Mi az új és mi a lehetséges? Hello mindenkinek, ez a júniusi energia-előrejelzés. Gyönyörű az időnk, meleg van és süt a nap. Mégis úgy érzem, hogy a legerősebb energia, amivel kezdenem kell az a gyász, szomorúság energiája, mert ez most mindenkit érintően felmerülő dolog. Ez az, ami a leggyakrabban felmerült mostanában a témák között. Minden hónapban tartok egy Kérdezz-Felelek közvetítést, ami májustól már nem csak a Portál tagjai számára elérhető, hanem mindenkinek. Az utóbbi három hónapban feltűnt, hogy a kérdések zöme a gyász/fájdalom/szomorúság és a pánik témáját érintette. Igen, az utóbbi hónapok valóban intenzívebbek voltak, mint ahogy vártuk vagy korábban tapasztaltuk. Ám év elejétől folyamatosan mondom, hogy ez az intenzitás nem fog csökkenni. Ezért ahhoz, hogy a saját tapasztalásunkat mindennek közepén jobbá tegyük, meg kell tanuljunk ezzel az intenzitással együtt dolgozni, illetve a saját belsőnkkel dolgozni – gyakran egyidejűleg mindkettőre szükség van. Például, ha egy bizonyos témával kapcsolatosan szomorúságot érzel azt érintően, ami a világban történik, keresd az azon a területen megmutatkozó aktivitásokat – tudatos megmozdulásokat. Fordítsd a figyelmed efelé a terület felé, ami leginkább kiváltja belőled ezt a szomorúságot, hallasd a hangodat. Sokan azt kérdezitek: „De hol kezdjem? Olyan sok lehetőség van.” Én mindig azt mondom, ha túlterhelve érzed magad a világ dolgaitól, de van egy olyan terület, amit szeretsz, menj afelé. Néhányan talán úgy érzitek: „Ennyi elég? Hogyan lenne elég mindössze ennyi ezekben az időkben?” Azt hiszem mindannyian úgy érezzük, hogyan is lehetne elég mindaz, amit teszünk? Főleg az érzékenyebbek érezhetik így, akik látják, hogy egyidejűleg mennyi különféle területnek van szüksége támogatásra. Én magam is mindig felteszem magamnak ezt a kérdést a munkámmal kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy ti is éreztek így a saját munkátokkal kapcsolatosan, illetve az életmódotokkal, a családotokban való jelenlétetekkel kapcsolatosan. Ez a kérdés/gondolat most egy kollektív válasz mindarra, amit magunk körül látunk. Egy elsöprő, sürgető érzés zajlik most mindenütt ’kívül’ ebben a pillanatban. Ugyanakkor arra jutottam, hogy akkor vagyok a leghasznosabb a külvilág számára is, ha minél inkább a középpontomban vagyok. Vannak napok, amikor ezt a középpontot nem olyan nehéz megtartani (nevet). Ha még nem kezdtetek el tudatos változtatásokat tenni azügyben, hogy hogyan dolgoztok együtt a testetekkel és a személyes mintáitokkal, most nagyon itt van ennek az ideje. Ha azt veszitek észre, hogy túl nagy feszültséget okoz számotokra mindaz, amit a külvilágban láttok… nem ültök véletlenül túl sokat a számítógép előtt? Mert nagyon sok borzalmas szalagcímet láthatunk már nem csak az újságokban, de az interneten is. Már azoktól a weboldalaktól is kapok ilyen „Félelmetes hírek” tárgyú üzeneteket, ahol petíciókat szoktam aláírni. Így aztán a bejövő leveleim között minden nap találkozom ilyen szavakkal, mint: „félelmetes, rettenetes, sürgős”. Még ha az ezen leveleket írók úgy is gondolják, hogy az üzenetük igaz és jótékony célú, az idegrendszerre való hatás, amit ezen szavak napi szintű, sűrű felbukkanása okoz, mindenféle feltüzelő jelet küld az agyba. Ezért használjuk a józan eszünket és figyeljünk oda, hogy miket fogadunk be a külvilágból. Ebben az időszakban az a különös – ami miatt a tudatosság gyorsabban növekszik, hogy az emberek mélyebben tapasztalják meg önmagukat –, hogy az emberek kénytelenek visszahúzódni mindattól, ami a külvilágból zúdul rájuk. Aztán vagy kapunk egy kis lökést erre a visszahúzódásra betegség vagy valamilyen katasztrófa formájában, vagy más körülmények kényszerítenek minket arra, hogy felhagyjunk a szokásos rutinunkkal. VAGY tudatosan és saját elhatározásból visszavonulunk, pihenünk. Tisztában vagyok vele, hogy sokan továbbra is kifelé pörgetik magukat és a nagy pörgésben folyton visszapattannak mindarról, ami energetikailag a világban történik. Például, akik esetleg egyedülálló szülőként két munkahelyen is dolgoznak, nos nekik nyilván nagyon nehéz időt szakítaniuk saját magukra azokhoz képest, akiknek nincs gyerekük. Amikor mi kijövünk a munkahelyről, nekünk legalább már csak a barátainkkal, a családunkkal és önmagunkkal kell megbirkóznunk, nem kell gyerekek igényeit kiszolgálni és vezetni őket. Mindig mondtam, hogy szülőnek lenni a legnehezebb, legfárasztóbb munka ezen a bolygón. Avval együtt, hogy minden szülő tisztában van vele, hogy ugyanakkor ez a leggyümölcsözőbb feladat is. Különösen ti szülők találkozhattok több küzdelemmel a gyerekekkel kapcsolatosan ebben az időszakban. Sok stresszt éltek meg nem csak a szülői szerepben, de saját magatok világgal való kapcsolatában is. A 20 év alatti gyerekek nem ugyanúgy gyászolnak, nem ugyanúgy szomorúak, mint a húszas éveik közepén lévő társaik vagy akik ennél idősebbek. Ők már jobban képesek feldolgozni a világban megnövekedett stimulációt, ingereket – mindazt, amihez te még csak mostanában szoksz hozzá. Ha úgy érzed szakadék képződött közted és a gyerekeid között, csak emlékezz rá, hogy a kapcsolódás továbbra is ott van. Mindössze épp egy intenzív átalakuláson mész keresztül egy egészen más nézőpontból indulva. Aztán ott van még maga a generációs különbség is. Igen sok stressz és szomorúság van most jelen az emberekben. Néhány hónappal ezelőtt mondtam „Ez már nem a 80-as évek.” Viccelődtem ugyan, de nagyon is rátapintva a lényegre. Azok, akik emlékeztek, hogy milyen volt az élet a 80-as, 90-es években, illetve a korai 2000-es években, ahhoz képest most teljesen más minden. Ez pedig hatalmas átalakulás és újrarendeződés, amihez még mindig igyekszünk hozzászokni valahogy, és ez nem fog lelassulni. Idekerültünk a jelen pillanatba, ami az egyetlen hely, ahol magunkra találhatunk, azzal együtt, hogy a múlt energiái folyamatosan átrohannak rajtunk, hogy felszabadulhassanak, elengedésre kerülhessenek. Ha elbeszélgetsz pár 80-90 éves emberrel, elmesélik neked, hogy mennyi változáson mentek keresztül egy egész élet alatt (én mindig nagyon érdekesnek találom ezeket a beszélgetéseket). Összehasonlítva a változások mennyiségét az ő generációjuk és a miénk között, látszik, hogy mennyire gyors az tempó, amivel mi haladunk. Ráadásul már nem csak a szüleink DNS-ének kódolásával érkeztünk, hanem a saját lélekrajzolatunk kódolásával is. Ugyanakkor ott van még a családjaink korábbról jelen lévő mintázata, amibe elfogadtunk, hogy becsatlakozunk növekedési és gyógyulási céllal. Így aztán most az emberek mintázatai vagy krízismódba kapcsoltak vagy felszabadulás módba. Fontos, hogy támogassuk a felszabadulás módot. Ha ezt olvasod és épp krízismódban vagy, tudd, hogy változtatnod kell bizonyos dolgokban. Meglehet, hogy azonnal reagálsz erre a kijelentésre és azt mondod: „De Lee, én már nem tudok többet változtatni.” Ez azonban nem teljesen igaz. Nem azt mondom, hogy a körülményeid ne lehetnének borzalmasan stresszelőek a számodra, vagy ne lehetnél éppen életed legrosszabb időszakában, de MINDIG képesek vagyunk apró, finom változtatásokat tenni. Hiszen a problémát az adja, hogy általában bizonyos mintázatok mentén éljük az életünket – erről is esett már szó korábban. A mintákon tudunk változtatni. A másik dolog, amit megkérdezhetsz magadtól, hogy hogyan segíthetnéd a testedet, ha az elméd és az érzelmeid éppen teljesen felfokozott állapotban pörögnek? Mire van szüksége a fizikai testednek? Akinek nagyon erősen érzékeny az idegrendszere – ami gyakori az érzékenyebbek között – keressetek olyan étrendkiegészítőket, amik segítenek lenyugtatni az idegrendszert. Például a magnézium remek erre a célra. Keressetek rá akár a googleban és sok egészen kedvező árú terméket találhattok. Ezek az apró dolgok sokat segíthetnek a hangulaton. A testünk megsegítése éppúgy életbevágó ezekben az időszakokban, mint a lelkünk, a szellemünk és az elménk támogatása. Mindebben sokat segít az egyedül töltött idő is. Ebben a hónapban sokakban azonban folyton ott pörög majd a gondolat: „Változtatnom kell valamin. Változtatnom kell valamin.” Ennek egy része a világban található fejetlenségből és sürgetésből fakad, hiszen nagyon sokan épp most pörgetik ki magukból az érzelmeiket és napi szinten zajlanak intenzív változások. A múlt havi energia-előrejelzésben, májusban pont ezért fókuszáltunk arra a kérdésre, hogy vajon mennyi mindent szedünk magunkra a külvilágból, más emberek káosz-energiáiból és szükségleteiből. Mennyire érzékeljük a bennük lévő pánikot és félelmet, amit maguk körül árasztanak, amitől nehéz leválasztódnunk és simán kibillenthet a saját egyensúlyunkból. Remélhetőleg a múlt hónap óta már többen tudjátok mindezt kezelni és sikeresen hallatjátok a saját hangotokat. Elmagyaráztam, hogy a hangunk hallatása mennyire erőteljes dolog. Ez olyasmi, amivel a legtöbben teljesen felhagytatok sok éve már, mert nem élveztétek azt, hogy mások számára katalizátorok legyetek vagy ti legyetek azok, akik folyton negatív reakciókat kapnak, mert az igazságotok eltér az általánostól. Ám azt is mondtam a múlt hónapban, hogy manapság már sokkal nyitottabbak az emberek, mint korábban. Ezért az igazságotok megosztása nem csupán abban segít, hogy új irányba állítsa a többiek energiáját és figyelmét, abban is segít, hogy meglássanak és megértsenek olyan dolgokat, amiket eddig még nem. Sokatok sajnálkozik azon a tényen (amivel elég sokszor találkozom online): „Miért nincs több felébredett ember? Miért nem ébrednek fel jobban?” Ha te is ezt érzed, azt javaslom fordítsd át ez a kifejezést erre: „Segíteni akarok az embereknek a felébredésben.” Ha úgy gondolod, hogy az emberek alvajárókként mennek el az olyan dolgok mellett, amik pusztítóak a bolygóra nézve – ezt nem tudod megkerülni. Nem létezik politikai mese vagy pénzügyi tranzakció, amitől az alvó emberek meglátnák az igazságot ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan. Ha cselekedni akarsz, neked kell ezeken a területeken munkálkodnod és tanítanod a többi embert is. Az is jó, ha csak szimplán beleszövöd a témát egy általános beszélgetésbe, ahelyett, hogy fel lennél háborodva azon, hogy az emberek nem tájékozottabbak. Ha dühít a nemtudásuk, segíts nekik meglátni azt, amit te is látsz. Mi mind együtt veszünk részt az életben. Mindannyiunknak megvannak a határai, megvannak a vakfoltjaink. Ezért is élünk csoportban, törzsként. Egy világtörzs vagyunk, amit sikeresen felosztottunk, egymással szembefordulva a kultúrális különbségeinkkel és a felső kontrol által, aminek irányítása alatt oly sokáig éltünk. Azért van, hogy sok érzékenyebb ember igazán borzasztónak találja ezt az időszakot, mert mindez a sötétség most felszínre kerül, láthatóvá válik. Csak meg kell figyelni mik zajlanak bizonyos országokban, milyen atrocitások történnek, amik állítólag „indokoltak” a háború és a hatalom nevében. Amennyire ezek az események zajlanak, annyira kell emlékezzetek rá, hogy a rájuk látásunk aránya nagyon is új a számunkra – ilyen mértékben eddig még nem voltunk tudatában mindennek. Ezért, ha belebonyolódtok és felhergelitek magatokat, csak pánik üzemmódba kerültök tőle. Ha felismeritek azt a tényt, hogy mindez masszív mennyiségű feldolgozandó esemény, információ, történés, ami kiborítja az embereket, akkor a pánikból egy kicsit ki tudtok tekinteni, egy nagyobb nézőpontot találva. Ám éppúgy, ahogy minden más érzelemnél, ha észreveszed, hogy félsz, menj bele a félelembe. Ne csak a pánikos gondolatokba merülj bele a félelemmel kapcsolatosan, mert az kikerüli magát az érzelmet és egyenesen az elmébe megy. Igazán merülj bele a félelem érzésébe… Erről is beszéltem már pár hónappal ezelőtt. Ha félelmet érzek valamivel kapcsolatban, amit a világban látok, a legjobb, amit tehetek emberi lényként, ahelyett, hogy pánikolnék vagy bárkivel elkezdenék róla beszélni, az, hogy megállok és belemerülök a hatalmas félelembe, ami áthalad a testemen. Mert egy bizonyos ponton, amikor beleengeded magad ezekbe az érzelmekbe tudatosan és mélyen, az szinte pukkanásszerűen elillan. Talán azt mondod „már belefáradtam az érzelmek átérzésébe”. Erre azt válaszolnám, hogy ez esetben még mélyebbre kell belemenj az érzelembe. Persze egészen más a helyzet, ha valami fizikai problémáról van szó. Ha kimerített egy betegség, az egész más dolog. A betegségek és a csökkent erő nehezebbé teszik a szellemedhez való kapcsolódást, illetve kevesebb teret hagynak a számodra önmagadon belül, hogy ezekkel a beleérzős módszerekkel dolgozz. Vannak azonban most is köztetek, akik épp megrekedtek az elme és a mély érzelmek közötti térben. Ez az, amiről még ma szeretnék beszélni: ez a köztes tér, ahol mindannyian, kollektívaként vagyunk elakadva. Említettem, hogy a múlt gyászolása, az emiatti szomorúság az, amit feldolgozunk, mi, egy bizonyos generáció. Furcsa visszanézni mondjuk a 90-es évekre, mert annyira más érzés volt akkor élni, egészen másként zajlott az élet. Ám, ha én személyesen visszanézek a 90-es évekre, láthatom, hogy most már jelen van egy bizonyos fokú tudatosságszint a beszélgetésekben, a tettekben, az emberek kinyílásában, ami nem volt jelen akkoriban. A tudatosság csak bimbózott még a 90-es években, próbált utakat találni magának. Könnyű visszatekinteni a múlra, megérezni annak energiáját a testben és ezért visszavágyni oda. De emlékezzetek, talán már tíz év múlva ebbe a mostani pillanatba, időszakba vágytok majd vissza. Azért is szeretem az olyan non-dualisztikus tanítókat, mint Toni Packer vagy Pema Chodron, akik arról beszélnek, hogy egyedül a pillanat az, amink van, mert én is látom, hogy amikor visszatérünk a jelen pillanatba, kiáradunk. A pillanatban az energiáink újrarendeződnek és megszűnnek a külső dolgokkal kapcsolatos elakadásaink. Nem könnyű elengednünk a külső dolgokat, ezért ne hibáztassátok magatokat. Inkább legyetek tudatosak rá, vegyétek észre, amikor ez a külsőséghez való ragaszkodás megjelenik és legyetek kedvesek, türelmesek magatokkal. Használjátok ezt a helyzetet arra, hogy megértsétek miért érzitek magatokat összezavarodva néha. Engedjétek, hogy ott legyen ez a zavarodottság anélkül, hogy hozzá kapcsolnátok a megjelenése miatti stresszt, illetve sürgősen szükségét éreznétek a megoldására. A spirituális közösség azért egy érdekes közösség, mert feltételeznénk, hogy a közösségen belül mindenki egyensúlyban van, és valójában ez nem így van. Ha közelebbről megnézzük, észrevehetjük a hatalmas különbségeket az emberek azon elképzeléseiről, hogy mit is jelent spirituálisnak lenni. Vannak, akik inkább a testükön kívül akarnak élni, ezért olyan utakat választanak, ahol a lelkük főleg az éteri zónákban mozog. Szeretik az olyan dolgokat, mint a csatornázás, meditáció, ám nem igazán akarnak mélyebben bekerülni a testükbe. Aztán vannak azok az emberek, akik csak a testükben akarnak létezni és nem feltétlenül akarják megnyitni a koronacsakrájukat, a szellemüket. E két végpont közötti tér számunkra a tökéletes hely, a kettő egyensúlya. Ám ezt leföldelni, vagyis beépíteni a mindennapokba sokkal nehezebb lehet, mint gondolnánk. Ez az a munka, amit most mindannyian végzünk – leföldeljük, járhatóbbá tesszük ezt a középső területet. Most azért is élünk furcsa időszakot, mert amellett, hogy a tudatosságunk folyamatosan növekszik, ez a növekedés állandó elválást, gyászt kíván, mivel magunk mögött kell hagyjunk dolgokat. El kell engedjük az eddigi gondolkodásmódunkat. Azonban a világ most folyamatosan ilyeneket kiabál feléd: „minden bizonytalan, fogynak az erőforrásaink, pánikoljunk emiatt-amiatt”. Mindeközben a belső világodban pedig ez hallatszik: „Már nem tudom ki vagyok.” Nos mindez elég félelmetes tud lenni, hacsak nem veted meg a lábad a talajon és haladsz szépen lépésről lépésre, napról napra: Rendben, most itt vagyok épp, lélegzem. Itt van ez a pillanat. MOST ebben élek. Ezért mondom olyan sokszor, hogy emlékezzünk, akár holnap meg is halhatunk, mert ez a gondolat segít visszatérni önmagunkhoz. Leállítja a tervezgetést és aggodalmaskodást a jövővel kapcsolatosan, visszavezet a mostba. Sokszor látjuk ezt gyógyíthatatlan betegeknél. Hirtelen megnyílnak és úgy kezdenek tekinteni a dolgokra, ahogy korábban sosem volt rá idejük. Ez a jelenlegi társadalmunk legnagyobb talánya. Az egyik oka annak, hogy olyan elfoglaltak vagyunk, hogy az éppen zajló fontos dolgokról ez segít elvonni a figyelmünket. A világunk úgy van kitalálva, hogy a legtöbbünket egyfajta taposómalomban tartsa munkával, aktivitásokkal, stimulációkkal – mindezt azért, hogy összezavarja a belső érzékeinket. Talán az az 1%, akikről hallunk, akik nem ebben a taposómalomban élnek – nos, lehet, hogy ők is hajtanak, csak a pénzüknek és hatalmuknak köszönhetően más keretek között. Ki tudja? Én nem ismerek senkit ebből az 1%-ból, így erről nem tudok beszélni. Értsétek meg, hogy olyan időkben élünk, amikor nem csak annak áramlatával kell haladjunk, ami körülöttünk történik. Térjetek vissza önmagatokhoz. Hozzátok meg a saját döntéseiteket akkor is, ha azok nem egyeznek feltétlenül a csordaszellem gondolkodásával. Szánjatok időt az egyedüllétre. Ismerjétek fel, hogy a spirituális-emberi tánc egy állandóan változó folyamat. Nem csak az éteri világban éltek és nem csak a testben éltek. Próbáltok több tudatosságot behozni az éteriből a testbe. Ahogy ezt teszitek, nem csak a saját életetekben hoztok mozgásba dolgokat, hanem a korábbi generációk számára is. Mindezeket elmondva látható, hogy az önmagatokról való gondoskodás, a pihenés életbevágó fontosságú. Ha úgy érzitek, hogy nagyon felgyorsultak, felpörögtek a dolgok, ismerjétek fel, hogy szükségetek van némi újrarendeződésre. Máskülönben csak magával ragad a sebes áramlat. Amikor visszatérsz a „belső kuckódhoz” és elkezded megtenni azokat a dolgokat, amik segítenek neked abban, hogy lelassulj és megnyugodj, akkor visszaérkezel egy olyan pontra, amikor azt tudod mondani: „Végre! Kapok levegőt!” Energetikailag a te lenyugvásod óriási hatással van mindenki másra a környezetedben. Tehát amikor megnyugszol, energetikailag egy nyugalmi mintát hozol létre és a világnak erre most nagy szüksége van. Igen, ez most egy őrült időszak és nem fog lelassulni. Ezért kell most a bensőnkre figyelnünk, evvel dolgozzunk, sokkal inkább, mint bármikor. Ez az időszak mindig úgy lett említve a csatornázási anyagaimban, mint a 2012-2020-as utazás. Azok, akik haragosak, dühösek vagytok és arra vártok, hogy a külvilágban csillapodjanak, csendesedjenek a dolgok, kérlek kezdjetek el dolgozni önmagatokkal, máskülönben továbbra is dühösek maradtok, ami aztán egy rögzült érzelemmé válik és maga alá teper titeket. Itt az ideje, hogy felszabadítsátok magatokat a szívetekből indulva. Ez pedig azt is jelentheti, hogy másként élitek az életeteket, mint korábban. De hát ezért vagyunk itt minden egyes nap, hogy felfedezzük mik az új dolgok a világban és mi lehetséges még. Békét és szeretetet kívánok nektek, remélem jó hónapotok lesz. Az utóbbi munkám egy hanggal gyógyító anyag volt. Júniusban már 10 éve, hogy belekezdtem ebbe a munkába nagy nyilvánosság előtt és ebben a tíz évben szavakkal dolgoztam, hogy segítsek másoknak mozgásba hozni az energiáikat. Mostanában belekezdtem a hangokkal való gyógyítási munkába, ami nagy öröm volt számomra a szavak használata után. Úgy tűnik tetszésre talált ez a megközelítés is. Ezért, ha érdekel, hogy hangok által tapasztalj meg benső változásokat, keresd az Adventures in Sound anyagomat. Vigyázzatok magatokra, találkozunk következő hónapban. Lee Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/06/june-2014-energy-forecast-whats-new-and.html |