 Az agykutatás legújabb eredményei sok meglepetéssel szolgálnak. Most ugyanis azt találták ki, hogy az agy formálható, méghozzá aszerint, hogy milyen tevékenységet folytatunk. Nemcsak elvileg alakul át, hanem fizikailag is. Alakját aszerint változtatja, hogy milyen új gondolatokkal foglalkozunk, illetve milyen új tapasztalatokra teszünk szert. A kísérleti alanyokkal hosszadalmas kísérletsorozatokban egy ideig számukra ismeretlen tevékenységeket végeztettek. Ennek során megállapították, hogy az agy ehhez használt területei növekedésnek indultak, akár az olyan izmok, amelyeket folyamatosan edzenek, míg a kevésbé használt területek kisebbé váltak, a szó szoros értelmében összezsugorodtak. Ugyanakkor új szinapszisok, vagyis idegsejt kapcsolatok jöttek létre, amelyekben megnövekedett az energiaáramlás, és új, másféle gondolatláncok születtek. Ha tehát egy ideig új dolgokat teszünk vagy gondolunk, agyunk képes ideghálózatát teljesen átalakítani és új idegsejt kapcsolatokat létrehozni. Az új tevékenységek, az új gondolatok vagy az új meggyőződések rövid időn belül szilárd valósággá válnak. Az agy pedig ehhez igazodik. Egy ideig gondoljunk bizonyos dolgokra vagy végezzünk egy bizonyos tevékenységet, s agyunk megfelelő területe megnagyobbodik. Agyunknak azok a területei, amelyeket egy bizonyos ideig parlagon hagyunk, vagyis nem használunk, kisebbek lesznek. A megfelelő idegsejtek funkciója megváltozik, így az új elektromos ingerek — és ezekkel együtt az információk is — lényegesen gyorsabban és könnyebben haladnak tovább. A tudomány az agynak ezt a meglepő tulajdonságát, mármint hogy képes teljesen átalakulni, plasztikusságnak nevezte el. Számunkra ebben az az igazán bámulatos, hogy ezek szerint tényleg bármikor újrafogalmazhatjuk a saját valóságunkat. Agyunk reagál a gondolatainkra, és ezek alapján képezi ki idegsejtjeit. Ha kell, akár teljesen újra is szervezi önmagát. Agyunkat, s vele a jövőt bármilyen irányban képezhetjük. Ha tehát egy bizonyos ideig újfajta gondolkodásmóddal eddzük agyunk addig kihasználatlan részeit, a jövőben egészen másfajta élményekre számíthatunk. Újfajta gondolkodásmódunkkal és cselekedeteinkkel agyunk újabb idegsejtjeit hozhatjuk működésbe. Az idegsejtek funkciója megváltozhat, új idegsejt kapcsolatok jöhetnek létre, míg azok a területek, amelyeket nem használunk —például azok, amelyek a kételyekben és a negatív gondolatokban illetékesek — egyre kisebbé és jelentéktelenebbé válnak. Életünknek teljesen új irányt adhatunk. Még meggyőződéseinket is gyökeresen átalakíthatjuk, ha gondolatainkat egy bizonyos ideig más, “kívánatosabb” irányba tereljük Ha meggyőződéseink megváltoznak, átalakul az egész életünk. Most már talán azt is értjük, miért olyan fontos felülvizsgálnunk a szokásainkat, vagy egy ideig többször is végrehajtanunk bizonyos cselekedeteket. Agyunknak természetesen némi időre van szüksége ahhoz, hogy átalakuljon. Ha az idegsejteket célzottan ingerlik, azok is célzott kapcsolatokat építenek ki a szomszédos sejtekkel, méghozzá perceken belül. A Max Planck Intézet neurobiológusai kutatásaik során úgy tapasztalták, idegsejtjeinknek 24 órára van szükségük ahhoz, hogy az újonnan létrehozott szinapszisokon keresztül információt cseréljenek. Minden újonnan megtanult dolognak időre van szüksége, hogy beérjen. Az első nyolc órában először kis elágazódások jelennek meg. Az ezt kővető órák alatt dől el, hogy ezeknek tovább kell-e épülniük — hogy tartósak lesznek-e vagy sem. Ha az új információkat el is akarjuk raktározni, tudatosan el is kell ismételnünk őket. Ez egy tanulási folyamat, amely az agyban csakis a gyakori ismételgetés által megy végbe. Ismétlés a tudás anyja: így már érthető, miért kell annyiszor elismételni a pozitív megerősítő mondatokat. A régi, idejétmúlt minta csak az új, időszerű meggyőződés következetes begyakorlásával szüntethető meg. A kutatók legnagyobb meglepetésükre ugyanis azzal a ténnyel is szembesültek, hogy az agy a régi meggyőződéseket el is tudja felejteni. Ha egy új — a neurológusok által “tüskének” nevezett — “út” olyan kapcsolódási helyre ér, amely már egy másik kapcsolat részese volt, igen valószínű, hogy ez az új tüske elnyomja a régieket. A Max Planck Neurobiológiai Intézet neurológusa, Valentin Nigeri véleménye szerint „ez a megfigyelés például azzal függhetne össze, hogy az ember a régi dolgokat elfelejti, amikor valami újat tanul. A régebben megtanult dolgokat viszont hamarabb fel tudjuk idézni, mint a nemrégiben tanultakat. Ez azt jelentheti, hogy a régi, elnyomott kapcsolatok nem szűnnek meg, hanem fokozott igény esetén újra kiépülnek. Ez a felfedezés egyértelműen bebizonyítja, hogy élettervünket bármely pillanatban akaratlagosan és tudatosan megváltoztathatjuk. Ehhez csupán egy kis időre, türelemre és a kívánt célkitűzés következetes elismétlésére van szükség – és agyunk máris kiépíti az új kapcsolatokat. (Felhasznált irodalom: Pierre Franckh: A rezonancia törvénye / szerkesztette: Rejtélyek szigete) Agyhullámok és a tudatDr. Suzan Carolls Mint ahogy minden hullámot, az agyhullámokat is kétféleképpen mérik. A frekvenciát ciklus per másodpercben (cpm vagy Hz) mérik 0,5cpm-től 38cpm-ig. A második mérési mód az amplitúdó, ami az agyhullám erősségét mutatja. Négy kategóriája van az agyhullámoknak: béta, alfa, téta, és delta. Amikor hozzáférünk a multidimenzionális énünkhöz mind a négy fajta agyhullám kombinációját tudjuk használni.  BÉTA HULLÁMOK A béta hullámok azt a képességünket képviselik, amivel tudatosan dolgozzuk fel a gondolatainkat. Amikor felébredünk, az időnk nagy részében béta hullámokban vagyunk, amiben az agyhullámaink 13 és 39 ciklus per másodperc között pulzálnak. Ebben az állapotban a figyelmünk a mindennapos külvilágra összpontosul. Nagyrészt a bal agyfélteke logikus, szekvenciális aktivitására koncentrálunk, mert az agy azzal van elfoglalva, hogy feldolgozza a számtalan információt, ami az öt érzékszervünkön keresztül érkezett. Ha ez a sok információ nem rendeződik valamilyen módon, akkor zavarodottak és túlterheltek leszünk. A belső énünk hangja még halkan hallható, de olyan mintha megpróbálnánk valakihez beszélni egy hangos, zsúfolt reptéren. Lehet, hogy képes leszel meghallani, de nehéz megérteni, amit mond. A béta agyhullámok elősegítik a stimuláló gondolkodást és cselekvést. A jelenlegi oktatásunk nagy része a bétához van igazítva, és a logikus, elemző, intellektuális gondolkodás és írott vagy beszélt kommunikáció jellemzi. A béta hullámok vannak túlnyomó többségben a mindennapi életünkben. Béta hullámok nélkül képtelenek lennénk a külvilágban ténykedni. ALFA HULLÁMOK Az alfa hullámok összekötik a tudatos elménkkel a tudattalan/szupertudatos elménket, az élénk képzeletünket és az ellazult, kötődésmentes tudatunkat. Amikor teljesen ellazulunk, alfa hullámokba váltunk át, amik 8-12cps között mozognak. Az alfa hullámok frekvenciája lassabb a bétáénál, viszont magasabb az amplitúdója. Aki időt szán a töprengésre vagy meditációra, vagy szünetet tart egy tevékenység közben, az gyakran alfa állapotban van. Amikor szándékosan egy gondolatra, érzelemre, vagy tevékenységre koncentrálunk, kevesebb ingert kell feldolgoznunk, és az agyunk alfa hullámokra válthat át. Az alfa hullámokkal nem korlátoz minket az idő és a tér, mint a béta hullámok esetében. Ez felszabadítja a bal agyféltekénk logikus, szekvenciális szerveződését, és lehetővé teszi számunkra, hogy hozzáférjünk a kreatívabb és intuitívabb jobb agyféltekénkhez. A jobb agyféltekénk képekben és hangokban gondolkodik, amiket nem korlátoz az emberi nyelv. Emiatt a gondolataink, érzéseink, és/vagy tevékenységeink általában kreatív természetűek, ilyen például amikor táncolunk, írunk, megnézünk egy jó színdarabot, vagy kellemes zenét hallgatunk. Ilyenkor kevesebb a zavaró tényező, és könnyebben meghalljuk a belső hangunkat. Ebben az állapotban szoktunk nagy dolgokra rájönni. Sok színész, művész, tudós, vagy sportoló tudatosan vagy tudattalanul alfa állapotba helyezi magát, hogy ihletet kapjon vagy, hogy a legjobb teljesítményt tudja nyújtani. Az alfa agyhullámok elősegítik a kreatív problémamegoldást, gyorsabb tanulást, hangulatjavítást, és a stresszoldást. Az intuitív megérzések, kreatív ötletek, inspiráció, motiváció, és az álmodozás jellemzik az alfa hullámokat. Ezek a hullámok ellazultak, de éberek. Ezért hidat képeznek a tudatos elménk és a tudattalan és/vagy szupertudatos elménk között. THÉTA HULLÁMOK A théta hullámok jelentik a tudattalan kreativitásunkat, inspirációnkat, és a spirituális kapcsolatunkat. A 4-7cps közötti théta hullámok a meditáció és kreativitás legmélyebb tapasztalataihoz kapcsolhatók. A théta hullámok még a bétánál és alfánál is lassabbak, és még nagyobb az amplitúdójuk. Amikor főként a belső énünkre összpontosítunk, théta hullámokra válthatunk át. Ebben az állapotban nehéz tudatos kapcsolatot fenntartani a fizikai testünk és a külvilág között. Hogy fenntarthassuk ezt a tudatállapotot, a testünket mozdulatlanul kell tartanunk, mert annyira a belső világunkra koncentrálunk, hogy nem lenne biztonságos a fizikai világban mozogni. Ha csak kinyitjuk a szemünket vagy a külső világ hangjait hallgatjuk, túl sok ingert kaphatunk, ami visszaválthatja a tudatunkat a gyorsabb agyhullámokra. Tapasztalt meditálónak kell lenni ahhoz, hogy elérjük ezt az állapotot, és még több tapasztalat kell ahhoz, hogy áthozzuk az ebben az állapotban szerzett információt a tudatos elménkbe. Hogy ezt elérjük, képesnek kell lennünk átadni ezt a tapasztalatot a nyelvi központjainknak, hogy aztán elmenthessük az agykéregben. Ezt az állapotot leggyakrabban csak alvás közben érjük el, és mint tudjuk, gyakran nehéz az álmaink emlékét áthozni az ébredő életünkbe. Amikor így teszünk, a szimbolikus, képi nyelven működő jobb agyféltekénk dolgozik, nem pedig a logikus, szekvenciális nyelven működő bal agyféltekénk. Az alfa hullámok áthidaló hatása képes áthozni a théta hullámú észleléseinket a tudatos elménkbe. Ha időt szakítunk az ellazulásra ébredés után, vagy írunk és/vagy rajzolunk egy mély meditáció után, akkor átvihetjük a théta hullámú élményeinket a béta hullámú gondolatainkba. A théta hullámok elősegítik a mély, belső békét, a misztikus igazságokat, a korlátozó hiedelmek átalakítását, jobb életminőség létrehozását, fizikai és érzelmi gyógyulást, és az életcélunk és életmódunk megtalálását. Olyan dolgok jellemzőek rá, mint a tudás, ami a belső bölcsesség érzésére hasonlít, hit, meditáció, médiumi képességek, és a tudattalan dolgok felszínre hozása. A théta biztosítja a tapasztalás csúcsát. DELTA HULLÁMOK A delta hullámok jelentik a szupertudatos empátiánkat, kommunikációnkat és radarkapcsolatunkat a teljes multidimenzionális észlelésünkkel. A delta hullámoknak van a legnagyobb amplitúdója és a leglassabb frekvenciája. Általában 0,5 és 4 cpm között mozognak. Sosem mennek le nullára, mert az azt jelentené, hogy meghaltunk. Ebben a tudatállapotban a testünk hibernációban van. A delta hullámokat gyakran kómás állapotnak szokták tulajdonítani. A tapasztalt jógik képesek tudatosan elérni ezt az állapotot. Amíg delta agyhullámban vannak, szabályozni tudják a testhőmérsékletüket és a szívverésüket. Akár még halottnak is tűnhetnek, de képesek feléleszteni magukat. A delta hullám az álomtalan alvás legmélyebb szintje, amiben kikapcsol a testünk. Ebben az állapotban tud a testünk teljesen a gyógyulásra és növekedésre koncentrálni. A delta agyhullámok elősegítik a csodaszerű gyógyulást, újjászületést, traumákból való felépülést, egyesülést az univerzummal (samadhi), és a halálközeli élményeket. A delta biztosítja az intuíciót, az empatikus ráhangolódást, és az ösztönös megérzéseket. AGYHULLÁMOK MEGVÁLTOZTATÁSA  Amikor elalszunk, az agyunk másik sebességbe kapcsol át, és az agyhullámaink elkezdenek lelassulni. Bétával kezdünk, aztán lemegyünk alfába, thétába, és végül deltába. Amikor felébredünk az agyhullámaink fordított sorrendben változnak, először delta, aztán théta, alfa, és végül béta agyhullámaink vannak. Mint ahogy tudattalanul megváltoztatjuk alvás közben az agyhullámainkat, megtanulhatjuk tudatosan megváltoztatni az agyhullámainkat, amíg ébren vagyunk. Hogy az agyunkat hatékony béta állapotban tartsuk, leszűkíthetjük a figyelmünket, hogy egyszerre csak néhány dologra figyeljünk, és hogy ne hagyjuk, hogy gondolkodásunk félelmes és rögeszmés legyen. Ha az időnket azzal töltjük, hogy lazítunk, elmerengünk az életünkön, és élvezzük a kreativitásunkat, akkor alfa agyhullámokat gerjeszthetünk. Amikor meditálunk, imádkozunk, és a teljes figyelmünket rendszeresen a belső Énünkre szegezzük, théta hullámokat gerjeszthetünk. Ha sokat alszunk, ha elengedjük a dolgokat és beengedjük Istent, és átadjuk magunkat a Lelkünknek, akkor delta hullámokat gerjeszthetünk. Fontos, hogy hetente legalább 3-5 alkalommal eltöltsünk egy kis időt az ÉNÜNKBEN. Ha időt tudunk szakítani ezekre a különleges alkalmakra, meg tudjuk tanulni tudatosan irányítani a gondolatainkat és az érzelmeinket miközben a mindennapi életünket éljük. Ekkor felismerhetjük, hogy azzal választjuk meg a tudatunkat, hogy megválogatjuk milyen gondolatokat és érzelmeket engedünk be az elménkbe. Ha engedjük a félelemnek, hogy meghatározza a gondolkodásmódunkat és megadjuk magunkat a félelem érzéseinek, a tudatunkon eluralkodik a minket körülvevő számtalan inger, amik megerősítik a félelmünket. A béta hullámaink ekkor felgyorsulnak és rendezetlenek lesznek, ahogy a tudatunk egyik ellenségtől a másikhoz ugrik, mint egy rémült nyúl. De mi nem vagyunk nyulak. Megvan a képességünk, hogy megnyugtassuk a gondolatainkat és elengedjük a félelmünket azáltal, hogy a szeretetre összpontosítunk, és felsőbb útmutatást kérünk, hogy védelmet és bölcsességet kaphassunk. Ez a befelé forduló figyelem azonnal lelassítja az agyhullámainkat. Gyakorlással megtanulhatjuk, hogy vegyünk néhány mély levegőt, és útmutatást kérjünk, és/vagy elmormoljuk, vagy vizualizáljuk a mantránkat. A mantra egy olyan belső vagy külső vizuális kép vagy pozitív mondat, amivel ki lehet szűrni a félelmet és a negatív gondolkodást. Például egy vizuális mantra lehet egy kedvenc helyről, egyik szerettünkről, vagy egy háziállatunkról készült szimbolikus kép, ami a béke és szeretet pozitív érzését idézi fel bennünk. A szóbeli mantrák egyes szám első személyben és jelen időben működnek a legjobban. Például: sikeresen teljesítem a célomat. Ha a mantra a jövő időben van (Sikeresen teljesíteni fogom a célomat), olyan lehet, mint a madzagra lógatott répa, amit sosem érünk el. A mantrát arra használjuk, hogy kivágjuk a negatív gondolatokat és érzéseket azáltal, hogy a figyelmünket átvisszük a negatív gondolatokról és érzésekről a pozitív mantrára. Amikor félelmes gondolatokat és érzéseket kapunk a belső vagy külső világunkból, a mantránkat felhasználhatjuk, hogy visszanyerjük az egyensúlyt a szeretetben. Az a legjobb, ha a mantra az adott félelemhez kapcsolódik. Például ha az a félelem, hogy nem fogjuk elérni a célunkat, akkor a vizuális mantránk az, hogy elképzeljük, amint elérjük a célt, a szóbeli mantra az, hogy „Elérem a célomat”, a hozzá társuló érzés pedig a cél eléréséhez kapcsolható. Ha be tudjuk azonosítani a félelmet mielőtt a tudatos vagy tudattalan figyelmünk felerősítené, egy pillanat alatt behunyhatjuk a szemünket (lekorlátozzuk a figyelmünket), vehetünk egy mély levegőt (a félelmen keresztül lélegzünk), és elképzelhetünk egy képet, ami a félelmünk ellenszere (csatornát váltunk), míg közben elmondjuk a szóbeli mantránkat és hagyjuk, hogy a szeretet pozitív érzései felülmúlják a félelmet. Amint megvetettük lábunkat a szeretetben, újra ránézhetünk a félelemre az objektív énünkből. Van ebben a félelemben valamilyen figyelmeztetés? Ha igen, akkor meghallgathatjuk a figyelmeztetést, annak megfelelően cselekedhetünk, és elengedhetjük a félelmet. ÖSSZEFOGLALÁS  A különböző agyhullámaink hasonlítanak a rádióadókhoz. Az elménk a hordozó hullám, ami az üzenetet közvetíti a multidimenzionális énünktől, ami a rádió stúdiójában van (magasabb dimenziók). Mindegyik adó (agyhullám) egyfolytában sugároz, és azt az adót fogjuk be, amelyikre behangolunk. Amikor megtanuljuk, hogyan lehet behangolni a tudatunkat a különböző agyhullámokra, hozzáigazítjuk az elvárásainkat és észleléseinket ahhoz a valósághoz, amelyik egy bizonyos hullámhosszon van. Például: A béta valóságunkban sokféle döntés és cselekvés lenne, és az észleléseink nagyrészt a harmadik dimenzióhoz lennének beállítva. Az alfa valóságunkban kreativitás, művészi hozzáállás, és pihenés lenne, az észleléseinkbe pedig a negyedik dimenzió és a harmadik dimenziós valóságunk tartozna bele. A théta valóságunk mélyen spirituális és önelemző lenne, és az észleléseink nagyrészt negyedik és ötödik dimenziósak lennének. A delta valóságunk a nem fizikai valóságunkra összpontosulna, és az észleléseink a Fénytestünktől és a Felsőbb Énünktől származnának. Amikor már emlékszünk a multidimenzionális tudatunkra, képesek leszünk az összes fent említett valóságban egyszerre élni. Habár az agyunk a rádió, az a legjobb, ha hagyjuk a Szívcsakránknak, hogy ő válassza ki a csatornát. Sok félelem van a világban és a lelkünkben. Amikor megtanuljuk használni a multidimenzionális észleléseinket, az egyik legnehezebb dolog megkülönböztetni a félelmet, ami figyelmeztet, a félelemtől, ami csak paranoia. Ha meg tudjuk tanulni a Szívcsakránkon keresztül szemlélni a világot, a félelmeink főként figyelmeztető félelmekre lesznek korlátozva. Ekkor megtanulhatjuk meghallani a SZERETETET. Szerző: Dr.Suzan Carolls Magyar nyelvű fordítás: Norfeus Forrás: fenysziv.webnode.hu |