 "A misztikus élményre való potenciál minden emberi lény születési joga." - Stanislav Grof "Az ember vitatkozhat magával belül és kívül bármiről. De csak megvédeni tudja azt, amíg meg nem tapasztalja a tényt, hogy tévedett. Ha egyszer elérkezett a belső felismeréshez, hogy egy helyzet nem jó, addig nem nyugszik, amíg nem tesz valamit." - Manly P. Hall "Úgy tűnik, hogy a meggyőző ereje az ezzel a tapasztalattal való összeköttetésen múlik..." - Richard M. Doyle Amit általában misztikus tapasztalatnak neveznek az olyasvalami, melyről az idők folyamán teljesen különböző kultúrákban mindig is beszámoltak. Lényegét tekintve ez egy közvetlen, szavak nélküli élmény, melyben az egyén önmaga egy kiterjesztését és egyesülését érzi - az Alan Watts-tól kölcsönvett kifejezéssel élve - "az egész mindenséggel". Az eufória, összehangolódás és összekapcsoltság amit a leggyakrabban elmondanak, valamint a mindenség végső leírhatatlanságáról beszélnek. Az internet egy eldugott sarkában elrejtve található egy gyöngyszem, ami igencsak megér egy pár szót. Ezt a Tudósok Transzcendens Tapasztalatai Archívumának nevezik, és ez egy olyan hely, ahol a tudósok megengedik maguknak, hogy megosszák saját tapasztalataikat a "nem hétköznapi" tudatállapotokról. A küldetése:  "A Tudósok Transzcendens Tapasztalatai Archívuma egy online folyóirat, mely a transzcendes tapasztalatokat gyűjti egybe, melyekről tudósok számoltak be. Ez lehetővé teszi a tudósok számára, hogy kifejthessék ezeket a tapasztalataikat egy biztonságos helyen, összegyűjti és megosztja azokat, leleplezve azt a sztereotípiát, hogy az "igazi" tudósoknak nincsenek "spirituális" vagy "misztikus" tapasztalataik, felépít egy adatbázist ezekből a tapasztalatokból a jövőbeli kutatásokhoz, és segít megérteni az emberi elmét teljes körűen."Ügyes nem? Csupán és sajnos az oldal abbahagyta a beadványok feldolgozását 2004 körül, és azóta inaktív. Jó lenne, ha volna egy csupasz adatbázis a közöttünk élő tudósok számára, hogy szabadon és nyíltan megoszthassák hasonló tapasztalataikat. Egy szélesebb körű figyelem talán segíthetne felszámolni a megbélyegzést a tudományok körében, bevallva és feltárva a tapasztalatok ezen világát. Az összes beszámoló értékes, és az oldal "spontánul" változatos. De - mint ahogy azzal a legtöbben tisztában vannak - valamivel megkönnyítheti a hasonló természetű hallucinogén anyagok biztonságos és/vagy irányított használata (ahogy alább egy zseniális brit úriember is igazolja). Bárhogyan is, miközben különféle tapasztalatokról szólnak a beszámolók, ezeket az eseteket kozmikus tudatosságnak is hívhatjuk (vagy bármilyen más kedvelt kifejezéssel élhetünk). Az egyik ilyen beszámoló Allan Smith-től származik, aki orvos volt, és ahogy önmagát leírta "ateista materialista" a tapasztalt esemény idején: Tapasztalatom a kozmikus tudatról  Kozmikus tudat eseményem váratlanul következett be, miközben egy este egyedül voltam, és néztem a különösen szép naplementét. Ott ültem egy könnyű karosszékben a padlótól a mennyezetig érő ablakok mellett, melyek északnyugat felé néztek. A nap a látóhatár fölött volt, és részben elszórt felhők takarták, úgyhogy nem volt kényelmetlenül fényes. Nem használtam semmilyen marihuánát előtte körülbelül egy hete. Előző este talán még ittam bort a vacsorához, de nem emlékszem a mennyiségre, de két pohár lehetett jellemző. Így nem lett volna várható bármiféle maradék hatása. A kozmikus tudat tapasztalat némi enyhe bizsergéssel kezdődött a gáttájéki területen, a nemi szerv és a végbélnyílás közötti részen. Az érzés szokatlan volt, de nem volt sem különösebben kellemes, sem kellemetlen. Az első néhány perc után vagy megszűnt a bizsergésre való figyelmem, vagy nem emlékszem rá. Aztán észrevettem, hogy a fény szintje a szobában, ugyanúgy mint az égé odakint úgy tűnt, hogy lassan emelkedik. Úgy tűnt, hogy a fény mindenhonnan jön, nem csak a fogyó napból. Tény, hogy a nap maga nem adott ki erős fényt. A fény a levegőnek egy fényes, besűrűsödött minőséget adott, kissé elhomályosította az érzékelést ahelyett, hogy élesebbé tette volna. Hamarosan rendkívül fényes lett, de a fény a legkevésbé sem volt kellemetlen. A fénnyel együtt jött egy hangulatváltozás. Kezdtem magam nagyon jól érezni, aztán még jobban, majd fellelkesülve. Miközben ez történt, úgy tűnt, hogy az idő múlása egyre lassabbá és lassabbá válik. A fényesség, a hangulatemelkedés és az idő lassulása mind együtt haladt. Nehéz megbecsülni azt az időtartamot, ameddig a változások történtek, mivel maga az időérzékem is érintett volt. Azonban volt egy érzésem a folyamatos változásról, egy elkülönülő ugrás, ugrások helyett egy új állapotba. Végül az idő múlásának érzékelése teljesen megszűnt.  Nehéz leírni ezt az érzést, de talán jobb lenne azt mondani, hogy nem volt idő, vagy nem volt időérzékem. Csak a jelen pillanat létezett. A lelkesedésem folytatódott egy eksztatikus állapotig, az intenzitása olyan volt, amit sohasem képzeltem volna, hogy lehetséges. A fehér fény körülöttem összeolvadt a naplemente vöröses fényével, hogy egy körülölelő, intenzív, el nem különülő fénymezővé váljon. Más dolgok érzékelése elhalványult. A változások újra úgy tűntek, hogy folyamatosak. Ezen a ponton összeolvadtam a fénnyel és mindennel, magamat is beleértve, egy teljes egésszé válva. Nem volt elkülönülés köztem és az univerzum egésze között. Valójában azt mondani, hogy ez egy univerzum volt, egy én, vagy bármilyen "dolog" félrevezető lenne - hasonlóan helyes leírás lenne azt mondani, hogy nem volt "semmi", mint azt mondani, hogy a "minden" volt. Ha azt mondjuk, hogy egy személyiség egyesült egy tárggyal elegendő leírása lehet a kozmikus tudat bejáratának, de a kozmikus tudat közben nem volt sem "személyiség", sem tárgy. Minden szavam vagy következtető gondolkodásom megállt, és nem volt értelme egy "megfigyelőnek", hogy megmagyarázzam vagy kategorizáljam azt, hogy mi "történik". Valójában nem volt elkülönülő esemény, ami "megtörténjen", csak egy időtlen, egységes létállapot.  A kozmikus tudatot lehetetlen leírni, részben azért, mert kifejezni az állapotot szavakkal nem lehet, és arra az állapotra, melyben voltam, nincsenek szavak. A kísérletem, hogy leírjam a kozmikus tudatból származó tapasztalatomat nem sokkal azután történt, hogy elmúlt, bár még maradt némi "íze" az eseménynek. A kozmikus tudatosság talán legfontosabb eleme az abszolút tudás volt, mely vele jár. E tudomás egy mély megértés, mely szavak nélkül történik meg. Biztos voltam benne, hogy az univerzum egy teljes egész, és hogy egy jóindulatú és szeretetteljes hely. Bucke tapasztalata hasonló volt. Tudta, "...hogy az univerzum megtervezett és elrendelt, és nem véletlenül működik együtt minden dolog, az alapvető elve a világnak az amit szeretetnek és boldogságnak nevezünk, mely hosszú távon teljesen bizonyos." A jóindulatú természet és lény, mellyel egyesültem, Isten volt. Azonban kevés összefüggés van Istenről, mint földi lényről szerzett tapasztalatom és a bibliai emberszabású Isten között. Hogy Isten elkülönült a világtól, és számos emberi tulajdonsággal rendelkezik. "Ő" bemutatja a szeretetet, a haragot és a bosszút, követelményeket támaszt, jutalmat ad, büntet, megbocsát, stb. Isten, ahogy a kozmikus tudatban tapasztaltam az univerzum földi "létezője", és nincsenek emberi tulajdonságai, a szó szokásos értelmében véve. Az univerzum nem elkülönültebb Istentől, mint a testem a sejtjeimtől. Sőt, az egyetlen érzés, melyet Istenhez tudok társítani az a szeretet, de pontosabb lenne azt mondani, hogy Isten a szeretet, minthogy Isten szeret. Még akkor is, Istent a szeretetnek és a lét alapjának jellemezni csak egy metafora, de ez a legjobb, amit tehetek, hogy leírjam a leírhatatlan élményt. A kozmikus tudatról való tudomásom tartósan meggyőzött engem az univerzum valódi természetéről. Ez azonban nem válaszolt meg sok kérdést (teljesen jogosan), melyek olyan fontosak számunkra a szokásos tudatállapotunkban.  A kozmikus tudat szemszögéből az olyan kérdésre, mint a "Mi az élet célja?", vagy "Van -e túlvilág?" nem ad választ, mert nem lényegesek. Vagyis a kozmikus tudatállapotban a lételméleti kérdések teljesen megválaszoltak az Egy létállapotában, és a szóbeli kérdések nem lényegesek. Végül a kozmikus tudat elhalványult. Az időváltozás, a fény és hangulatemelkedés eltűnt. Amikor már újra tudtam gondolkodni, a nap lenyugodott, és úgy becsülöm, hogy az esemény biztosan eltartott húsz percig. Közvetlenül utána visszatértem a szokásos tudatomhoz, fékezhetetlenül sírtam körülbelül fél órát. Sírtam mind az örömtől és a szomorúságtól, hogy az életem már sohasem lesz ugyanaz. Mások tapasztalataiból néhány példa: Kozmikus tudat tapasztalat 16 évesen Zenét hallgattam, és a nyitott ablakon keresztül néztem egy fát a kertben, amikor valami furcsa történt. Úgy éreztem, hogy elhagyom a testemet, és az egyik fává válok a kertben, a kerti út kavicsává, és minden mássá a világegyetemben. Éreztem valami enyhén szórakoztatót, látva a testem a nappaliban ülni. Volt egy leírhatatlan boldogság érzésem, egy érzés, hogy minden ami volt, van és örökké lesz, ahogy lennie kell, és nem lehet más módon, és hogy az idő nem telt, hogy a jövő tartalmazta a múltat, és a múlt tartalmazta a jövőt, és csak egy idő volt, a jelen idő.Felébredésbe esés Egyik este ahogy elaludtam, az elmém hirtelen megállt a szüntelen tevékenységében, és csendessé vált. Olyan volt, mintha befelé fordult volna, és összeomlott volna magába. Éreztem egy puha, lényemet elborító folyadék páratlan kényelmességét, és az elmém egy pillanatig gondolatok vagy felfogás nélküli volt. Telve voltam mélységesen jó közérzettel és boldogsággal. Beburkolva éreztem magam a szeretet és a biztonság takarójával, vagy inkább én voltam a beburkoló és a beburkolt egyszerre. Nem volt különbség a tapasztalatban. Én voltam ez az állapot, semmi más.  Ez nem én voltam, miközben tapasztaltam valamit magamon kívül. Nem volt boldogság bármilyen különleges dolog miatt, de egy feltétel nélküli, mindent átható boldogság, ami semmi mástól nem függ önmagán kívül. Olyan volt, mintha a mindig aktív öntudat folyója gondolat- és észlelésfolyamokban mozogna elérkezve a csendes, mindig teljes, határtalan tudatosság óceánjához. Az én kiterjedése az Antarktiszon Az elmém teljesen üres volt. Egy idő után rájöttem, hogy kiterjedtem. Már nem egy kis különálló tudat, mely a fejemben található - körülfogtam az egész völgyet. Hatalmas voltam. Része voltam nindennek - vagy inkább minden az én részem volt. Ősi voltam és hihetetlenül erős. Csodálatos volt.Kensho ízelítő 1. Ez a dolgok teljesen új képe, ami nem közvetíthető. Túl rendkívüli. Nincs fogalmi keret, nem létezik szó, hogy leírjuk a mélységeit és a minőségeit ezeknek a felismeréseknek. Csak az, aki keresztülment ugyanazon a tapasztalaton értheti.Isten sötétsége Nem próbálok erőltetni bármilyen teológiai vagy metafizikai következtetést, amikor itt az "Isten" szót használom. Épp ellenkezőleg, teológiai és metafizikai olvasmányaim a korábbi években távolról sem idéztek fel bennem olyat, mint ez az élmény. Én egyszerűen csak annyit mondok, hogy ezt a tapasztalatot, a Vaughan vonalnak és egy egész sereg más vallási hagyományokból vett misztikusnak a nyilatkozata úgy tűnik, mint egy szóerőlködés, hogy megpróbálják leírni a furcsa állapotot, amiben magamat találtam. Forrás:disinfo http://ujvilagtudat.blogspot.hu/ |