A spirituális gyakorlat
Megnövekedettfájdalomtűrő képesség
Mindannyiunkfájdalomtűrő képességének máshol van a határa – legyen szó fizikai, érzelmivagy pszichológiai fájdalomról. Néha olyan szituációkkal kell szembenéznünk azéletben, melyek fájdalmasak. A szituáció lehet egy fájdalmas válás vagy egyszerettünk elvesztése. A fájdalomtűrő képességünk határát jobban megérthetjük akövetkező példán keresztül:
Egynő haragjában elkékül, mert a fodrásza frufruját egy tinccsel rövidebbre vágta.A hatás napokig tart, mialatt az esetet minden barátjának elpanaszolja.
Másrészrőlpedig, a valós életben megtörtént példában, egy hölgy elvesztette a férjét nemsokkal az esküvő után. Annak ellenére, hogy roppant veszteséget élt meg,a spirituális gyakorlatának köszönhetőenlélekjelenlétének megőrzésével belső erőt mutatott és vigasztalta az elhunytférje családtagjait is.
Azelső esetben egy apró incidens, egy frufru kicsivel rövidebbre vágása intenzívreakciót vált ki, míg a második esetben az érintett egy igen kellemetlenhelyzetet, mint a szerettünk elvesztését, nagyobb nyugalommal viseli. Sosemtudhatjuk, hogy mely körülmények hozzák ki belőlünk a legrosszabbat, míg nemszembesülünk vele. Spirituális gyakorlattal erőt meríthetünk, mely mindenfronton segít elviselni a fájdalmat.
A spirituális gyakorlatnak két általános típusa van:
1. Egyénispirituális gyakorlat (vyashti saadhanaa): Amikor az ’egyéni spirituálisgyakorlat’ kifejezést használjuk, egy olyan spirituális gyakolatra hivatkozunk,melyet a személyes spirituális fejlődésünkért hajtunk végre. Például, egytipikus spirituális gyakorlat, melyet elsősorban az egyéni spirituálisfejlődésért hajtunk végre, Isten nevének kántálása vagy pedig spirituálisszövegek tanulmányozása. Ebben az esetben csak az egyénnek származik haszna agyakorlatból.
2. Közösségispirituális gyakorlat (samashti saadhanaa): Amikor a „közösségispirituális gyakorlat’ kifejezést használjuk, egy olyan spirituális gyakorlatra hivatkozunk, melyet mások spirituális fejlődéséért hajtunk végre. Például, ha egykereső időt és energiát áldoz egy spirituális előadás szervezésére, aztközösségi spirituális gyakorlatnak nevezzük.
2. Az egyéni- és közösségispirituális gyakorlat fontosságának összevetése
A jelen korban, a spirituális növekedésünk érdekében aközösségi spirituális gyakorlat 70%-os fontossággal bír, míg az egyénispirituális gyakorlat mindössze 30%-os fontossággal. Ezért, a spirituálisfejlődésünk érdekében fontos, hogy a társadalomból annyi embert motiváljunkspirituális gyakorlatra, amennyit csak lehet. Ez egy szolgálat az AbszolútIgazságnak – a szó szoros értelmében. Jóllehet, ezért növelnünk kell a saját spirituális szintünket úgy, hogyfigyelmet fordítunk a saját spirituális gyakorlatunkra.
Isten-keresőként az erőfeszítéseinket egyensúlybankell tartanunk az egyéni- és közösségi spirituális gyakorlatainkban. Ameggyújtott lámpa analógiája még kifejezőbben magyarázza el ezt az egyensúlyt.
Az olaj a lámpában az egyéni spirituálisgyakorlatunkat jelenti (vyashti saadhanaa) a lámpa fénye pedig aközösségi spirituális gyakorlatunkat (samashti saadhanaa). Ha az olajkevés, akkor a lámpa nem fog fényesen világítani. Így az egyéni spirituálisgyakorlatunk alapjának erősnek kell lennie, mert ez látja el üzemanyaggal éstarja fent a közösségi spirituális gyakorlatunkat. (A lámpa esetében a láng azolajat elhasználja, de a közösségi spirituális gyakorlatunk nem válik az egyénispirituális gyakorlatunk kárára. Épp ellenkezőleg: növeli azt.)
A spirituális gyakorlat szintjének rendszeres növelése
Ahogy a fizikai kondíciónkat növeljükrendszeres gyakorlással, úgy erre a spirituális gyakorlatban is szükségünk van.
Ha évről-évre ugyanazokat aspirituális gyakorlatokat végezzük, az csupán stagnáláshoz vezet. Ahhoz, hogy aspirituális gyakorlatban elkerüljük a stagnálást, rendszeresen növelnünk kellannak szintjét.
Tanulja meg meghallgatni a vezetőket aSpiritualitás területén
Amikor elromlik a televíziónk, akkoraz erre a területre szakosodott szerelőhöz visszük azt. Amikor megbetegszünk,orvoshoz megyünk. Ugyanez a helyzet a Spiritualitással is: hallgatnunk kell aspirituális vezetőkre. A Spiritualitás területén megbízható vezető aGuru, vagy a Szent.
Ne pazarolja a spirituális energiáját
A spirituális gyakorlat végzésévelspirituális energiát kapunk. Ha ezt az energiát arra használjuk – például imaformájában -, hogy világi jólétet kapjunk, az energiát elpazaroljuk. Ennek azoka az, hogy a saját spirituális energiánkat facsarjuk annak érdekében, hogyvalamely világi célunkat megvalósítsuk. Így ahelyett, hogy a spirituálisenergiát spirituális fejlődésünkre használnánk, ezt akár a visszájára isfordíthatjuk, visszafejlődhetünk. A végtelen számú világi probléma nagy része asorsunkból ered. A spirituális fejlődéssel növekszik a képességünk arra, hogy szembenézzünksorsunkkal és felülkerekedjünk rajta.
Aspirituális gyakorlat spirituális élményeket hoz
A Spiritualitásban az intellektuálistudás mindössze 2 % fontosságú, míg 98%-a ennek a tudásnak a megélésébenrejlik. Ezeket az élményeket nevezzük spirituálisélményeknek, és ezek segítenek nekünk abban, hogy intellektuális tudásunkatés megértésünket a Spiritualitásban hitté építsük ki. A spirituális gyakorlatoksokféleképp nyilvánulhatnak meg.
Néhány konkrét aspektusa oly módon,hogy valaki az öt érzékszervével érzékel valamit, erre azonban nem tudracionális magyarázattal szolgálni.
Például, egy személy meditál egycsendes szobában, becsukott minden ajtót és ablakot, hogy semmi se zavarhassa.Egyik pillanatban azonban elkezdi érezni a szantál illatú füstölőt. Ez zavarnikezdi, és nézelődik maga körül, hátha megtalálja az illat forrását. Körbenéz aházban, kinyitja az ablakokat is, az illat azonban követi őt, akármerre megy.Ez egy módja annak, amit Isten alkalmaz arra, hogy felbátorítson bennünket.
Másrészről, valaki megtapasztalhatjaaz Isteni beavatkozásokat úgy, hogy a spirituális elvét és a koncepciójátmegváltoztatja a saját életében. Ennek eredményeképp ő felerősíti hitünket ésteljesen magáévá fogad.
A spirituális gyakorlat előnyei
Jó pár előnye van a spirituális gyakorlatmegkezdésének, ha kitartóan végezzük. Tulajdonképpen szinte azonnal észrevehetünk bizonyos előnyöket. Mindegyik előnynek van közvetlen vagy közvetetthatása a boldogságunk növekedésére vagy a boldogtalanságunk csökkenésére.
A kiegyensúlyozottelmeállapot
Manapság mindannyian meglehetősen gyors tempójú életetélünk. Ritkán vesszük a fáradtságot, hogy megálljunk és madártávlatbólszemléljük életünk folyamát.
Ahogy a fenti diagramon látható, a kék hullámvonalcsökkenést mutat annak mértékében, hogy a körülmények hatására mennyirebillenünk ki az egyensúlyunkból. Tulajdonképpen az érzelmi állapotunkrugalmasabbá válik és képessé válunk mind a pozitív, mind pedig a súlyoshelyzetek nyugodt kezelésére. Ez a Spirituális tudomány ismeretének köszönhető,mert így az életet egy jóval filozófikusabb nézőpontból tudjuk szemlélni.
Lássunk erre egy példát: Amikor egy embert megválasztanak az ország vezetésére, mert erőteljes és friss perspektívát nyújt – akkor az egész világ éljenzi és támogatja őt. De pár év múlva a neve belekeveredik egy botrányba és azután az egész nemzet ellene fordul.
Milyen attitűdje kell hát legyen egy vezetőnek az emberek ingadozó véleménye közepette? Ha az illetőnek kiegyensúlyozott az elmeállapota, akkor még mikor az emberek eleinte éljenezték, ő akkor is azt gondolta, hogy „Az emberek teljesen oda vannak értem, de én akkor is tudom a hibáimat és továbbra is folytatni fogom önmagam fejlesztését.” Később, mikor az emberek vádaskodni kezdenek ellene, egy kiegyensúlyozott elmeállapotú vezető a következőket gondolná: „Az emberek ellenem vannak, de én akkor is tudom a lelkem mélyén, Isten színe előtt, hogy ártatlan vagyok, s így ők szavakkal nem árthatnak nekem.”
Személyiségfejlődés
A spiritualitás gyakorlásával aszemélyiségünk tartósan a jó irányba változik. Azon túl, hogy ezzel magunknaksegítünk pozitívabbnak lenni, ez a magatartásbéli változás a minketkörülvevőkre is pozitívan hat.
Sokan közülünk olvashattakszemélyiségfejlesztő könyveket, melyek próbálnak vezetni minket, hogy hogyanérjünk el változást a személyiségünkben. Míg az ehhez hasonló könyvekmotiválnak és tanítanak minket, valóban tartós változást eredményeznek bennünka jó irányba?
A könyv olvasása után pár napiglehetséges, hogy megváltozott állapotot tapasztalunk egy friss, pozitívperspektívával, de idővel visszatérünk a régi önmagunkhoz.
Miért történik ez?
Tegyük fel, hogy egy mindig negatívangondolkozó természetünk van. Következésképpen egy komor életfelfogást alakítunkki. Hogyan változtassunk hát magunkon, hogy vidámabbak legyünk?
Mit jelent az Alaptermészet és a három finomrezgésű alapelem fogalma (trigunas)?
A modern tudomány álláspontja szerint a legkisebb részecskék az elektronok, protonok, mezonok, kvarkok, gluonok és neutronok. Jóllehet a Spirituális Tudomány szerint még finomabb részecskékből vagy komponensekből épülünk fel. Ezek az összetevők finom (szubtilis) természetűek és nem lehet látni őket semmiféle mérőeszközzel. Ezek csak a finom érzékszerveinkkel észlelhetők.
Ezek a legfinomabb részecskék a három finomrezgésű alapelemként (trigunas) ismertek, melyek a következők:
Tisztaság és tudás – (sattva)
Cselekvés és szenvedély – (raja)
Tudatlanság és lustaság – (tama)
Kivétel nélkül mindannyian ebből a három finom rezgésű alapelemből (trigunas) épülünk fel. Jóllehet mindhárom finomrezgésű alapelem (trigunas) aránya minden egyén esetében, a személy spirituális fejlettségének/érettségének megfelelően változó.
Az ember alaptermészetét a három finomrezgésű alapelem (tirgunas) különböző sorrendje határozza meg. Napjainkban az átlagember leginkább tama komponenssel töltött.
Ahogyan az ember spirituális gyakorlatot végez, a tama komponens átalakul sattva (tisztaság) komponenssé, sőt még a raja komponens is megtisztul.
A raja komponens megtisztulásának folyamata az alábbiakban kerül magyarázatra.
/tabela-2.gif)
A tisztátalan raja iránya sértő dühben és kontrollálatlan szenvedélyben nyilvánul meg, mely most megtisztult raja megnyilvánulásokká formálódik. Így ez a személy a raja cselekvő komponensét már arra használja, hogy konstruktív dolgokat hajtson végre, mint például a másokért végzett jó cselekedet vagy Isten szolgálata. A spirituális gyakorlattal lépcsőzetesen, egy valódi, mélyreható változás jön létre, mely jó irányba hoz teljes változást a illető személyiségében.
Vegyünk például egy 4.-es osztályt. Zajos, verekedős társaság egy tanárral, aki erősen igyekszik fegyelmezni őket. Ha nagyon határozott a tanár hangja, akkor az osztályt jó eséllyel csendben tudja tartani. Ennek eredményeképpen az osztály csak az ő jelenlétében van csendben, de amint elhagyja a termet, rögtön folytatják a bajkeverést. Azért van ez így, mert ezek a gyerekek alapvetően rajasik és tamasik természetűek. Viszont, ha van egy sattvik gyerek is az osztályban, akit az osztálytársai próbálnak bevonni egy helytelen cselekedetbe, mint pl. erőszakoskodás, egy gonosz csíny elkövetése, vagy csalás, akkor ő egész egyszerűen képtelen lenne engedelmeskedni, hiszen az alaptermészete sattvik. Valószínű, hogy inkább elviseli, hogy gombóc nő a gyomrában, minthogy élvezze azt, amit az osztálytársai javasolnak. Nem tudna együtt élni magával, ha valamilyen helytelen cselekedetet hajtana végre. Ahelyett, hogy felületes módon, morális leckékkel próbálnánk ezeket a gyerekeket megváltoztatni, tartós változást úgy tapasztalhatnánk, ha bátorítanánk őket spirituális gyakorlat végzésére és spiritualitás szempontjából kedvező környezetben nevelnénk fel őket. |
http://www.spiritualresearchfoundation.org/
/tabela-1.gif)