Viola – beszélgetés arról, hogyan bocsássunk meg és felejtsünk 2012. május 15. Viola – a conversation about how to forgive and forget Copyright © 2012 Nicola Bosdet. All Rights Reserved [Minden jog fenntartva!] – Viola [Ibolya] vagyok, és szeretem, ha Violának szólítanak. – Köszönöm Viola – ma miről szeretnél beszélni? – A megbocsátásról – bocsáss meg és felejts, ahogy mondják.  – Ez a könnyebb része. A kérdés az, hogy vajon készen állsz megbocsátani és tudsz felejteni? Akarsz felejteni? Készen álltok, hogy megfeledkezzetek magatokról? Képes vagy megválni mindentől és elengedni mindent, ami volt? – Azt mondod, hogy át kell menni mindenen, aminek magunkon belül meg kell bocsátani? – Ezért olyan fontos a megbocsátás, hiszen nemcsak ti vagytok azok, akiknek megbocsátotok. Minden alkalommal, amikor van egy megbocsátás, a szív egy szivárványba ível fel. E szivárvány színei – melyek mindenkinek egyéniek – megosztásra kerülnek, és eljutnak az olvasztótégelybe: a megosztott tapasztalat és tudat üstjébe. – Tehát, a saját élményeitek áttekintésével, elengedésével és a megbocsátással pozitív hatással vagyunk a közösség főbb javára? – Igen – hiszen a megbocsátásban ugyanakkor a visszaadásban vagytok. – Miért mondod azt, hogy szükséges megbocsátanunk magunknak? – Ez inkább annak a kérdése, hogy elismerjük a továbbjutást, melyet a személy / identitás, mely annak a fémjele, ki voltál, talán nem tükrözi vissza azt, hogy valójában ki akarsz lenni igaz önvalódként. Ezzel semmi rossz sincs. – Ez a megbocsátás hogyan függ össze az önmagunknak történő megbocsátással? – Ha haragot, vagy kudarcérzetet [frusztrációt] rejtegetsz egy bizonyos személy, vagy ügy körül, ezek az érzelmek horgonyként működhetnek – súlyosságuk leterhelnek. Ez nehezíti meg a felejtést. Gyakran nincs tudomásod ezen érzelmekről, különösen, ha a múltból „lézengenek” elő. Azonban ahogy a fényerősség növekszik, minden, ami nem igazodik, felszínre fog emelkedni. – Mi a helyzet a „rossz” dolgokkal, melyeket az emberi lények tettek a bolygóval az évek során? Feltételezhetően, együttes emlékezetünk e részével is szükséges foglalkozni. – Az, amiről beszélsz, valójában az emberi szív emlékezete, és örülünk, hogy felhoztad ezt. Ezek az ügyek mind számítanak, azonban ez nem olyasmi, ami miatt aggódnotok kellene. Ez az egyik a sok dolog közül, mellyel foglalkozni fognak, ahogy a felemelkedési terv kibontakozik.  Ahogy a kegyelem és fény hullámai egymás után áthömpölyögnek a bolygón, kifinomult állomások kerülnek elérésre, és e pontokon mindaz, mely még mindig a szőnyeg alatt hever, ki lesz söpörve. Ez alatt azt értjük, hogy nem lesz fontos minden cselekedet számára, hogy velük függetlenül foglalkozzanak. Ez inkább a kritikus tömeg elérésének kérdése, mely ponton az egész folyamat elmozdítható egy másik szintre. – Néhány ember vitatkozna azzal, hogy fontos, hogy ne „felejtsünk”, hiszen tiszteletet őrizhetünk meg ezekben az emlékekben. Vannak megtanulandó leckék a múlt tragédiáiból, és ezt a történelmet véglegesen be kell szőni a tudatunkba. – A múlt történelme mindaz, mely épp változni készül. Figyeljétek meg, hogy még az ötödik dimenzióban is választhattok ösvényeket, mely újraértelmezi a történelmet egy esemény, vagy élmény saját személyes tolmácsolásának szempontjából. A történelemkönyvek, melyek tiszták és romlatlanok, a fáknál vannak. Ők mesélnek az igazi útról, mely kibontakozott e ciklus sok évezrede során. Az emberi emlékezésekből, vagy a történelemből sok beszennyezett, mások pedig hamisak. Félrevezetők, és csupán egy adott időben egy bizonyos szempont megerősítésének célját szolgálja. Azt, melyet uralkodóan kényszerített volt az irányítás és hatalom révén, a látszat ellenére. Tudjuk, hogy az emberek számára nehéz lesz megérteni, hogyan lesz lehetséges a múlt emléke nélkül élni, a jövő formálását segítendő. Azonban így lesz ez azok számára közületek, akik felemelkednek az Új Földre.  A leckék elsajátításra kerültek. Többé nincs szükségetek emlékezni rájuk, vagy elraktározni őket. Jóllehet, ez nem jelenti azt, hogy a tisztelet és emlékezés akkor céltalan volt, vagy hogy az emlékezés nem volt fontos azokban az időkben, melyekben az volt. Azok számára, akik készen állnak továbbhaladni, és akik egy új kezdetre törekednek, a lényeg az, hogy mindez elérkezett a végéhez. Tehát, nincs szükség ragaszkodni bármihez is a múltból. Hiszen valójában nem fog ugyanúgy létezni, ahogy ma ismeritek és felfogjátok. Nyissátok fel magatokat, testeteket, szíveteket, elméteket és lelkiségeteket erre az új lehetőségre [potenciálra], mely után mindig is áhítoztatok. Bocsássatok meg és felejtsetek! Nagyon köszönöm neked Viola! Copyright © 2012 Nicola Bosdet. All Rights Reserved [Minden jog fenntartva!] http://fifthdimensionalgirl.wordpress.com/ Forrás: http://consciouslifenews.com/ Translated by / magyar nyelvű fordítás: Clarissa Fényvilág Press http://fenyvilag.blogspot.com/ |