Jelen lenni minden pillanatban Lee Harris (márc) Üdv, ez itt a márciusi energia-előrejelzés. Már jóideje nem csináltam ilyet, ezért örülök, hogy újra láthatlak, érezhetlek titeket és remélem jól vagytok. Határozottan felfokozott időket élünk. Az elmúlt 4-6 hétben felfigyeltem rá, hogy mennyire hasonló élményeket éltek át az emberek. A halál elég gyakran szerepelt közöttük. Sokan a családjukból veszítettek el valakit, másoknak az állatai haltak meg. Elég általános most a halál témája úgy általában a világban, különféle területeken tapasztalhatunk több konfliktust, mint korábban. És ott a környezeti kérdés is és mindaz, amit ezzel kapcsolatban láthatunk. Főleg azokat a dolgokat, amik láthatóan pusztító hatással vannak a környezetünkre. Így aztán, amikor azt kérdezitek, hogy miért éreztek erősödő feszültséget az életetekben (és néhányan fizikai szintre is hozzátok ezt az aggodalmat), nem kell messzire nézni, hogy megértsétek, hogy ennek konkrét kiváltó okai vannak. Ez pedig gyakran trükkös terület az elménkben. Mert, ha valamivel kapcsolatban zavartságot érzünk, idegesek vagyunk, félünk, akkor az elme túlpörög, ezzel válaszolva a testben érezhető feszültségszintekre. Ahogy a szorongás energiája felfelé halad a testünkben, igen hamar egymásba forduló gondolati körökben találjuk magunkat, amit „aggódásos gondolathuroknak” szoktam nevezni. Ezeknek a hurkoknak, köröknek köszönhető, hogy fennakadunk a részleteken, megszállottan csak ezekre figyelünk. Ezért is fontos, hogy amikor észreveszitek magatokban az aggodalmat, a félelemet, tegyétek fel a kérdést: „Hogy érzi magát a testem? Nem az a lényeg, hogy épp mire gondol az elmém arról, hogy mi történik a külvilágban – Hogy érzi ma magát a testem?” Az utóbbi hónapban, avval együtt, hogy sokan számoltak be arról, hogy sokkal nyitottabbak, áramlóbbnak érzik magukat bizonyos területeken, a legtöbbjük az ’intenzív’ és ’kihívásokkal teli’ kifejezésekkel jellemezte a mindennapjait. Ha megnézitek a próféciákat, amik sok ezer évvel ezelőtt íródtak és erről az időszakról szólnak, mindenhol felkavarodott energiákat említenek, nagy kihívásokkal járó időket. Evvel együtt azok, akik megértitek, hogy lelkek vagyunk ezen a bolygón, gyakran ismétlődő tapasztalásokkal, most lezártok sok dolgot az életetekben, úgy érzitek elvarrjátok a szálakat.  A február nagyon intenzív hónap volt, mert sokan erős tisztulásokban voltak, sok mindent átalakítottak, megváltoztattak az életükben. Egy másik igen gyakran előforduló dolog, ami szintén jelen van egy ideje, hogy élénk álmokat láthattok számotokra fontos személyekkel, személyekről. Akár napközben is előfordul, hogy hirtelen mondjuk egy 2002-es emlék jut eszetekbe, valami, ami akkor történt veletek és most egészen másként emlékeztek rá, más érzésekkel gondoltok rá vissza, mint korábban. Ahogy a külső világunk igen gyorsan változik, a belső világunknak is ilyen gyors változásokra, átalakulásra van szüksége. Egy nagyon érdekes téma merült fel két héttel ezelőtt az élő kérdezz-felelek videóüzenetben a Portálon (ami egy fizetős tagsági klub nálunk), ami a ’Félelem’. A félelem ugyanis mindenki radarján igen nagy erőkkel bukkant fel. Nagyon sokan említették meg az általuk megélt félelmeket a mindennapjaikban, az egészségükkel, a világunkkal kapcsolatosan. Ezek igen gyakorta előforduló dolgok manapság. Nem csak fantom gondolatok. Bárhová is nézünk a világban, épp annyi fenyegetést láthatunk, mint amennyi támogató erőt, mind a bolygóra nézve és mindazokra nézve, akik itt élünk – emberekre, állatokra és minden másra. Az egyik dolog, amit szenzitívként megtanultam, hogy ha nagyobb érzékenységgel rendelkezünk vagy meg van az erre való hajlamunk, túl érzékeny az idegrendszerünk, felerősítve érzünk mindent. Ezért, ha tudtok egy kis időt szánni a testetekre napi pár alkalommal, az segít visszatérni a középpontba és megnyugodni. Sokkal több áramlást és nyitottságot tapasztalhattok így napi szinten. Ez azért is fontos, mert így energetikailag és a gyakorlatban is hasznára tudtok lenni mindazon változásoknak, amiket láttok és látni szeretnétek a világban. Sokszor találkozom a neten látott párbeszédekben azzal a kérdéssel, hogy „Mire jó az önszeretet? Mert ha magadat szereted és magadra figyelsz, hogyan tudsz másokra figyelni, másokat szeretni?” Nos, azok, akik megértettük az önszeretet elvét, tudjuk, hogy a magadra figyelés, önmagad szeretete korántsem jelent önzőséget és mások kizárását. Pont az ellenkezője az igaz. Ez pont így működik energetikai szinten, amikor a saját energiáidra fordítasz figyelmet. Akik szenzitívek közületek, akik érzékenyebbek, ti sokkal nagyobb empátiát érezhettek és sokkal több fájdalmat a testetekben, amikor a világban jelen lévő szenvedést látjátok. De ha kimozdultok a középpontotokból és összekapcsolódtok a félelmekkel és szenvedéssel, akkor egy ingadozó helyzetben találjátok magatokat. Amikor látjátok és átérzitek a szenvedés energiáit magatok körül, ugyanakkor vissza tudtok térni a középpontotokba, ahol nyugodtak vagytok, illetve ebben tudtok maradni, ezáltal lesztek hasznára annak, hogy ez a szenvedő állapot átalakulhasson. Mert képesek vagytok hordozni a béke és nyitottság energiáját és ezzel pozitív hatással vagytok mindazokra, akik félnek és szenvednek. Azok a környezetvédők, aktivisták is nagy hasznát veszik a saját idegrendszerükkel való törődésnek, akik a bolygó érdekében dolgoznak és igyekeznek egy egészségesebb, fenntarthatóbb jövőt teremteni mindenki számára.  Ha épp nem jógáztok, csikungoztok vagy nem végeztek meditatív ’művészeteket’, amik segítenek az energiatesttel való munkában, szánjatok napi pár percet arra, hogy megkérdezzétek magatoktól hogy vagytok éppen. Nézzetek rá az idegrendszeretekre, figyeljétek meg, hogy túl van-e hajtva, hiszen egy eléggé túlhajszolt világban élünk. Például azok, akik fent vagytok a Facebookon, erősebb stimulációt tapasztalhattok. Nem azt mondom, hogy ez negatív lenne, ám hatással van. A fiatalabb generáció talán kivétel, mert ők már egy felgyorsult világba érkeztek, jobban hozzá vannak szokva ehhez a sebességhez. A többségünk a korai éveinkben még nem ismertük az internetet és nem találkoztunk az információk ilyen sebes áramlásával és feldolgozásával. Ha ehhez hozzáadjuk az ezekhez szükséges napi figyelmet és a bolygón erősödő intenzív energiákat, akkor megérthetjük, hogy miért ingadoznak olyan sokan önmagukban. Ez egy ösztönös, érzelmi válasz mindezekre. Egy kis gyorssegélyként mindig kéznél vannak a kezeink, szó szerint. Az idegrendszer az érintés hatására igen hamar képes lenyugodni. Gondoljatok csak a síró kisbabákra, amikor kézbe vesszük őket, megnyugszanak. Tegyétek a tenyereteket a testetek különböző részeire egy kis időre. Kezdjétek a fejetekkel, főleg akkor, ha észreveszitek, hogy túl sok gondolat kering bennetek, hiszen a gondolatok a testetek ezen részében keringenek. Tegyétek a kezeteket a fejetekre és tartsátok ott pár másodpercig, vagy addig, ameddig szükségét érzitek. [mutatja: fejtető, illetve homlok-tarkó tartás (=HT) ford.megj.] Ezzel segítetek újra a középpontba állítani az energiáitokat a testben, amik valószínűleg kezdtek kifelé pörögni mások felé, vagy általában kifelé, válaszként a világban zajló eseményekre. Aztán haladjatok tovább, tegyétek a kezeteket a vállatokhoz, a mellkasotokhoz és haladjatok tovább lefelé a testeteken. [A videóban Lee mutatja magán a mozdulatokat. Ezek a kéztartások majdnem megegyeznek a pránanadiból, reikiből, kineziológiából ismert önkezelő pozíciókkal. ford.megj.] Csak példákat mutatok nektek, ti tegyétek oda a kezeteket, ahol nektek jó. Ezáltal támogatjátok a törzseteket, a fejeteket a saját érintésetekkel. Megfigyelhetitek, hogy ezek segítségével visszaigazodtok a saját egyensúlyotokhoz. Ha 5-10 percet szántok erre, azzal sokat segítetek magatoknak, főleg, ha napi szinten akár többször is megteszitek. Mostanában sokan úgymond kipörögtek a saját középpontjukból. Ez nem segít a döntéshozatalban, nem segít abban, hogy hasznára legyünk a magunk vagy mások számára, a szeretteink számára. Amikor kipörgünk, akkor folyamatosan magunkon kívül keressük a válaszokat. Ilyenkor kívülről várunk segítséget, kívül keresünk megoldásokat a problémáinkra. Ám ez mindössze egy belső energiaállapot, aminek figyelemre van szüksége. Ritkán találunk erre önmagunkon kívül megoldásokat. Ha belegondoltok abba, hogy milyen gyorsan zajlanak a változások, amiken mind keresztülmegyünk, nos ezt nehéz megemészteni. Épp a minap mondtam egy barátomnak: „Már nem a 80-as években élünk.” Mindketten egy kicsit zavartan nevettünk, mert van egyfajta zavartság a levegőben azzal kapcsolatban, hogy hová tart ez a világ. A ’Z-k’, akiket csatornázok, mondják már évek óta, hogy az emberek gyakran félnek a jövőtől, főleg, ha futuristák. [futurizmus: Filozófiája a jövőbe, a technikai haladásba vetett hitre épül. ford.megj.] Ha olyasvalaki vagy, aki gyakran használja a pszichikus elméjét, az intuícióját, hogy különféle idősíkokba, lehetségességekbe nézz vele, beletekinthetsz egy-egy jövőbeli helyzetbe és igencsak rosszul érezheted magad, miközben nézed azt. Ám az az igazság, hogy valódi tudás nélkül tekintesz erre azzal kapcsolatosan, hogy milyen érzés lenne, amikor ténylegesen elérkezne ez a jövőbeli helyzet, amit most olyan félelmetesnek látsz. Mert ez a test, amiben vagyok, csak a mai napig, a jelen pillanatig lévő tapasztalásokat érzékeli. Ha tehát egy olyan helyzet miatt aggódom, ami csak egy év múlva következik majd be, nem érzem magam kellőképpen felkészültnek arra, ami majd történni fog. De mire majd odaérek, addig átélek még sok-sok napot és hónapot, amik energetikailag felkészítenek engem arra az egy év múlva történő pillanatra és ezért sokkal könnyebb lesz azt számomra megtapasztalni, megélni. Így, ha erősek a félelmeid a jövővel kapcsolatosan vagy folyton egy legrosszabb forgatókönyv sztorija jár a fejedben, emlékezz, hogy vissza kell térned a jelen pillanatba. Ez az egyetlen hely, ahol képesek vagyunk valóban létezni. Múlt hét pénteken az egyik legjobb barátom kutyáját el kellett altatni. Már nagyon, nagyon öreg kutya volt és eljött a távozásának az ideje. Ám én még sosem láttam sem embert, sem állatot meghalni. Kapott egy injekciót és nagyon békés volt és boldog, miközben eltávozott. Ez egy csodálatos tapasztalás volt a számomra. Egy nappal korábban mindannyian töltöttünk vele egy kis időt, együtt voltunk vele. Öt éve ismertem ezt a kutyát, amiből 2,5 évet együtt is éltem vele. Néztem, ahogy szépen elalszik. Az egyik pillanatban még itt volt, a következőben már elment. Annak ellenére, hogy folyamatosan emlékeztetem magamat és titeket is, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk (a Z-k kapcsán, akik gyakran emlékeztetnek rá, hogy az emberi élet ilyen hirtelen véget érhet), és ezért arra kéne vigyük a figyelmünket, hogy értékeljük és átérezzük, megéljük az életünk minden pillanatát – ilyen közelről megfigyelni a halált nagyon erőteljes élmény volt. Tudom, hogy közületek is sokan átéltétek már ezt emberekkel és/vagy állatokkal. Persze átéltem egy szívcsakra élményt is, mert hirtelen nagyra nyílt, miközben ő meghalt. Mindannyian sírtunk a szerettünk elveszítése miatt. Minden alkalommal, amikor egy szeretett személy elhagyja az életünket, az energiamezőnk megváltozik – elengedjük őket. Neki ez megkönnyebbülés volt, mert nem kellett tovább szenvednie, én pedig a következő két napban egy igen mély tudatosságot tapasztaltam arra vonatkozóan, hogy értékeljek minden másodpercet. Ezt mondja mindenki más is, aki találkozott már a halállal valamilyen formában. Nem tudjuk mennyi időnk van még itt. Nem tudjuk, hogy mennyi ideig leszünk itt fajként vagy egyénként. Ám, ha továbbra is azzal a szándékkal és vággyal éljük a mindennapjainkat, hogy itt legyünk nap mint nap, akkor folyamatosan teremtjük és megújítjuk az életet a legjobb tudásunk szerint és ezért a legmagasabb potenciálok elérhetővé válnak számunkra egyénként és a bolygó számára is. Úgy látom, hogy sokan érzik magunkat erőtlennek, amikor látják, hogy mi minden történik a világban. De szeretnék mindenkit emlékeztetni, magamat is beleértve, hogy nagyon is erőteljes a minden nap rendelkezésünkre álló energia. Tehát, ha stresszelve érzitek magatokat azzal kapcsolatosan, hogy milyen folyamatok zajlanak például Ukrajnában éppen, megtehetitek azt, amit én is tettem a minap. Leültem, rágondoltam arra a helyre, az emberekre azon a vidéken és elképzeltem a békét, fenntartottam a béke gondolatát a számukra. Képesek lehetünk hatással lenni a világra, különféle helyzetekre, sokkal erőteljesebben, mint ahogy azt felfognánk. Napi szinten tehetünk dolgokat ismeretlenekért és a hozzánk közel állókért is. A legfontosabb mindannyiunk számára, hogy megtartsuk az életerőt, hogy megtanuljuk hogyan tarthatjuk meg a középpontunkat a mindennapjainkban. Mert, amikor kibillensz a középpontodból és belemerülsz az emberi káoszba, akkor belekerülsz egyfajta energia-töredezettségbe, amiből most sok megtapasztalható. Ekkor elfeledkezel a függőleges, spirituális kapcsolatodról, ami tagadhatatlanul mindig velünk van. Ha ezzel a belső, függőleges kapcsolattal épp annyira összehangolódsz, mint amennyire a külső, vízszintes kapcsolattal, akkor nem csak sokkal gazdagabbá válik az élményed a létezésről, hanem sokkal magasabb szintű tapasztalású lesz minden, amit aznap teszel. Mind tudjuk, hogy az alacsonyabb szintű élmények nem okoznak valami jó érzést, amikor épp megtapasztaljuk őket. Szeretnélek megkérni titeket, hogy ennek az üzenetnek a végén álljatok meg egy pillanatra és kérdezzétek meg magatoktól, hogy rosszul éreztétek-e magatokat az utóbbi időben. Mennyire bonyolódtatok bele mások negatív érzelmeibe, félelmeibe, energiáiba? Rászántok-e naponta pár alkalmat arra, hogy visszatérjetek önmagatokba? Tedd fel a kérdést, hogy te hogy érzed magad ezen a gyönyörű bolygón, amin élünk. Tedd fel a kérdést magadnak, hogy mit szeretnél most tenni – magadért vagy akár a világ többi részéért. Remélem remek hónapotok lesz, áprilisban találkozunk. Sok szeretettel, Lee Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/03/march-2014-energy-forecast-finding.html |