Vajon összebékíthetők a több ezer éves misztika és a legmodernebb fizika állításai? Olybá tűnik, hogy a holisztikus univerzum alapvetése lehet az egyik összekötő kapocs az ősi tanítások és a jelenlegi fizika között. Figyeljük meg, hogyan kerül egységbe az emberi teremtő tudat és a világmindenséget alkotó intelligencia.
A hologram sokkal inkább képi, mint szilárd. Erre utal a holografikus hasonlat. Azonban, a hologram lényege ettől sokkal összetettebb, ugyanis azzal jár együtt, hogy az Univerzum minden apró részlete tartalmazza az egész képét. De nem teljesen úgy, mint ahogyan azt első pillantásra hinnénk.
Durván leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy van egyfelől a fizikai, általunk ismert valóság, amit a fizika vizsgál, másfelől egy végtelen energiamező, amelyben összefolynak egymással a dolgok, vagyis az energiahullámok egymással.
Ez a holografikus univerzum-modell azt eredményezi, hogy léteznie kell egy olyan kommunikációs formának, amely gyorsabb a fénytől. Ez szinte azonnali, vagy egyidejű kommunikációt tesz lehetővé, ami viszont ellentmond Einstein relativitáselméletének.
Ezzel a megközelítéssel azonnal magyarázhatóvá válnak az olyan pszichikai jelensége, mint a telepátia, a pszichokinézis, az időben való látás vagy a legtöbb, érzékeken túli érzékelésfajták. Miért? Azért, mert nem egymástól elkülönülve történnek az események a világegyetemben, mint eddig gondoltuk, hanem egy egységes rendszer részeiként.
Pribram előtt úgy gondolták a kutatók, hogy az emberi memóriáért az agy egy megadott területe a felelős, ahol egyfajta rekeszekben – sejtekben – tárolódnak el az egyes emlékek. A tudós rájött, hogy minden egyes részlet megtalálható az egészben: bármi is „alakult ki” az agyunkban, az megmarad az agy elektromágneses mezejében. Ezek az agyhullámok alkotják az agy hologramját, legalábbis Pribram szerint. Amikor emlékezünk valamire, valójában a hologram miatt vagyunk képesek felidézni a múltat. Ettől némiképp eltér Michael Talbot álláspontja, aki nem az agyba, hanem a testen kívülre helyezi ennek az energia-hologram helyét.
Mindezek következménye, hogy a valóságot nem ismerjünk, mert az számunkra csak egy kép a fejünkben. Így minden a fejünkben dől el. Ami részint felszabadítóan, részint lehangolóan is hathat ránk. Hiszen ha nem a nagybetűs valóságra reagálunk, mert hiszen azt ismerjük a legkevésbé, hanem a fejünkben lévőre, akkor ezzel manipulálhatjuk saját magunkat. Eklatáns példa erre, hogy meggyógyíthatjuk vagy akár megbetegíthetjük magunkat. Ebből kifolyólag csak arra következtethetünk, hogy az emberi tudat óriási hatással van a testre és az egész életünkre.
Itt pedig már kezd összeérni a fizika, a biológia és a misztika, hiszen a tudat és anyag közötti határ elmosódik az ember és az Világegyetem szintjén is. Mivel a tárgyak és az élőlények nem különülnek el egymástól, ezért az összefonódások végtelenek és állandóak. Ha pedig erre az egységre ráérzünk és élünk az egység adta lehetőségekkel, akkor sok apró megvilágosodás-élményben lehet részünk.
Forrás: -- Boldognapot.hu -- |
David Bohm fizikus és Carl Pribram nevét talán nem kell külön megemlítenem, akik más és más oldalról felfedezték fel a holografikus modellt. David Bohm a szubatomi fizikát vizsgálva, míg Carl Pribram a neurofiziológia területének, azon belül is az agyműködésnek a tanulmányozása közben döbbent rá erre a rejtélyre. Tehát akár az ember, akár a kozmosz struktúráját vizsgálták a tudósok, az eredmény ugyanaz volt: a holografikus működés.
Tudniillik, az ősi tanítások szerint a mikrokozmosz a makrokozmosz kicsinyített mása. Csakhogy, ami az egyik szinten valóság – bár ez megítélés kérdése, úgyhogy nevezzük inkább virtuális valóságnak –, az a másik szinten interferencia-mintázat. Míg a kép látható az emberi tudat számára, addig az energiamintázat nem, vagy talán csak a magasabb rendű intelligenciák számára érzékelhető.
Ezek szerint a fejünkben felépített virtuális világ nem a valóság. Mi mindenre egy önkényes fogalmi világot alkottunk azon szabályok alapján, amiket felismertünk. Ámde, éppen a kvantumfizika bizonyította be, hogy a megfigyelő – az ember – milyen nagy hatással van a valóságra. (Plusz, ha az egyik ember megváltozik, akkor az automatikusan hatással van a többiekre.) Ez a fizikában a Heisenberg-féle határozatlansági elv, aminek a lényege, hogy a megfigyelő és a megfigyelt között nincs éles határ, így maga a puszta megfigyelés is már megváltoztatja a dolgokat. A fő kérdés: hogyan tudnak az Univerzum egyes részei ilyen kifinomultan kommunikálni egymással.
Bohm forradalmi ötlete az volt, hogy nincs feltétlenül ellenmondás az eddigi fizikai törvények és a holografikus univerzum között, mivel talán az Univerzum minden egyes részecskéje egyetlen egységet alkot, vagyis nem külön-külön kommunikál egymással, hanem eleve már össze vannak kapcsolva egymással.
Bohm kifejezetten úgy gondolta, hogy nem egyszerűen az elektromágneses interferencia-minták alkotják az Univerzum hologramját, hanem a kvantumhullám-potenciálok. Ez azonban nem jelent ellentmondást az előbbiekhez képest, csupán a valóság egy mélyebb szintjére mutat rá. Ez a kvantummező pedig talán azonos a spiritualitás és a misztika által ismert asztrális térrel és Akasha-mezővel.