 Egyre több családanya lel rá a meditációra mint a kiégés és a kimerülés elkerülésének hatékony eszközére. Ezek az anyák kávészünet helyett néhány percnyi meditációra szakítanak időt, amikor a kisbabájuk szunyókál vagy mielőtt hazaindulnának a munkából. A meditáció azért is különösen fontos az anyák számára, mert gyermekeik érzékenyek az ő stresszeikre. Tudományos kutatások is igazolják, hogy amikor egy anya túlhajszolja magát munkájában, ideges vagy depressziós, akkor a gyermekei is stresszesebbekké válnak. Akár egyedülálló, akár dolgozó, akár pedig háztartásbeli anya vagy, a meditáció rendkívül értékes eszköze lehet annak, hogy megszabadulj a stressztől, növeld az önbecsülésedet és belső boldogságra tegyél szert. A meditációba befektetett idő megtérül, mivel sokkal hatékonyabb és energikusabb leszel az életben. Noha egyedül is egyszerű meditálni, egyre több családanya jön össze azért, hogy együtt meditáljon – a meditáció így válik társas eseménnyé. Női meditációs találkozó Szombat délután van, és nők egy csoportja gyülekezik az Asheville-i TM-központ bejáratánál, ahol én is tanítok. Legtöbbjük anyuka, néhányan nagymamák, és vannak olyanok – mint jómagam is – akinek nincsen gyermeke, ám szívében anyának tartja magát. Néhányukat a kisgyermeke is elkíséri, kezükben kifestőkönyv és színes ceruza, hogy legyen mivel elfoglalniuk magukat, amíg anyu meditál.  A központ beszélgetés hangjaival és nevetéssel telik meg, míg el nem jön a csoportos meditáció ideje. Ekkor az egész terem elcsendesül. A csend olyan kézzel fogható, hogy szinte magába szív. Még a lélegzetvételek hangját is alig hallani. Az aggodalom és a feszültség feloldódik. A test és a környezet tudatossága a háttérbe szorul. Amikor a meditáció befejeződik, senki sem akar megszólalni, mivel a békével teli csend olyan fenséges. A szemek szikráznak, és megjelenik bennük a meditálókra oly jellemző, jól ismert ragyogás. A mai beszélgetés témája: „Hogyan segít a transzcendencia abban, hogy elvégezzük hétköznapi teendőinket?” Ezt az anyukák nagyon is tudják hova kötni. – Amikor meditálok, minden terhet leteszek magamról, mindent elfelejtek – számol be tapasztalatairól egy kétgyermekes anyuka. – De a meditáció után sokkal jobban tudok összpontosítani arra, hogy mi az, amit meg kell csinálnom, és sokkal könnyebben el tudom végezni a teendőimet. – A meditáció stabilitást ad számomra – kezdi egy másik hölgy. – Erőt ad, amikor nekiindulok, hogy felszedjem az öt éves kisgyermekemet az oviban, és hogy elszállítsam a 12 éves nagyfiút a fociedzésre. Tudósok, jógik vagy édesanyák? Ahogyan a beszélgetés előrehalad, belemélyedünk a tudat természetébe, valamint abba, hogy miként kapcsolódik ez az agyműködéshez és az egyesített mezőhöz. Tudósokkal, jógikkal vagy édesanyákkal ülök most együtt? Bizonyos értelemben ezek a nők mindhármat egyesítik magukban. Olyan tapasztalatokról számolnak be, amelyek nagyon hasonlóak azokhoz, amelyeket az ősi bölcsek és szentek jegyeztek fel az Upanisadokban vagy a Jóga-szútrákban. Közvetlenül megtapasztalják a tudatnak azt az alapvető szintjét, ahol minden dolog összekapcsolódik egymással. Egyúttal otthon érzik magukat a kvantumfizikában is, amely tudományos módon írja le a természet egészének alapjában található rendet és szimmetriát. A megvilágosodás éppúgy „összhangban van a dharmájukkal”, mint az, hogy pelenkát cserélnek vagy a gyereknek segítenek a házi feladatában. Intuíció, türelem, bölcsesség, szeretet – ezek az anyasággal összekapcsolt isteni tulajdonságok gyakran azon múlnak, hogy mennyire vagyunk kipihentek, mennyire vagyunk összhangban a belső hangunkkal és a bennünk élő legmélyebb tápláló forrással. A rendszeres meditáció segítségével közvetlenül megtapasztaljuk spirituális lényegünket, az ebből fakadó boldogság és energia pedig nem csupán kimerült tartalékainkat tölti fel, hanem egy eleven tudatot és természetes módon ellazult, a stresszekkel szemben ellenállóbb testet teremt. (Jeanne Ball írása a Huffington Postról) A TM értelmezése A meditáció gyakorlatban való értelmezése eltér attól, amit a hétköznapi életben meditációnak tartanak. Meditáción, vagy elmélkedésen gyakran az elmélyült gondolkodást értik, esetleg egy problémán, feladaton való tépelődést. Valójában ez a kontempláció (elmélkedés), amikor intellektusunkkal, gondolatokkal közelítünk meg valamit. Ennek az igazi meditációhoz semmi köze sincs. A meditáció azt jelenti, hogy nem gondolkodunk valamiről, nem intellektuálisan tapogatunk körül egy témát, vagy bármilyen konkrét vagy absztrakt fogalmat, ellenkezőleg, éppen a tudatos gondolkodás kikapcsolására törekszünk. Az értelem, a logikus gondolkodás határokat szab a magasabbrendű tudasodás előtt; korlátozza a tiszta öntudat kibontakozását. A meditáció célja éppen az, hogy a logika, az intellektus korlátain és a hétköznapi megszokott tudatvilágon áttörve eljussunk a gondolatok forrásához, a tiszta öntudathoz. A transzcendentális ebben az összefüggésben annyit jelent, hogy a TM segítségével túljutunk a hétköznapi tapasztalatok korlátain, azon, amit normális körölmények között éber állapotban vagy az álomban tapasztalunk, és eljutunk egy olyan tudatállapotba, melyben a mélységes nyugalom együtt jelenik meg a magasfokú éberséggel (ez a negyedik tudatállapot).  A hétköznapi tapasztalatok szintjén túljutni annyit jelent, hogy (a meditáció alatt) eljuthatunk a gondolat forrásához, a tiszta öntudathoz, amely transzcendentális. Ez egy olyan folyamat, amelyet csak közvetlen tapasztalattal lehet megismerni. A tiszta öntudathoz nem lehet eljutni okoskodással, csak a tapasztalat utján. Az elme természetéből adódóan a koncentráció az elme erőltetése sem vezet el a tiszta öntudat tapasztalatához, mivel a figyelmet leköti egy pontra vagy fogalomra. Ez a folyamat fáradságot idéz elő az elmében, így nem természetes. A tiszta öntudatról való gondolkodás, elmélkedés (kontempláció) aktivitásban tartja az elmét, s nem engedi meg számára, hogy tapasztalja saját forrását. A tiszta öntudat szubjektív tapasztalata gondolat- és aktivitásmentesség állapota, végtelen nyugalommal és éberséggel társulva. Bármilyen tudatos elmebeli tevékenység (gondolkodás) nem engedi az elme transzcendálását, ily módon a tiszta öntudatról való képzelgés csupán illúziós állapotba viszi a gyakorlót, aminek viszont semmi köze nincs a valódi tiszta öntudat tapasztalatához. A TM módszere természetes, erőfeszítések nélküli technikát használ a gondolatok transzcendálásához (túllépéséhez). Ez a technika az ősrégi védikus hagyomány hagyatéka, mely egyben biztosíték a módszer helyességére. A TM-technika minden embernél egyforma hatékonysággal működik, függetlenül bármiféle képességtől vagy képzettségtől, így a kutatások szerint is a leghatékonyabb meditációs technika.A TM technikájának lényege a helyes kezdésben rejlik. Ha helyesen kezdjük el a meditációt, akkor mindjárt finomabb szinten érzékeljük a gondolatokat. Ennek hatására az egész idegrendszer lényegesen megnyugszik. Az elme a csendesebb gondolatok varázsát követve ezután újabb és újabb lépést tesz befelé, és a folyamat így megy tovább. A meditációhoz csak a megfelelő kezdetet, vagyis a figyelem befelé fordítását kell biztosítani. Ha ezt mindenféle erőfeszítés nélkül megtesszük, az egész ugyanolyan automatikusan folytatódik, mint ahogyan az érett alma leesik a fáról. Maharishi a TM vezérelvét gyakran hasonlítja a fizikában régóta ismert legkissebb cselekvés elvéhez. A legkissebb cselekvés törvénye az anyagi világ minden kis változásában érvényes. Ez az elv határozza meg a lejtőn guruló golyó sebességét és útvonalát, a mágneses mező alakját, vagy a fénysugár útját, miközben az egy közegen áthaladva megtörik. Ha egy rendszer kezdő feltételei és a folyamat körülményei ismertek, akkor bármilyen esemény végkifejlete előrelátható. Ezt a legkissebb cselekvés elve alapján ki is tudjuk számítani, feltéve, hogy a folyamat az ismert rendszer keretein belül zajlik. Ez a klasszikus mechanika elve.  A TM folyamatának megfigyelésekor úgy találjuk, hogy ha biztosítjuk a helyes kezdő feltételeket, akkor az elme nemcsak hogy lenyugszik, hanem ezt a legeredményesebb módon teszi. Ha az elme egyszer elindul a helyes úton, akkor e folyamatot lehetetlen tovább gyorsítani, mert már a lehető legnagyobb sebességgel történik. A TM hatása nem függ attól, hogy hiszünk-e a technikában vagy sem. He egyszer helyesen elkezdjük, és engedjük, hogy megtörténjen, akkor a folyamat az elme alaptermészetének köszönhetően amit akár mentális gravitációnak is nevezhetünk önmagától történik. Ha a búvár megfelelő szögben kezd lemerülni, akkor a gravitációs erő hatására a mélybe süllyed, függetlenül attól, hogy hisz-e benne, vagy sem. Sőt, minél kételkedőbbek vagyunk, annál jobb. Akik a TM-et elvárásokkal tanulják meg, hogy majd valami nagyon különleges fog történni velük vagy hogy rögtön meg fog változni az életük, esetleg meditáció közben valami nagyon figyelemreméltó eredményt várnak, azok a technikát elemzik, s elveszítik az ártatlanságot, amellyel a kezdő meditálók általában rendelkeznek. A legjobb tapasztalataik azoknak vannak, akik annyira szkeptikusak, hogy egyáltalán nem várnak el semmit a technikától. Ha a TM-et mégis körül szeretnénk írni valahogy, akkor a legszerencsésebb , ha azt mondjuk, hogy nem kell semmit sem csinálni. Ez a technika a klasszikus értelemben véve nem is technika. ezzel a meghatározással találkozhatunk egyes keleti filozófiák írásaiban: olyan módszer, mely valójában nem is módszer, olyan út, mely lényegében nem is út. Maharishi a többi nagy mesterrel egyetemben elvet minden olyan technikát, amelyben valamit tenni kell. A nem-cselekvés azonban nem azt jelenti, hogy egyáltalán semmit sem kell csinálni. Az erőfeszítés nélküli meditáció és a semmivel nem törődés, noha árnyalatbelinek tűnik köztük a különbség, két különböző dolgot jelent. Néha találkozni olyan emberekkel, akik hallották valahol, hogy a meditációhoz nem szükséges semmiféle erőfeszítés, ezért ők naponta kétszer 20 percet csukott szemmel álmodoznak. Ez sajnos nem a TM, és meg sem közelíti annak hatékonyságát. A nemtörődömség eltunyult, lusta, nehézkes állapothoz vezet, míg az erőfeszítés nélküli meditáció a Transzcendentális Tudat tapasztalatához… Egyes emberek éppen azért gyanakvóak a TM-mel szemben, mert egy technikáról van szó. A megvilágosodás, állítják, önmaguk megismerésének következménye, nem pedig valamilyen technika általi tökéletesedés. Ezeknek az embereknek valahol igazuk van: a megvilágosodás alapja az önmegismerés, ám ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek önállóan kell megtalálnia a megvilágosodáshoz vezető utat. Ha a múltban is mindent egyéni tapasztalataink alapján próbáltunk volna elérni, anélkül, hogy az előttünk elők tapasztalatából merítettünk volna, akkor az emberek többsége még a mai napon is egy barlangban ücsörögne, és azon töprengne, hogy hogyan kell tüzet gyújtani. Maharishi a mély testi és lelki nyugalom felé vezető utat mutatja meg az embereknek, s ezen az úton a TM segítségével haladhatunk.  A TM gyakorlatának nagyszerűsége abban áll, hogy a tökéletes csend és nyugalom állapotába a cselekvés, a tevékenység útján vezet el bennünket. Olyan különleges tevékenység ez, mely fokozatosan megszüntet minden más tevékenységet, legvégül még önmagát is. Innen adódik hatékonysága. A TM olyan módszer, mely képes önmagán túllépni, transzcendálni. Azok atechnikák, amelyek erre nem képesek, nem juttatják el az elmét a teljes mentális csend birodalmába. Ám ez fordítva is igaz: azok a technikák, amelyek a gyakorlat egyetlen szakaszában sem igényelnek semmiféle erőfeszítést, és még önmagukat is transzcendálják, Transzcendentális Meditációnak nevezhetők, függetlenül attól, hogy éppen milyen névre hallgatnak. Számos meditációs technikától eltérően a TM nem kívánja meg a világtól való visszavonulást. A TM gyakorlása minden ember számára egyforma, mégpedig azért, mert nem a gondolatok jelentésén alapul, hanem azok keletkezésének folyamatán. Mivel a gondolatok keletkezésének módja minden embernél azonos, így a technika gyakorlása is minden ember számára egyforma. A TM gyakorlását nem szükséges különleges ülő helyzetben végezni, s a gyakorláshoz nem kell életmódot változtatni, sem valamilyen határozott filozófiát elfogadni. A TM-et már 4 éves kortól bárki könnyedén elsajátíthatja. ---------------- Maharishi következőképp jellemzi a TM-et: A Transzcendentális Meditációban a tudatos elme a tudatosság önmagára irányuló állapotába kerül, ez az emberi tudat legegyszerűbb formája, itt a tudat csak önmaga felé nyitott. A tudatnak ez az önmagára irányuló állapota, a fizika legújabb, szuperszimmetrikus egyesített kvantummező elmélete szerint a Természeti Törvény Egyesített Mezeje, amely önön belső interaktív dinamizmusa révén a teremtés különböző formáiban és jelenségeiben jut kifejezésre. Amikor a Transzcendentális Meditáció módszerének segítségével a tudatos elme azonosul az Egyesített Mezővel, az emberi tudatosság megnyílik saját teljes potenciáljának, amely nem más, mint a természet intelligenciájának teljes potenciálja. Ennek eredményeként a gondolkodás és a cselekvés spontán módon egyre nagyobb összhangba kerül a természeti törvény evolúciós erejével. A Transzcendentális Meditáció az az egyszerű eljárás, amely a legalapvetőbb szint felelevenítésével lehetővé teszi, hogy minden egyén élete a teljesség méltóságára emelkedjék, amelyben a tökéletes egészség, boldogság és siker a mindennapi élet természetes jellemzői. Transzcendentális Meditáció egy egyszerű, természetes, könnyen elsajátítható mentális technika, melyet 15-20 percig kell gyakorolni minden nap, reggel és este, kényelmes ülő helyzetben, csukott szemmel. A TM-et bárki könnyedén elsajátíthatja. Mindenféle kultúrájú, vallású és neveltetésű emberek gyakorolják a világ minden táján. A tudósok a világ minden táján tanulmányozni kezdték a Transzcendentális Meditáció hatását. A tudományos folyóiratok tucatjaiban, újságok, magazinok százaiban megjelent kutatások erdeményeinek köszönhetően növekedett meg az utóbbi években a TM program iránti érdeklődés. A TM program hatékonyságát több, mint 600 tudományos kutatás igazolja, olyan neves kutatóintézetek, egyetemek közreműködésével, mint a Harvard, a Yale, a Stanford, az UCLA vagy az MIT. http://www.tminfo.hu/t |