 Elsőként tisztázzuk azt, hogy mit értünk emberi dilemma alatt. Ennek két változata van: Valaki dönthet úgy, hogy elhiszi azt, hogy a darabokra tört világ és az elkülönült én valós. Az elkülönült én a jellegéből adódóan fenyegetve érzi magát, ezért védelemre törekszik. Az ego belső szükséglete a biztonságra, vagy a kiegyensúlyozottság érzésre való törekvés, amelyet azzal próbál meg kielégíteni, hogy uralja a környezetét, beleértve más embereket is. Megteheti ezt fizikai erővel, vagy elképzelésekkel, vagy mindkettővel. Az ego nem képes látni a valóságot, kizárólag elmeképeket. Éppen ezért az ego folytonosan arra törekszik, hogy a valóságot beleerőltesse a saját elmeképébe, amely szükségessé teszi azt is, hogy az embereket is arra kényszerítse, hogy fogadják el az ő elmeképeit. Az ego a saját elmedobozába akarja beleerőltetni a világot. A világegyetem azonban nem hajlik erre, ebből adódóan az ego az állandó tagadás állapotában van annak érdekében, hogy fenn tudja tartani a világképét. Ez az ember elméjét zárt elmedobozzá alakítja, amelyre hatnak azok az erők, amely a termodinamika 2. főtételéből ismertek. Valójában ez egy pozitív mechanizmus olyan értelemben, hogy az univerzum arra törekszik, hogy széttörje az emberek elmedobozát annak érdekében, hogy az embert felszabadítsa, és ezáltal az visszacsatlakozhasson a valósághoz. Az elkülönült én azonban fenyegetésnek érzi ezt, és ezzel csak még jobban megerősíti az epikus harccal kapcsolatos világképét. Így létrejön egy önerősítő spirál, amely egyre inkább önközpontúvá teszi az embert. Ahogy az ego félelme növekszik, úgy válik szinte minden cselekedete annak igazolásává, hogy önmagát védje a túlélése érdekében.  Amint ez a spirál egyre intenzívebbé válik, a személy elveszíti a békéjét, és az igazi boldogságát. Helyette állandó kínt, mentális és emocionális stresszt érez. Ez depresszióhoz, vagy más komolyabb mentális problémához vezethet. De a világban fennálló összekapcsolódások következtében fizikai, testi bajokat is eredményezhet. Minden energiából áll, így a test is, amely interferenciát alakíthat ki az elme energiahullámaival. Ez az interferencia minta megszakíthatja a test természetes működését, és betegséghez vezethet. Az ember ráébredhet arra, hogy meg kell szakítania a lefelé tartó spirált, és jobb életet kell, hogy kezdjen. Ez elvezethet ahhoz, hogy az ember egy felfelé tartó spirálra kerül, ahol folyamatosan tágítja a megértését az élettel kapcsolatban, és továbblép a hagyományos vallások és a materializmus tanításain. Ez mentális és érzelmi gyógyuláshoz vezethet, amely megszünteti az állandó fenyegetettség és a stressz érzést. Ez tovább szélesítheti a személy világlátását, és ezáltal az elkülönültség érzésből eljuthat odáig, hogy észleli a minden élet mögötti egységet. Ennek következtében a felfelé tartó spirálon egyre nagyobb békéhez jut, belső teljességhez és megelégedettséghez, amelyek gyakran vezetnek fizikai gyógyuláshoz. Az ennél még jelentősebb hatás pedig az, hogy egy teljesen új tudatállapothoz is eljuthat általa, egy olyanhoz, amely képes túllépni az elkülönülésen és a dualitáson abból adódóan, hogy megteremti a forrásával, és többi emberrel való összetartozás érzését. Ezt a felfelé tartó spirált nevezhetjük spirituális útnak.  Milyen üzenet rejlik a szellemi tanítók, mint Buddha, Jézus, Krisna, Lao Ce, és sokan mások, külső tanítási mögött? Milyen üzenet rejlik számos önzetlen emberi élet mögött a történelem folyamán? Az az üzenet, hogy lehetséges az emberek számára, minden ember számára az, hogy túllépjenek azon a tudatszinten, amely a különváltság, a dualitás és a konfliktusok tudatszintje.Lehetőségük van arra, hogy olyan tudatszintre emelkedjenek, amely egységen és belső békén alapul. Lehetőségük van túllépni a harcokon. Természetesen a nyugati világ emberei nem úgy nőttek fel, hogy hallottak volna ez emberi dilemma két változatáról. Az első észlelésük óta az elkülönült én illúziója lett beléjük programozva anélkül, hogy tudnák azt, hogy van más lehetőségük. Ezt a jó szándékú szülők, tanítók tették velük, akik maguk is az illúzióban nőttek fel, azt tartva az egyetlen lehetséges útnak. A színfalak mögött azonban az uralkodói elit csoportjai húzódnak meg, akik maguk is ebben az illúzióban hisznek, és azt akarják, hogy az emberek is ebben higgyenek, mert így uralkodhatnak rajtuk. Az elkülönült én miatt vakká lett emberek könnyen kontroll alatt tarthatóak az ego félelmére, állandó fenyegetettség érzetére alapozva. Ez felhasználható külső ellenségkép kialakítására is, és ezzel az emberek belevonhatóak bizonyos ellenséggel vívott végtelen harcokba, mint ahogy az a Közel-Keleten folyik már évezredek óta. Felhasználható ez arra is, hogy belevonják az embereket abba, hogy higgyenek az epikus harcokban, amelynek során azzal indulnak harcba, hogy jó ügyet támogatnak. A „jó” ügyet azonban az uralkodó elit határozza meg, amely vagy a meglévő elit hatalomban maradását célozza meg, vagy az új, feltörekvő elit hatalomra jutását. Van-e kiút az emberi dilemmából, és az uralkodó elit csoportjai között zajló állandó harcból? Van kiút, és ez egyben az egyéni gyógyulás útja is. Ennek megértéséhez arra van szükség, hogy azok az emberek, akik az elkülönült én relatív és dualista logikája által vakká váltak az elkülönült én által létrehozott elmedobozuk fölé jussanak. Túllépés az ego „valóságán” Annak érdekében, hogy az emberi dilemmából megtaláljátok a kiutat, lényeges annak megértése, hogy az ego zárt elmedobozt alakít ki. Ha a személy egyszer vakká vált az ego által, akkor látszólag minden történés az életben az ego világképének erősítéséhez járul hozzá. Ha valaki piros kontaktlencsével nőtt fel, akkor az a valaki meg van arról győződve, hogy minden pirosas árnyalatú. Ha bárki ezzel ellentmondana, akkor azt visszautasítaná, mivel a másik ember által mondottak ellentmondanak a saját közvetlen tapasztalatának. Mielőtt az ember leveszi magáról a színes kontaktlencsét, előtte a tudatának fel kell készülnie, nyitottá kell válnia arra a lehetőségre, hogy amit addig látott, az nem az egyetlen módja annak, ahogy a világot látni lehet. A problémát ugyanis mindaddig nem lehet megoldani, ameddig nem lesz nyilvánvaló, hogy ott valami gond van. A legtöbb ember soha sem feltételezte azt, hogy lehet valamilyen probléma, és azt sem, hogy annak, amit normál emberi tudatszintnek vél, lenne alternatívája. Így nagyon sok ember nő fel azzal a tudatszinttel, amely az életet harcként jeleníti meg. Ha a szellemi tanító az elme békéjéről beszél, azt nagyon sokan egyből visszautasítják, mivel soha nem tapasztaltak mást, mint harcot. A tanító szava csak olyan érvnek tűnhet, amely ellentmond a tapasztalataiknak. A lényeges pont az, hogy mielőtt az egyén meg tudná találni a kiutat, előtte meg kell nyitnia az elméjét arra a lehetőségre, hogy van valami azon túl, ahogy az egón keresztül észlelte a világot. Ez többnyire háromféle módon történik:  A kemény ütések iskolája. Az emberek egyik krízisből a másikba kerülnek mindaddig, amíg el nem érik a „padlót”, és nem döntenek úgy, hogy kell, hogy legyen ennél egy jobb út, valamit másképp kell tenniük ahhoz, hogy megváltoztathassák magukat. A változtatáshoz segítségükre lehet a hagyományos pszichológia, az önsegítség, vagy a szellemi tanítások. A racionális gondolatok iskolája. Az emberek az analitikus elméjüket használják fel arra, hogy felfedjék a személyes világlátásukban, vagy a szüleikben, vagy a társadalomban meglévő következetlenségeket. Bizonyos kérdéseket újra és újra feltesznek, miközben úgy keresik a választ a megválaszolatlan kérdéseikre és a következetlenségeikre, hogy nem változtatnak a nézőpontjukon. Ez történhet tudományos késztetésre, vagy olyan spirituális tanulmányok eredményeként, amelyek túlmutatnak a hagyományos vallási doktrínákon. A belső késztetés iskolája. Az emberek az elméjük holisztikus, intuitív részlegét felhasználva nyernek olyan belső tapasztalatokat, amelyek megerősítik annak a valóságnak a létezését, amely azon az elmedobozukon kívül van, amelyben felnőttek. Ez történhet spontán módon, de gyakran közrejátszanak ebben olyan spirituális tanítások, amelyek túlmutatnak az adott világképükön. Ezek az emberek az elméjüknek azt a részlegét használják, amelyről általában nem vesz tudomást, nem becsül a tudomány annak ellenére, hogy a legnagyobb tudósok közül sokan, mint már említettük korábban, ezt használták az új felfedezéseikhez. Ismétlem, a lényeg az, hogy nyitva kell tartanotok az elméteket arra a lehetőségre, hogy van valami több, ami megtudható a világról annál, amit a korábbi világképetek alapján találtatok. Annak ellenére, hogy vannak olyan emberek, akik ezt a többet azáltal találják meg, hogy a hagyományos vallástól a materializmusig jutnak, vagy onnan visszafelé, a legtöbb ember mégis a legkielégítőbb válaszokat azáltal találja meg, ha túllép mind a hagyományos vallásokon, mind a materializmuson, és eljut az önsegítés, vagy az egyetemes spiritualizmus területére.  Az emberek nem az egyetlen önészleléssel rendelkező lények Ha valaki nagyobb megértésre törekszik annál, mint amit a korábbi világlátása alapján elért, akkor a természetes reakció az lesz, hogy olyan tanárhoz fordul, aki rendelkezik az ehhez megfelelő tudással. Ha azonban az ember ráébred arra, hogy az egója zárt elmedobozt alkot, akkor világossá válik az, hogy ahhoz, hogy meg tudjon szabadulni az elmedoboztól, olyan tanítóra lesz szüksége, aki már kívül van a dobozon, aki már túllépett az elkülönült én illúzióján, és átlát a dualista illúziókon. De hol találhatók ilyen tanítók? Amikor az útkereső rájön arra, hogy a tudat a háttérben lévő valóság, akkor egy kínzó valóság lehetősége nyílik meg. Ha az egyén tudata nem kizárólagosan a fizikai agyának a terméke, akkor nincs arra oka, hogy az a tudat a testtel együtt meghaljon. Ha pedig a tudat nem hal meg, akkor lehetséges, hogy mindaddig tovább fejlődik, amíg el nem ér egy olyan észlelési szintet, amely már túl van az elkülönültség illúzióján, és a dualitáson, amely az ego elmedobozát alkotja. Egy ilyen felébredt lény látni kezdi az ego illúziójának a valótlanságát, és a háttérben látni kezdi minden élet egységét. Egy ponton a lény teljes mértékben elengedi a különvált én illúzióját, és olyan tudatszintre kerül, amely a forrásával való egységre és minden élettel való egységre épül. Ez nevezhető megvilágosodásnak, kozmikus tudatszintnek, Krisztusi tudatszintnek vagy másként. A lényeg az, hogy csak az a lény, aki teljes mértékben túllépett az ego elmedobozán ő az, aki igazán érdemes arra, hogy megtanítsa másoknak azt, amit ő is megtett. Egy ilyen lény ugyanis nemcsak az elmedobozon kívüli valóságot látja, hanem még emlékezik arra is, hogy milyen volt a doboz csapdájában lenni. Éppen ezért egy ilyen lény minősíti magát arra, hogy másokat vezethessen a transzcendencia útján. El kell-e utazni a Föld legtávolabbi pontjára ahhoz, hogy valaki megtalálhassa a megfelelő megvilágosodott tanítóját? Néhányan ezt az utat választják, de van más lehetőség is, és ismételten a kvantum fizika adhat alapot a teljesebb megértéshez. A kvantum fizika fedezte fel azt az alapvető tényt, hogy miközben valaki egy megfigyelést végez, akkor a megfigyelő személy tudata társteremtőként vesz részt a megfigyelés eredményének a kialakításában. Minden szubatomi részecskékből áll, amely részecskék valójában hullámformák. Minden rendelkezik tehát a rá jellemző hullámformával, még a világegyetem is, mint egész. A lényeg az, hogy van egy minden mögött meghúzódó valóság, amelyet a tudomány még nem megfelelően írt le. (a materialista paradigma korlátainak fennállása következtében) Az emberi tudatszint képes arra, hogy kapcsolatba kerüljön a háttér valósággal, és onnan kiemeljen valamit, amelyet szubatomi részecskeként materializál.  Ez a felfedezés olyan kérdésekhez vezetett, amelyek évtizedekig megzavarták a tudósokat, de csak azért mert a materialista paradigma filterén keresztül nézték azokat. Az egyik ilyen kérdés: „Ha a tudat társteremti meg a vizsgálat tárgyát, akkor pl. a Hold akkor is ott van-e, ha senki sem figyeli?” Egy másik ilyen kérdés: „Ha az erdőben senki sincs jelen, akkor is ad-e hangot a fa kidőléskor?” Ezek zavaró problémák egy materialista számára, aki nem ismeri be azt, hogy a tudat képes a fizikai agytól függetlenül létezni. Ha azonban ezen egyszer túljut, akkor a kérdések könnyen megválaszolhatóvá válnak. Az egyszerű válasz az, hogy az emberiség nem az egyetlen tudatos lények ebben a világegyetemben. Amit a kvantum fizika bizonyított az az, hogy semmit sem teremthető meg kizárólag mechanikai folyamat eredményeként. Csak a tudat közbeiktatásával teremthető meg minden. Mivel azonban az emberiség viszonylag újonnan jöttnek minősül a világegyetemben, ebből az következik, hogy nem ők teremthették meg a világegyetemet, amely évmilliárdokkal előttük keletkezett. Ebből az a logikus következtetés adódik, hogy vannak más önészleléssel rendelkező lények, akiknek az elméje rendelkezik olyan képességgel, hogy kapcsolatba tud kerülni a háttér valósággal. Ilyen lények társteremtették meg az anyagi világegyetemet. Ezek a lények most is léteznek. A hagyományos vallások szerint az Isten az, és csak egy van belőle. De valójában semmilyen ok nincs arra, hogy miért ne teremthette volna meg a végső Teremtő önmaga több önészleléssel rendelkező kiterjesztését. Az emberek is önészleléssel rendelkező társteremtők, különben nem lenne meg a tudatuknak az a képessége, hogy a háttér valósággal kapcsolatba kerülhessen. Ahogy Mózes I. könyve említi: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”  Azok a lények, akik a Földet és az anyagi világegyetemet megteremtették természetesen nincsenek fizikai testben. Az ő szellemi képességük hatalmasabb az emberénél. A tudomány azonban már biztosított lakhelyet az ilyen lények számára, mivel Einstein bizonyította azt, hogy minden energia. Ebből nyilvánvalóvá válhat az, hogy lehetnek olyan energiaszintek vagy dimenziók, amelyek sokkal magasabb szinten rezegnek annál, ami az emberi érzékszervekkel, vagy a legtöbb tudományos eszközzel felfogható. A fizikusok évtizedek óta fontolgatják más dimenziók, vagy párhuzamos világegyetemek lehetőségét. Ezen túlmenőleg a kvantum fizikusok ismerik a valószínűség valóságát, ahol létezhet valami olyan tiszta energiaként, amely rendelkezik azzal a potenciállal, hogy manifesztálódjon. Ha ezt a gondolatot egy kissé továbbfejlesztjük annál, mint ahová a materialisták hajlandóak elmenni, akkor egy kínzó lehetőség nyílik meg. Nyilvánvalóvá válik, hogy az anyagi világegyetem nem önálló egység. Egy nagyobb egész része, hasonlóan egy jéghegyhez, amely tömegének csak a 10%-a látható a víz felszínén. Más szóval, az anyagi világegyetem energiából áll, amely egy bizonyos hullámtartományon belül rezeg. Ezen felül azonban másik frekvencia tartomány található magasabb rezgéstartománnyal. Valójában az anyagi világegyetem egy nagyobb egészen belül létezik. A tudósok igazolták, hogy az anyagi világegyetem nem anyagból áll, hanem energiából. Ez az energia egy magasabb dimenzióból vagy frekvencia tartományból ered. Az anyagi világegyetem azáltal jött létre, hogy a magas frekvenciájú energia egy részének a frekvenciája le lett csökkentve odáig, hogy az az anyagi frekvenciatartományba lépett, és szubatomi részecskék formáját vette fel.  Ezek a részecskék lettek úgy kombinálva, hogy olyan anyagi formákként jelenjenek meg, amelyek az érzékszervekkel érzékelhetők. A kutatók tudják, hogy ez történt, de nem tudják megmagyarázni azt, hogy miért és hogyan történt mindez. A nem anyagi lények létezésének beismerésével azonban ez a talány könnyen megoldódna. Ezeknek a lényeknek az elméje olyan társteremtő képességgel rendelkezik, hogy képesek a magas frekvenciájú energia rezgését alacsonyabbra csökkenteni, amely megfelel az anyag frekvenciaspektrumának, így biztosítva az alapvető anyagi építőelemeket, vagyis a szubatomi részecskéket. Rendelkeznek azzal a képességgel is, hogy elképzeljék az anyagi világegyetem tervét, mintáját még azelőtt, mielőtt az energiát lecsökkentenék a jelenlegi frekvenciatartományra. Ám ezek a lények nem az egyetlen társteremtő képességgel rendelkező lények. Mint ahogy azt a kvantum fizikusok bebizonyították, az emberiség elméje szintén rendelkezik azzal a képességgel, hogy kapcsolatba tud lépni a magasabb frekvenciatartományokkal. Az emberek jelenleg még nem rendelkeznek azzal az erővel, hogy új bolygót teremthessenek, de rendelkeznek azzal az erővel, hogy megváltoztassák a Földet oly módon, amelyet egyaránt tagadnak a hagyományos vallások és a materializmus is. Ennek lehetőségén való elmélkedés azonban megoldhat az életben néhány alapvető kérdést. Miért van gonoszság a világban? Ez vezet el az egyik olyan hagyományos kérdéshez, amelyet vallásos és nem vallásos emberek is feltesznek: „ Ha van Isten, és ha Isten jó, akkor miért van olyan sok gonoszság és szenvedés a világban?” A gyógyítással kapcsolatban pedig nagyon sokan kérdezik azt, hogy Isten miért teremtett betegségeket. A kvantum fizika kapcsán és a fent említettek alapján új lehetőségek nyílnak meg. Lehetséges-e, hogy nem Isten teremtette gonoszságot, hanem az emberek? A Teremtés könyvében az emberről ez áll: „uralkodjék az egész földön” Azzal, hogy az emberiség olyan elmét kapott, amely képese a háttér valósággal, Istennel, vagy azokkal a Lényekkel, akik a Földet megteremtették, kapcsolatba lépni, ez lehetőséget ad az emberiségnek arra is, hogy megváltoztassák az eredeti tervet. Természetesen ennek az erőnek a használatában vannak korlátozások. A lény tudatszintje befolyásolja ugyanis a társteremtői képességét. Ennek megfelelően csak a nagyon magas tudatszinttel rendelkező lények rendelkeznek olyan erővel, hogy egy egész bolygót megteremtsenek.  Az emberiség alacsonyabb tudatszinten van, ezért nem avatkozhat bele a Föld alapvető tervébe, azonban a kollektív tudatuk ereje képes bizonyos változtatásokat eredményezni, amely nyilvánvaló a társadalomban és a fizikai testükben. A jelenlegi korlátolt nyersanyagforrások, a társadalmi egyenlőtlenség és a fizikai betegségek nem részei az eredeti tervnek. Ezeket a kollektív tudat társteremtette meg abból adódóan, hogy az emberiség a dualitás tudatszintjére süllyedve arra az illúzióra alapozva kezdte használni a mentális és fizikai erejét, hogy elkülönült lények. Úgy kezdtek viselkedni, mint akinek mindent szabad, függetlenül a következményektől, ennek eredményeként mind a társadalmi, mind az egyéni tudat zárt rendszerré vált. Ezt követően azonnal a termodinamika 2. főtétele lépett életbe, és ez idővel szegénységként és betegségekként manifesztálódott annak érdekében, hogy feltörje a zárt rendszert. Ez vezet el oda, hogy az emberiség szabad akaratot kapott, de természetesen vannak olyanok, akik tagadják a szabad akarat tényét. Ez azonban az elkülönülés illúziójának a velejárója, amely a következők alapján mérlegelhető: Annak ténye, hogy az embereknek lehetőségük van arra, hogy tagadják a szabad akaratuk meglétét bizonyítja azt, hogy szabad akarattal rendelkeznek. Ha az emberi gondolkozás az agy mechanikus folyamatának az eredménye lenne, akkor a szabad akarat nem lenne vita tárgya, lényegtelen dolog lenne. Kik akarják azt, hogy a társadalom tagadja a szabad akarat létezését? Nyilvánvalóan azok, akik manipulálni akarják az embereket, akik a parancsokat vakon követő rabszolgákat akarnak belőlük csinálni. Ezek az emberek az uralkodó elit tagjai, akik azért akarnak az embereken uralkodni, hogy biztosíthassák a saját privilégiumaikat és hatalmukat. Az ego szintén azt akarja, hogy az egyén tagadja a szabad akaratot, mivel a szabad akarat teszi lehetővé számára azt, hogy megszabadulhasson az ego illúziójától azzal, hogy jobb döntéseket hoz. A személyes gyógyulás szempontjából a lényeges pont az, hogy aki tagadja a szabad akaratot, az feladja annak a lehetőségét, hogy azok közé kerülhessen, akik meggyógyulnak. Ha nem tudjátok azzal megváltoztatni az életeteket, hogy jobb döntéseket hoztok, akkor az egyetlen esélyetek az, ha csodákért imádkoztok, vagy abban reménykedtek, hogy az uralkodó elit majd meggyógyít benneteket a materialista gyógyító módszerével. Nincs az elmétekben meg az erő arra, hogy megvalósítsátok a gyógyulásotokat. Ezek a következtetések ahhoz a következő logikus lépéshez vezetnek, hogy fontolóra vesszük azon lények létezését, akik a Földet megteremtették, és akik ismerik az eredeti tervet. Az emberiség szellemi tanítói  A forma megteremtői a lények egy olyan csoportjába tartoznak, akik a Földdel kapcsolatban tevékenykednek annak érdekében, hogy hozzásegítsék az emberiséget a tudatszintjének felemeléséhez, és ezzel a dualista börtönből való kiszabaduláshoz. E lények közül néhányan soha sem voltak fizikai testben jelen a Földön, míg mások megtestesültek ott, és folyamatosan emelve a tudatszintjüket túlléptek a dualitáson, és képessé váltak végleg a felemelkedett valóságba emelkedni. Nem tűntek el, hanem egy másik frekvenciatartományban léteznek, amelyet néhány tudós párhuzamos világegyetemnek, vagy más dimenziónak nevez. A hagyományos vallások ezt mennyországnak nevezik, az egyetemes spiritualitás pedig szellemi valóságnak. Ez a valóság olyan szempontból nem különbözik alapvetően az anyagi világegyetemtől, hogy ez is energiából áll. Ez az energia azonban magasabb rezgéstartományban rezeg, és azért nem érzékelhető a fizikai érzékszervek és a legtöbb tudományos eszköz számára sem. A történelem során sok olyan emberről tudunk, akiknek voltak látomásaik ezzel a magasabb valósággal kapcsolatban, és akik ehhez az elméjük intuitív részlegét használták. Miért rejtőznek el ezek a lények az emberek többsége elől? A szabad akarat ennek az oka. Ha lenne egy tagadhatatlan bizonyíték arra, hogy Isten létezik, akkor az embereknek nem lenne többé lehetőségük arra, hogy tagadják Isten létezését. Ez pedig ellentmondana a világegyetem céljának, vagyis a tudat szabad akarat gyakorlása melletti fejlődésének. Más szavakkal, az emberiség szellemi tanítói azt szeretnék, ha az emberiség fejlődése a szabad akaratuk által meghozott döntéseik eredményeként következne be. A szellemi tanítók valójában nem rejtik el magukat. Azért nem láthatóak, mert nagyon sok ember süllyedt olyan alacsony tudatszintre, amely szinten kikapcsolták az elméjük azon részlegét, amely lehetővé tenné számukra azt, hogy a fizikai érzékszerveiken túl is észlelhessenek. A történelem során emberek milliói használták ez elméjüknek ezt a részlegét valamilyen mértékben, és tapasztaltak meg spirituális, misztikus vagy intuitív élményeket.  Ez hozzásegítette őket ahhoz, hogy áthidalják az érzékelési szakadékot, amelyet a Maya fátylaként, vagy illúzióként neveznek, és ezáltal közvetlen kapcsolatba kerülhettek a szellemi tanítóikkal. Ez a ti természetes adottságotok, amely azonban azt kívánja meg tőletek, hogy lássatok túl az uralkodó elit által teremtett elmedobozon, a tömegtudaton, és a saját egótokon. El kell jutnotok a saját szellemi függetlenségetekhez! Gondolkozzatok el azon, hogy mi volt a Buddha, és a Krisztus megjelenése mögötti valós üzenet? Az üzenet az volt, hogy a példájukon keresztül mutassák be azt, hogy az emberek számára lehetséges az, hogy túllépjenek az elkülönülés illúzióján, és magasabb tudatszintet jelenítsenek meg. Ezen a tudatszinten látható az a háttér valóság, hogy minden élet egy, tehát az ilyen szellemi szabadságát elnyert embert már nem manipulálhatja, vagy uralhatja a dualista illúzió. Az ilyen embert nem manipulálhatja az uralkodó elit, a kollektív tudat, de a saját egója sem. Vegyétek fontolóra azt, hogy sem az ego, sem az uralkodó elit csoportjainak egyike sem szeretné azt, hogy ennek ismerete a lakosság körében elfogadottá váljon, mivel ez az ő bukásukat jelentené. Egy uralkodói elit csoport megkísérelte azt, hogy Jézust megölje, de amikor az nem sikerült nekik, akkor azt kísérelték meg, hogy megöljék a példáját azáltal, hogy különleges lénnyé emelték, akinek a példáját senki sem képes követni. Mit mondott azonban Jézus? „ Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál;” Jézus, mit az összes többi igaz spirituális tanító, azért érkezett, hogy bemutassa azt, hogy minden ember számára lehetséges az, hogy túllépjen az anyagi világ korlátain, és igazi szabadsághoz jusson. Mindez a lehetőség adott számotokra itt a Földön, a fizikai testetekben. Pontosan erről nem szeretné az uralkodó elit, hogy az emberek tudjanak, és elfogadják. Ők azt akarják, hogy az emberek abban higgyenek, hogy az igazi szabadság csak a következő világban elérhető, és ezért vessék magukat az uralkodó elit hatalma alá itt a Földön.  Ez magyarázza azt a tényt, hogy miért vált minden vallás doktrínáktól merevvé, korlátozva ezzel az emberek szabadságát, a gondolkodásukat, az önazonosságukat, és a lehetőségeiket. Az uralkodó elit mindent megtesz annak érdekében, hogy elnyomja az emberek valós képességeit, beleértve a spirituális és vallásos tanításokat is. Képesek még a tudományt is megkérdőjelezhetetlen doktrínák hitrendszerévé alakítani annak érdekében, hogy elhitessék azt, hogy semmi sincs az anyagi világegyetemen túl. Mostanra világossá vált, hogy létezik a szellemi lényeknek egy olyan csoportja, akik az emberiség szellemi tanítóiként szolgálnak. A céljuk és küldetésük az, hogy hozzásegítsék az embereket ahhoz, hogy megszabadítsák magukat attól a mentális börtöntől, amelyet a saját egójuk, és számos uralkodó elit csoport hozott létre. Ezek a tanítók megszabadultak az emberi korlátoktól, beleértve a betegségeket is, és az egyetlen céljuk az, hogy minden embert hozzásegítsenek ugyanennek a szabadságnak az elnyeréséhez. De pontosan azért, mert ők a forrásukkal, és a világegyetem céljával egységbe kerültek, ezért tartják a végsőkig tiszteletben a szabad akaratot. Az uralkodó elit manipulálja az embereket, de a szellemi tanítók ezt soha nem teszik. Ha valaki visszautasítja a szellemi tanítóit, és a hagyományos vallási doktrínák alapján tagadja a létezésüket, akkor ők meghajolnak azok előtt a szabad akaratot tiszteletben tartva.  Azok számára azonban, akik hajlandóak a hagyományos elmedobozok mögé látni, a szellemi tanítók, felemelkedett mesterek készen állnak arra, hogy különböző módon felajánlják a segítségüket. Ha tehát valaki valóban komoly szándékkal szeretne megszabadulni a dualista tudatszint elmedobozától, amely a betegségek valós oka, akkor nem logikus-e az, hogy azokhoz a tanítókhoz fordul, akik már végigjárták ezt az utat? Írta: Kim Michaels Sandal / www.fenyorveny.hu |