 Sokan gondolják úgy, hogy valamibe kapaszkodni, a nagy erő jele. Vannak azonban olyan esetek, amikor sokkal több erőt igényel tudni, hogy mikor kell valamit elengedni, és aztán meg is tenni.Egész életünkben olyan tapasztalatokkal kell szembenéznünk, melyek nem felelnek meg az elvárásainknak. Az élet olyan, mint a yin és a yang, ahogy azt őseink leírták a Távol-Keleten. Napjaink lehetnek jók vagy rosszak, feketék vagy fehérek, hidegek és melegek. Hogyan miképpen bánunk az akadályokkal, az határozza meg a tapasztalatok jellegét. Olyan helyzetek, amikor nem kapunk támogatást, sikertelen a kapcsolatunk, vagy változik az élet, érzelmek beáramlását okozhatják. Meg kell tennünk a legjobbat a pozitív oldalra összpontosítva, amikor a várakozásaink nem teljesülnek. Miért? Ez létrehoz egy másfajta dinamikát és arra tanít bennünket, hogy a minden balszerencsében jelen lévő áldásra fókuszáljunk. Lesznek alkalmak, amikor az elme vagy ego felidéz bennünk olyan történeteket, hogy miképpen kellene kibontakoznia minden helyzetnek annak érdekében, hogy megkönnyítse a szükségleteink és boldogságunk elérését. Mi történik, amikor a szükségleteink vagy vágyaink nem teljesülnek? Félénkké, dühössé és ráadásul sértődötté válunk, majdnem úgy, mintha az egész világ az adósunk lenne! Van valami, amit egyenként és mindannyian megtehetünk, hogy enyhítsük a bennünk lévő frusztrációt, és ez egyszerűen az "Elengedés". "Amint bízol önmagadban, tudni fogod, hogyan élj." - Johann Von Goethe Az elengedés "Lemondás", hogy ne az elmén, hanem a szíven keresztül éljük az életet. Ez lehetővé teszi a béke, a hit és a nyugalom átáramlását egész szellemünkön. Képtelenség, hogy minden eseményt vagy körülményt ellenőrizni tudjunk az életünkben, és bármennyire is igyekszünk megtenni mindent a saját utunk során, meg kell tanulnunk magunkat megadni az isteninek és az univerzumnak.  Amikor megpróbáljuk irányítani az életet, az eseményeket sokszor tovább nehezíti. Légy nyugodt, meditálj és tanulj meg kellemesen együtt élni a történések alakuló folyamával. Ne akarj mindig előre látni a jövőbe, és keresni a csodát! Személyes tapasztalatom, hogy ha magunkban tartjuk az érzelmeket, a fájdalmat és a félelmet, az csak beteggé tesz bennünket. Nagyon fontos, hogy hagyjuk az érzéseinket a felszínre kerülni, és engedjük el őket, amikor készen állunk rá. Ez az a folyamat, ami erősíti a lelkünket, és amely lehetővé teszi számunkra, hogy előre lépjünk az életben. A következő rövid történet arról szól, hogy amikor elengedünk és elfogadjuk a körülményeket, minden világossá válik. Egy kis veréb története, melynek tanulságos üzenete van. Egyszer régen volt egy kis veréb. Imádott repülni magasan az égen, ártatlanul és szabadon. Egy nap repülés közben közvetlen fenyegetést érzett, lenézve egy vadászt látott, aki egyenesen rá célzott. A kis veréb készen állva a menekülésre felfelé nézett, csakhogy még több veszélyt látott, egy sas méregette őt egészen fentről, mint egy darab cukorkát. A kis veréb, nem lévén választása, hogy szabad legyen úgy döntött, hogy elengedi, átadja Istennek az életét, teljes nyugalomban. Ebben a pillanatban egy kígyó mart a vadászba, aki elvétette a lövést eltalálva a sast, így a kis veréb megmenekült és újra szabad volt.Ha képesek vagyunk a lemondásra és az elengedésre, az életben bármi elérhető! A kis veréb története egy emlékeztető, hogy bízzunk, bárhol is vagyunk az adott pillanatban. Amikor megtanulunk elengedni, megnyílik az út a béke felé. Ezt a cikket írta Nicky Sehra Purpose Fairy http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2014 |