Forrás: http://kataklizma.info/ Elékezett az idő, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba. Milyen pohárba? Hát csakis a saját poharamba. Az alábbi gondolatok senkire nem érvényesek, még rám sem, ám bennem fogalmazódtak meg, ezért úgy gondoltam közzéteszem őket. Ha netalán valaki mégis magára ismer bennük, kisebb vagy nagyobb mértékben, az nem lehet más mint a véletlen műve. Spiritualitás, ezotéria, guruk, tanítók, mesterek.  Van egy nem túl új felismerésem: a világban minden EGY. Ilyen alapon tehát mindegy honnan merre közelítek, mert úgyis oda jutok el, ahová tartanom kell. Akkor miért is van az, hogy a mai korban valami eszméletlen mennyiségben árad felénk a “tanítás”, mindenki mindenkinél jobban tudja, hogy milyen kell legyen az Út, az Igazság, az Egy, tanítók hada, spirituális guruk tömege alig várja maga mögé az őt követőket, hogy a “végső igazságot” megoszthassa velünk? Mi ez a hirtelen nagy sürgés ami hatalmába kerítette a Földünket, mi ez az őrületes világvége várás, melyben lassan egyre mélyebbre süllyed a teremtés “koronája”: az ember. Vagy ellenpéldaként, tömegek úgy érzékelik mindezt, hogy ez már maga a felemelkedés, “átrezgés” egy magasabb dimenzióba. Végtelenségig folytathatnám a jelenségek, megnyilvánulások leírását de nem teszem. Tiszteletben tartom mindenkinek az EGY-ÉNi világát. Amiket alább megfogalmazni fogok, arra pedig érvényes: kinek ne inge ne vegye magára. Ez csak és kizárólag az én megélésem, véleményem. Az EGY értelmezése Az EGY értelmezésével kapcsolatosan manapság ahány tanító annyiféleképpen igyekszik az egyetlen igazságot terjeszteni. Ahhoz képest, hogy az EGY csak EGY lehet, igen színes képet tárnak elénk a megvilágosodott testvérek. A keresztény, zsidó, iszlám, hindu, buddhista stb. tanítások átvariálásától kezdve a legújabb ezoterikus vallások és egyházak tüsténkedésén át millióféle, egyetlen és üdvözítő igazságot ismerhetünk meg. De valahogy nem nagyon tűnik egyiknek sem fel, hogy a sok bába között biza elvész a gyermek. (Az EGY definíciói egymás ellen) Ki is ez a gyermek? Hát ennek a gyermeknek ha nevet kellene adnom , nagy bajban lennék, mert legszívesebben nem választanám el az EGYtől semmilyen névvel, de ha már ezen a dualista játszótéren kaptam lehetőséget önmagam megismerésére, akkor mégis elkeresztelem: EGY-ÉNi Megélés, Megismerés legyen a neve. Ez az, amit a világ összes bölcse, spirituális és egyéb tanítója, guruja és mestere a legnagyobb jóindulatot feltételezve sem fog tudni, SOHA, SENKINEK átadni. Mert az EGY-ÉNi megélés és megismerés, mely az én világnézetem szerint a bizonyossághoz vezet, nem adható át sem tanítással, sem semmiféle beavatással, senkitől senkinek.  Úgy látom, természetes folyamat, hogy amikor a legtöbb ember csalódik az “anyagi valóságban”, akkor elkezd keresni valamit, ami belső szomjúságát kielégítheti. Ilyenkor jönnek képbe a vallások, a spiritualitás, ezotéria és különféle lelki irányzatok. A “spirituális valóság” felfedezése. Ez az út a “nagy igazság megismerése”, fellélegzésnek tűnik az “anyag fogságából”, azonban előre kódolva van. Mások által. Ez még mindig nem a végső szabadság, hanem nemes egyszerűséggel fogalmazva, egy újabb függőség kezdete. Miért is? Mert a legtöbb ember az anyagi világból való kiábrándultságában kezd ösztönszerűen keresni egy olyan kiutat, mely a materiális világ olykor súlyos, nyomasztó, kegyetlen, véres valóságából kimenekítheti őt. Elkezd tehát futni ez elől egy másik irányba, ahol őt már kész válaszokkal várja egy időről időre újra és újra megújuló ám valójában változatlan, de kreativitásában ezernyi arcot öltő világ: a spiritualitás. Vallások, tanítók, guruk, ezoterikus irányzatok és egyházak sorjáznak egymást túlharsogva kínálva az EGYedüli igazságot. Mindenki az Egyetlen igazságot kínálja. Az EGYedüli igazságot, és íme: igazuk is van. Mert ami EGY-edüli, EGY-etlen az biza az EGY-nélküli, tehát nem is hazudik egyikőjük sem, pusztán egy dolgot tagad mindezzel meg: a Teljességet. Azt a teljességet, melytől mindegyikük abban a pillanatban választja magát el, mihelyst megszületik az a megváltó gondolat, hogy az ő útja, az EGYetlen ( 1)*.  (1*ez is igaz, EGY-etlen = EGY-nélkül való, ami persze megértve a dualista gondolkodáson túli EGYlényegűséget, teljesen értelmetlen, de a dualista, poláris Földi játszótéren jól kifejezi az EGY részeinek ama állapotát, amikor az EGY önmagát szeparálja, osztja szét tetszőleges részre önmaga megismerésére. Már maga az is paradox, hogy az EGYnek hogy lehet bármilyen része, de érdekes szó van a nyelvünkben, ami viszont magyarázni képes ezt: részEGYség, benne van az EGY részeinek az EGYsége) A Teljesség A teljesség ugyanis az én megélésemben mind az anyagi, mind a szellemi világ összessége. Az én megélésem szerint az anyag ugyanolyan értékes mint a lélek vagy a szellem. Miért? Ha az EGY minden létezőnek a Forrása és az Összességes is EGYben, akkor a Teljesség vajon elképzelhető-e egy örökös tudathasadásban, amit jelen esetben az anyag alsóbbrendűnek minősítése – vagy akár fordítva – jelenthet? Ha az anyag az energia egy megnyilvánulási formája, az energia pedig szellem, akkor mindez fordítva is igaz kell legyen: a szellem energia, az energia pedig anyag. Tehát MIND-EGY. Muszáj mindezt egy örökös hierarchiában elképzelnem? Vajon a hierarchia eme megnyilvánulása mely az EGYben szinteket állít fel az akkor is valóság lenne, ha ezt nem programozták volna belénk eszmékkel, vallásokkal, hitelvekkel, dogmákkal és tézisekkel? (Elfogadom ugyanakkor megéléseim és tapasztalataim alapján, hogy a gondolat, az “ige” az anyagi megvalósulás előtt létező. De a testet öltött gondolat, az is ige, pusztán egy más megnyilvánulása annak, egy más minősége.)  Muszáj az én megéléseimet, valóságomat folyton mások hitének, képzeteinek, szerzett ismereteinek a tükrében hitelesítsem? A személyes megtapasztalás miért válik mindig másodrendűvé az emberi közösségekben a közös hiedelmekkel, vagy akár a közös valóságnak képzelt kollektív illúzióval szemben? Mert mindez nem más, mint az előre predesztinált melegágya az emberi küzdelmeknek, melyekben kódolva van, az emberi fajnak az örökös szenvedése. Miért nem tudjuk elfogadni EGYmás MÁSságát? EGY-MÁS MÁSságának elfogadása Az emberiség (2)* egy olyan gyűjtőfogalom, melynek a közgondolkodásban jelenleg jelenlévő tartalma számomra használhatatlan. Elfedi azt a sokszínűséget, mely valójában nem más mint ami az EGY Teljességének szivárványán jelenik meg. A természet megszámlálhatatlan fajában, a mezők virágainak sokféleségében lehet értelmetlen kavalkádot, vagy egy csodálatos polifóniát érzékelni. Az EGY bármilyen állapotában, megnyilvánulásában ott a Teljesség. A teljesség nem olyasvalami ami valamikor volt, vagy majd valamikor lesz, a teljesség a JELEN-LÉTben, a MOSTban bármikor megtapasztalható.  Bárhol és bármikor. Nem kell ehhez sem meditáció, sem egyéb gyakorlat, pusztán egy valami szükséges, hogy tudatára ébredj: TE MAGad vagy az EGY. Nem szükséges semmilyen mester, semmilyen guru, semmilyen közvetítő hogy megtapasztalhasd a Teljességet. A teljesség ott van mindenkiben és mindenben. Nevezd őt Istennek, nevezd bárminek, mert valójában megnevezhetetlen. De miért ne adnál neki ennek tudatában mégis EGY nevet? Igen. Adj neki egy nevet, de ez a név, csak a te számodra fogja jelenteni azt a teljességet, melyet megéltél, melyet megtapasztaltál. Ezt a nevet, hiába árulnád másnak el, hiába készítenél vallást, dogmákat, hitelveket e szent név köré, másoknak soha nem jelenthetné azt a teljességet, melyet Te megtapasztaltál. Ez az a pont, ahol a vallások ama törekvése, mely a személyes megélés egységesítésére törekszik, végső soron újra és újra megbukik, és megszületik bennük a legnagyobb jó szándék ellenére is a hatalom, a lelkek feletti uralom eszköze. Bárki, ismétlem bárki lehet vallásalapító. Bárki, aki személyes tapasztalattal és megéléssel rendelkezik. Hisz mindnyájan EGYek vagyunk. Az EGY MÁSai vagyunk. Akik jelenleg az anyag szentségében öltöttünk testet. De az egyéni megtapasztalás ha vallássá, dogmává merevedik -márpedig átadhatatlansága folyamán öntörvényűen azzá lesz- akkor az már semmi más nem lehet, mint egy lenyomata, egy nézőpontja annak a valóságnak, melyet magunk éltünk és tapasztaltunk meg. (2* az emberiség mégis létezik, mint az EGYedek EGYséges csoportja, mely EGY-MÁSsal elválaszthatatlan, igen bonyolult össz- és kölcsönhatásban létező EGYség) Szükség van-e tehát eszmékre, vallásokra, dogmákra, spirituális tanítókra gurukra, egyházakra, spirituális és egyéb útjelzőkre EGYmás valóságának a megértéséhez? A válaszom az: ezt mindenki maga döntse el. A teljességből semmit nem rekeszthetünk ki. Minden mindennek a része. Minden eszme, minden vallás, minden dogma, tanító, guru, és tudatformáló létező nem más, mint az önmaga megismerésére törekvő EGY tükörképe. Ebben a tükörben, pedig mindenki azt fogja felfedezni, amit jelenlegi megélésének, állapotának és tudatszintjének megfelelően a tükörben észlelni képes. Nincs két EGY-FORMA tükör, mint ahogy nincs két egyforma ember. Paradox misztériuma ez az EGYnek, hogy bár mindnyájan az EGY-nek a másolatai (EGY-MÁSai) vagyunk, vagyis az EGY-nek a fomrájára, magyarán alakjára (formálva-alakítva) jöttünk létre, mégis minden és mindenki EGYedi benne. Minden ember egy teljes értékű planéta, mely alkothat számtalan közös halmazt (galaxist) a társaival, de az ő valósága (UNI-verzuma, EGY-eteme), világa EGYedisége az EGY legnagyobb értéke. EGY-MÁS elfogadása csak ÖnMAGunk valóságának megértése által lehetséges. Aki tagadja az ANYAgot, az tagadja az Embert. Aki tagadja a SZELLEMet az tagadja az Embert. Aki tagadja az EMBERT az tagadja az IS-TENt. Aki tagadja az IS-TENt az önaga létét tagadja. Mert az Ember és az Isten nem más, mint két fogalom. Az EGY megismerésére. SZABADSÁG az EGYségben  Engedd meg magadnak, hogy szabadon létezhess. Engedd meg másnak hogy szabadon létezzen. ÉN benned vagyok és Te énbennem. TE bennem vagy s Én TEbenned. EGYségben. Minden mindennel összefügg, minden mindenre hatást gyakorol, a valódi szabadság pedig mindennek a felismerése. Tudatosság és Rend A valódi szabadság nem szabadosság. Egy példával élve: játszhatsz mások szabálya szerint, vagy kiszállsz és készítesz magadnak egy saját játékot, saját szabályokkal a saját játszótereden. Ha ezek a szabályok esetleg még az élet RENDjével is EGYbe esnek, akkor tudatosan élhetsz, szabadon a teremtő rendben. Nincs semmilyen karma, ami bármire is kényszeríthet. Magyarul csak ok van és okozat, mely tökéletes rendben működik az EGYben. Okosságod okos-ságod, okod okozó. Amit okozol azt EGYben MÁS-OKKAL is megosztod. Akár gondolsz vele, akár nem. Ami EGY az a dolgok RENDJE. A REND Teremtő, a RENDETLENSÉG Pusztító. Ha rendben vagy teremtesz, ha nem pusztítasz, de mivel minden mindennel és mindenki mindenkivel EGY, ezért az okozat MAGodból az EGY-MÁSaira is kiterjed. Nincs jó vagy rossz energia, vagy erő. CSAK ERŐ van. A jó és a rossz fogalmi megközelítésében mindez értelmezhetetlen. Ez nem jó vagy rossz kérdése, hanem az élet működésének, a teremtő erő csodájának a megértése. Minden azzá válik, amivé TE a teremtő akaratoddal teszed. Az Értelemnek a Szív nemessége ad értéket. Az értelem és az érzelem EGYenragú két elem, mely ha a REND tudatosságában EGYensúlyba kerül, akkor összhangban, MIND-ÉN-KI javára teremt. De mi is valójában a rend? Honnan jön, ki teremtette? Nézz szét a természetben, nézz magadba, s a válasz ott van mindenben. A rend, maga az élet. Az élet igazsága a valódi rend. Te teremted tovább mindezt, ha tudatára ébredsz.  EGY-SZERűség Amit eddig olvastál az mind semmit sem ér, vagy jelent. Csak az én megélésem, ahogy JELENleg, MOSTban megélt valóságom észlelem. Lehet, hogy Te is megéltél már ezekből hasonló részeket, vagy talán mindazt amit megfogalmazni megkíséreltem. Vagy túl jársz már mindezen. MIND-EGY. Az igazság EGY-SZER(h)űsÉG. Világmegváltás Nincs. De létezik helyette a SZERETET. A szeretetről sokan, sokat írtak már, én csak annyit írnék: részemről megfogalmazni felesleges. Éljük mindnyájan meg, apró, egyszerű cselekedetekben, EGYütt, EGYSÉGben, és mind EGY-ÉNi mind EGY-ÜTTES, köz-ŐS Világunk, a Teljesség Paradicsomává lesz. Szeretettel: Morgó Sapiens http://kataklizma.info/ |