 Müller Péter: “Állj föl, ha a padlón vagy!” Ma már sokan ismerik ezt a bűvös, négy szót, de vajon tényleg így is tesznek? Vajon a valóság nem valami olyan, hogy “elesni, földön maradni, szenvedni és várni”? Ha most egy picit elhúztad a szád szélét, gondolkodj el, jó? Tudod, nem nekem kell őszintének lenned, csakis önmagadnak. Tudod, hol a bibi, ha nem vagy képes felállni és inkább fetrengsz a földön a saját fájdalmadban? Ha nem tudod önmagadban látni azt, mennyire különleges és értékes vagy! Tőlem akarod hallani? Megkapod: az vagy! De ez kevés: magadnak kell tudnod.. Ha te jóban vagy önmagaddal, szereted és ismered azt, aki te vagy, akkor bizony megtalálod a módját, hogy felállj a pofonokból. De ebben csak te segíthetsz magadon. De nézzük meg, mit mond erről Müller Péter, akinek a gondolataihoz én oly sokszor fordulok. Jól figyelj! Mert ahol eltörtél, ott leszel erős, és ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Ez persze csak akkor vonatkozik rád, ha van valaki benned, aki fölfelé néz, s aki akkor is tudja, hogy van fönt, ha éppen lent van. Aki nem adja át magát annak a manapság divatos, kollektív szuggesztiónak, hogy az élet értelmetlen.  Mert nem az! Mindennek, ami történik veled, nemcsak oka, de célja is van! “Boldogok, akik sírnak!” – mondja Jézus, s ezt az ellentmondó kijelentést csak nagyon kevesen értjük meg. A kudarc és a vereség a legnagyobb tanítómestere annak, akinek “van Csillaga és hisz a Hitben!” Állj föl, ha a padlón vagy! Ne mondd, hogy nem tudsz! Valaha tudtad, amikor kisbaba voltál. Tudtad, pedig százszor estél el, százszor ütötted meg magad, és sem az izmaid, sem a csontjaid nem voltak még alkalmasak a fölállásra. Remegtél, inogtál, olyan gyenge voltál. És mégis fölálltál! Soha nem álltál még, a fejed is túlsúlyos volt hozzá, és mégis! Életedben először fölálltál! Mert sejtetted, hitted, sőt, bizonyos voltál benne, hogy te tudsz állni, bár sohasem próbáltad még. Ezt az előrevételezett tudást nevezzük hitnek. És ma azért állsz, mész, futsz, rohansz, mert valaha sokszor elestél, rengetegszer megütötted magad, és ott lettél erős és legyőzhetetlen, ahol sokszor vesztettél. Müller Péter |