MI A CSUDÁT TUDUNK A VILÁGRÓL? Láttátok már valaha önmagatokat, másvalaki szemén át, mint aki most, ti vagytok? És, néztétek már valaha önmagatokat, az Utolsó Megfigyelő szemével? Kik vagyunk? Honnan jövünk? Mit kellene tennünk? És, merre tartunk? Miért vagyunk itt? Ez, a legnagyobb kérdés, ugye? Mi a valóság? Az, amit valótlannak hittem, most úgy tűnik nekem, hogy bizonyos módon valóságosabb volt, mint az, amit valóságosnak hittem, és ami most sokkal képtelenebbnek tűnik nekem. Megmagyarázhatatlan. És bárki is próbálná megmagyarázni, elveszne, végtelenül belezuhanva egy ismeretlenbe... titokzatosba vezető alagútba... Minél jobban elemezzük a kvantumfizikát, annál titokzatosabbá és nagyszerűbbé válik. A kvantumfizika...óvatosan szólva...a lehetőségek fizikája. Ezek a kérdések vetődnek fel bennünk a világ felfogásának módjával és azzal az eszmével kapcsolatosan, hogy létezik e valamilyen különbség a között amilyennek tűnik, és a között, ami tulajdonképpen maga a világ. Gondoltatok már valaha arra, miből vannak a gondolatok? Azt hiszem, hogy egyes dolgok, melyeket ma látunk, a mai gyermekek, egy jel, ami megmutatja nekünk, hogy egy téves kulturális paradigma létezik, melyben a gondolat erejét nem értékelik. Minden kornak, minden nemzedéknek megvannak a maga jellegzetes feltételezései: hogy a Föld lapos, hogy a Föld kerek, stb. Több száz rejtett feltételezés létezik, mely dolgokat igaznak tekintjük, bár talán mégsem igazak. Természetesen, az esetek többségénél, történelmi szempontból, e dolgok nem igazak. Így hát a történelmet is figyelembe véve, lehetséges, hogy számtalan dolog, amit mi igaznak tekintünk a világról, egyszerűen nem igaz. Blokkolódva vagyunk ezekben a felfogásokban, gyakran anélkül, hogy tudnánk róla... Ez egy paradoxon. A modern materializmus... elrabolja az emberektől azt a szükségletet, hogy felelősnek érezzék magukat. És elég gyakran, ugyanezt teszi a vallás is! Ám én azt hiszem, elég komolyan figyelembe véve a kvantum mechanikát, hogy a felelősség ezáltal direkt módon ismét visszatér hozzánk. De, tudjátok meg, hogy ez nem nyújt világos és megnyugtató kérdéseket számunkra. Közli velünk, hogy a világ, valami nagyon nagy és titokzatos, és a válasz nem a mechanicitás. De, nem én fogom megmondani, hogy mi a válasz... mivel elég érettek vagytok ahhoz, hogy ti magatok megtaláljátok azt. Mindannyian egy rejtély vagyunk? Mindannyian egy titok vagyunk? Bizonyosan igen... Feltéve magatokban ezeket a mély kérdéseket, egy új létezési módra tesztek szert a világban, úgy mintha friss levegőt szívnátok be. Ez örömteljesebbé teszi majd életeteket. Az élet valódi titka, nem az, hogy jelen legyél, hanem az, hogy jelen legyél a titokban... Mit tudunk tulajdonképpen? Miért teremtjük újra állandóan ugyanazt a valóságot? Miért vannak mindig ugyanazok a típusú kapcsolataink? Miért van mindig ugyanolyan fajta munkahelyünk, a végtelenségig? Ebben a végtelen létezési potenciál-óceánban körülöttünk, hogyan lehetséges, hogy folyamatosan ugyanazokat a valóságokat teremtjük újra?! Hát nem csodálatos, hogy számtalan létező lehetőség és potenciál áll rendelkezésünkre, csak-hogy mi nem vagyunk tudatában ezeknek? Lehetséges, hogy annyira kondicionál minket mindennapi életünk, annyira feltételez minket életünk megteremtésének módja, hogy engedjük becsapni magunkat attól az eszmétől, hogy semmilyen kontrollal nem rendelkezünk? Arra feltételeztek minket, hogy azt higgyük, a külső világ sokkal reálisabb mint belső világunk. Ez az új tudományos modell, pontosan ennek az ellentéte. Kijelenti, hogy az, ami bensőnkben történik, meg fogja teremteni a körülöttünk, kívül történő eseményeket. Létezik, egy tökéletesen sziklaszilárd fizikai valóság, amely mégis... ha ily módon akarjátok felvetni a dolgokat, csak akkor kezd el létezni, amikor találkozik e fizikai valóságnak egy másik részével. E rész lehetünk mi... természetesen, mi befolyásoljuk részlegesen azokat a pillanatokat, ám ez nem szükségszerű. Megtörténhet, hogy egy váratlanul megjelenő kavics, kölcsönhatásba lépve a ködös anyag tömeggel, bizonyos módon szert tesz egy létezési formára. Léteztek filozófusok a múltban, akik ezt mondták: " Ha megrúgom ezt a követ és fáj a lábam, ez valami reális, mivel érzem. Valóságosnak érzem. Élő. Azt jelenti, hogy ez a valóság". Ennek ellenére, ez csak egy tapasztalat. Egy észlelés csupán az, hogy ez reális. Tudományos kísérletek rámutatnak arra, hogy ha rákapcsoljuk egy személy agyát egy számítógépes tomográfra, és megkérjük, hogy nézzen egy bizonyos tárgyat, agyának bizonyos részei aktiválódni fognak, miközben ő a tárgyat nézi. Majd arra kérjük őt, hogy csukja be szemeit és képzelje el ugyanezt a dolgot, és miközben ő elképzeli azt, agyának ugyanaz a része aktiválódik, mint akkor, amikor szó szerint a tárgyat nézte. Ez, arra késztette a tudósokat, hogy feltegyék maguknak a kérdést: Ki lát tulajdonképpen? Az agy vagy a szemek? Melyik a valóság? Az, amit agyunk segítségével látunk? Vagy az, amit szemünkkel látunk? És az igazság az, hogy az agy nem tesz különbséget a között, amit szószerint lát a környező világból, és a között, amire viszszaemlékszik, mivel mindkét helyzetben, gyakorlatilag ugyanazok az ideg hálózatok aktiválódnak. És akkor feltesszük magunknak a kérdést: Mi a valóság? Óriási információ mennyiség bombáz minket, mely áramlik felénk, és amit érzékszerveink segítségével feldolgozunk és megszűrünk. Gyakorlatilag, minden lépésnél információkat küszöbölünk ki. Azok, amelyek tudatos mezőnkbe jutnak végül, azok használnak legtöbbet nekünk. Az agy, 400 milliárd bit információt dolgoz fel másodpercenként. Azonban mi csak 2000 bit-nyit tudatosítunk. De, a 2000 bit tudatosítása csupán környezetünkre, testünkre és az időre vonatkozik. Egy olyan világban élünk, melyben mindaz, amit látunk, csupán a jéghegy csúcsa. Egy kvantummechanikus végtelen jéghegy legendás csúcsa. Ha az agy 400 milliárd bit információt dolgoz fel és mi csupán 2000-et észlelünk, azt jelenti, hogy a valóság egész idő alatt az agyunkban történik, miközben megkapja az illető információt és ennek ellenére nekünk nem sikerül integrálnunk ezt. A szemek, olyanok akár egy filmfelvevő kamerája, ám a kazetta, mely valójában látható, az agy külső része. Vizuális kortexnek nevezik. Olyan ez, akár a videokamera és ennek kazettája. Tudtátok, hogy az agyba csak azok a dolgok vésődnek be, melyeket képesek vagyunk meglátni? És ez egy fontos dolog. Például: egy filmkamera sokkal több mindent lát magunk körül, mint az, ami itt van, mivel nincs felruházva szubjektivitással és ítélőképességgel. Az egyetlen, az agyban lejátszódó film az, amit képesek vagyunk meglátni. Tehát létezik, hogy szemeink, "filmezőgépünk"sokkal többet lát, mint amit az agy képes tudatosan kivetíteni? Az agy összetételének következtében, csak azt látjuk, amit lehetségesnek hiszünk. Szabványoknak feleltetünk meg, melyek feltételezettségünk következtében, már léteznek lényünkben. Van egy nagyszerű történet, amit igaznak hiszek. Úgy mondják, hogy az amerikai indiánok, a Karib szigeteken látták Kolumbusz hajóit közeledni, ám gyakorlatilag egyáltalán nem láthatták azokat, mivel semmihez nem hasonlítottak, amit addig ők már láttak. Tehát nem láthatták azokat. Amikor Kolumbusz spanyol hadserege odaért a Karib Szigetekhez, az amerikai indiánok nem látták a hajókat, bár azok ott voltak a látóhatáron. Az ok, amiért nem látták a hajókat az volt, hogy ők nem tudták, agyukban, semmilyen információ nem létezett a nagy sebességű vitorlás hajók létezéséről. A Sámán nézte az óceánt és látta a hajók által keltett hullámokat, ám egyetlen hajót sem látott. Így hát feltette magában a kérdést, mi okozhatja az illető hatást. Tehát minden nap kiment és nézte a tengert. Egy bizonyos idő elteltével, sikerült neki meglátnia a hajókat. Mihelyt meglátta azokat, elmondta mindenkinek, hogy a hajók léteznek. Mivel mindannyian bíztak benne, ők is meglátták azokat. Mi teremtjük a valóságot. Egy valóságot teremtő gépezet vagyunk és állandóan valóság effektusokat teremtünk. Mindig azután észlelünk valamit, miután tükröződött emlékezetünk tükrében. Arra a tényre vonatkozólag, hogy vajon egy óriási szimulátorban élünk-e vagy nem, ez egy olyan kérdés, melyre nem feltétlenül rendelkezünk helyes válasszal. Ez egy jelentős bölcseleti kérdés, melyet ama fogalmaknak megfelelően kell megoldanunk, amit a tudomány világunkról mond, mivel az új tudomány területein, mi mindig megfigyelők vagyunk. Tehát, gyakorlatilag, meghatároznak minket az emberi agy által felfogott információk, melyek lehetővé teszik számunkra, hogy lássunk és felfogjunk mindent, amit látunk. Vagyis lehetséges, hogy minden csak egy nagy illúzió, amiből semmiképp sem tudunk kilépni, hogy meglássuk azt, hogy tulajdonképpen mi van rajta kívül. Agyunk nem tesz különbséget a között, ami kívül történik és a között, ami itt, belül történik. Semmi "külső" nem létezik kívül, ami független lenne attól, ami itt, belül történik. Tulajdonképpen létezik annak lehetősége, hogy megválasztjuk az irányt amerre életünk halad. Ezek a lehetőségek, a kvantum hatások tendenciái kis szinten, melyek szűréssel nem küszöbölődtek ki. Először, hadd beszéljünk a szub-atomi világról. Ez után majd tárgyalunk arról, hogy mit mond ő nekünk a valóságról. Ám, az első dolog, amit el akarok nektek mondani a szub-atomi világról az, hogy ez teljes mértékben egy képzelet, amit őrült tudósok teremtettek, akik megpróbálnak rájönni arra, mi a "szentség" történik, miközben ők kis léptékű kísérleteiket végzik. Amikor kis léptéket mondok, egy kis térben, rendkívül rövid idő intervallum alatt jelen lévő, végtelen energiára utalok. Ezekben a pillanatokban, a dolgok elég arcátlanokká válnak. Ezért tehát, a szub-atomi fizikát azért találták fel, hogy mindezekre megpróbáljunk rájönni. Itt, van egy új tudományunk, amit kvantumfizikának neveznek, és ami vitatható hipotézisek, gondolatok, érzelmek, intuitív észlelések széles skálájának témáját képezi arra vonatkozóan, hogy tulajdonképpen mi történik.  Az anyag nem az, aminek mi hosszú időn keresztül hittük. A tudós számára, az anyag mindig a statikus és előre-látható dolgok legfelső képviselője volt. Minden atomban és molekulában, a bennük létező terekkel, a részecskék csupán jelentéktelen teret foglalnak el, egy atom vagy egy molekula tömegében. Ezek fundamentális részecskék. A többi csupán űr. Úgy tűnik, a részecskék folyamatosan jelennek meg és tűnnek el. Tehát, hová mennek, amikor nincsenek itt? Ez egy fogós kérdés. Egy alternatív univerzumba mennek és az illető univerzumban lévő emberek, ugyanezt a kérdést teszik fel a részecskékről, akkor, amikor a mi univerzumunkba átjönnek. Ezt mondják: "Vajon hová mennek?!" Létezik egy nagy misztérium, amit az idő irány misztériumának neveznek. Létezik egy bizonyos perspektíva, melyben a rendelkezésünkre álló alapvető fizikai törvények,semmilyen említésre méltót nem tesznek, mondjuk a múlt és a jövő között. Például, az alapvető fizikai törvények perspektívájából rejtély, hogy, hogyan emlékezhetünk a múltra, ugyanakkor semmilyen hozzáférésünk nincsen a jövőhöz. E törvények értelmében, rejtély, miért hisszük, hogy most cselekedve befolyásolhatjuk a jövőt, ám a múltat nem. Ezek után: ama tény, hogy különböző ismeretelméleti hozzáférésünk van a múlthoz és a jövőhöz, hogy most cselekedve, bizonyos módon ellenőrizhetjük a jövőt, a múlttal ellentétben. Ezek a dolgok annyira alapvetőek a világ általunk való megtapasztalásának módjában, hogy szerintem úgy tűnik, aki nem kíváncsi ezekre, annyit jelent, hogy félig már meghalt. Tulajdonképpen az Univerzum nagyrészt üres. Szeretjük üresnek tekinteni az űrt és szilárdnak az anyagot. Ám, tulajdonképpen az anyag abszolút semmit nem tartalmaz, teljesen szubsztanciát nélkülöző. Vegyünk például egy atomot. Egy szilárd gömbnek tekintjük azt. Majd azt mondjuk: Nem, egy pillanat, tulajdonképpen létezik egy aprócska és sűrű pont, pont a közepén, amit valószínűleg egy elektronfelhő vesz körül, mely lét és nemlét között rezeg. Majd bebizonyosodik, hogy még ez a dolog sem igaz. Maga az atommag is, amit annyira sűrűnek tekintünk, lét és nemlét között váltakozik, ugyanolyan alternatív módon akár csak az elektronok. A legszilárdabb dolog, amit minderről az anyagtalan matériáról elmondhatunk az, hogy leginkább egy gondolathoz hasonlít, olyan, mint egy koncentrált információ bit. A dolgok nem valami nyersből tevődnek össze, hanem eszmékből és fogalmakból. Információból. Az elektronok töltése taszítja a többi elektront, mielőtt még megérintenék azokat. Tehát, senki sem érint meg semmit.  Csupán, tudatos tapasztalaton belül tűnik úgy nekünk, hogy előrehaladunk az időben. A kvantum teóriában, haladhatunk az időben mind előre, mind hátra. Amikor nem nézed, egy hullám. Amikor nézed, egy részecske. Amikor nem nézed őket, egy lehetőség hullám létezik. Amikor nézed őket, akkor lehetőség részecskék léteznek. Egy részecske, amit szilárdnak tekintünk, bár tulajdonképpen egy úgynevezett szuper-pozíció létezik, ami különböző helyszíneken, kiterjedt hullám formájú. És a részecske mindezeken a helyeken, egy időben létezik. Abban a pillanatban, amikor rákoncentrálunk, egyszerre stabilizálódik, a lehetséges pozíciók egyikében. A kvantum szuperpozíció szerint egy részecske, egy időben két vagy több helyen vagy állapotban is létezik. Ez egy nagyon bizarr fogalom és egyike a kvantum világ esszenciális értékeinek. A "szuper-hősök", szuper-pozíciókat használnak, mivel a világot potenciális valóság-sávok alkotják. Addig a pillanatig, amíg választunk. És csupán ezek egyike választódik ki. A kérdés a következő: milyen messzire akarsz elmenni, az ismeretlenbe vezető alagúton át? Hogyan lehet egy rendszer vagy egy tárgy, egy időben két vagy több állapotban? Ahelyett, hogy dolgokként gondolnánk a dolgokra, mivel szokásunk arra gondolni, hogy minden, ami körülöttünk van, már egy kész, valódi dolog, mely hozzájárulásom, saját választásom nélkül létezik. Radikálisan ki kell iktatnunk ezt a típusú gondolkodást és helyébe, beismernünk azt, hogy még a körülöttünk lévő anyagi világ is: székek, asztal, szoba, szőnyeg, még a filmezőgép is, mindezek nem mások, mint a tudat lehetséges vibrációi. És minden pillanatban, én választom meg e vibrációs mozgások egyikét, hogy megnyilvánulásba hozza tapasztalatomat. Ez, az egyetlen radikális gondolkodási mód, amit ki kell fejlesztenetek. Ám ez, azért annyira radikális és nehéz, mivel szerintünk, a világ már egy létező valami, ami ott van, rajtunk kívül, tapasztalatunktól függetlenül. Nem így van ez. A kvantum fizika annyira világos ebben a tekintetben. Maga Heisenberg is,a kvantum-fizika társ-felfedezője, azt mondta, hogy az atomok nem dolgok, hanem szándékok/késztetések. Tehát, ahelyett, hogy dolgokra gondolnátok, lehetőségekre kell gondolnotok. Minden, a tudat lehetőségei.  Az Egyesült Államok számos laboratóriumában megfigyeltek már, szabad szemmel látható tárgyakat, melyek egy időben két helyen találhatóak. És, gyakorlatilag...le is tudjuk fényképezni ezeket. Feltételezem, hogyha megmutatnátok valakinek a fényképet: "Kitűnő ...látható egy aranyos színes fényű valami, egy kicsi itt, egy kicsi rész ott belőle. Tehát van egy fényképetek két ponttal. Miért tűnik ez oly nagy dolognak?" Ti meg azt mondjátok neki: „Nem, nézz az objektívba. Látható..." És ők: "Igen, látok két dolgot..." Ti meg: "Nem, nem , nem. Nem két dolog van! Egyetlen dolog! Ugyanaz a dolog van, két helyen!" Nem vagyok biztos abban, hogy az emberek szájtátva fognak maradni, mivel.. az a véleményem, hogy ...az emberek nem igazán hiszik el. Azt akarom mondani, hogy nem hiszem, hogy ezt mondanák: "Oh, ez egy hazugság vagy minden tudós zavarodott." Hiszem, hogy ez valami annyira titokzatos, hogy képtelenek vagyunk fenséges voltát megérteni! Mi több, mindannyian láttátok a Star Trek-et és azokat a jeleneteket, hogy: "Kérlek, teleportálj engem, Scotty." Tehát minden valami ilyesminek tűnik: "Ok, de tulajdonképpen mit jelent mindez?" Meg kell állnod és valóban arra gondolnod, mit jelent tulajdonképpen mindez. Az a tény, hogy ugyanaz a dolog van, és egy időben két helyen. Az emberek valami gyakorlatinak hiszik, és mindenféle dolgokért megharagszanak és elmennek ebédelni, majd hazamennek és továbbra is úgy élik az életüket, mintha semmi rendkívüli nem történne, mivel természetesen így vagy képes és így kell mindezen átmenni. És ennek ellenére, létezik ez a meghökkentő és csodálatos mágia, mely ráadásul ott van még a szemeitek előtt is. A kvantumfizika, csupán a potenciálokat/lehetőségeket számítja ki. Ám ha elfogadjuk ezt, akkor azonnal megszületik a kérdés: "Ki/mi választ e lehetőségek közül, a megtapasztalt események kiváltásáért?" Tehát, közvetlen módon és azonnal rájövünk, hogy a tudat bizonyosan érintett, résztvevő ebben. A megfigyelőt nem lehet semmibe venni. Tudjuk, mit tesz egy megfigyelő, a kvantumfizika perspektívájából, ám nem tudjuk ki, vagy tulajdonképpen, mi a Megfigyelő. Ez nem jelenti azt, hogy nem próbáltunk meg választ találni. Kerestük, beléptünk agyaitokba, minden lehetséges nyílásaitokon át, hogy találjunk valamit, amit Megfigyelőnek neveznek - és senki sem volt otthon, senki sem volt az agyban, senki sem volt az agy idegsejtjeiben, vagy az agyvelőben, senki nincs ott, akit Megfigyelőnek neveznek. És mindezek ellenére, mindannyian rendelkezünk ezzel a tapasztalattal, vagyunk valaki, akit Megfigyelőnek neveznek, aki megfigyeli a kinti világot. Vajon, e Megfigyelő, aki annyira bonyolultnak tűnik a megértés számára, a kvantum részecskék különös és őrült világa lenne? És működési módja? Vajon akkor, ő volna a Megfigyelő? Az én modellemben, a Megfigyelő, a test bioenergikus mezőjének négy burkában lévő Szellem. Hasonló egy autó szelleméhez, olyan, mint a járművet vezető tudat és megfigyeli a környező világot. A bio-energetikai test négy burka, különböző típusú szenzoriális rendszereket tartalmaz, hogy bevésse a környező világ különböző lenyomatait. Washington DC-ben, az ugynevezett Világ Bűnözés Fővárosában, 1993-ban végeztek egy nagyméretű kísérletet. Eljött 4000 önkéntes a világ 100 országából, hogy együtt meditáljanak egy nap folyamán, hosszú időn keresztül. Már kezdetben kijelentették, hogy egy ilyen nagy csoport, 25 %-kal fogja csökkenteni a bűnözés arányát az FBI központosított esetei közül Washingtonban, azon a nyáron. A rendőrfőnök azt nyilatkozta a televízióban, hogy 70 cm-es hónak kellene lennie ahhoz, hogy 25%-kal csökkenjen a bűnözés aránya azon a nyáron Washington DC-ben. De végül, a rendőrség együttműködött és szerzőjévé vált az illető tanulmánynak, mivel az eredmények valóban a bűnözés 25%-os csökkenését mutatták Washington DC-ben, mely dolog már előrelátható volt, az előzőleg elvégzett 48 kisebb méretű tanulmány alapján. Ez egy természetes kérdés felvetéséhez vezet: Az emberek befolyásolják a világot és a környező valóságot? Természetesen igen.Mindannyian befolyásoljuk a környező valóságot, még akkor is, ha megpróbáljuk eltitkolni ezt magunk előtt és áldozatokat játszunk. Mindannyian ezt tesszük! És Most egy kiállítás Japánban, melynek szerzője Masaru Emoto. Ő eljutott odáig, hogy érdeklődést mutatott a víz molekulaszerkezete iránt és, hogy mi befolyásolja ezt. A víz a legfogékonyabb, a négy alapelem közül. Emoto úr, arra gondolt, hogy lehet, hogy a nem fizikai hatásokra is válaszol, ezért kifejlesztett egy sor tanulmányt, mentális stimulálókat alkalmazott és mikroszkópos fényképeket készített, éjszakai kamerával. Az első fényképen, a Fujiwara Gát vizének képe látható (látszólag szervezetlen vízmolekula). A második fénykép, ugyanezt a vizet mutatja be, egy zen- buddhista szerzetes áldása után(a vízmolekula harmonikus és struktúrált hópehelyként néz ki). A következő fényképekhez, Emoto úr, bizonyos szavakkal, címkéket helyezett a desztillált vizet tartalmazó üvegekre, amiket így hagyott állni egy nap és egy éjjel. Ezen a fényképen egy lényegében tiszta, desztillált víz látható (harmonikusan, hexagon formába rendeződött vízmolekulákkal). A következő fénykép más. Ez a szeretet chi-je: a molekula harmonikus és struktúrált hópehelynek néz ki. És itt eljutunk a "köszönöm" szóhoz ( a molekula, ismét harmonikus és struktúrált hópehelyként néz ki). Emoto úr, beszél a gondolatról vagy szándékról, mint e jelenségek mozgató erejéről. Annak tudománya, ahogyan a gondolatok befolyásolják a molekulákat, ismeretlen. Természetesen... kivételt képeznek, a vízmolekulák. És ez valóban elbűvölő, ha arra gondolunk, hogy testünk 90%-át víz (folyadék) alkotja. Ez kérdésfelvetésekre késztet minket, nemde? Ha a gondolatok ily módon befolyásolhatják a vizet, képzeld el hogyan befolyásolhatnak minket! Természetesen! A gondolatok, önmagukban, átalakíthatják a testet. Az emberek többségének gondolatai azonban nem befolyásolják a valóságot állandó jelleggel és alapvető módon, mivel ők nem hiszik, hogy megtehetik ezt. Írok egy szándékot, majd kitörlöm ezt, mivel gyerekesnek hiszem: "Én nem tudom megtenni." Majd ismét írok, és ismét kitörlöm. Ezért, átlagosan ez nagyon kevés hatást fejt ki, az időben. És gyakorlatilag, minden arra a tényre korlátozódik, hogy ők azt hiszik, nem tudják megtenni ezeket. Ha egész lényeddel elfogadod azt, hogy tudsz a vízen járni, meg fog történni ez? Igen, így fog történni. Ám tudjátok meg, így van ez a pozitív gondolkodással is, mely egy nagyszerű eszme. Azonban, ez rendszerint azt jelenti, hogy van egy vékony rétegnyi pozitív gondolkodásunk, mely egy nagy tömeg negatív gondolkodást takar. Vagyis a pozitív gondolkodás nem jelenti feltétlenül azt, hogy pozitívan gondolkodunk, hanem csupán negatív gondolkodásunkat álcázzuk. Akkor, amikor a körülöttünk lévő dolgokra gondolunk, a valóságot konkrétabbá tesszük, mint valójában. Ezen a ponton blokkolódunk. Blokkoljuk magunkat a valóság hasonlóságában. Ha a valóság meghatározott, akkor nyílvánvaló, hogy én jelentéktelen vagyok, nem tudom megváltoztatni azt. De mi van akkor, ha a valóság az én lehetőségem, öntudatom egy lehetősége? Ekkor, azonnal feltevődik a kérdés: Hogyan tudom megváltoztatni? Hogyan tudom megjavítani? Hogyan tehetem boldogabbá? Látjátok, hogyan terjesztjük ki saját képünket? A régi gondolkodási szabvány szerint én, semmit sem tudok megváltoztatni, mivel a valóság keretében, semmilyen funkcióm nincs. A valóság már ott van. Anyagi dolgokból áll, melyek a maguk módján elrendeződnek, bizonyos pontos meghatározottsági törvények szerint. És a matematika határozza meg azt, hogy egy adott helyzetben, mit fognak tenni. Nekem, a megtapasztalónak, a legkisebb befolyásom sincsen. Az új nézet szerint, a matematika valóban kínálhat nekünk valamit, megadhatja nekünk a lehetőségeket, melyeket mindezek a mozgások ....felvehetnek, ám nem adhatja meg nekünk azokat a tényleges lehetőségeket, melyeket tudatunkban meg fogunk élni. Én választom meg ezt a tapasztalatot. És következésképpen, én teremtem meg a saját valóságomat. Talán ez egy New Age-es, rettenetes, fellengzős kijelentésének hangzik, aki semmit sem ért a fizikához, azonban a kvantumfizika valójában ezt mondja nekünk.  Különböző világok léteznek, melyekben lakunk: a makroszkopikus világ, amit látunk, a sejtek, atomjaink, atommagjaink világa, melyek teljesen különböző világok, saját nyelvezettel és matematikával. Nemcsak, hogy kicsik, hanem mindenik világ teljesen különböző. De egy időben komplementárisak is, mivel én egy időben vagyok saját atomjaim és sejtjeim és saját makroszkopikus fiziológiám is egyben. Mindez igaz, csupán az igazságnak különböző szintjei léteznek. Az igazság legmélyebb szintje, amit kinyilatkozott a tudomány és a filozófia, az Egység alap-vető igazsága. Valóságunk legmélyebb, szubatomi szintjén, ti és én gyakorlatilag Egy és Ugyanaz vagyunk. Egyek... Reggel felébredek, tudatos módon megteremtem magamnak az illető napot, olyannak amilyennek akarom. Néha... mivel elmém minden dolgot megvizsgál, amit tennem kell, belekerül egy kis időbe, amíg megnyugszom és eljutok arra a pontra, ahol akaratom szerint megtervezem magamnak az illető napot. De íme valami érdekes: akkor, amikor megteremtem a napom, mintegy derült égből, megjelennek bizonyos apróságok, amik teljesen megmagyarázhatatlanul történnek meg. Tudom, hogy teremtési folyamatom részeit vagy eredményeit képezik, és minél többször csinálom ezt, annál inkább kiépítek agyamban egy idegsejt hálózatot, annak elfogadására, hogy mindez lehetséges. Ez erőt és intuitív észlelést nyújt számomra ahhoz, hogy a következő nap mit tegyek. A függőség csodálatos és fenséges lehetőséget nyújt számunkra ahhoz, hogy különbséget tegyünk lényünk legnemesebb részének elérhetetlensége és a mindennapi élet között, melyben ez a szereplő testünk által, megnyilvánul egy háromdimenziós világban. És megtudjuk majd, hogy a függőség, egy kémiai izgalom érzete, melyet e folyadék átáramoltat testünkön, testünk mirigy rendszerén. Egy emóció, amit egyesek erotikus fantáziának nevezhetnének. Egy férfinak, egyetlen erotikus fantáziára van szüksége ahhoz, hogy erekciója legyen. Más szóval, egyetlen gondolat szükséges itt ahhoz, hogy egy férfinak erekciója legyen. És mindezek ellenére, semmilyen külső hatás nem volt, ami erekciót váltott volna ki. Valami a bensőjében váltotta ki ezt az erekciót. Amikor fiatalabb voltam több eszmém is volt arról, hogy milyen Isten. Most azonban rájöttem, hogy nem vagyok elég tudatos ahhoz, hogy igazán megértsem mit jelent ez a fogalom. Akkor egy vagyok e fenséges Lénnyel, Aki megteremtett és idehozott engem, ugyanakkor megteremtette a Galaxisokat, univerzumokat, stb...? Hogyan távolították el ezt az állapotot a vallásból? Nem volt nehéz... A vallás és a különböző filozófiai áramlatok által kreált problémák nagy része, mely az évszázadok során jelentkezett, tévedések voltak, mivel így is jelentek meg: abból az eszméből, hogy Isten egy tőlünk különálló és elválasztott lény, akit imádnom, művelnem kell és megköszönnöm, és akitől jutalmat kell remélnem, napjaim végén. De Isten nem ilyen, e tény tulajdonképpen istenkáromlás. Isten valami átfoghatatlan, és egyes részei... a szervezett vallással asszociált részeinek nagy része olyan dolog, amit visszautasítok, és amelyről azt hiszem, hogy sok rosszat tett a világnak: a nőknek, az elnyomottaknak és a World Trade Center épületeinek. És mégis, ezen a ponton rendelkezünk egy nagyszerű tudománnyal. A legközelebbi pont, ameddig eljutott a tudomány Jézus értelmezésének magyarázatát illetően, az, hogy a mustármag nagyobb, mint a Mennyek Országa. És az egyetlen tudomány, amely megfelel ennek az analógiának, az a kvantum fizika. Most van egy nagyszerű tech-nológiánk, az antigravitációs mágnesektől, a nulla energia mágneses erőkig. Rendelkezünk mindezekkel, és mégis őrizzük még ezt a csúnya és babonás, leigázó fogalmat Istenről.  Az emberek rendszerint a hazugsághoz fordulnak akkor, amikor ezek a kozmikus ítélet fenyegetések veszélyeztetik őket, az örök büntetésről. Ám Isten, nem ilyen. És mihelyt elkezdtek kérdéseket feltenni ezekről az Istenről alkotott hagyományos képekkel és karikatúrákkal kapcsolatosan, agnosztikusnak, ateistának vagy egy olyan személynek tűnhettek fel, aki aláássa a társadalmi rendet. Isten bizonyosan fenségesebb, a legnagyobb emberi gyengeségnél. És valóban, az emberi lény adottságainak fenségét Isten bizonyos módon áthatja, hogy abszolút szépségében a természettel versenyre keljen. Hogyan vétkezhet egy férfi vagy egy nő, az elme ilyen mértékű fensége el-len. Hogyan árulhatja el a Mindenható Istent..., egy parányi, földi, víz alatti, Tejútból származó szén egység...? Ez lehetetlenség. Az arrogancia szintje egyenlő azok ellenőrzésének szintjével, akik saját hasonmásukra teremtették Istent. Az agy, miközben a gondolatokat tárolja, egy viharfelhő képéhez hasonlatos. És az ideg szinapszis hasonló a vihar és a föld között lévő éghez, ahol a föld, a szinapszis fogékony része. És itt látjátok Istent, az égen lévő viharfelhőket. És látjátok az elektromos impulzusokat, amint a fénycsóvák mentén haladnak. És látjátok, amint becsapódnak a talajba. Amikor egy koherens gondolatot mutat, az agyat egy erős vihar hatja át. Tehát soha senki nem látta a gondolatokat. Az, amit az idegfizikusok látnak, az egy féktelen vihar, az agy különböző részein. Ezek a zónák megfelelnek bizonyos testrészeknek és ingereknek, melyre válaszol a lény. Ez egy holografikus kép: düh, gyilkos ösztön, gyűlölet, együttérzés, szeretet... Az agy nem tesz különbséget a között, amit a környező világban lát és a között, amire emlékezik, mivel mindkét helyzetben ugyanazok az ideghálózatok aktiválódnak. Az agyat, különböző, neuronoknak nevezett, nagyon kicsi idegsejtek alkotják. Ezeknek a neuronoknak kis, vékony elágazásaik vannak, melyek segítségével más neuronokhoz kapcsolódnak, neuronhálózatot képezve. Mindenik kapcsolódási pontba egy gondolat vagy egy emlék van beágyazódva. Az agy, a kapcsolódó memóriatörvény által képez fogalmakat. Például, minden eszme, gondolat és érzelem, ebben a neuron hálózatban van egymással kölcsönös kapcsolatban beágyazódva. És mindenik egy lehetséges kapcsolatot tart fenn a többiekkel. A szeretet fogalom és érzelem például, ebben a széles neuronhálózatban van elraktározva. De mi, a szeretet fogalmát több különböző eszméből építjük fel. Egyes emberek, a szeretetet társították a kiábrándulással. És akkor, amikor a szeretetre gondolnak, megtapasztalják a fájdalom, a szomorúság, a harag vagy düh emlékét. A harag kapcsolódhat a fájdalom érzéséhez, mely kapcsolódhat egy személyhez, aki maga is kapcsolatban áll a szeretet érzésével.  Mintákat építünk fel magunknak annak módjára vonatkozóan, ahogy a külvilágot látjuk. És minél több információnk van, annál inkább finomítjuk e mintát így, vagy úgy. És gyakorlatilag eljutunk odáig, hogy önmagunknak mesét mondunk arról, hogy milyen a külvilág.Minden információt, amit feldolgozunk, minden információt mely belép rendszerünkbe a külső világból, mindig kiszínezik az illető ingerhez kötődő tapasztalataink és emocionális válaszunk. Ki a parancsnok akkor, amikor emócióinkat ellenőrizzük vagy amikor emócióinkra válaszolunk? Tudjuk, hogy élettani szempontból az egyidejűleg aktiválódó idegsejtjeink kapcsolatban állnak egymással.Ha ismétlődően gyakorlunk egy dolgot, az illető idegsejtjeink össze fognak kapcsolódni egymással és hosszú lejáratú viszonyt alakítanak ki. Ha naponta idegeskedtek vagy frusztráltnak érzitek magatokat, ha okokat kerestek magatoknak arra, hogy áldozatnak érezzétek magatokat az életben, akkor gyakorlatilag naponta újraépítitek és újraegységesítitek neuron hálózatotokat. És most, az illető neuron hálózatnak hosszú távú kapcsolata van, az összes többi idegsejttel, amit identitásnak nevezünk. Azt is tudjuk, hogy azok az idegsejtek melyek nem egyidejűleg aktiválódnak, már nincsenek kapcsolatban többé egymással, és ily módon elveszítik hosszú távú kapcsolataikat, mivel minden alkalommal, amikor félbeszakítunk egy gondolkodási folyamatot, mely kémiai választ hoz létre testünkben, minden alkalommal, amikor mi félbeszakítjuk őket, az egymással kapcsolatban álló idegsejtek, elkezdik megszakítani egymással a hosszú távú kapcsolatot. Amikor elkezdjük félbeszakítani és megfigyeljük, de nem a serkentés-válasz és az automatikus reakció perspektívájából, csupán az okozott hatást illetően, többé már nem vagyunk az a test-elme-tudat-emóció személy, aki automata mechanizmusként válaszol a környezetnek. Ez annyit jelent, hogy az emóciók jók vagy rosszak? Nem. Az érzések úgy konfigurálódnak, hogy felerősítsék egy kémiai folyamat által a hosszú távú memória egy részét. Ezért vannak. Minden érzelem, holografikusan bevésődött kémiai anyag. A Világegyetem legkitűnőbb gyógyszertára itt van, a bensőnkben. Van agyunknak, egy hipotalamusnak nevezett része. A hipotalamus olyan akár egy mini-gyár, ahol kémiai anyagokat egyesítenek, melyek megfelelnek egyes érzelmeknek, amiket megtapasztalunk. Ezek, kis szakaszos aminosav láncokból állnak. A test, gyakorlatilag egy olyan szén egység, mely 20 különböző aminosavat gyárt. Együtt, alkotják a fizikai struktúrát. A test, egy fehérjéket gyártó gépezet. A hipotalamusban, a kis peptideknek nevezett fehérje láncok, neuro-peptideket vagy ideg-hormonokat képeznek, melyek megfelelnek a naponta általunk megtapasztalt emocionális állapotoknak. Így tehátléteznek a dühnek, szomorúságnak, áldozat állapotnak, étvágynak megfelelő kémiai anyagok. Minden általunk megtapasztalt emocionális állapotnak létezik egy neki megfelelő kémiai anyag. És abban a pillanatban, amikor megtapasztaljuk azt az emocionális állapotot testünkben, agyunkban, a hipotalamus azonnal összeállítja a neki megfelelő peptidet majd a véráramba szabadítja azt. Attól a pillanattól, amikor a vérbe jut, utat tör magának testünk különböző központjai vagy részei felé. Testünk mindenik sejtje ugyanazokkal a külső receptorokkal rendelkezik. Egyetlen sejtnek a felszínén, több ezer receptor lehet a külső világra megnyílva. És amikor majd egy peptid eljut a sejt felszínére, gyakorlatilag, mint egy kulcs bemegy a zárba, elhelyezkedik a receptor felszínén, összekapcsolódik vele, mintha elfordulna ott. Csengőhöz hasonlóan megszólal és egy hangot közvetít a sejt belsejébe. Amikor felnőtté válunk, a többség közülünk, akiknek megvoltak a magunk mulasztásaink, tévedéseink, eljutunk egy emocionálisan laza zónába, vagyis gyakorlatilag úgy élünk, mintha a ma, tegnap volna. Az illető személy, nem működik integrált egészként, mert nincs sem a levált zónában, sem az emocionális szempontból maximális reakciós pontban, mivel áthaladt egy valóságot megelőző időszakon. A sejt külvilágában, több milliárd receptor helyszín létezik, melynek szerepe egyszerűen az érkező információk felfogása. Egy receptor, melyhez hozzákapcsolódott egy peptid, sokféle módon átalakíthatja a sejtet. Egy egész sor biokémiai folyamatot vált ki vízesésként, és egyesek ezek közül, magában a sejtmagban is átalakulást okozhatnak. Bizonyos, hogy mindenik sejt élő és saját tudattal rendelkezik, főként ha a tudatot a megfigyelő szempontjából határozzuk meg. Mindig létezik a sejtnek egy perspektívája. Tulajdonképpen, a sejt, a test legkisebb tudati egysége. A függőségnek én, egy nagyon egyszerű meghatározást adok: egy dolog, amit nem tudok megállítani. Olyan helyzetekbe helyezzük magunkat, hogy testünk sejtjeinek biokémiai vágyai beteljesedjenek, olyan helyzeteket teremtve, melyek megfelelnek kémiai szükségleteinknek. Egy függő személynek mindig valami pluszra lesz szüksége, eufórikus állapotának vagy kémiai izgalmának elnyeréséhez, amit keres. Tehát gyakorlatilag a meghatározásom kimondja: Ha nem ellenőrizheted emocionális állapotodat, akkor lehetséges, hogy függsz tőle. Tehát, hogyan mondhatja azt igazán valaki, hogy például egy bizonyos személybe szerelmes? Csupán, azoknak az érzelmeknek az előrevetítésébe szerelmesek, melyektől függenek. Mivel, ugyanaz a személy kieshet kegyeiből a jövő hétig, ha az elvárásoknak nem felel meg. Uram Isten! Ugye, hogy ez megváltoztatja emocionális perspektívánk nézőpontját saját személyes szükségleteinkről és identitásunkról? Érzelmeink vagyunk és az érzelmek a mi saját lényünk. Nem választhatjuk el érzelmeinket, ha arra gondolunk, hogy emésztésünk mindenik aspektusa, mindenik összehúzódó és kitáguló szakasza, mindenik sejt-csoport, ami eljön táplálkozni, majd távozik, azért hogy, ...valamit meggyógyítson, vagy helyrehozzon. Mindent emocionális molekulák befolyásolnak. Olyan ez, mint egy folyamatos zümmögés. Így hát, felteszitek a kérdést, hogy az érzések azok valami rosszak? Nem valami rosszak. Ők maga az élet. Színesítik és gazdagítják tapasztalatainkat. Azonban a velük való függőségi viszonyunk már problémát jelent. Az emberek nagy része nem jön rá arra, amikor megérti, hogy az emócióktól függ, ez nemcsak egy pszichológiai, hanem egy bio-kémiai folyamat is. Gondoljatok csak a következő dologra: a heroin, ugyanazt a recepciós mechanizmust alkalmazza sejt szinten, mint az emocionális kémiai összetevők. Könnyen rájöhetünk tehát arra, hogy ha képesek vagyunk heroin függőnek lenni, akkor függővé válhatunk minden neuro-peptiddel, bármilyen emócióval. A sikeres keresési feltétel, egy bizonyos érzelmi állapot megtalálásához kötődik. Azt akarom mondani, hogy gyakorlatilag nem is nézhetünk egy bizonyos irányba anélkül, hogy e dolog kapcsolatban ne volna egy emocionális aspektussal. És a szex függő emberek? Elménk teremti gyakorlatilag a testet...Tehát, minden sejtszinten kezdődik. A sejt, egy fehérjéket gyártó gépezet. A test, az agyból kapja a jelzéseket. A receptorok, az érzékenység szempontjából változnak. Ha egy bizonyos receptor egy bizonyos anyagot vagy testünk által termelt nedvet hosszú időn keresztül nagy intenzitással bombáz, gyakorlatilag fel fog oldódni. Kevesebb ilyen receptor lesz. Vagy olyan befolyás alá kerül, hogy gyakorlatilag elveszíti érzékenységét, vagy nagyon alacsony szintre korlátozódik. Következésképpen, ugyanaz a drog vagy belső folyadék mennyiség, sokkal csökkentettebb választ fog kiváltani. Ha a testet naponta, a végtelenségig, ugyanazzal a magatartással és ugyanazokkal a kémiai összetevőkkel bombázzuk, akkor az illető sejt végül elhatározza, hogy megosztódik és testvér-sejtet hoz létre, a következő sejtnek sokkal több lokátor receptora lesz azokra az emocionális neuro-peptidekre és kevesebb lokátor receptora a vitaminok, ásványi anyagok és más tápanyag összetevők számára a táplálék-cseréhez, vagy a salakanyagok kiküszöböléséhez. Bármilyen öregedési folyamat, egy deficites fehérje termelés eredménye. Mi történik, amikor öregszünk? A bőr elveszíti rugalmasságát: a rugalmasság - egy fehérje. Mi történik az enzimekkel? Nem emésztünk már ugyanolyan jól. Mi történik a sinoviális folyadékkal? Mindezek fehérjék, melyek nélkül megkeményedünk. Mi történik a csontokkal? Elvékonyodnak. Tehát, minden öregedési folyamat egy nem megfelelő fehérje termelés eredménye. Így hát felvetődik a kérdés: Valóban számít az, hogy mit eszünk? És a táplálkozási folyamatnak van valamilyen hatása akkor, ha már a sejt lokátor receptorokkal sem rendelkezik, 20 évnyi érzelmi visszaélés után, hogy legalább felvegye, vagy engedélyezze az egészség fenntartásához szükséges tápanyagok behatolását? Ok, ideje kiigazítanunk az útvonalat. Kijavítjuk kalandunk útvonalát. És az útirány ezen kiigazítása, elvezet minket egy új paradigmához. Ez csupán a régiek kiterjesztése. A régi modell szerint, a Világegyetem nagyobb, mint hinnénk. És a lyukak is sokkal nagyobbak, mint hisszük. Senki nem volt melletted és nem is adott soha elegendő intelligens megismerést, gyönyörű Énedre vonatkozóan. Hogyan működsz te, bentről kifele. Miért vagytok függőek? Mivel, semmi más ennél jobb, nem áll rendelkezésetekre! És soha nem is álmodtatok valami jobbról, mert soha senki nem tanított arra titeket, hogyan álmodjatok valami jobbat. Azt hiszitek, rosszak vagytok? Nem hiszem, hogy rosszak vagytok. Azt hiszitek, jók vagytok? Azt sem hiszem, hogy jók vagytok. HISZEM, HOGY ISTEN VAGYTOK...  Általában, a pszichiátria nem enged elegendő cselekvési szabadságot az embereknek. Rendkívül sok probléma létezik, nem mindenik természetesen, ám nagyon sok probléma létezik, pszichológiai problémának feltüntetve, melyek oka az a tény, hogy az emberek téves választásokat hoznak. És meg kellene tanítani őket, hogyan válasszanak másképp. Amikor azt mondtam, hogy eltűnünk, nem egy szószerinti fizikai eltűnésre utaltam. Azt akarom mondani, hogyelmozdulunk agyunknak abból a zónájából, mely személyiségünkhöz, a többi emberhez való viszonyunkhoz kapcsolódik, asszociációinkkal más helyekkel, más dolgokkal, időszakokkal és eseményekkel. Agyunk asszociatív központjaiban, melyek ismételten kijelentik az identitást és a személyiséget, mi nem létezünk. E világ mindennapi emberei, akik úgy élnek, hogy unalmasnak tekintik az életet, vagy nem érzik az élettől megihletve magukat, azért hiszik ezt, mert soha meg sem próbáltak őket megihlető megismerést vagy információt keresni. Őket annyira hipnotizálta a környezet, melyben élnek, a média, a televízió... egyes ideálokat megélő és teremtő emberek által. És mindannyian, ezekhez az ideálokhoz hasonlókká válásra törekednek. Ezeket az ideálokat tulajdonképpen senki sem tudja beteljesíteni, a fizikai aspektust és a szépség meghatározását illetően. Értékként, mindezek illúziók, melyeknek sok ember alárendeli magát, és középszerűségben élik saját életüket. Élhetik ezt az életet és talán soha nem fognak arra vágyni, hogy felszínre emelkedjenek azért, hogy másvalamit kívánhassanak maguknak. És ha mégis felszínre emelkednek és felteszik maguknak a kérdést: "Létezik még valami több is?" vagy: "Miért vagyok itt? Merre tartok? Mi történik, amikor meghalok?" Amikor elkezdik feltenni maguknak ezeket a kérdéseket, elkezdenek flörtölni és kölcsönhatásba kerülni azzal a ténnyel, hogy talán idegöszszeomlásuk van. De tulajdonképpen, ekkor régi fogalmaik, és életük vizualizálásának módja ezen a világon, elkezd összeomlani. Egy teljesen új területen vagyunk, agyunkban, és mivel teljesen új területen vagyunk, gyakorlatilag újraalkotjuk agyunkat, és szószerint összekapcsolódunk egy új fogalommal, mely bentről kifelé, átalakít minket. És ha módosítom elmémet, ezzel megváltoztatom azt is, amit választok? És ha módosítom választásaimat, az életem is meg fog változni? Miért nem tudom megváltoztatni magamat? Mitől vagyok függő? Melyik dolgot fogom elveszíteni azok közül, melyekhez ragaszkodom, kémiai szempontból? És milyen személyt, helyet, pillanatot vagy eseményt, melyhez ragaszkodom, kémiai szempontból, melyet nem akarok elveszíteni, hogy ne legyek kénytelen megtapasztalni azt a kémiai reakciót, ami ennek eredménye lenne? Innen, az ember tragédiája. Melyik az egyetlen lakott bolygó a Tejútban? És melyik rendelkezik ezzel a mély és végtelen vallásos alárendeltséggel? És tudjátok miért történt meg ez? Mivel az emberek egy vonalat húztak a jó és rossz közé. Ha így teszek, Isten meg fog büntetni engem. Ha úgy teszek, meg fog jutalmazni. Ez egy nagyon gyenge leírás, mely megpróbálja elkészíteni nekünk az életben általunk követendő út térképét. Azonban siralmas eredményekkel. Mivel tulajdonképpen az, amit jónak és rossznak nevezünk, nem létezik. Ily módon, mi túlságosan felszínes módon ítéljük meg a dolgokat. Ez annyit jelent, hogy a bűn és az erkölcstelenség, a züllés mellett vagyok? Nem. Egyszerűen azt jelenti, hogy javítanunk kell kifejezési és megértési módunkon, azokkal a dolgokkal kapcsolatosan, melyekkel itt dolgunk akad.Vannak bizonyos dolgok, melyeket megteszek, és melyekről tudom, hogy fejlődésre késztetnek engem. Vannak olyan dolgok is, melyek nem késztetnek fejlődésre engem. Ám ezek nem jók vagy rosszak.Nem létezik Isten, aki alig várja, hogy megbüntessen téged, azért mert így vagy amúgy cselekedtél. NEM LÉTEZIK EGY EMBEREKET ELÍTÉLŐ ISTEN. MINDANNYIAN ISTENEK VAGYUNK. Isten, egyidőben, egyfajta tárolója tapasztalataink azon részeinek a világról, melyek valamiképpen transzcendensek, finomak...Halvány fogalmam sincs, miről szól tulajdonképpen Isten. Ennek ellenére rendelkezek a tény tapasztalatával, hogy Isten létezik. Létezik valami nagyon valóságos eme Istennek nevezett jelenléttel kapcsolatban. Ám nincs ötletem arról, hogyan határozzam meg Istent, lénynek vagy dolognak tekintsem Őt...nem tehetem meg ezt. Olyan ez, mintha azt kérnéd egy emberi lénytől, hogy magyarázza meg Ki Isten. Azonos ez, mintha arra kérnél egy halat, magyarázza meg neked a vizet, melyben úszik. ISTEN, EGY SZUPER-POZÍCIÓJA A MINDEN DOLGOKBAN LÉTEZŐ SZELLEMNEK. Mindannyian, összetételünkben, Istenek vagyunk. És saját utunkat kell járnunk. De, egy napon ugyanolyan erősen kell szeretnetek az absztraktot, mint a függőséget és feltételezettséget. Az egyetlen mód, ahogyan valaha fenségesnek fogom találni magam, az nem annak módja lesz, ahogyan testemre hatok, hanem annak módja, ahogyan elmémre hatok. Tehát, mielőtt tudatosan megalkotnánk sorsunkat, mielőtt spirituális szempontból fejest ugranánk abba a tudatba, hogy gondolataink befolyásolhatják életünket és valóságunkat, mivel a valóság egyenlő az élettel, van egy kis szerződésem, amit akkor teszek, amikor napomat megteremtem. Ezt mondom magamnak: Ezt az időszakot annak tartom fenn, hogy megteremtsem a napomat. És befolyásolom a kvantummezőt. És ha tulajdoképen a Megfigyelő néz engem eközben, és ha saját lényemnek létezik egy spirituális aspektusa, akkor adj ma egy jelet nekem, hogy figyeltél az általam teremtett dolgok némelyikére, és olymódon tedd ezt, amire nem számítok, hogy meglepjen engem e dolgok megtapasztalásának képessége, és olymódon tedd ezt, hogy semmiféle kétségem ne legyen a felől, hogy Tőled jön ez a jel. Tehát, az agy képes több millió különböző dolgot végezni. És az embereknek meg kellene tudniuk tulajdonképpen mire képesek és mekkora elméjük teljesítőképessége. E hihetetlen tény ismerete oly sokat tehet értünk, megtaníthat minket tanulni, átalakulhatunk és alkalmazkodhatunk, jobbá válhatunk mint vagyunk és segíthet minket átlátni feltételeinket. Létezhet lehetőség, módozat, mely létezésünknek egy felsőbb szintjére vezet minket, ahol valóban mélyebb módon megérthetjük a világot, mely szinten jobban megérthetjük a többi lénnyel és dologgal való kapcsolatainkat. Ugyanakkor mélyebb jelentőséget tulajdoníthatunk önmagunknak és a világnak, melynek részei vagyunk. Megmutathatjuk, hogy agyunknak létezik egy spirituális része, mely részhez mindannyian hozzáférhetünk. Ezt valamennyien megtehetjük. Meg kell alkossuk azt, amit magunknak kívánunk és oly erősen koncentráljunk, annyira fókuszáljunk e dologra, annyira legyünk tudatában ennek, hogy elveszítsük önmagunkat, idő és identitás érzékünket. És abban a pillanatban, amikor annyira elköteleztük magunkat ennek a tapasztalatnak, hogy elveszítjük saját lényünk és az idő fogalmát, ez a kép az egyetlen igazán reális. Mindannyian megéltük ezt a tapasztalatot, amikor elhatároztuk, hogy kívánunk valamit magunknak. Ez az akcióban lévő kvantum fizika. Ez a megnyilvánuló valóság. Ez a cselekvésben lévő Megfigyelő. Tudatotok befolyásolja a körülöttetek lévőket, befolyásolja az anyag tulajdonságait. Befolyásolja jövőtöket. Ti részt vesztek saját jövőtök megteremtésében. "Adj nekem egy jelet, mely megmutatja nekem, hogy odafigyeltél némelyik általam teremtett dologra és olymódon tedd ezt amilyenre nem számítok, hogy meglepődhessek saját képességeim sikerén, e dolgok megtapasztalásában és úgy tedd mindezt, hogy a legcsekélyebb kétségem se legyen a felől, hogy mindez Tőled származik."  Tekintettetek valaha önmagatokra másvalaki szemén keresztül, mint akik most vagytok? Ez beavatás, IGEN! Megálltatok valaha, hogy egy pillanatra megnézzétek önmagatokat... a Legfelső Megfigyelő szemével? Én sokkal több vagyok, mint aminek magamat hiszem. És még ennél is sokkal több lehetek. Befolyásolhatom a környezetemet, a többi embert, befolyásolhatom még magát az űrt is. Befolyásolhatom a jövőt. Mindezekért felelős vagyok. Nem vagyok a környezetemtől elválasztva. Egyek vagyunk. Kapcsolatban állok mindennel magam körül. Nem vagyok egyedül. Tudni azt, hogy létezik ez a kölcsönös kapcsolat az egész Világegyetemmel, hogy kölcsönösen kapcsolatban vagyunk egymással és ezzel egy időben az egész univerzummal, alapvető szinten, azt hiszem, hogy a lehetséges legjobb meghatározása a spiritualitásnak. Hiszem, hogy célunk itt az, hogy fejlesszük potencialitásainkat és adottságainkat és megtanuljunk, szószerint, cselekvő teremtőknek lenni. Azért vagyunk itt, hogy Teremtők legyünk! Azért vagyunk itt, hogy áthassuk a teret eszmékkel és a gondolat műveleteivel. Azért vagyunk itt, hogy kezdjünk valamit ezzel az élettel! Hogy felismerjük a kvantumidentitást. Hogy felismerjük azt a helyet, ahol igazán lehetőségünk van választani. Hogy felismerjük az elme létezését. Akkor, amikor megjelenik ez a perspektíva-változás, elmondhatjuk, hogy az illető lény megvilágosodott. A kvantummechanika lehetővé teszi a szabadság elérhetetlen jelenségének... hogy kölcsönhatásba kerüljön az emberi természettel. Kvantumfizika... nagyon tömören fogalmazva, a lehetőségek fizikája. És alapvető módon feltevődik a kérdés: Kiké a lehetőség? Ki választ e lehetőségek közül, a szószerint megtapasztalt eseményt nyújtva nekünk? És az egyetlen kielégítő válasz, mind logikai, mind a jelentés szempontjából a következő: A tudat az alapja minden létezésnek. Keresnünk kell a tudást, függőségeink interferenciáitól eltekintve. És, ha megtehetjük ezt, meg fogjuk nyilvánítani a tudást a valóságban, testeink új módokon fogják megtapasztalni azt. Egyes új kémiai folyamatok, egyes új hologramok által, az elme más helyzetének segítségével, legmerészebb álmainkon túlhaladóan. Mindannyian el fogjuk érni egy szép napon a beavatottak, avatárok szintjét, akikről csak a könyvekből olvastunk: Buddha és Jézus... Isten hozott titeket a Mennyországban, Végítélet nélkül, gyűlölet nélkül...megpróbáltatások nélkül... semmi más nélkül... mivel egyszerűen mi vagyunk e valóság törvénye, amit realitásnak nevezünk, hogy az érinthetetlenség ereje által kiragadja magát a renyheségből, a káoszból és fenntartsuk őt saját alakjában, hogy anyagnak nevezhessük. Hogyan mérhetjük a hatásokat, okozatokat?Élhetjük az életünket és megláthatjuk majd, hogy valahol az életünkben megváltozott valami. És ha megváltozott valami, mi életünk tudósaivá válunk. Ez az oka tulajdonképpen annak, hogy itt vagyunk. Ne fogadj el mindent igaznak! Próbáld ki és nézd meg, hogy igaz-e! Milyen mélyre akartok menni az ismeretlenbe vezető alagútban? Meditáljatok ezen egy ideig! *******************************************************************************************(A A film szereplői, akiktől a fenti beszélgetések származnak: "- David Albert - Prof. a Kolumbiai Egyetem és Alapítvány Fizikai Filozófia tanszékének Igazgatója" : PHD vagyok elméleti fizikából, szakképzettségem a biokémia. Tanulmányoztam a kvantumfizikát, számos könyvet közöltem e területen. "- Dr. Joe Dispenza - a Qiropraktikus Orvostudomány doktora - Life University, Atlanta, Georgia. Post képzésem van anatómia és fiziológia, neurokémia, neurofiziológia és genetikából.Tanulmányoztam a kvantum fizikát és számos könyvet írtam e területről." - "Amit Goswami, PHD - az Oregoni Egyetem fizika tanára. Miután a Harvardon megszereztem a PHD-t , egy európai laboratóriumban tanulmányoztam a részecskéket, majd ezután a kvantum mezők egyesítésén dolgoztam a Stanfordi egyetemen. Számos könyvet közöltem e területről, ám a legismertebb közülük egy felfedezésről szól a szuper-szimmetriával kapcsolatosan, mely a nagy egység elmélethez vezetett." "- John Hagelin - A Maharishi Tudományok, Technológia és Politikai Intézet, Fizika Professzora és Igazgatója." "- Stuart Hameroff - Anesteziológia és Pszichológia Prof." Egész életemben anesteziológus voltam és mindig elképzeltem, amikor elaltattam pácienseimet, hová mennek és miért vannak ott. Ez késztetett engem az anestézia és a tudat tanulmányozására." Az Arizóniai Egyetem Tudat Központjának Igazgatója." "- Dr. Miceal Ledwith - Irországban, a Maynoothi Szisztematikus Teológiai Iskola Ex-Profeszora. Életem nagy részében teológia tanár voltam." "- Daniel Monti - A Thomas Jefferson Egyetem, "Test és Elme Orvosi Programjának Igazgatója." Fizikusként, tapasztalatom van a pszichiátriában és az emberi viselkedéstanban. A Jefferson Orvosi Egyetemen dolgozom. Azért kezdtem el kutatni az agyat és a spiritualitást, mivel kapcsolatban álltak a gyermekkoromban a valóságról feltett kérdéseimmel, azzal ahogyan értettem a valóságot, hogy mi a reális...Miután felnőttem, láttam, hogy a spiritualitás ugyanolyan fontos ezeknek az alapvető kérdéseknek a megválaszolásához mint a tudomány, ezért elkezdtem egyesíteni e két erőt. "- Andrew B. Newberg - A Pensilvaniai Egyetem Radiológiai és nukleáris Orvostudományi részlegének Profeszszora és a Pensilvaniai Egyetem kórházának nukleáris orvosa." "- Candace Pert, PHD - módosult peptideket talált fel" A Georgetowni Orvosi Egyetem tanára vagyok. "- Ramtha - A Ramtha Megvilágosodás és Channeling JZ Knight iskola Mestere." "Jeffrey Statinover - A Jung Alapítvány volt Elnöke és Pszichológia és Vallás asszisztens a Harvardon." Én még tanulmányozom a fizikát, még nem vagyok képzett fizikus. Ám ha szerencsém van ahhoz, hogy tovább dolgozzam és képezzem magam, szeretném alkalmazni a kvantum elméletet a kvantum információk feldolgozásában." "- William Tiller - A Standfordi Egyetem Materiális és Mérnöki Tudományok tanszékének Érdemes Profeszora." Félretettem minden szakmai kompromisszumomat, hogy elég időm legyen dolgozataim megvalósítására.Világos, hogy ott hagytam minden hivatalos pozíciómat, ám szükséges volt bizonyos áldozatot hoznom. Meg kellett tartanom nappali munkahelyemet. Etetnem kell a családom. "- Fred Alan Wolf - PHD Fizikában, U.C.L.A. Fizikus, asszisztens és író" Talán felteszitek a kérdést, mint én, hogyan tűnhet a tudomány olyan őrültnek. Ha hosszú időn keresztül komolyan és mélységeiben tanulmányozzátok a fizikát és végül nem fogjátok félig őrültnek érezni magatokat, azt jelenti, hogy semmit sem értettetek meg!" Good Luck! |