk lea céljainkat! Tegyük konkréttá, kötelezzük el magunkat! 100 %-os kötelezettséget vállalvasokkal közelebb jutunk a célunkhoz, mint el tudnánk képzelni. És ha leírjuk, tegyükvilágossá! Ne legyen homályos! „Boldog akarok lenni, vagy gazdag!” Legyen világos,határozzuk meg pontosan! Ha többet akarnak keresni, határozzák meg pontosan, mennyilegyen az! Méghozzá az adó levonása után. Ha vállalkozásba akarnak kezdeni,természetesen hasznot hozó vállalkozásba. Ha új kapcsolatot akarnak, az legyen boldogkapcsolat! Tehát legyen világos, határozott, és fejezzék ki minél színesebben! Minélszínesebb nyelven! Mert minél színesebben fejezzük ki, annál gyakrabban fogadja be atudatalatti. Érzelemdús szavakkal, mint: meleg, izgalmas, erőteljes, szerető, boldog,dinamikus. Az ilyenfajta szavak közvetítik a célt a tudatalattiba. Abszolút lényeges, hogy acél legyen leírva! Ez az a pont mellesleg, ahol a győztesek elválnak a vesztesektől. Mert avesztesek mindig találnak okot arra, hogy ne írják le céljaikat.A 4.: Tegyük fel magunknak ezt a fontos kérdést: „Miért akarjuk?” Miért akarjuk?Ez az egyik legfontosabb kérdés, mert ezzel választ adunk 3 dologra. Először is:megbizonyosodhatunk, hogy ez a mi célunk és nem másé. Másodszor: megerősítibennünk a vágyat. Mert minél több okunk van, ezek az indítékaink. Az indítékaink alegtöbb esetben fontosabbak, mint maga a cél. A célok változhatnak, az indítékokáltalában változatlanok. Azért akarjuk, hogy boldogabbak legyünk, egészségesebbek,népszerűbbek. Azért akarjuk, hogy kielégítse szükségleteinket, hogy jelentést és céltadjon életünknek. Miért akarjuk? Tehát minél több okunk van arra, hogy akarjunk valamit,és listát készítsünk róluk. Soroljuk fel az okokat! Minél több az okunk, annál erősebb lesza vágyunk. Mert az okok az üzemanyag a teljesítmények kemencéjében. Az okok ateljesítmények üzemanyaga. Minél több okunk van arra, hogy véghez vigyünk valamit,annál valószínűbb, hogy sikerül. Pl. azt mondjuk: „Szeretnék megkeresni 50 ezer $-t egyévben.” Vagy 30 ezret, vagy 100 ezret, mindegy. És valaki megkérdezi: „Miért?” Ha csak azt mondjuk: „Hát csak szeretnék annyi pénzt keresni.”, abban nincs szinte semmimozgatóerő. De ha azt mondjuk: „Hogy vehessek egy kocsit, hogy törődhessek acsaládommal, hogy utazhassak a feleségemmel vagy a férjemmel, hogy vásárolhassak agyerekeimnek, hogy kicserélhessem a ruhatáram, vagy másik házat vehessek, vagy egymásik kocsit.” Minél több dolgot sorolunk itt fel, annál valószínűbb, hogy sikerül majdmegvalósítanunk. Mert ha felsoroljuk az okainkat, intenzívebbé tesszük hitünket ésmeggyőződésünket, hogy mindez lehetséges.Az 5. lépés a célok kitűzése terén, hogy: elemezzük a helyzetünket! Elemezzük akiindulási helyzetet! Ez nagyon fontos. Mert ha elemezzük a jelen helyzetet, tudjuk, milesz a következő lépés. Mit is értünk azon, hogy elemezzük a kiindulási helyzetet? Nos,hadd mondjak néhány példát! Ha elemezzük a helyzetünket, meg kell kérdeznünkmagunktól: „Mik az erősségeink? Miben vagyunk erősek, és mik a gyenge pontjaink? Miaz, amit még tanulnunk kell? Mi az, amin javítanunk kell?” Mielőtt egy nagy céltmegvalósítunk, nagyobb erőfeszítésekre van szükség. Mielőtt az életünket meg tudnánkváltoztatni, feltétlenül meg kell változtatnunk önmagunkat. Mielőtt valami különlegesdolgot véghezvihetnénk, egy sor hétköznapi dolgot kell megtennünk. Ez egy lényegeskérdés. Ha le akarunk fogyni, mi lesz az 1. dolgunk? Lemérni magunkat. Ha többet akarunkkeresni, először utánanézünk: mennyit kerestünk az előző évben? Mennyit keresünkmost? Ha többet akarunk keresni, és mondjuk ügynökösködünk, megnézzük: hányügyfelet látogattunk meg? Mármint naponta. Hány üzletet kötünk? Mekkora az eladásiértékben? Mennyi az átlag üzletkötés? Mennyit kell teljesítenem, mennyivel kéne többetteljesítenem stb.? Ha növelni akarom a vevőkörömet, kielemezzük a helyzetünket. Mi ahelyem a piacon? Mennyire tőkeerős a vállalkozásom? Mi a helyzet nálam a munkaerőterén? Milyenek a lehetőségei a piacbővítésnek, a hiteleknek? Tehát leülünk, és készítünkegy világos elemzést. Pontosan úgy, ahogy egy hadvezér stratégiai elemzést készít azadott helyzetről, mielőtt egy nagyobb hadműveletbe kezdene. Az emberek gyakranelkövetik azt a hibát, hogy nekiindulnak, anélkül, hogy időt szánnának arra, hogyfelmérjék az adott helyzetet. Aztán, ha úgy találják, hogy falba ütköznek, vagy elbuknak aküzdelemben, kiderül, hogy nincs meg a kellő alapjuk.Ez volt a tehát a 6 kezdőlépés. Határozzuk meg, mi az, amire vágyunk! Bocsánat,az 5 kezdőlépés. Határozzuk meg, mire vágyunk! Higgyük, hogy végre tudjuk hajtani! Írjukle! Határozzuk meg az okokat! Elemezzük a helyzetünket!Aztán a 6. lépés: Tűzzünk ki határidőt! Tűzzünk ki határidőt! Egy cél határidőnélkül, az nem is igazi cél. Egy cél határidő nélkül, ez egy önáltatási gyakorlat. Tehátnagyon vigyázzunk! Tűzzünk ki határidőt a cél megvalósítására, aztán tűzzünk ki minihatáridőket! Mini határidőket. Tehát 1 éves cél esetén 12 egyhónapos célt. 2 féléves célt. 4negyedéves célt. 12 egyhónapos célt, aztán 4 egyhetes célt. Tűzzünk ki sok határidőt, éscsináljunk jutalomtáblázatot! Ez a jutalomtáblázat a pszichológia egyik legfontosabb,leglényegesebb találmánya. Ha adunk magunknak egy apró ajándékot, azt láttuk számossikeres férfinál és nőnél, hogy saját használatra ilyenfajta játékot játszanak önmagukkal.Minden 3. telefonhívás után adnak maguknak egy zselés drazsét. Vagy ha újabb találkozótsikerül megbeszélniük, megajándékozzák magukat egy kávéval vagy egy rövid sétával.Teljesen mindegy, mit találunk ki, de állítsunk fel egy jutalomtáblázatot! Hogyha bármikorteljesítünk egy mini határidőt vagy egy mini célt a nagyobb cél felé vezető úton, adjunkmagunknak jutalmat! Látni fogjuk, hogy emberek, akik képtelenek voltak önmagukat motiválni, ezekkel az apró jutalmakkal szépen, sorban… egyszerűen nem elég egyhatalmas jutalom az út végén. A természetünk olyan, olyanok vagyunk, mint a gyerekek.Szükségünk van egy csomó jutalomra útközben, egy csomó zselés drazséra, születésnapitorta vagy a születésnapi zsúr felé. Állítsunk fel jutalomtáblázatot! Vehetünk magunknakvalami új ruhadarabot, elutazhatunk valahová, elmehetünk egy étterembe, lehet bármi,amit csak akarunk. Lehetnek kis ajándékok kisebb teljesítményekért, közepes ajándékokközepes teljesítményekért, nagy ajándékok nagy teljesítményekért. De valamilyenajándék mindenképpen legyen, mert ez növeli bennünk a vágyat, fenntartja bennünk azizgalmat, a lelkesedést, a tudat alatt megerősít bennünket, és újabb dolgok elvégzéséresarkall.A 7. lépés. És itt lépünk be a tervezési fázisba. Tehát a 7. lépés: Azonosítsuk azakadályokat, amelyeket le kell győznünk! Azonosítsuk az akadályokat! Tudjuk azt, hogy azakadályok egyenlőek a sikerrel. A siker egyenlő az akadályokkal. Nincs siker akadályoknélkül. Az az igazság, hogy az akadályok azért vannak, hogy irányítsanak. Nem azért, hogyakadályozzanak. Irányítsanak, ne akadályozzanak. Ne feledjék, minden akadály vagynehézség, amivel útban a céljuk felé találkoznak, azért van, hogy irányítson bennünketvalami módon. Tehát azonosítsuk az akadályokat, amelyeket le kell küzdenünk a cél felévezető úton! Az egyik dolog, ami az embereket visszatartja a nagyobb teljesítményektől,az, hogy az út elején egy csomó akadályt látnak, amelyeket le kell győzniük. Mint amikor atelepesek keltek át a prérin 100 évvel ezelőtt, és szembetalálkoztak a hatalmas Sziláshegységgel. És el se tudták képzelni, hogy fognak átkelni ezen a masszív hegyvonulaton,míg néhány vadász és cserkész rájött arra, hogy vannak völgyek, amiket ha megtalálnak,át tudnak jutni a túloldalra. Tehát semmi másra nem volt szükség, csak egy völgyre ahegyeken keresztül, és átjutottak a másik oldalra. Tehát azonosítsuk az akadályokat,aztán készítsünk róluk listát! Nézzük meg, mik azok a dolgok, amelyek az utunkban állnak,amíg teljesíthetnénk a célt! Miért nem jutunk el a célhoz? Ha nincsenek akadályok, nem iscélról van szó, csak valamiféle tevékenységről. Hát mi áll köztünk és a céljaink között?Amellett legyünk hálásak az akadályokért, mert az akadályok biztosítják azt, hogy az útvégén siker vár ránk! Ahol nincsenek akadályok, ahol nincsenek nehézségek, nincsenekkihívások útközben, ott nincs lehetőség a sikerre sem. Azután állítsuk fontosságisorrendbe az akadályokat! Nézzük meg, hogy azok között a dolgok között, amelyekköztem és a célom között állnak, melyik az 1. számú! Melyik az 1. számú akadály?Képzeljék el, hogy ez itt Ön! Remélem, jól látják. Tehát ez itt Ön, és ez itt a célja. Na most,Önöktől a célhoz egy út vezet. És ez az út tele van kanyarokkal és tele van akadályokkal,csapdákkal, zsákutcákkal és a többi. És valahol a cél felé vezető úton ott van az ún. szikla. Ez a szikla a legfőbb akadály. A szikla a legfőbb akadálya annak, hogy megvalósíthassa acélját a kívánt minőségben és mennyiségben. Az egyik legfontosabb tennivalónk az lesz,hogy megkérdezzük magunktól: „Mi az én sziklám?” Melyik a legnagyobb akadály, melyika legfőbb akadály, amely megakadályozza, hogy eljussunk a célhoz? A szikla azonosítása ajó stratéga egyik legfőbb fegyverténye. A szikla azonosítása kulcsfontosságú lépés. Miért?Mert ha le is győznénk a célhoz vezető úton elénk kerülő akadályokat, a szikla mégmindig ott lenne, és nem érhetnénk el a célunkat. Ha nem vagyunk óvatosak, és ha nemállítunk fel fontossági sorrendet, egy csomó lényegtelen dologgal foglalkozunk majd, és asziklát érintetlenül hagyjuk. Az intelligens ember viszont a sziklára összpontosít. Azintelligens ember azt mondja: „Ez itt a legfőbb akadály.” És ennek a sziklának esik neki.Éjjel-nappal ezt igyekszik eltávolítani, amíg csak az útjában áll. Van egy találó kifejezés:adjunk bele apait-anyait! Ha van egy nagy problémánk, egy nagy akadály, nagy nehézség, 116. oldal, összesen: 197amely az utunkban áll, adjunk bele apait-anyait! Koncentráljuk rá minden erőnket ésfigyelmünket! Dolgozzunk rajta éjjel-nappal, heteken keresztül, hogy megszabaduljunktőle! Mert ha ettől az egyetlen akadálytól megszabadulunk, sokkal közelebb kerülünk acélhoz, mint ha legyőznénk az összes többi apró akadályt. Tehát legfőbb határozottcélunk szempontjából melyik a mi sziklánk? Melyik a legfőbb akadály? Mi akadályoz atovábbjutásban? Lehet, hogy bennünk van. Lehet az önbizalom hiánya, lehet, hogykételkedünk önmagunkban, félünk a veszteségtől. Sok minden lehet. Ez teljesentermészetes. Az is lehet, hogy kívül esik rajtunk. Lehet a pénz hiánya, vagy az információ,a tudás hiánya, lehet a külső segítség hiánya, lehet egészségügyi ok. Számtalan dologlehet. De bármi legyen is az, ha elhatározzuk, hogy elérünk egy célt, derítsük ki, mi az, ésigyekezzünk eltávolítani!A 8. lépés: Állapítsuk meg, milyen tudásra van szükségünk! Állapítsuk meg, milyentudásra lesz szükségünk! Tudáson alapuló társadalomban élünk. Ez nem kétséges.Mindegy, hogy mit akarunk megvalósítani, több tudásra lesz szükségünk, mintamennyivel rendelkezünk. Az az élet alapszabálya, hogy többé-kevésbé olyan messzirejutottunk, amennyire csak lehetett az életben az adott pillanatban azzal, amit jelenlegtudunk. Ezért hangsúlyozom ilyen nyomatékosan a folyamatos önképzés szükségességét(az olvasásét, a tanulásét, az információszerzését), mert több tudásra van szükségünk. Atudáshoz 2-féleképpen juthatunk: vagy saját magunk szerezzük meg olvasás, kutatás,saját munkák révén, vagy szerezhetünk tudást másoktól. Akármi a helyzet, állapítsukmeg, milyen tudásra van szükségünk! Milyen tudásra van szükségünk? Pl. ha üzletisikerekre törekszünk, amihez értenünk kell, az a marketing és az eladás. Ha ezen aterületen akarunk sikeresek lenni, a vállalkozásban az a leglényegesebb, hogy el tudjukadni azt, amit akarunk. Ha vezetőként akarunk sikert elérni, az a leglényegesebb, hogy eltudjuk adni a gondolatainkat, meggyőzzünk másokat. Tehát a leglényegesebb, amireszükségünk lehet ebben az esetben, az a meggyőzni tudás. De lehet, hogy inkább jogiszakértelemre van szükségünk vagy számviteli, technikai szakértelemre. 2 szempont:állítsuk fontossági sorrendbe a tudásunkat! Hogy mi az 1. számú dolog, amit feltétlenültudnunk kell. Mi az a tudás, amelynek a hiánya elsősorban visszatarthatna bennünketattól, hogy megvalósítsuk célunkat? És látni fogjuk, hogy ha az 1. számú tudnivalórakoncentrálnak, az olyan, mint a szikla az akadályok között. A legfontosabb tudás, hamegszerezzük, a gól felé katapultál majd bennünket. Ugyanakkor egy csomó egyébtudnivalóra egyáltalán nem lesz szükség.Aztán, amit a legvégén említek a tudás terén: kérdésekkel igyekezzünk a cél felé! Kérdésekkel igyekezzünk a cél felé! A téma egyik legnagyobb ismerőjének ez alegfontosabb tanácsa. Kérdezzünk, kérdezzünk, kérdezzünk! Azt tanítja – és ezt a témaszámos más szakértője is megerősíti –, hogy ez a felszólítás: „Kérdezzünk!”, ez a sikeresélet titka. Kérdezzék azokat, akik értenek hozzá! Ha szükség van rá, alkalmazzunk jogászt,szaktanácsadót, különleges szakértőket, könyvelőket! Kérdésekkel igyekezzünk a cél felé!Keressenek olyan embereket, akik az Önök területén sikereket értek el! Akiktapasztalattal rendelkeznek. És tegyünk fel nekik kérdéseket! Miért nem kérdeznek azemberek? Egyszerű az oka. A legtöbb ember fél a visszautasítástól. Pedig a kulcs ahhoz,hogy elérjük azt, amit akarunk, először is, hogy magunk megtanuljuk, vagy pedigkérdezzünk meg másokat. És meglepő módon, ha megkérdezzük őket, ők válaszolnak. Hasikeres embereket kérdezünk, mit csináltak helyesen, meg fogják mondani. Ha sikeresemberektől kérünk tanácsot, meg fogjuk kapni. Nemrégiben egy önerejéből lett milliomos életét tanulmányoztam, aki azt mondta: „Az üzleti életben a siker egyik kulcsa anegatív gondolkodás.” Ezt meghökkentőnek találtam, hiszen a pozitív gondolkodástpropagálom. De tovább olvasva ezt találtam: „Ezen azt értem, hogy ha eszünkbe jut egyújabb ötlet, beszéljük meg szakértőkkel, akik ízekre szedhetik az elképzelésünket, akikrámutathatnak a hibákra és a gyenge pontokra! Ha nem tudjuk kiküszöbölni ezeket ahibákat és gyenge pontokat, az valószínűleg azt jelenti, hogy az ötlet nem elég jó. De hanem vagyunk hajlandók az ötletünket alávetni kívülálló kritikus elmék vizsgálódásának,akiknek az a dolguk, hogy kimutassák a végzetes hibákat, akkor az ötlet nem jó igazán.”Tehát keressünk komponenseket! Kérjük ki a véleményüket, kérdésekkel törjünk a célfelé! Ne feledjük, a sikerhez tudásra van szükség! Többre, mint amivel rendelkezünk.Nincs túl sok időnk. A tudást a leggyorsabban, legolcsóbban kell megszereznünk. De haszükséges, meg kell adni az árát. Ne kicsinyeskedjünk, ha tudásról van szó! A 9. lépés a cél felé: Kérdezzük meg magunktól, hogy: „Ki a kuncsaftunk?” Ki akuncsaftunk? Meg kell határoznunk az embereket, a csoportokat és a szervezeteket,akiknek az együttműködésére szükségünk van a siker eléréséhez. Kik ezek az emberek?Melyek ezek a szervezetek? Az életben van egy nagyon egyszerű egyenlet: mindenki úgykeresi a kenyerét, hogy kiszolgál, kielégít másokat. Hogy mindannyiunknak vankuncsaftja. És hogy olyan mértékben boldogulunk az életben, amennyire kielégítjük akuncsaftjainkat. Tehát mindannyian kuncsaftokat elégítünk ki. Ha egy vállalatnáldolgozunk, akkor a kuncsaftunk a főnökünk. Ha ügynökök vagyunk, a kuncsaftunk acégen belül a főnökünk, a cégen kívül pedig az, aki megveszi tőlünk a terméket. Hanővérek vagyunk, akkor a főnővér a kuncsaftunk. Akárkik is vagyunk, ott van valahol akörnyezetünkben. Ha vállalkozásunk van, és terjeszkedni akarunk, az egyik kuncsaftunk abarátunk, a másik viszont a beosztottunk, az alkalmazottunk. Megint másik lehet acsaládunk. De minden esetben olyan emberek, akikkel együtt kell működnünk céljainkmegvalósításában.De miért működnének velünk, hogy segítsenek megvalósítani a céljainkat? Ennekegy a magyarázata, amit úgy nevezünk: a kompenzáció törvénye. A kompenzációtörvénye, amely Ralf Waldo Emerson: Kompenzáció című esszéjéből ered. Ebben mintmondja, az életben minden erővel szemben létezik egy ellentétes erő. Ez a vetés és aratástörvénye. Az a lényege, hogy mindig megfelelő mértékű kompenzációt kapunk azért, amittettünk. Valójában több mint egyenlő mértékben kapjuk a kompenzációt. Tehát: ha jótvetünk, több jót aratunk, mint amit vetettünk. Ha rosszat vetünk, több rosszat aratunk,mint amit vetettünk. A kompenzáció törvénye szerint: amennyiben másokkal szemben jótcselekszünk, mások is jót cselekszenek velünk szemben. Kérdezzünk tehát mi is, kedvencrádióállomásunk nevével: MVBÉSZ? Mi van benne az én számomra? MVBÉSZ. Mi vanbenne a számomra? Ha sikeresek akarunk lenni az életben, a legsikeresebb emberek, látnifogjuk, adakozók. Szemben a nyerészkedőkkel. Az adakozók azok az emberek, akikmindig azt kérdezik: „Vajon mit tehetek a vásárlóim érdekében? Mit tehetek, hogy értéketadjak? Mit tehetek, hogy kiérdemeljem együttműködésüket és segítségüket céljaimmegvalósításához? Minden cselekedetükkel a kompenzáció törvényének megvalósításáratörekszenek. Tudják, hogy ahol befektetünk, ott nyereség is van. A legjobb cégekAmerikában, Kanadában vagy bárhol a világon a kompenzáció törvényére épülnek. Arra,hogy vessünk jó magot, és akkor jó lesz az aratás is! Minden sikertelen társadalom,minden sikertelen egyén vagy cég arra az elvre épül, hogy hajtsunk be annyit, amennyitcsak lehet, és olyan keveset fektessünk be, amennyit csak tudunk! (19. SZOLGÁLAT törvénye) A 2. törvény, ami ezzel összefügg, az a szolgálat törvénye. A szolgálat törvényeszerint annyi jutalmat kapunk az életben, pontosan olyan mértékben, amennyit a mi, másembereknek tett szolgálataink érnek. Amelyeket a kuncsaftjainak tettünk. A szolgálattörvénye szerint pontosan annyit fogunk kapni, amekkora szolgálatot tettünk. Hogyhaarra törekszünk, hogy az eddiginél többet kapjunk, növelni kell szolgálataink értékét. Deaz a csodás dolog is bele van foglalva, hogy a legnagyobb örömöt, a legnagyobbkielégülést akkor érezzük az életben, ha másokat szolgálunk. Akkor, ha jól végezzük amunkánkat, ha adunk valamit, valami értéket a többieknek. És minél többet teszünkazért, hogy növeljük hozzájárulásunk értékét, annál boldogabbak leszünk, és annálnagyobb lesz a jutalmunk.Ezzel eljutunk a 3. törvényhez: a viszonzás törvényéhez. A viszonzás törvénye szerintbármilyen szolgálatot végzünk mások számára, azért kapunk valamit viszonzásképpen. (20. TÚLKOMPENZÁLÁS törvénye) És ez egy újabb törvényhez vezet, ezt úgy hívjuk: a túlkompenzálás törvénye.Szerintem és sok más ember szerint a túlkompenzálás törvénye a kulcs a sikerhez. Enneka törvénynek ez a lényege: mindig tegyünk többet, mint amennyi a fizetségünk!Fektessünk be többet, mint amennyit kiveszünk! Tegyünk többet, mint amit elvárnak!Tegyünk többet, mint amennyi a fizetségünk! Sose keresünk majd többet, mint most, mígnem teszünk többet, mint amennyiért megfizetnek. Akkor állunk majd igazán a jó oldalon,ha mindig többet és többet teszünk, mint amiért megfizetnek.A 10. lépés: Készítsünk tervet! És dolgozzuk át újra és újra! Minden sikeres férfi ésnő egyben sikeres tervező. És hogy készítsünk tervet? Egyszerűen. A terv tevékenységekfelsorolása. Más szóval: mindabból, amiről beszéltünk, le kell szűrnünk, mit kell tennünkannak érdekében, hogy megvalósítsuk a célunkat! Aztán elrendezzük a felsorolást, mint alétra fokait. Meghatározzuk a fontossági sorrendet és az időrendet. Mit tegyünk először,mit másodszor? Mi fontosabb, mi kevésbé fontos? Aztán pedig cselekedjünk! Hajtsukvégre a tervünket, és ellenőrizzük folyamatosan! A 11.: a MEGJELENÍTÉS. A megjelenítés többet ér a korábbi 10-nél. A megjelenítésazt jelenti, hogy lelki szemeink előtt világosan felidézzük az elérendő célt. Idézzük fel aképét! Aztán képzeljük el, képzeljük magunk elé az eredményt! Idézzük fel a képét, lássukmagunk előtt a célt! Mintha már megvalósult volna. Lássuk valóságnak, és játsszuk le aképét újra és újra lelkünk képernyőjén! Idézzük fel a képet lelki szemeink előtt, mígegészen tisztán nem látjuk! Tervezzük meg, rajzoljuk meg, tegyünk meg mindent, amitcsak kell, hogy létrejöjjön itt belül az a kép, aztán gondoljunk rá minél többet! Gondoljukazt, hogy a célunk már valósággá vált! Gondoljunk rá újra és újra! Addig ismételjük ezt, mígegyre mélyebben bevésődik a tudatalattinkba!A 12. lépés: Támogassuk a tervünket szilárd elhatározással és kitartással!Támogassuk a tervünket szilárd elhatározással és kitartással! Mert végső soron az Önsikerének a kulcsa, hogy hosszabb ideig lesz képes kitartani, tovább, mint bárki más. Agyőztesek és a csúcsteljesítményekre képes személyek vizsgálata során úgy találtuk, hogya kitartás képessége éppolyan elengedhetetlen része egy férfi vagy nő jellemének, mint aszén az acélnak. Erre a kitartásra csak akkor lesz szükségünk, ha rosszul mennek a dolgok. A kitartás csak akkor kerül előtérbe, amikor minden darabokra hull körülöttünk, és felakarjuk adni. A kitartás teljesen érdektelen, ha jól mennek a dolgok. A kitartás csak akkorkap szerepet, amikor tovább akarjuk folytatni a küzdelmet. Különböző akadályok,nehézségek, csalódások, elbukások, anyagi veszteségek és a többi ellenére. Az önerőbőllett milliomosok tanulmányozása közben úgy találtuk, hogy ezek az amerikaisikeremberek 3-4-szer majdnem tönkrementek. De akármi történt is ezekkel azemberekkel, folytatták tovább a küzdelmet. És ez az egyik oka annak, hogy sikereseklettek. Hiszen azt is megtanultuk, hogy a nagy siker elérése érdekében – tetszik, nemtetszik – néha szembe kell néznünk időleges visszaélésekkel, időleges vereségekkel,időleges akadályokkal. Winston Churchill életének igen jelentős pillanata volt, amikor egyiskolai ünnepségen megkérték, hogy foglalja össze életének tanulságát néhány szóban.„Életem legfőbb tanulságát össze tudom foglalni 4 szóban – mondta, ahogy ott álltbotjára támaszkodva. – Ezek a szavak a következők, fiatalemberek: Soha ne add fel!”Soha, soha ne add fel! Azt hiszem, hogy ez lényegesebb minden hosszú tanulmánynál,amit csak olvastam. Ha előre elhatározzuk, hogy ha egyszer elindulunk megvalósítani acélunkat, sosem fogjuk feladni, sosem hagyjuk abba, semmi sem állíthat meg bennünket,hogy minden egyes nehézség arra fog sarkallni bennünket, hogy csináljuk tovább. Hogyfordított paranoiássá váljunk, és jól megvizsgáljunk minden problémát. És mindegyikben ajót keressük, a tanulságot, amit tanulhatunk belőle, hogy hogyan fordíthatjuk előnyünkre ahelyzetet. És ha ragaszkodunk mindehhez, és optimisták maradunk, ha a bizakodó elvárásmentalitása kísér bennünket végig az úton, akkor sikeresek leszünk.Végezetül még térjünk vissza a kitartás kérdésére! Mert ez a tulajdonság határozza meg,hogy tényleg sikeresek leszünk-e. Az állhatatosság, a kitartás az önmagunkba vetett hitfokmérője. A kitartás az önmagunkba vetett hit fokmérője. És ahányszor képesek leszünkkitartani minden nehézség ellenére, egyre nő majd a hitünk önmagunkban. Míg el nemérjük azt a pontot, amikor már semmi sem tud bennünket megállítani a célunkhoz vezetőúton. „Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.” O.Disney 18. szekcióAz idővel való gazdálkodás stratégiája(15:06) A tanfolyam elején beszéltünk a lelki törvényekről és a kontroll törvényeiről. Aztmondtuk, hogy olyan mértékben vagyunk elégedettek önmagunkkal, amennyireirányítani tudjuk saját életünket. És olyan mértékben vagyunk elégedetlenek, amennyireelveszítjük az irányítást, vagy úgy érezzük, hogy külső körülmények irányítják azéletünket. Nem hiszem, hogy találnánk olyan témát, ahol ennek nagyobb jelentőségevolna, mint az idővel való gazdálkodás esetében. Charles Hops, a téma szakértőjekitűnően definiálta az idővel való gazdálkodást: „Az idővel való gazdálkodás azesemények egymásutánjának irányítása.” Életünkben a legtöbb stressz abból az érzésbőladódik, hogy nem mi irányítjuk az események egymásutánját. Minden sikeres emberrettentő ügyesen tud gazdálkodni az idővel, míg a sikertelenek képtelenek erre. Pont.Egy nap mindannyiunk számára 24 órából áll. Önöknek is, nekem is 24 órából áll.Mégis minden végzős egyetemi évfolyam felső 20 %-a, minden foglalkozási csoport felső20 %-a fölözi le a jutalmak 80 %-át. Nem azért, mert tehetségesebbek, nem azért, merthozzáértőbbek, nem azért, mert jobbak a képességeik vagy a lehetőségeik, nagyobb azintelligenciájuk vagy a műveltségük. Nem erről van szó. Hanem mert jobban felhasználjákaz idejüket.A tanfolyam során a siker elérésének kulcsairól beszéltünk. És számtalanszorelmondtuk, hogy a siker egyik legfontosabb kulcsa az önfegyelem. Az önfegyelem. Éstudjuk, hogy egyikünknek sem elég az önfegyelme. De az önfegyelemnek van egykülönleges alkalmazási területe: az önuralom. Ez sok mindent jelent. Pl., hogy arraösszpontosítsunk, amire akarunk, és nem arra, amire nem akarunk! Nagyjából ugyanaz,mint az önkontroll. Önkontroll. Mondjuk az idővel kapcsolatban, azaz: hogy mi irányítsukaz események egymásutánját! Ha nem vagyunk urai az időnknek, akkor nincs megbennünk a nagyság lehetősége. Ha nem vagyunk urai az időnknek, akkor nem valószínű,hogy valaha is megvalósítjuk azt, amire képesek lennénk az életben.Az előadás során megismertetem Önökkel az idővel való gazdálkodás 7 kulcsát.Vannak 1 és 2 napos tanfolyamaim ebben a témakörben. Jegyzetek nélkül is órákig tudnékbeszélni az időbeosztás fontosságáról. Áttanulmányoztam számtalan könyvet,meghallgattam minden magnószalagot, minden tanfolyamot kijártam. Most 7 kulcsotadok a kezükbe. Ha addig gyakorolják ezeket, míg automatikussá nem válnak,megduplázhatják hatékonyságukat, méghozzá a lehető legrövidebb idő alatt. Tehát nevárjunk tovább! Vágjunk bele! Ne feledjék: fontos gazdálkodni az idővel! Mindannyiunknak ugyanannyi az ideje, csak az a kérdés, hogy mit kezdünk az időnkkel. Ésebben rejlik, higgyék el nekem, életünk szennája!Az idővel való gazdálkodás kiindulópontja, amit már nem egyszer elismételtem:világos, határozott célok. Világos, határozott célok. Tudják, hány ember vesztegeti el azidejét, mert nincsenek világos, határozott céljaik? Nem tudják, mihez kezdjenek. Az összesidőveszteség 80 %-a vagy még több azért van, mert az emberek nem tudják, mit is kénetenniük. Nem tudják, mit akarnak csinálni. Vagy ha egy cégnél dolgoznak, nem tudják, mitvár el tőlük a cég. Hogyha elmegyek egy céghez, az az első dolgom, hogy elmondom: pontosan meg kell határozniuk, hogy mit várnak el minden egyes alkalmazottól. Ésképzeljék, legtöbbször azt sem tudják, hogy kezdjenek hozzá! Világos, határozott célok.Ha egy cégnek dolgozunk, ha egy főnöknek dolgozunk, az legyen az 1. dolgunk, hogymegkérdezzük a főnökünket: pontosan mi az, amit elvárnak tőlünk? Melyek alegfontosabb dolgok, amelyeknek a teljesítését elvárják? Világos, határozott célok. Milyenteljesítményre törekszünk, milyen eredményekre? Milyen eredményeket akarunk elérni?Amikor kitűzzük a célokat, kérdezzük meg magunktól: „Mi legyen a végeredmény?” Acéloknál is inkább a végeredmény. Mi az a végeredmény? Íme egy tökéletes példa. Valakiazt mondja: „Szeretnék sikeres lenni a munkámban.” Mit jelent ez? Nos, ez azt jelenti,hogy a végeredmény, amire vágyik, egy értékes, izgalmas munka, amit jól megfizetnek.Néha olyan munkahelyen találjuk magunkat, amelyik se nem érdekes, se nem izgalmas. Ésnem értjük, miért nem elégít ki bennünket. Vagy valaki azt mondja: „Szeretném, hogy akapcsolatom jól működjön.” Mit jelent ez? Hogy a végeredmény, amire vágyom, az az,hogy boldog legyek a kapcsolatomban. És az nem számít, kivel vagyok boldog. Ha világosa végeredmény, hogy boldog akarok lenni egy kapcsolatban, ez egész más, mintha aztmondanám: „Boldog akarok lenni ebben a kapcsolatban.” Vagy azt mondja: „Gazdagakarok lenni.” De hát mit jelent az, hogy gazdag? Hogyan képzeli el a gazdagságot? Milenne a végeredmény, ha gazdag lenne? Mennyi pénz kéne ahhoz, hogy ezmegvalósuljon? Akkor utánanézünk, hogy ha volna ennyi meg ennyi pénzem,megtehetném ezt, megtehetném azt, megtehetném amazt. És néha rájövünk, hogyugyanazt a végeredményt elérhetjük anélkül, hogy akkora vagyont kéneösszegyűjtenünk. Néha meg rájövünk, hogy nem érhetjük el a végeredményt, amirevágyunk, ha az adott állásban maradunk. Tehát figyeljünk a végeredményre! Világos,határozott célok – írásban. A 2. lépés: világos célok írásban. Beszéltünk már erről korábban. Világos, írottcélok. És rendszerezzük a terveket egy ún. tevékenységi listán! Hogy tudjuk, mi az, amittenni akarunk. Ezekre szükség van. Szánjunk időt a tervezésre! Azt mondják, hogy mindentervezésre szánt perc 5-15 percet takarít meg a végrehajtásnál. És tervezés nélkülbelevágni a cselekvésbe, az kudarchoz vezet szinte minden egyes esetben. Tervek nélkülcselekedni szinte minden esetben kudarchoz vezet. Tehát világos, írott tervek és világostevékenységi lista, mint ahogy már említettük az előző előadásokon.A 3. lépés: készítsünk listát! Aki sikeresen gazdálkodik az idővel, az mind listaalapján dolgozik. A sikertelen emberek nem veszik a fáradságot, hogy listát készítsenek.Készítsünk listát minden napra! Készítsünk listát minden hétre! Készítsünk listát mindenhónapra! Legyünk krónikus listakészítők! Ha egy sereg dolgot kell elvégeznünk, vegyünkegy darab papírt, és készítsünk listát! Gondolkozzunk papíron! Aki jól gazdálkodik azidővel, az papíron gondolkodik. Listát készítenek mindarról, amit el kell intézniük. Nemterhelik ezzel az agyukat. Szedjük rendbe a gondolatainkat! Ha el kell intéznünk valamit,írjunk le mindent, amit ehhez végig kell csinálnunk, aztán állítsunk össze egy listát!Nevezzük a teendők listájának! Mellesleg a legjobb idő a lista elkészítésére az előző este.Ha előző este elkészítjük, a tudatalatti dolgozni kezd rajta, miközben alszunk. És reggelrea tudatalatti átrendezi, feldolgozza, aztán visszaadja nekünk. Még a problémáinkat ismegoldja, mialatt mi alszunk.A 4. lépés, miután elkészült a listánk, és ez az idővel való gazdálkodás kulcsa: afontossági sorrend. Soha nem jut időnk mindenre, ha mozgalmas az életünk. De mindigvan idő a fontos dolgokra, ha el tudjuk dönteni, mik azok. Ilyenkor kell alkalmaznunk a 122. oldal, összesen: 19780:20-as szabályt. A 80:20-as szabály azt jelenti, hogy az általunk létrehozott értékek 80 %-a cselekedeteink 20 %-ából adódik. Ha 10 dolgot kell elvégeznünk, abból 2 többet ér, minta többi összesen. A fontossági sorrend felállítása azt jelenti, hogy megkeressük, mi a kevéslényeges a sok lényegtelennel szemben. A kevés lényeges a sok lényegtelennel szemben.Az az 1-2 dolog, amit, ha elvégzünk, akkor igazán tettünk valamit. A legtöbb emberelpazarolja az idejét. Nem mintha nem dolgozna keményen, vagy egyszerűen lógna,hanem sok lényegtelen dolgot csinál végig, amiből igazán értékes dolog nem származik.Az igazán sikeres emberek csak néhány dolgot csinálnak. De a lényeges dolgokat.Egyszerre mindig csak egyet. És addig csinálják, amíg be nem fejezik. Tehát a fontosságisorrend. Az idővel való gazdálkodás egyszerű rendszere az ABCDE-rendszer. Az ABCDErendszernagyon egyszerű. Az A: jelenti az 1. és legfontosabb, feltétlenül elvégzendőfeladatokat. A B: a másodlagos feladatokat, amelyeket szintén nem árt elvégezni. A C: anem túl fontos feladatokat, amelyeket elvégeztünk, ha maradt időnk az A-k és B-kelvégzése után. D: delegálni, kijelölni, E: elminálni, törölni. Aztán listát készítünk minden Acélunkról, ami itt szerepelt. Aztán felírjuk az A1-et, amelyik a legfontosabb mind között.Aztán jön az A2, amelyik a 2. legfontosabb és a többi. És akkor nekilátunk a munkának. AzA1-gyel kezdjük. És addig nem térünk rá az A2-re vagy a B feladatokra, amíg az A1-gyel nemvégeztünk. Nagyon egyszerű. Az idővel való gazdálkodás kulcskérdése. Ez kincset érhetÖnöknek. Nekem is kincset ért. Kérdezzük meg magunktól újra és újra, és ismételjük,ismételjük, ismételjük, ismételjük, míg vissza nem cseng agyunkban! „Mire tudom most alehető legértékesebben felhasználni az időmet?” Mire tudom most a lehetőlegértékesebben felhasználni az időmet? Mire tudom most a lehető legértékesebbenfelhasználni az időmet? Ahányszor csak egy újabb feladat elvégzésébe kezdenénk, eztkérdezzük meg magunktól! Aztán szorítsuk rá magunkat arra, hogy csak azt tegyük, amirea legértékesebben használjuk az időnket! Jusson eszünkbe Benjamin Franklin szépmondása, ami így hangzik: „Szeretik az életet? Akkor ne pazarolják az időt, hiszen ebbőltevődik össze az életünk!” Ha nem a legértékesebb módon használjuk ki az időnket, csakírjuk be az idő szó helyébe azt, hogy élet! „Mire tudom most a lehető legértékesebbenfelhasználni az életemet?” És ha egy másodlagos jelentőségű munkán dolgozunk, akkormondhatjuk azt is, hogy pazaroljuk az időt, és hogy pazaroljuk az életünket.Az 5. lépés: koncentráljuk az erőnket! Ismét egy találó kifejezés Charles Hopstól. Azerőnk koncentrálása azt jelenti, hogy végezzük el az 1. rendű feladatokat először, amásodrendűeket egyáltalán nem! Az 1. rendűeket először, és csináljuk addig, amíg be nemfejeztük! Érdekes módon minden hatékony férfi és nő, akinek az életmódjáttanulmányozták, először az 1. rendű feladatokat végzi el. Egyszerre csak 1 dolgot csinálnak,és addig csinálják, amíg 100 %-osan be nem fejezték. Nem foglalkoznak sok mindennel,csakis a leglényegesebb dolgokkal. De azokat jól csinálják, és mindig addig, amíg be nemfejezték. Az igazán hatékony élet egyik legfontosabb ismérve az, hogy egy feladatotvégig tud vinni a befejezésig úgy, hogy ha megbíztak vele, annak, aki megbízottbennünket, sose kelljen többet a feladatra gondolnia. Koncentráció és kizárólagosság. Akizárólagosság azt jelenti, hogy ha belekezdtünk, akkor ne hagyjuk abba! A legtöbbidőpazarlás abból származik, hogy belekezdünk valamibe, aztán abbahagyjuk.Belekezdünk, abbahagyjuk, belekezdünk, abbahagyjuk. Koncentráljunk rá kizárólagosan,100 %-osan, ne hagyjuk abba, amíg be nem fejeztük! Véleményem szerint a koncentrálásiképesség a sikerhez szükséges egyik legfontosabb képesség. Mert ott nem lehetségessiker, ahol nem koncentrálunk. Kizárólagosan a legfontosabb feladatunkra. 123. oldal, összesen: 1976. lépés, a 6.: Ne halogassunk semmit! Ne halogassunk semmit! A halogatásnemcsak az időnket rabolja, az életünket is. És a halogatásra való hajlamunk legyőzéséhezösztökéljük magunkat! A legjobb, ha azt mondjuk magunknak: „Csináld most! Csináldmost!” Clemen Stone milliárdos vagyont hozott össze azzal, hogy először magában, aztáncége összes dolgozójával együtt 50-szer elmondta reggelenként: „Csináld most! Csináldmost! Csináld most! Csináld most! Csináld most!” Ismételjük, véssük bele a tudatunkba!Mielőtt megtanultam ezt az egyszerű módszert, én is húztam-halogattam a dolgokat,csakúgy, mint mindenki más. De minél többet ismételtem: „Csináld most! Csináld most!Csináld most! Csináld most! Csináld most! Csináld most!” Minél többször elmondjuk, annálinkább úgy látjuk, hogy végül automatikussá válik. És arra ösztönöz bennünket, hogyazonnal nekilássunk a feladatnak, amikor pedig arra volna hajlamunk, hogy elhalasszuk,halogassuk. A legfontosabb tulajdonság, amelyet ily módon kialakíthatunk, az, amit úgynevezünk: sürgősség érzéke. Ez azt jelenti, hogy egyfolytában csináljuk, és gyorsanbefejezzük a feladatot. Mondtuk már korábban, hogy az idő a legértékesebb eszközünk.Az idő a legtörékenyebb és legértékesebb eszközünk teljesítményre épülőcivilizációnkban. És azok az emberek, akiknek van érzékük a sürgősséghez, azoktársadalmunk leginkább megbecsült tagjai. Fejlesszük ki magunkban a gyors tempót! Agyors tempó elengedhetetlen a sikerhez. A gyors tempó elengedhetetlen a sikerhez. Ezazt jelenti, hogy minél keményebben és gyorsabban dolgozunk, annál több az energiánk.Minél keményebben és gyorsabban dolgozunk, annál nagyobb a lendület, annál többetteljesítünk. És minél többet teljesítünk, annál több feladatot tudunk elvégezni. Annál többaz energiánk és önbecsülésünk, mert minden feladat befejezése után feltöltődünk pozitívenergiával. És ahányszor csak halogatunk egy feladatot, az kifáraszt bennünket, éslevertséget okoz. Tehát akárhányszor csak hajlamot érzünk a halogatásra, mondjukmagunknak: „A sürgősség érzékére van szükségem. A sürgősség érzékére vanszükségem. Csináld most! Csináld most! Csináld most!” Aztán: „Dolgozz gyorsan! Dolgozzgyorsan! Dolgozz gyorsan!” És azt fogjuk látni, hogy ha felgyorsítjuk a tempót, olyangyorsan tudunk majd dolgozni, hogy többet végzünk 2 óra alatt, mint az átlagos emberegy egész nap alatt. Egy gazdasági folyóirat nemrégiben felmérést végzett Amerikanéhány fontosabb nagyvállalatánál, 104 vezető tisztségviselő között. És nagyon érdekeseredményre jutottak. Azt kérdezték tőlük: „Milyen tulajdonságokkal juthatna valaki aleggyorsabban előre a vállalatuknál?” Azt mondták: a 2 legfontosabb – és ebben 84 %egyetértett –, a 2 legfontosabb tulajdonság: az 1.: érzékelni a fontossági sorrendet, a 2.: asürgősség érzéke, hogy csináljuk, és jussunk hamar a végére!Végül a 7., a siker 7. kulcsa: az egyensúly. Tartsuk az életünket egyensúlyban!Igyekezzünk mindennap időt szánni arra, hogy együtt legyünk azokkal, akik közel állnakhozzánk! Igyekezzünk mindennap átgondolni értékeinket! Mi az, amit igazán becsbentartunk? Miért csináljuk azt, amit csinálunk? Mi az, amiben hiszünk? És kik azok azemberek, akiket szeretünk, kik azok, akikkel törődünk, és kik azok, akik törődnek velünk?Tartsuk az életünket egyensúlyban! Ne álljon csak munkából, ne álljon csak játékból,nehogy felboruljon az egyensúly! Tartsuk életünket egyensúlyban! Töltsünk sok időtazokkal, akiket szeretünk! Dolgozzunk mindig keményen! Játsszunk mindig keményen!Gazdálkodjunk az időnkkel! Tartsuk kézben a dolgok irányítását! És ha ezt megtesszük,akkor tényleg az lehet belőlünk, amit akarunk. „A legtöbb ember a siker küszöbén adja fel. Kiszállnak az utolsó métereknél. Azutolsó percben adják fel a játékot, karnyújtásnyira a kívánt céltól.” E. Jos Pero (é dzsoszperó) 19. szekcióKettőzze meg szellemi képességeit!(19:30) Albert Einstein azt mondta, hogy minden gyermek született lángész. És a modernkutatások igazolják, hogy mindenki el tudja érni a lángész szintet, ha megtalálja azalkalmas területet. Ez az előadásom arról szól, hogy Ön is lángész. Önben is megvan aképesség, hogy az életnek legalább 1 területén lángeszűt produkáljon. Csak tudnia kell,hol. Dr. Harld Gardnel, a Harward Egyetem tanára Az értelem határai című könyvébenhelyteleníti, hogy az oktatás során csak 2-féle – matematikai és verbális – intelligenciátértékelnek. És a tanulókat ezek alapján bírálják el. Minden egyetemi felvételi teszt – akáráltalános, akár matematikai felmérés – csak a verbális vagy a matematikai intelligenciátméri le és kéri számon. De Gardnel szerint létezik művészeti, artisztikus irányú ésmechanikai intelligencia is. Van ösztönös intuíción alapuló. Van zenei intelligencia. És alegfontosabb a sikerhez, mai előadásom alaptétele, ami nem más, mint a társadalmiintelligencia. Vagyis, hogy valaki embertársai között él, előre jut, és sikert arat. Kislányom,Krisztina most 7 éves. Nem kitűnő a matekban, nem is olvas jól, de merem állítani, hogy azemberekhez való viszonya ragyogó. Krisztina ebben lángész. És miután ez a képességveleszületett, csak segítenünk kell a kibontakoztatásában, és e téren sohasem érhetikudarc.Térjünk vissza a fő témámhoz, hogy Ön lángész! A zsenialitást, az intelligenciát, azalkotóképességet mindenki születésétől hordozza magában. Ezek éppúgy velünkszületnek, mint a ki- és belégzés képessége. Amikor azt állítjuk, hogy minden gyereklángésznek születik, lássunk néhány érdekes adatot! Legújabb kutatásaink során 2-4 évesgyermekek intelligenciáját vizsgáltuk. Ez az a kor, amikor már tesztelni lehet őket. 94 %kimagaslóan intelligensnek vagy kreatívnak bizonyult. Ugyanezeket a gyermekeket 7 éveskorukban újra tesztelve már csak 4 % bizonyult bármilyen téren kimagaslónak. Hová tűntilyen drámai gyorsasággal a zsenialitás? Mondjuk, a gyerekek 2-4 éves korig, sőt 6-7 évesigmegfogtak, megkóstoltak, megszagoltak, megtapogattak mindent. Zseniális 2-3-4 évesekvoltak. Felfedezték maguknak a világot. De közben megtanulták, hogy bizonyos dolgokmegharagítják a szülőket, az óvó nénit, a tanító nénit, hogy rájuk kiabálnak, hogy akezükre ütnek, és ha meg akarnak felelni a felnőttek várakozásának, jobb, ha minélkevesebbet tesznek, vagyis jó gyerekek. A jó gyerek reggel elballag az iskolába, szépenleül a helyére, fedez, csak akkor beszél, ha felszólítják, de előbb persze jelentkezik, akkormegy a wc-re, ha szabad stb. De ami a természet csodája: az elnyomott kreativitásmegmarad, csak eltűnik a mélyben, mint egy búvópatak, és onnan ismét a felszínrehozható. Ide kapcsolódik az az érdekes kísérlet, amelyet a minneszotai egyetemenvégeztek: az átmeneti bébirablás. Ez a pszichológiai kísérlet arra irányult: mivel és hogyanlehet egészen kisgyermekekben felkelteni az alkotókészséget és a kreatív intelligenciát. Ecélból Minneapolis közelében kikerestek szellemileg visszamaradott terhes nőket.Akiknek az IQ-ja, intelligenciahányadosa maximum 80 volt vagy még kevesebb. A szülésvárható időpontját feljegyezték. És amikor a bébi néhány hónapos volt, a kísérletbenrészt vevő pszichológushallgatók elmentek a kicsikért, és átvitték őket az egyetemibölcsödébe, ahol inger- és érzelemdús környezetbe kerültek, játszottak, foglalkoztakvelük. Ahol zene volt és sok játék. A hallgatók ezen a gyakorlati módon igyekeztek minél több általános tapasztalatot szerezni. A kísérlet évekig folytatódott. És a kísérlet végén,amikor már tesztelhető volt a gyermek intelligenciája, vagyis 5-6 éves korban, az átlagelérte a 130-as IQ-t. Ami – mint tudják – kivételesen magas. Akinek 140 az IQ-ja, márlángésznek nevezhető. A 130-as IQ-val be lehet jutni bármelyik középiskolába. Amikornéhány év múlva újra tesztelték a gyerekeket, az átlagos IQ 132-re emelkedett. Mi volt asiker kulcsa? Mivel érték el ezt a példátlan szellemi fejlődést? A siker kulcsa az ösztönzésvolt. Az ösztönzés a siker kulcsa. A kísérlet igazolta, hogy minél korábban kezdikfejleszteni egy gyermek intelligenciáját és kreativitását, a siker arányos a kapottneveléssel és ösztönzéssel. Milyen tanulságot vonhatok le ebből én? Azt, hogy mindengyermeket inger- és érzelemgazdag környezetbe kell helyezni. És ha valaki önmagábólakar átlagon felüli, kreatív embert faragni, vegye körül magát ingerekkel! Vagyis:könyvekkel, lapokkal, zenével, eszmékkel, emberekkel, vitákkal, kedvére valókörnyezettel. És ha naponta nem a szokott útvonalon autózik a munkahelyére, áttöri arutin korlátait, és gondolkodásra készteti magát.Ide kapcsolódik az a gondolat, amelyet a használat elvének, vagy használattörvényének nevezünk. A használat törvénye szerint az az izom, a maga fizikaiértelmében, amelyet nem használunk, elsorvad. Ha hosszabb időn át pihentetjük, atrófiáslesz, használatra alkalmatlan, béna. A használat törvénye vonatkozik az Ön értelmiképességére, alkotókészségére is. Ha nem használja kreativitását, az ugyanúgy elsorvad,megbénul, mint a nem használt izom. De amint ismét használni kezdi alkotókészségét, sőtfokozatosan terheli is azt, ugyanúgy fokozhatja teljesítményét, mint az a sportoló, akinapról napra nagyobb súlyokat emel a levegőbe. Csak meg kell indítani az önállógondolkodást, és az folyamatosan újabb ötletekkel áll majd elő. Tehát adjon meg aszellemének mindent, ami megindítja, megújítja a gondolkodást, és lehetővé teszi, hogyáttörje a mindennapos rutin korlátait!Az alkotókészség kibontakoztatásának másik fontos útja a nyelv, a beszéd. Atudományos kutatás igazolja, hogy társadalmunkban bárminemű sikerhez egyetlen útvezet: a beszédkészség, a verbalitás. Egy átlagos angol polgár szókincse, amelyetmindennap használ, mindössze 1200 szót tartalmaz. Az Értelmező szótárban található500 ezer vagy még több angol szó közül. Leszögezhetjük, hogy az alkotókészség és azintelligencia egyenes arányban áll azokkal a szavakkal, amelyeknek a jelentését ismerjük, éstársalgásunkban helyesen alkalmazni is tudunk. Az általunk ismert szavak közül sok van,amelyet szinte sohasem használunk. Legfeljebb olvassuk őket. Mint mondtuk, azátlagember mindössze 1200 szót használ naponta. Míg egy átlagos gyerek 5 éves korára5000 szó jelentését ismeri. Ezzel szemben egy átlagos felnőtt évente mindössze 5 új szóttanul meg. Minél több szót tud valaki, annál kreatívabb.Így jutunk el a 2. törvényünkhöz: a kreativitás vagy alkotókészség törvényéhez,amely kimondja, hogy mai, modern korunkban mindennek alapja az ötlet. Tehát az ötletaz a fundamentum, amelyen felépül az Önök vagyona, boldogsága, sikere, előmenetele,életük alakulása. Mégpedig egyenes arányban ötleteik minőségével és mennyiségével. Ésbármennyire meglepő is, a mennyiségre kell fektetni a hangsúlyt. Mert a mennyiségiötletek valóságos óceánjában minden bizonnyal felmerül majd 1-1 nagy, minőségi ötlet is.Vannak emberek, akik csak minőségre törekednek. Mert félnek a kritikától. Az igazánkreatív emberek szinte öntik a mennyiségi ötleteket. Hogy egyszerre több téren tudjanakjavítani. Mert mi a kreativitás? A dolgok megjavításának képessége. Ha valaki olyanötlettel áll elő, amely bármilyen téren előre visz, kreatív, alkotókész ember, ha valaki 127. oldal, összesen: 197holnaptól jobban neveli a gyerekét, könnyebben old meg egy konfliktust, ízletesebbzöldbabfőzeléket készít, megjavít egy autót, szebb retket termeszt, helyesebben ítélimeg a piacot, bármit jobban csinál, kreatív ember. Nem kell szimfóniát, regényt írnia,festenie, elég, ha valamit, bármit jobban csinál. Sok apró javítás teljesenmegváltoztathatja egy termék minőségét. Tehát az alkotókészség törvénye kimondja,hogy az Ön sikere, boldogsága, sokszor még életének hossza is a megtermelt ötletekminőségétől és mennyiségétől függ.Lássuk: min múlik az alkotókészség? Ha érdekli erről az én véleményem, 3 alaponnyugszik.Az 1.: a tapasztalatok összessége. Ha valakit a családi környezetben gondolkodásrabátorítottak, biztosan kreatív lesz. Ha a mi gyerekeink bármilyen ötlettel állnak elő,feleségemmel mindig megdicsérjük őket. „Jaj, de ragyogó ötlet! Na látod, már megintkitaláltál valamit!” És ezt nem csak nekik, a jelenlétükben mondjuk el, de mindig, hahallótávolságon belül vannak. Így a mi gyerekeink azt hiszik, hogy kis zsenik. És bevallom,a végén még mi is hinni kezdjük, mert jólesik.A 2. alappillér: a magunkról alkotott vélemény. A kreativitás attól is függ, hogyvalaki milyennek látja magát. Ez döntő lehet. Mint Henry Ford mondta a kreativitásról: „Haazt hiszi, van magában alkotókészség, vagy nincs, maga tudja a legjobban, igaza lesz.” Haazt hiszi, van, ha azt hiszi, nincs, igaza lesz. Ha úgy gondolja magáról: „Én hiszem, hogykreatív ember vagyok!”, akkor az is lesz a valóságban is. A legtöbben azt hiszik, hogynincs bennük alkotókészség, mert sosem támadt egyetlen ötletük, vagy régen volt, hogykicsiholtak egyet.A 3. alappillér, amin az Ön kreativitása nyugszik: a környezete. Ha olyankörnyezetben él, amely segíti új ötletek világrajövetelét, akkor azok az ötletek előbbutóbbnapvilágot is látnak. Tom Petersnek (pitörsz) A kitűnőség kutatása című könyvébenvan egy remek sor. Szerinte csak hagyni kell, és munkatársaink elhalmoznak ötletekkel. Asikeres vállalatok folyamatosan termeltetik a mennyiségi és minőségi ötletek egésztömegét. A minél nagyobb üzleti siker következménye a minél több ötletnek. Mert többúj ötletben több jó ötlet lehet.Hogy sorba vegyük a 3 pillért, nem tudom, milyen tapasztalatokat hoztak Önökotthonról. Az én szüleim nem tiszteltek mást, mint a hagyományt. Nem jártak másutt,mint a kitaposott úton. Mindentől féltek. Átéltek egy tőzsdekrakkot és egy világháborút.Nem volt ötletük, és azt hitték, én sem vagyok kreatív. Nekem is ez volt a véleményemönmagamról – az adott környezetben. De amint leráztam a béklyót, a kreativitás rögtönfelszínre jött, és utat tört magának. Az emberi személyiségnek 2 típusa van. Az 1.-tmechanikus, a 2.-at alkalmazkodó személyiségnek nevezzük. A 2 típus között van egydöntő különbség. Mégpedig az, hogy a mechanikus személyiség merev, míg azalkalmazkodó hajlékony. A mechanikus személyiség legtöbbször dogmatikus.Kinyilatkoztatja a véleményét, és nem ismer árnyalatokat. Csak fehéret és feketét. Nálacsak igen-nem, fel és le, és egyéb abszolútumok vannak. Engedelmesség felfelé, utasításlefelé. „Csak erre mehetsz. Más út nincs, és kész” – mint Rocky mondja. Az alkalmazkodószemélyiség viszont nyitott. Hajlandó bármit több szemszögből megvizsgálni. Nála nincseldöntött, lezárt kérdés, tehát mindig kérdez. Egyre újabb és újabb kérdéseket. Ő az, akimegkérdezi: „És ha megpróbálnánk így? Miért nem kíséreljük meg amúgy? Erre nem isgondoltam.” Hajlandó minden vonalon engedni. Ha már eldöntöttek valamit, de felmerül 128. oldal, összesen: 197egy használható ötlet, elveti a régit, és az új mellé áll. Nagyon őszintén hajlékony ésengedékeny. Ha megfigyeljük, kiderül, hogy az alkalmazkodni tudók egyben alegsikeresebb és legboldogabb emberek. Valójában a merev embereket az önbecsülés ésa biztonságérzet hiánya jellemzi. Nem bíznak önmagukban. Maradnak, ahová tették őket.Nem jutnak feljebb. Ezzel szemben az alkalmazkodó ember bízik önmagában és avilágban. Mer kérdezni és kétségbe vonni. De meggyőzetni is.Ön is kérdezze meg önmagát: vajon a merev vagy az alkalmazkodó csoportbatartozik-e? 4 egyszerű kérdést kell csak feltennie önmagának, és őszintén megválaszolnia.Ha… ha azonnal igennel felelne, adjon 1-est! Minél nehezebben felel igennel, annálmagasabb számot írjon be, egészen 10-ig!Az 1. kérdés: Könnyen tudja-e azt mondani: „Tévedtem, hibát követtem el.”Tévedtem, hibát követtem el. Azok az emberek, akik hajlékonyak, azonnal ki tudjákmondani: „Tévedtem, hibát követtem el.” Megváltoztatják a véleményüket, amunkastílusukat, és minden rendbe jön. A mechanikusok – lévén, hogy merevek – nemtudják beismerni, hogy hibát követtek el. 2-szer annyit dolgoznak, mint addig, hogyelfedjék a hibát, hogy védelmezzék a rossz döntést és önmagukat. Ahelyett, hogykimondanák: „Tévedtem, hibát követtem el.” Pedig ha valaki kimondja ezt, nincs többévita, és az élet megy tovább.A 2. kérdés: Milyen könnyen tudja kimondani 1 és 10 között: „Meggondoltam. Sajnostéves döntés volt. Akkor azt hittem, remek ötlet, de belátom, tévedtem.” Aki könnyenmeggyőzeti magát a másik igazáról, az hajlékony.Milyen könnyen tudja kimondani: „Ezt nem tudom.” 1 és 10 között. Ha akárki kérdi,gyermeke, szülője, főnöke, azt feleli-e: „Nem tudom.”?És itt az utolsó kérdés. Könnyen tudja-e azt mondani: „Segítsetek! Nem tudommegcsinálni egyedül. Nem vagyok alkalmas rá. Nem tudom megcsinálni egyedül. Nem vagyokalkalmas rá. Tévedtem. Hibát követtem el. Ezt nem tudom.” Az alkalmazkodó emberkönnyedén kimondja ezt.És most ismét a kreativitásról. Ismerjük a használat törvényét és a kreativitástörvényét. Elfogadtuk, hogy nyelv és szókincs nélkül nincs önálló alkotás. Hogy azönismeret az alkotó tevékenység alapja. Minél elégedettebb önmagával valaki, annálkreatívabb lesz.Itt érkeztünk el a következő lépéshez: a kérdezés képességéhez. Minél többször,minél többféléről kérdezősködik valaki, annál hamarabb ér el a döntő kérdéshez. „Mivolna, ha ezentúl másképp dolgoznánk, ha változtatnánk, ha ezután fordítva csinálnánk?Ha többet termelnénk? Ha kevesebbet termelnénk? Ha áttérnénk másra? Haabbahagynánk mindazt, ami veszteséges?” Ezek a kérdések, amelyeket egy kreatívszemélyiség feltesz.Mint már mondtam: Ön lángész. Csak az a kérdés: ki akarja-e bontani, felszínreakarja-e hozni a zsenialitását az utolsó cseppig? Mert ha igen, akkor alkalmaznia kellmindazt a technikát, amelyet előadásaim során tőlem tanul!Vagyis elsőként: meg kell határoznia az elérendő célt! Ha pontosan tudja, mi az,amit el akar érni, a cél ösztönzi majd a gondolkodásra, újabb és újabb ötletekre. 129. oldal, összesen: 197A 2. feladat: az erőgyűjtés a cél elérésére. Ennek a legjobb módja, ha azt mondja:„Lángész vagyok! Lángész vagyok!” És ezt megismétli 100-szor és 1000-szer. Az ismétlésmegdöbbentő eredményt hoz majd. A tudatos és a tudatalatti énje kapcsolatban van. Hatudatosan ismételgeti: „Lángész vagyok! Lángész vagyok! Lángész vagyok!”, ez az állításbehatol a tudatalattijába. És tudja, mit tesz erre a tudatalatti? Azt mondja: „Te lángészvagy, te felfuvalkodott pulyka?” Erre Ön azt feleli: „Lángész vagyok! Lángész vagyok!Lángész vagyok!” És bevési az üzenetet a tudatalattijába. De hát a tudatalatti is az Önrésze. Önnel van, amióta csak él. Tudja, hogy sosem állt elő jó ötletekkel. De Ön csakmondja tovább: „Lángész vagyok! Lángész vagyok! Lángész vagyok!” Erre a tudatalattijavalószínűleg azt feleli: „Oké, ha ez az új parancs, ha ezentúl zseni vagy, tessék, na mostlégy okos, itt van egy ötlet, lássuk, mihez kezdesz vele!” És akkor egy tárgyalás, egyprobléma megvitatásának kellős közepén kicsúszik a száján az ötlet, amire azt mondják:„Hű, de nagyszerű!” És Ön azt feleli: „Hiába, zseni vagyok!” „Akárhogy is, az ötletremek!” – mondják ők. És Ön valóban lángész lesz, annyira, amennyire felszínre tudjahozni ezt a rejtett szellemi erőt. Olyan ez, mintha egy földdarabon élne, amely alattvalahol nagyon mélyen egy lángésztó volna, és… és valahányszor azt mondja: „Lángészvagyok! Lángész vagyok!”, minden mondással mindig mélyebbre fúr a terméketlenföldben, amíg elér egy bizonyos pontot, ahonnan – és ezt szinte látja és érzi majd – úgytör fel a lángész, mint kútból az olaj, mint egy gejzír. És egy kis időn belül, amikorlecsendesedve csordogálni kezd, hosszabb-rövidebb idő múlva felszínre hozza a legjobbötletek egész sorát, és tökéletes sikert arat.És most mondom el a lényeget, amelyet olyan hosszadalmasan készítettem elő.Nincs olyan probléma a világon, amit a lángész – feltörő cseppjeivel – meg ne oldhatna.Hiszen minden sikeres tevékenység és minden gazdagság ötletekből jött létre. És azötletek forrása kimeríthetetlen. Tehát az Ön sikerei is végtelenek. Nincs határ, amit át neléphetne. Nincs cél, amit el ne érhetne, amivé ne lehetnek, ha megtalálta önmagában atehetség forrását. Ha állandóan ismételgeti: „Lángész vagyok! Lángész vagyok! Lángészvagyok!”, és ezt őszintén hiszi is, a kellő pillanatban megszületik majd a kellő ötlet. Alegmegfelelőbb módon és formában. De ez már a következő lecke tárgya lesz.„ Egyetlen dolog van, amely erősebb, mint a világ minden hadserege, és ez agondolat, amelynek eljött az ideje.” Victor Hugo 20. szekcióAz önben rejlő zseni feltárása(38:41) Állítom, hogy Ön zseni. És miért? Mert bármikor kapcsolatot találhat egy elmével,amely hatalmasabb, mint amilyet ember létrehozhatott. Az emberiség egész történelmesorán a 4000 év előtti egyiptomi papiruszokig mindenhol nyomát találjuk annak, hogy azemberiség kapcsolatban állt egy hatalmas elmével, amelyet neveztek a… avilágmindenség tudatalattijának, vagy az egyetemes tudatalattinak, sőt tudat felettinekis. Napóleon Hill végtelen intelligenciának hívja, Ralf Waldo Emerson szerint egy hatalmasintelligencia ölében fekszünk, valahogy úgy, ahogy egy parafa dugó lebeg az óceánon, éshogy ez az intelligencia adja meg a választ mindarra, amit nem tudunk. Karl Jungtudatfeletti elmének nevezi, amely minden más elme felett áll. Mi most ebben abeszélgetésben csak tudatfelettiként beszélünk róla. Tehát van egy tudatfeletti elménkis, amelyet csak nagy néha, rendszertelenül veszünk igénybe. Holott tudnunk kell, hogyez a tudatfeletti elme minden ihlet forrása. Tőle kapunk minden indítékot, lelkesedést,emelkedett izgalmat, előérzetet, intuíciót, a bölcsesség egy-egy pillanatát. Ez az elmeközvetíti hozzánk a kreativitás és újítás képességét. Az új gondolatokat, amelyekmegszületnek itt a földön. Pl. Mozart. Egyetlen másodperc alatt hallott belső hallásávalegy egész koncsertót. Egy perc alatt megszületett benne egy teljes szimfónia. És nemkellett mást tennie, mint lejegyezni a kottapapírra azt, ami a lelkében már készen állt. Úgymondják, hogy mindig tökéletesen, törlés, javítás nélkül írt. Beethovenen is egyetlenpillanat alatt szaladt át nagy versenyműveinek vagy szimfóniáinak egyike-másika. De alejegyzése már 6 hétig is eltartott annak, ami 1 másodperc alatt készen állt benne. Soknagy találmány, sok nagy felfedezés, az irodalom, a művészet, a zene sok remekműve jöttlétre egy villanás alatt. Nappali álmodozás vagy éjszakai álom közben, társalogva, egymondat kellős közepén a tudatfeletti segítségével, amelyet Ön is bármikor elérhet. Amintmár mondtam, Önnek megvan a szükséges intelligenciája, azaz IQ-ja, a tudása, atapasztalata, bölcsessége és így tovább. De mindenekfelett Ön zseni is, mert bármikorkapcsolatba léphet a tudatfeletti elmével, amely tárolja a világmindenség összes eszméjét,intelligenciáját, és gyakorlatilag bármely pillanatban kész ezt továbbsugározni Önre. Hamegtalálja a tudatfelettit, ez a kapcsolat megváltoztatja az életét. A tudatfeletti elme és atudatfeletti képességek az Ön képességeit is végtelenné növelik. Már nemcsak azt tudja,amit megtanult, amit elérhet fizikailag vagy szellemileg, hozzákapcsolódhat egy felsőbbtudáshoz, mint egy energiaforráshoz, amely eljuttatja Önt a kitűzött célhoz.És most beszéljünk a tudatfeletti elme egyik tulajdonságáról, amely abban áll,hogy amikor dolgozik, hogy az Ön problémáját megoldja, rendelkezésére áll minden adat,amely az Ön tudatalattijában elraktározódott. Ugyanis minden, amit valaha életébenelolvasott, megtanult, információ formájában megkapott, minden tévé-, rádióadás, amitlátott és hallott, örök időkre ott tárolódik a tudatalattijában. Ahogy mondják, a memóriánktökéletes, csak emlékezni nem tudunk. De épp ezért, amikor a tudatfeletti gondolkodikhelyettünk, mindent tud, mindenre emlékszik, amit valaha tudtunk, tanultunk, sőt mégarra is képes, hogy külön is válassza a helytelent a helyestől. Más szóval, amikor atudatfeletti dolgozik Ön helyett, a megoldás mindig helyes lesz. Mert csak a valósinformációkra támaszkodik. Az Ön tudata, elméje tele lehet olyasmivel, amit valósnak helyesnek ismer, holott nem az. Ön szent és sérthetetlen igazságnak tartja, de atudatfelettije pontosan tudja, hogy hamis. Néha a tudatfeletti olyan ötletet vagymegoldást sugall, amit Ön ellentétesnek talál a tanultakkal vagy az igazsággal. De mindigrá kell jönnie, hogy a jó választ nem Ön tudatosan, hanem a tudatfelettije adta meg.És itt következik a tudatfeletti elme 2. tulajdonsága, vagyis az, hogy olyanadatokat is ismer, amelyekről Ön sohasem hallott. Olyan adatokat is ismer, amelyekről Önsohasem hallott. Ez teszi lehetővé, hogy olyan kérdéseket is megoldjon, amelyekre Öntudatosan nem ismeri a választ. Nem kel, hogy személyesen tudjon mindent.Statisztikusok kiszámították, hogy éves szinten minden munkába menő vagy onnanhazatérő dolgozó az utazás alatt legalább 4 olyan ötletre talál rá, amelyek közül 1 is eléglenne, hogy milliomossá tegye. Ön végighajt a megszokott útvonalon, gondoljon csakvissza, hányszor volt így, hiszen napról napra arra jár, és közben szüksége volna valamire,árucikkre vagy szolgáltatásra, és azt mondja: „Miért nem tartanak itt ezt és ezt?” Vagy:„Miért nincs itt egy üzlet vagy műhely?” Aztán azt gondolja: „Á, bizonyára megvan azoka.” És megfeledkezik az egészről. Alig múlik el néhány év, és valaki megnyit egy olyanüzletet vagy műhelyt, vagy hiánycikket árul, és 1 millió $-t keres vele. Ön akkor azt mondja:„Én is gondoltam rá.” Vagyis Ön és a milliomos egy időben kapcsolódott ahhoz a bizonyosenergiaforráshoz, de az a másik hitt a saját intuíciójában. A sugallatban. Ön pedig nem.Raucsó Marxnak van egy szellemes mondása: „Sosem lépnék be olyan klubba, ahová én isjó vagyok tagnak.” Gyakran vetjük el saját ötleteinket, csak azért, mert a mi ötletünk. Aztmondjuk: „Csak az én ötletem, nem lehet jó.” Ha Ön anyagi biztonságra vágyik, atudatfeletti elme olyan ötleteket szállít Önnek, amelyek révén elérheti az óhajtottállapotot. Tehát saját érdekében fogadja el őket!Íme a tudatfeletti elme 3. jellemvonása: az ön tudatán kívül, napi 24 órán átműködik. Akkor is, amikor hivatali munkáját végzi. Ez annyit jelent, hogy ha Ön kitűzöttegy célt, megjelölt egy problémát vagy nehézséget, vagy bármilyen kérdést, amelyszüntelenül foglalkoztatja, amelyen tűnődik, amely nem megy ki a fejéből, tegye félre, ésbízza a megoldást a tudatfelettire! Ön pedig végezze a dolgát! A tudatfeletti addigkombinál, számol, elemez, amíg elő nem áll a szükséges válasszal. Igyekszemmegmagyarázni. A tudatfeletti elme automatikusan és szakadatlanul dolgozik.Automatikusan és megállás nélkül sorra oldja meg a problémákat. Mint ezt is itt. A célhozvezető úton. Nem baj, ha Ön még nem ismeri a végcélt. Elég, ha az 1. szakaszt tűzi ki neki,aztán úgyis lépésről lépésre győzi le az akadályokat, amelyekkel szembekerül. A Biblia egyszép igéje ezt mondja: „Egy dolgot kell tennem, amely minden mást megelőz.” Ha Öncsak 1 szakaszt tűz ki, a tudatfeletti ismeri a következőt. Kis részletekben, ahogy a gátfutóveszi egymás után a gátakat, ahogy a leghosszabb út is csak lépésekből áll, úgy oldja megsorra a tudatfeletti elme automatikusan és folyamatosan a felmerülő problémákat alegjobb sorrendben, a leghatékonyabban.A tudatfeletti elme 5. tulajdonsága: képes bárkit valamely cél elérésére motiválni.„Nem serkent semmi” – mondják azok, akik valóban nem kívánnak semmit elérni. Akiknem vágyódnak semmi után a világon. De ha valaki kitűz egy célt, elérendőt,megvalósítandót, hogy mi akar lenni, mit akar megkapni, a tudatfeletti gondoskodikösztönzésről. A tudatfeletti elme biztosítja az energiát, a lelkesedést, az izgalmat, amely acél irányába visz. De ehhez hőn óhajtott, vágyott célra van szükség. Ezért emlegetemolyan gyakran: célratörő ösztönzés. Ez ad ötleteket és erőt a cél eléréséhez. Atudatfeletti elme a szabadon áramló energia forrása. Vagyis: bárki meríthet belőle. Csapra verheti. És bármilyen fáradt is testileg, lelkileg, aki a célra tör, újabb energiát, erőtgyűjthet, amely tovább hajtja, űzi a cél felé, napról napra, sőt hétről hétre. Alig pár óráséjszakai pihenés után. Azt mindenki tapasztalta már, hogy ha nagyon elmerül egy feladatmegoldásában, egy igazán fontos, izgalmas munkában, amelyhez minden erejére szükségvan, nem merül ki, ereje megújul. Nicola Tesla, az elektromosság zsenije képes volt ezzel atudatfeletti energiával házának világítását és készülékeit működtetni. Nem tudjuk,hogyan. De ha a tudatfeletti elmétől akarunk a cél elérésre ösztönzést kapni, tisztán ésvilágosan meg kell fogalmaznunk a célt. Ez a siker kulcsa. Tisztán kell látni a célt. A tiszta,világos célok indítják meg a motivációt. Van egy gyenge kis szóvicc. „Kész vagy? Késztesdmagad!” Vagyis, ha céltalannak érzi az életét, írjon fel 10 dolgot, amit 1 éven belül el akarérni! És amint ott a lista a 10 céllal, olyan erő szabadul fel, mintha petárda robbanna.És most a tudatfeletti elme 6. tulajdonsága következik: csak a tiszta, világos, jólérthető parancsokra reagál. Csak tiszta, világos, jól érthető parancsnak engedelmeskedik.Mit nevezünk tiszta, jól érthető parancsnak? A világos, jól érthető parancs legyen egypozitív megállapítás! Valahányszor Ön pozitív kijelentést tesz, vagyis azt mondja: „Ennyités ennyit akarok keresni. Ennyit és ennyit akarok fogyni. Jól dolgozom. Jól mulatok.” Tehát valahányszor őszintén és világosan kimondja ezeket, akkor a tudatosból atudatalattiba továbbítja a tiszta, világos, jól érhető parancsot. Ahonnan az eljut atudatfelettihez. Tehát legyen őszinte, beszéljen tisztán és érthetően! Valahányszorkimondja a maga világos, tiszta és jól érthető parancsát, mélyebben vési be atudatalattiba, és aktivizálja a tudatfelettit. Legyen minél határozottabb! Nagyon érdekesmódon van egy kifejezés, amelyre szeretném felhívni a figyelmüket. Így hangzik:komolyan venni. Az utolsó pár évben számtalan nővel és férfival találkoztamországszerte, és észrevettem, hogy ha egy sikeres embert megkérdek: „Minekköszönheti a sikereit, mi volt a fordulópont, mikor kezdődött?”, egytől egyik ugyanaztfelelték: „Amikor elkezdtem komolyan venni.” Elkezdtem komolyan venni.Ugye, korábban már beszéltünk a vágyakról? Sok ember vágyódik valami után. Sokember szeretne megszerezni valamit. Szeretne valamivé lenni, megváltoztatni az életét.De sohasem határozzák el, hogy tesznek is érte. Készülnek az elhatározásra, remélik,hogy sikerül elhatározniuk, de nem jutnak el odáig. Azért, mert nem döntötték elmagukban. Az életben semmi komoly dolog nem történhet döntés nélkül. A döntés pedigannyit is jelent, hogy Ön mindent alárendel elsődleges céljának. Ön komolyan veszi. Önmeghozza a döntést. És ha meghozta a végső döntést, és határozott lett, ha tisztán, jólérthetően kijelenti: „Így csinálom, így akarom, így lesz, ilyen leszek, így döntök, ez kell,ennyi kell, én leszek.”, és ezeket parancsba foglalja, mozgósítja a tudatfeletti elmét, éstöbb sikert arat néhány hét alatt, mint amennyit hosszú évek alatt elért. Tudom, sokanátmennek ezen.A 7. tulajdonság: a tudatfeletti elme bizonyos fokig olyan, mint egy izom. Hahasználják és megterhelik, használat közben egyre erősödik. Tehát, ha használják, ésbíznak benne. Ilyenkor következik be az, ilyenkor éri el Ön azt a pontot, amelyet én egysor tanítványommal elértem, hogy már állandóan rákapcsolódik a tudatfelettienergiaforrásra, és elfogadja ezt az életerőt, amelytől mindent megkap, amit kíván. Aszükséges válaszokat, a megoldásokat, barátokat, a körülményeket. Abban a sorrendben,ahogy szükség van rájuk. A haszontalan emberek, a megunt életkörülmények, aközömbös témák egyszerűen eltűnnek. Épp akkor, amikor feleslegessé váltak. Mennéltöbbet használja, mennél jobban hiszi és bízik benne, a tudatfeletti annál gyorsabb, biztosabb és hatékonyabb. Hadd mondjak itt még valamit! Nagy nők és férfiakönéletírásában, a róluk írt életrajzokban egy közöset találtam: mindegyik abban apillanatban vált igazán naggyá, amikor sikerült rákapcsolódnia a tudatfeletti elmére, ésátvette annak energiáját. Akinek ez nem sikerül, hiába küzd. Aki nem részesül atudatfeletti erőből, nem előre jut, hanem visszacsúszik. Elsodorja az áradat.A tudatfeletti 8. jellemvonása: a tudatfeletti elme a bizalom, a várakozás hatásárabomlik ki legteljesebben. Tehát a bizalom és várakozás légkörében működik legjobban,legbiztosabban. A bizakodó várakozás, mint tudjuk, pozitív érzelem. Már beszéltünkarról, hogyan lesz valaki pozitív paranoid. Azzal, hogy mindenütt csak jót lát, mindig jótremél, mindenkiben hisz, bízik, meg van győződve arról, hogy mindenből, ami vele történik,csak jó származhat. A bizakodó várakozás az a lelkiállapot, amely meggyorsítja atudatfeletti elme működését, és az egyre gyorsabban szállít el mindent és mindenkitÖnhöz. Gyorsan, gyorsabban, még gyorsabban.A tudatfeletti elme újabb jellemvonása, vagyis a 9. az, hogy… hogy 2 esetbenműködik a leghatékonyabban. 2 esetben működik a leghatékonyabban. Az 1. eset az, haÖn idejét és figyelmét 100 %-ban a problémára koncentrálja. Tehát a koncentráció 100 %-os. 100 %-os. A 2. esetben Ön 0 %-ban koncentrál a tárgyra, vagyis máshol jár gondolatban.Ez 2 teljesen szélsőséges út, de közbülső megoldás nincs.Az 1. úton a tudatfeletti maximális mozgósítása ott kezdődik, hogy segítünktudatosan megoldani a problémát. Elmondom, mi a legegyszerűbb módja.ad 1.: Tisztázzuk magunkban az elérendő célt. Leírjuk, megvitatjuk, és a lehetőlegpontosabban meghatározzuk, mi az, amit meg akarunk tartani, elkerülni vagy elérni.ad 2.: Anyagot gyűjtünk, értesüléseket szerzünk, kutatunk, olvasunk,könyvtárosokkal beszélünk, felhívjuk az ismerősöket, akik szaktekintélyek a témában.Annyi információt szedünk össze, amennyit tudunk. Dönteni csak akkor lehet, ha minéltöbb információ áll rendelkezésünkre. Tapasztaltam, hogy valahányszor egy pontosanmeghatározott problémával álltam szemben, amelyen szüntelenül gondolkodtam, bang,beugrott valakinek a neve, akivel évek óta nem beszéltem. Akkor az ember felveszi atelefont, és azt mondja: „Halló, szerinted megtegyem ezt vagy ne tegyem? Mi avéleményed?” És az illető azonnal kész lesz a válasszal, hogy mi a leghelyesebb az adottkörülmények között. Csak meg kell fogadni.ad 3.: Nekikezdünk a megoldásnak. Azok után, hogy információnk van,kérdeztünk, olvastunk, kutattunk. Sokat tudunk a témáról, és mindent elkövettünk, hogytudatosan megoldjuk a problémát, de nem sikerült. Akkor forduljunk azonnal atudatfelettihez, mintha egy komputert használnánk! Tápláljuk be az adatokat a tudatfelettielmébe, és foglalkozzunk mással! Ne is gondoljunk többé a megoldásra váró problémára,felejtsük el! Mint még szó lesz róla, keressünk új témát, kocogjunk egyet, menjünk leúszni, vagy vacsorázzunk étteremben! Foglaljuk el magunkat mással! És amikor alegszükségesebb, a megoldás az agyunkból szinte kipattan. Mert ez is a tudatfeletti egytulajdonsága.Tehát a tudatfeletti elme 10. tulajdonsága az, hogy mindig a megfelelő választ adjaés mindig a megfelelő időben. Vagyis Ön biztosan megkapja a megfelelő választ amegfelelő időben. És ebből következik az egyik legfontosabb alapszabály. Ha megkapta amegfelelő választ, azonnal cselekednie kell. A tudatfeletti válasza csak abban a 134. oldal, összesen: 197pillanatban érvényes. Ez azt jelenti, hogy ha Ön csütörtök délben kapja meg a tudatfelettiválaszát, lehet, hogy ez a válasz délután 3-kor vagy este 9-kor már nem érvényes. Tehát,ha megszületik a válasz, Ön azonnal érezni fogja, hogy a válasz helyes. Teljes valójában.Ilyenkor késlekedésre nincs idő, azonnal cselekedni kell. Néha az ember belebonyolódikegy problémába, és úgy érzi, hogy valakinek telefonálnia kell, de elhalasztja, és aztmondja: „Beszélnem kéne vele, de még ráér.” És amikor másnap vagy 1 hét múlva felhívja,az illető azt mondja: „Kár, hogy csak most telefonálsz, mert tegnap tudtam volnasegíteni. Volt egy állás, egy összeg, ami rendelkezésedre állt.” stb. Erről jut eszembe,hogy ismerek valakit, aki milliárdos lett, mert mindig abban a pillanatban cselekedett,amikor kellett. Hozzá kell tennem, hogy nem sok üzleti érzéke volt, csak hallgatott atudatfeletti elme ösztönzésére. És amint újabb ötleteket kapott, cselekedett, de rögtön.Sosem habozott tenni és tenni. És ez végtelen lehetőségeket nyitott meg előtte.Értesüléseket szerzett, kitűnő munkatársakat vonzott magához, hallgatott rájuk,elvetette, amit rossznak találtak. Így lett kis autóügynökből 10 év alatt egy világcégmilliárdos elnöke. Csak azért, mert 1 percre sem szűnt meg a tudatfeletti elmére hallgatniés cselekedni.A tudatfeletti újabb jellemzője: el tudja látni Önt mindazzal a tapasztalattal, ami asiker eléréséhez szükséges. Tehát mindazzal a tapasztalattal, ami a sikerhez kell. Ez azegyik leghihetetlenebb dolog, amit az életben láttam. Készen szállít mindentapasztalatot, ami a sikerhez kell. A tapasztalatok garmadáját. Az élet minden területéről.Tegyük fel, hogy ez Ön. Helyes? És Ön elhatározta, hogy növeli a jövedelmét, mondjuk 50%-kal 5 éven át, mert teljes anyagi biztonságra törekszik élete végéig. Elképzelhető, hogyvalaki – egy bizonyos szakterületen, bizonyos szaktudással – kitűz magának egy világos,látható, könnyen megközelíthető célt, és azt viszonylag simán el is éri. De az is lehet, hogykitűz magának egy célt, és erre a világosan meghatározott célra felteszi az életét. Odamégsem jut el simán, hanem egy valóságos akadálypályán kell végighaladnia. Újabb ésújabb kitérők során. És amikor 1, 2, 5 év múlva célba ér, kiderül, hogy ez nem a kitűzött cél,bár ugyanolyan értékes, vagy még értékesebb, de nem remélt és váratlan. Ha azönerejükből lett amerikai milliomosokat vizsgáljuk, látjuk, hogy szinte egyik sem azon azúton jutott el a vagyonhoz, amelyen elindult. Amint elindultak az életpályán, látták, hogyazt valamilyen akadály vagy sorompó zárja el. Túltermelés állt be. Megváltozott atechnológia, emelkedett a kamatláb, sorolhatnám még. Ők rögtön átlátták, hogy másfelékell menniük, amerre könnyebb. Tegyük fel, hogy Ön gátfutó, és a gátak egész során kellátjutnia! Vannak köztük alacsonyak és vannak magasak. Ha végigfutott a pályán, ésvisszanéz, visszagondol az erőfeszítésre és a ráfordított időre, tapasztalni fogja, hogyközben sok pozitív dolog is történt. És amin akkor kínkeservesen jutott át, javára vált. Ésmost elmondhatja: „Ha akkor nem jön közbe ez vagy az, nem történik meg amaz, nemjutok el oda, ahová végül is elértem.” És belátja, hogy egész élete a véletlenek láncolata,és mindaz, ami akadálynak és időrabló kitérőnek tűnt, visszanézve értékes tapasztalatoktárháza lett. Olyanoké, amelyeket meg kellett szereznie, hogy célba érjen. Ahogy célba isért. Egy remek példa. Amikor elkezdünk felnőni, és érdeklődni a másik nem iránt, egy sorkapcsolat füstbe megy. Próba, balsiker, kísérletezünk. Néha sikerül kijönnünk egymással. Néha összeveszünk, és úgy érezzük, nincs nagyobb szörnyűség, mint elveszteni apartnerünket. Búbánatba esünk. De amikor végül is megtaláljuk az igazit,visszagondolunk, és azt mondjuk: „Hű, de jó, hogy annyi minden nem sikerült! Mert hasikerül, sosem találkozom vele, nem ismerem meg az igazit.” Sok, nagyon sok csúfvarangyot kell megcsókolni, mielőtt megtaláljuk a királyfit vagy királylányt. Tehát minden 135. oldal, összesen: 197kudarccal tanulunk, minden átugrott gáttal ügyesebbek leszünk. És hadd mondjam megőszintén, eljuthatunk a célba, de el is bukhatunk a sok gát egyikében. Persze, sokkal jobb,ha a bukás megelőzi a sikert, mint fordítva. Napóleon Hill meginterjúvolt 500 sikeres nőtés férfit. Kitűnt, hogy életük során mindnyájukat érte kudarc vagy bukás. Eljutottak egypontra, ahol elhatározták, hogy fel kell adni. Nincs értelme folytatni. Mindenki rajtuknevet. De ahogy továbbvánszorogtak, hopp, elérkezett a nagy siker. Tudják, hogy Edison,az évszázad legnagyobb feltalálóinak egyike, többször ment tönkre. Henry Ford 3-szorjutott csődbe, mielőtt milliárdos lett. A legsikeresebb emberek egész sora bukott el többgáton is. Esett hasra újra, újra és újra. De mindig felállt, és végül is befutott a célba. Mitjelent ez? Annyit jelent, elég erejének kell lennie ahhoz, hogy elsajátítson egy technikát.Ha munkája közben anyagi vagy erkölcsi veszteség éri, ha egy átmeneti nehézséghatáridőcsúszást okoz, hinnie kell abban, hogy mindez csak azért történik, hogytapasztalatokat gyűjtsön, amelyek végül is eljuttatják a célba. Ehhez ajánlhatok egy igenegyszerű technikát, amit mozitechnikának neveztek. Na, kérem. Tegyük fel, hogy elmegya moziba! De nagyon-nagyon elkésve ér oda. Helyes? Megveszi a jegyét, bemegy, de akövetkező előadás 10 perc múlva kezdődik. Így a film utolsó 10 percét látja. Ez az utolsó 10perc, azaz a végkifejlet technikája. Tehát látni fogja a film végét, ahogy minden a helyérekerül. A hős győzedelmeskedik, a rossz elnyeri méltó büntetését. Minden magyarázatotkap, kitör a happy end stb., stb. Látta az utolsó 10 percet, de megnézi az egész filmet.Látni fogja – a többi nézővel együtt – a veszélyeket, a drámát, a tragédiát, a szenvedőhőst, a félreértéseket, mindent. De akármit lát is, amíg a filmet nézi, előre tudja a végét.Tudja, hogy happy end lesz. Mert látta az utolsó 10 percet. Ezt a technikát ajánlom én. Hanap nap után szembekerül nehézségekkel, hiszen ez az élet rendje, az utolsó 10 percbenminden rendbe jön. És bekövetkezik a happy end. Tehát fogadjon minden nehézségetazzal a filozófiával, hogy mindez csak egy film része, de tudom, hogy a végén megoldódik.Színlelje azt önmaga előtt, hogy biztos a happy endben, és akkor olyan filmet él meg,amely valóban szerencsés, boldog véget ér .A tudatfeletti 12. tulajdonsága: irányítja az Ön szavait és tetteit. A szavakat,amelyeket kimond, mindent, amit tesz. És ezeknek hatását. Más szóval: szavai és tettei,szavai és tettei megfelelnek majd az önmagáról alkotott képnek és az elérendő célnak.Tehát, ismételjük meg! Tettei megfelelnek majd mind az önmagáról alkotott képnek,mind az elérendő célnak. Mit jelent ez? Annyit jelent, hogy a tudatfeletti elme, amely azÖn gondolkodásának mechanikus része, az önmagáról alkotott képnek megfelelőenfogalmazza meg az Ön szavait. Ha úgy érzi: „Jól vagyok.”, szavai és tettei azt tükrözik. Haúgy érzi, fáradt, szavai és tettei ezt mutatják. De bárhogyan érezze is magát, ha atudatfeletti látja a világos célt vagy parancsot, akkor az Ön minden szava és tette, ezeknek ahatása is, a végső cél elérése felé viszi. Már megkapott minden szükséges tapasztalatot. Éslehet, hogy beszélgetés közben kibukik valami a száján, amire az adott pillanatban nem isgondolt. Mégis szóról szóra az, amit el kellett mondania. Legyen bár egy hölgynél, üzletitalálkozón vagy szakmai vitán, akárhol, csak az a lényeg, hogy azt mondja, ami ahelyzethez illik, és a célnak megfelel az adott percben! Ha Ön akaratlanul mondta ki, amitkellett, vagy épp ellenkezőleg: úgy érzi, hogy egy nehéz tárgyalás során meg kellszólalnia, állást kell foglalnia, de egy belső hang megtiltja, hogy szóljon, vagy a partnermond valamit, ami ezt feleslegessé teszi, tehát nem mondta ki, amire készült, atudatfeletti parancsa volt: „Ki ne mondd, nem illik a képbe, és nem viszi előre az ügyet acél irányába!” Tehát, valahányszor habozik, megszólaljon-e vagy sem, a leghelyesebb, hahallgat, és egy szót sem szól. Hamarosan rájön, hogy ez volt a legokosabb, amit tehetett. 2 nagyon népszerű szó van manapság. Az egyik így hangzik: szerendi piti. Azt a képességetértjük alatta, amivel kellemes, hasznos, értékes dolgokhoz jutunk. Vannak emberek, akikmindig megtalálják, amit más nem talál. Kedves partnert, ritka könyveket, új fűszert,egyedi ruhafélét, bútort, barátokat, akik segítenek stb. Ők szinte belebotlanak mindebbe.Ez a tulajdonság a szerendi piti, a jó reménység képessége. A legérdekesebb a dologban,hogy ha a szerendi pitivel megáldott embereket vizsgáljuk, mindig kiderül, hogy a találtkincsek a céljaik felé vezető úton hevertek. Azaz, más szóval: csak az talál, aki keres. Akinem jár bátran és kellő hittel a célja felé vezető úton, nem talál semmit. A célt sem, hanincs szinkronitás. Ez a 2. varázsszó: a szinkronitás. A szinkronitás folyamat. Lehetvéletlen események láncolata. Az ilyen folyamat során 2-3-4 nem összefüggő eseményegyszerre történik meg. Ez az, ami végbemehet spontán módon, vagy úgy, hogyszinkronizálással, azaz az események szándékos időbeli és térbeli egyeztetésével érjük el,céljaink érdekében. Sok érdekes tanulmányt írtak a szinkronitásról. Szerintem egymagasabb rend kifejeződése. Az események magasabb szintű szervezése. Amelynekalapja: a tudatfelettinek tisztáznia kell az egyes események jelentőségét és fontosságát.De csak egyetlen szempontból. Az Ön sikerének, célja elérése szempontjából. Öntfelhívják telefonon, elolvas egy könyvet, hall egy cikkről, meglátogat valakit. És ezeknekaz eseményeknek a láncolata eljuttatja a céljához.Most jön a tudatfeletti 13. tulajdonsága: van rádió- és tévéfigyelő áramköre. Vanrádió- és tévéfigyelő szolgálata. Tehát a tudatfeletti előre beprogramozható az Önigényei szerint. Pl. beprogramozhatja, hogy mindig, mindenhol találjon parkolóhelyet. Aszerendi pitivel megáldott emberek biztosra veszik, hogy találnak parkolóhelyet. És nemis csalódnak. Beprogramozzák a tudatfelettit, és 10-ből 10-szer, 20-ból 20-szor le tudnakparkolni a legforgalmasabb úton vagy egy áruház előtt. De ha minden talpalatnyi helyfoglalt, amikor a mi emberünk odaér, valaki éppen kifarol onnan, és átadja a helyét. Nemaz előző kocsinak, és nem az utána következőnek, pontosan neki. Ezer tanítványomszámolt be arról, miután ezt megtanulta, mindig talál parkolóhelyet. A titok nyitja: hinnikell! Mert aki nem hisz, hoppon marad. Beprogramozható dolog a felébredés is. Nagyonsokan ébrednek fel ébresztőóra nélkül. Nincs is ébresztőórájuk. Én is ébresztőóra nélkülébredek évek óta. Hogyan? Beprogramozom a tudatfelettimbe – percre pontosan – mikorkell kelnem. Elég, ha 3-szor gyakorolja valaki, és életre szóló beidegződéssé válik. Ha ez agyakorlat közkinccsé lenne, az ébresztőóragyárak becsukhatnák a boltot. Az emberéppúgy felébredhet 3, mint 13 óra alvás után. Fel lehet ébredni sötét éjjel is, csak atudatfelettit kell beprogramozni. Ugyanígy programozható az emlékezés és a felejtés is.És így tovább. (21. TUDATFELETTI TEVÉKENYSÉG törvénye) Most pedig elmondok valamit, amit érdemes feljegyezni. A tudatfelettitevékenység törvényét, amely így hangzik: a tudatfeletti elme erejénél fogva mindenötlet, terv, cél, gondolat, amely huzamosan foglalkoztatja a tudatos elmét, meg kellhogy valósuljon a tudatfeletti segítségével. Minden ötlet, terv, cél, gondolat, amelyhuzamosan foglalkoztatja a tudatot, minden, amire nagyon vágyik, vagy amitől nagyonfél, megvalósul a tudatfeletti által. Legyen bár pozitív vagy negatív, jó vagy rossz Önnek,ha huzamosan rögzíti a tudatos elmében, ha átéli, átérzi, képet alkot róla, a tudatfelettielme a tapasztalatok összességét bocsátja a rendelkezésére ahhoz, hogy összehozza azokataz embereket, azokat a körülményeket, amelyek a gondolat megvalósításához szükségesek.Az egész tanfolyam során hangsúlyoztuk, hogy az Ön gondolatainak rendkívüli ereje van. 137. oldal, összesen: 197Hogy az Ön gondolatai tárgyiasulnak. A gondolatból valóság lehet. Ha elfogadja, hogy vanegy tudatfeletti elme, biztos, hogy minden gondolata valóra válik. Tehát csak arragondoljon, amit el akar érni! Űzze el, amit nem akar! Gondoljon állandóan, megállásnélkül, éjjel-nappal arra, amit nagyon akar, és a világért se gondoljon arra, amit nem akar!Az emberek egész tömege azért sikertelen és boldogtalan ma, mert örökké azon rágódik,amit nem akar. Csak nagyon kevés ember, az elit boldog és sikeres anyagilag éserkölcsileg, mert csak arra koncentrál, amit akar. A Biblia mondja: „A gazdag gazdagabblesz, a szegény szegényebb.” Egy másik bibliai idézet „Akinek kevese van, attól a kevés iselvétetik, akinek sok van, annak még több adatik.” A gazdag gazdagabb lesz, a szegényszegényebb. Miért? Mire gondol a gazdag ember? Mire koncentrál? Mivel vonzzamagához a tapasztalatok összességét? Azzal, hogy folyton a sikerre, a termelésre, apénzre, a befolyásra, a fejlődésre gondol. És mire gondol a szegény? A szükségre, akamatokra, a bukásra és a csődre, arra, hogy nincs elég készpénze. És amire az emberállandóan gondol, azt a tudatfeletti megvalósítja. A tudatfeletti tevékenység törvényeszerint. Ha bármilyen nagy is egy cél, ha bármilyen távolinak látszik is, ha állandóan arragondol, a tudatfeletti segít valóra váltani.De mivel serkenthetjük a tudatfeletti elmét? Azzal, hogy megadjuk neki aműködéshez szükséges legjobb feltételeket.Az 1. feltétel: a magány. A tudatfeletti elme működését serkenti a teljes magány.De hogyan érjük ezt el? Csendet teremtünk. Egyedül, csendben leülünk valahová 30 vagy60 percre. A mi társadalmunkban vannak emberek, akik még életükben sosem ültekegyedül, csendben egy félórát. És ez az egyszerű módszer 100 %-os sikert hoz. Haproblémák, nehézségek vannak, ha akadályok állnak Ön és a cél közé, üljön le valahováegyedül, és hallgassa a csendet! Míg megszólal egy halk belső hang. Akkor figyelje ezt abelső hangot! Ezt a halk belső hangot. Ez a titok. Meglátja, hogy egy bizonyos pillanatban,úgy 25-30 perc múlva, kitisztul az agya, és a tudatfeletti az ötletek egész sorát önti át atudatába. Érzi majd, amint új energia árad el Önben. És a kellő percben, ahogy ott ülcsendben, egyedül, dohányzás, kávé, rádió nélkül, abban a bizonyos percben kitisztul,kiürül az agya, és hopp, a kellő időben megszületik a kellő válasz. Ha akkor feláll, és akapott válasz értelmében jár el, kiderül, hogy azt tette, amit kellett, és a legjobb percben.De a magányon kívül sok minden ösztönzi a tudatfeletti elmét: az elképzelés, ameggyőződés, az álmodozás, a kikapcsolódás, a komolyzene, a természet, ameditáció mind segítségére lehet. A tudatfeletti megoldásnak 3 döntő forrása van. Az 1.: az intuíció. Ami belülről jön, és tudtára adja, hogy most megtalálta a vártfeleletet. A 2. forrás: a véletlen találkozás. Emberekkel vagy könyvekkel, anyagokkal,ötletekkel, akik vagy amelyek választ adnak a feltett kérdésre. A 3. forrás: váratlan események. Váratlan események. Akár az Ön életében, akárkülső környezetében. Ha megvizsgálja, miért következtek be, megtalálhatja a keresettfeleletet a megválaszolandó kérdésre.Tehát figyeljen az intuícióra, a véletlen találkozásokra és váratlan eseményekre! Ésmiről ismeri fel a tudatfeletti megoldást? Először arról, hogy tökéletes. 100 %-ig tökéletes. Megvilágítja majd a problémaminden oldalát. Szembeszökően, csodálatosan. Világos és egyszerű lesz. Olyan világos ésegyszerű, hogy az már maga is csoda.Másodszor: a válasz úgy csap be, mint a villám. És Ön azt mondja:„Hogyhogy nem gondoltam eddig rá? Hogyan nem tudtam azonnal? Olyan magátólértetődő, olyan logikus!” Egy villanás, és minden a helyére kerül. És most a felismerés 3. módja: Ön észlelheti a tudatfeletti megoldás létrejöttétérzelmi alapon is. És amikor megkapja a helyes választ, öröm, erő és munkakedvönti el. Önbecsülése megnő. Csupa boldogság, csupa várakozás. Valóságosdiadalmámorban úszik. Csupa derű. És azt mondja: „Hát ez tökéletes! A remek válasz!”Olyan izgalom fogja el, hogy kirohan az utcára, vagy kirohan a fürdőszobába, vagy felhívvalakit, és elmondja neki. Mert megtelt azzal a tudatfeletti energiával, ami a megoldáshozvezette. Ha pl. a tudatfeletti megoldás épp elalvás után születik meg, vagy az éjszakakellős közepén, arra ébred, hogy a szíve vadul ver, a halántéka dobol, a füle zúg, éstermészetesen már nem is alszik el újra.Tehát, hadd szögezzem le még egyszer! A tudatfeletti tevékenység törvénye azegyetlen és legfontosabb, amely eldönti az Ön sorsát. Azt, amit ma megvalósít, és amit ajövőben fog megvalósítani. És aminek a lényege, hogy minden ötletet, tervet, célt, amelyott forog az Ön tudatos elméjében, csak a tudatfeletti tevékenysége valósíthatja meg. Ezhosszú évezredek óta a nagy emberek, vezetők, írók, költők, politikusok sikereinek titka.Amelyeket ön is elérhet, ha kristálytisztán látja maga előtt a célt. Bevési azt tudatoselméjébe. Nem gondol másra, mint a cél elérésére. Száműz minden negatív gondolatot,amíg valóban célba ér, ahová nem juttathatja el más, mint a tudatfeletti elme. „Minden emberi alkotókészség forrása és központja a képalkotás tehetsége.Vagyis a képzelőerő.” Robert Colié (kolié) 21. szekcióKreatív problémamegoldó technikák(29:34) Emlékeznek még arra a vizsgálatra, amelyben 1000 ember IQ-járól készült felmérés. Ésmegállapíthattuk, hogy a legintelligensebb és a legkevésbé intelligens emberekintelligenciaszintje között csupán 2 és félszeres a különbség. Megbeszéltük a kérdést ajövedelmek szempontjából, és láttuk, hogy aki évi félmillió $-t keres, nem 10-szer okosabbannál, aki csak évi 25 ezret hoz össze. Ez a téma évekig foglalkoztatott. És e tárgykörbentanfolyamokat is vezettem, mintegy 500 jelentősebb vállalat menedzserei és vezetőirészvételével. Sok érdekes következtetésre jutottam az intelligenciával és az IQ-valkapcsolatban, amelyek közül az 1., amelyet át szeretnék adni Önöknek, a következő. Azintelligencia bizonyos cselekvésmódszer. Az intelligencia fokmérője nem az IQ, nem azegyetemi végzettség, és nem a családi háttér, nem a kapcsolatok, a felkészültség vagyhasonlók. Hiszen nagyon sok rendkívül intelligens embernek nincs megélhetése. Sok többegyetemi diplomával is rendelkező ember állástalan. Ugyanakkor sok középiskolát semvégzett ember vezet jelentős vállalatokat. Minthogy az intelligencia bizonyos cselekvésimód. Azt tapasztaltam, hogy aki megfigyeli az intelligens emberek magatartását,intelligens embereken én olyanokat értek, akik el tudják érni, amit akarnak, és úgy tesz,úgy használja az eszét, mint ahogyan ők használják. Ugyanolyan intelligenciaszinten fogtevékenykedni, amelyen azok érik el eredményeiket, tekintet nélkül a megfigyelő IQ-járavagy másra.Alapgondolatunk tehát a következő: az intelligencia cselekvési mód. Másszóval: amennyiben valaki intelligensen jár el, akkor intelligens. Ha valaki nem jár elintelligensen, akkor nem intelligens. Tekintet nélkül arra, hogy mennyire okos, vagymilyen képzettséggel rendelkezik.Ennek figyelembevételével néhány évvel ezelőtt kutatásokat folytattam azsenialitás mibenlétével kapcsolatban. Melyek tehát a zseni jellemvonásai? Mi jellemziazokat az embereket, akiknek a közvélemény szerint különlegesen magas azintelligenciaszintjük, akiknek IQ-ja 140 felett van, és elérheti a 150, 160, 170-et, sőt többetis? És rájöttem, hogy a zsenialitásnak 4 nyitja van, és mind a 4 elsajátítható magatartásbólered. Ha valaki elsajátítja őket, olyan intelligenciaszinten lesz képes működni, amely akétszerese a jelenleginek. Mi a zsenialitás 4 kulcsa?Az 1. kulcs a zsenialitáshoz: a VILÁGOSSÁG. A tisztánlátás egyszerűenelengedhetetlen. Tény, hogy újra és újra találkozom tehetséges emberekkel, akik azértnem sikeresek, mert nem tudják, mit akarnak. Nem döntik el, hová akarnak jutni. A céljaikködösek, ítéleteik bizonytalanok. A, a döntéseik és válaszaik kapkodóak. Miközben asikeres emberek mind félelmetesen tisztán látnak. Képzeljék el, hogy van egy kamerájuk!És ha minden egyes alkalommal úgy állítják be a kamerát, hogy a fókuszban tökéletesentisztán látható a célpont, helyesen járnak el. Ez azt jelenti, hogy ha bárki megkérdiÖnöktől, mi a céljuk, vagy ha Önök gondolkoznak rajta, azonnal tudjanak határozottválaszt adni! Ezért javaslom, hogy írják le, mi az! Írják le pontosan! Szabjanak határidőt! Mérjék fel, szigorúan! Határozzák meg közelebbről! Eleven és színes nyelven fejtsék ki,mert minél világosabbak a céljaik, annál élesebb lesz elméjük. És annál bizonyosabbanérik el azokat.A másik dolog, amit tisztán kell látniuk, hogy mik a problémáik. Fel kell ismerniükaz akadályokat, amelyek Önök és céljaik között állnak. És tisztázniuk kell, melyek a nagyakadályok és melyek a kisebbek. Kristálytisztán kell látniuk. Pl. mi a helyzet azorvostudományban? A kórházban át kell mennie a betegnek egy sor vizsgálaton ahhoz,hogy meghatározhassák a betegség mibenlétét és azt, hogy mi okozza. És minél jobbantisztázzák, annál könnyebb lesz a megoldás. Azok az emberek, akik sikertelenek ésboldogtalanok manapság, nem feltétlenül unintelligensek vagy tehetségtelenek. Csakhatározatlanok céljaikat illetően, és nem látják tisztán a problémáikat sem.Harmadszor pedig, ami minden egyébnél fontosabb, az a végeredmény. Ezrendkívül sok fejtörést követel. Jóval többet, mint az első kettő. Mi az eredmény, amirevágynak? Hova akarnak eljutni ennek a folyamatnak a végén? Más szóval: mi leszfáradozásuk gyümölcse? Milyennek fogják érezni? Ne csak a cél elérésének folyamatátvizsgálják, hanem azt is, ami utána következik! Az eredmény fókuszba állítása gyakranelőbbre való a célokra való összpontosításnál is. Mert ha hiszik, ha nem, a célok néharosszak. Előfordul, hogy a problémák nem az igazi problémák. De ha tudják, hogy mi leszaz eredmény, ha tudják, hogy mi az, amire vágynak… Pl. ha tudják, hogy egy 200 m2-esházat akarnak, amely modern, felszerelve minden kényelemmel, ahol leszdolgozószobájuk, lesz nappali meg gyerekszoba és így tovább. Ha ez az eredmény az,amire vágnak, akkor a környék, ahol élnek, a feltételek, amelyekhez a házvásárláskötődik, a kölcsön, a kamat, az adó, mind csupán másodlagosak, mert csupán avégeredmény fontos. A 2. kulcs ahhoz, hogy zseniként működjenek: a KONCENTRÁLÁS. Azösszpontosítás. Minden zseninek, minden átlagon felül intelligens embernek vanképessége ahhoz, hogy 100 %-osan koncentráljon egy időben egyetlen dologra. Éspedigarra, ami a legfontosabb neki. Viszont az átlagember, akinek átlagosak a képességei,mindig megkísérel több dolgot csinálni egyszerre. Egy sereg különböző dolog köti le afigyelmét. És minthogy nem képes egyetlen pontra összpontosítani az erejét, mint akiöklével ide-oda csapkod, egyetlen problémát sem tud igazán megoldani. A koncentrálástudománya, amiről az időbeosztással kapcsolatban beszéltünk már, abban áll, hogy listátkészítünk a céljainkról. Számba veszünk minden problémát, ami az utunkban áll.Kiválasztunk egyet-kettőt, amelyek a legfontosabbak. Nekilátunk az 1. számúnak, éscélratörően addig foglalkozunk vele, amíg meg nem oldottuk. Abszolút zseniális módszer.Mert a koncentrált szellemi erő olyan, mint egy lézersugár. Minél jobban koncentrálunk,minél inkább összpontosítjuk a figyelmünket, mint egy sugarat, egyetlen problémamegoldására, annál biztosabb az akadály megsemmisítése, és mi mehetünk tovább a célfelé.A zsenialitás 3. elsajátítható jellemzője: a NYITOTTSÁG GONDOLATOKBEFOGADÁSÁRA. Azok az emberek, akik átlagon felül intelligensek, mind hajlamosak anyitottságra. Hajlandóak fontolóra venni egy-egy dolog seregnyi különbözőmegközelítését. Képesek arra is, hogy visszavonuljanak. Szívesen és sokat szoktakkérdezni. Olyan kérdéseket tesznek fel, hogy: „Miért?”, vagy éppen olyat, hogy: „Miértne?” Vagy azt a kérdést, hogy: „Mi lenne a megoldás?” „Itt van ez a probléma, mik a 141. oldal, összesen: 197feltevései? Lehetséges, hogy rosszul következtettünk? Lehet, hogy rosszul ítéltük meg ahelyzetet?” Tudják, hogy a legtöbb kudarc rossz következtetésekben gyökeredzik. Tehátírjuk: feltételezések! Mik tehát a feltevéseink? Tudják, valahányszor meghívnakszakértőnek nagyvállalatokhoz, vagy akár kisvállalatokhoz, mert bajok vannak a piaccalkapcsolatban, mindig kiderül, hogy a feltevéseik rosszak. Hibásan következtettek atermékekkel, az árakkal, a vevőkkel, a szállítással, a konkurenciával kapcsolatban.Mik tehát a követelmények? Legyünk széles látókörűek! Mérlegeljük mindenesetben a probléma megoldásának különböző módjait, bármi legyen is az! Egy másikkérdés, amit fel kell még tennünk: Mi más lehet a probléma? Mi azt hisszük, ez aprobléma. Mi van akkor, ha valami más a probléma, és nem is az, amit mi annak látunk?Tehát legyünk nyitottak, legyünk rugalmasak, legyünk készek arra, hogy megvizsgáljuk akülönböző megközelítési módokat!A zsenialitás 4. jellemzője, bármilyen meglepően hangzik is: a SZIGORÚMÓDSZERESSÉG. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy átgondolt szisztematikusrendszeresség. Vagy ha úgy tetszik: szisztematikus módszer a problémák megoldására. Azseni nem meggondolatlan hebehurgya. És végül, ha a zseni nagyon gyakran azösszpontosítási folyamat eredményeképpen kipróbált egy sor szisztematikus módszert,képes arra, hogy egyszerűen kivesse agyából a problémát. Aztán egy bizonyos ponton atudatfelettije adja meg neki a keresett választ. De ezt megelőzően rendszeresen végig kellgondolnia a megoldás különböző módjait. A legtöbb ember nem így csinálja. Egészegyszerűen rávetik magukat a problémára, olyan módon, ahogy a csaholó kutya azelhaladó autó után szalad. És aztán vau, vau, vau, vau, vau, vau, úgy szeretnémarcangolni. Vagy úgy veti rá magát a feladatra, mint ahogy egy kölyökkutya egy régipaplanra, bele-belekap, és darabokra tépi. Az intelligens ember viszont minden problémátlogikusan, szisztematikusan közelít meg.Beszéljünk most a kreatív gondolkodás 3 olyan módszeréről, amelyet úgyhasználhatnak, mint, mint valamilyen sugárrombolót, amelynek segítségével meg tudjákoldani a problémák 90-95 %-át! És megsemmisíthetnek minden akadályt, elháríthatnakminden olyat, ami az útjukban áll.Az 1. módszert úgy nevezem, hogy ötletroham. Az ötletroham igen egyszerűtechnika. Sok-sok évvel ezelőtt alakították ki. Művelhető egyedül vagy másokközreműködésével. Több embert tett sikeressé és gazdaggá e technika alkalmazása, mintaz összes többi ismert technika. Én magam is évek óta alkalmazom, és egész egyszerűenlenyűgöző az, amilyen gyorsan képes az ember a segítségével remekül megoldani alegnehezebb problémát is. Az ötletrohamot gyakran nevezik 20 ötlet módszernek is. Azegyetlen kellék ami szükséges a 20 ötlet módszer használatához, mindössze egy darabpapír, egy toll és a fegyelem. Miért nem alkalmazzák többen és gyakrabban ezt amódszert?ad 1.: Mert nem ismerik.ad 2.: Mert nem elég fegyelmezettek. Pedig, ha szisztematikus alaponalkalmaznák, meglepő eredményeket érnének el már az első alkalommal is.A 20 ötlet módszer lényege a következő. Vegyünk egy papírlapot – a legokosabb,ha reggel, amikor még friss a fejünk –, és írjuk fel fő célunkat vagy feladatunkat a lapnak a tetejére! Mégpedig kérdés formájában. Mondjuk azt, hogy Önök a jövedelmüket 30ezerről 45 ezerre akarják növelni a következő 12 hónap alatt. Tehát akkor felírják a kérdésta lap tetejére: „Mit kell tennem azért, hogy 45 ezer $-t keressek 12 hónap múltán?” Vagyvegyünk egy időgazdálkodási kérdést: „Mit tehetek azért, hogy 2 órával több időtfordíthassak produktív munkára minden nap?” Vagy lehet egészségügyi kérdés is: „Mittegyek, hogy lefogyjak 2 és fél kilót 1 hónap alatt, azaz visszanyerjem ideális súlyomat?”Leírják ezt a lap tetejére kérdés formájában. És aztán kényszerítik magukat, hogy adjanak20 különböző választ. Egyszerűen kényszerítik magukat 20 különböző válaszfogalmazására. Az első 4-5 válasz, amit ki tudnak sütni, meglehetősen könnyen születik. Akövetkező 4-5 már valamivel nehezebb, és az utolsó 10-zel már valósággal vért kellizzadniuk. Ugyanis az elméjük, amennyiben nem módszeresen használják, csak nagyonlassan tud megfelelni ennek a követelménynek. Akár valamilyen eltunyult izom, nehezenfogható munkára. És a válaszok nagyon-nagyon lassan születnek, de 1 hét elteltével, 1hónap, negyedév múlva akár fél napig is ontja az ötleteket. Tehát írják fel a kérdést a laptetejére! Süssenek ki 20 választ, és mindezek után válasszák ki a legjobbat, és használjákfel azonnal! Ilyen egyszerű. Hogyha ezt teszik, Önök is el fognak ámulni azon, hogy milyenhatásos ez a technika. Olyan ötletek fognak előbukkanni az agyukból, hogy maguk isteljesen meglepődnek. Olyan gondolatok jelennek meg a papíron, amelyekről sosemhitték volna, hogy kipattannak az agyukból. Ezt a feladatot már feladtam többtanfolyamon vezető állású tisztviselőknek, és gyakran hallottam tőlük, hogy néha a 20.válasz az, ami megéri a többi 19-cel való bajlódást. Ezek a vezetők odajönnek hozzám, ésazt mondják, hogy megéri a fáradságot a 20 válasz, mert néha a 20. válasz az, amelyetmár egy fél éve keresnek. Amennyiben tetszik ez a gyakorlat, vegyenek elő papírt, éslássanak hozzá azonnal! Miért? Azért, mert így bevésődik a tudatalattiba és atudatfelettibe, hogy komolyan veszik a 20 ötlet módszert. Amennyiben megteszik ezt heti5 napon át, minden reggel, mielőtt munkába indulnának, és naponta kitöltik a megkívánt20 választ, tehát minden reggel még indulás előtt, és ezt folytatják évente 50 héten át,leszámítva 2 hetet a nyári szabadságra, valamint a hétvégeket, amikor pihenniük kell,akkor körülbelül évi 5 ezer ötlet birtokába jutnak. Amennyiben csak 1 ötlet hasznosíthatónaponta, akkor a napi 1 ötletet beszorzom a heti 5-tel, és… igen, évi 50-nel, és akkor azegyenlő 250 ötlettel évente. Amit mind felhasználhatnak az életükben. Egy olyanvilágban, ahol az átlagembernek egy épkézláb ötlete sincs. Nem gondolják, hogy ha eztszisztematikus alapon teszik, eredményesebbek lesznek? Hogy a kreatív gondolkodásmódszere előrehaladást biztosít? Hogy változást és sikert hoz életükbe? Tehát én aztmondom, hogy gyakorolják naponta ezt a módszert. Bár őszintén szólva én, személyszerint csupán 3 napi turnusokban végzem el a gyakorlatot, és ennek az az oka, hogy a 3.naptól kezdve már túlságosan sok ötletem gyűlik össze, és nem marad elég időm a napfolyamán valamennyi felhasználására. Annak ellenére, hogy jó ötletek, egészségesötletek, praktikus ötletek, és sok esetben a tudatfeletti elme megoldásai szinteelárasztják a papírt. Vannak köztük olyanok, amelyek megérnek néha 100 $-t, néha 1000 $-t, de vannak olyan ötleteim is, amelyek 10 ezreket, sőt 100 ezreket hoznak. Én mintszaktanácsadó dolgozom, és időnként a munkám során ennek a módszernekalkalmazásával olyan ötletem támad, amely az érintett vállalat számára 100 ezreket jelent.Mert a rengeteg tényező ismeretében a megoldás egy pillanatban hirtelenkikristályosodik, és ahogy a vaku fénye, megvilágítja a kép legkisebb részletét is. Egyszercsak világosság támad a tudatfelettiben, és bang, megszületik a nagy ötlet. Ezért ajánlom,hogy még ma kezdjék el gyakorolni a módszert. Írjanak le bármely célt, bármely problémát, bármely akadályt! Írják le kérdés formájában! Próbálják ki máris! És megfognak lepődni, milyen hatásos módszer ez. Sok hallgatóm jött már vissza hozzám,emberek százai a tanfolyamaimról, bizonyítva, hogy ez a technika megváltoztattapályájukat, üzleti eredményeiket, egész családi életüket. Megváltozott az életük sok-sokszempontból tőle.Ezek után szeretném megtanítani Önöket a 2. módszerre, amelyet egyénileg ishasználhatnak, és csoportosan is. Alkalmazhatják mint csoportok problémáinakmegoldására alkalmas módszert. A rendszerességen alapul. Egyik részét a HarwardEgyetemen fejlesztették ki. A másik részét egy sor hivatásos kreatív gondolkodó dolgoztaki, és az egészet én olvasztottam egybe egyetlen módszerré. Ez a módszer egyszerűenlenyűgöző. Olyan, mintha ágyúval tüzelnénk a papírra. Nem volt még olyan probléma,amit ne lehetett volna megoldani a segítségével. Ez a módszer 9 lépésből áll.Az 1. számú lépés, a kiindulási pont: a bizakodó várakozás. A bizakodó várakozásugyanis szabaddá teszi a szellemet, pihenteti az agyat. Működésbe hozza a tudatfelettit.És ráhangolja Önöket arra, hogy egy problémát vagy nehézséget magasabb szintenoldjanak meg. A bizakodó várakozást könnyű előidézni. Feltételezi a logikus megoldást.Valahányszor valamilyen nehézséggel kerülünk szembe, tudnunk kell, hogy van logikus,használható megoldás. Ilyenkor mondjuk azt: „Á, tudom, van erre logikus, használhatómegoldás. Nincs semmi probléma.” Vagy ahogyan az ausztrálok mondják: „Nem kell félni,haver!” Mondják maguknak ezt: „Nem kell félni, haver! Nincs probléma. Kell lenni egyhasználható megoldásnak.” Ez a bizakodó várakozás minden esetben megindítja a kreatívgondolkodást, és sokkal hatékonyabbá teszi az elmét.2. számú lépés: annak érdekében, hogy magatartása minél derűlátóbb legyen,használjon pozitív kifejezéseket! Beszéljen pozitív nyelven! Mit akarok mondani ezzel?Vannak bizonyos szavak, mind az angol nyelvben, mind a többi nyelvben, amelyek növelikvagy csökkentik a vérnyomást, aggodalmassá, félénkké teszik az embert, vagy boldoggá,vidámmá. Tehát a szóhasználat rendkívül fontos. A megfelelő szavak használata nagyjelentőségű. Pl. itt van a probléma szó. A probléma szó negatív töltésű. Negatív vonzataivannak. Kimondásakor stressz, félelem, feszültség fogja el az embert. Tulajdonképpenbeszűkíti az ember elméjét.Használjuk helyette a helyzet szót! A helyzet kifejezés ugyanis semleges szó. Lehetpozitív is, meg negatív is. A probléma szóban benne van, hogy baj fenyeget, a helyzettelazonban csak foglalkozni kell. Írják: a probléma szóhoz a harc, a kudarc, a kár, a csalódásfogalma társul. A helyzettel viszont egyszerűen csak számolni kell. Tehát a dolgokat úgykell leírnunk, mint helyzetet. „Ma érdekes helyzettel kerültem szembe. Ellopták akocsimat. Nahát, ez igazán érdekes helyzet!” „A házunk leégett. Nahát, ez valóbanérdekes helyzet.” Ilyen módon kényszeríti az agyát, hogy felülkerekedjék a helyzeten,ahelyett, hogy letörne.Egy másik fontos szavunk: a kihívás. Nagyon sok vállalat és nagyon sok emberhasználja most ezt a szót, kizárólag azért, mert pozitív töltésű. Egy kihívás olyasmi,amihez fel kell nőnünk. A kihívás valamilyen pozitív dolog, ami tettekre mozgósít. Tehátprobléma helyett mondjunk inkább kihívást! „Érdekes kihívással kerültünk szembe.” „Ezaz idei év legnagyobb kihívása.” Vagy: „Érdekes kihívással kell szembenéznünk az idén.”Vagy: „Az idén egy nagy kihívásra kell válaszolnunk.” Egy probléma ugyanis, amit kihívásként fogunk fel, mozgósítja az ember képzelőerejét, tettekre sarkall, felébreszti aversenyszellemet, és máris előtérbe kerül a lehetőség szó.A lehetőség szó rendkívül pozitív töltésű. Olyan szó, amely előnyöket hordozmagában a számunkra. Tudományos kutatásaink érdekessége, hogy egyértelműenigazolják: a kudarcok és nehézségek mélyén, minden probléma terén, minden helyzetben éskihívásban ott szunnyad egy rejtett lehetőség. Valami, amiből tanulhatunk, ami ahasznunkra lehet, valami előny, valami, amin nyerhetünk. Van valami, amit felszínre hoz.Mert a behelyettesítés törvénye szerint amennyiben minden egyes nehéz helyzetben alehetőséget kutatjuk, nem tudunk ugyanakkor olyasmire gondolni, ami stresszt okoz,vagy félelmet kelt bennünk. Nem tudjuk problémának tekinteni azt, amiben lehetőségetlátunk. Az egyik gondolatmenet, a pozitív gondolat kiradírozza a negatív gondolatot.Tehát, ha szemügyre vesszük a sikeres embereket, megállapíthatjuk, hogy a sikeresember a célt tartja szem előtt, megkeresi a lehetőséget, szembenéz a kihívással, ésminden balsikerben és nehézségben felkutatja a pozitívumot. Amikor a tudatfelettielméről beszéltünk, elmondtuk, hogy a kudarcok és nehézségek igen gyakran jók arra,hogy helyesbítsük a pályát vagy az irányt, hogy megtaláljuk a jó utat, és biztosan célbaérjünk. Tehát ahelyett, hogy csalódás fogna el, vagy elkeserednénk, lássuk meg anehézségekben a nagy lehetőséget, vizsgáljuk meg, és fordítsuk a hasznunkra!A 3. számú lépés minden egyes helyzettel vagy kihívással kapcsolatban az, hogypontosan meghatározzuk, világosan meghatározzuk. Egyébként én magam is ezt amódszert követem. Egyszerűen megfogalmazom a célomat vagy a nehézséget, amivelszámolok, és sorra veszem az előbb elmondottakat. Lépésről lépésre kielemzem alehetőségeket, és a végén mindig rábukkanok a megoldásra. Tehát határozzuk meg,méghozzá írásban, vessük papírra! Ne felejtsük el, írásban! Minden sikeres ember írásbangondolkodik. A sikertelen emberek nem írnak le semmit. És miért nem ír le semmit asikertelen ember? Azért, mert túlságosan lusta ahhoz, hogy tollat fogjon. Ne felejtsék el apapírt! Írják le: „Mi az, ami aggaszt jelenleg? Hol van a nehézség? Mi a pontos helyzet?”Határozzák meg világosan! Gondoljanak arra, amit már mondtunk: a zsenialitás próbája atisztánlátás. A kudarcot zavaros és ködös célok szülik.A 4. lépés: kérdezzék meg maguktól: „Mik a kihívás lehetséges okai?” Melyek azösszes lehetséges okok? A mi türelmetlen társadalmunk erősen hajlamos arra, hogy akihívás vagy a nehézségek okainak tisztázása nélkül, vaktában vonja le avégkövetkeztetést, és egyszerűen azt mondja: „Csináljuk ezt vagy azt!”, ahelyett, hogyúgy tennénk, mint az orvos. A jó orvos hátralép, és azt mondja: „Önnek itt fáj, ilyenrendellenességet észlel, ezek a panaszai, a betegsége ilyen tünetekkel jár. De mostnézzük meg, mi minden okozhatja! Mik a lehetséges okok? Mit és mennyit eszik? Mit iszik?Milyen az életmódja? Miféle stresszhatások érik?” És így tovább. Látni fogjuk, hogy abajok és problémák 50 %-a orvosolható már azáltal is, hogy pontosan meghatározzuk. További 25 % megoldható, hogyha tisztázzuk a probléma kiváltó okát. Néha, amikorsikerül megállapítanunk az okokat, egyszerűen azt mondjuk: „Nahát, csak ez az oka?”Aztán kiküszöböljük az okot, és már meg is oldottuk a kérdést.Az 5. lépés akkor szükséges, ha nem hozott megoldást a 3. és a 4. lépés. Tehát az5. lépésben a kérdés: „Mi az összes lehetséges megoldás?” Mi az összes lehetségesmegoldás? És ne csak 1 logikus megoldást keressünk! Hanem találjuk ki az összeset! Ha túlgyorsan rátalálunk egy megoldásra, és az ésszerű megoldásnak látszik, gondoljanak arra: mi lesz, ha nem válik be? Ez esetben mi a teendő? Ahogyan Roger (radzser) Voxmegfogalmazta: „Mindig keressük meg a másik logikus, helyes választ is!” Hogyha márvan egy helyes válaszuk, akkor mondják azt, hogy: „Ez helyes megoldásnak tűnik erre aproblémára. De mi lenne a 2. helyes válasz?” Nagyon-nagyon jó gyakorlat. Mertamennyiben az 1. megoldás nem válik be, már a kezünkben is van a 2. megoldás. Tehát akérdés: „Mi az összes megoldás? Mi a megoldás? És mi az ellenkezője? Vagy talán netegyünk semmit? Mi lenne, ha 2-szer ennyit próbálnánk? Mi lenne, ha valami mástpróbálnánk meg? Ha eltérnénk a vonaltól oldalirányban? Ahelyett, hogy itt ásnánk mégmélyebbre, nem kellene új helyen ásni? Mi lenne, ha kivonulnánk erről a piacról? Mi lenne,ha lemondanánk erről a feladatról? Ahelyett, hogy megoldást keresünk a munkára vagyfeladatra, mi lenne, ha továbblépnénk, máshová mennénk, és újat kezdenénk? Akkor milenne a 2. helyes válasz?” És itt kritikus ponthoz értünk. Ettől a ponttól kezdve, még ebben az 5. lépésbenkizárólag és csupán a megoldásokra kell gondolnunk. Beszéljünk kizárólag amegoldásokról! Mert mi történik az összpontosítás törvénye szerint? A behelyettesítéstörvénye szerint? A vonzás és a közlés törvénye szerint? Mi történik? Hát énmegmondom, mi történik. A legtöbb ember örökösen csak a problémákról beszél, aproblémákra gondol, aggódik miattuk. Élénken elképzeli őket, retteg, hogy súlyosbodnak,és egyre több és több lesz. A behelyettesítés törvénye értelmében, ha csak problémákragondolunk, akkor a tudatunkban elhatalmasodnak a negatív gondolatok. A vonzástörvénye értelmében a problémákkal való foglalkozás egyre több problémát vonz azéletünkbe. És az összefüggések törvénye szerint minél többet beszélünk ésgondolkozunk a problémákról, egyre inkább jellemzik majd világunkat. A különbségnyerők és vesztesek között, hősök és antihősök, sikeresek és bukottak között az, hogy asikeres emberek, a nyertesek mindig a megoldásra tájolódnak. A megoldásra vannakhangolódva. A megoldásokra gondolnak, a megoldásokról beszélnek. Ők mindig ezt akérdést teszik fel, ez számukra a nagy kérdés: „Mit teszünk mostantól kezdve?” Mitteszünk mostantól kezdve? Más szóval: a sikeres embert mindig a jövő érdekli. Mindig ajövő felé fordul. A vesztesek mindig a múlttal törődnek. A vesztes mindig azt akarja tudni:Ki volt az oka? Kit kell vádolni? Ki a felelős? Micsoda veszteségek érték? A nyertes ezzelszemben előre néz. Azt kérdi: „Hogyan jutok tovább? Mi innen a következő lépés? Mittehetek a megoldásért? Hogyan javíthatok a helyzetemen? Hogyan hozhatom rendbe,alakíthatom át, hogy módosíthatom?” stb. Ha eljutunk idáig, a következő lépés magátóladódik.A 6. lépésben: határozni kell. Döntést kell hozniuk. Tény az, hogy bármilyendöntés jobb, mint a semmilyen. 80 %-ban megoldható minden probléma, csak dönteni kelltudni ennél a lépésnél. És pontosan akkor, amikor idáig eljutunk. Más szóval: bármilyennehézség volt is, most van itt az ideje, hogy eldöntse, mi a teendő. A döntésképtelenség,a határozatlanság a legfőbb oka a kudarcnak. A bizonytalan ember nem sikeres azéletben. A határozottság fontosabb, mint a helyes döntés. Mert minél több döntést hoz,annál több visszahatás éri, így egyre okosabb lesz, és egyre helyesebbek lesznek a döntései.Az ellenkezője is igaz. Minél kevesebbszer dönt, annál kevesebb a tanulság. És egyreinkább képtelen lesz a döntésre. Tehát döntést kell hoznia. A kérdések 80 %-ában azonnal,a többivel kapcsolatban pedig egyszerűen mondja azt: „Jól van, nem tudok dönteniazonnal, több információra van szükségem. Szabok egy határidőt: csütörtök délbeneldöntöm a kérdést, bármennyi lesz is az információm.” 7. lépés. De még az előzőekhez hozzá kell fűznöm, hogy a döntés megszabadít astressztől. A határozatlanság viszont mindig a feszültség forrása.7. lépés: a felelősség kérdése. Ki kell jelölnie egy felelőst. Más szóval: fel kelltennie a kérdést, és ez valóban nagy kérdés: „Ki legyen, aki végrehajtja? Ki az, aki csinálnifogja?” Gyakran előfordul, hogy egyesek elvégzik ezt a gyakorlatot, meghozzák adöntést, és máris boldogok, mámorosak az örömtől. A stressz és a nehézségekmegszűntek. Aztán mindenki visszatér a munkájához, és amikor 2 hét múlva megintösszeülnek, kiderül, hogy nem történt semmi, mert senkit sem jelöltek ki személy szerinta döntés végrehajtására. Vagyis: ki és pontosan mit fog csinálni?És ezzel eljutottunk a 8. ponthoz: tűzzünk ki határidőt! Mondja, hogy: „Ez a munkaerre és erre a napra legyen készen!” Egyezzenek meg, hogy a feladatot melyik naprahajtja végre a felelős! „Csütörtök déli 12 óra a határidő, amikor beszámol.”És természetesen, miután kitűzte a határidőt, jön a 9. lépés: akcióba kell lépni.Tudják, egy érdekes időgazdálkodásról szóló tanulmányban olvastam, hogy a munka 20 %-a, a munka első 20 %-a rendszerint ugyanannyit ér, mint az utána következő 80 %. Ha sínretudja tenni, azt mondják, a jó, lendületes kezdés máris fél siker.És a 10. lépés: hogy ellenőrizze, amit elvár! Ellenőrizze, amit elvár! A sikeres életegyik legfőbb szabálya. Miután megállapodtak abban, hogy egy munkát el kell végezni,ellenőrizze! Tudjon róla! Lásson mindent! Legyen kapcsolatban a felelőssel! Egy jóbarátom szerint a jó vezető ne csak várja, hogy elvégezzék a munkát, hanem várja is el!Hozzon döntést! És ha kijelölt valakit a döntés végrehajtására, tartsa vele a kapcsolatot!Mert ha fontos Önnek az, hogy a munkát elvégezzék határidőre, akkor nagyon fontos amunka nyomon követése is. Tehát ellenőrizze!És most beszéljünk a kreatív gondolkodás utolsó módszeréről! Amely használhatóa házastársukkal együtt, a munkatársaikkal, a barátaikkal, üzlettársaikkal, és aleghatékonyabb módszerek egyike. Először Alex (elex) Osborn írt róla 1946-banmegjelent könyvében, a címe: Használd a képzeleted! A módszer neve: ötletbörze. Azötletbörze szenzációs módszer. Nem fogom felírni a táblára, de részletesen elmondom,mi az, amit tenniük kell, ha nyerni akarnak az ötletbörzén.Először is: az ötletbörzén részt vevők ideális száma 4-től 7-ig terjed. 4-en alul nemelég hatékony a csoport energiakészlete. 7-en felül pedig elvadulnak, a csoport hajlamoslesz a szétesésre. Tehát 4-5-6-7 ember üljön össze összehangolt együttesben!A 2. lépés az, hogy világosan megfogalmazzuk a kérdést. És minél egyszerűbb ésszabatosabb lesz a kérdés és minél konkrétabb az a válasz, amelyet keresünk, annálsikeresebben működik az ötletbörze. Pl. ne azt kérdezzék egy kereskedelmi vállalatnál:„Mit tehetünk azért, hogy több árut adjunk el?”, mert így a kérdés túl általános, túl ködös!Legyünk pontosabbak! Inkább azt kérdezzük: „Mit kell tennünk azért, hogy 20 %-kal többárut adjunk el a következő 3 hónap alatt?” Az ilyen szabatos kérdés megindítja az ötletekáradatát. Menjünk tovább!Az ötletbörze 3. meghatározója: az idő. Az ötletbörze legmegfelelőbb időtartama:15 és 45 perc között van, 30 perc az ideális. A leghelyesebb, ha azt mondjuk: „Ötletbörzétrendezünk arról, hogy mit kell tennünk, ha 20 %-kal több árut akarunk eladni a következőnegyedévben. Az ötletbörze időtartama 4 óra 15-től 4 óra 45-ig tart.” 147. oldal, összesen: 197A következő lépés: az ötletek létrehozása. Ez a börze kritikus pontja. Ugyanis nemszabad az ötleteket mindjárt születésük pillanatában értékelni! Mert amint ezt Osbornmegállapította, megállítja az ötletek áradását. Hogyha valaki előáll egy ötlettel, és egymásik azonnal rávágja: „Á, ez béna ötlet, ez hülyeség, nevetséges, ezt már eddig ispróbáltuk!” Amint valaki kritizálni kezd vagy lebecsül egy ötletet, mindenki azonnalelhallgat. Aztán csak ülnek ott, és mindenki tétovázik, megszólaljon-e. Ugyanis, hamegbírálnak egy ötletet, felszínre tör a gátlás, amelyet ki-ki még gyerekkorából hozottmagával. A 2 folyamatot tehát szétválasztjuk. Azaz az ötletek értékelése, ez a szekció, ésaz ötletek létrejötte közé gátat építünk. Ez pedig az idő. Bizonyos időnek kell eltelnie a 2között. Először az ötletek mennyisége a fontos. Tehát egy 30 perces ötletbörzén előszöris azt mondjuk: „Lássuk, hány ötletet tudunk kitalálni annak érdekében, hogy 20 %-kaltöbb árut tudjunk eladni a piacokon a következő 3 hónap alatt!” Utána pedig mondjukazt, hogy: „Van időnk, nem kell sietni.” Ezután a minőség a fontos.Lássuk, mi a vezető szerepe! Az ötletbörzén a vezető ne legyen hangadó! A vezetőszerepe az ösztönzés. Egy jó üzletember és vezető rendszeresen – legalább hetenként 1-szer – összehívja munkatársait egy-egy jó kiadós ötletbörzére. Tehát hetenként 1-szer. Ésnem hangadó az ötletbörzén. Lejegyez minden ötletet. Lejegyez minden választ, mertnagyon gyakran előfordul az ötletbörzén, hogy valakinek olyan ötlete támad, amely tudatfeletti megoldás. A tudat feletti megoldásról, bármily kitűnő is, valószínűleg sem maga aza személy, aki kitalálta, sem a hallgatóság nem tudja azonnal, milyen briliáns ötletszületett. De ha Önök később értékelik az ötleteket, vagy valaki más belenéz az anyagba,azt mondja: „Ez az, amit keresünk! Pontosan ez!”Tehát hadd mondjam el újra a kreatív gondolkodás egyik alaptételét! Azintelligencia cselekvési mód. És legalább a 2-szeresére növelhetik jelenlegiintelligenciaszintjüket, ha követik a zsenik példáját. Tisztázzák, hogy mit akarnak!Szigorúan koncentráljanak a céljukra, a problémára, a helyzetre vagy az óhajtotteredményre! Legyenek nyitottak, rugalmasak! Vizsgálják meg a lehetőségeket! És használjáka problémák megoldásának most tanult szisztematikus módszereit! Próbálják kibármelyiket közülük! Alkalmazzák őket rendszeres és módszeres alapon, és akkora lesz asiker, hogy az Önök legmerészebb várakozását is felülmúlja! „Mindent megkaphat, amit akar, ha elég erősen akarja; azzá lehet, amivé lenniakar; elérheti legtitkosabb vágyát; megtehet mindent, amit tenni akar – ha egyetlen céllebeg a szeme előtt, és azt követi.” Robert Colié 22. szekcióAz energiaszint növelése(23:53) Biztosan szeretne a jelenleginél több energiával és életerővel rendelkezni.Megismerkedni olyan ötletekkel és módszerekkel, amelyeknek az alkalmazásaugrásszerűen növelné jelenlegi életerőszintjét. Percről percre, óráról órára. Évek ótatanulmányozom az egészség problémáit. És 7 tanácsot adok, amelyek révénegészségesebbek leszünk, és növekedni fog életerőnk. Mindehhez csupán 5 dologra vanszükség.A legelső: a vágy. A 2.: a definíció. Definiálni kell, hogy mit akarunk.A 3.: az elhatározás. Határozzuk el, hogy fölvesszük azokat a szokásokat,amelyekre szükség van az energiaszint növeléséhez!A 4.: az eltökéltség. A megfelelő kitartásra való képesség.Az 5. pont: a fegyelem. Az a képesség, hogy rávegyük magunkat arra, amirőltudjuk, hogy szükséges egészségünk javításához. Akár jólesik, akár nem. Amíg csak nemválik szokásunkká.Ebben az egész előadás-sorozatban valószínűleg itt a legérvényesebb amegfelelések törvénye. Abban az értelemben, hogy a test, külső formánkvisszatükröződése mindannak, ami belül megy végbe. Az ok és okozat törvénye szerint azéletben tapasztalt okozatok oka az, amit a testünkbe, meg az, amit a tudatunkbabefektetünk. És persze a megszokás törvénye. Aki egészséges, annak a szokásai isegészségesek. Aki beteg, főleg azért az, mert egészségtelenek a szokásai. Különösen, amia testével kapcsolatos viselkedését és gondolkodását illeti. A test, az emberi test akár100, sőt 120 évig is működhetne. Számos, közelmúltban végzett kutatás eredményeszerint az élettartam 130 évre is kitolható. Ha megnézzük a hosszú élettel kapcsolatoskísérleteket (mindjárt szó lesz ezekről), azt látjuk, hogy Amerikában és Kanadában ma azátlagos várható élettartam 74,9 év. Ez azt jelenti, hogy a lakosságnak legalább a feleelőbb hal meg. Van, aki 50, 55, 60 éves korában. És a fele ennél később. A mi célunk moströgtön az legyen, a vágyunk eltökélten arra irányuljon, hogy legalább 80 évet érjünk meg!Ha azt a célt tűzzük ki magunk elé, hogy megérjük a 80. évünket, akkor ügyelnünk kellmindenre, amit nap mint nap cselekszünk. Mit eszünk és iszunk reggel, délelőtt, délben,délután, este? Hogy bánunk a testünkkel? Hogyan alszunk? Mennyit mozgunk? Föl kelltennünk a kérdést: „Ez elősegíti-e, hogy legalább 80 évig éljek, vagy pedig akadályozza?”Márpedig az egészség szempontjából minden nagyon fontos. A testünk csodálatos,csodálatos gépezet. Energiát fejleszt. Igen, energiatermelő organizmus, amely bőségesentermel energiát, és természetes állapota az egészség. Csodálatosképpen, ha egyszerűenfelhagyunk bizonyos dolgokkal, akkor a testünk természetes módon sokkalegészségesebbé válik. Ez a természetes állapota. És ahhoz, hogy egészségesek legyünk,nem kell semmi különöset csinálni, csak föl kell hagyni azzal, amit helytelenüzemeltetésnek nevezünk. Egy gépet is tervezhetnek 100 év élettartamra. De ha helytelenül működtetik, és nem tartják megfelelően karban, jóval előbb megy tönkre,mint kellene. Kutatási eredményeket is ismertetünk előadásunkban. Sok ezer, többszázezer órányi kutatás a legkiválóbb egyetemeken kimutatta, hogy a bőséges energia éséleterő titka az egészség, mely egyébként egyenlő az energiával. Mindenkori fizikaiállapotunkat szinte bármikor lemérhetjük az energiaszintünkkel. Ezt tudjuk is. ManapságAmerikában és Kanadában mindenkit, mindenkit nagyon aggaszt a túl alacsonyenergiaszint. 7 dolgot kell tennünk. 7 igen-igen egyszerű, nem könnyű, de egyszerűdolgot, amelyek révén ugrásszerűen nő az energiaszintünk. Az első perctől kezdve.A legelső, a legelső: a megfelelő testsúly. A megfelelő testsúly döntő az egészségés energia szempontjából. Hogy miért? 2 oka is van: egy fizikai és egy pszichológiai.Hogyha túlsúlyunk van, szörnyen igénybe vesszük a szívünket. Szörnyen igénybe vesszüka többi szervünket, továbbá az izmainkat is. Aki már kapaszkodott fel lépcsőn, az tudja,mennyire fárasztó feljutni. Képzeljük el, milyen lehet bőrönddel lépcsőt mászni, ésgondoljunk arra, mennyi túlsúlyt cipelnek egyesek! Olyan ez, mintha valami nagy lépcsőtmásznánk meg, vagy gyalogolnánk, de súlyos bőröndökkel. A test megterhelése nemérzékelhető, de óriási és igen fárasztó. A 2. tényező pedig az, hogy gyakran nyomasztó atúlsúly abban a világban, ahol… ahol mindenki karcsú, ahol a karcsúság a divat amagazinok címlapjain, az újságokban, a tévében, mindenütt. Ha mindenhol karcsúembereket látunk magunk körül a világban, és úgy érezzük, hogy mi el vagyunk hízva, azvalódi lelki depressziót okoz, ami önmagában kimerítő.Hogy érhetünk el megfelelő testsúlyt? Egyszerűen. Magunk elé képzeljük, ésmondogatjuk. Elképzeljük és mondogatjuk. Először is: ha az a vágyunk, hogy lefogyjunk,határozzuk el, legyünk eltökéltek, fegyelmezettek! Aztán képzeljük el, és mondogassuk akívánt testsúlyunkat, amíg alacsonyabbra nem programozzuk magunkban a súlyunkat! Nefeledjük: a karcsúság siker, a kövérség kudarc!A 2. pont: a helyes étrend. Számos vizsgálatot végeztek élsportolók körében.Kutatják azoknak az étrendjét, akik a legtöbb energiát és életerőt birtokolják. És 3lényeges, fontos dolog derült már ki az étrenddel kapcsolatban:Az 1.: a kellő változatosság. Legyen változatos az étrendünk! Sokféle ételtfogyasszunk! Ne kis számút, mert ha sokfélét fogyasztunk, valószínűleg hozzájutunk avitaminokhoz és nyomelemekhez, amelyek az energia magas szintjéhez kellenek, bár nemaz összeshez jutunk hozzá, ahogy ezt mindjárt meglátjuk.A 2. pont: a… a sovány fehérje. A sovány fehérje többféle forrásból származhat, pl.szójából, halból, sovány húsból stb., nem pedig zsíros húsból és hasonlókból.Táplálékunknak körülbelül 15 % fehérjét kell tartalmaznia. Úgyhogy vizsgáljuk meg napitáplálékunkat, és ha 15 %-nál többet veszünk magunkhoz, az több, mint amennyire atestnek szüksége van.A 3. pont: a rostos szénhidrátok. A rostos szénhidrátok, vagy gyümölcs- észöldségfélék. A rostos szénhidrátokból mintegy 75 %-ra van szükség. Gyümölcs, zöldség,gabonafélék, magvak és a többi. 75 % szénhidrát, mert a szénhidrát a tüzelőanyag,amelyet a testünk nap mint nap eléget. A spagetti. A salátafélék is ide tartoznak. Hogyha75 % szénhidrátot fogyasztunk, valószínűtlen, hogy hízunk.Ezenkívül mintegy 10 % zsírra is szükség van. De 10 %-nál nem többre. Ha 10 % zsírnálés 15 % fehérjénél többet fogyasztunk, azt elraktározzuk, és nehéz lesz leadni. 150. oldal, összesen: 197A 4. pont: a sok víz. Sok vízre van szükségünk. Naponta körülbelül 2-2,5 literre, úgytalálták. Ami naponta körülbelül 8-szor 3 decit jelent. Rendszeresen igyunk vizet! Haodamegyünk a csaphoz, egy pohár vizet igyunk, ne pedig csak szürcsöljünk egy keveset!Ez a helyes étrend kulcsa.Végül pedig, az utolsó pont: ne táplálkozzunk hiányosan, de együnk keveset! Akaliforniai egyetemen elvégzett kísérletek során a… a közelmúltbanpatkánykísérletekben kimutatták, hogy… hogy ha, ha kevés táplálékkal soványan,karcsún tartják őket, de az étrendjük azért nem hiányos, akkor, akkor így növelik atápértékét, növelik a tápértékét a…, az… az elfogyasztott tápláléknak. Magunkra isvonatkoztatva: kevesebb, de nagyobb tápértékű élelmet fogyasszunk! A napikalóriabevitelünk maradjon 2000 kalória alatt, és a kalóriamennyiség 80 %-át délután 2előtt fogyasszuk el! Délután 2 előtt! Az fog történni, hogy fokozatosan lefogyunk,soványabbak, karcsúbbak leszünk, és sokkal több energiánk lesz. A laboratóriumipatkányok élettartamát úgy tudták 30-50 %-kal növelni, hogy egyszerűen csökkentettékaz adagjukat. Nemi potenciáljuk növekszik. Intelligenciaszintjük emelkedik.Energiaszintjük úgyszintén. Az alvásigényük viszont csökken. És mindez csupán a kevés,zsírszegény táplálék hatására. Ez a bizonyos 30-50 %-os emelkedés az emberekre isérvényes. Azt jelenti, hogy ha élettartamunk most 74,9 év, elképzelhető, hogy esetlegakár 100, 110, 120 évet is megérhetünk az étrend megváltoztatása révén. Ezzelkapcsolatban sok izgalmas adat, eredmény áll rendelkezésre.Egy másik fontos tényező, a… a 3-as számú: az ételek helyes társítása. Ez igenvitatott kérdés. Ezért azt ajánlom, hogy akit érdekel ez a téma, az olvassa el dr. Harvey(harvi) és Marilyn (merilin) Diamond (dajmend) könyvét: Az egészséges életet. Ebben akönyvben arról írnak, hogy a mindennapi étrendünk mintegy 70 %-ban gyümölcs- észöldségfélékből álljon. És mert mint közismert, testsúlyunk 70 %-a víz, étrendünk 70 %-avízalapú élelmiszer legyen! 70 % gyümölcsből, zöldségből álljon! És helyesen társítsukételeinket: keményítőt és fehérjét ne együnk egyszerre! Tehát pl. zöldségfélét és fehérjétfogyaszthatunk. Vagy zöldséget és keményítőt. De fehérjét és keményítőt 1 étkezés soránne fogyasszunk! Én kipróbáltam ezt a módszert, és Önöknek is ajánlom, mert bámulatos.A testsúly gyorsan csökken, az energiaszint gyorsan emelkedik. Mindez már 24 órán belül.A szerzők azt is tanácsolják, hogy reggelire sok gyümölcsöt együnk, mást ne. Észöldségféléket és fehérjéket csak déltől fogva. Azt fogadják el ebből, amit jónak látnak.Az étrenddel kapcsolatban még el kell mondanom, hogy mindenki más és más.Mindenkinek más az anyagcseréje, és a kutatások szerint táplálkozási igényeink iseltérőek. Egyesek szervezetének tökéletesen megfelel a vegetarianizmus. Másokszervezete viszont sok fehérjét igényel. Mások a kettő között vannak: helyes aránybankell keverniük a fehérjét és a zöldség-, gyümölcsféléket. Az a helyesebb, ha kísérletezünkmagunkon. Többféle étrendet próbáljunk ki, és az eredményt jelzi a közérzetünk, hogymennyi energiánk van, jól alszunk-e éjszaka, elég karcsúak vagyunk-e és így tovább. Jólmeg tudjuk-e emészteni a táplálékunkat? Tapasztaltam, hogy ez az ételtársítás rendkívülhatásos. Növeli az energiaszintünket, mert ha egyszerre fehérjét és keményítőtfogyasztunk, a gyomor savat és lúgot is kiválaszt az emésztéshez. A savak és a lúgoksemlegesítik egymást. A fehérje és a keményítő nem bomlik le, hanem azemésztőrendszerbe kerülnek nagy, megemészthetetlen masszaként. Azemésztőrendszer az izmokból és az agyból elvonja a vért, hogy megpróbálja lebontani ezta masszát. Ezért álmosodunk el, ha sokat eszünk. Ezért álmosodunk el délután. Testünk összes energiája a táplálékot próbálja megemészteni. És ne feledjük el: testünkben alegtöbb energiát az emésztés köti le! Több energiát köt le, mint bármi más. Úgyhogy, hasikerül csökkenteni az energiát, amit emésztésre fordítunk, akkor sokkal több energia állrendelkezésre más célokra. Még visszatérek erre.Van 3 méreg, amit el kell hagynunk az étrendünkből. A 3 fehér méregnek hívjukőket. E 3 fehér méreg, melyből majd minden házban van: a CUKOR. A fehércukor, de améz, barna cukor, melasz is és így tovább. A liszt, a FEHÉRLISZT élettelen anyag, melybőlminden tápértéket kivontak. És a SÓ. Az átlagos amerikainak vagy kanadainak semmiszüksége sincs külön cukorra, de évente 67 kg-ot fogyaszt. Ez az egyik fő oka acukorbetegségnek, amely egyre több és több idő előtti halálért felelős. A fehérlisztbőlkészült termékeknek semmilyen tápértékük sincs. Sóból pedig egy átlagos amerikainakévente csak 1 kilóra van szüksége összesen az étrendjében. Ennek ellenére egy amerikai10 kilót fogyaszt. Ha csökkentjük a sófogyasztásunkat, viszont több vizet iszunk, nagysómennyiség távozik belőlünk. Csökken a folyadékmennyiség, amely a testnek kell ahhoz,hogy a sót szuszpendálja. Sokan, akik felhagytak a sófogyasztással, és több vizet isznak,2-3 kilót is lefogytak pár nap alatt. Aki tehát el van hízva, és túl sok víz van a testében,hagyjon fel az ételek sózásával!Jön a 4. pont. Szóval a 4. pontot…, a 4. pont az, hogy hagyjuk abba, szóvalne dohányozzunk! És csak mértékletesen igyunk alkoholt! Semmi mással nem okozhatunka testünknek készakarva olyan kárt, mint a dohányzással. A kutatások szerint körülbelül32 betegséget idézhet elő. Ezek között szerepel az érelmeszesedés és a tüdőrák is. Atüdőrák mindinkább a 2. halálokká válik a világban. És a nőket ugyanolyan aránybanpusztítja a tüdőrák, mint a férfiakat. Lehet, hogy… lehet, hogy létezik valami, amelynekelhagyása még hasznosabb az egészségre, mint a dohányzásé, de senki nem tudilyesmiről. 32-féle betegség.Hagyjuk abba a dohányzást! Hogyan tehetjük meg? Elképzeljük magunkat mintnemdohányzót. Sokat gondolunk rá. Mondogassuk: „Nem dohányzom! Nem dohányzom!Nem dohányzom! Nem dohányzom!” És képzeljük el magunkat nemdohányzóként! Ésbizonyos idő múlva akkor nem vonz a dohányzás. Persze, nem lesz könnyű, de megéri afáradságot.Mértékletes, mértékletes alkoholfogyasztás. Nekem tetszik a mértékletes szó, dea terület szakértői szerint a mértékletes alkoholfogyasztás naponta körülbelül 1 pohár.Napi 1 pohár, heti 7 pohár. Ennél többet semmiképpen nem ihatunk, ha mértékletesnekakarunk számítani. Ha naponta 2 vagy 3 pohárral iszunk, nagy lépést teszünk azalkoholizmus felé. Az 5. pont: a megfelelő testmozgás. A megfelelő testmozgás aerob jellegű. Azilyen testmozgás növeli az agyba jutó oxigén mennyiségét. Az agy jobb oxigénellátásagyorsítja gondolkodásunkat, növeli az intelligenciát, kreativitást. Továbbá azenergiaszintünket is. Azoknak, akik aerob testmozgást végeznek, több az energiájuk.Kevesebbet és jobban alszanak. És több energiájuk marad az élet élvezetére. Értik, ugye?Jobb ételeket esznek, és tovább élnek. Okosabbak és kreatívabbak. Tehát milyentestmozgást javaslunk?A legjobb aerob testmozgások: a sífutás, ez a legjobb sport, ezt követi az úszás,majd a futás, a kerékpározás, végül a séta. Bármilyen egészségi állapotban vagyunk, 152. oldal, összesen: 197valamelyikre képesek vagyunk, legalább a sétára. Hogyha intenzív aerob gyakorlatotakarunk, akkor az a teendő, hogy lassan sétáljunk, de hosszú távon. Ha naponta 20-30-40percünk van, már elmehetünk sétálni. 2 mérföldet sétálunk hetente 5-ször, és rendkívül jólesz az erőnlétünk, ha semmi mást nem sportolunk is. Ha futni akarunk, az a fontos, hogya szívműködésünk elég szapora legyen. 20 percig, heti 3-szor. Ha ezt megtesszük,bekerülünk a népesség legegészségesebb 1 %-ába. Ilyen egyszerű. Néha azt szoktákmondani: „Sajnos, nincs időm, hogy sportoljak, bármit is mozogjak. Nincs időm futni.Nincs időm sétálni. Nincs időm úszni.” A helyzet azonban az, hogy ha jó erőállapotbanvagyunk, ha több energiával rendelkezünk, akkor számíthatunk rá, hogy kitartóbbantudunk dolgozni. A munkánk színvonala is javulni fog. Kevesebb hibát követünk el,amelyet ki kell javítani. Kevesebbet alszunk. Kevesebb időnk esik ki gyengélkedés miatt.Nem leszünk betegek. Több energia és életerő lesz bennünk. Meghosszabbodik azéletünk. Sokkal több időnk marad a munkára. Az a kérdés: „Erős-e az elhatározás, hogysokáig éljünk?” Nagyon sok emberrel beszéltem, aki sajnos azt mondta: „Majd későbbrázom helyre magam. Később állok át más étrendre. Később hagyom abba adohányzást.” Addig-addig, amíg egyszer ki nem derül, hogy halálos betegek.Elszalasztották lehetőségeiket, és már késő.A dohányzásról olvastam egy érdekes történetet a Reader’s Digest-ben. A történetszerzője, a történet szerzője ezt választotta mottóul: „Előbb-utóbb abbahagyjuk adohányzást.” 20 éven át mondták neki, hogy szokjon le a dohányzásról, de sose tudtarászánni magát. Egyszer elment az orvoshoz, az ránézett, majd a röntgenleletre, és ígyszólt: „Tüdőrákja van, csak 2 hónapja van hátra.” Az illető hazament, elrendezte a dolgait,megírta ezt a történetet, majd elküldte a Reader’s Digest-nek. Mire az írása megjelent, őmár halott volt. Odaírták: „Meghalt tüdőrákban.” A cikkben az állt: „Ha nem hagyod abbaelőbb, abbahagyod később, de abbahagyod! Mindenki abbahagyja a dohányzást!”Legjobb még jóval azelőtt abbahagyni, mielőtt tüdőrákot kapunk, és már nincs remény.Na.Az egészség 6. receptje, az a megfelelő pihenés. Megemlítem itt az alamédaivizsgálatot, amely szinte páratlan felmérés, a dél-kaliforniai egyetem egészségügyitanszékén végezte dr. David Preslor (breszlör). Mi mindenre emlékszem? Kiválasztottak 7-8000 személyt. 20 évig figyelték sorsukat, egészségi szokásaikat. Kiderült, hogy aszokások közül – a legtöbb fontos egészségi receptet már megbeszéltük –, amelyekalapos követésével hosszú életre számítottak, az egyik a 7-8 órányi alvás volt. 7-8 órányialvás. Az alvásról olykor meg szokták kérdezni: „Kérem, mennyi alvásra van szükségem?”Mindenkinek más és más az anyagcsereritmusa. Van, aki 8-9-10 órát alszik, mert lassúbbaz anyagcsereritmusa. Másoknak gyorsabb az anyagcseréjük, nekik 5-6 óra alvás is elég.Olykor, ha keményen dolgozunk, vagy sok stresszhatás ér, több alvás kell. Máskor, hanagyon izgatottak vagyunk, vagy lelkesedünk valamiért, kevesebb alvás kell. Figyeljünkmagunkra, hallgassunk intuíciónkra! Azt is tudjuk azonban, hogy szokás dolga, ki mennyitalszik. A testünk lassanként megszokja, hogy éjszakánként egy bizonyos számú órát töltalvással. És csökkenteni is lehet az alvásidő mennyiségét, ha mondogatjuk,elképzeljük a célt, átprogramozzuk a tudatalattinkat, hogy az alvásidőcsökkenjen. Az Aludj kevesebbet, élj többet! című könyvben azt tanácsolják, hogynaponta 15 perccel csökkentsük az alvásra fordított időt! Ez a gyakorlatban azt jelenti,hogy kiválasztunk egy viszonylag nyugodt időszakot, amikor nem utazunk sehová. És hamondjuk, eddig 8 órát aludtunk, és le akarunk menni 6-6,5 órára, ami nagyon is 153. oldal, összesen: 197lehetséges a kutatások szerint, akkor, nos, akkor az 1. héten már csak 7 óra 45 percetalszunk. 7 óra 45 percet alszunk egészen addig, amíg úgy érezzük, hogy ennyi alvás márelég. Attól fogva 7 és fél órát alszunk 1 vagy 2 hétig. És minél idősebbek vagyunk, annáltöbb idő kell az új szokás felvételéhez. Körülbelül 6 hét alatt valóban képesek lehetünk 8óráról 6 és félre lemenni. Ugyanis a testünk ettől fogva gyorsabban alszik. A testünkkellassanként tudatosítjuk, hogy csak 6 és fél órát alhat. Ezért az alvás gyors, mi változatlanulpihentek, frissek maradunk, és egy kis plusz időhöz is jutunk.Olvastam egy történetet egy angolról. Akit fiatalkorában baleset ért, és amiatt, hogyakkor megütötte a fejét, egyszerre csak 45 percet aludt, és... és csak, csak 2-3 ilyen 45perces alvásra volt szüksége napközben. A fennmaradó időt jól kihasználta. Amikor aludt,mindig nagyon-nagyon mélyen aludt. Naponta 5-6-7-8 órával több ideje volt. Kihasználtaaz időt, tanult. 35 éves korára 7 doktorátusa volt. 7 különböző tárgyban. Mert azextraidejét egyetemi tanulmányokkal töltötte.A 7. kulcs a sikerhez vagy az energiához: a természetes vitaminok és ásványianyagok. Természetes vitaminok és ásványi anyagok. Mivel a legtöbb élelmiszert nagybanállítják elő, és evési szokásaink miatt is, egyszerűen nem jutunk hozzá a szükségesnyomelemekhez és vitaminokhoz. Meglepődnének, ha megtudnák, hogy sok embernekvan hiánya egy bizonyos vitaminból vagy ásványi anyagból, amelyről még csak nem istudnak. Pedig emiatt csökken jelentősen az energiaszintjük. Vannak, akiknél cinkhiány,olykor esetleg szelénhiány, olykor B12-hiány, máskor riboflavinhiány vagy pedig, vagy…vagy káliumhiány miatt a szervezetünk egyensúlya felborul. Szervezetünk nemmegfelelően működik. Alacsonyabb energiaszinttel kell beérnünk. Tehát kísérletezzünk!Természetes forrásokból vegyük magunkhoz őket! Tiszta, természetes forrásokból.Sokféle vitaminról állítják, hogy természetes eredetű, mégsem természetes forrásokbólszármaznak. A természetes forrásokból származó vitaminra példa az acerolacseresznye.Hatás szempontjából az acerolacseresznye C-vitaminja és az aszkorbinsavé 20 az 1-hezaránylik egymáshoz. Tehát 50 mg acerolacseresznye hatásosabb lehet, mint 1000 mgaszkorbinsavkristály. Mi magunk kísérletezzünk a vitaminokkal kapcsolatban! Igenfontosak egészségünkben és erőnlétünkben.Végül azt se felejtsük el, megismétlem: a siker kulcsa a vágy. Igazán szeretnénksok energiával rendelkezni? Örökké akarunk élni? Meg akarjuk érni a 80. évet, méghozzáteli energiával?A 2-es pont: a teendők definíciója. Mennyire akarjuk? Készítsünk tervetmagunknak! Ha tervet dolgozunk ki néhány állítás formájában: „Éjszakánként 6 és félórát alszom.” „Többé nem dohányzom.” „Súlyom, amennyit szeretnék.” „Hetente 3-szorsportolok.” És újra és újra elolvassuk az állításokat! Beprogramozzuk őket a tudatalattiba.Ez az önszuggesztív nevű folyamathoz vezet, és… és ténylegesen szükségét érezzük,hogy felvegyük azokat a szokásokat, amelyek megteremtik a kívánt energiát és életerőt.A 3.: az elhatározás. Határozzuk el, hogy megtesszük! Gyakran előfordul, hogyéppen a kezdés a legnehezebb.4. pont: az eltökéltség. Nagyon nehéz megváltozni. Emlékszünk még a szokáshatalmára? Nehéz megváltoztatni a szokásokat. De ha új, pozitív szokásokat fejlesztünkki, melyek az energia magas szintjeihez vezetnek, egész életünkben hasznunkra válhat. 154. oldal, összesen: 197Végül pedig, itt van a legnehezebb dolog: a fegyelem. Ismerek egy szép, régimondást, amely szerint: „A fegyelem dekákat nyom, de a megbánás tonnákat.” Afegyelem dekákat nyom, de a megbánás tonnákat.Még valami. A szeminárium elején azt mondtuk, hogy önértékelésünk szintje, az,hogy mennyire becsüljük magunkat, kedveljük magunkat, szeretjük magunkat, azegészséges személyiség döntő tényezője. És valahányszor csak rávesszük magunkat,hogy megtegyünk valamit, ami a javunkra válik, ez növeli az energia- és életerőszintünket,önértékelésünk emelkedik. Jobban érezzük magunkat, több az energiánk, jobbankijövünk másokkal, és gyorsan haladunk afelé, hogy olyan sikeres emberek legyünk,amilyenek csak lehetünk. „A kudarc nem más, mint lehetőség arra, hogy intelligensebb módonújrakezdjük.” Henry Ford 23. szekcióA lélek és a test közötti kapcsolat(24:37) Beszéljünk a lélek, a test és az egészség kapcsolatáról! A pszichoszomatikusorvostudományról. A lélekről, a testről, arról, hogy a pszichének milyen hatása vanegészségünkre. 1920-ban egy orvos nagy vitákat kiváltó cikket írt, amely szerint több minta 20 %-át testi betegségeinknek lelki zavarok vagy boldogtalanság, azaz lelki tényezőkokozzák. A 30-as években pedig egyes orvosok már azt mondták, hogy legalább 30 %-abetegségeinknek, panaszainknak lelki eredetű. A 40-es években valaki 40 %-ot írt. Ez az50-es években 50-re nőtt. Persze, minden ilyen emelkedést erőteljesen vitattak amindenkori legbefolyásosabb orvosok. 60 után 60 %-ra, 70 után 70-re nőtt ez a szám. Mamár, szerintem, aligha vannak olyan gyakorló orvosok, akik vitatnák azt a becslést, hogylegalább 80 %-a összes betegségünknek, amelyeket maguk és én életünkbenelszenvedünk, lelki eredetű. A psziché, a lélek megbetegítheti a testet. Egyébként márszámos orvossal, pszichológussal, pszichiáterrel és ápolónővel találkoztamtanfolyamaimon, akik szerint betegségeink 90, sőt talán 95 %-a – legyen az akár meghűlés,influenza, bőrbaj, szívroham, vesebetegség, artritis, szélütés, ide tartozik persze a rák is –lelki okkal magyarázható, pszichés eredetű. Épp ezért a témánk ma a stressz és afeszültség. Arról szeretnénk most beszélni, milyen lelki tényező hozza létre azt a testiállapotot, amely betegséget okoz. Azt tudjuk – mert erről már volt szó a korábbiakban,már sokszor elmondtam –, hogy bizonyos értelemben mi magunk akarunk megbetegedni.Dr. Carl Simonton (szájmonton), aki évekig a texasi Fort Wors-ben dolgozott, írt egycsodálatos könyvet (…) és sok-sok kiváló cikket a betegségek lelki aspektusairól. Szerinteaz emberek mintha maguk határoznák el, hogy megbetegszenek, így próbálván megoldaniegy helyzetet az életben, amely kellemetlen a számukra. És minél súlyosabb ez a bizonyosszituáció, annál súlyosabb a betegség is. Ha pl. úgy érzik, hogy nem becsülik meg őket amunkájukban, meghűlnek. Ha méltánytalanság éri őket, influenzát kapnak. Ha úgy érzik,hogy házasságuk, egy viszony vagy karrierjük összeomlik, és nem néznek ezzel szembe,súlyos betegségeket kaphatnak így, szívbajt, még rákot is. Azt is megfigyelte, hogy agyógyulást is elhatározzák. Nemcsak azt, hogy megbetegszenek. És mihelyt valakielhatározza, hogy meggyógyul, a modern orvostudomány technikája és a testimmunrendszere már sikeresen harcba indulhat, hogy meggyógyítsa őket.Mi a stressz és a feszültség? Beszéljünk ezekről egy kicsit! A stresszről és afeszültségről szólva tudjuk, hogy ez a 2 arra figyelmeztet, hogy valami nincs rendben avilágképünkkel. A stressz és a feszültség külső megnyilvánulások. Elégedetlenek vagyunkéletünk egy tényezőjével. Mikor fájdalmat érzünk, hozzáérünk egy forró kályhához,fájdalmat érzünk. Azért érezzük a fájdalmat, hogy figyelmeztetést kapjunk: valamiolyasmit csinálunk, ami káros nekünk, a testünknek. Stresszt és feszültséget azért érzünk,hogy jelzést kapjunk. Valami olyasmit teszünk életünkben, ami ártalmas a számunkra.Lelkileg. És ha nem foglalkozunk a szituációval, végül a lelkünk megbetegíti a testünket. Abetegséget használjuk arra, hogy ne kelljen szembenézni a szituációval. Ha elhanyagoljuk,úgy megbetegíthetjük magunkat, hogy végül belehalunk. A stresszel és a feszültséggelkapcsolatban az orvostudománynak van egy teljesen új területe, a pszichoimmunológiavagy pszichoneuroimmunológia, ahol elsősorban azt kutatják: milyen hatása van a léleknek, amely vagy gyengíti, vagy erősíti az immunrendszert. És a negatív érzelmek: astressz, feszültség, szorongás, harag, bármilyen csalódás ténylegesen gátolja azimmunrendszert. Fékezik az antitesttermelést, és hajlamossá tesznek ilyen esetbenmindenféle testi betegségre. Így a meghűlésre, influenzára és így tovább. Az olyan ember,aki pozitív, optimista, vidám, lelkesedő és jó az önbecsülése, szóval az ilyen emberáltalában ellenáll minden betegségnek, amelyet környezete megkap. De az, aki negatív,rosszkedvű, pesszimista, magába roskadó, mondjuk cinikus és rossz az önbecsülése,olyan ember, akinek az antitesttermelése gyenge, gyenge, gyenge, úgyhogy némelyikbizony mindig beteg. Igen sok negatív gondolkodású ember mindig beteg.A lényeg a stresszel és a feszültséggel kapcsolatban az, hogy a stressz és afeszültség belülről jön. Belülről jön, nem pedig kívülről. Ennek értelmében nem létezikún. stresszhelyzet. Hanem, kérem, csupán stresszreakció. Amit látunk, azstresszreakció. Pl. 2-en szembekerülnek egy helyzettel. Szerepelt már a csúcsforgalompéldája. 2-en ugyanabba a helyzetbe kerülnek: az egyik ideges lesz, a másik teljesennyugodt marad. Vagy valaki 2 különböző napon kerül ugyanabba a helyzetbe: az egyiknapon könnyen lehet, hogy ideges lesz, a másik nap viszont pozitívan reagál, nem vesztiel nyugalmát. Minden a reakciónktól függ. Mint tudjuk, nem kívülről, hanem belülről,bentről jön a stressz, a feszültség. Minden a gondolkodásunktól és reagálásunktól függ,nem magától a világtól.Valaki egyszer azt írta, hogy a stressznek 3 fő forrása van: Mi lett volna, ha…? Milenne jó? Vajon mi fog történni?Sokan szoronganak a múlt miatt. A Mi lett volna, ha…? jelentős stresszforrás. Rágódunk,hogyan történhetett volna valami másképpen. A jelenben azon töprengünk, mit kellenetennünk, mit nem lenne szabad. Mindig arra gondolunk: mit kellene, mit nem. Akövetkező az, hogy vajon mi fog történni.Ez a 3: a Mi lett volna, ha…? Mi lenne jó?, a valóság tagadása és a Vajon mi fogtörténni? lényeges stresszforrások. Az a lényeg, hogyan gondolkodunk a múltunkról.Hogyan gondolkodunk a jövőnkről és a jelenünkről a valósággal kapcsolatban? Ez okozzaa stresszt. Nem maga a külvilág.Mint tudjuk, elhatározhatjuk, hogy nem betegszünk meg. Sokszorelmondtam már előadásaimon. Határozzuk el, többé nem hűlünk meg! Mindenki sajátmaga dönti el: megfázik-e vagy sem? És amikor ezt elmondom, egyesek idegesek lesznek.Miért? Nézzünk egy példát! A fiatal anyák miért nem fáznak meg soha? Miért nem hűlnekmeg soha a kisgyermekes anyák? Miért nem esnek ágynak? Azért, mert nincs rá idejük. Hamagukban határozottan kimondják: „Nincs időm, feltétlenül gondoskodnom kell agyermekeimről, éppen ezért egyszerűen nem lehetek beteg!”, akkor nem is betegszenekmeg. Megvárják, amíg a kicsik megnőnek, iskolába mennek. Akkor már több idejük van,kötögethetnek. Aztán a gyerekeik el is költöznek. És akkor újra megfázhatnak.Eldönthetjük, hogy nem betegszünk meg. Nem fázunk meg többé. Ezzel az egyszerűmódszerrel. Elhatározzuk, hogy soha, soha többé nem fázunk meg. Határozzuk el, moströgtön: „Soha többé nem fogok meghűlni!” Ha újra a megfázás tüneteit észleljük,mondjuk azt: „Nagyszerűen érzem magam! Egészséges vagyok! Igen. Boldog vagyok!Remekül érzem magam! Egészséges vagyok! Nem vagyok megfázva!” És mi fog történni? 157. oldal, összesen: 197A megfázás megunja, átmegy a szomszédhoz, aki hisz a megfázásban. Minket békénhagy. És ez tény.Nos, beszéljünk most egy kicsit újra arról a viszonyról, ami a stressz, a feszültség ésaz energia között van! 3 fő energiaforrás van. Egy réges-régen, századunk elején végzettkísérletsorozat szerint.Az 1. energiaforrás: a táplálék. A táplálék fajtája. Az, ahogy elfogyasztjuk, ahogykombináljuk, a tápérték, a vitaminok stb.A 2.: a levegő. Hogyan lélegzünk? Milyen mélyen, mennyi oxigén kerül atüdőnkbe? Mennyi aerob jellegű testmozgást végzünk? A levegő mennyisége is fontosenergiaforrás. Igen.A 3.: a benyomásaink. A benyomások. Vagyis az a mód, ahogy a velünk történődolgokra reagálunk. Emlékszünk, hogy az előbb stresszreakciókról volt szó. Egy helyzetenergiával tölt fel valakit. Másvalakit viszont lehangolhat. Pl. egy csalódás vagy egy üzletmeghiúsulása, vagy… vagy valami átmeneti kudarc, az egyik emberre lehangolóan hat, amásik ember feltöltődhet energiával, és felkészül a küzdelemre. A benyomások, az,ahogyan reagálunk arra, ami történik körülöttünk, lényeges forrása energiánknak, amelyéppen úgy nőhet, mint ahogy csökkenhet is.Az egyik legfontosabb munka, amit ebben a témában eddig olvastam, annak akifejtése, hogy TESTÜNK egyfajta energiatermelő gép. Olyan, amely KÜLÖNBÖZŐMINŐSÉGŰ ENERGIÁT TERMEL, mint… mint egy olajfinomító. A legjobb példám erre akövetkező. Képzeljük el, hogy a testünk táplálékot vesz fel: húst, krumplit, kenyeret,zöldséget stb. No, és ez a táplálék adja a testet működtető energiát. Ha a test 1000táplálékegységet kap ilyen módon, mondhatunk akár 1000 kalóriát vagytáplálékegységet, ez fölhasználható vagy fizikai síkon – ahogy a legtöbb országbantörténik, ahol fizikai munkára fordítják, és estére már az emberek fáradtak, nincs többenergiájuk –, vagy – a civilizáció fejlődésével, civilizációnk fejlődésével – ha nemhasználják el nehéz fizikai munkára, akkor tovább finomodik. Fölfelé halad azenergiaskálán, és átalakul érzelmi energiává. 1000 egységnyi fizikai energiára van ahhozszükség, hogy létrejöjjön 100 egység érzelmi energia. Az érzelmi energia az, amivelérzünk. Az érzelmi energia az, ahogyan reagálunk. Ez az energia az energiánk: életerőnk,lelkesedésünk, izgalmunk, önbecsülésünk, életörömünk stb. Ha… ha az összes energiátnem használjuk fel az érzelmi szinten, a test tovább finomítja, mint egy olajfinomító.Képzeljük el, hogy a fizikai szint nyersolaj! Igen. Nyersolaj. Hús és burgonya termeli ezt. Anyersolajat az olajfinomítóban finomítják. Finomított olaj lesz, olyan, amelyet akocsinkban használnánk. Ha ott sem használjuk fel, akkor a finomító még továbbfinomítja. Úgyhogy szellemi energia lesz belőle. Az… a szellemi energia az, amellyelgondolkodunk. Tudományosan ezt nem lehet bebizonyítani, hanem csak intuitíven, sajáttapasztalataink alapján. Ez itt a benzinnek felelne meg. Na és a finomított olajat továbbfinomítják. De ahhoz 1000 egység nyersolaj kell, hogy 100 egység… egység finomítottolajat kapjunk vagy 10 egység benzint. És ha a szellemi szinten sem ég el, akkor továbbemelkedik, és 1 egységnyi ún. pszichikus energia lesz belőle. Ezt gyakran nevezik kreatívenergiának is. Ez valami még finomabb folyadéknak felel meg, egy nagyon-nagyon finomenergiaformának. Mi történik itt? Nos, tudjuk, hogy ha nagyon-nagyon kifáradunk,sportolás közben vagy kerti munkát végzünk, vagy valami mást, estére holtfáradtak 158. oldal, összesen: 197vagyunk. Előfordult már, hogy estére úgy elfáradtunk, hogy már nincsen erőnk, nincsenkedvünk vitázni, nincsen kedvünk dönteni valamiről, nincs kedvünk semmihezhozzáfogni, úgy kimerültünk testileg, és minden energiánk elfogyott. Ennek az az oka,hogy fizikai szinten égettük el. De manapság a legtöbbfajta munka nem használja el azösszes energiát testi szinten. Ezért az érzelmi szintre emelkedik. Amikor érzelmienergiánk van, ezt le akarjuk vezetni, és ezt a kapcsolatainkban tehetjük meg. Persze,máshol is, de általában a kapcsolatainkban tesszük. Megfigyelhető az az érdekes dolog,hogy a pozitív érzelmek, ha érzelmeink pozitívak: lelkesedés, öröm, boldogság, izgalom,akkor keveset égetünk el ebből az energiából. És az energia átalakul lelki energiává. Ha azértelmi világunk pozitív, ha pozitív tervekkel foglalkozunk, olyan tervekkel, amelyekigazán érdekes feladatot jelentenek, akkor továbbfejlesztjük ezt az energiát, amely ekkortovább emelkedik, és pszichikus energia lesz belőle. Ez az alkotás energiája, ahol ötleteinkszületnek, és inspiráltak vagyunk, lelkesedünk, hajt bennünket valami és így tovább.Azonban az a legnagyobb probléma – és ez a lényeg –, hogy a legtöbben az összesenergiát ezen a szinten használják el, az érzelmi szinten. Fizikai szinten nem, mert nemdolgoznak olyan keményen. De érzelmi szinten már mindet elégetik. Úgyhogy nagyonkevés energia marad az értelmi szintre, és szinte már semmi sem a lelki szintre. Ahogymár mondtuk: mi olyan lélek vagyunk, amelyhez test is tartozik, hogy hordozzon minket.Az, amik most vagyunk és amik leszünk, annak az eredménye, hogyan használjuk apszichénket. Ha az összes energiánkat érzelmi szinten használjuk fel, negatív érzelmek:félelem, szorongás, stressz, feszültség, harag vagy hasonlók révén, tehát ha minden elégaz érzelmi szinten, akkor nem lesz semmink az energia magasabb rendű formáiból,amelyek nagyszerű élethez segíthetnek. Igen. Csodálatos élethez, hogy… hogy mindigcsak boldogan ténykedjünk, kreatívan, megoldásokat keressünk, célokat tűzzünk ki,mindig higgyünk magunkban és így tovább.Annak oka, hogy egy generációnak csupán 5 %-a teljesíti képességeit, az, hogy alegtöbbjüket teljesen lefoglalja, hogy kifejezésre juttassa negatív érzelmeit. Érzelmeit. Ésez a lényeg. A negatív érzelmek kifejezése – ez használja el energiánkat alacsonyabbszinteken. Úgyhogy nem marad energiánk a magasabb szintekhez, hogy képességeinketmegvalósíthassuk.A pozitív lelki beállítódás lényeges a sikerhez. Minden velünk történő dolog 85 %-a is ettőlfügg. Sikerünk 85 %-ban teljesen attól függ, milyenek a lelki megnyilvánulásaink és akapcsolataink. Az életben elérhető sikereink 85 %-át pozitív érzelmek segítik elő. Haviszont az összes érzelmi energiánkat elégetjük ezen a szinten, a negatív érzelmekkifejezésében, ha negatív dolgokról beszélgetünk, negatív dolgokkal foglalkozunk,negatív dolgokon gondolkodunk, negatív dolgokat vitatunk meg, kritizálunk, elítélünk,panaszkodunk stb. Ha ezt csináljuk, akkor nem marad energiánk ahhoz, hogy ide jussunk.Márpedig itt található az élet legnagyobb örömeinek és sikereinek a szintje.Mi lehet hát a megoldás? Úgy jutunk magas szintű energiához (boldogsághoz,belső békéhez, meleg kapcsolatokhoz, hosszú élethez), ha kiküszöböljük a negatívérzelmek kifejezésre juttatását. Hagyjunk fel a negatív érzelmek kimutatásával! Az egyiklegfontosabb lecke, amit eddig megtanultam – tanulással eltöltött sok év, sok ezer óraalatt – az, hogy föl kell hagyni a negatív érzelmek kimutatásával. Ez a kezdete aszemélyiség fejlődésének. Igen. Már elhangzott, amikor a felelősség lélektanáról beszéltünk, hogy a… hogy anegatív érzelmek kiiktatása szükségszerűség. Nemcsak ajánlatos. A negatív érzelmekkifejezésének a megállítása az 1. lépés, hogy végezzünk a negatív érzelmekkel. Ha nemfejezzük ki negatív érzelmeinket, ha nem vitatjuk meg negatív érzelmeinket, ha nemmerülünk bele negatív beszélgetésekbe vagy gondolatokba, akkor ezek a negatívérzelmek megszűnnek. A koncentráció törvénye miatt. Ha még rövid ideig semfoglalkozunk negatív dolgokkal, elvesztik minden erejüket, és megszűnnek. Mindaz azenergia, amit fölemésztett volna a negatív dolgokkal való foglalkozás, felhasználhatómarad produktív dolgokra. Tudjuk (és erről még szó lesz), hogy egyetlen dühkitörés, 5percnyi szabadjára engedett düh elhasználhatja egy egész napi, teljes napi érzelmienergiánkat 5 perc alatt. Ezért aztán azok, akik mindig dühösek, csak ritkán alkotnakvalami hasznosat.Az 1. lépés: a negatív érzelmek kifejezésének a megszüntetése. Hogyan csináljuk?Felhasználunk néhány ismert törvényt.Az 1. és a legfontosabb: a behelyettesítés törvénye. A behelyettesítés törvénye aztjelenti, hogy inkább valami mást mondunk. Ne feledjük, tudatunk nem vákuum!Koncentrálunk önfegyelemmel, tudatunkat valami pozitív dolog felé fordítjuk. És ha egypozitív dolog felé fordítjuk, olyan, mintha másfelé világítanánk. Ha valami pozitív dologgalfoglalkozunk, nem foglalkozhatunk ugyanakkor szorongásunk tárgyával. Azt is tudjuk,hogy ha hozzáfogunk valami konstruktív dologhoz, e cselekvés maga, mivel szellemi éstesti közreműködésünk kell hozzá, elűzi a negatív érzelmet. Nem elfojtást javaslunk.Sokan megkérdik: „El kell, el kell nyomni ezeket? Arról van szó, hogy a felszín alá kellnyomni őket?” Szó sincs róla. Okoljuk meg, miért ne fejezzük ki az ilyen érzelmeket! Sőt,mi több, hogy egyáltalán ne is legyünk negatívak!Miért ne fejezzük ki a negatív érzelmeinket? Milyen indítékokat találunk?Az egyik legegyszerűbb így hangzik: „Én vagyok a felelős!” Ha azt mondjuk: „Énvagyok a felelős!”, akkor nagyon-nagyon nehéz mást hibáztatni. Mint tudjuk, majdnemminden negatív érzelmünk abból származik, hogy valaki mást akarunk hibáztatni, havárakozásainknak nem felel meg valami. Ha azt mondjuk: „Én vagyok a felelős! Én vagyoka felelős! Én vagyok a felelős! Én vagyok a felelős!”, ha újra és újra elismételjük ezt, egyrekevésbé leszünk negatívak, és egyre pozitívabbá válunk. Minél többször alkalmazzuk abehelyettesítés törvényét, „Igen, én vagyok a felelős!”, annál inkább gyengülnek negatívérzelmeink. És végül addig a pontig is eljuthatunk, hogy a negatív érzelmeknek csakjelentéktelen, minimális hatásuk lesz életünkben. Majdnem olyan ez, mintha lehetne 0 %negatív érzelmünk és 100 % negatív érzelmünk is. Márpedig az egészségesszemélyiségnek az az egyik jellemzője, hogy az ilyen személy, ilyen ember a skálánakfeltétlenül ezen a végén van. Mindnyájan itt vagyunk valahol, rajta a skálán, valamelyikirányba haladva. Föl kell tennünk magunknak a kérdést: „Beszélgetéseinknek,gondolatainknak hány %-a, másokkal való beszélgetésünknek hány %-a, gondolatainknakhány %-a negatív, negatív, destruktív és ócsárló? Hány %-uk pozitív, konstruktív, felemelő?”Igyekezzünk nem elfelejteni, hogy minden számít! És úgy semmiképp nem lehetségesszemélyiségünk fejlődése, nem lehetséges kiteljesedésünk, ha negatív érzelmeinkmegmaradnak. És csakis úgy valósíthatjuk meg képességeinket, ha állandóan, folyamatosanigyekszünk csökkenteni magunkban a hajlamot a negatív érzelmek kifejezésére. Ez egy másik, rendkívül fontos törvényhez vezet bennünket. Ez a megszokás.Emlékszünk a törvényre? A megszokás törvénye azt állítja, hogy ha nem ér bennünketvalamilyen külső hatás, változatlanul cselekszünk, viselkedünk a jövőben is. A negatívérzelmek kinyilvánítása szokás. A negatív érzelmek kinyilvánítása a fő oka annak, hogyképességeiket sokan nem valósítják meg. A negatív érzelmek szabadjára engedése azelsődleges oka annak, hogy sokan elbuknak. Miért? Azért, mert ez a kifejezés külsőmegnyilvánulása a lelküknek. A lelkiállapotuknak. Ha kifejezzük a negatív érzelmeket,olykor pedig elfojtjuk, elnyomjuk, magunkba zárjuk ezeket, akár elnyomjuk a negatívérzelmeket, akár szabad folyást engedünk nekik, ugyanolyan a hatásuk!Mit is mondtunk a megnyilvánulás törvényéről? Ez a törvény kimondja, hogy amibekerül a tudatba, az kifejezésre is jut. Ez azt jelenti, hogy amit bejuttattunk atudatalattinkba, (képek révén, szavakkal, olvasmányainkkal), kifejezésre jutkörnyezetünkben oly módon, hogy megnyilvánul, és világunk részévé válik.De a megfordíthatóság törvényéről is beszéltünk már. Emlékezzünk, e törvény aztmondja ki, hogy amint az objektív állapot megteremti a szubjektívat, más szavakkal: a célelérése azt az érzést kelti bennünk, hogy győztünk. És fordítva: ha győztesnek érezzükmagunkat, könnyen elérjük a célt. A megfordíthatóság törvénye szerint: amit kifejezünk,az hat is ránk. Tehát bármit mondunk is, akár magunknak, akár másoknak, benyomásokatadunk a tudatalattinak. És világunk részeként mindez újra kifejezésre fog jutni. Remélem,megértették.Töltöttem már vagy 1000 órát ennek a tanulmányozásával, hogy, hogy jólbelejöjjek. Megfigyeltem az embereket szerte a világban, figyeltem a környezetemet,láttam a sok boldogtalan, küszködő, sikertelen embert, és próbáltam rájönni az okra.Végül aztán rájöttem, nem kevés fejtörés után, hogy mi a válasz. Az, hogy a legtöbbember ideje javát azzal tölti, hogy kifejezi különféle negatív érzelmeit, negatívgondolatait, negatív nézeteit, negatív véleményét, negatív kritikáját, értékelésétgyerekkorától fogva. Ez bűntudathoz vezet. Az értéktelenség érzéséhez, alacsonyönértékeléshez, félelemhez, hogy elbuknak, nem fogadják el őket, nem lesz megvalamijük, akadályoktól, betegségektől való félelemhez. A negatív érzelmek kinyilvánításaa kulcs ahhoz, hogy megértsük a sikert és a kudarcot. Mikor azt mondjuk, ahogy máreddig sokszor elmondtuk, hogy mennyire fontos a pozitív belső magatartás, akkorelőfordul, hogy egyesek a hallgatóságból azt mondják: „Á, ez csak pozitív gondolkodás.Maga csak a pozitív gondolkodásról beszél.” Válaszom: „Igen, de a pozitív gondolkodásegyenlő a lelki egészséggel. A negatív gondolkodás egyenlő a lelki betegséggel.”Amikor arról volt szó, hogy sikerre kell átprogramoznunk pszichénket, ésaz agy szoftverjéről beszéltünk, mondtuk, hogy mennyire fontos egy kontrollcsoport. Eza csoport azokból áll, akikkel érintkezünk. Ha olyanokkal érintkezünk, akik többnyirenegatív érzelmeket mutatnak ki, az ugyanaz, mintha olyanokkal érintkeznénk, akiknekvalami fertőző betegségük van. És épp ilyen fertőző betegség a sikertelenség, a kudarc azéletben. A 95 %-át mindannak, amit mondunk, teszünk és gondolunk, külső hatásokhatározzák meg. Környezetünk szuggeszciójának az ereje. De választhatunk. Tudjuk,hogy megvan bennünk a képesség arra, hogy valami nagyot, csodálatosat tegyünk azéletünkkel. Tudjuk, hogy sokkal többre vagyunk képesek annál, mint amit eddig tettünk.Tudjuk, hogy képesek vagyunk többet keresni, boldogabban élni, többet elérni, több lelki 161. oldal, összesen: 197nyugalomhoz és megelégedettséghez jutni, mint azelőtt. Ha ezt még nem tudják atanfolyam jelenlegi szakaszában, akkor bizonyára nem jól magyaráztam el.Szóval a siker kulcsa ez: az életünket a pozitív és negatív szempontjából kellértékelni. Úgy kell értékelni, hogy figyelembe veszünk minden tényezőt. És gondosantekintetbe veszünk minden olyan hatást, amelyet szuggesztív környezetünkbe engedünk.Figyelembe kell venni, hogy kikkel érintkezünk. Figyelembe kell venni, milyentévéműsorokat nézünk. A televízióban egy átlagos néző 3-4-5 gyilkosságot, nemierőszakot, ilyesmit lát minden áldott este a tévében. Egy átlagember nem kevesebb, mint20 ezer gyilkosságot lát a televízióban, amire felnőtté válik. Mivel kora gyerekkorától nézia tévét. Ez vajon nem hat az életünkre? Vajon nem hat a viselkedésünkre? És vajon nemhat a sikerünkre?A megfelelés törvénye azt állítja, hogy minden emberben van bent egy lelkiprogram vagy lelki ekvivalens. És a külvilágunkban minden egészen pontosan meg…megfelel, teljes harmóniában lesz ezzel a lelki programmal. Ha meg akarjuk változtatnikülső valóságunkat, hogy valami pozitív, valami csodálatos, valami boldog, izgalmaslegyen, az 1. lépés az, hogy felszámoljuk a negatív hatásokat. Felhagyunk a negatívérzelmek kifejezésével, távol maradunk a negatív emberektől, hátat fordítunk a negatívkönyveknek, negatív magazinoknak és tévéműsoroknak, és kizárólag arraösszpontosítunk, hogy milyen emberek akarunk lenni. Mit akarunk elérni? Ez az 1. lépés alelki egészség, a testi egészség, a siker és a boldogság útján az életben. „Az élet egyik legszebb jutalma az, hogy aki őszintén próbál másoknak segíteni,az saját magának is segít.” Ralf Waldo Emerson 24. szekcióA stressz és a feszültség kiiktatása(40:34) Nem győztük eleget mondani, hogy a sikeres ember általában optimista, pozitív,boldog, vidám, kifelé forduló személyiség. Arról is volt szó, hogy személyiségünk jelentősrészben tanulás eredménye. A legtöbb szokásunk, értékünk, attitűdünk, igényünk, amagatartásunk, a személyiségünk, a tudományaink úgy alakultak ki, hogy a bevittismeret, ismétlés, szelektív észlelés, tanulási folyamat – a végén létrejött jellemünk. Azt iskifejtettük, hogy mindent, amink van ma – konkrét és nem konkrét dolgokat egyaránt –,mi vonzottunk magunkhoz a személyiségünk révén. Többet is vonzhatunk, mertszemélyiségünket megváltoztathatjuk. Az előző előadásban elhangzott, hogy a negatívérzelmek jelentik a fő akadályt, amely köztünk és a boldogság, az egészség és a sikeresélet között áll.Most azokról a feltételekről szeretnék beszélni, amelyek arra hajlamosítanak,hogy… hogy negatívak legyünk. Tudjuk, hogy a stresszre, a feszültségre, a negatívérzelmekre érvényes az ok és okozat törvénye. Életünkben minden egyes hatásnakmegvan a maga oka. Ha feszültek vagyunk, ha stressz kínoz, ha negatív érzelmeinkvannak, ennek úgy, mint egy betegségnek, van valami rejtett oka, amelyet meg lehetkeresni. Ebben az előadásban megmutatom, hogyan lehetünk önmagunkpszichoterapeutája. Ismertetek 6 receptet az önismerethez, önmagunk megértéséhez.Fejlesztéséhez. Hogyha boldogtalannak érezzük magunkat, stressz gyötör vagy félünk,szorongunk, vagy… szóval, ha nem vagyunk vidámak, pozitívak, boldogok. Amikor ígyérzünk, alkalmazzuk ezt a 6 fogást! Gondosan értékeljük magunkat, és önmagunkpszichoterapeutája leszünk. Az esetek 95-99 %-ában pontosan azonosítani tudjuk, hogy mikínoz, és megszüntetjük. Menjünk most a táblához! Mint mondtam, véleményem szerint –mely hosszú évek után alakult ki – úgy vélem, hogy 6 fő oka van annak, ha stressz,feszültség kínoz, szorongunk, és negatív érzelmek rabjai vagyunk. A negatív érzelmekpusztán a külső megnyilvánulásai egy belső állapotnak. Ha kijavítjuk a belső állapotot, akülső megnyilvánulást is kijavíthatjuk.A legelső, a negativitás legelső pontja, véleményem szerint, a listavezető, amely aslágerlista élén áll: nincs célja, értelme az életünknek. Ha nem találunk célt, értelmet. Igen.Minden tanulmányból, amelyet olvastam, világosan látszott, hogy az ember csakis akkorlehet boldog, ha van valami célja. Éreznünk kell, hogy az életnek van értelme. Éreznünkkell, hogy van oka annak, hogy élünk. Érezni kell, hogy egy bizonyos irányba haladunk. Akinem lát célt, értelmet, az azt sem tudja, merre tart. És mint már mondtam, az emberi… azemberi természettel kapcsolatos egyik legfontosabb megfigyelés az, hogy mindnyájancélokat keresünk. És csak akkor vagyunk boldogok, ha fokozatosan valami fontos dologirányába haladunk. Earl Naytingel (ör nájtingél) szerint a boldogság egy megfelelő ideálvagy cél fokozatos megvalósítása az életben. Ha nem rendelkezünk megfelelő ideállal vagycéllal, sodródni kezdünk, körbe-körbe haladunk, és boldogtalanság tölt el. Aki semmibennem lát értelmet, célt, annak nincsenek tervei.Sokszor volt már arról szó, milyen fontos, hogy legyenek céljaink. Milyen fontos,hogy írjuk le őket. Milyen fontos, hogy gondolkozzunk róluk, hogy minden áldott nap 163. oldal, összesen: 197foglalkozzunk velük. Ugyanis a céljaink adnak értelmet, jelentőséget, erőt, lelkesedést,energiát az életünknek. Ha egyszerű próbát akarunk tenni, gondoljunk arra, amikor alegjobb volt a közérzetünk! Mostanában vagy régebben. És kivétel nélkül úgy találjuk,hogy olyankor valami fontos cél felé haladtunk. Úgy is megvizsgálhatjuk ezt, ha olyanokatveszünk szemügyre, akik boldogtalanok. Egy jó barátom egyszerű módszert alkalmaz. Haelmegy hozzá valaki, és panaszkodik, hogy boldogtalan, megkérdezi tőle: „Mik a céljai azéletben? Mit akar csinálni 1, 2, 3 év múlva?” Tudják, mit figyelt meg? Az esetek 80-90 %-ában a boldogtalan embereknek nincs céljuk. Ez persze fordítva is igaz. Az esetek 80-90 %-ában a boldog embereknek jól meghatározott céljaik vannak. Már sokat beszéltünk erről.Tűzzünk ki célokat! Írjuk le őket! Készítsünk terveket elérésükhöz! És fokozatosanhaladjunk feléjük! Még egy kis cél is helyrehoz bennünket, erőt ad, és gyorsabbanpozitívvá és lelkessé varázsol, mint bármi más a világon. Victor Franklin azt tapasztaltalogoterápiai munkájában, hogy azok, akiknek van valami életcéljuk, olykor 10-20-30 évvelis tovább élnek, mint azok, akiknek nincs. Az átlagos várható élettartama azoknak azamerikaiaknak, akik nyugdíjba mennek, és nincs céljuk: 14 hónap. Érdekes. 14 hónap. Mígazok, akiknek van céljuk, 25-30 évig is élhetnek még.A 2-es pont, a 2. ok vagy feltétel, amely hajlamosít a stresszre és a feszültségre, azún. befejezetlen cselekvés. Az a befejezetlen cselekvés, ha valami megkezdett cselekvéstvagy viselkedést nem fejezünk be, vagy pedig csak részben fejezünk be. Ha elkezdünk egymunkát, és nem fejezzük be. Ha elkezdünk valamit, vagy elkezdjük leírni céljainkat, ésfélbehagyjuk. Van az emberi lélekben valami, amit befejezési kényszernek nevezünk. Emiatt a kényszer miatt igen kényelmetlenül érezzük magunkat, ha félbehagyunk egymunkát. Valójában a befejezési kényszer általában a hasznunkra válik. Főleg, ha van egyfontossági sorrend, és az, amin dolgozunk, fontosnak és hasznosnak tekinthető. Nagyproblémát jelent egyébként, ha nem állítunk fel fontossági sorrendet. Ha nem határozzukmeg a céljainkat és sorrendjüket, akkor könnyen lehet, hogy olyasmit csinálunk, ami nemfontos a számunkra, de mégis stresszt érzünk, ha függőben hagyjuk. Az is okozhatstresszt, ha halogatjuk a tennivalókat. Ismerjük a közmondást: „Amit ma megtehetsz, nehalaszd holnapra!” A halogatás a stressz jelentős forrása. Elhalasztunk egy munkát, egyrehalogatjuk, stresszállapotba kerülünk, mert hajt a befejezési kényszer. De a halogatáskényszere visszatart. Minden befejezett cselekedet az önbecsülés és motiváció fontosforrása. Valahányszor csak elvégzünk valamilyen cselekedetet (legyen az mosogatás,főzés, takarítás, fűnyírás, egy fontos javaslat kidolgozása, diplomaszerzés, esküvő vagyegy sikeres üzlet kiépítése), valahányszor elvégzünk egy cselekedetet, nő azönbecsülésünk, mert úgy érezzük, hogy győztünk. Mindig győztesnek érezzük magunkat,amikor elvégzünk valamit, aminek kezdete és vége van. Ezt az érzést úgy hívják:megérdemelt siker. A teljesítés érzése. Fantasztikus érzés. Valahányszor viszontelkezdünk egy cselekedetet és félbehagyjuk, éppolyan, mintha nem fejeznénk be egyversenyfutást, és úgy éreznénk, hogy vesztettünk. Ezért a szabály: tegyük meg most,tegyük meg most, tegyük meg most! Ne hagyjuk abba! Folytassuk! Végezzük el, fejezzükbe, amit elkezdtünk!Térjünk most rá a befejezetlen cselekedet egy speciális esetére, amelyet apszichológusok befejezetlen ügynek hívnak. A befejezetlen ügyek a stressz lényegesforrásai. Maguknak is, nekem is. És igen gyakori eset. Befejezetlen ügy akkor fordul elő,ha miután kapcsolatba kerültünk valakivel vagy valakikkel, ez a kapcsolat véget ért, olykorkellemetlen módon, de még nem egészen zárult le. A befejezetlen ügyek 2 leggyakoribb 164. oldal, összesen: 197példája: a romantikus kapcsolat, amely véget ér, de még nem zárul le, a pályánkon pedigaz, mikor elvesztünk egy állást, kirúgnak valahonnan, vagy mi mondunk fel, demagunkban még nem mondtunk le róla. Ami az 1.-t illeti, a romantikus kapcsolatot, 3dolgot kell olyankor tenni, ha véget ért egy ilyen kapcsolat, de még nem zárult le. Előszöris, ne feledjük, soha senkinek nem lehet hatása az érzelmeinkre! Csak akkor,ha valamit még mindig akarunk tőle. Más szóval: ha semmit sem akarunk valakitől,nem akarjuk a szerelmét, tiszteletét, pénzét vagy valami mást, akkor nem lehet befolyásaránk. Mihelyt elérjük, hogy semmit sem akarunk valakitől, az érzelmi komponensmegszakad, és szabadok leszünk. Egy véget ért házassággal vagy kapcsolattal sikeresenfoglalkozni nagyon egyszerű. Ezt gyorsan elintézhetjük. 3 lépés.Az 1.-t úgy hívják: a levél megírása. Sok ezren fogadták már meg a tanácsot, és maezt országszerte tanítják. 3 dolgot írunk meg levélben a szóban forgó személynek.Az 1., hogy azt írjuk: „Elfogadom a 100 %-os felelősséget kapcsolatunkért ésmindazért, ami benne történt.” Felelősök vagyunk. Felnőttként elvállaljuk a felelősséget.Vállaltuk a kapcsolatot, tartott egy ideig a kapcsolat vagy állás, vagy bármi, amiről szóvan. De szorítkozzunk most a kapcsolatokra!2.: 100 %-ig megbocsátunk a másiknak. Mindenért, amivel megbántott. „Mindenolyan szót, tettet megbocsátok, amivel megbántottál.”A 3.: a jókívánság. Kívánjunk neki minden jót! És aztán adjuk föl a levelet! Adjuk föla levelet megcímezve, fölbélyegezve! És mihelyt föladjuk a levelet, megváltozik azéletünk.Ha ismerünk valakit, aki épp egy kapcsolat lezárásánál tart vagy a szakításnál, csináltassukmeg vele ezt! Küldessük el a levelet, és mihelyt a levél belehullik a levélszekrénybe,megváltozik az illető élete. Mintha egy óriási kő gördülne le a szívéről. Van egy jóbarátom, egy asszony, akit kirúgtak az állásából, egy nagy pénzintézetből. Be akartaperelni a céget. 18 havi fizetést akart, végkielégítést. Meg akarta mutatni nekik stb., stb.Nagyon dühös volt, és én megkérdeztem tőle: „Milyen az esélyed a győzelemre?” Aztmondta: „Talán 60 %.” Megkérdeztem: „Mennyi ideig tart?” A válasz: „Legalább 1,5-2évig.” Azt kérdeztem: „Milyen lelkiállapotban leszel az alatt az idő alatt? És lesz másikállásod?” Mire ő: „Nem kereshetek másik állást, mert az rontaná a helyzetemet.” Aztmondtam: „Hagyd ezt az egészet! Fordíts hátat nekik! Kezdj bele valami másba! Ezt nemérdemes folytatni.” Megfogadta a tanácsomat. 3 hónapon belül jobb állást szerzett.Magasabb fizetéssel. Írt nekem egy lapot. Azt írta: ennél jobb tanácsot még sose kapott.Úgyhogy, ha olyan helyzetben vagyunk, hogy van valami befejezetlen ügyünk, amegoldás: zárjuk le! Szabaduljunk meg tőle, vessünk véget neki! Helyes?A 3. ok, a 3. tényező, a 3. forrás, amely miatt óriási stressz hárul ránk: a félelem akudarctól. Régi ismerősünk a kudarctól való félelem. A kudarctól való félelem feltételesreakció, gyerekkorunkra nyúlik vissza. Szüleink azt mondogatták: „Ne, ne, hagyd abba!Gyere onnan!” Megbüntettek. Megbüntettek, ha új, másfajta dolgot próbáltunk ki. Ez újrafelbukkan felnőttkorban mint félelem a próbálkozástól. Minden új dologtól. Ez mélyenülő félelem, amely megfekszi gyomrunkat, valahányszor komolyabb változást tervezünk.A kudarctól való félelem egyszerűen kezelhető. 2-féle módon. Az 1. egy Mark Twaintől származó szép idézet, amely szerint: „Tegyük meg, amitőlfélünk, és a félelem szertefoszlik!” Tegyük meg, amitől félünk, és a félelem szertefoszlik! Ezt nevezik szisztematikus deszenzibilizálásnak. Ha félünk valamit megtenni, vágjunk csakbele! És aztán nem gondolunk már többet rá. Ha félünk, mondjuk, közönség előttszónoklatot tartani, árulni vagy bármi mást csinálni, tegyük meg azt, amitől félünk! Újrameg újra, amíg el nem jutunk oda, hogy már fel sem vesszük. Sok ezren, sőt milliónyian,akik régebben rettegtek a nyilvános szerepléstől, rávették magukat, hogy kiscsoportokelőtt elkezdjék, nagyobb csoportok előtt folytatták. Végül eljutottak odáig, hogy már nemfélnek megtenni, amit régen nem mertek, és ami megbénította őket, már egyáltalán nincsterhükre. Tegyük meg, amitől félünk! Nézzünk szembe vele! Győzzük le! Foglalkozzunkvele! Ne feledjük, hogy a félelem pusztán egyfajta negatív lelki szokás, amelyetmegszüntethetünk, ha szembenézünk vele, és újra meg újra cselekszünk, amíg el nemtűnik. A másik dolog, ami hasznos lehet, egy egyszerű állítás, amely felhasználható akudarctól való félelem megszüntetésére. Valahányszor az ijesztő szituációra gondolunk,amikor érezzük a testi megnyilvánulást, a szorongást, a stresszt, a szapora szívdobogást,valahányszor az ijesztő helyzetre gondolunk, mondjuk újra és újra magunknak,erőteljesen: „Képes vagyok! Képes vagyok! Képes vagyok rá! Képes vagyok rá! Képesvagyok rá!” És ha másvalakivel találkozunk, aki, aki félelmekkel, szorongással küzd, vagycsaládtag, vagy egy barát, neki is mondjuk ezt: „Képes vagy rá! Képes vagy rá! Képes vagyrá!” Már mindegyikünket bátorítottak valamire, ami, ami nagyon fontos volt azéletünkben, mert valaki hitt abban, hogy meg tudjuk tenni. Mondjuk tehát: „Képesvagyok rá!” És mindenkit bátorítsunk, akiről tudjuk, hogy van egy célja. Mondjuk neki:„Képes vagy rá! Képes vagyok rá! Képes vagy rá!” Amikor ezt a feszültséget érezzük,különös dolgot tapasztalunk. Mikor azt mondjuk: „Igen, igen, igen! Képes vagyok rá!Képes vagyok rá!” Vagy: „Azt hiszem, képes vagyok rá, tudom, hogy igen!” Ha ismételjük,azt tapasztaljuk, hogy ez az üzenet, érzelmi töltéssel, amely a tudatosból a tudatalattibajut, lecsap arra az üzenetre, hogy „Nem vagyok rá képes. Nem vagyok rá képes.”, ésakkor, és akkor elűzi. Minél több érzelmet viszünk abba, hogy: „Képes vagyok rá! Képesvagyok rá! Képes vagyok rá!”, annál gyengébbé válik ez a „Nem megy. Nem megy.” Végülpedig az erősebb érzelem, emlékezzünk az érzelem törvényére, az erősebb érzelem győz,és kiszorítja a gyengébb érzelmet. Ez elvezet ahhoz, ami a stressz és a feszültség 4. oka az életben. Úgy tartják, hogy ez azegyik legrosszabb, legkellemetlenebb félelem: az elutasítástól való félelem. Ez a félelemkora gyermekkorban kezdődik. Mint tudjuk, amikor az újszülött világra jön, még nem félsemmitől. Az újszülöttnek mindig igen sok szeretetre van szüksége. Érintésre, helyeslésreés arra, hogy a szülei feltétel nélkül fogadják el. A szülők azonban úgy próbálják irányítanigyerekeiket, hogy sokat kritizálnak, és szeretetüket feltételekhez kötik, hogy a gyerekekmegtegyék, amit elvárnak tőlük. Azt a gyereket, aki csak feltételekkel kap szeretetet,ahogy már említettük, az a gyerek, aki így nő fel, akinek a szülei azt mondják: „Ajánlom,hogy megtedd! Ha nem teszed meg, pórul jársz!” Vagy ha a gyerek hibázik, vagy leejtvalamit, vagy későn ér haza, vagy eltör valamit, azt a gyereket a szülők nem szeretiktöbbé. Szívük mélyén a szülők persze továbbra is szerethetik. A gyerek mégis úgy érzi,hogy a szülei többé már nem szeretik. Mert hidegen beszélnek hozzá, szigorúanmegbüntetik, beküldik a hálószobájába. Ha fegyelmeznem kell valamelyik gyermekünket,mostanában azt csináljuk velük, hogy a sarokba állítjuk őket. A gyerekek utálnak a sarokban állni. A gyermekeink 7, 5 és Michael (májkl) 1, illetve David 1 éves. Még kicsi,hogy a sarokba álljon. Ilyenkor azt csinálom, hogy így szólok: „Nagyon szeretlek, de most10 percig a sarokban kell állnod.” Vagy: „Nagyon szeretlek, de most nem kapszdesszertet, úgy kell lefeküdnöd.” Mindig elmondom, hogy szeretem őket. A szeretetemfeltétel nélküli. De amit tettek, a viselkedésük elfogadhatatlan. Ezért sarokba állítom őket.De még ott is tudják, hogy szeretem őket. És ezt ki is mondják. Az mondják: „Tudom,hogy azért szeretsz – miközben még a sarokban állnak –, de mégis itt kell maradnom asarokban.”A feltételekhez kötött szeretet félelmet hoz létre. Az ilyen félelem felnőttkorban az „A”viselkedéstípushoz vezet. Érdekes módon a nők és a férfiak e félelmet különbözőképpennyilvánítják ki. A férfiak általában „A” típusú viselkedésben fejezik ki. A nők ezzelszemben az elutasítástól való félelmet, ezt a feltételes szeretetet 4-féleképpennyilvánítják ki. 1: a depresszió, a másik: a visszahúzódás, a 3.: a pszichoszomatikus tünetek:fejfájás, feszültség, a 4.: a túlérzékenység. A túlérzékenység ez esetben azt jelenti, hogynagyon sokat foglalkoznak mások véleményével. Viselkedésüket és cselekedeteiket úgymódosítják, hogy mindig azt mérlegelik: mások mit gondolhatnak vagy mit mondhatnakróluk. A férfiak is hasonlóak, de ők arra hajlamosak, hogy ezt a… ezt a feltételesszeretetet, ezt a félelmet, a szeretet hiányát „A” viselkedési típusban mutassák ki. Amiagresszív reakció az életre. És igen egészségtelen. A férfiaknak mintegy 60 %-a „A” típusú.A nőknek csak 10 %-a. Ahogy mind több nő kerül olyan állásba, ahol versenyszellemuralkodik, egyre több és több válik „A” típusúvá. Ma már ez a vezető halálok. Dr. GereScuper szerint: „Senki nem hal meg szívbetegségben 70 éves kor előtt, akinek aviselkedése nem „A” típusú.” A szívbetegségekkel kapcsolatos legtöbb kutatás már nemszorítkozik a koleszterinszint vizsgálatára, a táplálkozásra. Előtérbe került a stressz és az„A” viselkedéstípus tanulmányozása. Az „A” viselkedéstípus olyan kifejezés, amelyet 2kardiológus talált ki. Akik megfigyelték, hogy legtöbb betegüknek meghatározottpszichológiai arculata volt. Úgy viselkedtek, sétáltak, beszélgettek, ami szerintük igenjellemző volt minden egyes szívbetegre. Mindjárt beszélni fogunk az ellenkezőjéről: a „B”típusról.Az „A” viselkedés végzetes. Nem véletlen, hogy akik valódi „A” típusúak, aférfinépességnek körülbelül 10-20 %-a, 55 éves korukra általában meghalnak. Ijesztő.Manapság Amerikában és Kanadában a vagyonok 80 %-a (80 %-a!) olyan asszonyokkezében van, akiknek a férje már fiatalon meghalt pénzszerzés közben. A Forst magazinegy tanulmányában 2 jól ismert kutató azt állította, hogy a legtöbb ilyen asszony a férjeáltal keresett összes pénzt elkölti, mielőtt még meghal. És nagyon keveset hagy acsaládjára. Rendkívül érdekes dolog. A férfi egész életében dolgozik, kiég, elviszi egykorai szívroham, az özvegy elkölti a pénzt. Mire aztán az asszony is meghal, semmi nemmarad. Jusson az eszünkbe, amikor azért fáradozunk, hogy összegyűjtsünk egy vagyont!Melyek tehát az „A” viselkedéstípus fő jellegzetességei?Az 1. jellegzetesség az, amit úgy neveznek: a sietség betegsége. Az „A”viselkedéstípusú személy mindig siet. Mindig gyorsan megy. Nem bír megállni. Ég atürelmetlenségtől. Mindig van elintéznivalója. Képtelen lassítani. Sose lazít. A sietségbetegségében szenved. Mást sem tesz, csak rohan, rohan, rohan, rohan.Másodszor: mindig bizonytalannak érzi a helyzetét. Igen, bizonytalannak. És ezújra összefügg a gyermekkorral. Olyan emberek, akik bármennyit teljesítenek is, 167. oldal, összesen: 197képtelenek lazítani. Akármennyi előléptetést kapnak, vagy pénzt keresnek, sosem érzikúgy, hogy elég jók. Sosem volt részük a feltétel nélküli szeretetben, ezért mindig aztkeresik.Honnan származik a feltétel nélküli szeretet? Majdnem mindig az apától. Az apa ameghatározó figura. És legtöbbünknek – különböző okokból – olyan apánk volt, aki nemadta meg nekünk a kívánt feltétel nélküli szeretetet. Gyakran azon kapjuk magunkat,hogy arra törekszünk – még a szüleink halála után is arra törekszünk –, hogy kivívjukhelyeslésüket. Sikereinkkel. Újabb sikerekkel. Újabb sikerekkel.Íme az „A” típus viselkedésére egy másik példa: az, hogy mindig a teljesítménythajszolja. Mi is teljesítményközpontúak vagyunk, de az ő ambícióik egy meg nemhatározott, magas szintre irányulnak. És ez a lényeg. Egy meg nem határozott, magasszintre. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy bármilyen jól dolgozunk is, sose vagyunkelégedettek, mert a szint nincs meghatározva. Nem mondtuk ki, hogy ha elérünk egybizonyos szintet, elégedettek leszünk. Állandóan újra és újra próbálkozunk, ésvalahányszor elérünk valami célt, följebb emeljük a lécet. Aztán még följebb, mind továbbemeljük. Tovább emeljük a lécet, és kínlódunk, úgy, mintha a kvótánk állandóan nőne,valahányszor csak elérünk egy célt. Úgyhogy a kvóta csak nő, nő, nő és nő.Az „A” típusú viselkedés 4. jellemzője: a versenyszellem. Versenyszellem, amely akörnyezetünkben szinte mindenkire kiterjed. Érdekes módon (átjövök ide, amíg letörlik atáblát) a versenyszellemmel kapcsolatban azt találjuk, hogy létezik amegkülönböztetésnek egyfajta hiánya a versenyszellemben. Egy „A” viselkedéstípusúszemély, aki „A” típusú, mindenkivel mindenért vetélkedik. Képtelen fontossági sorrendetfelállítani, hogy azt mondja: „Ez fontos terület. Itt ki kell tennem magamért. Ez viszontnem különösebben fontos.” Harcolnak a parkolóhelyért, vetélkednek az autópályákon.Vetélkednek egy helyért a liftben, egy jó helyért az étteremben. Vetélkednek azért, hogyegy gazdag ügyfelet, vagy hogy egy jó állást szerezzenek. Képtelenek különbséget tenniaközött, ami igazán fontos számukra karrierjük sikere érdekében, és aközött, ami viszontlényegtelen, mert se nem oszt, se nem szoroz. Ügyeljünk erre a versenyszellemre! Nehasonlítgassuk állandóan össze magunkat ilyen-olyan módon más személyekkel! Valaholazt olvastam: „Ne hasonlítsd magad másokhoz, mert mindig találsz magadnálkülönbeket, és akkor alsóbbrendűnek érzed magad; vagy hitványabbakat, akkor megfelsőbbrendűnek!” Az „A” típus állandóan összehasonlítja magát másokkal. Különösenolyanokkal, akik az ő szintjén állnak. Sajnos, hajlamosak arra, hogy az alattuk állókrarátapossanak. Hajlamosak arra, hogy gondolataikat az dominálja, mi lehet a főnökükvéleménye. Mert az „A” típus főnöke átveszi a szülő szerepét, amint a gyermekbőlfelnőtt lesz. Amint a családból a munkahelyre kerül, már nem a szülők helyeslésétpróbálja kivívni, hanem a munkahelyi főnökét. Ezért aggódva lesi a főnök véleményét.Tehát az 5. pont: az agresszió. Az „A” típus agresszív. És ezzel együtt: ellenséges.Az „A” típus sokszor dühös. Az „A” típus azért dühös, mert ez is visszanyúlik akisgyerekkorba, ahol az „A” típus sosem kapott annyi szeretett, amennyit igényelt, ezértdühös volt, és még felnőttként is dühös.Az „A” típus 6. jellemzője az, hogy az „A” típus tárgyorientált. És nemszemélyorientált. Tárgyorientált, főleg a mennyiségek tekintetében. Az „A” típust főleg apénz érdekli. A kocsik, a háza, a státusa, a publikációi, a termelési adatok, a bevétel stb. Ésnem különösebben személyorientált. Elmondhatjuk, hogy az „A” típusú személy számára 3-féle ember létezik: olyanok, akik segíthetnek neki, igen. Az ilyenekkel mindig nagyonnagyonóvatosan bánik. Olyanok, akik nem segíthetnek neki, ezekre rátapos. Gorombavelük és nagyképű. Végül azok, akik közömbösek. Ezekre bizony ügyet sem vet. Ésérdekes, hogy van még egy kategória, azok, akik veszélyesek, vagy konkurenciátjelenthetnek neki. Ezeket az embereket az „A” típus Machiavelli-féle ördögi praktikávalpróbálja tönkretenni, elsöpörni. Ez magyaráz sok Machiavellihez méltó módszert avállalatoknál.7-edszer: az „A” típus sohasem pihen. Az „A” típus úgy érzi, folytantaposómalomban van. És ha lelassít – ez főleg a férfiakra jellemző –, utolérik. Még ahétvégeken is dolgozik, az ünnepeken is dolgozik, még a repülőn ülve is. Egyre csakdolgozik. Sohasem hagyja abba, mert fél, hogy akkor valaki megelőzi.Mi történik az „A” típussal? Kutatásaink során 2 dologra jöttünk rá. Az „A” típustöbbnyire fiatalon hal meg. Erről már volt szó. Gyakran boldogtalanok, az az érzésük, hogymindenki ellenük van, sokszor úgy érzik, hogy külső körülmények irányítják őket. Ilyen az„A” típus karrierje. Ez az idő, ez pedig a pénz. Mindaz a pénz, pozíció, hatalom, amitmegszereznek. És ez az időtartam. Az „A” típusú ember karrierje többnyire ilyen.Kezdetben sokszor igen gyorsan emelkedik. Bizonyos társaságok nagyon kedvelik őket,sőt csak ilyet, csak „A” típusút vesznek föl. De egy bizonyos ponton elkezdenek kiégni.Lelapul a görbe, és ennek megvan az oka. A vállalat vezetői, akik tudják, mi történik, nemakarják, hogy még magasabbra jussanak. És az alattuk álló személyek, akikre rátapostak,nem támogatják őket.A „B” típus egészen más. A „B” típus karrierje inkább ilyen. Ez a „B”, ez pedig az„A”. A „B” típus karrierje lassabban emelkedik, de állandó, folyamatos. És ez a lényeg. A„B” típus a teljesítményre összpontosít. A siker titka a teljesítmény a munka világában.Az „A” típus a politikára koncentrál. De a politizálás csak addig jó, amíg a politikaistruktúra meg nem változik, de mindig változik.Ha felismerjük, hogy az „A” típushoz tartozunk, hogyan szakíthatunk az „A”típussal? Hogyan válhatunk „B” típussá? Egy nyugodtabb, nagy teljesítményű, kreatívabb,inkább személyorientált emberré. Nagyon egyszerű.Az 1. lépés: elismerjük, hogy „A” típusúak vagyunk. Ismerjük el! A legtöbben nemismerik el, hogy odatartoznak. Ha elismerjük, hogy odatartozunk:A 2-es pont, egyesek szerint én is „A” típusú vagyok, és már nem sok időm van.Határozzuk el, hogy megváltozunk! Határozzuk el, hogy megváltozunk! Miutánelhatároztuk, hogy megváltozunk, hallgassuk meg az állításokat, amit cégünk adkazettán! Hallgassuk meg magnón, naponta 2-szer! Ha naponta 2-szer meghallgatjuk azállításokat, többé nem leszünk „A” típusú emberek. Nem leszünk „A” típusúak. Az „A”típustól lassanként eltávolodunk a „B” típus felé.És még valami. Mi a különbség az „A” típus és a munka megszállottjai között? XY amunka megszállottja, XY „A” típusú. Nagyon-nagyon egyszerű. A munka megszállottjanagyon különbözik az „A” típustól. Sőt, mintha ellentétesek lennének. Honnan lehettudni? Külsőleg van hasonlóság. Ugyanolyan intenzíven dolgoznak. És a különbségegyszerűen ez: a munka megszállottjának saját értékrendje van. Saját céljai felé halad. Ésígy önálló. Az „A” típust külső tényezők irányítják. Úgy érzi, hogy… hogy napi 169. oldal, összesen: 197munkarendjét mások állapítják meg, nem ő. A munka megszállottja meg tud pihenni. Ez adöntő. A munka megszállottja meg tud pihenni. Az „A” típus ezzel szemben képtelen. Hamegkérdezzük a munka megszállottját, mi a legfontosabb dolog az életében, majdnembiztos, hogy ezt fogja válaszolni: „A családom, a személyes kapcsolataim.” Ha egy „A”típusút kérdezünk meg, az ő válaszuk: „A munkám, a karrierem.” Így lehet a 2-tmegkülönböztetni. A döntő viselkedésmód (csak a viselkedés alapján dönthetünk), hogyképesek-e pihenni és időt tölteni a családjukkal, barátokkal, utazgatni stb.Na jó, jöjjön akkor most az 5. fő tényező, amely hajlamossá tesz a stresszre és anegatív érzelmekre, pszichoszomatikus betegségekre, korai halálra. Az 5. tényező: atagadás. A tagadás, mindig a valóság tagadása. Érdekes módon Peter Ustmenszkij azt írtaerről valamikor az egyik könyvében, hogy az emberi szervezetet az jellemzi, hogy hazugszervezet, mert, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy áltassuk magunkat, becsapjukmagunkat. És ennek az egyik módja, hogy tagadjuk a valóságot. Nem nézünk szembe avalósággal. Úgy teszünk, mintha az élet nem olyan lenne, mint amilyen. És különösenódzkodunk a kellemetlen igazságoktól. Ezt érdemes leírni: Elutasítunk mindenkellemetlen igazságot. A legkellemetlenebb igazságok közé tartoznak azok, amelyekképességeinkkel kapcsolatosak. A személyiségünkkel, magánéletünkkel és a munkánkkal.Az, aki nem sokat nyújt a munkájában, és nem is szereti a munkáját, gyakran tagadja ezt.Úgy tesz, mintha nem volna igaz. Ezt a tagadást úgy győzhetjük le, egyébként a legtöbbpszichológus szerint a valóság tagadása az elmebetegségek legfőbb oka. Persze,szorosan kapcsolódik a már említett tényezőkhöz. Tehát a tagadás legyőzése igenegyszerű. Meg kell érteni, honnan származik. Azért szoktunk tagadni valamit, mert félünkegy kínos helyzettől. Minden kínos helyzettől. Minden tagadásnál fontos helye van azavarnak. Valamilyen előre látott, sejtett zavarnak, amit szégyennek is nevezhetünk. Amikortagadunk, arra van szükségünk, hogy nézzünk szembe az igazsággal.Íme a receptek a tagadás helyes megértéséhez.Először is: ne feledjük az objektivizmus filozófiájának a kulcsát: A valóság létezik. Avalóság létezik. Ez azt jelenti, hogy bármilyen helyzetben vagyunk is életünkben, ez van.Tény. Ez van. Igazság, ezért szembe kell néznünk vele. Minél előbb, annál jobban járunk,annál boldogabbak leszünk.A 2. az, hogy: mindig van egy ár, amit megfizethetünk, hogy megszabaduljunk astressztől vagy feszültségtől. Mindig van egy ár, amelyet megfizethetünk. Mindig van egyár. Ha bármilyen okból boldogtalanok vagyunk, mindig van egy ár, amit megfizethetünk.Ezért kérdezzük meg magunktól: „Mi ez az ár?”A 3.: határozzuk el, hogy megfizetjük az árat! Fizessük meg az árat! Inkább előbb,mint később. Mert így is, úgy is, végül meg kell fizetni az árat. Ezért jobb előbb. Íme az a 2kérdés, amellyel kinyitható a tagadás ajtaja. Nyissuk ki a tagadás ajtaját! A következő: Haúgy érezzük, feszültek, boldogtalanok vagyunk, vagy stressz kínoz, vagy többszörmegfázunk, náthásak leszünk, rossz a közérzetünk, vagy éjszakánként rosszul alszunk,szórakozottak vagy ingerlékenyek vagyunk, minden különösebb ok nélkül – feltételezzük,hogy van valami az életünkben, amivel nem nézünk szembe! Feltételezzük, hogytagadunk valamit! Van valami, ami kényelmetlen érzést kelt bennünk, de mi nemfoglalkozunk vele. Ez, ez az ellenállás. Az, hogy nem foglalkozunk vele, ez okozza astresszt. Azt kell tennünk tehát, hogy megkérdezzük: „Mi van az életemben, amivel nemnézek szembe?” Mi az az életünkben, amivel nem nézünk szembe? Most rögtön! És stresszt vagy valami zavart okoz. Mivel nem nézek szembe az életemben? Ne csapjuk bemagunkat! Ne mondjuk azt, hogy: „Talán mert a kocsim egy fizetőparkolóban áll, és énnem fizettem.”, vagy: „Talán mert nem ebédeltem.” Ne csapjuk be magunkat! Tegyük föla kérdést: „Mi a legrosszabb, ami történhet?” Mi a legrosszabb, ami történhet? Ha házasokvagyunk, gyakran az lehet a legrosszabb, ha valami baj van a házassággal. Ha vannakgyermekeink, olykor az lehet a legrosszabb, hogyha aggódnunk kell gyermekeinkjövőjéért. Ha állásban vagyunk, az lehet a legrosszabb, ha pl. nem szeretjük a munkánkat,de félünk otthagyni. A férfiak számára ez különösen rémes. De a legrosszabb valószínűlegaz, ha nem álljuk meg helyünket választott szakmánkban. Ha valaki úgy érzi, hogy nemeredményes a munkájában, annak szörnyű stresszel kell megbirkóznia. Vegyük azt azesetet, amikor egy jó barátunk orvosi diplomát szerzett 8 évi munkával, és aztán rájött,hogy utálja! Nincs kedve a gyógyításhoz. Az apja fizette a tandíjat, aki szintén orvos. Őbuzdította. Most 26 éves, és nem tetszik neki az orvosi munka. Óriási stresszen megy át,amíg elismeri. Kérdezzük meg: „Mivel nem nézek szembe?” És határozzuk el, hogy ezutánmegtesszük!A pszichológia 2 fő személyiségtípust ismer. Az egyik: az ún. menekülőszemélyiség. A menekülő személyiség nem szívesen néz szembe a valósággal. Hogy avalóság egyszer csak eltűnik, átalakul, valami megváltozik. A másik: a konfrontáló.Gyerekkorunkban azt tanultuk, hogy ne ellenkezzünk. De az a helyzet, hogy a konfrontálószemélyiség sokkal egészségesebb, mint a menekülő. Az egyik vezető egyetemen aközelmúltban végzett kísérlet során kiválasztottak 2 csoport diákot: menekülőket éskonfrontálókat. Ez a kísérlet úgy folyt le, hogy a diákok ujjait egy elektródáhozerősítették, és 60 másodpercenként áramütést, enyhe áramütést kaptak. Közben kívülrőlfigyelték őket. Kiderült, hogy a menekülők csak ültek ott, miközben az óra ketyegett,ketyegett. De nem néztek az órára. Beszélgettek, tréfálkoztak, szórakoztatták magukat,de nem néztek az órára. A kísérlet végére a vérnyomásuk, amelyet mértek közben, 30 %-kal emelkedett. Ez nagy stresszre utal. A konfrontálók másképpen reagáltak. Ők isbeszélgettek. Ujjaikat az elektródákon tartották, de amint a mutató a 12-eshez ért, és jöttaz áramütés, mind az órát figyelték. Figyelték, megvárták az áramütést, folytatták abeszélgetést, de szemüket le nem vették az óráról. A kísérlet végén a vérnyomásuk nemváltozott. A lelki egészség kulcsa: konfrontáló legyünk, ne menekülők! Kérdezzük meg:„Mi lehet a legrosszabb? Mivel nem nézek szembe az életemben?” És bármi az, határozzukel, hogy szembenézünk! Megfizetjük az árat. Ne adjuk oda a nyugalmunkat semmiért! Azéletben megtanulható legfontosabb szabály: A lelki nyugalmunk legyen a fő célunk! És havalami fenyegeti a lelki nyugalmunkat, akkor az a fő felelősségünk magunkkal szemben,hogy nézzünk szembe a helyzettel, foglalkozzunk vele, és vessünk véget neki!A 6. fontos ok, mely stresszt, feszültséget, különféle negatív érzelmeket okoz: aharag. Sokat beszéltünk már a haragról. És tudjuk, hogy a harag csupán akkor jöhet létre,ha hibáztatunk valakit vagy valamit. Miért gurulunk méregbe? Akkor szoktunk méregbegurulni, ha úgy érezzük – és ez a lényeg –, ha úgy érzékeljük, hogy támadás értbennünket. Ha úgy érezzük, hogy a várakozásainkat meghiúsítják. Ha valamilyen félelmetérzünk vagy fájdalmat, ha olyan érzéseink vannak, vagy ha úgy értelmezzük világunkat,hogy az a meggyőződés alakul ki bennünk: valami vagy valaki fenyeget bennünket, áldozattátesz. Szóval csupán akkor gurulunk méregbe, ha áldozatnak érezzük magunkat. Amikoráldozatnak érezzük magunkat, mindig erőteljes ösztön ébred bennünk a támadásra vagyellentámadásra. Úgy nevezzük ezt, hogy harci vagy menekülési reakció. Miko fenyegetést érzünk, ez a harci vagy menekülési reakció – éppúgy, mint az állatoknál –működésbe lép, és cselekedni akarunk. De társadalmunkban erre általában nincs mód. Amegtorlás általában nem lehetséges. A megtorlás nem lehetséges, mert… mert nemelfogadható. Az, akinek vissza akarunk vágni, erősebb vagy már nincs köztünk. Vagypedig nem tanácsos, mert az a személy, aki a problémát okozza, a főnökünk, az anyósunkvagy hasonló. Ha ezt a haragot nem távolítjuk el a szervezetünkből, hogyha nem űzzük el,megszilárdul bennünk, és végül megmérgezi a szervezetünket. Dr. Hans Selin kidolgozta adurva fizikai kontaktus elméletét. Úgy találta, hogy bármiféle érintés elűzi a haragot. Úgytalálta, hogy ha olyan tevékenységbe kezdünk, ami érintéssel jár, megszabadulhatunk aharagtól. A kezünkkel megüthetünk valamit, a lábunkkal pedig rúghatunk. A 3. érintésilehetőség: a hang. Ordíthatunk. Mert ilyen módon is megszabadulhatunk a haragtól.Végül pedig a fogainkkal haraphatunk. Ha egy rendkívül durva verekedésre gondolunk,ott üthetnek, rúghatnak, ordíthatnak, haraphatnak. A düh ütésben rúgásban, ordításban,harapásban fejeződik ki. Természetesen a recept az összes eddig említett dologhoz, minda 6-hoz, különösen a haraghoz, az, amit kognitív kontroll módszernek hívunk.Lassan az előadás végére érünk. Íme a tanácsok az egészség megőrzéséhez. Nefeledjük, hogy a stressz pozitív is lehet. Az a stressz, amely egy célra irányul, energiát,életerőt nyújt, és remek közérzetet ad. De az olyan stressz, amelyik kifelé, kifelé irányul,és valamely kényszer vagy nyomás hatására jön létre, az negatív. Energiát von el, ésmegbetegíthet. Az a kérdés, hogy az irányítás belül megy-e végbe. Egy célra irányul, vagykülső hatás dominál, külső kényszer? A kognitív kontroll azt jelenti: „Én vagyok a felelős!”Azt jelenti, hogy senki, senki másnak nincs hatalma az érzéseink fölött. Hogyhaelfogadjuk felelősségünket, és használjuk a tudatunkat, akkor boldogan élhetünk, és, ésszabályozni tudjuk, mit gondolunk és érzünk.És itt a helyettesítés törvénye. A helyettesítés törvénye szerint nem nyomaszthat,nem kínozhat stressz, ha pozitív gondolatokkal foglalkozunk. Mire kell tehát gondolni? Mia pozitív gondolat? A megoldás ez: a céljainkra gondoljunk állandóan! Gondoljunk acéljainkra állandóan! A céljaink, ha leírtuk őket, ha eldöntöttük, mit akarunk, és van tervünkmegvalósításukra, ha állandóan a céljainkra gondolunk, lassan szokássá válnak. Ha aszokásról beszélünk, és a haragra gondolunk, a harag is csupán szokás. Tudjuk, hogyamikor átadjuk magunkat a haragnak, az a gyengeség jele. Gyerekes viselkedés, infantilisdolog, az őszintétlenség jele, egyben azonban feltételes reakció is. Valahányszor ugyanisátengedjük magunkat a haragnak, csökken a haraggal szembeni ellenállásunk. Ezzelszemben valahányszor nem engedünk a haragnak, és vállaljuk a felelősséget, nemhibáztatunk mást, mi irányítjuk érzelmi életünket. Növeljük a haraggal szembeniellenállásunkat, amíg végül bot és kő összezúzhat, de szavak nem árthatnak.Összefoglalva: a recept, hogy az életben mindig megőrizhessük belsőnyugalmunkat:Az 1. tényező, amely megfoszt a belső békétől, az bizony a célok hiánya. Tűzzünk kivilágos célokat! Dolgozzunk rajtuk mindennap! Mindig gondoljunk rájuk!Másodszor: a be nem fejezett cselekvés. Mindent fejezzünk be! Semmit nehagyjunk félbe! Győzzük le a halogatást!Harmadszor: félelem a kudarctól. Nézzünk szembe vele! Tegyük meg, amitőlfélünk, és lőttek a félelemnek! Negyedszer: félelem az elutasítástól. Úgy győzhetjük le ezt a félelmet, hogyfokozatosan „B” típusú személyiséggé válunk. Hallgassuk a magnót! Helyezzünk nagyobbsúlyt a kapcsolatainkra! Legyünk nyugodtabbak! Éljünk kiegyensúlyozottabban! És jöjjünkrá, hogy ez az „A” típusú viselkedés régi gyermekkori élményeinkből származik, amelyekmár elmúltak!Ötödször: győzzük le a tagadást! Nézzünk szembe a valósággal, és fogadjuk el,hogy ami itt van, az itt van! Ne feledjük: van egy ár, amit megfizethetünk, hogymegszabaduljunk valamitől! És mindig tudjuk, mi ez az ár! Kérdezzük meg magunktól:„Mivel nem nézek szembe?” Határozzuk el, hogy megtesszük!Végül pedig: a harag. A harag abból ered, ha másokat hibáztatunk. Ha egy rajtunkkívül álló személyt vagy dolgot okolunk, aki a mi boldogtalanságunkért felelős. Aharagnak az a megoldása, ha vállaljuk a teljes felelősséget.Ezentúl ne fejezzünk ki negatív érzelmeket! Gondoljunk állandóan a céljainkra, ésfoglalkozzunk olyan sokat valami fontos dologgal, hogy ne maradjon idő negatív dologra!Semmire. Végül emlékezzünk rá, hogy a stressz addig pozitív, amíg valamilyen célrairányul! És ha sok-sok célra irányuló stresszt fejlesztünk ki, nagy dolgokat vihetünkvéghez. Egészségesek leszünk, mint a makk. A betegséget hírből sem ismerjük. Ésvalószínűleg 100 évig élünk. „Az akadályok azok a rémítő dolgok, amelyeket akkor látunk, ha elvesszüktekintetünket a céljainkról.” 25. szekcióA sikeres személyiség kialakítása(24:21) Endru Karmegi, aki századunk kezdetén szegény bevándorlóként indult, és többmint 500 millió $-os vagyont gyűjtött, egyszer azt mondta: „Többet fizetek azért aképességért, hogy valaki kijön másokkal, mint bármi más dologért.” Mai világunkban az aképesség, hogy jól kijövünk társainkkal – a társadalmi intelligenciánk – a legértékesebb,legfontosabb tulajdonságunk nemcsak karrierünkben, nemcsak házasságunk,kapcsolataink, hanem lelki egészségünk terén is. Ma arról lesz szó, hogyan fejleszthetünkki egészséges, sikeres személyiséget. Arról beszélünk, hogyan fejleszthetjük ki a lelkiegészség maximumát. Ami pozitív személyiséget és magatartást jelent. Olyan személyt,akinek élvezik a társaságát. Olyat, akit mindenhol szívesen látnak. Elhangzott már az amegállapítás, hogy a 85 %-a mindannak, amit elérünk az életben, közvetlenül attól függ,hogyan jövünk ki az emberekkel. És ma már a legnagyobb amerikai cégek is inkább aszemélyiségtől függően vesznek fel alkalmazottakat, nem annyira a bizonyítványok, aszakértelem és tapasztalat alapján. Miért? Azért, mert ha valakiben megvannak a kellőszemélyiségvonások, mindent megtanulhat, ami a sikerhez kell. De ha minden lehetségestudással fel van vértezve, ám pocsék a személyisége, nem kísérleteznek amegváltoztatásával. 85 %-a az életben élvezhető boldogságunknak – a kutatások szerint –a boldog kapcsolatokból származik. Épp így az összes problémáinknak is a 85 %-a a nemmegfelelő kapcsolatokból származik. A hiányzó 15 % – akit érdekel, figyeljen! – ateljesítménytől függ. Tehát bizonyos mértékben valóban kielégülést adhat az életben ateljesítmény, a siker, a pénzkeresés, a karrier kiépítése stb. Ám boldogságunk főleg akapcsolataink függvénye. Ebben az előadásban megmutatjuk, hogyan lehetugrásszerűen fejleszteni a kapcsolatainkat, igen-igen egyszerű dologgal. Tudjuk, ami akapcsolatokat illeti, hogy közvetlen összefüggés van aközött, hogyan jövünk ki másokkal,és személyiségünk egészsége között. Mindenki egészségesebb személyiségre vágyik.Hogyan állapítjuk meg, egészséges-e a személyiség? Melyek a fő kritériumok? Nemegyről már volt szó az előadások során.Az egészséges személyiség fő kritériuma persze az, mennyire szeretjükmagunkat. Hogy mennyire szeretjük magunkat. Az a lényege személyiségünknek.Azoknak, akik nagyon szeretik magukat, egészséges a személyiségük.Az egészséges személyiség másik ismerve az, hogy mennyi felelősségetvállalunk. Azok, akik sok felelősséget vállalnak magukra, akik nem másoktól várjáksorsuk alakítását, akik nem másokat hibáztatnak, nagyon egészséges személyiségek.Az egészséges személyiség újabb kritériuma az, hogy könnyen meg tudunk-ebocsátani. Azt minden kétséget kizáróan tudjuk, hogy közvetlen összefüggés vanaközött, hogy milyen könnyen bocsátunk meg, ha valaki megbánt bennünket, ésszemélyiségünk egészsége között. Az egészséges személyiség 4. ismérve: az ún. pozitív várakozások. Az, hogymennyire keressük a jót mindenben és mindenkiben magunk körül. Azok az emberek, akika jót szokták keresni, igazán egészséges emberek. A 4. ismérve, illetve az 5. az egészséges személyiségnek, és főleg erről lesz majdszó, az, hogy hogyan jövünk ki másokkal. Hogyan tudunk kijönni másokkal? Ami aztilleti, valójában nem lehet egészséges személyiségünk, ha nincsenek kapcsolataink, jókapcsolataink embertársainkkal.Csodálatos módon itt is érvényesül a kölcsönösség törvénye. Minél jobbanszeretjük magunkat, annál jobban szeretünk mást. Minél több felelősséget vállalunk,annál jobb a kapcsolat. Minél könnyebben bocsátunk meg, és nem neheztelünk,morgunk, annál jobban fejlődnek a kapcsolataink. Minél inkább csak a jót keressük azemberekben, annál jobban jövünk ki önmagunkkal és velük. És minél jobban kijövünk másemberekkel, annál jobban szeretjük magunkat. Csodálatos sorozata ez a kölcsönösviszonyoknak.Innen is egy fontos törvényhez jutunk. Az utolsók egyikéhez. Azt hiszen, ez leszma az utolsó: a közvetett erőfeszítés törvénye. A közvetett erőfeszítés törvénye aztállítja, hogy társainkkal való kapcsolatainkban azt, amit akarunk, gyorsabbanmegkaphatjuk közvetett módon, mint fordítva, közvetlenül. Mondok egy egész egyszerűpéldát. Ha kapcsolatainkban közvetlenül próbálunk elérni valamit, gyakran kudarc ér.Megszégyenülünk, zavarba jövünk és a többi. Mondok néhány példát. Ha pl. imponálniakarunk más embereknek. Helyes? Imponálni akarunk másoknak. Próbáltak már valakinekimponálni, akit fontosnak vagy értékesnek tartottak, ezért imponálni akartak? Próbáltakmár imponálni valakinek? Nos, éppen az…, éppen az ellenkezőjét kell csinálni, mert egészegyszerűen úgy kell másoknak imponálni, hogy ők imponáljanak nekünk. Imponáljanaknekünk! Ha érdeklődést akarunk kelteni önmagunk iránt, mi a teendő? A most ismertetetttörvény értelmében úgy sikerül mások érdeklődését felkelteni, hogy mi érdeklődünkirántuk. Ha azt akarjuk, hogy szeressenek minket, mi a megoldás? Szeressük őket! Ha aztakarjuk, hogy tiszteljenek, mi a megoldás? Tiszteljük őket! A közvetett erőfeszítéstörvénye minden esetben érvényesül kapcsolatainkban.Még valami. Beszéltünk néhány lelki törvényről. 3-ra most is utalok. Az egyik: a ki mint vet, úgy arat. E szerint a törvény szerint kapcsolatainkminősége, hogy mit aratunk a kapcsolatainkban egy bizonyos pillanatban, annak akövetkezménye, amit a kapcsolatokban elvetettünk. Az, amit a kapcsolatainkban kapunk,csak igen kis mértékben függ a másik személytől, a sorstól, a véletlentől vagy atermészettől. Inkább attól függ, hogy mit vetettünk. Hogy mit vetettünk.A megfelelések törvénye szerint a külvilágunk megfelel a belső világunknak.Amilyen bent, olyan kint. Különösen a kapcsolatainkban.A vonzás törvénye szerint olyan embereket vonzunk magunkhoz, akik nagyonhasonlítanak hozzánk. Belül. Ha meg akarjuk változtatni kapcsolatainkat, az az 1. lépés,hogy változtassuk meg kapcsolatunkat magunkkal. A külső kapcsolatok ezt tükröznifogják.Nos, annak bemutatására, hogyan jövünk ki másokkal, mutatunk egy igenegyszerű grafikont. Ez az emberi személyiség grafikonja. A legintrovertáltabbtól a 175. oldal, összesen: 197legextravertáltabbig. Vagy ha úgy tetszik, a befelé fordulótól a kifelé fordulószemélyiségig. Az, akinek igazán egészséges a személyisége, igen sokféle emberrel ki tudjönni. Középről kiindulva, a középvonal az átlagos személyiség, nem az introvertált vagyextravertált. Ráilleszthetünk erre (azt hiszem, ez a középpont), ráilleszthetünk erre mégegy grafikont. Mit ábrázol ez? Az önértékelést. A nagy önértékeléstől a csekélyönértékelésig. Érdekes dolgot tapasztalunk. Ez a grafikon az én ötletem. Azt tapasztaljuk,hogy a grafikon ilyen. Az, akinek csekély az önértékelése, mondjuk ilyen, nem nagyonszereti magát, vagy kisebbrendűségi, vagy negatív érzései vannak, az kizárólag olyanemberekkel tud kijönni, akik világosan, megfigyelhetően, teljesen a skála közepén vannak.Olyanokkal, akikkel rendkívül, rendkívül könnyű kijönni. Semleges, szelíd, jámbor emberek.Ahogy fölfelé haladunk az önbecsülés skáláján, amint jobban és jobban tiszteljük éselfogadjuk magunkat, jelentősen növekszik azoknak a száma, akikkel kijövünk. Amintnövekszik az önbecsülésünk, mind több és több emberrel jövünk ki. Szélesedik ez atartomány. És amint ahhoz a ponthoz érünk, ahol nagy az önbecsülésünk és önmagunkelfogadása, rájövünk, hogy ki tudunk jönni szinte mindenkivel, akivel találkozunk. És mivela siker kulcsa az, hogy minél több emberrel ki tudjunk jönni, mert minél több emberreltudunk kijönni, annál több lehetőségünk lesz, hogy érdekes, izgalmas életet éljünk.Csodálatos dolog, hogy amint önbecsülésünk növekszik az önmagunkon való munkanyomán, ugrásszerűen javulnak a kapcsolataink másokkal. És mi a titka az önbecsülésjavításának? Csodálatos módon a kölcsönösség törvénye miatt minden egyes dolog,amivel növeljük az önbecsülését valaki másnak, az a sajátunkat is fokozza. Ez egészenbiztos. Ez azt jelenti, hogy bármilyen kedves vagy nagylelkű dolgot teszünk, amivelnöveljük mások önbecsülését, azzal a sajátunkat is növeljük.Ha igazán egészséges személyiséget akarunk, akkor alkalmazzuk amegfordíthatóság törvényét! A megfordíthatóság törvénye esetünkben egyszerűen csakannyi, hogy minden, amit azért teszünk, hogy mások önértékelését javítsuk, a sajátunkatis javítja. Ezért, ezért a továbbiakban most arról lesz szó, mit tehetünk annak érdekében,hogy növeljük mások önértékelését, és így egyszersmind a sajátunkat is. Hogyszemélyiségünk egészségesebbé váljon. Egyébként közvetlen összefüggés van a másemberekkel való jó kapcsolat, a hosszú élet, az egészség, energia, életerő, ellenálló-képesség és minden más között.A módszer, ahogy növelhetjük mások önbecsülését, az, hogy éreztetjük velük,milyen fontosak. Éreztessük velük, milyen fontosak! Igen. Mindig is ez volt a sikeresemberi kapcsolatok titka. Mary Kay S. (meri kéj es) gyönyörű hasonlatot talált ki.Elképzeli, hogy mindenkinek, akivel találkozik, egy tábla lóg a nyakában. Szövege:„Éreztesd, hogy fontos vagyok!” Mindenkin, akivel találkozik, látja a táblát „Éreztesd,hogy fontos vagyok!” És reagál erre a jelzésre. Érezteti, hogy fontosak. Bánjunk jólmindenkivel! Éreztessük a fontosságukat, akkor mi is fontosnak érezzük magunkat! Ez akölcsönösség törvénye.Hogyan éreztethetjük, hogy fontosak? Először is, a legfontosabb: HAGYJUNK FEL A DESTRUKTÍV KRITIKÁVAL! Hagyjunkfel a destruktív kritikával! Semmi más nincs, ami az önértékelést gyorsabban csökkentené,mint a destruktív kritika. Ne feledjük, a gyermekkori destruktív kritika hajlamosít akudarctól, az elutasítástól való félelemre! Hajlamosít a kisebbrendűségi érzésre,komplexusra, bűntudatra és minden másra. A legtöbben még mindig ezekkel az érzésekkel küszködünk azok miatt a meggondolatlan megjegyzések miatt, amelyeketszüleink tettek gyerekkorunkban. Hagyjunk fel a destruktív kritikával! Senkit sekritizáljunk, mert az lebecsülést sugall, tönkreteszi a másik ember önbecsülését, pocsékulérzik magukat! Ha megtesszük ezt, ha ezt az 1 változást véghezvisszük, hogy felhagyunk adestruktív kritikával, sokkal vonzóbb személlyé válunk, mint ahogy el tudnánk képzelni.Abban az esetben, ha eddig kritizáltunk.Másodszor: LEGYÜNK KEDVESEK! Legyünk kedvesek! Legyünk kedvesek! Ez aztjelenti: ne vitatkozzunk! Emlékszem, hogy fiatalkoromban nagyon föl volt vágva anyelvem, hogy úgy mondjam. És a vitákban én győztem. Minden vitában én győztem. Sokat olvastam, sokat tanultam, kitűnően érveltem. Odáig jutottam, hogy már senki semgyőzött le, és mondjak valamit? Odáig is eljutottam, hogy már nem volt kivel vitatkoznom.A végén szóba sem akartak állni velem. Mindenki elkerülte a társaságomat. Soha senkiheznem hívtak meg. Nem játszottak velem az iskolában, mert én mindig vitatkoztam. Ésjóllehet, én győztem, mégis vesztettem. Ne vitatkozzunk! A vita… a vita elkerülésénekvan egy rendkívül, rendkívül egyszerű módja, a következő: először a másikat próbáljukmegérteni, ne magunkat megértetni! Alkalmazzuk a közvetett erőfeszítés törvényét!Először értsük meg a másik ember szempontjait! Mi az oka annak, hogy így vagy úgyvélekedik és érez egy másik személy? Ha nem értünk egyet vele, az éretlen személyiségtermészetes reakciója az, hogy nyomban érvekkel árasztja el a másikat. Ezzel szemben azérett személyiséget az jellemzi, hogy először igyekszik megérteni, miért vélekedik vagyérez így vagy úgy a másik. Könnyen lehet, hogy az ő okfejtésük bizonyul meggyőzőbbnek.Akár így, akár úgy, gondoljunk a szép mondásra: Akit erőszakosan győznek meg, annakugyanaz marad a véleménye. Az emberi személyiség fejlesztésében a legfontosabb elvek egyike: a nemellenállni elve. A nem ellenállni elvéről rendkívül sokat hallottunk Mahadma Gandhitól,Indiából, ebből az évből, illetve ebből a századból. Képes volt rá, hogy legyőzze az egészhatalmas Brit Birodalmat. Indiát felszabadítsa, és kivívja számára a függetlenséget,kizárólag ezzel a passzív ellenállással. Jézus azt mondja a Bibliában, igen, az ÚjTestamentumban: „Siess megegyezni ellenségeddel, siess!” Sok oka van ennek. Alegfontosabb az, hogy úgy a legkönnyebb pozitívan gondolkodni, könnyen lelkesedni,elérni, hogy szeressenek és szeressünk, ha sose vitatkozunk másokkal. Ha igyekszünkelkerülni a vitákat. Amikor megnősültem, azt tapasztaltam, hogy azok, akik együtt élnek,mindig hajlamosak arra, hogy vitatkozzanak. Gyakran alakul ki kisebb nézeteltérés.Ezenkívül még valamire rájöttem, aminek jó hasznát vettem: gyorsan jussunkegyetértésre! Ha úgy érezzük, vita készül, térjünk ki előle! Próbáljuk megérteni a másikember felfogását! Hol kezdjük el, hogy kedvesek legyünk, és sohase kritizáljunk? Vajonhol? Természetesen otthon. Érdekes dolog, amivel kapcsolatban Emert Fox így ír: „Ha márgorombának kell lenned, légy goromba idegenekkel! A kedvességed őrizd meg acsaládodnak!” Úgy látszik, hajlamosak vagyunk rá, hogy udvariasak legyünk olyanokhoz,akiket most látunk először és utoljára. Aztán otthon kritizáljunk, zsörtölődjünk,veszekedjünk, és éppen a szeretteinkkel.Mi a 3. mód, ahogyan másokkal éreztethetjük a fontosságukat? Már nemkritizálunk, nem vitatkozunk, kellemes, pozitív lett a személyiségünk. 3. dolog: azELFOGADÁS. Ez a 3. Az elfogadás az egyik legeslegmélyebb tudatalatti vágyat elégíti ki.Amikor világra jövünk, legjobban arra vágyunk, hogy a szüleink fogadjanak el. Feltételnélkül szeressenek! Fogadjanak el, nézzenek ránk jó szemmel! És amikor felnövünk, továbbra is szükségünk van erre a szeretetre. Az elfogadást egyszerűen úgy mutatjuk ki,hogy mosolygunk. Amikor rámosolygunk valakire, jelezzük, hogy elfogadtuk. A személyekközötti kapcsolatok területén végzett kutatások szerint, amikor 2 személy előszörtalálkozik (és a későbbi alkalmakkor is), legelőször az történik, hogy kialakul egyelfogadási vagy nem elfogadási kapcsolat. Ezt a testünkkel fejezzük ki. A mimikánkkal, ahangunkkal. De addig, ameddig ez a kapcsolat nem jön létre, más kommunikáció nemmegy végbe. Ezt a kapcsolatot egyszerűen a mosolygással hozhatjuk létre, a partnerfeltétlen elfogadásával, bárki legyen is az. A 4. pont: a NAGYRABECSÜLÉS. A nagyrabecsülés. Éppen úgy, mint azzal, ha elfogadjuk,ha nagyra becsülünk valakit, azzal is fokozzuk az önbecsülését. Egyébként, hamosolygunk, egyes kutatások szerint, amikor mosolygunk, nem csak pozitív érzéseketkeltünk a másik személyben, hanem a mosolygás, maga a mosolygás, valahogy endorfintszabadít fel az agyunkban, és igen jóvá varázsolja a közérzetünket. Azt mondják, hogymég egy nem őszinte mosoly is jobb, mint ez őszinte fintorgás. Mosolyogjunk! Vegyük rámagunkat a mosolygásra! És tapasztaljuk, hogy megkedveljük a mosolygást, hamegszokjuk, hogy rámosolygunk másokra. Ami a nagyrabecsülést illeti, ezt hogyanfejezzük ki? Azt mondjuk, hogy: „Köszönöm.” Újra és újra megint. Mondjunk köszönetethitvesünknek, a gyerekeinknek vagy a kollégáinknak, a beosztottjainknak, a pincéreknek,felszolgálóknak! Rendszeresen mondjuk, hogy: „Köszönöm.” De őszintén! A hálakifejezése növeli a másik önbecsülését. Úgy, ahogy a hőmérő higanyszála emelkedik egyforró napon. Tapasztalni fogjuk, hogy a legbefolyásosabb emberek, akik a legtöbbrevitték, általában nagyon kedvesek. És rendkívül udvariasak is. Az a mód, ahogy atelevízióban, filmen ábrázolják a befutott, de gőgös, az emberekkel magas lóról beszélőszemélyeket, nem nagyon jár közel az igazsághoz. Mert többnyire azok érnek el sikereket,azok futnak be, akik megnyerik mások együttműködését. És az emberek természetesenazokkal működnek együtt, akikkel nem kellemetlen együtt dolgozni. Legyünk kedvesek,udvariasak, becsüljünk másokat, mondjuk, hogy: „Köszönöm.” Thomas Carolay (keroláj)egyszer azt mondta: „Megfigyelhető, hogy a nagy emberek mindig jól bánnak akisemberekkel.” Ez pontosan így van. Az 5. pont: a CSODÁLAT. A csodálat azt jelenti, hogy csodáljuk másvalakitulajdonságait, ha ez a személy szorgalmas, vagy pedig pontos, vagy kitartó, vagy nagyonprecíz. Vagy a pozícióját csodáljuk egy másik személynek. Ugyanis érzelmileg olyannagymértékben kötődünk személyiségünkhöz, jellemünkhöz, hogy ha valaki elismeri,felismeri, sőt mi több csodálja, ez príma érzés. A tulajdonunkhoz is kötődünk. Büszkékvagyunk a házunkra, a kocsinkra, büszkék vagyunk az óránkra, a cipőnkre, akisgyerekeinkre. Büszkék vagyunk az irodánkra. És ha valaki azt mondja: „Hű, de szép!”,vagy: „Klasszul néz ki a kocsid!”, vagy: „Gyönyörű a házad!”, vagy: „Pompás ez anappali!”, vagy: „Csodás az öltönyöd!” Bármit mondhatunk, amit őszintén gondolunk.Semmit nem mondok, amit nem úgy gondolok, mert az emberek nagyon okosak.Észreveszik az őszintétlenséget. Abraham Lincoln azt mondta: „Mindenki örül a bóknak.”Mindenki örül a bóknak. Dolgoztam már milliárdosokkal, óriási társaságok, mammutcégekrendkívül sikeres, hatalmas vezetőivel, és azt tapasztaltam, hogy mikor olyasmitmondtam, amiről tudhattam, hogy hízelgő rájuk, a cégükre vagy a munkájukra nézve, erremindig olyan pozitívan reagáltak, olyan pozitívan reagáltak, mintha egy alacsonyönértékelésű személy tehetségét csodálnánk. Néha épp azok, akiknek a legmagasabb azönértékelésük, ők igénylik leginkább a csodálatot, a nagyrabecsülést. A 6., amit megtehetünk, hogy növeljük mások önbecsülését, és tudjuk, ha másönbecsülését növeljük, a sajátunk is nő. Ha más lelki egészségét javítjuk, a közvetetterőfeszítés törvénye révén saját lelki egészségünket is javítjuk. Ez a 6.: a HELYESLÉS. Ahelyeslés az emberi lélek egyik legmélyebb vágyát elégíti ki. Azt a vágyat, hogymegbecsüljenek. Azt a vágyat, hogy értékeljenek. Az önbecsülés jelentős mértékben attólfügg, hogy valaki mennyire tartja magát becsülendőnek, dicsérendőnek. Aki úgy érzi,hogy sok megbecsülést érdemel, annak van önbecsülése. Ezért amikor dicsérünk valakit,kimutatták, hogy, azt hiszem, hogy Napóleon mondta: „Fantasztikus! A katonáim készekmeghalni egy jó szóért!” Rájött, hogy a katonák, akik semmi pénzért nem kockáztatnákéletüket, megcselekszik ugyanezt, ha dicséretben, megbecsülésben részesülnek, amelyeta kitüntetések jelképeznek.A helyeslés módjai:Először is: Ne várjunk a dicsérettel! Minél gyorsabban jön a dicséret, ha rögtön,rögtön kifejezzük, az illető annál inkább megbecsüli. Ha azt akarjuk, hogy azalkalmazottunk folytasson valamit, akkor mihelyt 1-szer megtette, dicsérjük meg!Másodszor: Legyünk konkrétak! Mondjuk: „Remek munkát végeztél a gyepen, aházon, a levélen.”, amiről szó van. Minél gyorsabb és konkrétabb a dicséretünk, annálgyorsabban növeli az önbecsülést. Annál valószínűbb, hogy a viselkedést megismétlik.Harmadszor: Dicsérjünk nyilvánosan! Amikor nyilvánosan dicsérünk valakit, ezmegsokszorozza a hatást, mert mások véleményének óriási befolyása van aviselkedésünkre. Óriási. Sok bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy személyiségünkbendöntő szerepe van annak, hogyan vélekednek szerintünk mások rólunk. Erősen befolyásolbennünket mások véleménye. A 7. pont: a FIGYELEM. Nos, a figyelem az önbecsülés javításának igen hatásosmódja. Ha figyelünk, ha hallgatjuk, hogy mit mond más. Vajon miért olyan fontos ez azodafigyelés? Azért, mert mindig csak arra figyelünk oda, amit értékelünk. És nem vesszüktudomásul, amit… amit nem értékelünk. Ha azt akarjuk közölni valakivel, hogy becsüljük,hogy értékes embernek tartjuk, nagyon figyeljünk rá! Hallgassuk, mit mond! Fordítsunk ráidőt!Íme, néhány tanács, hogyan figyeljünk.Először is: figyelmesen hallgassunk! Figyelmesen, ne szakítsuk félbe a másikat!Türelmesen, figyelmesen hallgassuk!Másodszor: várjunk! Mielőtt válaszolunk, tartsunk egy kis szünetet! Ne szakítsukfélbe! Hagyjuk, hogy a másik mindent elmondjon, amit akar! Aztán várjunk! Mutassuk ki,hogy mérlegeljük a mondottakat!Harmadszor: egy tisztázó kérdés jön. Ne válaszoljunk azonnal! Kérdezzünk valamitarról, amit… amit a másik mondott! Így is tudtára adva, hogy valóban figyelünk rá. Íme alegeslegjobb kérdés: „Hogy érti ezt?” Ha meghallgattunk valakit, meg akarjuk érteni, mitmondott, és ezt közölni akarjuk, mondjuk ezt: „Pontosan hogy érti?” És kérjük meg, hogymagyarázza el világosan! Végül jusson eszünkbe a bumeráng! A bumeráng törvényeegyszerűen azt állítja, hogy egy őszinte érzelem, melyet kimutatunk másvalaki irányába,visszatér hozzánk, mint a bumeráng. Mint a ki mint vet, úgy arat törvénye, az ok és okozattörvénye, a vonzás és a megfelelés törvénye állítja, bármilyen őszinte érzelem, tehát ha valóban azt érezzük, szóval, ha valami pozitívat mondunk valaki másról, az eljut ahhoz aszemélyhez, aztán visszatér hozzánk, mint egy igazi bumeráng. Ezért csak jó dolgokatmondjunk! Amikor másokról beszélünk, úgy beszéljünk, mintha azt, amit mondunk,kinyomtatná egy újság! Amikor másokra gondolunk, pozitív gondolatokat küldjünk!Pozitív eszméket. Mindig gondoljunk arra, hogyan éreztethetjük másokkal, hogyfontosak! Úgy bánjunk másokkal, mintha ők lennének a világon a legértékesebb emberek!Ők azt hiszik, azok.Az utolsó szabályt az emberi kapcsolatok megjavításához, aranyszabálynak hívjuk.Az aranyszabály így szól: „Szeresd embertársadat, mint önmagadat!” Szeresdfelebarátodat, mint önmagadat! Bánj úgy vele, mint önmagaddal! Akármilyen helyzetbengondolkozzunk el: én milyen bánásmódra vágynék e helyzetben? Gondoljunk rá, amikorkényes helyzetbe kerülünk valakivel! Vita van vagy nézeteltérés. Gondoljuk ezt: hafordított lenne a helyzet, én mit szeretnék, milyen bánásmódot?Még egy megszívlelhető tanács: válasszunk egy mintát! Olyasvalakit, akit a világonmindenkinél jobban csodálunk vonzó személyisége miatt! És mikor valamilyen nehézhelyzetbe kerülünk, tegyünk úgy, ahogy az a személy tenne! Sok évvel ezelőtt Afrikábandolgoztam együtt dr. Albert Schweitzerrel, a világ egyik legnagyszerűbb emberével. Ezértnagyon gyakran, amikor nehéz helyzetbe kerülök, arra gondolok: „Vajon AlbertSchweitzer mit tenne a helyemben?”, vagy pedig, vagy pedig: „Názáreti Jézus mit tenne ehelyzetben?” Ha ezt használjuk mintául, és ha másokkal éreztetni próbáljukfontosságukat, ez a cél vezérel, akkor sikeres személyiséget fejlesztünk ki, amelynekrévén mindent elérhetünk, amit akarunk az életben, társainkkal együtt haladva. „Az a sikeres ember, aki jól élt, gyakran nevetett, és sokat szeretett.” 26. szekcióKiváló kapcsolatok kialakítása(24:14) Az egyik legrégibb mondás így hangzik: „Mindenhol jó, de a legjobb otthon.”Benjamin Disrely (bendzsamin dizreli), a nagy angol miniszterelnök azt mondta: „Haotthon baj van, semmilyen közéleti siker nem kárpótolhat.” Mikor megkezdtük aszemináriumot, az egyik előadásban beszéltünk már a szeretet fontosságáról. Arról, hogymindnyájan szeretetet igénylő szervezetek vagyunk, és mindent azért teszünk, hogyszeretetet kapjunk. Vagy hogy ellensúlyozzuk a szeretet hiányát. Sehol nincs enneknagyobb jelentősége, mint azokban a meghitt, szoros kapcsolatokban, amelyeketmásokkal létesítünk. Abraham Maslov (ébrehem mezló) szerint: „Az az egyik kritériuma alelki egészségnek, mennyire vagyunk képesek tartós, meghitt, szeretetteljes kapcsolatotlétesíteni az emberi faj más tagjaival.”Most olyan dolgokról szeretnék beszélni, amelyek hozzásegíthetnek – engemhozzásegítettek –, hogy szeretetteljes kapcsolatokat élvezhessünk partnerünkkel,házastársunkkal vagy a számunkra legfontosabb személlyel.Először is beszéljünk arról, hogy mi tesz egy kapcsolatot sikeressé, és úgygondolom, összesen 6 olyan tényező van, amely sikeressé tesz egy kapcsolatot. 6tényező, a siker titka. Máris ismertetem őket egyenként.Az 1. persze az, hogy hasonló hasonlót vonz. Hasonló hasonlót vonz. Ez aszabály majdnem minden területre érvényes. De különösen az értékek területére. Hogyanviszonyulunk a legfontosabb dolgokhoz: a gyerekekhez, a pénzhez, na és persze aszexhez? A pénzzel kapcsolatos vita az egyik leggyakoribb oka annak, hogy tönkremegyegy házasság. Különösen egy nemrég, frissen kötött házasság. Ezután jönnek a szexszelkapcsolatos viták. Aztán meg a szabadidő. Hogyan töltsük az időt, amikor nemdolgozunk? Ez a 3. oka a kapcsolatok felbomlásának. A hasonlóságok nagyon-nagyonfontosak. Ha találkozunk a megfelelő partnerral, olyan ez, mint valami vegyi reakció.Megfelelő reakció, príma érzés. Jó érzés, mert akkor összhangban, harmóniában leszünkaz élet majdnem minden fontos területén. Tapasztalhatjuk, hogy szinte mindennehézségünk eltérő véleményű személyekkel való konfliktusokból származik.Ami a hasonlóságot illeti, személyiségünk, a személyiség legfontosabb része: azénképünk, a hiedelemrendszerünk. És a hiedelemrendszerünk a világhoz valókapcsolatunk tekintetében az értékeinkben sűrűsödik össze. Mit tartunk helyesnek? Mittartunk helytelennek? Mit jónak, mit elfogadhatatlannak? Az értékeink igen fontosak és akonfliktus másnak az értékeivel káros a lelki egészségünkre.Az értékeken kívül ott a szellemi életünk. Ezek a nézeteink: a politikai felfogásunk,filozófiánk stb. És nem olyan fontosak, mint az értékeink, mert sokkal könnyebbenváltoznak.Ezenkívül van az érzelmi életünk vagy érzelmi temperamentumunk. Azttapasztaljuk, hogy a hasonló vérmérsékletű emberek jönnek ki legjobban egymással. 181. oldal, összesen: 197Végül pedig a külső gyűrű, a legkevésbé fontos, a testi sík: a testi vonzás vagy testihasonlóság, vagy testi párhuzamosság. Számos kutatási eredmény arra utal, hogygyakran olyan házastársat keresünk, aki nagyon hasonlít hozzánk. A hízelgéslegmagasabb formája a házasság. Gyakran vonzódunk olyanokhoz, akiknek az arcvonásaihasonlítanak a miénkhez. Ezért mondjuk, hogy idősebb korban hasonlítani kezdünkegymásra. De ha megnézzük az esküvői képeket, azt látjuk, hogy kezdetben ishasonlítottunk egymásra. A hasonlóság időskorban csak fokozódik.A 2. recept a sikeres kapcsolatokhoz: az ellentétek vonzása. Az ellentétekvonzzák egymást. Ez azonban csak 1 területre érvényes. Jól jegyezzük meg, ez atemperamentum. A természet arra törekszik, hogy mindenben egyensúly legyen. Jin ésjang. Aktív és passzív. A természet a temperamentumban is egyensúlyt akar. Azextravertált személy legjobban többnyire egy introvertálttal jön ki. 2 olyan ember, akiegyformán introvertált vagy extravertált, jól összeillik. De ajánlok most egy tesztet. Aférfi-nő, férfi-férfi, nő-nő kapcsolatokhoz. Ez az ún. társalgási teszt. Ha 2 olyan emberbeszélget, akik temperamentumban jól összeillenek, akkor a kérdéses beszélgetés teljesidőtartama alatt magán a fesztelen beszélgetésen kívül van körülbelül 10 % fesztelenhallgatás is. A beszélgetés résztvevői annyit beszélhetnek, amennyit csak akarnak. Továbbá beszélgetőpartnereik szavaira figyelhetnek, és lesz még 10 % fesztelen csönd is.Lehet, hogy az egyik személy az összes mondandóját elmondja az idő 30 %-a alatt. A másikszemélynek pedig ehhez 60 %-ra van szüksége. Plusz 10 % szünet. Ezek az emberek jólösszeillenek. Ott viszont már komoly problémák adódnak a kapcsolatban, ahol az egyikpartner is 30 %-ot beszél, és a társa is csak 30 %-ot szeret beszélni. Ilyenkor sokszorkényelmetlen csend támad, amikor nincs mondanivalójuk. A másik példa az, ahol mind a 2partner 70 %-ot szeretne beszélni, úgyhogy vetélkednek a szóhoz jutásért. Mindig, mindigkonfliktus van abból, hogy nem beszélik ki magukat. És ez a 2 partner persze nem jön kiegymással. Az ellentétek vonzzák egymást, de csak temperamentumban. A többi főterületen hasonló hasonlót vonz.Térjünk mást rá a 3. pontra! A kapcsolatok 3. fontos titka: az elkötelezettség. Azelkötelezettség rendkívül fontos. És ahhoz, hogy egy kapcsolat megfelelő legyen, arésztvevőknek teljesen vállalniuk kell a kapcsolatot. Teljes mértékben. 100 %-ig.Nemsokára visszatérünk erre. A szeretet egyik legszebb meghatározása, amelyetismerek, Scot Pecktől származik. Mint írja: „A szeretet teljes elkötelezettségünk társunkképességeinek teljes kifejlesztésére.” A szeretet teljes elkötelezettségünk társunkképességeinek kifejlesztésére. Számomra ez fölöslegessé teszi a férfi-női, feminista és atöbbi ilyen vitát. Mert ha valaki igazán szeret egy másik embert, arra törekszik, hogy amásik teljes mértékben fejlessze ki képességeit, és ezért mindent meg is tesz. Igen fontosaz elkötelezettség. Charly Jones (csárli dzsonsz) barátom a válásról azt mondja: „A válástegyszerűen el lehet intézni: ne is gondoljunk rá, ne foglalkozzunk vele, ne beszéljünk róla!A válásnak a lehetőségét se mérlegeljük! A gyilkosságot igen. De a válást soha!” Ez talánegy kicsit erős, ugye. De a kapcsolatok sikerének a titka mindenesetre a partnerekelkötelezettsége. Egy kapcsolatban az a legveszélyesebb, ha a partnerek úgygondolkoznak: „Ha nem jövünk ki, legfeljebb továbbállok. Ha nem jövünk ki, legfeljebbelválunk, és kész.” Az ilyen kapcsolatok szinte kivétel nélkül válással végződnek.A kapcsolatok sikerének 4. titka az, hogy a hasonló énképek vonzzák egymást.A hasonló énképek vonzzák egymást. Mit jelent ez? Ha hasonló énképekről beszélünk, 182. oldal, összesen: 197arra gondolunk, mennyire szeretjük magunkat. Mennyire becsüljük magunkat? Az ún.boldogság skáláról beszélünk. A boldogság skála azt jelenti, hogy milyen boldogokvagyunk az 1-től 10-ig terjedő skálán. Ez a döntő kérdés. Azt fogjuk tapasztalni, hogylegjobban azokkal jövünk ki, akik körülbelül olyan boldogok, mint mi. Ha olyan emberrelkerülünk kapcsolatba, aki nagyon boldogtalan, és azzal áltatjuk magunkat, hogy aztképzeljük, talpra állíthatjuk, és segítségünk révén ugyanolyan boldog lehet, mint mivagyunk, illúziókat kergetünk, mert a legtöbb boldogtalan ember boldog aboldogtalanságában. És esze ágában sincs megváltozni. Azok voltak az általam ismertlegboldogtalanabb kapcsolatok, amelyekben egy boldog, pozitív személy összeköti sorsátegy negatív személlyel, és fel próbálja hozni a szintjére. Mert ez sohasem sikerül.Úgyhogy gondolkozzunk el, mennyire boldog az a személy, akivel kapcsolatot akarunklétesíteni! És értsük meg, rendkívül ritka, hogy az emberek megváltoztatják boldogságukszintjét!Térjünk rá a kapcsolatok sikerének 5. pontjára: a szeretetre! A szeretet, amely atisztelettel is összefügg, fontosabb, mint a szerelem. És tartósabban kielégítő. Ugyanis aszerelem gyorsan jön és gyorsan megy. Átmeneti állapot. A szerelem hullámzó, labilisérzelem. Valami miatt szörnyen megharagudhatunk a házastársunkra, partnerünkre, dekiváló kapcsolatban maradhatunk. Még csak eszünkbe sem jut, hogy szakítsunk. Feltéve,hogy szeretjük és tiszteljük. De ha a szeretet és a tisztelet eltűnik a kapcsolatból, aszerelem, a szenvedély önmagában nem elég, hogy megtartsa. Nos, íme egy egyszerűpróba a szeretettel kapcsolatban. Én úgy hívom: a legjobb barát teszt. Ez a teszt aztállítja, hogy ha ideálisan illünk a partnerünkhöz, akkor ő a legjobb barátunk, és vele töltjüklegszívesebben a szabadidőnket, benne bízunk meg a legjobban, senki mással nemvagyunk olyan nyíltak, őszinték, közlékenyek, oldottak, tehát a partnerünk, házastársunka legjobb barátunk. Ez a legegyszerűbb. Mert erőltetni nem lehet, hogy a legjobbbarátunk legyen. Ez természetesen magától jön, ha minden jól alakul. Ha ezzel szembenolyan helyzetben vagyunk, hogy a házastársunknak nem mondhatunk el sok mindent, amifontos a számunkra, ha szívesebben beszélünk másokkal, vagy sok mindent titokbantartunk előtte, vagy sok mindent magunkban tartunk, akkor bizony aligha úgyviselkedünk vele, mint a legjobb barátunkkal. És ennek a kapcsolatnak a kilátásai nemvalami jók.A 6. kívánalom a boldog kapcsolatokhoz, a… a kommunikáció. A kommunikáció,a kapcsolaton belüli kétirányú kommunikáció az az elixír, amely életben tartja akapcsolatot. Nélküle a kapcsolatnak vége. Nélküle nincs jó kapcsolat. Egy kapcsolatonbelüli jó kommunikációhoz nem csupán az kell, hogy beszéljünk és hallgassunk, nemcsakmegérteni kell, adni és elvenni, hanem idő is kell. Megfelelően kitöltött, megfelelőhosszúságú idő. Nagyon fontos, hogyan töltjük el. És összesen mennyit. A feleségemmelrendszeres programunk az, hogy kirándulgatunk. Néha olyan messzire megyünk, hogy 3-4órát autózunk. A gyerekeket rábízzuk valakire. Igen. Elindulunk. Nem rádiózunk, nemmagnózunk. 3-4 órát csak beszélgetünk. Mondhatom, egy-egy ilyen út során sokat ésremekül beszélgetünk. Ha ezt a módszert sűrűn használjuk, ha autózni megyünkházastársunkkal, itt az autózás folyamatos társalgást jelent házastársunkkal, egy eléghosszú időn át, igen érdekes dolgot tapasztalunk. De ha nem töltünk elég és megfelelőenkihasznált időt a társunkkal, a kapcsolat károsodik, és sok kapcsolat föl is bomlik végül.2 fontos dolgot megemlítek. Most itt a férfi szempontjából. 183. oldal, összesen: 197Először is: a nők ne feltételezzék, hogy a férfiak gondolatolvasók! Kevés dolog van,amit nehezebben értenek meg a nők, mint azt, hogy a férfiak nem gondolatolvasók.Nagyon sokszor fogalmunk sincs, hogy mit akarnak, vagy mit várnak el tőlünk a nők. Ésnem helyes, ha a nők elvárják a férfiaktól, hogy tudják, mi bántja őket, vagy mit akarnak,mi kell nekik.Másodszor: ne feledjük, hogy a férfiak direktek, a nők indirektek! Mit jelent ez? Hát,ha egy férfi és egy nő együtt autóznak, és a nő megszomjazik, megkérdezheti, amintmeglát egy éttermet: „Drágám, nem vagy szomjas?” A férfi azt mondja: „Nem.” Éstovábbhajt. A nő arra célzott, hogy ő maga szomjas, és álljanak meg. Ezzel szemben aférfi, ha ő szomjas, és meglátja az éttermet, így szól: „Szomjas vagyok.” A nők tehátindirektek. És méregbe gurulnak, ha a férfiak nem értik meg, mit akartak mondani. Azegyik leghasznosabb dolog a kommunikációban, ha direktebbé válnak. Legyenek egykicsit konkrétabbak, világosabbak!Egy fontos megjegyzés a férfiakhoz: újabb kutatások, felmérések szerint a férfiakbeszélgetés közben 95 %-kal többször vágnak egy nő szavába, mint ahányszor a nőkszakítanak félbe egy férfit. Az egyik leghasznosabb dolog, amit megtehetnek a férfiak –figyelem, férfiak! – az, hogy végighallgatják a feleségüket. Az egyik hallgatóm, akielvégezte ezt a szemináriumot, ebből a részből azt találta a legértékesebbnek, hogyamikor esténként hazamegyünk, akkor, mielőtt a férfi, a direkt, extravertált személymesélni kezd a feleségének, mi minden történt a hosszú nap folyamán, kérdezze meg,hogy telt az ő napja. Kérdezzük meg, hogy töltötte a napot, mi történt vele, hogy érzimagát stb.! Rendszeresen csináljuk, és meglepődünk, mennyit változik ettől akapcsolatunk! Ne szakítsuk félbe az asszonyt! Várjunk egy kicsit, mielőtt válaszolunk!Figyeljünk, és tegyünk fel tisztázó kérdéseket! Adjunk pozitív visszajelzést!Most pedig beszéljünk a kapcsolatok néhány problémájáról!Tehát az 1. számú probléma mindig az, ha hiányzik az elkötelezettség. Azelkötelezettség hiánya rendkívül gyakori. Ugyanis társadalmunkban okos dolognaktartják, ha óvatosságból senkinek nem kötelezzük el magunkat. Gyakori, hogy az emberekkapcsolatot létesítenek, de nem mélyen, csak felszínesen. Az elkötelezettség hiányaadok-veszek kapcsolatban fejeződik ki. Az ilyen kapcsolatban az egyik partner azt mondja:„Mindketten végezzük el a részünket! Tedd be a részedet, én beteszem az enyémet!” Deegyikük sem akar betenni 100 %-ot. Egyikük sem akarja megkockáztatni, hogyvisszautasítsák. És mivel egyikük sem vállalja el ezt a kockázatot, mindkettőjüketvisszautasítás éri. A kulcs ennek megoldásához – mint már többször mondtam – az, hogymindketten 100 %-ig elkötelezik magukat a kapcsolatnak. És azt mondják: „Bármitörténjék is, nem hagyom el ezt a kapcsolatot!” Határozzuk el, hogy belekezdünk!Kezdjük el vagy ne kezdjük el! Ha úgy érezzük: nem tudjuk elkötelezni magunkat, ez egyfontos dolgot közöl velünk. Ha hitvesünk úgy érzi, nem kötelezheti el magát, vagy egypartner érzi úgy, hogy nem tudja elkötelezni magát, ebből is kiderül valami. Demindenképpen vagy kezdjük el, vagy hagyjuk abba! És ez óriási terhet, stresszt vehet le akapcsolatról.A 2-es pont az: ha a másikat meg akarjuk változtatni, vagy azt várjuk, hogymegváltozzon. Ha valakit meg akarunk változtatni, mit tudatunk ezzel? Valójában aztközöljük: „Úgy, ahogy vagy, nem vagy elég jó. Nem felelsz meg az igényeimnek.”Hányszor köt úgy házasságot 2 ember, hogy az egyik azt mondja: „Hát meg fogom 184. oldal, összesen: 197változtatni. Idővel jobban megfelel majd annak az egyedül helyes mintának, amit énkívánok, én látok jónak.” Ha megpróbálunk valakit megváltoztatni, és miért próbáljukmegváltoztatni? Mert nem fogadjuk el a személyt úgy, ahogy van. És azt, amit csinál. Arrakérjük, hogy legyen más. Azt akarjuk, hogy ne legyen ilyen, vagy ne legyen olyan. A nagyamerikai filozófus, Philip Wilson csodálatos kifejezést használt ezzel kapcsolatban. Ezegyszerűen így hangzik: „Azt kapjuk, amit látunk.” Ne kezdjünk meg egy kapcsolatotazzal a szándékkal, hogy megváltoztatjuk a másikat! Mert mindig azt kapjuk, amit látunk.Az emberek nem változnak meg. Hacsak nem vágynak erősen a változásra, és nemhajlandók az itt elhangzott dolgokat gyakorolni. Ha viszont nem próbáljuk megváltoztatnia másikat, és feltétel nélkül elfogadjuk, feltétel nélküli szeretettel és elfogadással, akkorgyakran mindent megtesznek, hogy megváltozzanak a kedvünkért. De minden emberbenvan valami, ami ellenáll annak, ha más akarja megváltoztatni.A 3. oka a kapcsolatok problémáinak: a féltékenység. A féltékenység a kudarctól valófélelemmel kapcsolatos. Miből ered a féltékenység? Mindig szívünk mélyéből jön. Úgyérezzük: nem vagyunk elég jók. Egy ismert érzésből ered: a csekély önértékelésből: „Nemvagyok elég jó.” Ez egyébként olyasmi, ami benn gyökerezik a kisebbrendűségikomplexusunkban. Alfred Adler, a híres pszichológus, Freud tanítványa, azt mondta: „Atermészetes emberi állapot a kisebbrendűségi érzés. Ennek az az oka, hogy óriásokvilágában növekedünk fel. Ahol kicsinységünk miatt kisebbrendűségi érzésünk van.” Ésfelnőttként tovább küszködünk ezzel a kisebbrendűségi komplexussal. Az az érzés vezeta féltékenységhez, hogy nem vagyunk elég jók. Úgy érezzük, hogy a másik ember nemszerethet feltétel nélkül. Nem vagyunk biztonságban, és így nem megnyugtató ez akapcsolat. Úgy lehet felülemelkedni a féltékenységen, hogy módosítjuk az énképünket.És újra és újra azt mondjuk: „Szeretem magam! Szeretem magam! Szeretem magam!”Mert minél jobban növeljük saját önbecsülésünket – ne feledjük, hogy fordított viszonyvan e félelmek és önszeretetünk között –, minél jobban szeretjük magunkat, minél jobbannő az önbecsülésünk, annál inkább csökken a féltékenység, a félelem az elutasítástól, aszeretet elvesztésétől. Figyeljünk a féltékenységre! És ne feledjük, hogy semmi köze amásik személyhez! A féltékenységet tapasztaló egyénből ered. Még valami. Korántsem okosdolog a másikat féltékennyé tenni. Nem bölcs dolog. Nem okos dolog, nem helyeselhető.Egyszerűen kegyetlen és igen durva dolog, főleg akkor, ha sikerrel jár.A 4.: az önsajnálat. Honnan ered az önsajnálat? Számos forrása van. Majdnem mindig azérez önsajnálatot, akinek olyan szülei voltak, akik szintén sajnálták magukat. Tehát mi aszülőket utánozzuk. Amint felnövünk, mi is sok alkalmat találunk az önsajnálatra. Azönsajnálat másik gyökere a csekély önbecsülés. Nem nagyon szeretjük magunkat. Mi azönsajnálat gyógyszere? Egyszerűen ez, egyszerűen ez: dolgozzunk, dolgozzunk! Akiklekötik magukat, akik valami fontos dologgal foglalkoznak, akiknek értékes életcéljuk van,nem éreznek önsajnálatot. Hanem csak azok, akik körbe-körbe haladnak, sodródnak,másvalakire várnak stb. Tehát úgy győzhetjük le az önsajnálatot, ha módosítjuk azénképünket, és célokat tűzünk ki. Konkrét célokat tűzzünk ki, és dolgozzunk értük! Abehelyettesítés törvénye szerint nem sajnálhatjuk magunkat, féltékenyek sem lehetünk,nem is haragudhatunk, ha szorgosan dolgozunk számunkra fontos célokon. A tudategyszerre 1 gondolattal foglalkozik, legyen az pozitív vagy negatív.Következik a 6. pont. A 6. igen fontos tényező. Itt összefoglalhatjuk mindazt, amirőleddig beszéltünk mint jelentős problémáról. Ennek a neve, tudjuk: összeférhetetlenség. Azösszeférhetetlenség azt jelenti, hogy mi és a másik személy nem férünk össze. Ezt 185. oldal, összesen: 197nagyon-nagyon nehéz elfogadni. Az elutasítástól való félelem miatt gyakranmegmaradunk egy kapcsolatban. Még ha már a napnál világosabb is, hogy már semmiközös nincs bennünk. Ennek okát sok mindenben kereshetjük. Először is nem akarjuk,hogy mások úgy gondolják: kudarcot vallottunk. További ok az is, hogy nem akarjuk akényelmünket veszélyeztetni. Nem szeretnénk bonyodalmakat a válással. Ám, amikor 2-en találkoznak, olyanok, mint 2 tányér. Vannak olyan területeik, amelyek nem fedikegymást. Itt a férfi és itt a nő. Vannak olyan területeik, amelyek nem közösek. És vannakolyanok, amelyek közösek. Amint egy kapcsolat alakul, néha ezek a területeknövekednek. És amikor összeházasodnak, rájönnek, hogy rengeteg a közös terület, depersze vannak olyan területek is, amelyek különböznek. Amint a franciák mondják: (…) „Éljen a férfi és a nő közötti különbség!” Mégis, különösen a 20-as éveinkben, amikorgyorsan fejlődünk és változunk, előfordul, hogy másfelé fejlődünk. Olykor addig a pontig,ahol a férfi és a nő között már szakadék tátong. Kevés közös maradt meg.Honnan lehet tudni, hogy összeférhetetlenség jellemez már egy kapcsolatot?Először is, először a nevetés tűnik el. A partnerek már nem nevetnek együtt. Másodszor abarátság múlik el. Nem barátként tekintenek már egymásra, és csak kényszernek tekintika másik társaságát. Ha összeférhetetlenség fenyegeti kapcsolatunkat, az a legjobb, hamegpróbáljuk valahogy helyrehozni. Keressünk valamiféle hidat! Próbáljuk helyrehoznivalahogy! Próbáljuk meg újra összekötni! Különösen, ha gyerekek is vannak, és még kitudja, mi! Mégis, értsük meg: hogyha az összeférhetetlenség kifejlődött, és az a jellemző,akkor az ellenkező nem tagjai közül több tucattal is próbálkoznunk kell, mielőtt találunkegy hozzánk illőt! Ha az összeférhetetlenség kialakult, fogadjuk el valóságként! Mert ellenkezőesetben megint csak oda jutunk, hogy tagadjuk a valóságot. És a tagadás rengetegstresszt, ellenállást, boldogtalanságot okoz.Másodszor: ne feledjük, hogy ha kialakult is, senki sem bűnös! Az a tény, hogy márnem férünk össze a másikkal, korántsem jelenti azt, hogy hibás a partnerünk. És azt semjelenti, hogy mi vagyunk hibásak. Annyit jelent: összeférhetetlenség alakult ki. Nefeledjük: csak úgy megtörténik, éppúgy, mint az eső! Amikor esik, senki sem vétkes, csakúgy megtörténik. És ez a leggyakoribb jelenség a kapcsolatokban: azösszeférhetetlenség. Még 1 utolsó megjegyzés az összeférhetetlenségről. Tapasztalatom szerintelsősorban azért maradnak meg az emberek olyan kapcsolatokban, ahol már nemboldogok, ahol már nincs szeretet, nincs puszika, nincs nevetés, nincs a kapcsolatnaksemmi jövője, mert nem tudják, hogy mit szólnak majd a többiek. Attól félnek, hogybírálnák érte a többiek. Ezt meglepetéssel tapasztalom mindig, amikor beszélek valakivel.Én ugyanebben a cipőben jártam, mert nem volt ugyan sikertelen házasságom, de 35 éveskoromig nőtlen voltam, és így voltak sikertelen kapcsolataim is. Meglepődtem, hogymennyi, mennyi társadalmi nyomást érzünk magunkban, hogy megmaradjunk egy többémár nem élvezett kapcsolatban. Mert úgy véljük, mások helytelenítenék. Úgy véljük,mások megdöbbennének. Azt hisszük, mások elszomorodnának. Pedig az a helyzet,amint előbb-utóbb mindenki tapasztalja, hogy senki nem törődik annyira akapcsolatunkkal, mint mi magunk. És ha feláldozzuk drága lelki nyugalmunkat másokvéleménye kedvéért, akkor soha-soha nem leszünk boldogok. 186. oldal, összesen: 197Az összeférhetetlenség bizony realitás. Ha sehogyan sem tudjuk, nem tudjukmegváltoztatni, akkor nézzünk szembe vele! Őszintén és bátran. Egyenesen és kertelésnélkül. Tiszteletteljes, méltóságteljes módon. És próbáljuk meg úgy megoldani akapcsolatot, hogy ne sebezzünk meg senkit jobban, mint amennyire muszáj!Jegyezzük még meg a szeretetteljes kapcsolatokról, hogy a célunk, a felelősségünk az,hogy az öröm, a beteljesedés jellemezze kapcsolatunkat! És ez a minimális terv. Legyen anyugalom, boldogság, öröm, beteljesedés, béke a célunk! Legyen az otthonunk ésmeghitt kapcsolatunk az érzelmi életünk koronagyémántja! Kevesebbel egyszerűen neérjük be! Dolgozzunk is ezért! Változtassunk, csiszoljunk, tegyünk meg mindent, ami csakszükséges! Mert tartozunk azzal magunknak, tartozunk az életünknek, a jellemünknek, atisztességünknek, a nyugalmunknak, egészségünknek, a jövőnknek, hogy kevesebbel neérjük be, csak olyan kapcsolattal, amelynek öröm a részese lenni! „Amint visszatekintünk életünkre, azt látjuk, hogy azokban a pillanatokbanéltünk igazán, amikor a szeretet vezérelte cselekedeteinket.” Henry Draimont 27. szekcióHogyan neveljünk tökéletes gyerekeket?(24:52) Életünk talán legtartósabb kapcsolata akkor kezdődik, amikor gyermekünkszületik. Túlél sok házasságot, munkahelyi kapcsolatot, pályafutást, anyagi karriert, üzletiés lakóhelyi viszonyt. Addig tart, amíg az egyik vagy a másik fél el nem távozik.Úgy jövünk a világra, hogy fogalmunk sincs a gyermeknevelésről. Nemrendelkezünk a nevelés képességével. A tragikus csak az, hogy a legtöbben nem istesznek erőfeszítéseket azért, hogy megszerezzék. Manapság lehetőségünk van rá, hogymegtanuljuk, hogyan neveljünk boldog, egészséges, magabiztos, elragadó, szerető,eleven, elégedett gyerekeket. Rengeteg információt szerezhetünk, mégis a szülők 80 %-asoha nem vesz ilyen témájú könyveket. Soha nem kéri szakértő tanácsát, kivéve azanyósáét vagy az egyik szomszédjáét. Pedig nagyon fontos. Ebben a szekcióban arról leszszó, hogyan neveljünk tökéletes gyerekeket. Adok hozzá néhány kulcsot is.Nekem 3 gyerekem van, és úgy gondolom, tökéletes gyerekek. Krisztina 7 éves,Michael (májkl) 5, David, a legkisebb pedig 1. Ezek a gyerekek csodálatosak. Mindazt,amiről beszélni fogunk, gyakoroljuk velük. Gyakoroljuk mindennap, és megígérhetem,hogy a vetés és aratás törvénye igaz a gyerekekre is. Amit elvetünk a gyerekekben, azt leis arathatjuk. Mindazt, amit a gyermekbe táplálunk, visszakapjuk. Pozitívumot,negatívumot. De ha jót táplálunk gyermekeinkbe, a csodálatos az, hogy attól kinyílnak,mint a virágok.Kezdjük tehát az alapkérdéssel: Mi a szülő feladata? Mi a kulcsfeladata a szülőnek?Véleményem szerint erre a kérdésre a válasz igen egyszerű. A szülő feladata, amelyegyben a legfontosabb munkakörünk, a szülő feladata a gyermekek gondozása. Ennyi azegész. A szülő feladata az, hogy gondozza gyermekét, annak 18 éves koráig, vagyis amígeléri a felnőttkort. És hogy magas fokú önbecsülést építsen ki benne. Magas fokúönbecsülést. Véleményem szerint ez a fő feladata a szülőknek. Semmi más nem olyanlényeges és fontos, mint az önbecsülés felépítése. Miért? Mert ha úgy nevelünk fel egygyereket, hogy 18 éves korában szereti magát, becsüli magát, feltétel nélkül elfogadja ésfontosnak, értékesnek tartja magát, mint egy olyan fiatalembert, aki önálló,felelősségteljes, és képes döntéseket hozni, akkor akármit hoz az élet további évei során,mivel mi, a szülei sziklaszilárd pszichológiai alapokra állítottuk, megleli az útját, és széppéteszi saját és társai életét is. Abban az esetben viszont, ha minden mást megadunk neki,de nem tápláljuk az önbecsülését, az önmagába vetet hitét, az önbizalmát, azt ameggyőződését, hogy mindenre képes, ami a sikerhez szükséges, ha mindent megadunkneki, kivéve az önbecsülését, akkor kudarcot vallottunk. A gyermeknevelésben tehát azönbecsülés felépítése a szülői szerepkör rendezőelvévé válik. A rendezőelv azt jelenti,hogy tudva, hogy minden számít, folyton azt kérdezzük, folyton azt kérdezzük: „Építi-e eza gyermekem önbecsülését?” Vajon ez a helyzet, ez a döntésem, ez a reagálásomhozzájárul-e a rám bízott emberi lény épüléséhez, gondozásához? Vagy ellenkezőleg?Krisztinának, 1. gyermekemnek (csodálatos kislány) nagyon korán elmagyaráztam, hogyúgy érkezett hozzám – ahogy Calelia Bronic (kalélia bronik) mondja A próféta címűkönyvében –, hogy ő Barbarához és hozzám az Úrtól jött. Nekünk az a dolgunk, hogy 188. oldal, összesen: 197vigyázzunk rá. És szeressük. Amíg fel nem nő. És hogy ő nem a mi tulajdonunk. Nembirtokolhatjuk. Nem az a feladatunk, hogy a saját képünkre formáljuk őt. Az a dolgunk,hogy gondozzuk, tanítsuk és műveljük, és hogy megadjunk neki minden lehetőséget anövekedéshez és a fejlődéshez. Mert a mi dolgunk csak az, hogy gondozzuk, amíg felnő.És ő tökéletesen megértette, hogy mi azért vagyunk, hogy gondozzuk, és önbecsülésétfelépítsük. Mert ő egy ajándék az Istentől. És úgy gondol magára, mint egy valódikülönlegességre. Mert – lepődjenek meg! – ezt egyik barátjának sem mondták! Tehát ez arendezőelv, amit mi a gyermeknevelésben használunk. Egyetlen szülő sem tökéletes. Aszülők gyakran hibáznak, elfáradnak, ingerültek lesznek, kiabálnak a gyerekekkel,megverik, megbüntetik őket. De ha alapjában véve nevelésünk rendezőelve az önbecsüléskiépítése a gyermekekben, akkor jegyezzük meg ezeket:Az 1.: a destruktív kritika szörnyen fájdalmas a gyermek számára. A destruktívkritika egy egész életre megátkozza a gyereket kisebbségi érzéssel, az önbecsüléshiányával, a félelemmel a kudarctól és elutasítástól. Tehát soha ne használjuk a destruktívkritikát a gyerekünkkel szemben! Soha ne ítéljük el gyermekünket! Soha ne használjuk adestruktív kritikát a gyerekkel szemben! Ehelyett tegyünk meg mindent az épüléséért! Eznem azt jelenti, hogy nem kell fegyelmezni, nem azt jelenti, hogy ne irányítsuk, de soha nemondjuk, hogy: „Rossz fiú vagy.” Vagy: „Rossz kislány vagy.” Vagy hogy: „Csúnya vagy.”Vagy: „Haszontalan vagy.” Vagy hogy: „Mindig hazudsz.” Soha ne mondjunk semmi olyata lényükről, amit nem akarunk a személyiségük részévé tenni! Mert az – emlékezzenek –keresztülmegy a tudaton, egyenesen a tudatalattiba, bekerül a programba, amiigazságként raktározza el, mert mi mondtuk. Még akkor is, ha csak mérgünkben. Soha neéljünk tehát a destruktív kritikával! A gyerekek nagyon könnyen sérülékenyek ezzelszemben. A 2.: Ne feledjük: a szeretet hiánya vagy a szeretet visszatartása a legfőbb okaéletünk lelki, fizikai és érzelmi problémáinak. Hogy a gyerekeknek szükségük van aszeretetre, és ha megfosztjuk őket a szeretettől, még ha ezt magunkban nem is ígygondoljuk, a gyermek ezt fogja észlelni, mert minden észlelés. A gyermek igen felszínes afogékony éveiben. A gyerek nem tudja, hogy mi tényleg szeretjük őt. Hacsak nem mondjukneki, mutatjuk és bizonyítjuk neki újra és újra, újra és újra. Sok gyermek felnőttkorábanpszichológushoz vagy pszichiáterhez jár. Így próbálva megküzdeni azzal a problémával,hogy soha nem hitte el, hogy a szülei szerették. Mire a szülők azt felelnék: „Hát persze,hogy szerettem a gyerekemet.” „És ezt meg is mondta neki?” „Nem mondtam meg, detudta, hogy szeretem.” Nem, a gyerekek nem tudják. Ahogy mondják: szóból értenek. A 3.: Ne feledjük, hogy a gyereknek szüksége van az állandó helyeslésre is! Aszeretet és a helyeslés az az érzelmi és lelki mentőkötél, ami a gyermek növekedéséhezelengedhetetlen. Képzeljék el, hogy a gyermeket intravénásan táplálják! Így kapja meg aszemélyisége fejlődéséhez szükséges legfontosabb tápanyagokat. A legfontosabbtápanyagok ebben az infúzióban: a szeretet és a helyeslés szavainak és gesztusainakfolyamatos áramlása. És ha elvágjuk az áramlást, az olyan, mintha elvágnánk a táplálékútját vagy az oxigén útját az érzelmi központtól. Mindennap kell nekik. Minden éjjel,reggel, délben és este folyamatosan igénylik. Amikor növekednek, a testük rengetegélelmet igényel. Sok-sok élelmet, mert nőnek. Növekedésükhöz rengeteg érzelmitámogatás is kell. 4.: Ne feledjük: a gyermeknek szüksége van a dicséretre! A dicséret növeszti agyermekeket. Felfedezték, hogy ha megdicsérnek egy gyermeket, akkor fiziológiairendszerük az új energiától ténylegesen vibrálni kezd. Szükségük van bátorításra. Nefeledjük: a gyermekek félnek, mert ők kicsinyek egy hatalmas világban. Állandóanbátorítani kell őket: „Meg tudod tenni, meg tudod tenni! Biztos, hogy menni fog!Gyerünk, próbáld meg!” Szükségük van megerősítésre is. Néha ugyanis nem sikerül nekik.Néha viszont jól csinálják, és akkor biztatni kell őket: „Ezt jól csináltad! Nagyszerű!”Mindig dicsérni kell őket. Türelmet igényelnek. A gyermekekhez rengeteg türelem kell.Mert bizony lassan tanulnak. Akkor vagyunk a legkedvesebbek hozzájuk, ha türelmesekvagyunk és támogatók, na és persze gyöngédek, aztán kedvesek. Igen. A gyerekeknekigen sok gyöngédség kell. És sok-sok törődés, szelídség kell nekik, becézgetés kell nekik.És különösen akkor igénylik a türelmet, amikor ők maguk a legkevésbé türelmesek.Amikor a leginkább idegesítők, akkor van a legjobban szükségük a mi türelmünkre, alegtöbb kedvességre, a legtöbb megértésre, a legtöbb együttérzésre.Az 5. pontunk: mindennap mondjuk el gyermekünknek, hogy szeretjük őt!Mindennap mondjuk el nekik, hogy szeretjük őket! Engem nagyon-nagyon meglepett(mindennap mondjuk el, hogy szeretjük őket), meglepett, hogy milyen sok szülő nemmondja el a gyerekének, hogy szereti őt. Azt mondják: „Hát, tudja, hogy szeretem.” Vitatkoztam velük, azt válaszolták: „Tudja, nem kell azt mondani.” A gyerekeknekszükségük van arra, hogy ezt tudják. És mi az oka annak, hogy nem mondjuk nekik? Az,hogy szüleink soha nem mondták, hogy szeretnek minket. Ha olyan családban nőttünkfel, ahol szüleink soha nem mondták: „Szeretlek, vigyázok rád, és a legjobbat kívánomneked.”, és soha nem dicsértek, nem bátorítottak, akkor nagyon kényelmetlenül növünkfel. De higgyék el, ha gyermekeinknek rendszeresen mondogatjuk, hogy szeretjük őket,ők is mondani fogják nekünk, és meg fognak tanítani a szeretetre. Tanuljuk meg használnia szavakat rendszeresen!Van 4 magatartás annak kifejezésére, hogy a szülő szereti a gyermekét.Az 1. magatartás, a legnagyobb ajándék, amit egy szülő adhat a gyerekének: afeltétel nélküli szeretet. Bizonyosodjunk meg arról, hogy a gyerek tudja, 100 %-igszeretjük őt. Tehet akármit, bármi történhet, mert semmi a világon nem akadályozhatjameg, hogy 100 %-ig szeressük őt. Ez borzasztóan fontos. A kislányommal és a fiaimmal vanegy kedvenc játékunk, amit úgy hívunk: szeretetjáték. Megkérdezem: „Mennyireszeretlek titeket?” A játék úgy kezdődik, hogy erre azt mondják: „Ennyire.” Mire én:„Ugyan!” Ők azt mondják: „Ennyire.” „Ugyan már!” „Ennyire.” És végül azt mondják:„Ennyire.” Ekkor megkérdem: „Mi van, ha rátok kiabálok?” Azt mondják: „Akkor isennyire szeretsz minket.” Erre én: „Mi van akkor, ha elzavarlak titeket?” Azt felelik:„Akkor is ennyire szeretsz minket.” „Na és ha kiabálok, elzavarlak benneteket, és sarokbakell állnotok?” Azt mondják: „Akkor is ennyire szeretsz minket, papa. Mert bármitcsinálhatunk, te mindig szeretsz bennünket.” Ez a legkedvesebb dolog, amirőlmeggyőzhetjük a gyerekeinket. Rendszeresen játszom ezt velük, azért, hogy atudatalattijukba mélyen beleivódjék, hogy igenis szeretjük őket. Hogy ezzel aszeretettudattal nőjenek fel, és soha-soha ne kételkedjenek abban, hogy a mama és apapa valóban szereti őket.Mint tudják, a feltételhez kötött szeretet táplálja a visszautasítástól való félelmet,a kisebbségi érzést és a bizonytalanságot. Azoknál a gyerekeknél, akiket fogékony 190. oldal, összesen: 197éveikben nem szerettek eléggé, könnyen felléphet egy hiánybetegség. És életükhátralevő részében – mint Diogenész, aki lámpással kereste az igaz embert – egyre csak aszeretetet kutatják. Amitől gyermekként megfosztották őket. Nagyon figyeljünk erre!Sosem szerethetjük eléggé gyermekeinket fogékony éveikben. A szeretetből nemadhatunk nekik túl sokat. A szeretetet adhatjuk újra és újra is, állandóan, amennyit csakbe tudnak fogadni.A szeretet kimutatásának 2. módja: a szemkontaktus. A gyerekeknek érzelmitankjuk van. Amit a szüleik szeméből áradó szeretettel töltenek fel. És amikor szeretettelnézünk gyermekünkre, és így szólunk: „Én szeretlek, nagyon-nagyon szeretlek.”, akkor agyermek csodálatosan érzi magát kívül-belül. Mondjuk, hogy: „Szeretlek.”, és nézzünk aszemébe! A legtöbb szülő csak akkor néz a gyereke szemébe, amikor szidja. És a legtöbbgyerek úgy nő fel, hogy rendkívül kellemetlenül érzi magát a felnőttekkel valószemkontaktustól. Mert társadalmunkban a közvetlen szemkontaktust az ellenségességjelének tekintik. Mert sokunkat úgy neveltek, hogy szüleink csak akkor néztek aszemünkbe, amikor szidtak. És ha kedvesen szóltak hozzánk, akkor éppen tévét néztek,vagy újságot olvastak. Nézzünk tehát a gyerekek szemébe!A 3.: a fizikai kapcsolat. A kisgyerekek nagyon érzelmesek és nagyon érzékiek .Nagymértékben igénylik a közvetlen testi kapcsolatot. Igénylik, hogy átöleljék őket, hogypuszilgassák őket. Szükségük van a babusgatásra, cirógatásra. Minden alkalommal,amikor átöleljük a gyermeket, melegséggel és gyöngédséggel tegyük! Csecsemőkorátólegészen addig, amíg felnőtté válnak. Amikor megveregetjük a vállát, megfogjuk a karját,vagy megsimogatjuk a fejét, ezek a fizikai kapcsolatok. Ahogy a dal is mondja: „Érintsmeg, amikor elmégy mellettem!” Az apróságok sokat jelentenek. A fizikai érintkezés azegyik legjobb módja szeretetünk kimutatásának. Nagyon érdekes. A 40-es évekbenvégzett kutatások szerint azok a csecsemők, akiket etetés közben nem vettek fel, és nemölelték át őket az evés alatt, ténylegesen kezdtek visszafejlődni. Kiszáradtak, nemfogadták be az ételt. És végül sokuk meg is halt egy betegségben, amelyet úgy neveznek:morazmusz. A közvetlen fizikai kapcsolat hiányától. A fizikai kapcsolat feltétlenülszükséges a gyermek testi-lelki jólétéhez.A 4.: az összpontosított figyelem. Apropó, érdekes módon sok apa úgygondolja, hogy ha túl sokat ölelgeti kisfiát kiskorában, ha túl sokat cirógatja éscsókolgatja, az lányossá teszi őt. Valójában épp az ellenkezője igaz. Minél több cirógatást,babusgatást, fizikai érintést kap egy kisfiú a mamájától, de különösen az apjától, annálférfiasabb, határozottabb, magabiztosabb férfi lesz belőle. Minél kevesebbet kap, annálbizonytalanabb, indulatosabb, feszültebb felnőtt lesz. Tehát, ne feledjék: egy gyermeknek– akár fiú, akár lány – nem lehet elég sok fizikai szeretetet adni. A koncentrált figyelem aztjelenti, hogy mindennap fordítunk időt a gyermekre. Csak a gyermek és én. Sétálunk,beszélgetünk, figyelünk, semmi tévé, semmi újság, senki más. Csak pár perc naponta,amiből a gyermek érezheti, hogy valóban értékes. Azok a gyerekek, akikkel a szüleik nemtöltenek elég időt, meg vannak győződve arról, hogy szüleik azért nem játszanak velük,mert ők, a gyerekek nem érdemesek rá. Nem tudják, hogy a szüleik elfoglaltak, sok adolguk, csak azt érzik, hogy valami nincs rendben velük. És ezért van, hogy a szülők nemtöltenek velük időt. Vigyázzunk erre, ez a gyermek észlelése, nem a valóság!A sorban a 6.: a pozitív elvárás. Dr. David McClaun a Harward Egyetemenfedezte fel, hogy a pozitív elvárás a csúcsteljesítmény egyik legjobb befolyásoló tényezője 191. oldal, összesen: 197fiatalkorban. A gyermekkel szembeni pozitív elvárással a szülő arra készteti agyermeket, hogy az mindent megtegyen azért, hogy felnőjön, és eleget tegyen a szülőielvárásnak. McClaun valójában 2 dolgot ismert fel. Az egyik: a demokratikus családilégkör. A demokratikus családi légkörben a gyermektől elvárják, hogy kinyilvánítsavéleményét már kicsi korától kezdve. És ebben a légkörben a szülők azt mondogatják: „Énhiszek benned. Mindegy, mit csinálsz, hiszek benned. Hiszem, hogy jól csinálod.” Ez a 2tényező önmagában eredményessé teszi gyermekeinket már 10-es, majd 20-as éveikbenis. Néha 10-20 évvel megelőzik azokat, akik nem demokratikus légkörben nőttek fel. Aholvéleményüket leszólták és folyton alábecsülték. És ahol a szülők negatív elvárásokatfejeztek ki, mint… ezt mindannyian ismerjük. A gyerek keményen tanul. Hazajön 5 ötösselés 1 négyessel. A szülő azt kérdezi: „Mi ez a négyes?” Nem azt, hogy: „Nagyszerű ez a sokötös!”, hanem: „Mi ez a négyes?” Ez pedig teljesen demoralizálja a gyereket. A pozitívelvárások tehát igen fontosak a személyiség egészséges fejlődéséhez.A 7.: már korán tanítsuk meg gyerekeinket arra, hogy mondogassák: „Szeretemmagam!” Tanítsuk meg gyerekeinket a „Szeretem magam!”-ra! Márkiskorukban. „Szeretem magam! Szeretem magam! Szeretem magam!” A nagyönbecsüléssel rendelkező gyerekek, akik nagyra értékelik magukat, túlságosan szeretikmagukat ahhoz, hogy bajba kerüljenek az iskolában. Jobbak az eredményeik,népszerűbbek. Jobban szeretik őket a társaik és a tanáraik. Kevésbé hajlamosan a drogokhasználatára. Jobban ellenállnak a külső hatások nyomásának. Nem keverednek bajba,nem viselkednek vandál módon. Tanítsuk meg őket erre: „Szeretem magam! Szeretemmagam!” A gyerekeinket, ahogy elkezdtek beszélni, megtanítottuk arra, hogymondogassák: „Szeretem magam! Szeretem magam!” Odaállnak a tükör elé, és úgymondogatják: „Szeretem magam! Szeretem magam!” És úgy is viselkednek. Az emberekodajönnek hozzánk az utcán, és ezt mondják – és ez csodálatos –, azt mondják: „Ezek agyerekek semmitől se félnek!” Ezek a gyerekek nem félnek semmitől. És ez voltmindkettőnk vágya, mert mindketten negatív családból jöttünk, ahol a destruktív kritikavolt az úr. Azt akartuk, hogy a mi gyerekeink ne féljenek semmitől. Ez tehát a 7 kulcselem, amelyek a nevelés során gyermekeinket felszabadult éselégedett gyermekké teszik.Nos, eljutottunk egy fontos ponthoz. Sok szülő, aki részt vett a tanfolyamon, ezena ponton, vagy már korábban is, bűnösnek érzi magát, és feszengeni kezd. Vagy idegeslesz, mert tudja, hogy kiabált a gyerekeivel, kritizálta őket, bántotta őket. És vannak,akiknek a gyerekei személyiségzavarokkal küszködnek, problémáik vannak a tanulásban,a kapcsolataikban, nincs önbecsülésük, vagy kisebbségi érzésük van. És a szülőkkényelmetlenül érzik magukat, mert rájönnek, hogy azt tették a gyerekeikkel, amit aszüleik tettek velük. És most jutottak oda, hogy learatják a termést. Ha úgy tetszik, nézik agyerekeiket, és rájönnek arra: az, hogy ilyenek lettek a gyerekeik, az sokkal inkább az őtetteik és szavaik, mint bármi más dolog eredménye.Nos, itt a megoldás erre. Szinte hihetetlen, de a múltat meg nem történtté lehettenni a következő egyszerű technikával:Az 1. dolguk, ha hazamennek erről a tanfolyamról, hogy gyűjtsék maguk körégyerekeiket! Gyűljenek össze, üljenek le, és kérjenek bocsánatot tőlük az összes eddigidestruktív kritikáért! Mondják ezt: „Részt vettem egy tanfolyamon, ahol megértettem adestruktív kritika hatását, és nagyon sajnálom, ha bármivel, amit valaha mondtam vagy 192. oldal, összesen: 197tettem, rossz érzést okoztam vagy megbántottalak benneteket. Bocsánatot kérek, éskérem, hogy fogadjátok el a bocsánatkérésemet!” Ez a leghihetetlenebb dolog, amit aszülő a gyerekéért tehet. Hiszen a gyermek szeretni akarja a szüleit. És azt akarja, hogy aszülei is szeressék őt. De a destruktív kritika falat emel közéjük, bizalmatlanságot,bizonytalanságot szül. És amikor szülőként, és csak Önök tehetik meg, amikor szülőkéntbocsánatot kérnek, és azt mondják: „Nagyon sajnálom, kérlek, bocsássatok megnekem!”, a gyermek úgy érzi, hirtelen fölszabadult, mintha egy nagy követ vettek volna leróla. Miért van ez? Mert a célunk az, hogy 100 %-ig felelősséget vállaljunk mindentettünkért és szavunkért, amivel bűntudatot ébresztettünk bennük. Vállaljuk fel ezt afelelősséget, és mondjuk azt: „Felelős vagyok. Nagyon sajnálom, bocsánatot kérek.Bocsássatok meg nekem!” A gyermekeik teljesen el lesznek ámulva. Láttunk olyangyerekeket, akiknek az egész élete megváltozott ettől. 15-16 éves javítóintézeti gyerekek,nevelőotthonban élők, problémás gyerekek, akik évek óta küszködtek, szó szerint egyiknapról a másikra más emberekké váltak. Nemrégiben részt vett ezen a szemináriumonegy házaspár. Aztán hazamentek. Volt egy 16 éves lányuk, akivel nem tudtakkommunikálni. Visszahúzódó, félénk volt, nem beszélgetett a szüleivel. A szülőkhazamentek, és bocsánatot kértek tőle. Rájöttek, hogy örökké csak szidták és szidták ésszidták. Tudják, hogy az átlagszülő Amerikában szidja és kritizálja a gyerekét? És ezt 8-szorteszi addig, amíg 1-szer megdicséri a gyereket. 8-szor! 8 lélektani csapás a gyermekfejlődő lelkére és érzelmeire! Rájöttek, hogy szinte már szokásukká vált a kritizálás ésszidás. De hazamentek, és bocsánatot kértek. É s azt mondták, másnap reggelre alányukat teljesen kicserélték. Azt mondták, olyan lett, olyan, mint egy pacsirta. Boldoglett, nevetgélt, közlékennyé vált. Az anyjával nagyszerű barátok lettek. Elkezdtekhármasban vacsorázni járni. Olyan volt, mint egy csoda. Ismertem egy családot, ahol azapa nevelte fel mind a 10 gyermekét. Az apa egy negatív, destruktív kritikus környezetbőljött. És ő is alkalmazta a destruktív kritikát az összes gyerekével szemben. Sokuknak bajvan a házasságával, a többiek súlyos lelki problémákkal küszködnek,kiegyensúlyozatlanok. A legidősebb 30, a legfiatalabb 14 éves. A szeminárium végén,amelyen mind ott voltak, az összes gyerek, az összes feleség, az apa és a mama, aszeminárium végén az apa felállt, és egymás után odament minden egyes gyerekéhez, ésígy szólt: „Bocsánatot kérek. Bocsáss meg nekem!” És a gyerekei egymás után mindegyiksírva fakadt. Együtt sírtak. És mire végigjárta az összes gyerekét, a szobában mindenkisírt. Fantasztikus volt. És a család egyszerre megváltozott, egyetlen nap alatt.A következő lépés, amely nyilvánvaló és logikus: ígérjék meg, hogy nem tesziktöbbé! Ígérjék meg, hogy nem teszik többé! Miért? Miért? Hogy világos legyen nekik.És végül: engedjék meg nekik, hogy figyelmeztessék Önöket! Engedjék meg, hogyfigyelmeztessék, ha elfelejtenék! Mert el fogják felejteni, biztosan lesz ilyen, időről időre.És hagyják, hadd mondják: „Apa, ez a destruktív kritika?”, vagy: „Mama, ez a destruktívkritika?” Mire Önök: „Igen, ez az, igazad van, bocsáss meg!” Ha a destruktív kritikaeltörlését szabálynak veszik, és ez a cél az Önök otthonában, senkinek ne engedjék megotthonukban a destruktív kritikát! Töröljék el a destruktív kritikát! Senkinek ne engedjékmeg, hogy az otthonukban bárkit destruktív kritikával illessen! Tegyék egyértelművé,hogy lehet vitatkozni, és lehet egyet nem érteni. Ez minden családban előfordul. De aztsenki nem engedheti meg magának, hogy a másikat elítélje! Tegyék ezt szabállyácsaládjukban, és jussanak el arra a pontra, hogy bárki mondhassa: „Ez destruktív kritika.” 193. oldal, összesen: 197Vagy bárki mondhassa: „Ezt én nem fogadom el!” És ha bárki hibázott, bocsánatotkérhessen!Nos, a gyerekeimmel én ezt a szabályt a születésük előtt tanultam. Én azt szoktammondani a gyerekeimnek, azt szoktam kérdezni: „Megbocsátasz? Sajnálom, bocsánatotkérek. Megbocsátasz?” És most, ha vitatkozunk, és beküldöm őket a szobájukban,Michael (májkl) oda szokott jönni hozzám, és azt mondja: „Apu, megbocsátok neked,amiért beküldtél a szobámba.” A legédesebb dolog volt tőle. Azt mondom: „Michael,sajnálom, köszönöm neked, és bocsáss meg!” És ha folyton bocsánatot kérünk,kapcsolataink nyitottak maradnak.Még egy utolsó pont, nehogy elfelejtsem! Ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani agyerekeinknek, félre kell tennünk az önző énünket, és gyermekeink lelki épségét kellmindennek elébe helyeznünk. A bocsánatkéréshez szükségünk van a bátorságra és aszilárd jellemre, hogy megtegyük. Bátorság kell hozzá és jellem. Hatalmas erő kell egyfelnőttnek ahhoz, hogy bocsánatot kérjen egy gyerektől. De ha példával járunk elöl, akkorbátorságot és szilárd jellemet építünk gyermekeinkbe. Tudják, mennyien töltötték féléletüket azzal, hogy elkerüljék annak felismerését, hogy: „Tévedtem, hibát követtem el.”?Ha bizonyságot teszünk bátorságunkról és jellemünkről, és így szólunk: „Sajnálom, hibátkövettem el. És ebben a házban nincs helye a destruktív kritikának.” Ezzel megmutatjuknekik, hogy ők is lehetnek bátrak és jellemesek. Ők is mondhatják: „Sajnálom, tévedtem,hibát követtem el.” Ők is bocsánatot kérhetnek, ha olyat mondtak vagy tettek, amivel mástmegbántottak. Ha ilyen példát mutatunk gyerekeinknek, biztos alapot építünk magas fokúönbecsülésüknek, önértékelésüknek. És lehetővé tesszük, hogy egész életükön átképességeiket valósítsák meg inkább, mint kárpótolják fogyatékosságaikat. Ez a legszebbdolog, amit a gyerekeinkért tehetünk, és remélem, a sajátjukért meg is teszik. „Jólétben élni csak nagy szeretet által lehet.” Albert Habet 28. szekcióHogyan találjuk meg életünk valódi célját?(14:41) Elérkeztünk a végső kérdéshez: Mi az élet célja? Mi a célja az Ön életének? Miértvannak itt? Miért létezünk egyáltalán? Miért kelünk fel reggel? Miért van életünk? Miértvagyunk a földön? Pusztán azért, hogy megszülessünk, felnőjünk, dolgozzunk, gyermeketnemzzünk és meghaljunk? Vagy van valami más is? Véleményem szerint van valami más,sokkal fontosabb. Ebben a szekcióban a saját felfedezéseimről beszélek az élet igazicéljával kapcsolatban.Véleményem szerint az élet igazi célja az, hogy felismerjük küldetésünket.Századunk és régebbi korok bölcs férfijai és asszonyai próbáltak választ találni arra akérdésre, hogy vajon miért született az emberiség a világra. Majdnem mind arra jutottak,hogy azért vagyunk a világon, hogy képességeinket kibontakoztassuk azáltal, hogymegleljük életünk igazi küldetését. Emert Fox úgy nevezi ezt, hogy a szívünk vágya. Mi aszívünk vágya? A szívünk vágya az a valami, ami ott van énünk legmélyén. Talán márszületésünk előtt is. És ez a valami hívogat, szólít, csábít bennünket egész életünkön át.Az, hogy egy adott generációban csak 1, 2 vagy 5 ember bontakoztatja ki képességeit, azazért van, mert a legtöbb ember nem figyel oda szíve vágyának hívó szavára. Félretolja,mintha nem létezne. Elfoglalják magukat a családdal, az üzlettel, a karrierrel, csak ezekrefigyelnek. Előfordul, hogy csak életük későbbi szakaszában fedezik fel, pedig mindenegyes ember képes arra, hogy felismerje küldetését.Nézzünk néhány példát azok közül, akik a legpozitívabban és a legmélyebbenhatottak az emberiségre a történelem során! A mi civilizációnkban, kultúrkörünkben aleghatásosabb személy Názáreti Jézus volt. Egy egyszerű ács fia, aki csak 3 évig tanítottGalileában. Aztán meghalt Jeruzsálemben. De nagyobb hatással volt világszerte azemberekre, mint bárki más ezen a földön. Lett légyen az király vagy császár, vagydiktátor, akárki. Egy egyszerű ember, aki soha le nem írt egy szót, soha nem szerepelt atévében, nem volt lemeze, mégis nagyobb hatást gyakorolt, mint bárki más. Jézuson kívülott volt Buddha. Buddha tanítása, érdekes módon, nagyon is emlékeztetett Jézuséra. Ő isaz egyetemes szeretetet hirdette. Ő is az emberiség testvériségét tanította. Azt, hogymindannyian egyek lehetünk, ha szeretjük egymást. Aztán Mohamed. Mohamednek több100 millió követője van. Buddha tanítását 1 milliárdan követik. Jézus követőinek számatalán a 2 milliárdot is meghaladja. És ha megnézzük azokat az embereket, akikre hatottak,mint Assissi Szent Ferenc, aki maga is óriási hatást gyakorolt, megalapítván a Ferencesrendet, vagy napjainkból Tereza Anya Kalkuttában, nagyon nagy hatása volt. Aztán amentorom – Albert Schweitzer – Afrikában. S, Schweitzer, dupla w, e, i, Schweitzer ésolyanok, mint Florance Najtingel (floransz nájtingél) és mások. Mi a közös ezekben azemberekben? Ralf Waldo Train évekkel ezelőtt írt egy szép könyvet, Mit keres a világ?címmel. Mire vár az egész emberiség? A válasza az – nagyon bölcsen –, hogy az, amitmindannyian keresünk, amit mindnyájan várunk, az egy küldetés, amelybenfeloldódhatunk. Amely valahogyan gazdagítja, nemesíti és szolgálja más emberek életét.Rá kell jönnünk arra, hogy csak annyira válhatunk naggyá, amennyire képesek vagyunkarra, hogy feloldódjunk valamiben, ami nagyobb, nagyszerűbb és jobb, mint mi magunk. Ezért van, hogy az önző embereket, akik mindig csak magukra gondolnak, csak sajnálni lehet, mert nem ismerik az örömöt és a beteljesülést. Tereza Anya és Albert Schweitzer ésa többiek talán soha nem kerestek sokat, de amit az embereknek nyújtottak, a példa, amitadtak, a minta, amit elénk állítottak, sokkal több emberre hatott, mint a történelem soránaz összes pénzcsináló együttvéve. Csak ha megtaláljuk küldetésünket, amelybenfeloldódhatunk, akkor érjük el a valódi nagyságot. Szemináriumunk kezdetétől eddig apercig arra törekedtünk, hogy eljussunk ehhez az egyszerű eredményhez. Hogy az életcélja, az Önök célja, földi létünk célja a következő. A cél, hogy fejlődjünk, és maximálisanszeretetteljes emberré váljunk. Ha megnézzük az emberiség nagy példaképeit, rájövünk,hogy az emberiség nagy példaképei – akik haláluk után is sokáig hatnak, Jézus, Buddha,Mohamed és a különböző vallások tanítói – valamennyien arra törekedtek, hogyszívükben szeretet ébredjen mások irányában. Egész életüket odaadták, hogyszolgáljanak. Szolgálat. Ez a kulcsszó.Miből ítélhetjük meg, hogy tudunk-e valóban szeretni? A szolgálat értékéből,minőségéből és mennyiségéből, amelyet másoknak nyújtunk. Önzetlenül, szívből jövőn,viszonzást nem várva. A szeretetteljes emberré válás fokmérője igen egyszerű: az érzelmikapcsolatok elmélyítése. Ezért hangsúlyozzuk ennek fontosságát épp a házassággalkapcsolatban. Sok ember van, aki hajszolja a kapcsolatokat. Keresztül-kasul a világban. Ésotthon a családjában eszébe se jut, hogy gazdagítsa kapcsolatát a feleségével,gyerekeivel vagy a legjobb barátaival. Érzelmi kapcsolataink gazdagítása az emberi életlegnagyobb parancsa. Honnan tudjuk? Onnan, hogy az életben minden egyes alkalommal,amikor mérlegre akarjuk tenni a vagyonunkat, mérlegre akarjuk tenni az eredményeinket,a legértékesebb forrásainkat, ezeket mindig emberekben találjuk meg. Azokban, akiketszeretünk és szerettünk. És akik szeretnek és szerettek minket. Ha visszatekintünkéletünk sorára már felnőtt- vagy idősebb fejjel, azt tapasztaljuk, hogy nem emlékszünksem a karrierre, amit befutottunk, sem a volt állásainkra, csak az emberekre emlékszünk,akiket szerettünk, és akik szerettek minket, és akik még ma is szeretnek. Érzelmikapcsolataink minőségének javítása, gazdagítása, elmélyítése életünk legnagyobbfeladata. Az olyan emberek, mint Jézus, Buddha, Mohamed, Szent Ferenc másokszolgálatára áldozták életüket. És azért tették, hogy nagy szeretetüket megoszthassák azemberiséggel.Hogyan válhatunk szeretetteljes emberré? Nem is olyan bonyolult. Nemkönnyű, de azért egyszerű.Először is: fogadjuk el magunkat feltétel nélkül! Fogadjuk el magunkat mintértékes, érdemes emberi lényt! Ne legyünk olyanok, mint akik nem érzik elég jónakmagukat! Fogadjuk el magunkat feltétel nélkül! Ismerjük el, hogy életünknek ezen a földönmeghatározott célja van! Igen értékes célja. Isten senkit nem teremtett különlegesnek.Isten nem teremtett selejtet sem. Tehát nincs olyan ember, akinek az élete értelmetlenlenne. Mindenkinek van valami célja. És az Önök célja az, hogy megtalálják a céljukat. AzÖnök célja: meglelni küldetésüket.Másodszor, hogy szeretetteljes emberré váljunk: el kell fogadnunk a teljesfelelősséget mindazért, amik vagyunk, és mindazért, amivé válunk. Vállaljunk teljesfelelősséget! Ami azt jelenti: nincs vádaskodás sem kifogások. Csak mi magunk.Harmadszor: tanuljunk meg megbocsátani! A kulcs a mennyei királyságba: amegbocsátás. A mennyország kulcsa, minden lelki fejlődés kulcsa, a főkapu: amegbocsátás. A képesség, hogy önként megbocsássunk másoknak harag nélkül. Semmi 196. oldal, összesen: 197harag. Sem neheztelés, sem ellenszenv. Engedjük szertefoszlani az összes sérelmünket!Ezért mondjuk a Mi atyánkban azt, hogy: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen miis megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!”Negyedszer: tápláljuk elménket szeretetgondolatokkal! Tápláljuk elménket pozitívszeretetgondolatokkal! Ne olyasmivel, mint a szellemi cukorka, nem is szellemivacakságokkal. Olyan gondolatokkal tápláljuk elménket, amelyek megfelelnek annak alegjobb embernek, akivé válni szeretnénk!Ötödször: tűzzünk ki nemes célokat, és törekedjünk elérésükre! Tűzzünk ki nemescélokat és ideálokat, melyek életünk vezérfonalai lesznek! Nemes célokat és ideálokat.Mondogassuk: „Ezek az értékei, ezek az ideáljai és céljai annak a legjobb embernek, akivécsak válhatok.”Hatodszor: ügyeljünk a testünkre! Vigyázzunk a testünkre! Ne feledjük, hogytestünk a lelkünk temploma! Vigyázzunk a testünkre! Étkezzünk helyesen! Mozogjunkrendszeresen! Pihenjünk! Táplálkozzunk jól! Vigyázzunk a testünkre!Hetedszer: gyakoroljuk az aranyszabályt! Gyakoroljuk az aranyszabályt! Azaz akedvességet, türelmet, elnézést, mindennél fontosabb: az emberek közöttikülönbözőségek iránti toleranciát, azután a szeretetet, megértést, részvétet.Ne feledjék: a világon mindenki nehéz terhet cipel! Ha elkezdik betartani ezeket aszabályokat, idővel egyre szeretetteljesebb emberré fognak válni. Minél inkább ezenelvek szerint élnek, egyre jobban haladnak majd – szinte elkerülhetetlenül fognak haladni– küldetésük felismerése felé. Egyre közelebb kerülnek majd a szolgálattevésterületéhez. Nos, higgyék el, a szolgálattevés egyik legjobb területe az üzleti élet.Mégpedig azért, mert a vállalkozás szabad rendszere mások kiszolgálásán alapul. Deegyéb hivatással is szolgálhatunk másokat. Minden minőségünkben lehetőségünk vanarra, hogy adjunk, és javítsuk a mások szolgálatának minőségét és mennyiségét, hogyfelemeljük, gazdagítsuk és jobbá tegyük más emberek életét. Emlékezzenek: azértvagyunk a földön, hogy tegyünk valamit a többiekért!Az, hogy hogyan álljuk meg helyünket mint emberi lények, egyszerűen mérhető.Csak olyan mértékben vagyunk szeretetteljes emberek, amilyen mértékben szeretetünketkifejezzük mások iránt. Csak annyira vagyunk szeretetteljesek, amennyire kifejezésrejuttatjuk mások iránti szeretetünket. Más szóval: nem létezik emberektől elszigeteltszeretet. Nem mondhatjuk: „Szeretetteljes vagyok!”, ha nincs érzelmi kapcsolatunk,amivel bizonyíthatjuk, ha úgy tetszik. Csak annyi szeretetünk van, amennyi szeretetetérzünk más emberek iránt. Mutassunk minél több szeretetet mások iránt! Ezért vancsaládunk, ezért vannak intim kapcsolataink, és ezért vannak gyerekeink, hogymegtanítsanak bennünket a szeretetre való képesség elmélyítésére. Amit soha nemtanulnánk meg nélkülük. Mutassuk hát ki szeretetünket! És azután, ha elmélyítettükönmagunk szeretetét, önmagunk feltétel nélküli elfogadásával, gyakoroljuk a szeretetadását! Gyakoroljuk a szeretet adását!Érdekes dolog a szeretettel kapcsolatban, hogy a szeretet csak akkor nő, ha… hamegosztják. Csak megosztva nő a szeretet. Nem lehet bennünk több szeretet, mintamennyit életünk adott pillanatában képesek vagyunk más embereknek nyújtani. Aszeretet csak megosztva nő. Nos, a csodálatos az, hogy minél több szeretet adunk, annáltöbb lesz. Minél több szeretet adunk, annál több lesz. Minél többet adunk, annál több lesz, amiből adhatunk. Minél kevesebbet adunk, annál kevesebb lesz, amitadhatunk. Tehát a törvény: minél többet adunk, annál több lesz, amiből adhatunk. Ittérvényesül a vetés és aratás törvénye a leginkább. A kompenzáció törvénye: hogyhaadunk csak egy kevéske szeretetet is másnak, csak egy keveset, az már elég. Mert az akevés elindítja a szeretet visszaáramlását mifelénk. Ha kicsit többet adunk, még több jönvissza, amíg nem kerülünk az élet felső spiráljára. Évekkel ezelőtt találkoztam egy csodás nagymamával, aki olyan családban nőtt fel,amelyben szülei kedvességre tanították. Odaadásra és mások szeretetére. Mikor a szüleimeghaltak, hazament, és összeült a testvéreivel, hogy felosszák az örökséget. Egyetlendolgot kért magának. A férje nagyon gazdag volt. Csak azt a kis versikét akarta, ami akandalló fölött lógott szeretett otthonukban egész gyerekkorában. Az a versikemindössze 2 sorból állt. Amikor elmondta, le is írtam magamnak. És most elmondomÖnöknek. Így szól: „Csak az élet az, mi hamar elszalad, amit szeretve tettünk benne, azmegmarad.” Csak az élet az, mi hamar elszalad, amit szeretve tettünk benne, azmegmarad. Ha ezt megértjük, rájövünk arra, hogy életünkre visszatekintve, csak amitszeretettel tettünk, az marad meg. Csak az maradandó értelmű, amit szeretettel tettünk.És ha ezt úgy használjuk, mint életünk vezérlőelvét, hogy csak a szeretettel tett dolgokmaradnak meg, akkor sokkal biztosabban kezdünk haladni a csillagok felé. A szeretet ellentéte a félelem. A félelem ellentéte a szeretet. Ha a félelem a nagyakadály, ami képességeink betöltésének útjában áll, akkor a szeretet az a kapu, amelykitárja előttünk a világmindenség lehetőségét.És ha ezt gyakoroljuk, először is szeressük és fogadjuk el magunkat feltétel nélkül!Értékes és érdemes emberek vagyunk. Értékes és érdemes emberi lények vagyunk. Nemszámít, mi történik, akkor is értékes és érdemes emberek vagyunk. Feltétel nélkülszeressék önmagukat! Vállaljanak teljes felelősséget életükért! Bocsássanak megmásoknak! Várják a legjobbat! Vigyázzanak magukra! Dolgozzanak céljaik eléréséért!Leljék meg a küldetést, amely kihívás Önöknek! Gyakorolják a mások iránti szeretetet, ésbiztos, hogy közelebb jutnak a csillagokhoz!Kívánok Önöknek szerencsét, nagyok sok sikert és sok-sok szeretetet. Köszönömszépen.„Ott fönt, a napsütésben vannak az én legszentebb céljaim. Lehet, nem érem előket, de fölnézhetek, és láthatom szépségüket, hihetek bennük, és megpróbálhatomkövetni őket, amerre vezetnek.” Luisa Meyalcat (lujza méjalkat) |